Nógrádi Népújság. 1957. augusztus (2. évfolyam. 61-69. szám)
1957-08-28 / 68. szám
1957. augusztus 28. NÓGRÁDI Népújság 3 Á gabona felvásárlásról Megyeszerte még majdnem mindenütt búgnak a cséplőgépek, porfelhőben fürösztve a szérűk Környékét. A cséplőgép munkások Kora hajnaltól kesó estig íáradnatatlanul küzdenek a súlyos kévékkel, s a csípös- porú szalmával. Ebéd-, uzson- naszünetekpen mindig meg- érdekiodik, mennyit csépeltek, s ha a számításukon felüli az eredmény, mosoly tükröződik fáradt, izzadt, poros arcaikon. De nemcsak a cseplomunká- sok izgulnak a joob cseplési eredmenyekert, hanem a cse- pelteto dolgozo parasztság is. Mennyi terv, mennyi ábrándozás fűződik egy-egy asztag gabonánoz? Kenyér, vetőmag, kisgép, ruha, cipó, só, paprika, egyszóval minden, ami az életet jelenti, benne van ezekben az oly sok gonddal összerakott asztagokban. Sokan a dolgozóparasztság közül eleinte el sem akarták hinni, hogy megszűnt a beszolgáltatás. Titokban attól féltek, hátha az utolsó percben újra visszahozzák. Természetesen ez a félelem teljesen alaptalan volt, mert már eddig is mindenki meggyőződhetett arról, hogy kormányunk állja a szavát. Amikor a cséplésről beszélünk, nem szabad elfeledkeznünk a gabonaraktárakról sem, ahol egész évi kenyerünket, s állataink takarmányát tárolják. Balassagyarmaton a Terményforgalmi Vállalat megyei központjában arról panaszkodnak, hogy alig tudják a gabonát hová elhelyezni. Annyira megteltek a megyei malmok, raktárak. hogy nagyobb a probléma az elhelyezésnél, mint mikor a beszolgáltatási rendszer fennállt. Már ez az egy tény is fényesen igazolja pártunk. kormányunk helyes falusi politikáját. A cséplést még megyeszerte 80 százalékban sem fejezték be s a Terményforgalmi Vállalat mégis 129.2 százalékban teljesítette tervét. Amitől a leginkább féltek, az sikerült a legjobban. Árpából 448.5 százalékra teljesítette a vállalat a tervét, s még közel sincs vége a felvásárlásnak. Búzából, rozsból már mérsékeltebb az eredmény, de e cikkekből is elérték a 83 százalékot. A járások is versenyben állnak egymással. Az augusztus 23-i adatok szerint az elsőség a pásztói járást illeti 94,3 százalékos eredményével. A többi járás is alig marad el. A leggyengébb a salgótarjáni járás eredménye, de az érthető is, mivel ott még később fognak végezni a csépléssel. A legnagyobb emelkedést a rétsági járás érte el. Az utolsó héten 24,1 százalékról 70 százalékra javította gabonafelvásárlási tervét. Beszélni kell a szállítási megállapodás kötésről is. amely mázsánként 20 forint többlethez juttatja a dolgozó parasztságot. E területen dicséretre méltó a rétsági járás, ahonnan 6 tsz kötött szállítási megállapodást. Nagyon gyenge és szinte érthetetlen, a balassagyarmati járás, ahonnan a tsz-ek közül egyedül a Nógrádgárdonyi Uj Élet Tsz kötött 150 mázsa búzára szállítási megállapodást. A Berceli Vörös Csillag Tsz, vagy az Érsekvadkerti Dimitrov Tsz, amelyek a járás legjobb tsz-ei, hallani sem akarnak a szállítási megállapodás kötésről. Az is igaz, hogy a Szeptember 1. Bányásznap, a bányászok ünnepe. Pártunk és kormányunk nagyra értékeli a bányászok hősies munkáját. A legjobb dolgozók ezen a napon kapják meg a kormány kitüntetését. A jó munka külön jutalma még a kifizetésre kerülő többmilliós hűségjutalom. Nem egy bányászdolgozó lesz, aki többezer forintot visz haza családjának, de lesz olyan is, aki bizony egy fillért sem kap. Joggal vetődik fel a kérdés, miért? Hűségjutalom a hűséges dolgozóknak jár, azoknak, akik hűek a néphatalomhoz, munkájukhoz. Még előttünk lebeg az ellenforradalom szörnyű képe. Fülünkbe cseng a vérszomjas üvöltés. Ezek az emberek ma is itt vannak. Most dolgoznak csendben, de talán a Bányásznapon ők lesznek a leghangosabbak, ha nevük nem szerepel a hűséges dolgozók megye dolgozó parasztsága, tsz-ei, állami gazdaságai megtöltik gabonájukkal az állami gabonaraktárakat e két tsz hozzájárulása nélkül is, mégis egy kicsit furcsa a két tsz magatartása, ök, akik annyit köszönhetnek a népi hatalomnak most, amikor gazdag termést takarítottak be, megfeledkeznek róla? Persze a jó eredmények mögött elrejtve megtalálhatók a hibák is. Ezek főleg az adóügyi szervektől erednek. Nem eléggé szorgalmazzák az adógabona beszállítását. A jó eredményeket a megye főként a szabad gabona vásárlással érte el. Palotás környékén még a 4 holdon aluliak is szép számmal természetben törlesztették földadójukat. Mire a cikk az újság hasábjain meg'elenik, az itt szereplő adatok érvényüket vesztik, mert a szállítás a gabonaraktárakba szakadatlanul történik. s az eredmények állandóan változnak. Reméljük, a földművesszövetkezetek raktárai segítségével a gabona elhelyezés nehéz problémáján is segíteni tudunk. — Kata — között. Ezek közül mutatunk most be néhányat, akik a nagybátonyi üzemnél dolgoznak. Papp Pálné egyike volt a leghangosabb kommunista- gyalázóknak. Szabó Kálmán sem volt rest gyalázni november 4-e után a karhatalmat, a munkás-paraszt kormányt. Vagy itt van Baráth Gábor. Nevetve mesélte, hogy a szovjet katonák két tojásért árultak egy harckocsit. S ami természetes, beszédeivel mindig a kormány lejáratásánál kötött ki. Előkerültek a „nemesi“ hagyományok is. Balázs István kijelentette, hogy úgy tekintsék, mint „vitézt“, mert az apja is az volt. Tóth Ferenc sem fukarkodott „jó tanácsaival“. Inkább tüntetni, mint dolgozni. Természetesen a december 8-i tüntetésben nagy szerepet játszott. Kazareczki János sajátkezűleg verte le a Néhány szó a gépállomások munkájáról Gépállomásaink az elmúlt dekád folyamán sem dicsekedhetnek jó eredményekkel. Az első dekádhoz mérten az eredmények csökkennek. Csupán a tolmácsi és karancs- keszi gépállomás fokozta teljesítményét, s így a tolmácsi gépállomás a jelenlegi értékelés alapján az első helyet foglalta el, Jó eredményeiket annak köszönhetik, hogy a vezetőség minden erőt mozgósított a nyári tervteljesítés érdekében. A gépállomásokon a nyári terv maradéktalan teljesítésére, illetve túlteljesítésére rövidlejáratú céljutalmat tűztek ki. Az elkövetkező időben nagy gondot kell fordítani a csépléstől felszabadult erőgépek talajmunkára való átállítására. A cséplést augusztus 31-re szeretné a gépállomás mindenütt befejezni. Erre a munkacsapatok tagjait is mozgósítani kelL Az aprómagcséplésre is nagy gondot kell fordítani, mert az aprómag igen komoly valutát jelent népgazdaságunk részére. vörös csillagot. Hatvani Emil a kormány munkára hívó plakátjait szaggatta le. Herczeg Balázs elmondotta, „soha nem értett egyet a kommunistákkal“. Zeke Gábor, Ladóczki Tibor és Menczel Géza a sztrájk „lelkes“ szervezői voltak. Szabó Pál idős, nyomda- festéket nem tűrő hangon gyalázta néphatalmunkat. És legvégül, aki a felsoroltakat segítette: Gáspár Ferenc, aki több alkalommal hiányzott igazolatlanul. Ügy gondoljuk, érthető, ha ezek az emberek, akik „soha nem értettek egyet a kommunistákkal“, nem kapnak hűségjutalmat. Vagy talán akkor lennénk jók, ha ezeket a nép ellenségeit még meg is jutalmaznánk? Lehetséges, hogy most ezt várnák tőlünk. Mi azonban nem felejtettünk. Nem titkoljuk, hűségjutalom csak a népihatalmunkat segítő, becsületes bányászoknak jár. AIKIIK NEM KAPNAK hűségjutalmat ... AZ ÚJ TANÉV GONDJAI PALOTÁSON A párt- és kormány in- = tézkedései azt bizonyítják, H hogy megbecsüléssel tekin1 tenek a nevelők munkájára fi és az ország gazdasági ereil jeáez képest mindent megs tesznek az élet- es munkaköM rüimenyeik javítására. EpÜ pen ezert jogosan eivárhat§j ja mindenki, nogy az eredH menyek Is evról-évre job= bak legyenek. Nem ezt látjuk azonban Ü a palotási iskolánál, ahol még heiybentopogasroi jj sem beszélhetünk, mert az H eredmények minden évben =1 gyengébbek. Mi az oka enÜ nek a sikertelenségnek? Az iskola négy tantermes, g szép, új épület, a felszabaÜ duiás adta a községnek, g Ezelőtt hat-hét évvel meg = is felelt rendeltetésének, H azóta azonban a helyzet na§§ gyot változott. A község H rohamos fejlődése mellett §§ az iskolafejlesztés egy évii tizeddel lemaradt. Közlök- néhány adatot az 1957—58H as tanévben várható létszás mokról: I. oszt. 64, II. oszt. g 52, III. oszt. 51, IV. oszt. 48, g V. oszt. 40, VI—VII.—VIII. § osztályosok 36—36 tanuló, g Az ötvenes létszámú osztáj| lyok eredményes oktatása g és nevelése olyan követelgj ményeket támaszt, amelyek : a legkiválóbb nevelők min= den képességét igénybe véli szik. Iskolánk azonban a g legjobb esetben is csak gya= korló éves nevelőket kapH hat. Az eredményes munka g okvetlenül megkívánja, | hogy az I.—II. és III. oszÜ tályokat bontsuk meg. ElÜ rontott alsótagozati osztá= lyokkal reménytelenné válj lik a felsőtagozati nevelők 2 munkája is. Miért nem g bontjuk meg ezeket a mam! mutosztályokat? Egyszerű g a felelet: nincs keret! Csug pán az első osztály bontáH sára van lehetőség. A szüg löket és a nevelőket nem a g keret érdekli, hanem a g gyermekek tudása és műül veltsége. Okvetlenül és sürg gősen tenni kell valamit. Véleményem szerint nem- M csak a keret nevű sorompót g kell azonnal eltávolítani az X útból, hanem tantermeket kell építeni, még pedig azonnal. Néhány bizottság már megállapította, hogy építeni kellene, de nem történt semmi. A fejlődés okozta nehézségek jelszava mögé búvás nem lehet mentsvár a tétovázáshoz. Iskolapolitikánk perspektivikus tervezése ne csupán szólam legyen. A tervezők munkáját ne csupán a kiszállások és helyszíni szemlék, pénzügyi viták kepezzék, hanem ahol kell gyökeresen oldják meg a feladatokat. Építsenek! Addig is, amíg elegendő tantermünk lesz, a jövő tanévben három műszakos tanítást fogunk végezni. Ehhez azonban nevelőket kérünk. 1955-ben iskolánknak 11 nevelője volt, a munka ment is elég jól. 1956-ban már csak 9. 1957-ben pedig 8 nevelő többnyire két műszakban, túlórákkal küzdve végzett munkát. Eredmény: a tanulmányi színvonal süllyedt, a fegyelem lazult. A pár nap múlva kezdődő tanév jó munkájának beindításához elengedhetetlenül szükséges a nevelőtestület kiegészítése. Szeretnénk 11 tanúlócsoporttal indulni, de a meglévő két alsótagozati nevelőnkhöz, még öt hiányzik. Miért van az, hogy városainkban és járási székhelyeinken a nevelők még a kötelező óraszámaikat sem tanítják le, mert sokan vannak. És miért nem küldenek hozzánk kellő számú nevelőt? Ezen a téren is rendet kell teremteni még a tanév kezdete előtt! Kérem az illetékes párt- és tanács szerveket, hogy nyújtsanak segítséget nekünk, tegyék lehetővé a keretek tágításával nagylétszámú osztályaink bontását, időben kapjunk elegendő nevelőt és kezdjenek építéshez is, mert a kérdések gyökeres megoldásának apró-cseprő foltozásokkal való elodázása ifjúságunk nevelése terén súlyos károkat okoz. Molnár József Kezdődik a sarjú kaszálása A napokban megyeszerte elkezdődött a sarjúkaszálás. A pásztói járásban a kaszálók egyharmadán, 1000 holdon kaszálnak sárj út. Ennél nagyobb területen, 3000 holdon kezdik el a sarjú kaszálását a balassagyarmati járásban. Mindkét járásban jó közepes sarjú lesz, csupán az Ipoly mentén lesz valamivel jobb. ,eeeeeQ®eeee®e>eeeeee®eeea©fflo®®®eeeeeeee®®e®eQ9®®@©®QQQQ®QQQQQG)QG *zt mondják | ránk nógrádiakra, hogy durva emberek vagyunk. Elvadítanak bennünket a hegyek, megölik lelkűnkben a szerete- tet. Mennyire is tévednek, akik ezt állítják. Kifinomult érzés, mély szeretet van a hegyi emberekben. Szereti barátját, gyűlöli ellenségét. Persze nem természeti adottságok hozták ezt magukkal, hanem egészen más. Az, hogy ezen a girbe-görbe földön kisebb megszakítással, amióta csak világ a világ, mindig jognélkül élt az ember. Mi abban a hitben élünk, hogy ez nálunk erősebben érvényesült, mint az országban másutt. Értsék meg hát, hogy durvák vagyunk azokkal, kik távoltartották tőlünk a jogot, bántottak minket, vagy azokkal, akik elakarták ismét venni és kezet emeltek ránk. Mi már ezekkel nem igen tudunk mások lenni. De mélységes szeretet él bennünk azok iránt, akik nagy nyomorúságunkban, elhagva- tottságunkban megfogták kezünk, talpraállítottak. Azok iránt nagyon mélyen él a szeretet. S ez nem frázis, ez igazság. Erről győződtem meg az idei Alkotmány ünnepén is. Nem valami városban megrendezett parádés ünnepségen, még egy faluban sem, hanem egy kis pusztán, ahol a hegyek minden kilátást eltakarnak szemelől, nincs vasútközlekedés, a busz is csak ritkán jár, még a villany sem ért odáig. Egyszóval olyan helyen, ahol csak olyan félfogásos kapcsolat van a nagyvilággal. Ott, azon a távoleső helyen, a Cserhát közvetlen tövében, Zsunypusztán. Ezek az emberek, a zsunypusztaiak, akiket bizony még kevésbé ismernek legmélyebbről, akár a megyeiek, akár más vidékiek, most az Alkotmány napjára egy csinos, formás szovjet emlékművet építettek. Meglátszik az egész építményen, hogy benne van minden szeretetük. Odaépítették közvetlen az út mellé, ahová az új házsorok alapjait rakták le, ahgl cA heyyMmi már nem a régivágású cselédemberek, hanem az újak, a termelőszövetkezeti tagok laknak. Ahogy elkészült az emlékmű, egy kis ünnepséget rendeztek. Egy 15 perces szónoklattal, a gyerekek szép szavalataival, a szécsényi katonák díszsortüzével, szép koszorús virágok elhelyezésével. S ezzel be is fejezték az ünneplést. Azt gondolná az ember, hogy ilyen kis ceremónia befejeztével elindul mindenki a maga dolgára. De nem így történt. Csak álltak az emberek, öregek, fiatalok, hol az emlékművet nézték, hol a megkopott országúton kutattak szemükkel. Valahogy kedvetlenek voltak. A kedvetlenség pedig furcsa tünemény nálunk Alkotmány napján. Hiszen ilyenkor jókedvűen, nagykanállal szoktunk mi enni. De nem lehetett még a kedvetlenség oka után sem érdeklődni. Kitértek a kérdések elől. Kerülgettem én a párttitkárt, Mikula Jani bácsit, de nem bírtam őt szólásra. Minduntalan otthagyott. Futkározott mint aki nyakig van a munkában. Pedig csak egy pillantás kellett, hogy lássa az ember, jól megszervezték az ünnepet. Meg volt a hordófelelős, a konyhafelelős, a fiatalok mindenfelül sürögtek-forogtak, neki már nem sok tennivalója adódott. így hát tolakodásnak tűnhetett volna a tüzetesebb érdeklődés. anem egyszer,| ahogy ott tipegek mellette, elpattan mellőlem az öreg. Követem őt szemmel. Lohol az országút felé és tódul utána a nép is. Azt látom, hogy friss porral lepett autó liheg az úton és orosz katonákat szednek le róla. Egy főhadnagy vezetésével lehettek vagy hatan, ölelgetik, csókolgatják őket. Azután közrekapják valamennyit és viszik az emlékmű elé. Szépen magukelé engedik Őket, aztán leveszik a kalapot, lehajtják a fejüket, a katonák pedig tisztelegnek. Így állnak percekig. Valójában most kezdődött az ünnepség. Hogy honnan hívták a katonákat, nem tudni, az egy biztos, amilyen nyugtalanul várták őket, úgy örültek nekik. Ezután visz- szatértek a majorba, ahová, mikor a vendégek beléptek, megszólalt a zene, összekoccantak a borospoharak és ha a szavak nem is kötötték egymást értelemre, megértették egymást. Mert később a lányok is — azok a csinos zsunyi lányok — olyan szeretettel kapták közre a katonákat és vitték őket táncba, mint amilyen csak bennük van. ibben a hangulatban \ sodort össze a forgatag megint Mikula János bácsival, aki már jókedvű volt. Megragadott, vitt magával és azt mondja, úgy félhangosan: — Nem lett volna ünnep az ünnep, ha nem jönnek. Mert ma tartjuk a bearatás napját is és kitudja nélkülük mi lett volna? Egy fehér asztalhoz sodródtunk, ahol az öreg, jó, erős, zsunyi borralteli poharat nyomott a kezembe. — Az előbb kérdezgettél. Hát figyelj... — Szegény emberek voltunk mi. Cselédek. Kell ettől többet mondani? — rámnézett erősen, biztos, bensőmet kutatta. De miénk lett a föld. Itt esett el a hegy alatt három orosz katona, amikor harcoltak a földért. De mi csak akkor eszméltünk fel, amikor azt mondták: itt a föld a tiétek. Mi szemünkben ilyen egyszerű volt az egész. Azóta már sok esztendő eltelt. T§z-tagok lettünk. Nem vagyunk olyan híresek, de már keményen állunk a lábunkon. Miénk itt minden. Megállt, gondolkodott, belenyalt a pohárba, nagyot szusszantott. Kinézett az udvarra, ahol jókedvűen táncoltak a fiatalok. — Jött az október. Olyan volt, mintha fenekestül fordult volna fel a világ. A kulákok — Hollókő felé mutatott —, akikről azt gondoltuk, már nincsenek is, ránkszabadultak mint az éhes farkasok. Kaszával, kapával, villával vártuk őket valamennyien. Gyerek, asszony, ember, mind-mind. Azt hittük felfalnak! Igaz, kaptunk egy üzenetet ezekben a nehéz percekben, a faluból, éppen ahonnét a kulákok törtek ránk: »Ne féljetek, nyomukban leszünk, tartsatok ki«/ A szegényparasztok és a bányászok üzentek, Kemény órák voltak, de azért már mégis megkönnyebbülten néztünk a dolgok elé. Nem voltunk egyedül. Hanem egy másik üzenet is érkezett. Az már Pestről, hogy az egyik gyerekünket, Sanyit, Csépe Sándort megölték Pesten a rádiónál. Mi küldtük őt katonának. Szép derék gyerek volt. Ügy éreztük miénk a felelősség. Ez megint megtört bennünket: — A kulákok nyomása is egyre nehezedett. Már törték a csillagot, tépték, a címert és mi itt feszengtünk. Már-már vér folyt, amikor megint egy hír jött.- az oroszok nem hagytak magunkra. — így volt fiam. És most ünnepelünk. Ünnepeljük az Alkotmány napját, a bearatás napját, de nélkülük nem ünnepelhettünk volna. Ezért építettük ezt az emlékművet. elveszi a poharat, | megint csak bele- l és örea. meleaen simoaató tekintetével Így múlt el az Alkotmány napja a Cserhátban, a hegyek között, Zsunypusztán. BOBÁL GYULA
