Nógrádi Népújság. 1957. augusztus (2. évfolyam. 61-69. szám)
1957-08-07 / 62. szám
Bz MSZMP agrárpolitikájának tézisei* A tézisek bevezetése az elmúlt esztendők agrárpolitikájának eredményeivel és hibáival foglalkozik. Majd így folytatódik: I. A párt politikája a parasztság egyes rétegeivel kapcsolatban ismerjük meg!Hajtsuk végre! A Magyar Szocialista Munkáspárt agrárpolitikája a magyar mezőgazdaság sajátos viszonyaira alkalmazza a marxizmus-leninizmus tanításait. A tézisek minden sora arról tanúskodik, hogy a párt a néppel, az egész parasztság aktív közreműködésével akarja megvalósítani a termékbőséget jelentő belterjes mező- gazdálkodást, a gazdag, művelt szocialista falut. A tézisek megsemmisítő csapást mérnek a revizi- onizmusra, s félreérthetetlenül tisztázzák a vitás kérdéseket, amelyek eddig — legalábbis itt megyénkben -— „befagyasztották” a belterjes gazdálkodás és a szövetkezet fejlesztésére irányuló törekvések kibontakozását. A megyében eléggé elburjánzott az a jelenség, hogy egyes párt-, s tanácsi vezetők lemondtak, vagy „kényes kérdésként” kezelték a szövetkezet fejlesztésére irányuló agitációs munkát. Attól tartottak, hogy megsértik az önkéntesség elvét. A párt agrárprogramja nem ért egyet ezzel a szemlélettel, különösképpen nem, a spontaneitás szemléletével. A dolgozó parasztokat nem szabad magukra hagyni. Szövetkezeti útra térésüket rendszeres felvilágosító munkával kell segíteni. A program tézisei arra figyelmeztetnek bennünket, hogy nagy gondot fordítsunk a szövetkezeti parasztság egységének, nevelésének, öntudatának kikovácsolására. Van mit tennünk ezen a téren, hiszen számos szövetkezetünkben a tagok szocialista gazdasági helyzete és öntudata között ellentmondás tapasztalható. Talán ennek tulajdonítható be az is, hogy több tsz-ben a termelt gabona több mint felét kiosztják, s elenyésző mennyiséget hagynak a gazdaság továbbfejlesztése céljára. Gyakoriak a volt kisparasztok s a volt középparasztok közti súrlódások. Az egyes tagokban még meglévő kistulajdonosi gondolkodási mód kerekedett felül azokban a szövetkezetekben, amelyekben a tagok részesművelést folytatnak. INI II ” em nézhetjük szó nélkül a tsz-tagok és a kilépett tagok helyenként megnyilvánuló, rossz viszonyát sem. Azon kell munkálkodnunk, hogy megfelelő baráti legyen a viszony. Úgy kell velük bánni, mint leendő szövetkezeti tagokkal, akik előbb vagy utóbb belátják kilépésük helytelenségét, s újra a szövetkezetben találják meg boldogulásuk útját. Ezt bizonyítja a gyakorlat is. Például Nógrádsipek, Mohora, Ipolyvece, kutasó községekben a kilépett tagok újra szövetkezetét akarnak alakítani. S ha mi ellenszenvet tanúsítunk irántuk, megsérthetjük őket szabad elhatározásukban, önérzetükben. A helyi pártszervezet vezetői, tagjai nyújtsanak nekik segítséget a szövetkezet megalakításához. Az agrár tézisek arra hívják fel a figyelmünket, hogy a korábbi negatív gyakorlatot eldobva kellő súly- lyal foglalkozzunk az általános földművesszövetkezetek munkájának megjavításával. A földművesszövetkezetek keretében kell a jelenleginél sokkal kiterjedtebben foglalkozni a szakcsoportok, termelési társulások létrehozásával, népszerűsítésével. A gyakorlat azt mutatja, hogy a kisparasztok, s főleg a középparasztok e társulási formákat kedvelik a legjobban. S nekünk azon kell lennünk, hogy az erősebb tulajdonosi beállítottsággal rendelkező kis- és középparasztokkal, az egyszerűbb társulásokon keresztül kedveltessük még a szövetkezeti gondolatot. A mezőgazdaság szocialista átalakításának célja a mezőgazdasági termelés nagyarányú fellendítése. A lehetőségek megyénkben is igen nagyok, viszont az adottságok még nincsenek kihasználva. Nagy lehetőségeink vannak a gyümölcstermelésre, aprómagtermelésre s több ipari növény termelésére, ezenkívül szarvasmarha, s juhtenyésztésre, stb. Nagykiterjedésű legelőink vannak. de ezek gondozatlanok. Növénytermelésünk még külterjes. A belterjesség fokozatos kialakításával növelni lehetne a holdankénti hozamot, s a tájegységek- ' hez idomuló gépesítés kiterjesztésével nagyban csökkenteni lehetne a termelési költségeket. Megyénk így lényegesen hozzátudna járulni a lakosság életszínvonalának további javításához, az ipar nyersanyagbázisának növeléséhez és a mezőgazdasági exporttervek túlteljesítéséhez. N em célunk — ez a cikkből is kitűnik — a program általános elemzése, hiszen a tézisek mindegyike nagyjelentőségű, s alapos elemzést követel. Az a célunk, hogy a kommunisták, a pártonkívüliek elmélyül ten tanulmányozzák a párt agrárprogramját, s felismerjék, mit kell tenniök annak megvalósítása érdekében. A magyar parasztságot a már megváltozott falusi osztályviszonyok között alapvetően a következő rétegek képviselik: 1. Termelőszövetkezeti parasztság. A termelőszövetkezeti parasztság a jövő egységes szocialista parasztosztályának magját képezi. Gazdálkodási módja elvileg és alapjaiban különbözik az egyénileg gaz- dálkodóéktól. A termelőszövetkezeti parasztságot, a mező- gazdasági munkásokkal és félproletárokkal együtt, a párt fő falusi bázisának kell tekinteni. A tsz-tagok szocialista gazdasági helyzete és öntudata között azonban ma még sok esetben tapasztalható ellentmondás. Ezért a pártnak, a szövetkezeti vezetőknek és minden öntudatos termelőszövetkezeti tagnak a jövőben nagyobb gondot kell fordítania a termelőszövetkezeti parasztság egységének, nevelésének, öntudatának kikovácsolására, az egységes, egészséges szövetkezeti szellem kialakítására. Másik, nem kevésbé fontos feladat: a kilépett termelőszövetkezeti tagokkal való megfelelő bánásmód. Általában úgy kell bánni velük, mint leendő szövetkezeti tagokkal. 2. Mezőgazdasági munkások, félproletárok. Számbelileg a falu legnagyobb rétege. Számuk több mint egymillió, zömmel a mezőgazdasági szocialista szektorában, az állami gazdaságokban, gépállomásokon, erdőgazdaságokban dolgoznak, egy részük az iparban, mint bejáró, kétlaki munkás, más részük kubikmunkán, vagy a középparasztoknál, kulákoknál, mint alkalmi munkás dolgozik. Az október-novemberi ellen- forradalmi eseményekben e réteg lényegében véve szilárdan kiállt a népi demokrácia mellett A mezőgazdasági munkások és félproietárok politikai szervezésére sokkal nagyobb gondot kell fordítani a jövőben. Ahhoz, hogy a párt szilárdan tudjon támaszkodni rájuk, segíteni kell anyagi nehézségeiken, fokozatosan rendezni kell kereseti viszonyaikat. A félproletárok részben a termelőszövetkezetekbe, részben az állami szektorokba fognak menni. A mezőgazdaság szocialista átszervezésében a pártnak szilárdan kell támaszkodnia e rétegre és segíteni kell őket belterjes szocialista gazdaságok létrehozásában. 3. Kisparasztok. (Általában 4—8 kát. holdas parasztok.) Számuk több, mint negyed- millió. Hazánkban a parasztság egyik jellegzetes rétege. A pártnak a kisparasztokkal — mint a jövő szövetkezeti parasztjaival — sokat kell fogfoglalkoznia. Mivel e ré- réteg a földreformmal, az igauzsoránál olcsóbban elvégzett gépállomási talajmunkával, a szerződéses termelés stb. segítségével sokat nyert: hívjuk fel figyelmét arra, hogy mindezt a munkásosztálynak, a népi demokrácia államhatalmának köszönheti. Ugyanakkor kézzelfoghatóan világossá kell tenni számára azt is, hogy jövőjét nem a középparaszti gazgálkodási forrna, hanem a jól jövedelmező szövetkezeti nagyüzem jelenti, amellyel a középparaszti gazdaság nem képes felvenni a versenyt. 4. Közévparasztok. Hazánkban a dolgozó pa♦ A párt agrárpolitikájának téziseit éppen nagy jelentőségük, fontosságuk következtében lapunkban is közöljük. Tekintettel a nagy terjedelemre, hasábjainkon nemcsak a bevezetést hagytuk el, hanem a szöveg közben is jelentősen rövidítettünk. Akik tüzetesebben érdeklődnek a tézisek iránt, azik megtalálhatják a teljes szöveget a Társadalmi Szemle júliusi számában vagy a már megjelent brosúrában. rasztság legtehetősebb rétege. Gazdaságuk zömében árutermelő jellegű. Életkörülményeik az 1945 előttihez viszonyítva javultak. Jelenleg a középparasztság úgy érzi, hogy — főként a beadási kötelezettség eltörlése után kialakult szabad árrendszer mellett — megerősödött egyéni gazdaságában, s egyre inkább ezt igyekszik biztosítani. Ebben a helyzetben a középparaszti gazdaságok egy része természetes úton időnként bővített újratermeléshez juthat. Ezzel erősödnek a középparaszti gazdaságok kapitalista tendenciái. Amíg e tendenciák a mező- gazdasági termelés fellendítését szolgálják, tehát több élelmiszert hoznak, a dolgozó népnek és több nyersanyagot az iparnak: a proletárdiktatúra állama célszerű árpolitikával és iparcikk-ellátással számára megfelelő mederbe tudja terelni azokat. A proletár- diktatúra államának azonban nem érdeke, hogy a kapitalista tendenciák túlzott mértékben érvényesüljenek. Ezért is szabta meg a családi munkán alapuló paraszti birtok felső határát 20—25 kát. holdban. A pártnak a szocialista építés szakaszában a középparaszthoz való viszonya döntő jelentőségű. A középparaszt árútermelésére a népgazdaságnak szüksége van, s ezért segíteni kell lehetőségeinek kihasználásában. Meg kell vele ismertetni és kedveltetni a szövetkezeti gondolatot — túlzott tulajdonosi beállítottsága miatt elsősorban az egyszerűbb társulásokon keresztül. Nem szabad félni attól sem, hogy állami szerveink kiadják a működési engedélyt csak középparasztokból alakult termelőszövetkezeteknek vagy termelési társulásnak is. A következő években a mezőgazdaság fellendítéséért, szocialista átalakításáért folyó harcban a mezőgazdasági munkások, félproletárok, termelőszövetkezeti parasztok erőire és politikai bázisára támaszkodva mindent el kell követnünk a parasztság igazi derékhadának, a kis- és középparasztoknak a megnyeréséért. 5, A falusi kizsákmányolok. A kulákok tőkés vállalkozók a mezőgazdaságban, akik rendszerint több bérmunkással dolgoznak vagy dolgoztak, s a parasztsággal csak a falusi kultúrszínvonal falusi életmód és a saját gazdaságukban végzett személyes fizikai munka köti össze. Jövedelmüket elsősorban kizsákmányolásból és nem saját tisztességes munkájukból szerzik vagy szerezték. A családi munkaerő kapacitását meghaladó földterülettel rendelkező és kizsákmányolásból élő kulákok száma hazánkban ma már igen csekély. Emellett azonban jóval nagyobb az a rétegük, amely részben vagy egészben lemondott földjéről (vagy elvették tőle), s jelenleg közép- vagy kisparasztként, illetve mezőgazdasági vagy ipari munkásként dolgozik. Korábban betöltött szerepénél fogva és az elmúlt évek hibás politikája miatt a parasztságnak ez a rétege nem lehet híve a munkás-paraszt hatalomnak és a szocializmus építésének. Súlyos hiba lenne tehát az „osztálybéke“ álláspontjára helyezkedni velük szemben, s ennek megfelelően visszaadni földjeiket, felszereléseiket stb. Ugyanakkor az is súlyos hiba lenne, ha visszatérnénk az elmúlt években szokásos „likvidáló“ módszerekhez és a célszerű korlátozó intézkedések lehetetlenné tevő és őket emberi méltóságukban megalázó — módszereket alkalmaznánk, amelyekkel a dolgozó parasztság zöme, főleg a kis- és középparasztság nem értene egyet. Ezért a fő küzdelmet politikai befolyásuk csökkentéséért kell folytatni. Fiaik, leányaik vagy egyéb közeli rokonaik természetesen más elbírálás alá esnek. A kulákok személy szerinti megítélésében legyen döntő szerepe a körülményeket jól ismerő, helyi szegényparaszti közvéleménynek. Az október-novemberi ellen- forradalom azt bizonyítja, hogy az elmúlt évek során helytelen volt a szocializmusNépgazdaságunkban a mezőgazdasági termelés igen jelentős szerepet tölt be. A nemzeti jövedelem létrehozásában a mezőgazdaság 1955-ben változatlan (1954. évi) áron 30.1 százalékkal, folyó áron 33,4 százalékkal vett részt, az exportban 38,4 százalékkal részesedett, s az ország lakosságának ma is mintegy 44 százalékát foglalkoztatja. A mező- gazdasági termelés fejlesztésének lehetőségei országunkban igen nagyok, s az adottságok megközelítően sincsenek kihasználva. Éppen ezért a párt a lakosság életszínvonalának további javítása, az ipar nyersanyagbázisának és a mezőgazdasági exportnak növelése érdekében azt tartja helyesnek, ha a forradalmi munkás-paraszt kormány az egészségesebb ipari szerkezet kialakítása mellett, a falu szocialista átalakításának szem előtt tartása és egyidejű végzése mellett a mezőgazdasági termelés fokozottabb fellendítését — arccal a belterjesség felé —, fő feladatnak tekinti. 1. Á nyugodt termelőmunkának, a növénytermesztés és az állattenyésztés hozamai növelésének egyik alapvető feltétele, hogy az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és egyénileg gazdálkodó parasztok biztonságosan termeljenek. A párt helyteleníti, és minden erejét latbavetve megakadályozza azokat a törekvéseket, amelyek — sokszor a törvények megkerülésével is —, a mezőgazdasági termelés bármely területén termelési bizonytalanságot igyekeznek előidézni. A párt elutasítja az olyan törekvéseket, amelyek a termelési biztonság kihangsúlyozása címén az egyéni forma konzerválását igyekeznek elérni. Az a véleménye, hogy az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztságnak is növekedjék a bevétele, és emelkedjék élet- színvonala annak arányában, ahogyan termelésük és árutermelésük emelkedik, termelési költségük csökken. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy bevételük növekedése és élet- színvonaluk emelkedése nagymértékben csak a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés útján, az ott lehetséges fokozott gépi munka, szaktudás felhasználása, korszerű termelés és ami ezekkel együtt jár, a rendszeres bővített újratermelés útján valósulhat meg. 2. Jelentősen előre kell haladni mezőgazdaságunk termelési kulturáltsága, a belterje- sebb gazdálkodás kialakítása terén. Ennek érdekében: a) Fokozni kell a talaj termőerejét azzal, hogy az eddiginél több és szakszerűbben kezelt istállótrágyát, lényegesen több műtrágyát biztosítunk. Szükséges jelentősen növelni a belvíz-rendezett területeket, gondoskodni a meglevő berendezések felújításáról, a karbantartásról, s jobban ki kell használni öntözési lehetőségeinket. A kenyérgabona-termelésben a vetésterületek mindenáron való növelésére irányuló törekvés helyett fordítsuk a fő súlyt a hozamok növelésére és a minőség javítására. Országunk megnövekedett állatállománya szükségessé teszi, hogy jelentősen növeljük a takarmánynövények — elsősorban a pillangósok — termelését. A növénytermesztés és a kertészet területén biztosítani kell a hagyományos i termelési körzeteknek megfelelő kultúrák termelését (gyümölcs, szőlő, paprika, hagyma, minőségi vetőmag stb.). Helyezzük előtérbe hazai körülményeink között holdanként legnagyobb termelési eredményt biztosító fajták és hibridek termesztését. Az alapvető agrotechnikai sál szemben álló osztályellenség fogalmát falun csak a kulákok körére leszűkíteni. Az osztályellenség fogalma jóval szélesebb a kulákságnál. A pártnak és népi demokráciánk államhatalmának a kulákok mellett az egyéb ellenséges elemek ellen is kíméletlen harcot kell folytatnia. módszerek emelése mellett egyre, nagyobb szerepet kell biztosítani a mezőgazdasági termelésben a vegyianyagok felhasználásának. A mezőgazdasági termékek termelésén túl fontos nagy súlyt helyezni a korszerű tárolás és feldolgozás feltételeinek biztosítására és a növényvédelem részben termelői, részben állami feladatainak megoldására. b) Az állattenyésztés terén elsősorban a szarvasmarha-tenyésztés és tartás számára kell kedvező feltételeket biztosítani. A szarvasmarha-tartásban segítsük elő helyes árpolitikával is az anyagi érdekeltség kialakulását, s azt, hogy a szarvasmarha-állományon belül a tehénállomány emelkedjék. A sertéstenyésztésben a jelenlegi állomány továbbfejlesztése nélkül fokozatosan törekedjünk az intenzívebb tartást igénylő, de a piac igényeinek megfelelőbb hússertés-állomány növelésére, főleg azokon a tájakon, ahol ennek lehetőségei a leginkább biztosítottak. A jelenleginél nagyobb anyagi érdekeltséget kell teremteni a juh- tartás számára is, főleg az egyéb állatok által fel nem használható takarmányfélék értékesítése és az ország gyapjúszükségletének nagyobb mérvű fedezése, valamint a tejellátás megjavítása érdekében. Az ország lóállományát általában csökkenteni kell olyan mértékben, ahogy azt a gépi szállítóeszközök elterjedése és az útviszonyok javulása lehetővé teszi azért, hogy az így felszabaduló takarmánytermő területek más célra legyenek hasznosíthatók. Baromifállományunk . általában fejlesztendő, főleg a nagyobb tojáshozam és jóminőségű hús irányában. c) Mezőgazdasági gépellátásunk irányuljon a termelés fokozására, a belterjesség növelésére, a nehéz fizikai munka megkönnyítésére, a munka minőségének javítására, a termelési költségek csökkentésére, a munkacsúcsok csökkentésére, a munka optimális időben történő végzésére. Fel kell számolni a mező- gazdasági gépgyártás terén a külföldi országokhoz viszonyít- tott nagyfokú lemaradást, s ennek érdekében korszerű, könnyen kezelhető, kis önsúlyú, jó anyagból készült gépeket kell előállítani. Biztosítsuk a megfelelő mennyiségű pótalkatrészt és garanciális javítószolgálatot is. d) A mezőgazdasági temelés kulturáltságának növelése és belterjes irányú fejlesztése szükségessé teszi az állami és társadalmi beruházások célszerű elosztását. Szakítani kell mindenekelőtt azzal az évek óta uralkodó szemlélettel, hogy a mezőgazdaság a nemzeti jövedelemben való magasfokú részesedése ellenére is igen alacsony arányban részesüljön az állami beruházásokból. Szükséges, hogy a gazdaságpolitika és az ipar felelős irányítói körében olyan szemlélet alakuljon ki, hogy az ipar egyik fő piaca a mezőgazdaság. , 3. A kötelező beadás eltörlésével előállott új helyzetben olyan mezőgazdasági felvásárlási rendszert és árpolitikát kell kialakítani, amely egyrészről elősegíti a mezőgazda- sági termelés mennyiségi és minőségi fejlesztését — másrészről a várható nagyobb árufeleslegek és az egészségesebb árucsereforgalom kifejlődésével a lakosság élelmiszerellátásának, az ipar nyersanyagbázisának megjavítását és külföldi adósságaink törlesztésének további növelését, a hagyományos és egyéb mezőgazdasági termékek exportját teszi lehetővé. Az állam piacszabályzó szerepének ellátásához az szükséges, hogy a legfontosabb mezőgazdasági termékekből megfelelő készletek álljanak rendelkezésre. E készleteket az állami gazdaságok árutermelésének fejlesztése révén, állami felvásárlásból, szerződéses ter_ meltetés útján, továbbá a földadó, a cséplési és a malmi vámnyeremények természetbeni fizetésének fenntartásával, szükség esetén importból kell biztosítani. Fontos előfeltétele az állam piacszabályzó szerepe érvényesítésének, hogy a falu megfelelő választékú iparcikkel legyen ellátva. A termelési és szállítási szerződések kötésében, valamint a mezőgazdasági termékek felvásárlásában az eddiginél sokkal nagyobb szerepet kell juttatni a földművesszövetkezeteknek. 4. A mezőgazdaság területén dolgozó szakembereket részesítsük nagyobb megbecsülésben. A mezőgazdság szakirányítását arra alkalmas, népi demokráciánkhoz hű, tapasztalt szakemberekre kell bízni. Ugyancsak becsüljék meg és beosztásukban erősítsék meg a munkájukat jól ellátó, nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező, munkaterületüket jól ismerő, párthoz és népi demokráciához hű — oklevéllel nem rendelkező — munkás- és parasztkádereket. A mezőgazdasági termelés fejlődését elő kell segíteni a termelők mezőgazdasági szakismeretének növelésével is. Csökkentsék a mezőgazdasági főiskolákon kiképzendők számát, viszont növeljék a kiképzés színvonalát. Jelentősen szélesíteni kell a különféle mezőgazdasági szaktanfolyamokat, amelyeken mezőgazda- sági szövetkezeti ismereteket is oktassanak. A vidéki általános iskolákban önálló tárgyként mezőgazdasági ismereteket oktassanak. 5. Az állami irányító szervek mellett lehetővé kell tenni különféle termelői és tenyésztői szakegyesületek (legeltetési bizottsága, cukorrépaterme- lók egyesülete, szőlő- és gyü- möcstermelőkből létesített hegyközségek stb.) alakulását. E szakegyesületek önkéntes alapon szerveződnek, működési körüket alapszabály határozza meg, s a megyei tanács szakfelügyelete alatt állnak. Az állam a szakegyesületeknek a termelés, tenyésztés, értékesítés, szakoktatás, tanácsadás területén kifejtett munkájukhoz anyagi erkölcsi támogatást nyújt. II. Á mezőgazdasági termelés fejlesztésének főbb irányelvei
