Nógrádi Népújság. 1957. június (2. évfolyam. 43-51. szám)

1957-06-01 / 43. szám

1957. június 1. NÓGRÁDI Népújság 7 KÉT HÉT A SZOVJETUNIÓBAN F elszabadulásunk óta min­dig az volt a vágyódásom, hogy a Szovjetuniót, a szov­jet nép életét és az üzemeik helyzetét megláthassam. Ez­előtt egy pár évvel úgy látszott, hogy ez részemre lehetetlen, azonban a szovjet és a magyar barátság erősödése lehetővé tette, hogy a Nógrád megyei bányászdetegációnak én is tagja lehettem. Igen nagy él­mény számomra az, hogy má­jus 1-ét, a világ dolgozóinak ünnepét Moszkvában, a Vörös téren ünnepelhettem. Közel 3 millió ember felvonulását lát­tam. Különböző színékben sportolók, a karhatalom kü­lönböző tagozatai és a polgári lakosság lelkes tömegei vonul­tak el a Vörös téren nagy lel­kesedésben. Nagyon szép volt Zsukov elvtárs részéről, amikor üdvö­zölte a hadsereg különböző alakulatait, egy ezer tagú ze­nekar kíséretében, örök em­lék részemre a Lenin—Sztálin Mauzóleum, ahová a szovjet nép állandóan ellátogat. M egragadta a figyelmemet az is, amikor azt láttam, hogy a moszkvai egyetemeken igen sok külföldi tanul, például néger, indiai, kínai és kivétel nélkül minden nemzetiség gyönyörködik a Szovjetunió hatalmas építményeiben, szép­ségeiben. Láttam a Lomonoszov Egye­temet, ahol közel 35 000 diák tanul. Elképzelhetetlen szép­ség. Felejthetetlen emlék ré­szemre, hogy megláthattam a Donyec-medence különböző aknáit. Láttam a Lenin-aknát, lent a bányában beszélgettem a bányúszókkal, láttam a bá­Krakkó Kosciuszko-szobrot kap Drezdától A kraSkkóiak Kosciuszko bronzból készült lovasszobrát kapják ajándékba a drezdai városi tanácstól. A szobrot a ianács megbízásából~ Rudolf Loehner német szobrász ké­szíti. A szobor annak a Kos­ciuszko-szobornak a mása lesz, amely eredetileg Krakkóban állt, s onnan a hitleristák hur­colták el, majd Ikésőbb elpusz­tították. nyászok jó hangulatát, bizako­dását a Szovjetunió vezetői­vel szemben és láttam azt az önfegyelmet, ami a Szovjet­unió dolgozóinak magatartásá­ban megnyilvánul. Láttam Abakuma-aSknát, mely szintén hasonló a Lenin- aknához. Igen meglepő volt részemre, hogy bármelyik üzemhez mentünk, mind kivé­tel nélkül a technika háza. Mérnökök és technikusok dol­goznak a meglevő gépek töké­letesítésén. A Donyec-meden- cében általában véve, jó, igen megfelelő kombájnokkal fej­tik a szenet. Minden üzemnek gyönyörű szép óvodája van, ahol az üzem dolgozóinak gyer­mekei tanulnak. ÍVJ agy élmény még számom- ■L ’ ra az, hogy Szocsiban, a Fekete-tenger partján olyan bányászüdülőt láttam, ami a mi viszonyaink között teljesen elképzelhetetlen. Sok bányász- szál beszélgettem, akik igen megelégedetten pihennek, üdülnek a bányászüdülőben. A szocsi vasútállomás szintén örök emlék részemre, mert annak ellenére, hogy Magyar- országnak igen sok városában és vasútállomásán jártam, de a szocsi vasútállomáshoz hason­lót nem láttam. A Szovjetunió dolgozói a gyönyörű építmé­nyeket, szépségeket tudják értélkelni. Példa erre az, hogy Szovjetunió városaiban olyan tisztaság, rend van, ami szin­tén sok ember részére hihe­tetlen, mert a porszívógépek állandóan közlekednek, ciga­rettacsikket, gyufaszálat eldo­bálva nem látni. Sikerrel vizsgáztak a színjátszó rendezők Mi újság az Acélárugyárban Megjelent a faliújság j^efejezésül csak köszönni tudom pártunknak és kormányunknak, hogy lehető­vé tette; a Szovjetunió hatal­mas építményeit és gyönyörű szépségeit megláthattam, ami örök emlék marad részemre. Sándor Béla mizserfai bányavezető Tudósítás az üdülőszezon előtt ALAGÚT A TENGER ALATT Jövőre befejezik Honsu és Kisu japán szigetek között a; tenger alatt épülő 5 kilométer : hosszú alagút építését. Az ] alagútban külön úttest készül: a gépkocsik és külön járda a járókelők részére. Bár az időjárás nem vette tekintetbe, hogy megindult a nagy üdülőszezon, azért min­den nyaralni szándékozó re­ménykedik, hogy mulasztását hamarosan pótolja az ,,időjá­rásfelelős1’ is. Mint illetékes helyen tájé­koztattak bennünket, ebben az évben mintegy 2350—60 Nógrád megyei dolgozó fog üdülni külön­böző szakszervezeti és vál­lalati üdülőkben. Ez 15—20 százalékkal keve­sebb, mint az elmúlt évi, te­kintve, hogy az ellenforrada­lom a nyaralókban is tetemes, huzamosabb idő alatt rendbe hozható károkat okozott. Je­lentősebb csökkenés a bá­nyász-üdültetésnél lesz, te­kintve, hogy tavaly a beutalók jórészét nem használták fel. A beutalók arányosan az ország különböző vidékeire szólnak majd. Az év eddig eltelt éveiben körülbelül 350 dolgozó töltötte már üdülőben szabadságát, s mintegy 25—30 gyerek. Egyéb­ként a nyáron 800—850 gyer­meknek szereznek majd boldog nyaralást. 300 bányászgyerek Keszthe­lyen, 200 acélárugyári pedig Balatonszabadiban töltheti majd a nyarat, öt pedagógus- gyerek már külföldi üdülé­sen vett részt. A SZÖVOSZ szeretné megoldani, hogy to­vábbi 11 gyermek Bulgáriába, vagy Lengyelországba mehes­sen. Általános tapasztalat, hogy a dolgozók igénye az üdülés iránt megnövekedett. A Salgótarjáni Tűzhely­gyárban például eddig több mint kéiszerannyian üdültek, mint a múlt év elején. Az eddigi tapasztalatok és el­lenőrzések pedig azt mutat­ják, hogy az üdülők jól felké­szültek az idényre, igyekeznek a dolgozók igényeit messzeme­nően kielégíteni. A Népművészeti Intézet ren-I dezésében az elmúlt napokban! a salgótarjáni népművelődési házában tartották meg a szín-; játszó rendezők vizsgáját. Már; az elmúlt évben- megkezdődött; ez a munka, de az ellenforra-; dalom ezt is kettőbe vágta. 5 Most az elmaradt munka foly-J tatódott. A színjátszó rende-I zőknek ezen a vizsgán kellett! tanúságot tenniök, rátermet-1 tek-e kultúrcsoportok vezeté- ! sére. !j A vizsgán irodalom politikát; és gyakorlati kérdéseket kellett ; megoldaniuk. Legutóbb külön-; böző kultúrcsoportoktól 7-en; vizsgáztak le szép eredmény-; nyel. “ Ez a tanulás igen hasznos-! nak bizonyult, most a színját-I Ismét eleven, színes faliújságot olvashatnak szócsoportok irányítása meg-I Acélárugyár dolgozói. A faliújság cikkei és fényképei a felsza­Salgótarjánl felelő felkészültségű emberek! kezébe kerül. Ezt bizonyítottal a vizsga ideje is, mert erre a; célra munkába álló Ulmer Jo-; Ián és Turek László acélgyári; színjátszóknak sok-sok felada-; tot adtak az új rendezők, ; badulás óta elért eredményeinket, az ellenforradalom támadását mutatja be Az idén kétszerannyi nemesacélt takarítanak meg Érdemes lottózni • A Salgótarjáni Acélárugyár dol­■ gozói az év elején a* országban ; egyedülálló, úgynevezett leolvasz­■ tó tompahegesztő berendezést S kaptak, ami újabb jelentés állo­A lottó iutalomsorsiáté - m4sát jelenti a vállalat szerszám­n. loivj juiaiomsorsjaie- _ takarékossági mozgaimának. Az kanak egyik szerencsés nyerte-; út gép nagy előnye, hogy a tor­sé, Czene József, az újlaki ■ rasztandó anyagot külön hegesz- szénbánya villanyszerelője ■ töPálca “élkül egybeolvasztja és lí— * ■ , . - , . 5 így a varat egynemű, tiszta és fö­leit. Egy fenykepezogepet B (eg oclsö feszültségtől mentes lesz, nyert. Czene elvtárs azóta bűz-; amellyel megsokszorozzák a he­gón tanulja a fényképezést.! Scsztés élettartamát. Három hó- Vasárnaponként most már I napls “rl° kísérletezés után a na- kettős öröme van. Ugyanis na-I gyón szereti a fut'ball-mérkő- 5 zést, ahol most már fényképez; is. Természetesen a nyeremény ; után még inkább lottózik, mert; úgyvéli, akiihez egyszer eltalál; a szerencse, azt máskor is meg- ; látogatja. ;; pókban megkezdik az új berende­zés Üzemszerű alkalmazását. A kis szerszámokhoz új törzset for­rasztanak, a törötteket kijavítják és az új szerszámok készítésénél csak a munkafelületre hegeszte­tlek nemesacélt. A különleges gép­pel már lehetővé válik a szögvert és a gyorsszegsajtolö szerszámok gazdaságos gyártása és Javítása U, amelynek eredményeként az idén kétszerannyi nemesacélt, illetve szerszámot takarítanak meg, mint az elmúlt években. Körrefiiilések a Budapesti Ipari Vásár fölött A Budapesti Ipari Vásár rendezősége megállapodást lé­tesített a MALÉV veze­tőségével, mely vállalta, hogy a Budapesti Ipari Vá­sár egész tartama alatt, te­hát május 31-től, június 10-ig bezárólag, külön járatokat ál­lít be annak érdekében, hogy a vásárt látogató közönség sze­mélyes tapasztalatból megis­merkedhessen a repüléssel. A MALÉV hétköznapomként 10-től 15 óráig, a vásár két vasárnapján pedig 8-tól 20 óráig külön, nagy utasszállító gépeket indít a Ferihegyi re­pülőtérről' a vásár területe fö­lött való rövid körrepülésre. A repülés esetenként kb. 40 ki­lométeres utat jelent és — minthogy népszerűsítési ak­cióról van szó — a MALÉV rendkívül olcsó áron bonyolít­ja le. Felnőttek a 10 perces repülésért 30 forintot, 12 éven! aluli gyermekek 20 forintot fi -! zetnek. Ebben az árban benne ! van ugyancsak a MALÉV ál-; tál rendelkezésre bocsátandó; autóbuszok viteldíja a várcsj belsejétől a repülőtérre és en-I nan vissza a városba. Az autó- £ buszok mindenkor a felszállás! előtt egy órával indulnak a; Vörösmarty tér 5, szám alatti; központi irodától. Az első g autóbusz hétköznapokon 9 g órakor, vasárnap pedig már 7g órakor indul a Vörösmarty “ térről és oda is tér vissza. Az I oda- és visszautazás, valamint 2 a felszállás összesen mintegy ; két órai időt vesz igénybe. A ; körrepülésre szóló jegyek a ; MALÉV központi jegyirodája- ; ban (Vörösmarty tér 5.) és az 2 IBUSZ József Nádor tér 12.! 6zám alatti irodájában élővé- ! telben már most kaphatók. 5 (Foto: Imrich) Munkában a txmvpahegesztő berendezés. A negyedik kohó begyújtásáig... I. rész. Kazinczi János főművezető a kohónál. Újsághír: „Már a negyedik kemencét (s befütötték a Vasötvözetgyárban.” AZ ÚJSÁGHÍR MÖGÖTT egy egészen kü­lönleges gyár különlegesen nehéz útja húzó­dik. Nem olyan egyszerű, nem olyan természe­tes dolog, hogy a Vasötvözetgyár négy kohója okádja a’füstöt — és a töméntelen mennyisé­gű szálló szilíciumport — és immár megnyug­tatóig folyik be az emberek idegébe a kohók egyenletes bugása. Megszűnt a halálosan meg­döbbentő némaság és a sötét éjjeleken is messze világít a kápráztató fény, amikor a csapolónyílások ontják az izzó lávát, a nehéz­ipar nélkülözhetetlen ötvözőanyagát, a ferro- 6ziliciumot. A fényözönben félmeztelen testű kohászok csillekerekeken mozgó teknőket tol­nak távoli csarnokok felé s alig dermed meg a teknőben az ezernél magasabb hőfokú masz- sza, már daruk acélkarjai nyúlnak a magasból a tömbért. Még a csarnok acéllemez padlóját hevíti az ezüstösen csillogó anyag, de már hozzáértő karok zúzzák darabokra súlyos ka­lapácsaikkal. Salaktól, portól tisztítva kerül aztán vasúti csillékbe s még több átrakás után Diósgyőrbe, Ózdra, Csepelre, kis és nagy üze­mek sokaságába, ahol acélt és vasat gyárta­nak az országban. És az emberek, akik most újra lelkesen sü- rögnek a kohók izzó torka fölött, bonyolult elektromos műszertáblák gumiszőnyegű ra­gyogóan tiszta szobáiban a kohóktól pár lé­pésre, vagy az udvaron levő óriási alapanyag­bunker faszén- és kokszhegyei között, mel­lette a hatalmas kvarcitdarabokat ökölnagy­ságra zúzó, fülsiketítő csattogású kőtörőgépek­nél! Az emberek a nehéz munka végezte után a veríték sójától fehérre tarjagosult kék in­geiket beteszik szekrényükbe és az izmokat lazító fürdőgőzben pajkos tréfákat eresztenek meg erről az október óta híressé vált fürdő- helyiségről. Meg arról a pojácáról, aki a ziva­taros napok idején itt tartotta kinyilatkoztató gyűléseit s napóleoni pózban szült törvényt: — Ebben a gyárban többé soha nem dolgoz­hat négy kohó! Na! Ezt garantáljuk. Bizony később az ilyen garanciákat erősítő becsületes munkás és vezető is arra gondolt, hogy ezután már tényleg nem lesz képes a országfosztó cselekedetek következtében sok Vasötvözetgyár a négykohós termelésre. S ahogy az akkori helyzet kilátástalansága dik­tálta, még az is felötlött: lesz-e szükség any- nyi szilíciumra, amennyit október előtt ter­meltek! Lesz-e valaha is olyan méretű nehéz­ipara a hazának, mint amilyen nehézipar ki­szolgálásához a gyárat megkonstruálták? Ter­melnek-e még egyszer annyi szenet a bányá­szok, hogy a Vasötvözetgyár előirányzott ener­giafogyasztásából csak megtakarítani kétmil­lió kilowattóra áramot legyen képes, mint 1955-ben? EZEK A TÉPELÖDÖ gondok, benne voltak az agyakban hónapokon át s ma szinte hihe­tetlen dolog az, hogy a januárban a gyárból elbocsátott dolgozók újra itt vannak s még újakat is hoztak magukkal. Sőt, még mindig sok munkáskéz kellene, de nincs és a gyár már, munkaerőhiánnyal küzd! Az a gyár, ame­lyikre január első napjaiban kimondták a ha­lálos ítéletet a minisztériumban és felszólítot­ták a vezetőket, hogy 40—50 főnyi gyárőrséget jelöljenek ki. mert „lehúzzák a rolót“! Az a gyár. amely ugyan nem húzta le a rolót, de dolgozóinak 60 százalékát el kellett bocsáta­nia, el kellett eresztenie a bizonytalan mun­kanélküliségbe! De menjünk vissza odáig, amikor október 27-én megállt az élet itt is. Csend lett min­denütt. Nem árt felidézni az utolsó nap rob­banásig telített utolsó óráit. Tanulságul is ér­demes, de azért is, nehogy az akkori „nagy­fiúk“ azt higgyék: farkcsóváló sompolygá- suk, mézes hallgatásuk képes kiradírozni az emlékezetből mindazt a becstelenséget, amit véghez vittek pünkösdi királyságuk alatt! A DOLGOZÓK KÖZÜL már azokban a na­pokban sokan hiányoztak a gyárból. Az or­szág fővárosából és a Dunántúlról érkező ré­mes és rémhírek a vidéki dolgozók jelentős részét az otthonhoz kötözték. A kommunisták irányítás nélkül kutatták a kiutat az iszonya­tos zűrzavarból. Az ellenforradalom szervezett ügynökei voltak egyedül biztosak az elkövet­kező eseményekben. Az ország e távoli részébe is szélsebesen eljutó utasítások — amivel a vasötvözetgyári ellenforradaimárok is rendel­keztek — bizonyítják az akciók ütemes szer­vezettségét. Az időzített instrukciók szülték a „forradalmi munkástanácsot“! Az önmagukat és saját körükbe tartozó társaikat választó ta­nácstagok terrorisztikusan hajtották végre az üzem leállítását. Az üzemvezető, a 20 év óta szilíciumport szívó, mindvégig szilárd kom­munista tiltakozott és helytelenítették mások is a leállást. De a volt nyilasvezér tanácstag kirúgásról, elhallgattatásról rikácsolt. S a be­csületes erőket nem volt mi összefogja: már előbb szétszórták, felborították a pártot! Aztán következtek a hosszú szürke, tétlen napok, néhány ostoba és karrierista áruló s a szervezett reakciósok esztelen cirkuszi sze­replése. A kétségbeejtő töprengés, hogy mi­ként lehetne a minden oldalról spicli-hálózat­tal körülvett, üres fecsegésben kéjelgö szájté- pőket és a már az „ősgyökérig“ is néha visz- szakanyarodó „hazafiakat“ elválasztani a jó­zan gondolkozáísú, becsületes dolgozóktól. So­ha nem lehet a százszoros hosszúságúra nyúlt, tespedt nappalokat és kínzó, álmatlan éjszaká­kat elfelejteni! A kohók hűtőcsöveiből leeresztették a vizet a máskor 30 fokos kinti hidegben is oly kel­lemes hőségű csarnokokban szegényes koksz­kályhák köré gugoltak az emberek és ürel szemekkel nézték a kilátástalan semmit. A megdolgozatlanul Kapott, számlálatlan pénz fizetések idején nem volt becses. Elvitte azl a kártya, a pálinka, az esztelen költekezés. Benne volt az emberekben a gond, hogy szo­morú böjtje lesz ennek a fizetéses sztrájknak. De aki ellene szólt, arra lecsaptak a tanács testőrei, az alkdholgőztől megszakítás nélkül felfújt arcú fegyveres „nemzetőrök“! Akinek nem tetszett a sztrájk, vagy uszításnak minő­sítette a pápai dekrétumnál szentebb Szabad Európa hangját, az „hazaáruló, piszkos szov­jet-bérenc kommunista“ volt. MIND TÖBBEN fordultak el az ellenforra- dalmároktó] a becsületes dolgozók. Mert már decemberben „föld alatt“ ugyan, de élt, mű­ködött a párt. Aztán egy zimankós téli hajna­lon szinte szemintésre összejött 24 kommu­nista, pár nap múlva minden ijesztés, minden tiltakozás ellenére már vezetőségválasztó tag­gyűlést tartottak. Egyedüli, halaszthatatlan programjuk volt a termelőmunka megindítása. Kondoros! János (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents