Nógrádi Népújság. 1957. július (2. évfolyam. 52-60. szám)

1957-07-03 / 52. szám

A párt vezető szervéinek megerősítése és kiegészítése

Kádár János válaszbeszéde ■tán került sor a pártértekezlet harmadik napirendi pontjára, a párt vezető szerveinek megerősítésére és kiegészítésére. A napirend előadója Somogyi Miklós, az Intéző Bizottság tagja volt.

A pártértekezlet egyhangúan az alábbi elvtársakat erősítette meg, illetve választotta a KB és a Revíziós Bizottság tagjaiul:

AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA- RENDES TAGOK:

Aczéi György munkás, miniszterhelyettes.

Apró Antal munkás, Minisz. tertanács elnökhelyettese.

Bakó Agnes munkás, VIII. keir. MSZMP PB-titkár.

Benke Valéria tanítónő, Rádió elnökhelyettese.

Biszku Béla munkás, miniszteri

Borka Attila munkás. Budapesti PB titkárai

Bruttyó János munkás, az Építőipari Szakszervezet titkára«

Cservenka Femumé kér. alk., MSZMP KB osztály vezetőhelyettes.

Dabronoki Gyula munkás, miniszterhelyettes.

Dögéi Imre mezőgazdasági munkás, miniszter.

Fehér Lajos tanár, MSZMP KB osztályvezetője.

Fogarasi Béla tudós, akadémikus.

Fock Jenő munkás MSZMP KB titkár.

Friss István közgazdász, MSZMP KB osztályvezetője.

Földes László munkás, MSZMP KB osztályvezetője;

Gáspár Sándor munkás.

SZOT főtitkára.

Harmati Sándor munkás, X. kér. tanácselnöke.

Horváth Imre mérnök, miniszter.

Kádár János munkás

MSZMP KB első titkára.

Kállai Gyula újságíró, miniszter.

Kiss Dezső munkás, Csepel Fémművek PB titkára.

Kiss Árpád mérnök, az Országos Tervhivatal elnöke.

Kiss Károly munkás. MSZMP KB titkára.

Komócsin Zoltán kereskedelmi alkalmazott, KISZ KB titkára.

Kossá István munkás, miniszter.

Kreszán Lajos munkás, Ganz Vagon PB titkára;

Losonczi Pál paraszt, tsz-el- nök;

Major Tamás színművész, a Nemzeti Színház igazgatója;

Marosán György munkás, MSZMP KB titkára;

Münnich Ferenc jogász. Minisztertanács első elnökhelyettese;

K. Nagy Sándor kertész, tsz- elnök;

Nemes Dezső történész, Nép- szabadság szerkesztő bizottságának vezetője;

Németh Károly munkás, megyei PB-titkár:

dr, Nezvál Ferenc munkás, miniszter;

Nógrádi Sándor munkás, pekingi nagykövet;

Novobáczky Károly egyetemi tanár, akadémikus;

Nyers Rezső munkás, a SZŐ. VOSZ elnöke,

Orbán László jogász, MSZMP oszt. vez. helyettese;

Pothornyik József munkás, igazgató;

Prieszol József munkás, megyei PB-titkár;

Révai József újságíró, az Elnöki Tanács elnökhelyettese;

Révész Géza mérnök, miniszter;

Rónai Sándor munkás, az országgyűlés elnöke;

Sági György mérnök, főmérnök;

Sándor József munkás, MSZMP KB osztályvezetője;

Sándor Kálmán mezőgazd munkás, tsz-elnök;

Scherczel Lajosné munkás.

Somogyi Miklós munkás, a SZOT elnöke;

Szirmai István újságíró, a Tájékoztatási Hivatal elnöke;

Szurdi István technikus, MSZMP KB osztályvezetője;

Török István munkás, a Vasas Szakszervezet titkára;

Tömpe István munkás, miniszterhelyettes ;

Úszta Gyula kubikos, miniszterhelyettes;

PÓTTAGOK:

<

Antos István közgazdász, miniszter. *

Borbély Sándor munkás,

KISZ Szervező Bizottságának tagja.

Darabos Iván szobrász,

MSZMP megyei PB titkár.

Horváth Ede munkás, igazgató.

AZ MSZMP KÖZPONTI REVÍZIÓS BIZOTTSÁGA: Fodor Gyula munkás, az- Országos Nyugdíj Intézet igazgatója.

Győré József munkás, üzem. vezető.

Karakas László munkás, az

élelmezésipari szakszervezet elnöke.

Uku Pál tanító, vezérőrnagy,

Kaszapovics András paraszt, tsz elnök.

Klujber László bányász, a móri járási PB titkára.

Marties Pál munkás, ezredes.

Valkó Márton munkás, a Lenin Kohászati Művek igazgatója.

Varró György munkás, a

Beloiannisz gyár osztályvezetője.

Kádas István munkás, képviselő.

Kruzslák Béla munkás, KGM kormánymegbízottja,

Polonyi Szűcs Lajos munkás, pénzügyminiszterhelyettes.

Szilágyi Béla mérnök, a Külkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője,

Közlemény a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának üléséről

A Magyar Szocialista Munkáspárt 1957 június 27—29-i pártértekezletén megválasztott Központi Bizottsága ülést tartott. Napirenden szerepelt a Politikai Bizottság megerősítése és kiegészítése, a Titkárság megerősítése és a Központi Ellenőrző Bizottság kiegészítése.

A Központi Bizottság az Ideiglenes Intéző Bizottságot, mint Politikai Bizottságot megerősítette és egy rendes és két póttaggal kiegészítette. A Politikai Bizottság tagjai: Apró Antal. Biszku Béla, Fehér Lajos. Fock Jenő, Kádár János, Kállai Gyula, Kiss

Károly. Maróién György, Münnich Ferenc, Rónai Sándor és Somogyi Miriós. Póttagok: Komócsin Z«tán és Nemes Dezső.

A Központi Bizottság megerősítette a Titkárságot, amelynek tagjai: Kádár János, a Központi Bizottság első titkára. Fock Jenő, Kállai Gyula. Kiss Károly és Marosán György.

A Központi Ellenőrző Bizottság tagjainak számát a Központi Bizottság kilencre emelte. A KEB tagjai: Asztalos Géza. Birkás Imre, Ma. réti Károly, Mózes Viktor, Nezvál Ferenc. Nöhrer Árpád, Papp Lajos. Péteri István éa Somogyi Miklós.

A Központi Bizottság Somogyi Miklóst a Központi Ellenőrzi Bizottság elnökévé választotta. (MTI)

Kádár elvtárs válaszbeszéde után a pártértekezlet egyhangúan jóváhagyta a Központi Bizottság beszámolóját és Kádár elvtársnak a felszólalásokra adott válaszát, valamint a vita alapján módosított határozati javaslatot és a szervezeti szabályzatot. Az országos pártértekezlet Kállai. Gyula elvtárs zárszava után az Intemacionálé el éneklésével ért véget

A Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezletének határozata

A* MSZMP országos értekezlete a Központi Bizottság beszámolója feletti vita után következő határozatot hozta:

m

A népi demokratikus rend további erősítése és az ellenforradalom erői elleni következetes harc

1 A nemzetközi impe- rialista erők, élükön az amerikai imperialistákkal fokozzák a nemzetközi feszültséget, fegyveres összetűzéseket provokálnak. A szocialista tábor és az egész béketábor ellen irányuló terveik érdekében az ENSZ-ben továbbra is igyekeznek napirenden tartani és felhasználni az úgynevezett „magyar kérdést“, hogy támogassák az ellenforradalmi erőket hazánkban és beavatkozzanak a Magyar Népköztársaság belső ügyeibe.

A múlt év októberében az imperialisták által támogatott, a magyar munkás-paraszt hatalom megdöntésére tőkés- földesúri fegyveres ellenforradalmi felkelés tört ki hazánkban- E felkelés leverése a fasiszta-klerikális ellenforradalom uralmától mentette meg a magyar népet, biztosította a dolgozó nép hatalmát és elhárította egy új háború közvetlen veszélyét;

Az ellenforradalom leverésére a múlt év november elején megalakult a forradalmi munkás-paraszt kormány. Az országos pórtértekezlet megállapítja: a munkás-paraszt kormány megalakulása a forradalom védelmére történelmileg szükségszerű volt. A kormány óriási érdeme, hogy megszervezte és győzelemre vezette a munkásosztályt, n forradalmi erők ellentámadásai megvédte a népi állambataln«ti helyreállította a közbiztonság* és az ország gazdasági életét.

A forradalmi munkás-paraszt kormány létrehozása a magyar kommunisták hazafias tette volt. E tett helyességét a történelem gyorsan igazolta. A munkás-paraszt kormány létrehozásával egy időben alakúit meg a párt újjászervezésének irányítására az új, ideiglenes központi bizottság, amely körül a kommunisták, a munkás- osztály, a dolgozó nép legjobbjai tömörültek. A pórt újjá- «ervezése az ellenforradalom

leverésének döntő jelentőségű tényezője volt

Az országos pártértekezlet megállapítja azt is, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány a magyar nép legszentebb ügyének: szabadságának védelmében, valamint a szocializmus és a béke általános érdekében járt el, amikor a varsói szerződés alapján fegyveres segítséget kért a Szovjetunió kormányától, hogy mielőbb leverje az ellenforradalom katonai erőit, megmentse a népet egy hosszabb polgárháború bekövetkezésétől és elhárítsa az ország kettészakításával is fenyegető háborús veszélyt. A Szovjetunió a magyar nép igazi barátjaként cselekedett és a proletár internacionalizmus elveiből fakadó kötelességét teljesítette, amikor megadta a kért támogatást. Ezzel nem csupán a belső ellenforradalmi erők leverését segítette elő, hanem biztosította az ország nyugati határait a fegyveres beszivárgással és a katonai betörés veszélyével szemben.

A Szovjetunió, Kína és a

szocialista tábor többi országa nagyértékű politikai és morális segítséget és messzemenő anyagi támogatást is nyújtottak Magyarország forradalmi erőinek, a magyar népnek. E segítség egyik elengedhetetlen feltétele volt annak, hogy a forradalmi erők — melyeknek sorait az ellenforradalmi támadás a régi vezetés súlyos hibáinak kihasználásával, különösen »pedig a szocializmus ügyét hitványul hátbatámadő i Nagy Imre—Losonczy-frakció ' segítségével, egy időre demoralizálta és dezorganizálta — g-'orsan megszerveződjenek, ellentámadásuk kibontakozzék és Gőzeimet arassanak a politika, harcban is.

A szocialista tábor országaitól kapott messzemenő anyagi támogatás egyben azt is lehetővé tette, hogy elkerüljük a fenyegető inflációt és biztosítsuk az ország gazdasági életének helyreállítását és fejlődését. A munkáshatalmat megvédő forradalmi erűk magyarországi harcát mély

együttérzéssel kísérte és támogatta az egész nemzetközi forradalmi munkásmozgalom.

A magyarországi események messzemenő tanulságok levonására késztették az egész nemzetközi kommunista mozgalmat, E tanulságok közül egyik legfontosabb; meg kell szilárdítani a nemzetközi

kommunista mozgalom egységét és meg kell védeni mindenféle támadás és aknamunka ellen. E tanulság eredményeként lényegesen fejlődött a kommunista erők nemzetközi egysége.

Az ellenforradalom el akarta szakítani Magyarországot a szocialista tábortól és vissza akarta rántani az imperializmus táborába. A forradalom erői a szocialista tábor és mindenekelőtt a Szovjetunió támogatásával győztek. A szocialista népekkel való szilárd, testvéri összefogás szabadságunk és fejlődésünk döntő feltétele volt és marad.

A magyar kommunisták feladatai az előállt helyzetben saját népükkel, az egész nemzetközi kommunista mozgalommal és az egész nemzetközi békemozgalommal szemben egyaránt megnövekedtek. Az elmúlt tizenkét év nagy vívmányaira támaszkodva és ezeket az eredményeket minden becsmérlő támadással szemben megvédve kell kijavítani a régi vezetés által elkövetett súlyos hibákat, így kell leküzdeni és megsemmisíteni az ellenforradalom még meglevő erőit, eloszlatni az ellenforradalmi támadás, s különösen a revizionista fertőzés által keletkezett eszmei zavar még meglevő jelentős maradványait, így kell biztosítani az ország adottságainak megfelelő és a szocialista országok együttműködésének óriási lehetőségeit hasznosító szociális' ta Magyarország felvirágzását O A magyarországi ellen- forradalom fő támogatói és irányítói a nyugati imperialista körök voltak; Ezek évek óta nyílt uszítást folytatnak a szocialista országok ellen és a magyar ellenforradalom segítségével akartak Kö- zép-Európában új háborús tűzfészket teremteni. A hazai ellenforradalmi erők vezetői, a fegyveres felkelés közvetlen szervezői és irányítói a megdöntött tőkés- földbirtokos osztály képviselői és kiszolgálói voltak. Jelentős szerepet játszottak a népi demokrácia elleni felkelésben a régi horthysta vezetőkörök képviselői, herceg Eszterházy, gróf Takács Tolvay stb., a klerikális reakció, élén Mindszentyvel, a népi demokrácia szerveibe álnok módon befurakodott horthys- ták, Király Béla és társai, a jobboldali szociáldemokraták és más volt koalíciós pártok jobboldali vezetőkörei. Az ellenforradalmi blokk létrejöttében és befolyásának kiszélesedésében, az ellenforradalmi támadás előkészítésében, kifejlesztésében és végrehajtásában, s mindenekelőtt a párt erőinek megbénításában, különösen nagy szerepe volt a Nagy Imre—Losonc2y-féle áruló revizionista frakciónak.

Az ellenforradalmi erők azért támadták a munkásosztály forradalmi pártjára, hogy megfosszák a munkásságot vezető erejétől, s ezáltal képtelenné tegyék hatalmának megvédésére. A nacionalista-revizionista demagógia, a párt erőinek bénultsága idején behatolhatott a munkásság egyes elmaradottabb rétegeibe, főleg ott, ahol egykori tőkés elemek, fasiszták, volt csendőröl! stb. is tömörültek. A párt sorainak dezorganizálása következtében a munkásság politikai vezetés nélkül maradt. Az előállt helyzetben szervezett fasiszta csoportok, kispolgári anarchista és jobboldali szociáldemokrata elemekkel közös blokkot alkotva és fegyveres terrorista bandákra támaszkodva számos helyen átmenetileg hangadókká is váltak. Befurakodtak az üzemek vezetésébe, a munkás- tanácsokba, dezorganizálták a termelést és sok zavart, meg kárt okoztak. A munkásosztály alapvető tömegeinek magatartását azonban az határozta

meg, hogy a párt harcba hívta-e és .harcba. tnrita-e vezetni a munkáshatalom megmentéséért.

Az ellenforradalmi erők taktikájához tartozott az is, hogy felbomlassza a munkás- osztály és a többi dolgozó osztályok szövetségét, szembefordítsa a proletár-hatalommal a kispolgári osztályokat, és azokat a tőkés-földbirtokos restauráció számára használja fel. A nacionalista-revizionista támadás és a régi vezetés hibái következtében a városi kispolgárság nagy része és az értelmiség jelentős rétege elszakadt a munkásosztálytól, részben visszahúzódott. részben a polgári restauráció, az ellenforradalom erői mellé állt és annak tömegbázisát alkotta. A proletárdiktatúra elleni lázadásban részvevő kispolgári tömegek képviselője. szószólója és nyílt politikai vezetője a magyar írók és újságírók bizonyos csoportja volt.

Az ellenforradalmi támadás kiterjedt a falura is, mozgósította a kulákságot és egyéb falusi reakciós elemeket, akik az ellenforradalom idején gyorsan szerveződjek. Az ellenforradalom a parasztok alapvető tömegeit azonban nem tudta maga mellé állítani: a földesúri kulák reakció gyors jelentkezése a parasztok körében mély aggodalmat és sok helyen aktív ellenállást váltott ki, különösen a tsz-pa- rasztok és a volt agrárprole- tár-kisparasztok körében.

A pártértekezlet megállapítja, hogv az ellenforradalom elleni harcban — bár döntő sikereket értünk el — de a harc még távolról sem ért véget. Az imperialisták mostani vereségük után nem mondtak le. sem hódító háborús terveikről, sem a népi demokratikus országok, közöttük a Magyar Népköztársaság törvényes rendje elleni aknamunkáról. A hazai ellenforradalmi erők még nem semmisültek meg teljesen: támogatást kapnak a nyugati imperialistáktól a nyugati rádiók támogatásává és nyugati irányítással folytatják az ideológiai és pjliti- kai zavartkeltést, igyekeznek beépülni a pártba, az állam- apparátusba, a gazdasági és a kulturális szervekbe, a tömegszervezetekbe. Rágalmaznak, Intrikálnak, hogy zavarják és—lassítsák további fejlődésünket. Nagy szükség van tehát az egész párt, az egész munkásosztály, a néphatalom minden igaz hívének éberségére, kérlelhetetlenségére és aktív fellépésére az ellenséges oi<-ncxKel szemben.

A párt nem engedheti meg,

hogy teret kapjon az éberséget elaltató hangulat, olyasféle illúzió, mintha nem nyolc hónappal, hanem nyolc évvel ezelőtt lett volna ellenforradalmi felkelés hazánkban. Nem lehet elfelejteni az ellenforradalom október-novemberi gaztetteit, amelyeket kész ismét, még nagyobb mértékben elkövetni.

A munkáshatalom további erősítése megköveteli, hogy kíméletlenül megbüntessük azokat, akik bűncselekményeket követtek el és akik ma is aktívan harcolnak a népi hatalom ellen. Más elbírálásban kell azonban részesíteni azokat, akik cselekményeik népellenes voltát felismerve és megbánva készek és képesek segíteni az imperialisták és a hazai ellenfcrradalmárok népellenes törekvései elleni harcban.

A pártértekezlet elítéli azt a helyenként tapasztalható káros gyakorlatot, hogy a kisebb hibát elkövető dolgozókkal szemben is úgy lépnek #'• mint a tudatos ellenforradm* márral szemben. A jószá«^" kú, de megtévesztett zókikal szemben nem a lás, hanem a megnyerés -'noa'* szerét kell alkalmazni.

A párt szilárd elri ján nyugvó ^reim^Jogosító munkával ' hogy a munkásé^3» YfS szövetségtől élt Iclßpolgári fe ér%^tgi réS

két újra mer‘yer!u,. ® .

ség és így • szocialista építés

számára. . , .

a náruak ma nagy tekintése JL. amit az ellenforradalom illeni sikeres küzdelmével és a régi vezetés hibáinak kiküszöbölésével vívott ki a omegek előtt. De önmagunkat csapnánk be és ártana az ügynek, ha azzal áltatnánk magunkat, hogy az ellenforradalom ma már egyáltalán nem tud becsületes embereket befolyásolni és most már minden jószándékú ember követi a pártot. A párt és a munkás(Folytatás a 3. oldalon)

J