Nógrádi Népújság. 1957. augusztus (2. évfolyam. 61-69. szám)

1957-08-07 / 62. szám

I

Az MSZMP agrárpolitikájának tézisei

A mezőgazdaság

szocialista átépítésének irányelvei

III..

Hazánk mezőgazdaságának szerkezete túlnyomó részt kis- árutermelő jellegű. Az ország szántóterületének mintegy 7Í1 százalékát egyénileg gazdálkodó kisparasztok művelik és csak 22 százalékát szocialista nagyüzemek szövetkezetek és állami gazdaságok.

Az MSZMP, egész népünk egyetemes érdekét — beleértve a parasztság érdekét is — szem előtt tartva, a mezőgazdasági termelőerők állandó fejlesztésének fő feladata mellett egyik legfontosabb feladatának tekinti annak elősegítését, hogy mezőgazdaságunk fokozatosan korszerű, szocialista nagyüzemű mezőgazdasággá alakuljon át. A mező- gazdasági termelés fejlesztése és a szocialista átalakítás egységes, elválaszthatatlan feladatot képez. A mezőgazdaság nagyüzemű átszervezése nem öncél, hanem eszköze, fő módszere a mezőgazdasági termelőerők állandó fejlesztésének, a dolgozó nép, s ezen belül a parasztság jóléte állandó növelésének.

A mezőgazdaság szocialista átalakítása csak a párt vezetésével és dolgozó parasztságunkkal együt hajtható végre. Ahhoz, hogy a dolgozó parasztságunk helyeselje és támogassa a szocialista átalakítást, meg kell szüntetnük az elmúlt évek hibáit, a mezőgazdaság szocialista átalakításához nélkülözhetetlen nagyarányú állami támogatás jelentőségének a meg nem értését, a meglévő beruházási keretek helytelen felhasználását, az erőszakoskodásokat stb. Emellett világosan és kézzelfoghatóan be kell bizonyítani dolgozó parasztságunknak a korszerű mezőgazdasági nagyüzemek fölényét a kisgazdaságokkal szemben. Csak ebben az esetben várható a ma még egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztság szemléletmódjának gyökeres megváltozása, és ezzel szétaprózott mezőgazdaságunk nagyüzemivé átalakulása. Dolgozó parasztságunk teljes egyetértésének biztosítása, a szövetkezeti mozgalom kiterjedése hatalmas kultúrmunkát és helyes, célszerű gazdaságpolitikát követel. Ennek alapelvei a következők:

1. Meglévő szocialista mező- gazdasági nagyüzemeinket (állami gazdaságok, termelőszövetkezetek) minél előbb példamutató, modern, belterjes gazdaságokká kell fejleszteni. Ennek érdekében:

a) Az állam teherbíróképességének megfelelően maximálisra kell emelni a mezőgazdaság fejlesztésére fordított ösz- szegeket. Hitelt csak gazdaságos és a termelést előmozdító célokra lehet adni.

b) Termelőszövetkezeteink fejlesztésében nagy szerep vár a gépállomásokra. Elsősorban az alapvető mezőgazgasági munkák gépesítését kell időben és jó minőségben biztosí- taniok (szántás, aratás, cséplés).

c) A termelőszövetkezetek jövedelmükből a kombájn, cséplőgép és átalában a szántótraktor kivételével minden, a termeléshez szükséges mező- gazdasági gépet (erő- és munkagépet) megvásárolhatnak. A gépállomások kötelesek biztosítani — a termelőszövetkezet kívánsága szerint — a szövetkezeti gépek javítását.

d) Az állami gazdaságok legyenek korszerű, szocialista ■nagyüzem mintagazdaságai. Az Állami gazdaságod és termelő- szövetkezetek közti gazdasági kapcsolatokat általában közbeiktatott szervek nélkül kell lebonyolítani.

e) Lehetővé kell tenni azt is, hogy a termelőszövetkezetek termelvényeiket maguk dolgozhassák fel és így értékesíthessék.

f) A meglévő termelőszövetkezetek fejlesztéséhez — a fenmai segítség is szükséges. Ezt a jövőben nem a gépállomási mezőgazdászok, hanem egyrészt a szövetkezetek által alkalmazott, másrészt a tanácsapparátusban dolgozó szakemberek útján kell biztosítani. Lehetővé kell tenni, hogy a termelőszövetkezetek pályázat meghirdetésével alkalmazzanak mezőgazdászokat. Az állam — ahol ez szükséges — a szakemberek fizetésének egy részét vállalja magára.

g) Annak érdekében, hogy termelőszövetkezeteink vonzóbbak legyenek a dolgozó parasztok előtt, szükséges a termelő- szövetkezetek belső rendjének megszilárdítása. így a vezetés megjavítása, a szövetkezeti tagság egységének kialakítása, a szövetkezeti demokrácia megerősítése, a tagság szocialista szellemű nevelése.

2. A mezőgazdaság szocialista átalakításának fő útja a mezőgazdasági termelőszövetkezet. Mezőgazdasági lermelő- szövetkezetek azok, amelyekbena) közösek a termelőeszközök (beleértve az állatállományt is), kivéve a háztáji gazdaságban törvényesen visz- szahagyható földet, eszközön- két, állatokat;

b) a nagyüzemi munkamegosztás előnyeit kihasználva, közösen végzik a munkát a termelés minden ágában

c) a jövedelem túlnyomó részét a végzett munka alapján osztják el, a kisebb részét pedig a föld járadék kifizetésére használják fel;

d) évről évre a jövedelemnek legkevesebb 5 százalékával gyarapítják a közös szövetkezeti alapot és a folyamatos üzemvitelhez szükséges tartalékot képeznek;

e) közösen végzik a beszerzést és értékesítést;

f) a gazdálkodást éves terv- alapján folytatják;

g) pontos nyilvántartást vezetnek;

h) szocialista szellemben nevelik tagjaikat, kizsákmányo- lókat nem vesznek fel a szövetkezetbe, s nem tűrik meg a kizsákmányolás semmiféle formáját sem.

Bár termelőszövetkezeteink zöme szilárdan kitartott a munkaegység-rendszer mellett, nem szabad elutasítani azokat a kezdeményezéseket, új módszereket, amelyek a jövedelemosztás szocialista elvén épülnek fel, s a munkaegységrendszer továbbfejlesztését, megjavítását célozzák. Ezeket tanulmányozni és a gyakorlati alkalmazásukban szerzett tapasztalatokat hasznosítani kell.

Lehetővé kell tenni, hogy a termelőszövetkezetek, a szocialista alapelvek betartása mellett, a helyi viszonyoknak megfelelően módosításokat eszközöljenek az alapszabályzatukban.

3. Ahhoz, hogy dolgozó parasztságunk fő tömegei a termelőszövetkezeti gazdálkodás útjára lépjenek, szükség van az alacsonyabb típusú, egyszerűbb szövetkezeti forrnak eddiginél hathatósabb 'felkarolására és támogatására.

Az egyszerűbb szövetkezeti formák közül a legismertebb és a legelterjedtebb: az általános földművesszövetkezet. Ez elsősorban felvásárló, értékesítő, fogyasztási és hitelszövetkezeti tevékenységet fejt ki, s a nagyszámú szakcsoport útján egyre kiterjedtebb a termelési tevékenysége is. Ahhoz, hogy a földművesszövetkezeti mozgalom valóban betöltse szövetkezeti funkcióit, a parasztság széles rétegeit felölelő élő tömegmozgalom legyen s alkalmassá váljék az igazi szövetkezeti közszellem kialakítására a faluban: mindenekelőtt az szükséges, hogy a földművesszövetkezeteket megszabadítsuk az évek óta

kincstári, hivatali boltjellegtől. Ennek érdekében az is szükséges, hogy demokratikusan választott dolgozó paraszti vezetőségük legyen.

A földművesszövetkezetek keretében kell — a jelenleginél sokkal kiterjedtebben — létrehozni a termelési szövetkezés legegyszerűbb elemeit tartalmazó társulásokat (gép- használati társulás, vízhasználati társulás stb.), valamint a különféle szakszövetkezeteket stb. Ezek a termeléshez szükséges beszerzéseket és termékeik zömének értékesítését végzik közösen. Emellett bizonyos termelést elősegítő-közös céltevékenységet is folytatnak (például közös géphasználat).

Ugyancsak a földművesszövetkezetek keretében alakuljanak — de ha kérik, önálló működési engedélyt is kaphatnak — a szakcsoportok. Ezek a társulásoknál annyival fejlettebbek, hogy a tiszta jövedelem egy részét rendszeresen a közös vagyon fejlesztésére fordítják.

Végül önálló szövetkezeti üzemként működnek a termelőcsoportok, amélyek a mező- gazdasági termelés, egy vagy néhány ágát kollektivizálták, s a termelés e területén a munkákat közösen végzik, a közös termelési ág tiszta jövedelmének nagyobb részét a végzett munka alapján osztják el, jövedelmük egy részét rendszeresen a közös alap fejlesztésére fordítják, közös beszerző és értékesítő tevékenységet folytatnak. A termelőcsoportokat, szakcsoportokat és egyébb termelési társulásokat az állam olyan arányban támogassa, amilyen arányban a közös nagyüzemű termelés elemeit' kifejlesztik, közös beruházást végeznek.

Támogatni kell a parasztság egyszerűbb szövetkezetek alakítására irányuló törekvéseit, meg kell szüntetni az ezzel kapcsolatban kialakult bizonytalanságot, ügyelni kell arra, hogy ezek ne váljanak kizsákmányoló jellegűvé és ne az egyéni gazdaság konzerválására szolgáljanak, hanem valóban átmenetet képezzenek a termelőszövetkezet felé.

4. A nagyüzemi gazdálkodás fölényének bizonyításában és az új termelőszövetkezetek alakításában döntő szerepük van a gépállomásoknak. A párt a mezőgazdaság szocialista átalakításáért folytatott harcban a gépállomásokat fontos bázisának tekinti. Világosan látni kell azonban azt, hogy jelenleg ennek a feladatnak a gépállomások csak részben felelnek meg. Ezért mindenekelőtt meg kell javítani a gépállomások vezető és dolgozó kollektívájának szociális és politikai összetételét.

A termelőszövetkezetekkel való jó viszony kialakítása elsősorban azon múlik, hogy a gépállomások mennyiben képesek kellő időben, jó minőségben és olcsón elvégezni a szükséges munkákat. Emellett biztosítani kell, hogy a gépállomásokon korszerű erő- és munkagépek nagy számban álljanak rendelkezésre. Ezért — ha a termelőszövetkezet kéri — a gépállomások az általuk ki nem használt, felesleges munkagépeket adják bérbe a termelőszövetkezeteknek. A gépállomások jó kapcsolatukat az egyéni parasztsággal a gépi munkák kiterjesztésén, a szervezett kultúrmunkán stb. túl, elsősorban azzal biztosítsák, hogy a gépállomási szolgáltatásokat a jelenleginél sokkal széA mezőgazdasági termelőmunkához szükséges szolgáltatásokon túl, célszerű fokozatosan áttérni az egyéb műszaki szolgáltatásokra is (kovács-, bognármunkák, kisgépjavítás, és egyéb műszaki jellegű munkák stb.). Ennek érdekében célszerű, ha a több község területén dolgozó gépállomások kihelyezett műhelyeket létesítenek.

5. A meződazdaság szocialista átalakításának az eredményesen működő nagyüzemek és a kisárutermelők közötti egészséges verseny körülményei között kell végbemenni. Ebben a versenyben az újonnan alakult mezőgazdasági termelőszövetkezetek bizonyos mértékben hátrányosabb feltételekkel indulnak, mint az egyéni gazdaságok, mert üzemeik még nem épültek ki, szemben az évtizedek óta kialakult egyéni gazdaságokkal. Ezért az államnak megfelelő gazdasági politikájával, mindenekelőtt hitelpolitikával elő kell segíteni, hogy ebben a versenyben a szövetkezeti gazdaságok minél előbb jelentős fölényt harcolhassanak ki a kis- árutermelő gazdaságokkal szemben. Olyan hitelpolitikát kell kialakítani, hogy a jövőben a termelőszövetkezet a termeléshez szükséges forgóeszközökhöz a hitelt az általa megtermelt árualap lekötésével szerezze. Nyújtsunk a megalakuló új, kellő állóeszközökkel nem rendelkező termelőszövetkezeteknek (2—3 éven keresztül több részletben) olyan mérvű állami indítóhiteleket, hogy az a parasztságnak a nagyüzem létrehozására rendelkezésre álló saját eszközeivel együtt a nagyüzemű gazdálkodás feltételeit megfelelő színvonalon biztosítsa. A múlttal szemben e hitelek nagyobb része hosszúlejáratú legyen.

6. A korszerű szocialista nagyüzemek létrehozása a továbbiakban is szükségessé teszi a szétszórt parcellák nagyüzemi táblákba való tagosítását. Ezt azonban az elmúlt évektől eltérően úgy kell végrehajtani, hogy ne okozzon termelési bizonytalanságot. Ezért a nagyüzemi táblákba kerülő egyéni paraszti földekért teljes kártalanítást kell fizetni abban az esetben, ha azon évelő kultúra, beruházási létesítmények stb. vannak, vagy, ha csérébe gyengébb minőségű, elhanyagoltább földet tudnak adni. A tagosítások a jövőben csak az érintett község, vagy határrész dolgozó parasztjai többségének kérésére hajthatók végre. A jövőben tagosítások helyett sokkal kiterjedtebben kell alkalmazni az érdekeltek kölcsönös megegyezésén alapuló önkéntes földcseréket, beleértve az adás-vétel útján történő cseréket is.

7. A termelőszövetkezeti mozgalom kiterjesztése érdekében szembe kell szállni a spontaneitás szemléletével, amely szerint nem kell folyamatos felvilágosító munkával segíteni a dogozó parasztok termelőszövetkezeti útra térését, magukra lehet hagyni őket. A felvilágosító munka irányuljon elsősorban a nagyüzem fölényének és szükségességének bizonyítására.

8. A mezőgazdaság szocialista átalakításának célja a mezőgazdasági termelés nagyarányú fellendítése. Az átalakítást úgy kell végrehajtani, hogy a termelési színvonal az átalakítás időszakában se csökkenjen, sőt növekedjék. A mezőgazdaság szocialista átalakításának ütemét elsősorban a következő tényezők határozzák meg:

a) a meglevő nagyüzemek termelési színvonala, fölényük kialakulása, az egyéni termelés felett a termelés, az árutermelés, az önköltség, az élettieken kívül — jelentős szakrá juk rakódott

bürokratikus, lesebb területre terjesszék ki. színvonal stb. tekintetében;

b) a termelőszövetkezeti nagyüzemek megteremtésére, rendelkezésre bocsátott állami eszközök és egyéb segítség mennyisége;

c) a dolgozó parasztság saját eszközeinek mennyisége, amelyek a szövetkezeti‘nagyüzem megteremtésére szolgálnak, beleértve az egyszerűbb szövetkezeti formák elterjedését, s az ezekben kialakuló szövetkezeti akkumuláció mértékét;

d) a párt-, állami és egyéb szervek által végzett agitációs, felvilágosító és oktató munka eredményeként dolgozó parasztságunk kultúrszínvonalá- nak emelkedése.

I

A mezőgazdaság szocialista átalakítása tehát csak olyan ütemben lehetséges, amilyen mértékben a korszerű nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés e négy alapvető feltételét biztosítani tudjuk.

IV.

A falusi pártmunkáról

Dolgozó népünk életszínvonalának további emelése, az ország gazdasági helyzetének megjavítása érdekében pártunknak a következő évek során nagy figyelmet kell fordítani a párt falusi munkájára. Ahhoz, hogy a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége erősödjön, s ezzel hazánkban a proletárdiktatúra egyre szilárdabb legyen, a mezőgazdasági termelés színvonalát emelni tudjuk és falun is sikerrel fejezzük be a szocializmus építését, szükséges a falusi pártszervezetek megerősítése, a falusi pártrrmnka megjavítása. Erre a munkára különösen most kell nagy figyelmet fordítani, mert falusi párt- szervezeteink még gyengék, az ellenforradalmi események falun is komoly károkat okoztak és az osztályellenség tevékenysége élénk. Mindezekből kiindulva, azért, hogy a párt agrár- politikáját sikeresen végre tudjuk hajtani, a falusi pártmunka terén a következők szerint kell eljárni:

1. A falusi kommunistáknak a megyei és járási pártbizottságok segítségével arra kell törekedniök, hogy minden faluban erős, szilárd pártszervezeteket hozzanak létre. A falusi pártszervezetek mellett mindazokban a termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban, gépállomásokon, ahol a párt taglétszáma megengedi, hozzanak létre önálló üzemi pártszervezeteket is.

2. Gondosan ügyelni kell arra, hogy a falusi pártszervezet tek összetétele megfelelő fegyen. Elsősorban a legszilárdabb termelőszövetkezeti tagokat, ipari és mezőgazdasági munkásokat és félproletárokat vegyék fel a pártszervezetekbe. Ezek képezzék a falusi párt- szervezetek bázisát. Rajtuk kívül azonban nagy gondot kell fordítani a Kommunista Ifjúsági Szövetség, EPOSZ legön- tudatosabb tagjaira, akiket szintén fel kell venni a pártba. Szakítsanak azzal az elmúlt években kialakult gyakorlattal, amely szerint elhanyagolták a pártépítési munkát a kis- és középparasztok között. A pártépítési munkánál törekedjenek arra is, hogy a pártszervezetek tagjai, különösen vezetői, becsületes, köztiszteletben álló, osztályhű és a párt politikájáért harcolni kész elvtársak legyenek.

3. Ahhoz, hogy falusi párt- szervezeteink a munkás-paraszt szövetség megerősítését, a mezőgazdasági termelés fellendítését és a mezőgazdaság szocialista átalakítását sikeresen megoldják, szükséges, hogy kialakuljon a falusi pártmunka helyes módszere. Ezért:

a) a pártnak, mint a proletariátus élcsapatának, mindenkor a munkás- és paraszttömegek élén kell járnia. Magára kell vállalnia a kezdeményezést és a fő szervező szerepet a szocializmus építésének gyakorlati kérdéseiben, akár politikai, alkár gazdasági, akár kul- túrális feladatokról van szó. A párttagok járjanak élen a párt-, a gazdasági és az állam- hatalmi szervek munkájában tapasztalható hibák — nem ritkán nyílt visszaélések — felfedezésében és kijavításában is.

b) A párt politikáját a széles pártonkívüli dolgozó tömegek előtt döntően a tömegszervezeteken keresztül kell érvényesíteni. Meg kell alakítani mielőbb mindenütt a falusi nőtanácsot is.

c) Falusi pártszervezeteink egyik legfontosabb feladata a

tömegek politikai nevelésének megszervezése olyanformán, hogy a falvakban valóban tömegmértekben folytassanak írásos és szóbeli kommunista propagandát, agitációt. Különösen fontos feladatuk ezen a téren, hogy meggyőző felvilágosító munkát végezzenek a termelőszövetkezetek és általában a mezőgazdasági nagyüzemek népszerűsítése érdekében, leplezzék le az ellenséges hangulatkeltést, jelszavakat, rémhíreket, fedjék fel a párt politikájával szembenálló különféle opportunista, antimar- xista nézeteket és mutassák be azok káros voltát, ismertessék és pártszerűsítsék a párt és a kormány intézkedéseit stb.

d) Pártszervezeteink ellenőrizzék a gazdasági, államhatalmi és egyéb szervek munkáját. Ez az ellenőrzés elsősorban a tömegek segítségével történjen, azáltal, hogy különös tekintettel legyenek az egyes szervek munkájával szemben a tömegek részéről megnyilvánuló kritikai észrevételekre, keressék meg az elkövetett hibák okait, gondoskodjanak azok megszüntetéséről.

Falusi pártszervezeteink feladataikat — köztük a párt agrárcélkitűzéseinek megvalósítását — csak akkor tudják jól végrehajtani, ha fő figyelmüket a pártonkívüli dolgozó tömegekkel való jó viszony kialakítására fordítják. Ha akár jobboldali opportunizmusból, akár túlzó »baloldaliasságból« szembekerülnek a dolgozó tömegekkel, elszakadnak tőlük, nem lehetnek a tömegek vezetői.

*

Hazánk társadalmi és gazdasági rendszere a proletárdiktatúra rendszere, amelynek alapja a munkásosztály és a parasztság szövetsége. Olyan szövetség ez, amelyben a munkás- osztályé a vezető szerep és amely a szocializmus megteremtésére irányul. Falusi párt- szervezeteink harcoljanak azért, hogy napról-napra erősödjék ez a szövetség, amelyben a parasztság, a munkásosztály segítségével, a belterjes gazdálkodás útján sikerrel veheti fel a harcot a mezőgazda- sági termelés fejlesztéséért — egész népünk jóléte és saját életkörülményeik megjavítása érdekében.

A belterjes gazdálkodás kialakításában nem csekélyek az egyéni parasztgazdaságok lehetőségei. De ennél sokkal nagyobb lehetőségek nyílnak a termelőszövetkezetekben, sőt az egyszerűbb termelési társulásokban is, mert hisz a táblá- sított nagy földterületek, a korszerű nagygépek, a mezőgazdasági szakember jelenléte és mindenek előtt a fejlettebb munkamegosztás, a szervezeti közös munka módot ad erre.

A megújhodó, több üzemágú és valóban demokratikus vezetésű földművesszövetkezeti mozgalom, ha fő tevékenységét a parasztság termelési munkájának elősegítésére fordítja és képes lesz igazi szövetkezeti közszellem kialakítására tagjai között — nagy segítséget adhat a belterjesebb gazdálkodás, a korszerűbb mezőgazda- sági termelés kialakítására. De éppen az egészséges szövetkezeti szellem kifejlesztésével nagy szolgálatot tehet a különféle egyszerűbb társulások elterjesztésében és-abban, hogy részben ezek tapasztalatai alapján is, a parasztság mind szélesebb rétegei a megerősödő, példamutatóvá váló mezőgazdasági termelőszövetkezetek felé forduljanak.