Nógrádi Népújság. 1957. augusztus (2. évfolyam. 61-69. szám)

1957-08-14 / 64. szám

1957. augusztus 14. NÓGRÁDI Népújság B szövetkezetek belső rendjének megszilárdításáért „Annak érdekében, hogy ter­melőszövetkezeteink vonzóbbak ' legyenek a dolgozó parasztok előtt, szükséges a termelőszövet­kezetek belső rendjének megszilár­dítása. így a vezetés megjavítása a szövetkezeti tagság egységének kialakítása... a tagság szocialista szellemű nevelése« — mondja ki többeközött a párt agrárprog ramja. Etéren sokat kell tennünk megyénk termelőszövetkezetei ben. Egyes termelőszövetkeze tekben túlzásba vitték az ön állóságról szóló jelszót, s le­tértek a mintaalapszabályzat ban meghatározott helyes gyakorlatilag jól bevált útról Például a kecskédpusztai és ; borsosberényi Haladás terme lőszövetkezetekben megszün tették a közös állatállományt Ennek csak a szövetkezet látja kárát. Bár nem baj az, ha termelőszövetkezetek a szoci­alista alapelvek betartása mel lett a helyi viszonyoknak meg' felelően módosításokat eszkö zölnek az alapszabályzatban De az olyan módosítás, amely a legfőbb jövedelmi forrás, s gazdálkodás fontos eszközeit likvidálja, az már nem helyes Többéves tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a termelő szövetkezetek többségében az állattenyésztésből származik legmagasabb jövedelem. Az állattenyésztést felszámoló ter­melőszövetkezetek vezetői tagjai keressenek módot újra a közös állattenyésztés meg teremtéséhez. Számos szövetkezetben, mint például a horpácsi Lenin, a zsunypusztai Dózsa, a romhá- nyi Rákóczi tsz-ekben túlzót tan méretezték a háztáji állat állományt és a földterületet. Ez azért káros, mert a szövet- kezti tagok nem a közös gaz­daságban látják a fő jövedelmi forrást, hanem a háztáji gaz­dálkodásban. így a munkák végzésénél nem a közös mun­kát, hanem a saját területük megművelését tartják elsődle­gesnek így aztán nagy kára származik a közösségnek. Más­részt rossz kihatással van a kívül álló dolgozó parasztok felé. Nagyon gátolja a megszilár­dítást az egyelőzsdi is. Például az etesi Haladás s a szánasi Zöld Mező termelőszövetkeze tekben a növénytermelésben végzett bármely munkáért egy munkaegységet írnak egy nap­ra a tagoknak. Ez nem ösztönzi a szövetkezeti tagságot a ter­melés növelésére, megakadá­lyozza a munkafegyelem kiala kulását, s növeli az egyes ta­gok közötti súrlódásokat, né­zeteltéréseket. Ennek is a szö­vetkezet össztagsága látja ká­rát. Hasonló a helyzet a ber- celi Arany Kalász termelő- szövetkezetnél is, ahol az egyéb kiadások kiegyenlítése után a megmaradt jövedelmet a tagok között egyenlő mér­tékben osszák szét. Nem lehet szó nélkül hagyni azt sem, hogy több szövetkeze­tünkben lebecsülik a szövetke­zeti demokráciát. Nem tarta­nak közgyűléseket, a tagok nem tájékozottak a szövetke­zet gazdálkodásáról, pénzügvi helyzetéről, s így azt sem tud­ják, hogy a gazdálkodás milyen ágában van lemaradás, s hogy kell kijavítani ezeket, a jöve­delem fokozása érdekében. Számos szövetkezetben ko­moly problémaként jelentkezik a vezetés gyengesége. Mint ismeretes, több szövetkezetben jó vezetési gyakorlattal rendel­kező szakembereket az ellen­séges hangulatuk hatására le­váltottak. Helyükbe a tsz-moz- galomhoz hű. becsületes elv­társakat választottak, viszont e vezetők szakmai felkészült­sége, a nagygazdasághoz szük­séges vezetési gyakorlata ke­vés. Ezt még súlyosbítja az is.' hogy csak négy termelőszövet­kezet alkalmaz agronómust. Még tovább lehetne sorolni a szövetkezetekben meglévő hibákat, melyek mind azt mu­tatják, hogy komolyan hozzá kell fogni a termelőszövetke­szilárdításához. E munkában nagy feladat vár a járási me­zőgazdasági osztályokra, álta­lában a tanács apparátus dol­gozóira, s a pártszervezetekre. A szövetkezetek belső rend­jének megszilárdítása érdeké­ben végzett munkánkkal el kell érnünk, hogy a szövetke­zeti nagyüzemek minél előbb példamutató, modern, belter­jes gazdaságokká váljanak, hogy termelési színvonaluk, árutermelésük haladja meg az egyéni gazdaságokét, hogy a szövetkezetek tagjainak élet és munkakörülményei az egyéni­leg gazdálkodókénál jobbak legyenek. Csak így tudjuk el­érni a ma még egyénileg gaz­dálkodó dolgozó parasztság szemléletmódjának gyökeres megváltozását, s bebizonyítani nekik a gyakorlatban is a nagyüzemek fölényét a kis­gazdasággal szemben. Kiss József Vendégmunkán44 a mátraszőllősi mészkőbánya dolgozói l\tWegyénk megnövekedett építkezései, s az ellenfor­radalom okozta károk során, állandó kereslet mutatkozik a cementáru iránt. Ennek tulaj­donítható az, hogy egyes he­lyeken ezen áru hiányával küz­denek. A napokban ellátogattunk a mátraszőlősi mészkőbányába, hogy megnézzük, hogyan fo­lyik a cement alapanyagának termelése. Már a pásztói állomásról lát­ható a szőlősi »fehérbánya«, ahogyak a helybeliek nevezik. Mivel a kisvasút szünetel — gyalog vágtunk neki a közel tiz kilométeres útnak. Akácfák és bokrok között visz fel az út a bányához. Meg­döbbenve néztünk körül: Hol vannak az emberek? ... Mi tör­tént? ... Miért nem dolgoz­nak? ... A gépek állnak, a csil­lék üresek .... A —40 méter magasságú mészkőfalon egyet­Mosaikok a XXI, századból ELGONDOLÁSOK, TERVEK, FELTEVÉSEK A Bering-szorosban atom­erőművel hajtott óriásszivaty- tyúkkal rendelkező gát épül. A szivattyúk a Csendes Öceán meleg vizét szivattyúzzák át az Északi Jegestengerbe és a Golf-áramlattal azonos erejű új áramlatot létesítenek. A ke­letszibériai tengeren a Mur- manszkihoz hasonló jégmentes kikötők létesülnek. A nagy sebességgel működő siklócsapágyak fő kenőanyaga a levegő lesz. A jövő szárazföldi közleke­désében nem alkalmaznak ke­rekeket. A közlekedési eszkö­zöket elektromágnesek segítsé­gével a levegőben tartják a Föld felett. A mai karórákat a rádióórák váltják fel, melyek a külön rá­dióállomásról sugárzott pontos időjelzés szerint járnak majd. A lokátorok lehetővé teszik, hogy a hajóról ugyanolyan pontosan lássuk az óceán fe­nekét, mint ahogy a pilóta de­rült időben a Föld felületét látja. Az óceánfenék földrajza annyira ismeretessé válik, hogy a hajókormányosok ugyanúgy tájékozódhatnak, mint a pilóták földi tájékozó­dási pontok szerint. A nagyvárosokat éjszakán­ként az ionoszférában létesített gázfelhőkkel világítják meg. Ennek érdekében alkonyatkor az ionoszférába rakéták segít­ségével katalizátort lőnek fel, amely elősegíti az oxigénato­mok molekulákká való egyesü­lését. Az atomok egyesülése közben keletkezik a fény. A gyorsírók munkáját auto­matikus írógépek veszik át. Ezek a gépek közvetlenül dik- tálás után írnak. Olyan fordí­tóírógépek is lesznek, amelyek a diktált szöveget nyomban idegen nyelvre fordítják. Az orvosok a beteg fogat ki­veszik, megtisztítják, betömik, majd visszanövesztik a helyé­re. A Gibraltári-szorost gáttal zárják el: a Földközi l&rger szintje 200, méterrel csökken, s így 660 000 négyzetkilométer­nyi termékeny földet nyerünk. A gibraltári vízierőművek tel­jesítőképessége megközelíti a 100 millió kilowattot. Az Északi- és Déli-sark kö­zelében a levegő melegítésére atomerőműveket létesítenek. len futószalag feketéllik, szin­tén mozdulatlanul. A lakatosműhelyben valakire mégiscsak rábukkanunk, Hege­dűs Lajos géplakatos személyé­ben. Tőle tudjuk meg, hogy már egy hónapja áll a munka, s csak szeptember elsejével in­dulnak meg újra. — Mi az oka ennek a hosszú szüneteltetésnek? — kérdezzük Hegedűs Lajostól. jKT ét műszakban összesen 57- en dolgozunk a bányában — válaszolja —, s a munkások júliusban vették ki évi szabad­ságukat, s az aratás idejére is többen kértek fizetetten sza badságot, így a munkát leállí­tottuk. Augusztus hónapban pedig a minisztérium segítsé­gül kérte a munkásokat a do­rogi mészkőbányához és a sely- pi cementgyárba, ugyanis kí­sérletezéseket folytatnak a mészkő minőségét illetően. (Tudvalevő, hogy a mátrasző­lősi kő mésztartalma lényege­sen alacsonyabb, mint a doro­gié, ennélfogva abból, amelyet Dorogon bányásznak, kevesebb mennyiség kell több cement előállításához.) — Hogyan fogadták a mátra szőlősi munkások a miniszté rium ezen intézkedését az ide­iglenes munkahellyel kapcso­latban? — kérdezzük telefonon Kávik Jánost, a selypi cement­gyár igazgatóját. — A Dorogra indulók először kiküldetési díjat követeltek, de miután megmagyaráztuk, hogy a Munkatörvény könyv alap­ján 12 forint különélési díjat kaphatnak (a nősek), másnap 14-en útnak is indultak Dorog felé és a többiek egy-két na­pon belül követik őket. Ter­mészetesen, azok, akik meg­indokolják itthonmar adásukat maradhatnak. Jól jövedelmező kertészete van a dejtári József Attila tsz-nek R eméljük, hogy, akik el­mentek nem fogják megbánni, hogy vállaltáJt a vendégmun­kát, mert mint hallottuk, más­kor is voltak már egy páran közülük Dorogon és két hét alatt 1200—1300 forintot is megkerestek. Tehát a dorogi és a selypi kísérletezések után (ami remélhető, új eredmé­nyekkel zárul), már nem me­gyünk hiába a mátraszőlősi mészkőbányába, mert akkor már újra üzembe lesz, hogy to­vábbszállíthassák a lefejtett mészkövet a selypi cementgyár­ba. —ász— A dejtári Józse' Attila termelőszöveí kezet ez évben meg növelte kertészeté nek területét. így több sárga és görög dinnyét, uborkát, tö köt és paprikát tér melnek, mint az el múlt évben. S hogy biztosabb legyen a kertészet jövedelme zősége, egy évre hí rés csányi kertésze­ket szerződtettek. A szakemberekben nem Is csalódtak Minden növényt ide­jében, jól elmünkéit talajba palántáztak ki, s annyiszor ka­páltak, ahányszor a gyomnövények ve­szélyeztették a kul­túrnövények fejlődé­sét. Az eredmény nem maradt el. Bő termést érlelnek a paprika, uborka, tök, s a dinnyeültetvé­nyek. A tsz már jó pár hét óta saját te­hergépkocsiján szál- 1 lítja piacra — a bu­dapesti piacokra is — az üde, friss, vita­mindús zöldségfélé­ket, s az édes, zama- I tos sár ti a s görög­dinnyéket. Csak uborkából, s tökből több mint 15 ezer forintot jövedelmez­tek. A jövedelem napról-napra növek­szik, s lehet, hogy a fagyok beálltáig a kertészetből szárma­zó jövedelem túlha­ladja majd a 160 ezer forintot is. Képünk Horváth László kertészt örö­kíti meg, amint a paprika és tökter­mést mutatja. 99©900e0ee0G00900e©©eQ©e0ee&0e000©e©00e0eeG00e@ee&0©< IÁM VAN, fiam van 3£eJCKÍué(j ront be az ajtón egy izgalom­tól kipirult arcú apa — csinál­ja meg kérem, gyorsan az anyakönyvezést, mert sietek. Megy a buszom. Az anyakönyvvezető osztozik az örömben, kedvesen gratulál és fürgén írja a gyermek ada­tait. Megkérdezi: —Mikoris megy a busz? — Jaj, siessen, két óra múl­va, dehát látni akarom a gyer­meket. Az apa izgatottan topog, be­szélőkéje nem hagyja nyugton. Tudja — kezdi a mondókát — egy életre tanultam ebből az esetből. Az a szép, nagy gye­rek nagyon megviselte az én asszonykámat. Elhatároztam, kímélem, meg is becsülöm őt, vigyázok ezekután szegény­kémre. Ezzel megy is, éppúgy, ahogy jött, kipirult örömmel, izgatot­tan. Az anyakönyvvezető mo­solyogva néz utána. Ilyen az ő élete, percenként váltogatja benne magát öröm és bánat. Az előbb egy özvegy asszony sírta el panaszát, meghalt egyetlen kislánya ő osztozik az ifjú apák örömében, de fáj­dalom tölti el, ha halálhírt kö­zölnek vele. Együttérzése min­dig szívből, a lélek mélyéből jövő. Csinos, hivatali szobájában már nagyon sok embert indí­tott útjára, Balassagyarmat bá­Bakos Marika. Már olvasni tud az arcokon, a szemekből. Az első percben meglátja, hogy a sorsát összekötő fiatal pár boldogságra szövetkezik-e. Él­ménye rengeteg. Ötödik éve köti össze az embersorsokat, ötödik éve jelentkeznek nála fiatal, boldog anyák, hogy be­vezettessék az újszülöttet a nagykönyvbe. A legtöbb kicsit szerető szülői szív hozza. Bol­dogságra, szép életre készíti elő a gyermekeket. De vannak keavetlen, nemtörődöm embe­rek is. Anyák, akik látni sem akarják a csecsemőt, apák, akik legszívesebben temetésre vinnék a kicsit. De a kisember­kék élni akarnak. Pár ÉVE TÖRTÉNT, tragi­zetek gazdasági, politikai meg- jós lány anyakönyvvezetője, kus házasságkötési élménye. Szülőotthonba hívták esketni. Egy férfi baktatott vele az úton, a házasságra készülő vő­legény. Tavasz volt, meleg- mosolyú üde tavasz. Az ember­arcok szinte kivirultak a nap­sütéses utcán. Csak a vőlegény arca volt komor, elszánt, kese­rű. — Hát így készül a boldog­ságra, házasságra? — kérdezte az anyakönyvvezető. A férfi csak annyit felelt: Meg kell tenni. — Miért várt mostanáig a lánykéréssel? — faggatta to­vább. — Nem akartam elvenni fe­leségül. De megszületett a gye­rek, egyszerre kettő. Fiúk, egészségesek. Egy gyerek után 20 százalék tartásdíj, meg még a nőtartás. Számolja csak ki. Ügyis rámenne a fizetésem, Tehát mindegy. Bakos Marika kelletlen adta össze őket. Különösen, amikor látta, hogy a két szép babának életetadó mama kezében re­megett a toll, amikor először aláírta az asszony nevét. Nem is sokáig éltek együtt, elváltak. A szerelmében tragikusan csa­lódott asszony, ma már dolgo­zik. Saját erejéből tartja el a két gyönyörű kisfiút. Az állam és neki segített, az ő pártját fogta. Egy másik szomorú élménye börtönben történt. Egy főköny­velő ült, sikkasztás vádjával. Fiatal, szerelmes tanítónőt ha­gyott otthon falujában. A ta­nítónő kijárta a lehetetlent, miniszteri engedélyt szerzett a börtön esküvőre. De ekkorra már nyolcadik hónapban volt az ifjú anya. Határtalan szere­lemmel szerette a vőlegényt. És a férfi is esküvője napján keserves sírásra fakadt. A szer­tartás után még egy órát ka­pott a fiatal pár. Azóta is bol­dogan élnek. A gyerekeket Bakos Marika anyakönyvezte. Ez az önzetlen szeretet meg­gyógyította a bűnös férfit. Kellemetlenségbe is bővelkedik az anya­könyvvezetői pálya. Egy csütörtöki nap 40 éves férfi és 29 éves leány jött be­jelenteni házasságkötés szán­dékát. Szombaton délelőtt lo­re írták ki az esküvűt. Aznap sok házasságkötés volt, félóra alig jutott egy-egy pár össze­adására. A fiatal pár negyed 11-kor sem jelent meg. Utána öt perccel megjött az ünneplő­be öltözött két tanú. Majd a riadt arcú, szégyenkező meny­asszony. — Hol a vőlegény — türel­metlenkedett az anyakönyvve­zető. — Cigarettát vesz, mindjárt jön — rebegte a menyasszony. Kínosan, lassan teltek a vára­kozás percei. A vőlegény nem jött. Bakos Marika érte küldte az egyik tanút. A férfi paprika vörösen jött, kiabálva. — Nem akarok megnősülni — erélyeskedett. A menyasz- szony elsírta magát, az anya­könyvvezető bosszankodott. — Idefigyeljen kérem, lelki­ismeretem tiltja, hogy e kije­lentése után összeadjam magu­kat. De arra kérem, nyilatkoz­zon, miért éppen most gondol­ta meg a dolgot? A férfi gondolkodás nélkül válaszolt. — Nem ismerem eléggé a hölgyet. — És nem gondolja, hogy törvényileg büntetendő csele­kedet kétszer idelicitálni egy lányt? Menyasszonya lélekben és gyakorlatilag is felkészült az eseményre. Boldog örömé­ben valószínű elújságolta is­merőseinek. Ha a szégyent át is vészeli valahogy, arra nem gondol, hogy a lelkén mély se­bet hagy a maga lelkiismeret- lenséne? Én vádolhatnám ma­gát házasságszédelgéssel. Hi­szen csütörtökön maga jelen­tette be házasodási szándékát. A férfi megszégyenülten hallgatott, majd tehetetlenül megkérdezte: — Most mit tegyek? . — Én azt nem tudom kérem... Egy biztos, házasságkötésüket ezekután én ellenezném a leg­jobban. De egyébként sincs kivel összeadnom!, láthatja a menyasszony eltűnt. Talán leg­jobb lesz, ha maga is haza­megy és tanácskozik a lelkiis­meretével. A V1SSZAMERENGÉST csendes kopogtatás zavarja meg. Szerény mosoly ú, bá- lyos, fuftal lányt vezet karonfogva egy vállas, ro­konszenves férfi. Az anya­könyvvezető gyakorlott szeme gyors leltárt csinál: a két szem­párból feszült boldogságvárás csillog. Üjra örömmel sérceg a toll a nagy könyvben. Újlaki Mária

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents