Nógrádi Népújság. 1957. szeptember (2. évfolyam. 70-77. szám)

1957-09-04 / 70. szám

1957. szeptember 4. NÓGRÁDI Népújság Áss előírt átlagkeresetet mindenki A Szaktanács XI. ülés- szaka napjainkban fog­lalkozott több fontos kérdés­sel. Az ott elhangzott határo­zatok betartásával jelentős lépést tehetünk előre a gaz­daságos termelés terén. Néz­zük meg az átlagbérek ala­kulását bányaüzemünknél. A kormány népgazdasági szin­ten jelentős béremelést haj­tott végre. Dolgozóink köré­ben igen sok szó esik a bér­kérdésről. A bérezés kérdésénél szem előtt kell tartani a bér ala­kulását a teljesítményekkel. Emlékeznünk kell az ellen- forradalom utáni esemé- 'nyekre. A nehéz helyzetből csak igen megfeszített mun­kával tudtunk felemelkedni. A szeptemberi teljesítmé­nyeknek 70—80 százalékára fizettünk 140—150 százalékos bért. Ha ez hosszabb ideig tartott volna, az inflációt nem küzdjük le, mivel meg nem dolgozott munkáért is fizettünk. A kormány elrendelte az új bányászati bérezés beve­zetését 1957 január 1-től. Fi­zikai dolgozóinknak mintegy 30—35 százalékos béremelés lett biztosítva, megfelelő tel­jesítmények elérése mellett. Így a szeptember havi prog­resszió nélküli darabbéres át­lagkereset 53.78 forintról jú­liusban földalatti pótlék nél­kül 68,21 forintra emelkedett. Szükségesnek tartom megem­líteni, hogy a progressziót a bérrendezés eltörölte és he­lyette földalatti pótlékot ál­lított be. Így kedvezőbb hely­zetbe kerültek bérezés szem­pontjából fizikai dolgozóink. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a szeptemberi progresz- szióval növelt 60.50 forintos keresetről júliusban földalat­ti pótlékkal 88.34 forintot fi­zettünk ki, megállapíthatjuk, hogy júliusban mintegy 10 forinttal fizettünk többet mű­szakonként az előző év szep­temberéhez viszonyítva. A darabbéres dolgozóinknál el­értük azt a bérezési szintet, mellyel megszilárdítottuk bá­nyaüzemeinkéi a bérfegyel­met. Ma elmondhatjuk bá­nyaüzemünkről, hogy igen szép eredményeink vannak az első félévben mind bér- gazdálkodás, mind önköltség­gazdálkodás területén. megkapja Időbéres dolgozóinknál a a béremelés lehetővé tette a többkeresetet. Mégis időbéres dolgozóinkra üzemünknél elég sokszor hangzik el panasz, a fizikai dolgozóktól. Felvetik a kérdést, hogy azok az ipa­rosok, akik csaknem keres­nek annyit, mint egy csihés, vagy több esetben, mint egy vájár, megérdemlik-e azt a bért, amit kapnak. A z átlagos iparos bér az elmúlt évben 38.72 fo­rint volt, míg ma 58 forintra emelkedett, ezenfelül még rájön a földalatti pótlék. Azért említem meg, hogy láthassuk a darabbéres és időbéres dolgozóink bér­emelését és ebből megállapít­hassuk azt, hogy ilyen bér mellett iparosainktól joggal követelnek fizikai dolgozóink jobb és több munkát. Saj­nos, az időbéres munka olyan, hogy a bérbesorolás -szerinti alapbérét függetlenül attól, hogy mennyit dolgozott az a dolgozó, akkor is megkapja. Meg kell mondanom, hogy a napibérezéseknél, tisztelet a kivételnek, van lehetőség ar­ra, hogy egyesek visszaélje­nek munkájukkal és kevés munka mellett is megkap­ják bérbesorolás szerinti bé­rüket. Szükséges megemlíteni, hogy az időbéresekre megál­lapított átlagbéreket, a 40 fo­rint, a 48 forint és 58 forint átlagot bányaüzemünk ez év május végéig minden hónap­ban túllépte. Ez eredményez­te, hogy időbéres dolgozóink­nál új bérbesorolást kellett végrehajtanunk. A bérrende­zést május hó végén hajtot­tuk végre, amikoris félrema­gyarázva azt híresztelték, hogy Kazáron már megint bércsökkentes van. Ki keil hangsúlyoznom, hogy ilyesmiről szó sem le­het. Az üzemvezetőség a jo­gosan megdolgozott bért egyetlen egy dolgozótól sem veheti el. Hogy a kormány és felet­tes szervünk, a nógrádi tröszt vezetői mennyire ko­molyan és felelősségteljesen érzik a bányászati bérezés fontosságát, azt mi sem bizo­nyítja jobban, mint a tröszt munkásellátási osztályáról ki­jött rendelet, mely szerint a jelenleg érvényben lévő bére­zési formán szeptember 1-e után nem áll módunkban változtatni. Ezáltal végleges­sé kívánja tenni a jelenleg érvényben lévő bérezési for­mákat. Arról szó sem lehet, hogy bármely területen bér­csökkentésről lehessen be­szélni. T) ovidén összefoglalva el- mondhatom, hogy bá­nyaüzemünknél jelenleg a bérezés terén eljutottunk ahhoz az időhöz, hogy kije­lenthessük: a kormány bér­ügyi rendeletét teljes egészé­ben végrehajtottuk. Az elő­írt átlagkereseteket ki-ki a maga munkaterületén meg­kapja, Molnár Tibor kazári vezetőkönyvelő. A lehullott csapadék lehetővé tette a jó talajelőkészítést és a nyárvégi vetéseket Elérkezett a jövő évi jó ter­més megalapozásának ideje: az őszi szántási, vetési munka. Mit mond erről Gömöri Hen­rik megyei főagronómus? — Augusztus utolsó hetében lehullott csapadék lehetővé tette az őszi kalászosok alá való jó minőségi talajelőkészí­tést és a nyárvégi vetéseket is A megyében már vetik az ár­pát, a rozsot, az őszi takar­mánykeverékeket, a szöszös- b'ükkönyt és a lucernát Az árpa és a rozs vetéséhez ked­vező az idő. Az lenne a jó, ha a dolgozó parasztok és a ter­melőszövetkezetek a kapásnö­vények betakarítása előtt el­végeznék ezt a munkát. A kés­lekedés munkatorlódást idéz elő, ami a termés rovására megy. Ez évben sok helyen bebizo­nyosodott, mily nagy termés­fokozó hatása van a foszfor­tartalmú műtrágyának. A kis- faludi Dózsa Termelőszövet­kezet kataszteri holdanként 3 mázsa szuperfoszfátot szórt a rozs vetés alá alaptrágyaként és így a 34 holdon kh-ként 20 mázsás termést takarítottak be. Viszont a műtrágyázatlan területen csak a fele termés volt. Műszaki szemle a 33-as Autóközlekedési Vállalatnál A 33-as számú Autóközlekedési Vállalat legutóbb műszaki szemlét tartott, a • balassa­gyarmati, a nagy- bátonyi főnöksé­geken és a salgó­tarjáni új gépkocsi telepen. A szemlét tartó bizottság mindenütt mege­légedéssel állapí­totta meg a gép­kocsik helyes kar­bantartását, mű­szaki felkészültsé­gét. ’ , A salgótarjáni új telephely Érdekes megemlíteni, hogy az eddigi szem­lékre való felkészülés közül ez volt a legne­hezebb, mert az ellenforradalom lerontotta a gépkocsik műszaki állapotát. De ennek ellené­re a 33-as számú Autóközlekedési Vállalat dolgozói, műszakiak és a vezetők mindent el­követtek, hogy az ellenforradalom okozta kárt kijavítva álljanak a műszaki szemle elé. A szemlén a Miskolci Autóközlekedési Igazgató­ság is képviselte magát és tetszésüket fejezték ki a 33-as számú Autóközlekedési Vállalat munkája felett. A szemle tanulságaként le­vonhatjuk, hogy a nógrádi iparmedence gyá­rainak és bányáinak munkásszállítását és anyagszállítását a közlekedési vállalat jó fel­készülése következtében biztosítva látjuk. Együtt, szívélyes jó barátságban A Salgótarjáni Acélárugyár hideghengerműjének dolgozói még ma is szívesen emlékez­nek meg augusztus 20-áról, a Varsányban tartott munkás­paraszt találkozóról. A hideg- hengermű dolgozóinak képvi­selői ebből az alkalomból Var- sányba látogattuk, hogy együtt ünnepeljék az Alkot­mány napját. A termelőszövet­kezeti tagok, dolgozó parasztok örömmel fogadták a falujukba érkező munkásokat. Bemutat­ták nekik bő termésüket. Együtt örültek a községben ki­osztott kormánykitüntetések­nek. Nagygyűlést rendeztek, délután pedig kultúrműsor volt. Azzal váltak el, hogy a munkás-paraszt szövetséget ilyen találkozókon is tovább kell erősíteni és elhatározták, hogy a jövőben gyakrabban fognak találkozni, hogy prob­lémájukat közösen megbeszél­hessék. Az üzemi dolgozókat, a község parasztjai ajándékok­kal látták el. Búzakoszorút, házi szőtt vásznat, kézimunkáit zászlót és új kenyeret adtak nekik. Az Acélárugyár dolgo­zói köszönik a szíves fogadta­tást. ixxxxxxxxxxxxxxraoooooooooocxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxoooooooooooooooooooooooooooG Egyet ér, mert egyenlő az ember lőtt, kevesen dolgoztak a bá- egyszerű szavakkal. Csak ak­kora tavaszon cikket ír­tam a mátraszelei cigányokról, melynek igen nagy visszhang­ja volt. Sokan meg is támad­tak, mondván — mi az, te a cigányokat egyenlőknek tar­tod velünk magyarokkal? Ám ennek ellenére is most mégis cigányról írok. Cikkem hősé­nek nagy szerepe van a szén- termelésben. Megérdemli az ismertetést úgy hiszem, de ezt döntsék el Önök kedves olva­sóim. Élénkzöld akácerdő rejti el az idegen szem elől a terenyei pócsházi lejtaknát. A csilinge­lő villamos, a végtelenkötelű gép az áruló. Ennek nyomán találok oda. Elindulok lassan, óvatosan tapogatózva lámpám fényénél. A lejtakna alatt meg­állók egy pillanatra. — Merre dolgozik a csapat? A mutatott irányba indulok tovább, út­közben találkozom a hosszú, szénnel tetőzött csillesorral, mely a Baranyi csapattól jön. Beljebb egy farakáson falatozó embert látok. Mint megtudom Czene József lőmester. Ezután már nem egyedül bolyongok. Elkísér a csapathoz. Néha kétrét görnyedünk az alacsony bánya folyosón, de kísérőm otthonosan mozog. Még arra is jut ideje, hogy beszéljen. — Tudja elvtárs, ritkaság az amit ezek a fiatal cigány- gyerekek tettek. Amikor az ellenforradalom javában zaj­nyában. Szenet kért a kórház. Nem tudtuk, hogyan teszünk e kérésnek eleget. Az egyik reggel megjelenik három ci­gány, Baranyi Pista, Szomora József császár és Szomora Ödön. Nem kellett sokat ma­gyaráznunk nekik. Ezentúl na­ponta 10—12 csille szenet ter­meltek a kórháznak. így volt. A cigányok szerezték meg a nehéz időben a terenyei bá­nyászok becsületét. ; lhallgat. Csendben me­kor hagyta el az irodát, ami­kor kezében volt az engedély a csapat alakítására, örömét az sem csorbította, hogy az en­gedély feltételhez volt kötve. A legelső a 100 százalékos ter­melés, a második meg, hogy nem lesz hiányzás, a harmadik betartják a biztonsági szabá­lyokat, és így tovább. Az új DlSZ-csapat híre a többi bányákba is eljutott. So­kan legyintettek egyet, kife­jezve, úgy sem lesz ebből sem­gyünk tovább. Lámpák mi. Akadt azonban olyan is, fényei tünedeznek fel, jelezve, hogy megérkeztünk. Most nem Baranyi van műszakon, hanem váltótársa a magyar Lacka Ist­ván. Miután megtudják mi já­ratban vagyunk, így beszél Vadas András. — Keresni kellene még olyan cigányokat, mint Baranyi. Csak egyet tudok mondani. Le a kalappal előttük. Szinte lehetetlenség leírni, aki a fiatalok mellett foglalt állást. így alakult meg a 12 fős csapat, három cigány és kilenc magyar fiatallal. A ma­gyarok ismerték Baranyit, s nem törődve az esetleges gú­nyolódásokkal egyöntetűen a Ekkor ismertem meg Baranyi Pistát. A dolgozók szeretik Pistát. A lejtaknai gépkezelő így be­szél róla. — Egész csepp gyerek volt, amikor 1947-ben pócsházára került. Fel sem akarták venni, mert még csak 13 éves volt. Végülis csalással került a bá­nyába, mert hamisan 16 éves­nek írták. Szeretet. Milyen nagy szó. Ez volt az az erő, amely Pistá­ból jó bányászt tudott nevelni. Cigány, hisz annak született. De vajon tehet-e ő erről. Ő és két társa bebizonyította, a ci­gány is tud olyan munkát vé­gezni, amit a magyarok. Ez nyitotta meg a kaput a bá­nyászszivek előtt. Ezért fo­gadta el kilenc magyar fiatal csapatvezetőjének. Tudják, hogy a barnabőr erős munkás­szívet takar. Tévedés ne essék nem min­cigányfiút fogadták el brigád- den terenyei cigány ilyen a vezetőnek. Az idő múlása a fiatalokat igazolta. Az ellenforradalom után is egybe maradt a csapat azt a szeretet, ahogy ezek a Ez is a jó kollektív szellemet magyar fiatalok cigánycsapat­vezetőjüket dicsérik. Vala­mennyien fiatalok, de a legi­dősebb sem haladja meg a 20 évet. De hát hogyis jött létre ez a nem mindennapi csapat- ~ ambrik Mihály bánya­mester igen furcsa képet bizonyítja. A DISZ-brigádból, KISZ-brigád lett. Ma már a legjobb csapatok között van­nak. Csak egy példát. A múlt hónapban övék volt a legma­gasabb kereset, a pócsházi bá­nyában. Egy kép jelenik meg előt­vágott 1955. tavaszán, amikor tem. 1957. március 24. A szén­Baranyi Pista azzal állt elé, hogy DISZ-csapatot akar szer­vezni. Először hallani sem akart róla. A barnaképű fiút azonban nem lehetett lerázni medence KISZ-brigádjainak bányánál. Akad közöttük olyan is, aki a munka végét szereti csak megfogni. Ezért nem vették be a brigádba. Berki Sándort sem. Büszkék jó eredményükre és éberen őr­ködnek felette. Előfordult az aratás idején az igazolatlan hiányzás. Sok magyar maradt távol. A cigányfiúk azonban mindig ott voltak. Ezért kap­tak a bányásznapon közel 5000 forintos- hűségjutalmat. igányok. Ugye így már más értelme van a szó­Saját erővel javították meg a harmineötezres kooperációs vonalat A harmincötezres kooperá­ciós vonal a Salgótarjáni Erő­művet és a Nagybátonyi transz­formátor állomást köti össze az országos hálózattal. Ez a fontos vezeték a vasútvonal felett halad át és mivel az el­lenforradalom idején megron­gálódott, komoly veszélyt rej­tegetett. Az Északmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat sal­gótarjáni üzemigazgatóságá­nak vezetői több esetben tár­gyalást folytattak nem egy távvezeték szerelő vállalattal, hogy az említett vezetéket megjavítsák. Azonban minden kísérletük hiábavaló volt, mert egyetlen távvezetékszerelő vál­lalat sem vállalta el a munkát. Mit tehettek mást —, hogy za­var nélkül tudják az áramot szolgáltatni — elhatározták, hogy ők magük végzik el ezt a nagy szakértelmet kivánó nehéz és veszélyes feladatot. Nehéz körülmények között, kellő technológia hiányában minden áldozatot vállalva megjavították a vezetéket. Per- sik Lajos munkavezető irányí­tásával valóságos légtorná­szokká váltak az ÉMÁSz sal­gótarjáni üzemvezetőségének szerelői. De feladataikat meg­oldották. Sok sikert, tíízhelygyáriak! tanácskozása. Egy fiatal ci- nak. S valóra válik...Egyetér, gányfiú kér szót. Csak annyit mond. Versenyezni akarunk. Legyen újra munkaverseny. mert egyenlő az ember, meny­nyi munkát végez annyit ér... — Hortobágyi András — A Tűzhelygyár dolgozói az év elején sikerekről számol­hattak be. A jó munka ered­ményeként a gyár dolgozói joggal remélhették, hogy az év végén nyereségrészesedés­ben részesülnek. A szép terv, a jó eredmény azonban pár hónappal ezelőtt megszűnt. Nem a dolgozókon múlott ugyan, hanem az anyaghiány okozta. így nem hogy túltelje­sítsék a tervet, de még a terv teljesítéséről sem lehet szó. Ennek eredménye a 12 700 darab tűzhely és 5 500 da­rab kályha legyártásának hiánya. A derék tűzhelygyáriak adó­sai lettek népgazdaságunknak. Az anyagellátás most meg­javult. A dolgozók szeretnék súlyos lemaradásukat behozni. A hátralévő idő azonban már nagyon kevés ehhez. Hiszen az eddigi lemaradás pótlására havonta 112 százalékot kellene teljesíteni. Ez a szám igen ma­gas, mely mögött sok kályhá­nak, tűzhelynek kell lenni. t Még nem került kidolgozás­ra. hogy milyen munkát vé­geznek az év hátralévő részé­ben. Egy azonban biztos, hogy mindent elkövetnek a lemara­dás behozására. Ehhez azon­ban a ió munka mellett a mű­szaki feltételeket is biztosítani kell. S itt van a probléma. A hármas kupoló beindításánál nehézségek vannak. Ugyanis az öntődének napi 40 tonna jó öntvényt kellene adni. Ez csak egy probléma a sok közül. A műszaki vezetőség mindent elkövet, hogy bizto­sítsa a termelési feltételeket. Fáradságot nem ismerve dol­goznak a gépek, a kemencék jó kihasználásáért. A megnövekedett termelés több dolgozót kíván. Ma még ez is probléma. Mintegy 40—45 dolgozóra lenne szükség. A jelenlegi dolgozók képesek a több­termelésre. Rájuk a gyár vezetősége min­denkor számíthat. Ma még csak a műszaki dolgozók vitáz­nak. Lipták János az öntöde vezetője nagyon helyesen mon­dotta, ha olyat vállalnánk, amit nem teljesítünk, akkor szemen köpnének. íme a fele­lősségérzet bizonyítéka. Ez a biztosíték az elkövetkezendő idők jó munkájához. A tűzhelygyári dolgozók harcba indulnak. Megpróbál­ják a lehetetlent. Az év végére be akarják hozni lemaradásu­kat. Nem lesz könnyű a végre­hajtása. Mi azonban hisszük: a tűzhelygyári dolgozók meg­nyerik a harcot. FÉRFI SEGÉDMUNKÁSOKAT KERES A SALGÓTARJÁNI ERŐMŰ Kereseti lehetőség: 1200—1400 Ft-ig Juttatások: Kedvezményes áramfogyasztás, munkaruha, munkás-szállás, kedvezményes étkezés. Vízválasztó. Jelentkezés: Salgótarjáni Erőmű Munkaügyi Osztálya,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents