Nógrádi Népújság. 1957. augusztus (2. évfolyam. 61-69. szám)
1957-08-10 / 63. szám
1957. augusztus 10. Nagy a salgótarjáni piacra a gyű molcsfclhozatal, napi 3—4 vagon gyümölcsöt fogyaszt a közönség. Esnek az árak Is, a dinnye 3, az alma 5—6 forintos áron cserél gazdát. Értekezletet tartanak az agrártézisekről A Magyar Szocialista Munkáspárt megyei bizottsága augusztus 9-én, 10-én a párt Központi Bizottsága által már ismertetett agrártézisekből megyei értekezletet tart. Az értekezletnek központi előadója lesz. Fedél alatt van már a salgótarjáni Béke-telepi iskola. Ebben nagy segítséget nyújtott a Városi Tanács KlSZ-szerve- zete is. A dolgozók társadalmi munkában segítenek, hogy az iskolát szeptember 1-én átadhassák rendeltetésének. Augusztus 4-én tartották meg a szovjet vasutasok ünnepét. A nagy fejlődés előtt álló szovjet vasutak újabb feladatot teljesítenek: a következő 15 évben 40 000 kilométernyi vasútvonalat villamosí800 ezer forinttal emelkedett az elmúlt negyedévben a dolgozók postán őrzött betétállománya megyénkben. A posta évek óta eredményes munkát végez a takarékossági mozgalom szélesítésében. A varsányi tsz. augusztus 3- án befejezte a cséplést. Búzából 11,40, árpából 9 mázsa volt az átlagtermés, a tagoknak 15 mázsa előleget adtak fejenként. Mintegy 200 fiatal jelentkezett még az idén az ipari iskolába. A fiatalokat kedvező körülmények között tanítják, képezik ezeken az iskolákon. A bányásztanulók különösen kedvező körülmények között vehetnek részt az oktatásban. Keszthelyen üdültek a salgótarjáni és környékbeli bányászgyerekek. A tanulásban jó eredményt elért gyerekek jól szórakoztak a Balaton partján. 35—40 százalékkal növelhetnénk a rétek, legelők fűhozamát Bállá Mihály járási főállattenyésztő nyilatkozata .......takarmánybázisunk kis zélesítése érdekében az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani az ország rét- és legelőterületének ápolására, javítására és fűhozamának növelésére” — mondja ki többek között a párt agrárprogramja. Vajon hogy vélekedik erről Bállá Mihály elvtárs, a balassagyarmati járás főállattenyésztője? — A járás jelenlegi rét- és legelőterületének fűhozama igen alacsony. Főleg azért, mert egyes legeltetési bizottságok elhanyagolják a szükséges ápolást, más legelő és rétterületeket pedig a belvizek tesznek használhatatlanná. Ezeket a negatív jelenségeket saját erőből: a dolgozó parasztok és termelőszövetkezeti tagok közreműködésével, valamint állami támogatással meg lehet szüntetni... Azon is leszünk, hogy megszüntessük, hiszen az elkövetkezendő három év alatt 15 százalékkal kívánjuk növelni járásunk ossz szarvasmarha állományát. A növekvő állománynak pedig több, jobb s olcsóbban termelt takarmányra van szüksége. Véleményem szerint a belvizek megszüntetésével, a szükséges ápolási munkák elvégzésével 35—40 százalékkal növelhetnénk a rétek, legelők holdankénti fűhozamát. E téren már vannak kiváló kezdeményezések. Például az érsekvadkerti gazdák felszántják a kopár legelőket és befüvesítik azokat. A járási tanács anyagi segítséggel járul hozzá e munkához. Több községben mint Hugyagon, Csitárban, Marcalon, Szandán, s Vadkerten már sikerrel alkalmazzák a legelők fektetéses trágyázását. Azon leszünk mi szakemberek is, hogy megvalósuljon az agrárprogramnak ez a fontos tétele is. (Szirák, augusztus 6.) s /t lenyugvó nap erőtlen J sugarai alig tudják = áttörni a cséplőgépből kitó- M dúló szürke porfelleget. Így g »füstöl« ez a gép kora haj- s naltól késő estig... S az s emberek, akik az új termést \ cséplik, tetőtől talpig poro- I san, de jókedvvel dolgoznak. i Hírnevük bejárta már a I falvakat, s ők erre igen \ büszkék... Ruga József középparaszt i udvarában folyik a nagy I munka. Az öreg, magas dió- \ fa árnyékában egy farön- \ kön ül a gép felelős vezető- \ je. Alig 22 éves. Magas, vé- \ kony, barna arcú fiú. Falta \ László a neve. Nyugodt tekintete az előtte lévő szekéren pihen, melyre a gazda szaporán rakja a gabonával teli zsákokat. — Jó termése lett Józsi bátyám — szólítja meg a középparasztot. Amaz ránéz, mosolyra nyílik szája, s csak annyit mond. — Besikerült... Laci előveszi a cséplési könyvet és számolgat. — Búza 64.40, ősziárpa 14,17, tavasziárpa 25,51, mázsa. Több, mint egy vagon termése lett a gazdának... L Híres ez a fiatalember, 1 hiszen naponta 128 mázsa NÓGRÁDI Népújság ŰOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC: Többnejüség — többférjüség A kambodzsai Norodom Szihamuk herceg összehívta a Népi Szocialista Mozgalom küldötteit, hogy megvitassák és jóváhagyják a többnejűségre vonatkozó új törvényt. A törvény értelmében egy férfinek annyi felesége lehet, amennyit csak akar. Az értekezleten egyszerre csak szólásra emelkedett egy sarongba öltözött hosz- szúlábú kambodzsai szépség. A küldöttek felugrottak, tapsoltak és elragadtatott pillantást vetettek a lányra. Elragadtatásuk azonban rövidesen végétért, mert a lány a következő javaslatot tette: engedélyezni kellene, hogy a nőknek is annyi férjük lehessen, amennyit akarnak. A küldöttek — lévén férfiak — ezzel természetesen nem értettek egyet. Jóváhagyták a többnejűségre vonatkozó törvényt és miközben lelki szemeik előtt már megjelent az otthon, tele asszonyokkal, köztük talán a hosszúlábú szépséggel. Megelégedetten kisétáltak a teremből. 'oooooooot Jobb minőségű szöget! A Salgótarjáni Acélárugyár műszaki középkáderei kedden délelőtt összeültek, hogy megbeszéljék a munkájukkal kapcsolatos feladatokat. A legtöbb szó a szögverdével kapcsolatban esett, ugyanis nagymennyiségű külföldi szögmegrendelés érkezik, s az ország gyümölcs-export csomagolása is sok szöget igényel. Ezért igen fontos, hogy e helyen fennakadás nélkül menjen a munka. Gyümölcsexportunk például 28 százalékkal több deviza értéket jelent, ami igen nagy megkönnyebbülés lenne az ellenforradalom okozta károkból való kilábalás terén. A szög-exportnál a gyár külföldi megrendelői (főleg India) a keménység és a tisztaság terén sokkal igényesebb munkát várnak. Éppen ezért helyes lenne — mondották a felszólaló dolgozók —, ha szakembereink külföldi tapasztalatcsere útján javítanának ezen a hibán. Lengyel elvtárs a gyár igazgatója bejelentette, hogy ennek érdekében a vezetőség már tett lépéseket. Reméljük, hogy szög exportunk a hibák kijavítása után a jövőben sokkal jobban kielégíti a külföldi megrendelők igényeit. UGUSZTUS 6. koromsötét éjjelén hosszú szerelvény kígyózik a salgótarjáni nagyállomás egyik vágányán. Csak sejtjük az elejét a mozdony oöfékeléséből. Egy teljes napi munkát igényelt a szerelvény összeállítása. Most útra készen áll, az indulást várja. Jelenleg még itt időzik, de már várják szállítmányait az életet adó szenet, a Salgótarjáni gyárak termékeit, a befőttes üvegeket, az ízléses tűzhelyeket és kályhákat, az import árukat, a fát és más fontos árut. Nem mindegy, hogy mikor érkezik meg. Lehet, hogy az itt álló szén adja az energiát egy ipari üzemnek. Vagy addig nem tudnak az alföldi asszonyok befőttet eltenni, míg nem érkezik az üveg. A vasút dolgozói tudják ezt. Munkájuk, értünk a dolgozókért történik. Szállítási. viszonyaink azonban nem a legjobbak. Hatvanig csak egy vágányú pálya van. Ha elindul egy áruval megrakott kocsioszlop, bizony nagyon nehezen jut el rendeltetési helyére. Ellen vonatok sokasága miatt kitérőkön kell néha órákat vesztegetni. Szinte hihetetlen, de derék vasutasaink legyőzték e nehézséget és megtalálták a megoldást. Irányvonaton iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiíiiii' Salgótarjántól — Szolnokig A jelző pirosat mutat, le kell állni! Garami elvtárs leszáll a mozdonyról és telve indulattal méltatlankodik. Hát nem tudják, hogy jövünk? . Várnak bennünket Szolnojkon ... mi lesz. ha mindenütt megállunk. SZÉNPORTÓL IRÄNYVONATOT állítanak naponként össze, mely részére szabad, úgynevezett zöldpályát biztosítanak Szolnokig. Ma is elkészült az irányvonat. 150 tengelyes 2009 tonnát szállít. Az utolsó ellenőrzés megtörtént, indulhat! Si-hu-si-hu és egyre gyorsabbá válik. Zagy- vapálfalván már az állomás lámpái csak egy pillanatra tűnnek fel, tisztelegve a tovarobogó vonatnak. A forgalmista boldogan int búcsút. Két ember keze nyomán gyorsul a kerekek mozgása. Csak egy karmozdítás és túllépjük az 50 kilométeres sebességet. A mozdonyvezető, Garami Ágoston, fűtője Dudás Józsi bácsi. Már nem fiatalemberek. Garami elvtárs 15 évig volt fűtő és csak két éve vezeti a mozdonyt. Dudás bácsi 18 éve fűtő. Jókedvvel végzik munkájukat. Különösen örülnek, hogy az irányvonat, vezetői lehetnek, ami nem is csoda. Amellett, hogy szabad pályán közlekedhetnek, még szenet is sikerül megtakarítaniok. Már feltünedeznek Nagybátony lámpái, amikor a gőzsíp szaggatott hangon jelez. feketére festett arc mosolyra húzódik, amikor kigyullad a „zöld” lámpa. Végre indulhatunk. Óráknak tűnt ez a három perc várakozás. Az állomás előtt a forgalmista mintha mutatná, hogy nem tehet a megállásról. Nem rajta múlott. S boldogan mutat Hatvan felé, jelezve, hogy nem lesz még egy megállás. A tovaszáguldó kocsisor valamennyi állomás, pályaőr mosolyát viszi magával. Részeseik a zöldpálya biztosításának, s most örülnek, hogy sikerült. Józsi bácsi munkája nem könnyű. A kazán egyre kéri az energiát adó szenet. Tizennyolc év hosszú idő. A szakma szeretete kötötte a mozdony fűtéshez. Meglep magabiztos, otthonos mozgása, az álig pár négyzetméternyi robogó masinán. Munkája mellett még arra is jut ideje, hogy kihajoljon és nézze a távolhaladást jelző zöld színt. Egyformán mérgelődnek, ha valahol az előjelző későn jelez. Pedig erre nem kényszeríti őket senki, ók azonban tudják, hogy mit várnak tőlük. Az ellenforradalom idején helytálltak. Alig akadt mozdonyvezető, aki arra mert volna vállalkozni, hogy Hatvanból Miskolcra vigyenek egy szerelvényt. Nem riadtak meg. Ropogott a géppisztoly, amikor elindult a szerelvény, de nem fordultak vissza. — Nem áll a jelző! — mondja megdöbbenve Garami elvtárs. — Hatvan előtt vagyunk. Lehet, hogy a nagybátonyi várakozás miatt nincs szabad pálya. A szerelvény megáll. Huszonöt percet kell várni, míg tovább indulhatunk. z4 KŐVETKEZŐ állomás már Szolnok. A vonatvezető átadja a kocsik kísérőleveleit. A kocsisor szétszakadozik. Itt már mozdonyok várják az árut, s innen indulnak tovább rendeltetési helyükre. Szép teljesítmény volt ez a négyórás menetidő. A vasutas dolgozók, jó munkáját dicséri. Az idén tető aló hozzák az épülő drégelypalánki művelődési házat Második-harmadik hete épül, magasodik a drégelypalánki- ak művelődési háza. Készakarva írom azt, hogy „háza”, mert nem olyan kis, egyszerű kulturális otthon, hanem a kultúrának, a művelődésnek komoly hajlékát építik fel maguknak a drégelypalánkiak. Maguk építik, nagyrészt társadalmi munkával, de amit nem abból, azt is a saját maguk, a község saját erejéből. A régi nagy emeletes malmot ugyan nem ők, hanem a dejtá- riak bontották le. Dehát ez nem szégyen, azok élelmesebbek voltak. A dejtáriak ugyanis szívesen vállalkoztak a bontásra, hogy nekik is jusson a bontási téglából. Kaptak is, vettek is, vagy harmincötezret, ami ugyan nem elég a náluk is kezdődött kulturális otthon építéshez, de mégis komoly segítség volt a drégelypalán- kiak részéről. A téglához a cementet, s a fát is hozzákerítették, no meg okos községi pénzgazdálkodással, — anyagi alapot is teremtettek a helyi tanács vezetői úgy, hogy július végén a lendületes építő munka Drégel.y- palánkon megindulhatott. De azért senki se higyje azt. Undilidhi gabonánál többet csépel el 1070-es gépével. Elérte már a 130—150 mázsás napi teljesítményt is. S ilyenkor a legboldogabb, de nemcsak ő, hanem a cséplőcsapat tagjai is, különösen Vojtko Emil csapatvezető. ért hiszen ilyen csép- lőcsapatot keveset találni a megyében. Több éve együtt dolgoznak, összeszoktak, szinte ismerik egymás gondolatát, s minden megszólítás, figyelmeztetés nélkül oly pontosan dolgoznak, mint az óra. —Ilyen csapattal csak jól lehet dolgozni és sok pénzt lehet keresni, — újságolja Laci. Majd büszkén jelenti ki: Július 16-a óta a harmincadik vagon gabonát csépeljük. S vajon mennyi a keresete? — Éppen délelőtt közölte velem a brigádvezető, hogy félhónapra 2180 forint fizetést kapok .. .A csapát tagjai is jól keresnek. Naponta megkeresik a 25—30—35 kg gabonát. Tk e meg is dolgoznak érte. Hajnalban kezdik, s késő este végeznek. Még senki nem becsmérelte munkájukat. Mladonicki János és Sziráki András pet- rence csinálok szakszerűen készítik el a szalmakazlakat. Jarács István, s Jakub István etetők, — kik több éve ezt a munkát végzik — a jó szakszerű etetéssel a legkisebbre szorítják a szemveszteséget. A munka gyorsasága a kévevágótól is függ. Nagy Lajos, — aki ezt a munkát végzi — gyors, s ügyes. Nagyrésze van abban, hogy ilyen szép eredményt ért el a csapat. De ne felejtsük ki már Falta Lászlót sem. Meg kell dicsérni őt is, mert megérdemli! Laci saját maga javította ki a cséplőgépet. Nincs is vele különösebb baj. Mióta csépel, három fédertörése volt. Ezeket gyorsan, 25—30 perc alatt mindig kijavította. Nem szaladgál mindenért a gépállomásra, mert van neki itt helyben szerszáma és alkatrésze is. Nem feledkezik meg a gépek ápolásáról sem. Ebédidő alatt, húzatási és állítási idő alatt ápolgatja gépét. a szemveszteség? — Nem igen lehet ilyes-iä miről beszélni. Alig találni - elpergett szemet a szalmá- = ban, s a törekben. A gazdák íg elégedettek, mert hiszen őkg is ellenőrzik a mi munkán-n kát, bár én jobban vigyázok jg a gabonájukra. dnint őfcs saját maguk, — magyarázza § Laci. Amióta beneveztek az ifjú- ^ sági cséplőcsapatok verse- g nyébe, jobban megy a mun-s ka. Nagy tétről: 10 000 fo-jg rintról van szó. Ennyit nyer g a verseny győztese. S, hogys Laciék lesznek az elsők ... g No, de nem hamarkodhat- = juk el a döntő szó kimondd- g sát. Még mindig van idő, 3 hogy mások is közbe szóí-H janak... Eközben befejezték Ruga fi József középparaszt gabo- g nájának cséplését. Laci, s = a csapat tagjai egy másik g gazda kazla mellé húzatjáks a gépet... Ruga középpa-g raszt pedig rövid számadást g végez: egyenlőre 18 mázsas búzát ad el az államnak, g Szekérre is rakja menten, s| elindul vele a terményfor-M galmi raktár felé. /4 hegyek mögött már = elbújt a nap, szürke g homály telepszik a tájra, s g Laciék cséplőgépe még mtn-g dig »pipál«... (l-l) I hogy a legnagyobb mezőgazdasági dologidőben a mezei munka háttérbe szorulna. — Csépel a két masina — mondja a tanácselnök, aki gyakori szemlélője, és segítője — a helyszínen is ennek az építkezésnek. Sőt, ha kell, az „anyagos” szerepét is vállalja. Ö, az elnök és a titkár — valóságos építésvezetői az egyre magasodó művelődési háznak. De nemcsak az ő szívügyük, hanem a község lakóinak is az építkezés. Legalább is az építkezés kezdeti napjaiban ezt láttuk. Szívesen segít ott a község apraja-nagyja, dolgozó parasztja és tanulója, tanácsi és földművesszövetkezeti dolgozója, vasutasa és honvédje. Szombaton vagy ötvenen is szorgoskodtak az építkezés színhelyén, a tanácsháza szomszédságában. Nagyobbacska diákok tisztítják a téglákat, honvédbajtársak hordják a vizet és a téglát, pedagógusok kéz alá adogatják az éppen odavaló téglákat. Ilyenkor, hét végi „szabad szombatokon” ugyanis megszaporodik a kőművesek száma. Az a harminc drégelypalánki kőműves ugyanis, aki a fővárosban,' vagy az ország más vidékein épít. szintén segít. Felajánlásuk szerint mind vállalt legalább egykét műszakot. De ha kell többet is. Lezsák József például a fővárosban a Benczur-utcá- ban épít lakásokat, a hét végén viszont ott falaz saját művelődési házuk harmincméteres nagytermének falain. A művelődési háznak azonban nemcsak egy nagy, hanem több kisebb terme is lesz. Az egyik végéi, lesz a bejárat és az előcsarnok. Ezen a szakaszon emeletet is húznak rá, s az emeleten is lesz néhány kisebb helyiség. Szép volt, jóleső érzés volt — Bízunk benne — mondja a tanácselnök. — Az idén tető- alá akarjuk hozni az egész építkezést. Jövőre elvégezzük a belső munkákat és be is rendezzük otthonosan. (Szipál) ^
