Nógrádi Népújság. 1957. augusztus (2. évfolyam. 61-69. szám)
1957-08-28 / 68. szám
2 NÓGRÁDI Népújság 1957. augusztus 28. Legenda a „népi kapitalizmusról“ A „népi kapitalizmussal“ kapcsolatos elmefuttatások az utóbbi időben tekintélyes helyet töltenek be az Egyesült Államok hivatalos propagandájában. A sajtó cikkeket és hozzászólásokat közöl erről a témáról, nagy példányszámban adnak ki brosúrákat és vaskos könyveket, speciális rádió- és televíziós adásokat rendeznek, filmeket gyártanak. Az amerikai kormány és a legnagyobb monopóliumok bőkezűen pénzelik a „népi kapitalizmus“ reklámozását. Az Egyesült Államok a propagandaszervek és a diplomáciai szolgálat felhasználásával minden erővel igyekszik importálni ezt az elméletet más .országokba is. Az amerikai kormány a „népi kapitalizmust“ reklámozó kiállításokat rendezett Ázsiában, Afrikában, Latin-Ame- rikában, széles körben terjeszti a „népi kapitalizmus“- ról szóló többmilliós példányban kiadott hivatalos brosúrát. Ni van a „népi kapitalizmus" háta mögött? A „népi kapitalizmus“ legendájának hangos reklámozását a kapitalista rendszer válságának fokozódása tette szükségessé. A kapitalista rendszernek sok európai és ázsiai országban bekövetkezett csődje, a gyarmati rendszer hanyatlása, a növekvő gazdasági bizonytalanság, a proletariátus sztrájkharcának erősödése, mind a kapitalizmus presztízsének csökkenéséről tanúskodik. A Szovjetunió és a népi demokratikus államok óriási sikerei évről-évre egyre vonzóbbá teszik a szocializmust minden ország néptömegei számára. Az imperialista államok vezető köreinek érdekében áll, hogy ideológiai fegyvert találjanak a marxizmus- leninizmus győzedelmes tanításai ellen, valamiféle spanyolfalat állítsanak fel, amely az önmagát túlélt kapitalista rendszert vonzóvá teszi a dolgozók előtt. Ez az „elmélet“, hogy úgy mondjuk, három gólyalábon áll. Amint I. G. Bljumin mondotta, először is azon a verzión, hogy állítólag a mai kapitalista társadalomban a termelőeszközök tulajdonjoga már nem kizárólag a kapitalisták osztályának monopóliuma. Másodszor azon az állításon, hogy a kapitalista üzemek irányítása a kapitalisták kezéből átkerült a műszaki-termelési értelmiség kezébe. Harmadszor pedig, állítólag forradalom ment végbe a nemzeti jövedelem elosztásában: a dolgozók részesedése növekedett, a kapitalisták részesedése csökkent. E tényezők, eredményeként — mondják a „népi kapitalizmus“ hirdetői — a kapitalista kizsákmányolás, a kapitalisták és a munkások közötti osztálykülönbségek megszűntek, létrejött a teljes harmónia, a kapitalista gazdaság pedig a profitért való termelésből a széles tömegek szükségleteinek kielégítéséért folyó termeléssé változott. Ki a kapitalista ? Ez a három tézis a régi, eléggé elnyűtt burzsoá elméletek visszhangja. Milyen érveket hoznak fel a tézisek bizonyítására? A termelőeszközök — mondják a burzsoá tudósok — népi tulajdonba kerültek, mivel egyre több munkás, farmer és alkalmazott válik kapitalista vállalatok részvényeinek, takarékpénztárak betétjeinek, kötvényeinek tulajdonosává. Azt állítják, hogy amíg régebben az üzemek néhány kapitalista tulajdonát képezték, addig ma sokmillió dolgozó vált a .gigászi társaságok társtulajdonosává. „A mi népi kapitalista rendszerünkben — dicsekedett a „Saturday Evening Post“ c. amerikai hetilap — csaknem mindenki kapitalista“. Ezeket a dicsekvő és hazug állításokat tényekkel könnyű megcáfolni. I. N. Dvorkin meggyőzően mutatott rá felszólalásában, hogy a részvények, kötvények, takarékpénztári betétek elterjedése, amelyről oly sokat fecsegnek a burzsoá propagandisták, nem is olyan széleskörű. A newvor- ki tőzsde adatai szerint az Egyesült Államokban például 1956-ban 8 630 000 részvénytulajdonos volt, tehát az or-> szag felnőtt lakosságának mintegy 8 százaléka. Ezek között a munkás iparos, farmer alig több. mint egy tized (890.000). R. Mills amerikai tudós adatai szerint az ösz- szes amerikai munkás mintegy 98.6 százalékának egyáltalán nincs részvénye. Más kapitalista államokban a munkás-részvénvtulajdonosok száma még kisebb. A nagy monopóliumok minden eszközzel igyekeznek növelni a kis értékpapírtulajdonosok számát. Ezt elősegíti az a tudatosan folytatott politikájuk. hogy a részvényeket munkásoknak és alkalmazottaknak adják el. Az ilyen eladások néha kény- szerjellegűek. Ez a gyakorlat széleskörűen elterjedt az Egyesült Államokban. L. Gilbert, a „népi kapitalizmus“ egyik aktív hirdetője azt követeli, hogy az Egyesült Államok minden felnőtt lakosát részvénytulajdonossá kell tenni. A nyugatnémetországi „Bauerwerken“ saját munkásainak ad el részvényeket; a nyugatnémet kormány a „népi kapitalizmus“ zászlaja alatt széleskörűen akarja terjeszteni a „Volkywagen“ nevű nagy autógyár állami kézben levő részvényeit. Nevetséges lenne azt gondolni, hogy a monopolisták ezekkel a műveletekkel azt akarják elérni, hogy a munkások jómódú emberek legyenek. Egészen más a céljuk. A nagy kapitalistáknak előnyös, ha a részvénytőkét kis tulajdonosok között osztják fel. Ez lehetővé teszi számukra, hogy kevés részvénnyel rendelkezve, teljes mértékben ellenőrizzék a társaság ügyeit. Minél több a kis részvény- tulajdonos, akinek nincs lehetősége résztvenni a részvénytulajdonosok közgyűlésein, a monopolisták annál könnyebben biztosíthatják saját teljhatalmukat. Pénzügyi részről is előnyös ez számukra: ha a részvényeket a lakosság körében realizálják, újabb hatalmas profit-forrásra tesznek szert. Éppen ezzel kapcsolatban születtek olyan közmondások, amelyeket a „Fortune“ című' folyóirat szerint a monopolisták szoktak emlegetni: „Ostoba, mint egy részvénytulajdonos“. „Az üzlet egyenlő a más pénzével“. A pénzoligarchia főkolomposainak más céljuk is van, amikor a munkások nyakába varrják a részvényeket. Oda akarják kovácsolni őket a kapitalista részvény- társaságokhoz,, azt a látszatot akarják kelteni előttük, hogy „érdekeik közösek“ a kapitalistákkal, meg akarják bontani a munkásmozgalom sorait. Ha a munkás részvényt vásárol ,ezzel még természetesen nem válik kapitalistává. Az ilyen megtakarítások nem jelentősek és csak jelentéktelen jövedelmet biztosítanak számára. Ha élni akar, továbbra is el kell adnia munkaerejét a kapitalistának. Egyáltalán nincs komoly hangja a társaság ügyeiben. Tehát a részvények terjesztése a munkások között valójában a munkásosztály becsapása, kísérlet arra, hogy újabb kizsákmányolásnak és a kapitalisták kiszolgálásának bilincseit rakják rá. V. I. Lenin még 1902-ben, amikor megcáfolta a „népi kapitalizmus“ elmélete előfutárainak azon állításait, hogy állítólag a kis betéttulajdonosok vasutak, bankok stb. tulajdonosaivá válnak, így írt: „...Egyre több munkás és kistermelő válik nagyüzemek részestársává. De ezt a tényt nem a tulajdnosok számának növekedése bizonyítja, hanem az, hogy 1. a munka a tőkés társadalomban egyre jobban társadal- masítva van és hogy 2. a kisüzem egyre jobban függ a nagyüzemtől... Vajon ettől „vagyonossá“ vagy „tulajdonossá“ válik-e? (a kis betéttulajdonos. Sz. Menysikov). Nem, proletár marad, aki kénytelen eladni munkaerejét, vagyis a termelési eszközök tulajdonosainak rabigájába hajtani a fejét... A kis betéttulajdonos a nagy- vállalatban való részesedése folytán kétségtelenül összefonódik ezzel a vállalattal. Kinek van haszna ebből az ösz- szefonódásból? A nagytőkének, amely kiterjeszti műveleteit, de közben a kis betéttulajdonosoknak nem fizet többet (sőt gyakran kevesebbet fizet), mint akármelyik kölcsönadónak, és annál inkább független a kis betéttulajdonostól, minél kisebbek és szétforgácsoltabbak azok... Ha sok ilyen kis betéttulajdonos van, ez nem a nagytőke szétforgácsolódását jelenti, hanem azt, hogy megerősödik a nagytőke hatalma, mert még a „népi“ megtakarítások fillérei is az ő kezébe kerülnek“ (Lenin Művei, 6. kötet, 85—86. oldal, Szikra, 1953). Kik állnak a „népi kapitalizmus" mögött? Ugyanilyen alaptalan a „népi kapitalizmus“ hirdetőinek azon tézise, hogy állítólag a kapitalisták háttérbe szorulnak a vállalatok igazgatásánál és a vállalatok valami különleges „irányító osztályának“ kezébe mennek át. Hiszen jól tudjuk, hogy az irányítók az esetek 99 százalékában nem önállóak, nem ők határozzák meg a vállalatok tevékenységének irányát, hanem a tényleges tulajdonosok, — a monopolisták. így például a legnagyobb amerikai konszern, a „General Motors“ élén az elnök áll, de ő teljes mértékben alá van rendelve az igazgatók tanácsának, ahol a főszerepet a dúsgazdag Du- pont-család két tagja, valamint a Morgan-ok megbízott embere játssza. Ugyanilyen a helyzet a „Standard oil of New-Jersey“ olajtrösztnél is, ahol az ügyeket nem az elnök intézi, hanem a Rocke- feller-testvérek. A kapitalista gazdasági élet fő hajtóereje továbbra is az értéktöbblet utáni hajsza marad. ‘'Ezért hiábavaló a nemzeti jövedelemben végbement „forradalomról“ beszélni. A dolgozóknak a nemzeti jövedelemből való részesedése csökken, és nem növekszik, mint ahogyan a „népi kapitalizmus“ szószólói próbálják elhitetni. Világos, hogy a „népi kapitalizmus“ legendájának terjesztése lényegében gondosan szervezett kampány, amelynek az a fő célja, hogy megerősítse a reakciós erők pozícióit olymódon, hogy tudálékos elmefuttatásokkal és a monopóliumok uralmának viszonyai között egy jobb életbe vetett illuzórikus reményekkel becsapja a dolgozókat. Ennek a hazug legendának a terjesztői a dolgozók egy részének politikai tapasztalatlanságában, valamint a munkásarisztokrácia különféle „jövedelemrészesedésekkel“ történő megvásárlásában bizakodnak. Sz. Melnyikov ■ I Ünnepi tervek Szeptember elsején a VII. Bányásznapon bányászaink munkája megbecsülésének kifejezőjeként megyeszerte több mint 21 millió forint pénzjutalmat osztanak szét a hű bányászok között. Ez alkalomból ellátogattunk néhány Somlyói bányász családhoz és megkérdeztük. milyen tervek foglalkoztatják őket, ha már a pénz kezükben lesz. Éppen sörözgetés közben találunk rá Kovács László és Csommer Tibor bányászokra, kiktől hamarosan megtudjuk, mit" remélnek a jutalomosztástól. Kovács László vájár 6700 forintról beszél. Egy-két kérdés után azt is megtudtuk, hogy a hűség- jutalmat nem költik el, hanem melléteszik a bankban lévő 40 ezer forinthoz s amikor már 80 ezer forint gyűlik össze, megkezdik egy két-három szobás ház építését, mert nagy a család, öt gyermekük van. — Hány kereső van a családban — kérdezzük Kovács elvtársat. — Egyedül én dolgozom. A legnagyobb fiam még csak 14 éves. De szépen keresek félre tudok tenni. A múlt hónapban is 3800 forintot vittem haza. — Mióta gyűjtenek már? — Négy éve^ s reméljük, hogy 1960- ra fel is épül házunk. Boldog vagyok, ha ilyen szépeket hallok egy ötgyermekes apától, s akaratlanul is arra gondolok, milyen volt a mi életünk a múltban. Az én szüleim három gyermeket neveltek és még arra sem tellett, hogy a lakbért kifizessük. Tizenkét év alatt 21 helyen laktunk és állandóan a felmondásoktól rettegtünk. A sajátház építésének gondolata olyan távol állt tőlünk, mint az, hogy valaha is jó ruhában járjunk. Pedig az én apám is jó munkás volt s amellett állandóan újítgatott, de terveit vagy ellopták, vagy pedig csak egy-két pengőt adtak érte. Csommer Tibor nem kap jutalmat. Sokat hiányzott munkahelyéről. — Mi az oka hiányzásainak? — kérdezzük tőle. — Egy évig Kazáron dolgoztam. Napi 14 kilométert gyalogoltam, s hogy ennek véget vessek, a Somlyói bányába kértem vissza magamat. Nehezen ment a dolog. Szabadságomat már letöltöttem, ezért hiányoznom kellett. De a jövő évi hűségjutalom osztásnál már én is kapok egy-két ezret — mondja magabiztosan. Ezután Fájd ifj. Imréhez látogatunk el. Fiatal asszonya éppen nagymosást végez. Férje, miután segített a mosás előkészületeinél, lepihent. Nem is ébresz- szük fel: az asszony is elmondja, mire költik az 5711 forint jutalmat. Ök egy szép hízót vesznek majd a pénzen. Pár házzal arrébb laknak Zagyi Gyulá- ék. Itt is a fiatalasz- szony beszél. Férje 5588 forintot hoz majd haza. Tehenet szeretnének venni rajta. — Van egy kislányunk — mondja Zagyiné — jó lett volna egy mosógépet is venni, de sajnos, bányánk csak 9 utalványt kapott hát le kell mondanunk róla. — IgaZ' úgy hírlik, hogy a telepnek lesz egy közös mosógépe de talán a legközelebbi utalványosztásnál már nekünk is jut. Pénzünk meg lesz rá bármikor, mert szépen keres a férjem. Három-négy ezer forintot hoz haza havonta. Berzsák József ék párnázott székeket vesznek — mondja az asszonyka. Nemesi János nemsokára megnősül s lakodalmára kell a pénz. Csomer Árpád pedig motorkerékpáron akar száguldani, ha hűségjutalmát megkapja. Néhány terv a sok közül, amely hamarosan megvalósul. De hány és hány család tervezgeti: mit vesz, hová teszi pénzét, amit a bányászok napján kapnak becsületes munkájukért. Nagy számuk lesz azoknak is, akik hanyag munkaviszonyaik miatt nem részesülnek jutalomban. Reméljük, hogy a jövőben az ilyen dolgozók jobban meggondolják, mielőtt igazolatlan hiányzást követnek el, — önön és az üzemük rovására. (J. M.) Ahol csak jók és jobbak vannak — KATALINI BÁNYÁSZOK KÖZÖTT — intha hazajöttem vol- •‘■'■'na, úgy érzem magam a katalini bányászok között. Néhány évvel ezelőtt én is az üzemnél dolgoztam s azóta is jobban ver a szívem, ha Katalinról hallok. Innen, a katalini felolvasóteremből indult el a felhívás a medence valamennyi bányaüzeméhez: Alkotmányunk ünnepére és a Bányásznap tiszteletére vállaljuk 800 tonna szén terven felüli kitermelését! Nem volt bányaüzem, amely ne csatlakozott volna e versenyfelhíváshoz. S a fogadalomból mi lett a valóság? Még csak augusztus 17-ét mutatott a naptár, amikor a telefonhuzalok vitték a győzelmi hírt: A vállalt 800 tonna szenet kitermeltük! A lejtaknán indulok a bánya mélyére, hogy felkeressem munkahelyeiken régi ismerőseim. A szállítópályán jól megrakott csillék sorakoznak. Nem kell kérdeznem, merre menjek, mert a csillék „baligái“ elárulják meg- rakóikat. Az alapközién rázócsúzda önti a fekete gyémántot az üreshasú csillékbe. A munkahelyen két fiatal ember rakódik serényen. Mintha a szántóföldön dolgoznának, olyan nyugodtan, otthonosan mozognak a karbidlámpa imbolygó fényénél. Omlik a szén, csak rakni kell. Azt pedig muszáj, mert a rázócsúzda megállás nélkül megy. Szinte szégyellem megállítani szorgos munkájukat, mert lehet, hogy míg beszélgetünk, azalatt 2 csille szénrevalót is ráraknának a rázócsúzdára. Jadóczki Imre csapatvezető vájár ül mellém. Miért sietnek olyan nagyon? — kérdem. Szinte sértődötten válaszol. — Hát nem tudja, hogy mennyi hűségjutalmat fizetnek ki nekünk, bányászoknak? Azt tartjuk, hogy valamiért, valamit. No meg aztán kommunisták vagyunk valamennyien. Tudjuk, hogy az ellenforradalom okozta károk helyreállításához sok szénre van szükség. Nemrég Budapesten jártam. A szívpm fájdult meg, amikor láttam az ellenforradalom kártevését. Szavaiból érződött, hogy ezzel munkatársai véleményét is tolmácsolja. Kezet szorítottunk... Az alapközién tovahaladva, már messziről hallani a hű segítőtárs, a gép zúgását. Kaparószalag ontja a szenet. Fiatalember alig győzi a csilléket váltani. Nem könnyű a munkája, de kedvvel végzi. — Ha minden jól megy, miénk lesz a 3 ezer forint, mi leszünk az elsők a bányásznapi versenyben. , A kilences csapat egyik tagja mondja ezt, de egy pillanatra sem áll meg a keze. Egyre- másra váltja a csilléket a kaparószalag alatt. Megvallom, nem csekélység elsőnek lenni Katalin bányában. Bányásznak kell lenni annak a javából, aki első lesz. Alapi István csapata azonban ilyen. 23-án 1567 tonna havi tervüket 2234 tonnára teljesítették. A havi tervteljesítésük 142,5 százalék. Jelenleg elsők, de az elsőség itt gyakran változik. fljícr mindezt végig gondolom, már a munkahelyre értem. Jól megtermett középkorú bányász üdvözöl, miközben patakokban folyik róla a verejték. Kísérő nélkül is megismerem Alapi elvtársat, a csapat vezetőjét. Ugyanazt mondja, mint a kaparófejnél lévő fiatal. — Szeretnénk megnyerni a bányásznapi munkaversenyt, — s kérdésre nem várva beszél. — A hónap elején célul tűztük ki magunk elé, hogy többet termelünk. Felajánlást tettünk, hogy a Bányásznap tiszteletére 300' csille szenét termelünk terven felül. Ezt ma (augusztus 23-án) teljesítettük... A bányásznapig még további egy hét van hátra. Ezalatt az idő alatt szeptember 1- ig újabb 250 csille szenet küldünk felszínre tervünkön felül. E nem mindennapi teljesítmény, oka sem titok. — A csapat lelkes munkája és a jó munkaszervezés teszi lehetővé szép teljesítményüket. Ügy hiszem a Bányásznapon ismét találkozom az Alapi csapattal. Akkor persze nem a föld mélyén, hanem a jutalom kiosztásánál. Erre gondolok, mikor indulok kifelé a földalatti birodalomból. A szállítás már javában folyik. Reznicsek Sándor lőmes- ter már nem robbant többet ezen a műszakon. Ő is a szállítónak segít. Most az a legfontosabb. hogy üres csille le- gven. Elvtársi összefogás jellemzi a katalini bányászok jó munkáiét. Részesei az iharosok, akik ió génekkel, a szállítók elegendő üres csillével, a műszakiak a ió munkafeltételek biztosításával segítik a szénfeitők munkáját. Részesei vU-'i-npi-mvien a szép ered- rz---,n<=>k n ■ r.iann'-n búcsúzom a ka- t.aUni hánváczcVíól "Pélrláí mutattak a merlenee valamennyi bárt vészárak Itartv mire Iréneg érv lelkes kollektíva, "Ríiszkék lehetnek első helyükre és néhány nan múlva a betelik bányászomon felemelt fejtei jelenthetik: »Adott szavunkat valóra váltottuk. Vállalásunkat újabb 200 tonna szénnel tetőztük meg.« Hortobágyi
