Nógrádi Népújság. 1957. június (2. évfolyam. 43-51. szám)
1957-06-29 / 51. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! NÓGRÁDI Népújság AZ MSZMP MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA II. ÉVFOLYAM, 51, SZÁM. Ára 60 fillér 1957. JÚNIUS 29. Megyénkben is megkezdődött az aratás A balassagyarmati Előre Termelőszövetkezet szerdán reggel megkezdte a betakarítás nagy munkáját az aratást. De rajtuk kívül a kisbágyoni egyénileg dolgozó parasztok is elsők között fogtak hozzá az őszi árpa aratásához. A hírek szerint a dejtári József Attila és a diósjenői Tolbuchin termelőszövetkezetek ma szom-* baton kezdenek hozzá az aratási munkához. A magyar munkásosztály forradalmi pártja vezeti az osztályt, anépet, védi a népköztársaságot Megkezdődött a Magyar Szocialista Munkáspárt országos pártértekezlete Csütörtök 'reggel az Országház kongresszusi termében megkezdődött a Magyar Szocialista Munkáspárt országos konferenciája. Pontosan kilenc órakor elfoglalták helyüket az emelvényen a Központi Intéző Bizottság tagjai: Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Kádár János. Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Münnich Ferenc, Rónai Sándor és Somogyi Miklós elvtársak és Fock Jenő elvtárs. a Központi Bizottság titkára. Münnich Ferenc elv- társ az Intéző Bizottság nevében felkérte Gáspár Sándor elvtársat, a SZOT főtitkárát, Haász Árpád elvtársat, a Közgazdaságtudományi Egyetem tanárát, Kelemen Lajos elvtársat, a X. kerületi IB elnökét, Kiss Károly elvtár- sat, a szegedi városi IB elnökét. Komócsin Zoltán elv- társat, a KISZ országos szervező bizottságának elnökét, Losonczi Pál elvtárs tsz-elnö- Iköt, Major Tamás elvtársat, a Központi Bizottság tagját, Mapnhercz Antal elvtárs, Komárom megyei bányászt, Mező lmréné elvtársnőt, a Lágymányosi Dohánygyár igazgatóját, Prieszol József elvtársat, a Borsod megyei IB elnökét, Révai József elvtársat, az Elnöki Tanács elnökhelyettesét, Révész Géza elvtársat, a Központi Bizottság tagját, Rimóczi Pálmé elvtársnő termelőszövetkezeti tagot, Sándor József elvtársat, a Központi Bizottság tagját és Tatár Kiss Lajos elvtársat, a Hajdú megyei Tanács VB- elnökét, hogy foglaljanak helyet az elnökségben. Ezután az elnöklő Münnich Ferenc elvtárs megnyitotta a pártértekezletet. Beszédében röviden vázolta a konferencia célját, majd visszapillantást vetett a pártnak az ellenforradalmi zendülés fegyveres leverése óta megtett nehéz útjára. Befejezésül kijelentette: minden alapunk megvan, hogy bizalommal nézhessünk a jövőbe, s hogy az előttünk álló nehézségek lebecsülése nélkül még határozottabban építhessük a pártot, szélesítsük annak tömegkapcsolatait, s a dolgozók élén harcban és munkában építsük a szocializmust a marxizmus—leninizmus győzelmes lobogója alatt. Münnich elvtárs megnyitó í szavai után Nyers Rezső elv- í társat, a SZÖVOSZ elnökét a mandátumvizsgáló bizottság elnökévé, Lendvai Vilmos elv- társat, a Heves megyei Tanács VB elnökét, Veres József elvtársat, a XX. kerületi IB elnökét és Zárai Károly elvtársat, a Sopron városi IB elnökét a bizottság tagjaivá választották. Ezután Jakab Sándor elvtársat, a Nógrád megyei IB elnökét, Kállai Gyula elvtársat, a Központi Intéző Bizottság tagját, Komócsin Zoltán elvtársat, a KISZ országos szervező bizottságának elnökét, Marosán György elvtársat, a Központi Intéző Bizottság tagját, Nemes Dezső elvtársat, a Népszabadság szerkesztő bizottságának vezetőjét, Révai József elvtársat, az Elnöki Tanács elnökhelyettesét, Sándor József elvtársat, a Központi Bizottság tagját és Szirmai István elvtársat, a Tájékoztatási Hivatal vezetőjét a szerkesztő bizottság tagjává választották. Münnich elvtárs ezután szavazásra bocsátotta a pártkon- í'érencia napirendiét, majd átadta a szót az első napirendi pont. a Központi Bizottság beszámolója előadójának, Kádár János elvtársnak. Az alábbiakban rövidítve ismertetjük a három és félórás beszámolót. Kádár János elvtárs előterjesztette a Központi Bizottság beszámolóját Kádár elvtárs beszéde elején röviden áttekintette a párt hősi múltját, majd részletesebben értékelte az 1949— 53 közötti évek politikai vo- halvezetését. Kiemelte az ebben az időszakban végzett munka nagy pozitívumait és megállapította, hogy már ekkor negatív jelenségek is mutatkoztak. Mind a vezető, mind az alsóbb szervek funkcionáriusainál felülkerekedett az a hamis illúzió, hogy mivel a hatalom minden eszköze a kezünkben van, a tömegek mindennapi megnyerése már nem olyan fontos. Ha ebben az időszakiján épp úgy figyelemmel kísérték volna a dolgozók, különösen a munkások véleményét, mint 1945—48 között, akkor a hatalom meghódítása nem lett volna egyúttal a komoly hibák jelentkezésének kezdete. 1953 júniusában maga a Központi Vezetőség és nem Nagy Imre és csoportja tárta fel a párt gyakorlatában előforduló hibákat. Az akkori elemzés helyes volt, és helyes volt a végrehajtás terve is. A végrehajtásba azonban hiba csúszott be. Az egyik hiba az volt, hogy Nagy Imre, noha arra teljesen alkalmatlan volt, rendkívül fontos szerepet kapott. Nagy Imre célja nem a párt és a népi hatalom tekintélyének helyreállítása és növelése, hanem annak gyengítése volt. A másik hiba az volt, hogy egyes elvtársak, élükön Rákosi elvtárssal, egyáltalán nem voltak képe- s ;k vagy nem tudtak a kellő időben és a szükséges mértékben szakítani régi hibáikkal és ez akadályozta a helyes elemzés alkalmazását. ’,7 említett hibák következtében az 1953. júniusa és 1956. júliusa között a párt politikájában jelentkezett szélsőséges kilengések bizonyos megrázkódtatásokat okoztak a közvéleményben és bár a párt tekintélyét és bizalmát megőrizve lehetett volna dolgozni, mert a párt feltárta a hibákat és kidolgozta a kijavítás módját, az újabb és újabb irányváltozások ezt megakadályozták. így 1956 tavaszán a párttagságban és az ország dolgozó népének nagy részében mély és jogos elkeseredés élt, amelyet az ellenség — az itthoni osztályellenség és a nemzetközi imperializmus — saját érdekében hasznosított és mesteri módon kihasznált ellenünk. A Központi Vezetőség 1956 júliusában fontos és helyes határozatokat hozott, amelyek megteremtették a hibák kijavításának lehetőségét. A párttagok és a pártonkívüliek pozitívan fogadták a júliusi határozatot és támogatták annak végrehajtását. A Nagy Im- re-féle revizionisták azonban, akik azt állították, hogy a hibák kijavítására törekszenek, nem támogatták a júliusi határozatot, hanem átmentek az ellenség táborába és segítették a fegyveres ellenforradalom kirobbanását. Az 1956 október 23 és november 4 közötti időszakot elemezve Kádár elvtárs rámutatott, hogy bár az imperialisták, a Horthy-íasiszták, a jobboldali polgári pártok és a jobboldali szociáldemokraták együtt támadtak a pártra és velük együtt a népi hatalom ellen fordultak megzavartfejű fiatalok is, bizonyos számú megtévesztett dolgozóval együtt, ez az' erő nem tudott volna felülkerekedni, ha nem lett volna árulás a vezetésben. Rámutatott Kádár elvtárs, hogy Nagy Imréék árulását csak az események menetében, lépésről lépésre lehetett felismerni. Az ellenforradalmi események kezdetekor a párt Központi Vezetőségének volt harci programja, s ha a párt tartotta volna rpacáí . ehhez,, az ellenforradalom nem okozhatott volna ilyen károkat. Ezzel a programmal Nagy Imre egyetértett. beleértve a szovjet csapatok segítségének igénybevételét is. Fokról fokra kiderült azonban, hogy Nagy Imréék már előbb átmentek az ellenség táborába és amikor bekerültek a párt vezetésébe, ottani fellépésüket külső nyomás megszervezésével és igénybevételével kombinálva kierőszakolták saját áruló platformjuk érvényesülését. Kádár elvtárs példákkal illusztrálta a Nagy Imre—Losonezy-csopod, áruló módszereit, de hangsúlyozta, hogy Magyarországon október 23 és november 4 között is nagyobbak voltak a szocialista forradalom erői a burzsoá ellenforradalom erőinél. Az ellenforradalom erői azonban szervezettek és aktívak voltak és be tudtak férkőzni a vezetésbe, a szocialista forradalom erőit viszont dezorgani- zálták a vezetésbe befurakodott árulók. A november 4-én megalakult forradalmi munkás- paraszt kormány és az újjászerveződött MSZMP vezetősége — amely kirekesztette magából a Nagy Imre-féle árulókat —, azt a célt tűzte ki, hogy fegyverrel leveri az ellenforradalmat, helyreállítja a népköztársaság alkotmányos rendjét, elhárítja a belügye- inkbe való imperialista beavatkozást. Újjá kellett szervezni a pártot is. A pártvezetés és a kormány a magyar nép szocializmushoz hű erőihez fordult és segítséget kért a Szovjetuniótól, a szocialista tábortól és a testvéri kommunista és munkáspártoktól. Kádár elvtárs leszögezte, hogy a párt és a kormány álláspontja az volt, hogy az ellenséggel nem alkuszunk, az árulókkal nem tárgyalunk s így a tömegek minket fognak támogatni. Rámutatott arra is, mily nagy feladat volt' november 4-e után összefogni az erőket, s mily nagy harcot kellett vívni p helyes irányvonalért. a különböző helytelen, sokszor jó elvtársaknál is jelentkező nézetek ellen. ! Rámutatott Kádár elvtárs í arra is, hogy a párt régi veze- i tősének egyes tagjai, akik úgy ! voltak ismeretesek, mint a dogmatikus és szektás hibák elkövetésének részesei, ma azért hiányoznak a vezetésből, mert a párt vezetésének az volt az álláspontja, hogy ne legyenek a mostani vezetésben olyan elvtársak vagy csoportok, . akiket, vagy amelyeket a régi hibák terhelnek és ezért vezető posztra állításuk esetén esetleg a szektarianizmus irányába húznák a pártot. Meggyőződésünk — hangsúlyozta Kádár elvtárs —, hogy a jelenlegi helyzet a pártban, a párt vezetésében egéssasé- ges. A Központi Bizottság politikai irányvonala — amelynek jóváhagyásét a Központi Bizottság kéri *— nagyon nehéz körülmények között a gyakorlatban született és annak helyességét, illetve gyengeségeit az eredményeken lehet lemérni; Az ellenforrAdatomnak nincs hatalma, az országban. újjászerveztük állami Síréra cinket és fegy veres erőinket, megszerveztük a munkásőrséget. Alapjában ! véve helyreállítottuk nép- ! gazdaságunkat. Helyreálí- ; iák kulturális, közoktatási, tudományos és egyéb in- j tézményeink is. Él a Magyar Népköztársaság, a 1 munkások és parasztok állama, a proletárdiktatúra állama megedződött az ellenforradalom viharában, bizonyos vonatkozásokban most erősebb is, és ha jól dolgozunk, még erősebb lesz. Újjászerveztük a pártot, a munkásosztály, a nép fő harci fegyverét. Van kommunista ifjúsági szövetségünk, a magyar munkásosztály forradalmi pártja vezeti az osztályt, a népet, védi a népköztársaságot, irányítja a szocialista társadalom építésének munkájában. Kádár elvtárs megállapította, hogy az elért eredményeket a párt következetes marxista—leninista irányvonalának, a munkásosztály és a dolgozó tömegek támogatásának, valamint a Szovjetunió, a szocialista tábor, a nemzetközi munkásmozgalom internacionalista támogatásának köszönhetjük. Kádár elvtárs ezután a feladatokról szólva rámutatott, hogy a szocialista forradalom ügye győzött, de ezt a győzelmet még biztosítani kell. mert az ellenség erői jelentékeny részben még megvannak, az imperializmus provokál, támad. Kádár elvtárs számos példát mondott erre és utalt az úgynevezett ENSZ ötös bizottság jelentése körül csapott lármára. — A párt egységes és aktív — folytatta Kádár elvtárs. — De a párt életében sem múlt el nyomtalanul a megrázkódtatás, s a pártélet bizonyos elemi rendje, fegyelme még sok kívánni valót hagy maga után Elbizakodottság jelentkezik a pártban, s a szocialista forradalom ügyéhez hű tömegekben is. Jelenleg ez a legfőbb veszély, mert az elbizakodottság magával hozza, hogy tompul az éberség az ellenséggel szemben, csökken a törekvés a tömegek támogatásának megnyerésére és sokan elfelejtkeznek a múlt hibáiról is. — Első feladatunk a proletárdiktatúra, a munkás-paraszt állam erősítése — mondotta. — Ez megkívánja annak a fő elvnek érvényesítését, hogy hazánkban jog, szabadság és demokrácia jusson osztályrészéül a dolgozó népnek és ne legyen szabadság a nép ellenségeinek. Különösen fontos számunkra* hogy a proletárdiktatúra legfőbb politikai alapját, a munkás-paraszt szövetséget erősítsük. — A munkás-paraszt szövetség most kedvező feltétele- két nyert ahhoz, hogy a legközelebbi esztendőkben még tovább erősödjék. A parasztság érzi és becsüli azokat a lépéseket, amelyeket a párt tett, részben a hibák kijavítására, de még Inkább az alapvető vívmányok védelmére. Kádár elvtárs a következőkben arról szólt, hogy a népi hatalom erősítése ma megköveteli az ellen- forradalom erőivel szembeni következetes harcot, Igen fontos követelmény az éberség — az éberség a párt* a munkásosztály, az egész nép részéről. De hogy az ellenséget üthessük, állhatatosan és következetesen, annak az a feltétele, hogy a párton belül leküzdjük e harc akadályait; Mert van ilyen akadály, megvannak még a revizionista nézetek maradványai, s ebből fakadnak az ellenséggel való megalkuvás politikájának csö- kevényei. Az osztályharcról szólva. Kádár elvtárs kijelentette, hogy az osztályellenséget elnyomni és korlátozni kell, s feltétlenül szükség lesz arra, hogy bizonyos elemeket eltiltsunk bizonyos jogoktól és tisztségektől. A párt és a nép álláspontja teljesen igazságos, hiszen a kihívás nem a párt és a nép részéről, hanem a burzsoá reakció részéről történt. — Nagyon kell vigyáznunkt hogy ítélkezéseink szigorúak, de igazságosak legyenek —» folytatta Kádár elvtárs. — A törvényesség mindkét oldalát be kell tartanunk. Aki a törvény ellen támad, azt büntetés sújtja, aki a törvényt betartja, azt megvédi a törvény. Semmiféle törvénytelen eszközt nem engedünk meg ser» most. sem a jövőben. A törvényesség védelme egyszersmind a nép érdekeinek, a proletárdiktatúrának a védelme. Ezután arról szólt, hogy nagyon fontos az ellenséggel szembeni harcban, hogy a megtévesztetteket ne kezeljük ellenségként. Ezeket nem büntetni, hanem segítem keilt hogy a helyes útra visszataláljanak. — Kádár elvtárs a továbbiakban kijelentette: A pártban olyan szellem(Folytatás a második oldalon.)
