Nógrádi Népújság. 1957. augusztus (2. évfolyam. 61-69. szám)

1957-08-07 / 62. szám

1957. auguszus 7. NÓGRÁDI Népújság 5 jó maszlagtermés várható A „Herbária” Országos Oyógynövényforgalmi Szövet­kezeti Központ megbízásából a földművesszövetkezetek vásá­rolják korlátlan mennyiségben ezen igen fontos gyógyszer- alapanyagot tartalmazó gyógy­növény levelét nyers állapot­ban. A földművesszövetkezetek nagyobb termés esetén brigá­dokat szervezve végzik a gyűj­tést. A gyűjtők szívesen fog­lalkoznak a maszlaglevél gyűj­tésével, mert napi 80—100 fo­rintot is meg tudnak keresni szorgalmas munkával. A föld­művesszövetkezetek a rövid szárral legyűjtött maszlaglevél nyérs kilogramjáért 90 fillért fizetnek. A maszlag legelőkön, trá- gyás helyeken tömegesen te­rem. A növény levele a gyó­gyászatban légzési nehézségek kiküszöbölésére készült gyógy­szerkészítmények alkatrésze. Maszlaglevélből készülnek az asztma-szivarok, az asztma­cigaretták és az asztma elleni füstölő keverékek. Az említett gyógynövény le­vele fontos exportcikk is. A ' Gyógynövény Központ száraz állapotban, idegen anyagtól teljesen mentesen présbálák­ban, vagy egalizált zsákokban több száz mázsát szállít kül­földre, a világ minden tájára. %'5£Ö&>iP§0&>iDgOg!>£^ FELHÍVÁS! Szakmával nem ren- delkeaS mezőgazdasá­gi dolgozók, Jelentkez­zetek Mezőgazdasági Gépészképző Szakiskolára Jelentkezhetnek olyan 17—18 éves férfiak, akik az általános iskola 8 osztályát eredményesen végezték el és kedvet éreznek a mezőgazda- sági gépész szakmára. Az iskola időtartama 2 év. Az iskola a napi háromszori étkezést és lakást teljesen ingyene­sen nyújtja a tanulók­nak. A tanulástól és szo­ciális helyzettől függően az arra érdemesek még ösztöndíjat is kaphat­nak. A közellakók részére az iskola engedélyezi a be­járást úgy, hogy a napi kötelező elfoglaltság reg­gel 8 órától délután 6 óráig tart. A végzett tanulók gépállomásokon és ál­lami gazdaságokban he­lyezkedhetnek el. Az iskolán lehetőség van arra is, hogy a ta­nulók vontatóvezetésből is vizsgázzanak. Az iskola szeptember 1-én kezdődik. Jelent­kezni lehet személye­sen vagy írásban au­gusztus 15-ig. A jelentkezéskor be kell nyújtani: 1. a szülők vagyon- helyzetéről szóló taná­csi igazolást, 2. aki már valahol dolgozott, az üzem, vál­lalat, gazdaság, vagy gépállomás igazgatójá­nak javaslatát. A felvételi vizsgák augusztus végén lesz­nek. A felvételnél előny­ben részesülnek azok, akik már gépállomáson, akár állami gazdaság­ban valamilyen formá­ban már gépekkel dol­goztak. Bővebb felvilágosítást a Mezőgazdasági Gé­pészképző Szakiskola ad. Habuda Tamás, igazgató A „Zsemminzsipao" munkatársával a mizserfai bányászoknál Fogasoljuk vagy hengerezziik a tarlóhántást Mégegyszer a táppénzes vályogvetííröl Nem mindennapi vendéget köszöntöttek augusztus 3-án a mizserfai bányászok. A ha­zánkban tartózkodó „Zsem­minzsipao” kínai lap munka­társa Van-Csi elvtársnő meg­látogatta a nógrádi bányákat. A Pálhegy II. bányaüzemet személyesen tekintette meg. Igen tetszett a távoli vendég­nek a bánya, a bányászok munkája. A bányalátogatás után az ellenforradalom ese­ményeiről érdeklődött. Kapos­vári elvtárs vázolta az ellen­forradalom kihatásait a mi­zserfai bányászok között. Búcsúzóul arra kérte Van- Csi elvtársnő lapunk munka- ---------------­t ársát, hogy adjuk át baráti üdvözletét a megye dolgozói­nak. A nógrádi bányászoknak további jó munkát kíván, sok szerencsét a nehéz, de szép munkához. A kínai nép na­gyon jól ismeri a magyar né­pet. A két ország közt már meglévő barátságot, még to­vább szeretnénk kiszélesíteni. Majd arról beszélt, hogy saj­nálja, hogy ebben az ipari gócpontban csak ilyen rövid időt tudott eltölteni. Úgy érezzük Van-Csi elv­társnő látogatása újabb lánc­szeme az egyre jobban erősödő kínai-magyar barátság meg­szilárdításának.-------------­J ól sikerült a katonaköteles fiatalok találkozója Az elmúlt héten a szécsényi járásban a párt, a járási ta­nács, a KISZ és a kiegészítő pa­rancsnokság rendezésében a katonaköteles fiatalok baráti találkozója volt. Az ünnepség keretén belül sportműsor, majd egy katonatárgyú film közös megtekintése és közös vacsora volt, amit tánc követett. Jól szórakoztak a fiatalok. Érdekes volt, hogy a Vár&á- nyi fiatalok először nem akar­tak résztvenni a sport műsor­ban, végül megnyerték az 5000 méteres síkfutást. A győztes Varsányiakat a KISZ-es lányok nagy virág­csokrokkal köszöntötték. A katonaköteles fiatalok baráti találkozója végeredményben olyan jól sikerült, hogy a fia­talok kérték, hogy a jövőben is ismételjék meg, hogy így szórakozás formájában készül­jenek fel a katonai feladatok végrehajtására.--------------­J övőre számos neves szovjet művész vendégszerepei Londonban Victor Hochauser, fiatal lon­doni impresszárió a napokban tért vissza Moszkvából, ahol szerződést kötött arra vonat­kozóan, hogy a Szovjetunió több kiváló művésze jövőre Angliában vendégszerepeljen. Az impresszárió szerződést írt alá 100 tagú ukrajnai ko­zák tánc- és dalegyüttessel, a Nagy Színház balettkarával, Olga Lepesinszkájával az élen, a leningrádi Kirov balettal, Igor Bezrodnij és Igor Ojsz- trah hegedűművészekkel és Zarah Doluhanova énekesnő­vel. négy héten át tart előadást. Az együttes elsőízben szerepel a Szovjetunión kívül és először fordul majd elő, hogy London­ban vasárnap, kosztümös elő­adást tartanak. Nemrég hoz­tak ugyanis egy különleges törvényt arra vonatkozóan, hogy egyáltalán lehessen tar­tani vasárnaponként kosztü­mös előadást, de ezt is csak Albert Hallban és másutt Lon­donban nem. A Nagy Színház balettkara fellépésének időpontját még nem tűzték ki. A társulat tag­jai azok közül kerülnek ki, akik nem tartoznak abba a A kozák tánc- és dalegyüt­tes február 19-én érkezik Lon­donba és az Albert Hallban fi csoportba, amely Ulanovával együtt már vendégszerepeit Londonban. Gépállomásunk július 31-ig 250 katasztrális hold gabona­tarlót tárcsázott meg. Már alig van olyan tsz terület, ahol a tarlóhántást nem végeztük volna el. Ebben a munkában szép eredményt ért el Csá- volszky János traktorvezető, aki eddig 167 katasztrális hold földön végezte el a tarlóhán­tást. A termelőszövetkezetek igénylik a tarlóhántási mun­kát. Viszont hibát követnek el, mert a tarlóhántolt földön nem végeznek fogasolást, vagy hengerelést. Hiányoznak az agrárszakemberek, akik meg­magyaráznák, hogy a tarló- hántolt földet feltétlenül foga- solni és hengerelni kell, hogy a földbe került gyommagvak még az idén kikeljenek. Úgy látom, hogy a környező állami gazdaságok sem ismerik fel a fogasolás és a hengerezés nagy jelentőségét. Szántó Ferenc, üzemgazdász. Erdőkürt Gépállomás. Hit eredményezett a termelési biztonság? Tolnai Mihály cserháthalápi dolgozó paraszt 9 hold földön gazdálkodik. A falu legjobb gazdái közé számítják. Az idén jó termést takarított be. Bú­zából 14.88, tavaszi árpából 17.2, rozsból 10.46, míg zabból 13.44 mázsa lett az átlagter­mése. Aratás után hozzáfogott a tarlóhántáshoz, s két hold tar­lórépát vetett másodnövény­ként. E munkák végzése közben segítséget nyújt a fogatnélküli gazdák gabonabehordásához. Mihály gazda egyre jobban megvalósítja a belterjes gaz­dálkodást, amennyire ezt a kisparaszti korlátok lehetővé teszik. Szerződésesen nevel két tinót. Termel pillangós takar­mányt is. Ősszel a vetések alá szuperfoszfát műtrágyát hasz­nál és silógödröt akar építeni. Ha ilyen szorgalmas, nagy szakértelemmel rendelkező gazdákból növénytermesztési szakcsoport alakulna, bizony sokra vinnék . . . Veszelka András, gazdasági felügyelő Lapunk július 24-i számában egy glossza jelent meg a „Táp­pénzes vályogvető” címmel. Azóta pár hét eltelt s Nagy A. Lajos (babszem Lajos) szer­kesztőségünket levélben, majd személyesen is felkereste. Kér­te, hogy számára a lap hasáb­jain helyesbítést hozzunk. Indokolása a következő volt: nem vett részt az ellenforra­dalmi cselekményekben, nem uszított, hanem becsületesen dolgozott. Vályogot nem vert. Kérésének eleget teszünk, s dorogházi személyes tapaszta­latunk alapján a kívánt „he­lyesbítést” im megírjuk. Talán megbocsát, hogy nem az ő, hanem más dolgozók elmondá­sai alapján írjuk rúeg a he­lyesbítést. Mindenekelőtt egy 1946. évi VII. törvénycikkből szeretnék idézni, amely a demokratikus államrend védelméről szól. A 4. §. 1. pontjában ez áll: „Vét­séget követ el, aki két, vagy több személy jelenlétében olyan valótlan tényt olyan mó­don állít, vagy híresztel, amely alkalmas arra, hogy az állam­rend vagy köztársaság ellen megvetést keltsen, vagy nem­zetközi megbecsülést csorbít­son.” Ezekután tehát nézzük meg Nagy A. Lajos tevékenységét. November 29-én az asszonyok az újtelepen kis csoportokban beszéltek. Nagy a faluból jött s odament az asszonyokhoz, ahol éppen B. I.-né szembe­kelt azzal a kósza hírrel, hogy a gyerekeket internálják. Nagy közbe szólt: — Hallgass az anyád szűzmáriáját. Te tudod? Én ott voltam, de te fogd be a pofádat. Ne pofázz össze-visz- sza. — Majd a nemti felé ve­zető úton mozgó szovjet harc­kocsikra mutatott. — Látod, itt viszik a gyerekeket. — Ta­lán erről elég ennyi, s most lehet gondolkodni, ez vajon nem az idézett paragrafus sze-, rinti bűncselekmény? De men­jünk tovább. M. I. kislánya egy nap így szaladt haza, s otthon anyjá­tól kérdezte. — Anyu, miért veri Lajos bácsi sapkáját a földhöz és miért köpködi a rádiót? — mire az anyja így válaszolt: — Azért kislányom, mert már Lajos bácsi nem teheti fel a kakastollat. Hát igen, akkor már a rádió­ban a munkás-paraszt forra­dalmi kormány szólt az ország népéhez. S most nézzünk egy másik esetet, szintén saját sza­vaiból. Bakos g. József elvtárs­tól kérdezte Nagy. — Jóska bácsi, hány óra alatt ér ide Amerikából a repülőgép? — Miután megtudta, hogy pár óra alatt, így válaszolt: — No, akkor befellegzett már magá­nak is. — Vagyis a kommunis­táknak. Ennyit az ellenforra­dalom alatti tevékenységről. Lehet, hogy még többet is csi­nált, de bizonyításul talán ennyi is elég. S most nézzük meg a vályog­verését. Mivel falubeli látta őt vályogot verni, aki tudta, hogy táppénzes beteg, az kérte a betegellenőr kiküldését. Ez meg is történt, bár akkor pont nem verte a vályogot. Abban viszont igaza van, hogy rajta kívül más is veri számára a vályogot. De menjünk egy lépéssel to­vább. Sajtópörrel fenyeget. Ezek után vessünk néhány pillantást magatartására. Saját szavaival élve. — Büszke vagyok arra, hogy állandóan reklamálok. — S a jó munkaviszonyára a ménkesi üzemvezetőség adta meg a választ. — örülünk, hogy nem dol­gozik Ménkesen. íme a jó dolgozó, a rekla­máló. .Munkatársai ismerik már. Az ellen mi nem vitatko­zunk, hogy nincs az üzemnél reklamáció, csak az a furcsa, hogy mindig pont Nagynál té­vednek. A faluban is mindenki ismeri. A legtalálóbb megjegy­zést írom le. — Háry János típus. Nagy­szájú ember. S ezek után el­lehet gondolkodni, milyen em­ber lehet, ha munkatársai, fa­lubelijei vélekednek így róla. lm e helyesbítést megírtuk. Lehet, hogy talán pont Nagy nem lesz vele megelégedve, de a becsületes dolgozók igen. Vi­szont indítandó sajtópöréhez még nagyobb anyagot szolgál­tatunk. — tob — ESTE A FALUBAN üllllllllllllllllllllllll!lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!lllllllllll!l^ll>lllllllllllllllll!IIIIIIIIIIIIIIIII>llllllllllllllllllllllll, Z EST, a jámbor falvak­nak ez a sötét takarója mintha fekete függönyt húzott volna elénk, teljesen elvette a szemünk látóképességét. Mit láthat, vagy mit tudhat meg így az ember erről a hasznos községről, amelynek a neve is úgyszintén Hasznos. A nagy csendben csak egy, áz emberek által megzabolá­zott cséplőgép hangja hallik. Ez viszont mint az éjszaka erőszakos randevuzója úgylát­szik maga mellett tartja meg- zabolázóit is. Különben az utca csendes. Már azt- hittem, hiába tér­tünk be ebbe a községbe. Egy fia lelket sem találunk sehol. És mégis: éppen egy „fia” lé­lek, egy kislegény, rriind aki a földből bújt elő, egyszerre elénk toppan. Kincset szoktak így őrizni, ahogy ez magához szorított egy literes borosüve­get. Lesír róla, hogy fontos megbízást hajt végre. Illedel­mesen köszön, megkerül és ol­dalra hajtott fejjel, kétkedő tekintettel tetőtől-talpig végig­mustrál bennünket, meg a mellettünk álló gépkocsit. íme a betakarítás idejének késő esti utcai forgalma. De alig hogy eltűnt ez a kislegény,’ a közelben egy halk, a női sikoly és kacaj kö­zötti csengő hang vegyült el a cséplőgép ütemében. De uram fia!... A gépkocsi- vezető szabálytalankodott! Ugyanis hacsak egy pilla­natra, de felvillantotta a gép­kocsi reflektorát. Nem lennénk hűek az igaz­sághoz, ha azt írnánk, hogy a reflektor fényébe került le­ánytól három lépés távolságra állt két fiatalember. Nem, ez nem így volt! Ej, Ej!... Talán nem illik megírni. De ha már így tör­tént, hát tessék: azt est sötét köppenyének leple alatt két fiú ölelt meg egyszerre egy, egyetlen kislányt. Méghozzá úgy láttuk: szántszándékkal. Meggyőztek! Nem is olyan élettelen ez a hasznosi utca, mint ahogy kezdetben elgon­doltam. A látottakról mélyen hallgatva indultunk el Kanyó Sándorék portája felé. Ugylátszik itt már munka után vannak. Két összetolt asztal körül hat férfi beszél­getett. A napi munkától el- ernyedt férfikarok az asztalon nyúltak el. Előttük félig telt borospoharak. Az asszonynép hátul a pislákoló tűzhely kö­zelében nevetgélt. Egyszerre azonban mintha parancsszóra történne, mindenki elhallga­tott és némán az ajtó felé néztek. A házigazda kezébe is megállt a halványpiros-borral telt kancsó. Ha ezt a cikket az asztalkö­rül ülők bármelyike is írná, talán így kezdené; . Este 10 órakor estebéd előtt beköszönt hozzánk három hí­vatlan idegen. Minden különö­sebb bemutatkozás nélkül kér­dezősködtek a munkáról, a ter­mésről. Aztán mit tehettünk: illendőségből megkínáltuk őket egy pohár borral. Később egyikük leült közénk, a zsebé­ből előkotort egy jegyzetfüze­tet, meg egy ceruzát. Végig­kérdezgette a nevünket és csak írt. Irt jegyezgetett. J\fOS HÁT, mégis csak a mi 1 * mesterségünk ez, ves­sük hát mi papírra ezt a törté­netet is. Egyszóval miközben a lá­bam előtt makrancoskodott, pofozgatta egymást két cica, az asztal és a tűzhely körül ülők kíváncsian néztek felém. A ceruza grafitnyomainak tit­kait szerették volna megtudni. Pedig nem írtam mást, mint amit ők saját maguk elmond­tak. A történethez tartozik: ami­kor megtudták, hogy újságírók vagyunk, abban a pillanatban feloldódott a feszült légkör és egyszerre öten-hatan is beszél­tek. Ezekről a percekről per­sze egyetlen szót sem tudtam rögzíteni az újság részére. A későbbiek során viszont így váltották egymást a szavak. Jk[EM EGY CSALÁD ez ké­1 * rém..., dehogy egy csa­lád. A rokonság, meg a szom­szédság van itt együtt. Mi olyan szövetkezeti alapon dol­gozunk. — Az időjárással nagyon so­kat kellett küzdeni. — Én legalább 20 százalékos szemveszteséget saccolok. — No azért annyi nincsen, de talán 5 százalék ... — írja csak be azt is, hogy a magyar paraszt a tavaszon többre bízott. — Azt is írja bele, hogy á gépállomás nem készült fel eléggé. — Hát hogy az esőzés sokat rontott? Istenem ... A kukori­cának, meg a krumplinak meg éppen ez az idő volt jó. — Ne beszéljetek már any- nyit. A parasztnak ott a kár, ahol a haszon. A kormány most úgyis azt szeretné, ha a kukorioából lenne a bővebb termés. így vitatták mindennapi gondjukat, az életük legna­gyobb problémáit, így mond­tak véleményt a természetről, termésük nagy vegyészének műveiről. Hol a kárvallottak hangján, hol meg lelkiismere­tes, áldozatos munkájukba ve­tett hittel beszéltek. Most, amikor már saját zsákjaikban érzik egy egész évi munkájuk gyümölcsét, amikor csak mind rossz emlékről be­szélnek a viharról, a cséplőgép fullasztó poráról, a múltévi szántás körülményeinek ne­hézségeiről, a megelégedés je­lei látszanak a mosolygós ar­cokon. Szóbakerülnek a nagy­apák emlékeztető szavai, meg a serdülő fiatal lányok és fi­úk kívánságai. És a jegyzet­füzet lapjai egyre-másra csak teltek. — Hej mi volt még, akár­csak 20—30 évvel ezelőtt is? Most meg ilyen félcipő, olyan félcipő, kardigán, meg ez, meg az. Nem is tudja az ember még a nevét se kimondani, mik kellenek ezeknek a fiata­loknak. ff/ ZT EGYÉBKÉNT az ősz­hajú Csépe Bertalan ma­gyarázza így, akit a beszélge­tés ideje alatt többször helyre­igazítottak. Most azonban a szavaira mindenki bólogat. De higgyje el Berci bácsi így is van ez rendjén. 20—30 év múl­va meg még ennél is igénye­sebbek lesznek a fiatalok. És ez is jó dolog. Ök akkor szin­tén úgy fognak visszaemlékez­ni a mostaniakra, hogy: Hej, hogy volt még akkor?! És ezt a fejlettséget az elmaradott kategóriák közé sorolják. Mind­ebből azt a tanulságot lehet levonni, hogy egy lépéssel sem szabad elmaradni a fejlődés­től, sőt mindinkább a fejlő­dés élvonalába kell törni. Mi­ért? Hogyan? A fiatal Csépe Istvánnak két elmés hasonlatát is feljegyez­tem: — Nekem is jó a kétforintos kolbász, de azért szívesebben megenném a hatforintosat. A másik meg így szól: — Még az iskolában kezünk­be adtak egy botot. így egy­magában könnyen eltudtuk törni, de aztán azt mondták fogjunk össze egyszerre 10—12 ilyen botot és próbáljuk ezt egyszerre eltörni. Ez bizony már nem ment! ffJŰCSŰZÓUL mindenkivel kezet szorítottunk. A há­zigazda teljesen az úttestig kísért. Zsebemben a jegyzetfü­zettel az utca mind a két irá­nyában megpróbáltam az est sötétjét megszűrni, de az éj­szaka leple most már végképp eltakart mindent előlem. A cséplőgép még búgott, de egy fia lelket sem láttam az utcán. * Orosz Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents