Nógrádi Népújság. 1957. augusztus (2. évfolyam. 61-69. szám)
1957-08-10 / 63. szám
2 NÓGRÁDI Népújság 1957. augusztus 10. Egy taggyűlés és tanulságai A Zagyvapálfalvi Bányagépgyárban az elmúlt napokban tartottak párttaggyűlést. A Központi Bizottság országos értekezletén szóbakerült feladatokat beszélték meg. Igyekeztek az országos értekezlet anyagát az üzemük életébe át- palántálni és ez a törekvés a szokottól megemelte szemükben is a taggyűlés jelentőségét. Uralkodott a taggyűlésen, hogy életbevágó feladatról tárgyalnak. A taggyűlés után? A tagság: vezetőség, bizalmiak, egyszerű tagok, amikor megcserélték a gondolatokat, olyan megállapodásra jutottak, hogy sikerült a munka, a cél felé mentek. Szép és jó ez az önbizalom. De engedtessék meg. hogy egy kívülálló szemével is megnézzük ezt a taggyűlést. Feltételezhető, ez más képet is adhat. Egy olyan fontos üzemben, mint a bányagépgyár, rendkívül nagy jelentősége van a pártszervezetnek. Feltéve, ha az szakítani tud a régi, rossz munkamódszerekkel, ha valóban élcsapata tud lenni annak a néhány száz dolgozónak, amelynek olyan fontos feladatot kell végrehajtani. Meg van-e minden feltétele a bányagépgyárban annak, hogy a kommunisták élenjáró csapatot alkossanak az üzemben. Feltétlen. Az alapszervezet 108 tagot számlál. És mind ezeknek az embereknek a termelési grafikonja mutatja, az üzem legjpbbjaikból kerültek ki. Ez a feltétel tehát adva van. A munkához pedig megadta a segítséget, az országos pártértekezlet és az ott hozott határozat. Mert olvassunk csak: „Az üzemi... pártszervezetnek nemcsak joga, hanem kötelessége is. hogy a termelés kérdéseivel, a termelés ellenőrzéseivel foglalkozzanak. Nem helyei azonban, ha a pártszervezet beleavatkozik a gazdasági szervek és vezetők mindennapi munkájának részleteibe. Az a helyes módszer, ha a párt gazdaság politikájának helyileg legfontosabb kérdéseivel. a tervnek minél előbbi teljesítésével foglalkozik, azokra összpontosítja figyelmét és politikai felvilágosító, szervező munkával az üzem legégetőbb problémáinak, a fejlődést akadályozó nehézségeknek megoldását segíti elő.” Csak ennyit a határozatból. Mert elég ahhoz, hogy segítséget adjon megvilágítani, nem kalandozik-e el a pártszervezet a tényleges feladatától. Őszintének kell lenni. A beszámoló nem ilyen irányba tereli a tagság figyelmét. Csak itt-ott elvétve kapargatta meg az üzem tényleges gondját, mint az exporttervek teljesítésénél várható lemaradást stb. Inkább az általánosság kötötte le. Mint az oktatás, de általánosan., a pártegység, de általánosan, a revizionizmus, szektásság. de általánosan, mindez annyira, hogy végül beleesett olyan régi hibába, hogy ostorozás alá vette az olyan tagokat, akik emberekről véleményt — igaz csak jót — mondanak, mintegy' elré- misztve azokat a legközelebbi véleménynyilvánítástól. Mi ez, ha nem egy lépés a szektásság felé? Vagy: elfelejti elismerő szóval illetni azokat, akik nagyon áldozatkészen vettek részt a munkában. Akiknek végeredményben sok közük van ahhhoz. hogy ma az üzem nyereséges és egyáltalán beszélhetnek arról, hogy az év végén nyereségrészesedést fizetnek. Ez nem a régi úton való topogás? De igen, ez pontosan az. Ezért a pártszervezetnek egy erőteljes lépéssel ki kell lépni ezekből a keretekből. Minden lehetőségük meg van erre. A tagság a vitában a segítséget is megadta. Egészen jól hangzott az a bátor felszólalás, mely felhívta a figyelmet, hogy a vezetőség összetétele nem kedvező. ’ Sok benne a fizikai munkától függetlenített ember. Azért is érdemes ezt meghallgatni, mert az sok veszélyét rejti annak, hogy a vezetőség elszakad a munkapadok mellől, csak a papírokon keresztül látja az üzemet. S ennek csírája már ott dugdosta fejét a taggyűlésen is. Azt mondta egy másik felszólaló, — aki egyébként vezetőségi tag is —- mikor hallotta, hogy a főmérnök a kaparó készítésénél előbukkant akadályokról beszélt, hogy jó, a dolgozók odaállnak az akadályokat leküzdeni, de' mondják meg pontosan, hová kell a segítséget adni. Ez a felszólalás, — noha úgy kalap alatt sokan nem értettek vele egyet — láthatóvá tette, hogy a párttagság nem teljes értékű élcsapata az üzemnek, hanem valami beteg, formalitás van munkájában. S most ki kell lépni a taggyűlés kereteiből, hogy felszínre bukkanjanak azok a körülmények, amelyek akár objektíve, akár szubjektíve, leszorítják a pártszervezetet a helyes útjáról. A párttaggyűlést megelőzően a vezetők szűkebb csoportjával beszélgetést folytattunk. Áz volt a témánk, hogy a párttagság ismeri-e részletében is az üzem gondját, ba- Az volt a témánk, hogy a hogy nem és nem is szükséges. Még olyan vélemény is elhangzott, hogy ez nem volna helyes. Voltak, akik semlegesek maradtak a vélemény nyilvánításban. Sokáig ment a szócsata. de nem tudtunk megegyezni Végül megállapodtunk: döntse el a taggyűlés, szükséges-e tudni a tagságnak a dolgokról vagy sem. A taggyűlés igazolta is. A beszámoló, a tapogatózó felszólalások mind azt mutatták, a párttagságnak tudni kell mindenről, hogy teljesértékűen vitatkozhassanak az üzem sorsáért. Ha ez nem így történik, akkor visszatérünk a hibás módszerekhez. Akkorában igen sokat hangoztattuk: így a kommunisták felelőssége, úgy a kommunisták felelőssége. De egynéhány kivételtől eltekintve még hozzá sem hagyták a párttagságot szagolni a dologhoz. Nem ismerhették meg a felhalmozott hibák eredetének okát. S mi lett a vége? A tagság sokasága elhidegült. az a néhány pedig hiába törekedett, beletörött a bicskája. Ebből ma nem kér senki. A tagságnak mindent tudni kell, hogy elláthassa párttagi felelősségét. Persze ez nem egy könnyű út. A régi hibáktól nem lehet olyan egyszerűen szabadulni. Az alapszervezetek ehhez segítséget igényelnek és azt meg kell nekik adni. Az is biztos, hogy az ilyen segítségadásban olykor hiba csúszik. így történt ez a bányagépgyár esetében is. A járási pártbizottság nemrég egy elég széleskörű vizsgálatot tartott sok-sok segítőszándékkal. Igen ponfos, körültekintő észrevételeket tett. De mit érünk vele, ha mindezt á pártszervezet össztag- ságának megkerülésével. Ezt kell mondani, mert az észrevételeket rögzítő jegyzőkönyvek csak néhány szóval emlékeznek meg arról, hogy a pártszervezet milyen szerepet vigyen az üzem életében. Ezzel érthetővé is válik, hogy miért hiányos a párttagság tudomása az üzem életéről. Sok rosszat soroltunk itt fel egy taggyűlés tanulságaként. De mindezek nem jelentik, hogy csak borúlátó szemüvegen nézzük a Zagyvapálfalvai Bányagépgyár munkáját. Nagyon jó kis üzem ez. Jó a párt- szervezet is. jó a gazdasági vezetés és ebben őket az üzem jelenlegi gazdasági helyzete is megerősíti. De harcolni kell a hibák ellen már csírájában, mert most nagyszerű lehetőségekkel megyünk egyre csak előre. Bobál Gyula Tiszteletet, megbecsülést érdemelnek T/ idéki kórház ... vidéki orr vos ... Az utóbbi években egyre inkább kezd rossz „divattá” válni ezeknek a szavaknak lekicsinylő hangsúllyal való kiejtésé. Pedig tisztelettel és megbecsüléssel kellene beszélni róluk. Egy pár kivételtől eltekintve, a legtöbb vidéki orvos azonos gyakorlati év után rendelkezik olyan szaktudással, mint budapesti kollegái. Sőt éppen a kisebb crvoslétszám, gyengébb kórházi és laboratóriumi felszerelés stb. következtében még sokoldalúbb orvosi gyakorlatra tesznek szert. Itt néha egymagának kell megoldani, amit ott különböző szakorvosok együttesen. Miért terjedt el mégis ennyire, hogy egyesek csak a pesti orvosokban, kórházakban bíznak? Talán pusztán attól a ténytől lesz jobb, lelkiismeretesebb orvos valaki, hogy Pesten él? Nyilván nem. Hát akkor mj indokolja, hogy például egyes szülők okkal, ok nélkül az orvos tanácsa ellenére, saját felelősségükre kiteszik beteg gyermeküket az utazás Okozta veszélyeknek? Azzal érvelnek az ilyen szülők, hogy a pesti kórházak jobban fel vannak szerelve, jobban elvannak látva gyógyszerrel, jobb orvosok vannak ott, stb. Nézzük csak. mi ebből az igaz. A felszerelés nyilván jobb, de ha a beteg gyógyulása ezen múlik — amúgyis Budapestre küldik a beteget. A gyógyszerellátás legtöbbször nem jobb. Ma már vidéki kórházaink is rendelkeznek a legjobb, legújabb gyógyszerekkel. Ami pedig az orvosok tudását. lelkiismeretét illeti, az általában semmivel sem rosszabb vidéken, mint a legtöbb Budapesti kórházban. Ott se minden orvos kiváló professzor, nagyhírű szaktekintély. Ha pedig egy vidéki kórház orvosainak a tudomány már nem elég, ha valamelyik betegnek az élete azon múlik, hogy egy specialistához kerüljön, akkor a vidéki kórházból épp úgy odakerül. mint a pestiből. Semmi sem indokolja tehát azt a lebecsülést, amelyet egyesek az igazán önfeláldozó és sikeres munkát végző vidéki orvosok iránt tanúsítanak. A salgótarjáni megyei kór- ház gyermekosztályának életéből mutatunk be egykét példát a sok közül, annak igazolására, milyen sikeresen veszik fel a harcot egészen kilátástalan esetekben is a halállal szemben. Azért a gyermekosztály életéből, mert éppen a gyermekük életéért aggódó szülők a legtürelmetlenebbek az orvossal szemben. Talán attól félnek, hogy őket vádolják rokonaik, ismerőseik, akik Pestet ajánlották, ha a gyermek itthon meghal? Pesten talán nem halnak meg gyerekek? A salgótarjáni kórház csecsemő halandósága 4,7 százalékos — az országos átlag hat százalék körül van. Ilyen eredményhez igazán nagy lelkiismeretesség és sokoldalú tudás kell. A gyermek- osztály főorvosa: Kárászi doktor pedig rendelkezik mindkét tulajdonsággal. A fiatal Vörös doktor is a legjobb úton van ahhoz, hogy szintén kiváló gyermekorvossá váljon. A legtöbb gond, baj a koraszülöttekkel van. Mennyi fáradság, amíg a kicsiknek legalább annyi esélye van az élethez, mint az időben született gyermekeknek. Emellett a legprimitívebb körülmények között, szinte a legelemibb követelmények és külön létszám nélkül gondozzák őket. Most bővül a kórház egy 15 ágyas koraszülött osztállyal. Mégis olyan jó eredményt érnek el, amilyen sok, egészen korszerű klinikán sincs. 1956-ban például 140 koraszülöttből — volt köztük egy kilón aluli is -r- 117-et felneveltek. Ma már észre sem lehet venni, hogy nem időben születtek. Nézzünk meg egyet a sok közül. Cs. Sándorka másodmagáva] és koraszülöttként jött a világra. Ikertestvére mindjárt meghalt. Az ő életben maradásához sem fűztek sok reményt, hiszen mindössze 1,25 kilogramm volt. Három hónapi gondos ápolás után 3,60 kilogrammal vitték ki szülei a kórházból. pár hét múlva súlyos tüdő- gyulladással, középfül- gyulladással visszakerült. Egy hónapi ápolás után ismét meggyógyult. Két hét múlva egy délelőtt az anya kétségbeesve kereste Kárászi doktort. A gyerek estétől sírt és kirázó- dott veleszületett sérve. Magas láza volt. Az orvos azonnal intézkedett, hogy leszállítsák a város másik végén lévő sebészetre. A gyerek azonban útközben begörcsölt és semmiféle gyógyszeres beavatkozással nem lehetett a göcsöt szüntetni. így pedig nem lehet operálni. Ekkor Kárászi doktor utolsó próbaként egy legmodernebb és ritkán alkalmazott eljáráshoz folyamodott: a teljes lehűtéshez. 35° alá hűtöt- ték a testet, közben állandóan oxigént lélegeztettek be. Az eljárás eredménnyel járt, a görcs megszűnt és utána sikerült Karászi doktornak műtét nélkül visszahelyezni a sérvet. Ekkor azonban a hosszú ideig tartó kirázódás következményeként bélbénulást állapított meg, a hosszú görcsölés pedig [ súlyos agyi károsodást okozott | az 5 hónapos csecsemőnél (például nyelni sem tudott). Állandóan oxigénben volt. Egy hónap múlva gyógyultan vitték el. Most 9 hónapos és ugyanannyi kiló. Ugye megérdemlik ezek az orvosok, hogy legalább bizalommal figyeljük felelősségteljes munkájukat, és még valamit. Pártunk, népköztársaságunk kormánya tizenkét év alatt többet tett az egészségügy fejlesztéséért, mint amennyit a felszabadulás előtt száz éven keresztül tettek. Nógrád megyében például egyáltalán nem volt gyermekgyógyászat, a gyermek halandóság 14—15 százalékos volt — most 6,9 százalék. 1947-ben kezdték kiépíteni, amikor Kárászi doktorf a debreceni klinikáról a bányai kórházba helyezték. Ekkor még csak a vegyes orvosi munka mellett két órát szakrendelt a bányai biztosítottak gyermekeinek. Ma már egy 41 ágyas gyermekosztályon gyó- rvítiák a gyerekeket, függetlenül attól, hogy szüleik hol dolgoznak. három éves tervben modern megyei kórház épül 39 millió forintos költséggel. Kormányunk csak a közelmúltban is 50 millió forintot adott ki, hogy legalább a legveszélyez- < tetettebb korosztályt védőoltásban tudják részesíteni a gyermekbénulás ellen. És ekkor mit tesznek a szülők? Volt olyan község, ahol még a felét sem vitték el a gyermekeknek oltásra, mint amennyit kellett volna. Jó lenne, ha mindazok, akik még nem tették meg, elgondolkoznának mindezen. Nem állítjuk azt, hogy nincsenek hibák, nincs semmi tennivaló, mert akkor hazudnánk. Sajnos, akad még orvos is, ápolónő is, aki felületes és türelmetlen a betegekkel. De ne általánosítsunk, ne csupán ezeket lássák meg, hanem azt is, amikor saját maguk hibásak és akkor kevesebbet fogják szidni indokolatlanul az orvosoktól kezdve a népi demokráciáig mindenkit, csak saját magukat nem. A nnak elérésére, hogy a halálozási arányszám egészen elenyészőre csökkenjen, nem elég az állam erőfeszítése. Az egész társadalomnak meg kell tennie a magáét. Takács Lajosné ■VYYVYYVYYYVYWVYVYWVYYWVYVYVYYVVYYVYYYYYYVWWWWYVYWYVVYVVYYYYYYYYVVlYVYVYYfY' Ahogy egy salgói fiatal látja a VIT-et illl!lllllllllllllllllll;lllllllllllllllll!llllllll!!lllllll!llllllllllllllllllilllllllllllllI1llllllllllll!lllllllllllllllllllllll!lllllllllllilllllllllllllllllllUIIIIIIIIIII!llllllllllllllll!lllllll l^fióta Magyarországról, ha- 1 zánkból kijöttünk, nagyon sokminden történt. Legelőször is városnézésre mentünk autóbusszal. Az autóbuszra elől rá van írva, hogy melyik küldöttség utazik benne. A miénkre az van írva. hogy Vengria. A moszkvai emberek, amikor észrevették, hogy a mi kocsink jön. összeszaladtak, körülfogták és olyan kézfogások, ölelések, éljenzések történtek, amit sohasem fogok elfelejteni. Nem is tudtunk gyorsabban haladni, mint gyalog. Öregek és fiatalok egyaránt olyan lelkesedéssel fogadtak mindenhol, amihez még hasonlót nem láttam. Nagy nehezen eljutottunk a Vörös térre, a Kremlhez. Ott az idegenvezető elmondotta, hogy a Kreml tetején 3,75 méter átmérőjű rubintcsillag van, amelyben tiszta arany gerezdek vannak s 5 ezer woltos égő világít benne. Ez annyit jelent, hogy minden irányból a legnagyobb távolságról is lehet látni. A Kreml tornyában van egy óra, amelynek szerkezete 25 tonna és három emeletet foglal el. Az óra mutatója 4 méter, a kismutatója három méter hosz- szú. A római számok az órán a legmagasabbak, kb. ember- nagyságúak. A Vörös téren van a Kreml alatt a Lenin-Sztálin mauzóleum, amit a magyar küldöttség is megkoszorúzott. Utána néztük meg Lenin és Sztálin elvtársakat. Tiszta márvány kívül-belül. Lenin és Sztálin ott vannak eltemetve üveg koporsóban. De tisztára úgynéznek ki, mintha csak élnének. A mauzóleumból kifelé közvetlen a Kreml falai alatt jöttünk el. Oda vannak temetve a nemzetközi munkásmozgalom és a Szovjetunió vezetőjei. Itt nyugszik többek között Landler Jenő is, a magyar munkásmozgalom kimagasló alakja, a Tanácsköztársaság egyik vezetője is. A mauzóleummal szembe van a Nagyáruház, ahol csak a kiszolgáló személyzet létszáma kétezer ember. Innen mentünk ki a Lenin- hegyre, ahol a Lomonoszov egyetemet tekintettük meg. A Lomonoszov egyetem 38 emeletes, 320 hektáron fekszik és 270 méter magas. A tetején lévő csillag átmérője 7 méter. koszorúval együtt 9 méter. A csillagba 14 ember fér bele. Az egyetemen egy nagy óra és egy hőmérő van. Az épületnek 6 ezer szobája van. 186 professzori lakás és 22 ezer tanuló és 2 ezer külföldi fér el benne. Eddig a legnagyobb és mindent felülmúló látvány a VIT megnyitója volt. Nem hiszem, hogy a világon valaha láttak volna ilyet. Gyönyörű volt a különböző népek felvonuló ifjúsága a Lenin stadionban. A magyarok közül csak 400-an vonultak fel és én is köztük lehettem. Megjelent az ünnepségen Dobi elvtárs is, ott volt Hruscsov, Bulganyin és Voro- silov elvtárs is. A felvonulás után felhúzták a VIT-zászlót, 40 ezer galambot eresztettek a levegőbe és külön léggömbökön eresztették fel a levegőbe az összes nemzet zászlaját. Utána olyan sport- és tánc- bemutatót tartottak a szovjet fiatalok, hogy az angolok, németek. franciák, de még az amerikaiak is szájukat tát- ták. Mi is! A megnyitó felvonulással rengeteg moszkvai kint volt az utcákon, sőt a háztetőkön is. Azt kiabálták: Barátság — Béke! Egyébként 28-án az egész Moszkvában leállították a járműforgalmat. csak a VIT-ko- csik mozoghattak. Hogy ez milyen szép volt, azt majd a magyar fiatalok is megláthatják a VIT-ről készült híradóból. * M oszkvai tartózkodásunk a VIT megnyitó után továbbra is rendkívül izgalmas és érdekes. Délelőtt találkozókat terveznek a szovjet- és külföldi fiatalok. Ilyenkor ismerkednek meg egymással, cserélik ki jelvényeiket s mutatják be egymásnak énekeiket-tán- caikat. Úgy, ahogy beszélgetnek is egymással. Nekem az eddigi találkozók közül a kínai fiatalokkal való találkozás nyújtotta a legnagyobb élményt. Én megismerkedtem egy kínai zenetanárral, aki furulyán játszott és mondhatom, nagyon szépen. Én nem tudtam különösebb hangszeren játszani, de körtefalevéllel játszottam neki néhány magyar nótát. Ez nagyon tetszett neki és kérte, hogy játsszak még. Megkért, hogy tanítsam meg őt falevélen játszani. Igaz, hogy nem sikerült neki megtanulni, de nekem sem a furulyán. Az egyik nap televíziós gyárba is ellátogattunk. Végignéztük az egész gyárat, majd utána beszélgettünk a gyár fiataljaival. Délutánonként a város nevezetességeivel és a különböző kiállításokkal ismerkedünk meg. Ezek közül a ‘legemlékezetesebb volt a Tretyakov képtár. Esténként koncertokra járunk,. ahol a különböző népek fiataljai mutatják be zene- és énekszámaikat. * M°t az étkezésről írok. Nagyon jól élünk. Any- nyi sok az ennivaló, hogy meg sem lehet számolni a különféle ételeket. Van egy nagy étkezde és annak a közepén egy nagy négyszögletes pult. A pulton belül vannak a kiszolgálók. A pulton vannak az ételminták: pörkölt, töltöttkáposzta, fasirozott, rántotthal, stb. és kb. tízféle leves. Az étkezőnek csak rá kell mu% tatai, hogy mit kér és hogy mennyit kér belőle. Ugyanez 4 a helyzet a fagylalttal is. Annyi előételt soha sem ettem, mint amennyit itt. Van francia saláta, kaszinó tojás, hal, kaviár, békacomb, rák, stb. Én ezek közül egyiket sem szeretem. Van szalámi, főttojás, kakaó, tea, ezeket eszem szívesen. Narancs is van annyi, amennyi kell. Az étkezés után háromféle szörpöt is fogyaszthatunk. Mi a franciákkal étkezünk együtt. És ahogy én látom, ők sokkal éhesebbek, mint a magyarok. Mindig úgy tolakodnak, mintha nem jutna nekik. Az első nap, amikor bejöttek, az étterembe, szemük-szájuk elállt. Néhány percig csak bámultak. A többi nyugati országok képviselői is azt mondták, hogy ezt nyugaton nem tudnák elképzelni: minden nép szájaíze szerint főznek és korlátlan mennyiségben. Csak az angolok találtak eddig kifogást: azt, hogy nincs az asztalon fogvájó. Az igazság az, hogy körülbelül négy asztalra elfelejtettek vinni fogvájót. Délután az egyiptomiakkal van találkozó. Nagyon kellemesnek ígérkezik. Majd arról is beszámolok. Csank István.
