Nógrádi Népújság. 1957. június (2. évfolyam. 43-51. szám)
1957-06-26 / 50. szám
2 NÓGRÁDI Népújság 1957. június 26. Foglalkozzunk gondosabban a volt MDP-tagokkal Az MDP létszáma majd egymillió volt — az MSZMP-é nem éri el a 350 ezret. Hová lett több mint félmillió párttag? — tehetjük fel a kérdést. Teljesen nyilvánvaló, hogy ennek a több mint félmilliós tagságnak csak elenyésző kisebbsége az, amely az ellen- forradalom idején „szerepet“ vállalt, amely elárulta a szocializmus ügyét. Mi lett a többivel? Nagy hibája volt a múlt pártvezetésnek, hogy felduzzasztottá a pártot olyan tömegekkel, amelyek ugyan rokonszenveztek a párttal, a népi demokrácia ügyével, — de akiknek világnézeti szilárdságuk, elvhűségük nem érte el azt a fokot, ami a kommunista párttagsághoz elengedhetetlenül szükséges. Ily módon a pártvezetés megfosztotta a pártot attól a tömegtől, amelynek végeredményben a pártot segítő szimpatizánsok szerepét kellett volna betöltenie. Az események bebizonyították, hogy a kommunista párt ilyen elvi engedmények után bár „tömegpárt“ lett, de egyöntetűséf/, elvi szilárdság, forradalmi tettrekészség tekintetében rendkívül nagy árat kellett fizetni ezért. Az MDP azzal, hogy elesett 0 szimpatizánsok támogató Segítésétől, úgy is ártott önmagának, hogy azt a végeredményben csak passzívan rokonszenvező (gondoljunk csak az elmúlt évek pártéletére) tömeget aktív, a szocializmushoz feltétlen hű bázisának képzeltei Az MSZMP a fenti elvi engedmények árán nem akar „tömegpárt“ lenni; Az az elképzelés vezérli, soraiban valójában a munkásosztály legjobb, legodaadóbb, legáldozatkészebb fiai, a dolgozó parasztság, s a néphez hű értelmiség legjobbjait tömörítse. A kommunista pártnak úgy kell a tömegek támogatása, segítő bírálata, mint az élő •életnek a levegő. így áll a milyen erős és szilárd is legyen egy párt, nem mondhat le a szimpatizánsok rokonszenvező aktív támogatásáról. Az is tény, hogy az MDP azon tagjai, akik az ellenforradalom után is megmaradtak becsületes embereknek, de nem lettek tagjai az MSZMP-nek, ezek bizonyos politikai iskolázottságra tettek szert — ezekre számítanunk kell. Sajnálatos tapasztalat, hogy pártszervezeteink megyeszerte ágy foglalkoztak a becsületes, volt MDP tagokkal, hogy január-februárban megkérdezték tőlük: akamak-e tagok lenni? Ha nem-mel válaszolt, akkor a „foglalkozás“ be is fejeződött. Elvétve találkozunk olyan pozitív tapasztalattal, mint amilyen a pásztói. Itt a párt- szervezet vezetői fontos feladatuknak tartják, hogy a mostani párttagok mellett — a régi volt tagokkal is foglalkozzanak. Legutóbb a pedagógusoknál szerveztek ilyen közös találkozót. Nemcsak a párttagok, de a párton- kívül maradtak is helyesléssel fogadták a pártvezetőség kezdeményezését. Igen'jól esett a párton kívül maradottaknak az elvtársak irántuk megnyilvánuló bizalma. A megbeszélésen ki is fejezték meggyőződésüket: bizalomra bizalommal válaszolnak. A jövőben szeretnének aktívabban részt venni a község kulturális nevelőmunkájában. Kérték ehhez a pártvezetőség segítségét. A pásztói elvtársak tudják: nemcsak a párttagságra, de a kívülálló szimpatizánsok támogatására is számíthatnak munkájukban. A tagságra is éli, hát még mennyire a párton- kívüli tömegre, hogy napról napra újabb és újabb erőfeszítéseket kell tenniök, hogy megnyerjék bizalmukat, elérjék tevékeny támogatásukat. Ügy véljük, hogy a pásztói kommunisták e területen véghelyzet a szimpatizánsokkal is. zett munkája érdemes vala- Természetes dolog, hogy bár- mennyiünk figyelmére. T, L. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa Varsóban ülést tartott A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa 1957. június 18—22-e között Varsóban megtartott ülésén részt vett a Magyar Népköztársaság kormányküldöttsége Apró Antal elv- társnak, a Minisztertanács elnökhelyettesének vezetésével. A magyar kormánydelegáció június 23-án érkezett vissza Varsóból. A megye kommunista küldöttei A szívszélhűdés ma már több áldozatot szed, mint a rák és a TBC együttvéve Ismert osztrák, nyugatnémet, francia és svájci orvosok, a szívvel és vérkeringéssel ösz- szefüggő betegségek szakemberei háromnapos értekezletet tartottak Bécsben. Megállapították, hogy a koszorúér trombózis, szívszélhűdés mindennapos tünet Európában és Amerikában. Kitűnt, hogy szívszélhűdés következtében ma már több ember pusztul el. mint rákban és TBC-ben együttvéve. Feliinger megfigyelései alapján közölte, hogy a szóbanfor- gó betegség jóval nagyobb mértékben pusztít szellemi dolgozók, mint kétkezi munkások között. Kijelentette tovanbá, hogy a dohányzás, amely érszűkületet okoz, sokkal veszedelmesebb a szívre és a véredényekre, mint régebben gondolták. Megfigyelések arról tanúskodnak, hogy annál a dohányosnál, aki naponta tíznél kevesebb cigarettát szív, kb, 30 százalékkal nagyobb a szív- szélhüdés veszélye, mint a nemdohányzóknál. Napi 10—20 cigaretta fogyasztása esetén 90 százalékkal, napi 40, vagy ennél is több cigaretta fogyasztása esetén 140 százalékkal fokozódik a szívszélhűdés veszélye. Pothornyik József, a központi Bizottság tagja Bányászcsaládból származik, ő maga is ezt választotta élethivatásul. Már ifjúsága elején megismerkedett a kapitalizmussal és a munkásmozgalommal. Egyik szervezője és nevelője volt az 1926-os nagy sztrájknak. Részt vett az illegális párt Kovács Lajosné elvtárs Karancslapujtő Nyers Rezső, az MSZMP Központi Bizottságának tagja 1923-ban született Budapesten, Régi munkáscsaládból származik. 1938-ban kapcsolódott be a munkásmozgalomba. 1939-től 1943- ig a nyomdász ifjúsági csoportnak budapesti elnöke volt, 1940-ben lett tagja a szociáldemokrata pártnak. akcióiban, mint a párt tagja és harcosa volt a sztrájkmozgalomnak. Ezért a kapitalista bíróság elinternálta. Munkát és megélhetést nem kapott, mert kommunista volt. 1945-ben nyomban bekapcsolódott a párt harcába. Mint szakszervezeti funkcionárius, később pedig, mint igazgató tevékenykedett. Az ellenforradalom idején egyik szervezője volt a bányász pártszervezetek megalakításának, a munka megindításának. Jelenleg a Központi Vezetőség tagja, a Nógrádi Szénbányászati Tröszt igazgatója. A megye kommunistáinak képviseletében egy eív társnő is részt vesz az országos pártértekezleten. Nem véletlenül esett Kovács elvtársnőre a választás. Éppen tíz esztendeje már, hogy a munkásosztály pártjának lelkes, tettrekész, harcos katonája. Nem szokványos jelző ez esetben, hogy harcos. Az októberi ellenforradalom idején példamutató odaadással és bátorsággal védte az ellenforradalmista támodók- kal szemben elvtársaival együtt a pártházat, a kommunisták otthonát. Becsülettel helytálltak: egy pillanatra ■sem került le az épületről a diadalmas vörös lobogó. Kétgyerekes családanya, nagyon sok gondja van velük, de ez sem gátolja, hogy a társadalmi munkából is aktívan kivegye a részét. A szülői munkaközösség egyik lelkes dolgozója és a helyi nőmozgalom vezetője. A megye kommunista asszonyai úgy vélik, jól választottak Kovács elvtársnő személyében. A felszabadulás után ■ szociáldemokrata párt kispesti szervezetének a helyettes titkára lett, majd a szociáldemokrata párt országos központjában dolgozott. 1949. áprilisától a párt országos központjában dolgozott, s a harmadik kongresszus a Központi Vezetőség rendes tagjává választotta. 1956. július 30-án, az országgyűlés élelmiszeripari miniszterré választotta. Az ellenforradalom ideje alatt szilárd, a munkáshatalomhoz hű elvtársnak bizonyult. Mint élelmiszer- ipari kormánybiztos jól végezte munkáját, Cered, Cered, Cered... A pártszervezel Cered község pártszervezetének körvonalai már az ellenforradalom ideje alatt kibontakoztak. A leg'narcoSabbak, a iegszívósabbak a csehszlovák j téli szünet után — ja- yí nuár végén — történt az osztályomban. Az egyik reggel szokatlan kép fogadott, Tanulóim, három kivételével a pa- dctk alatt hasalUak. A három, kezével puskát utánozva, lőtte őket. Csak úgy visszhangzott a tanterem: „ta-ta-ta-ta”, s,bum-bum-bum”, Az egyik megszólalt: „Ni, az még mozog! Engedjetek bele egy kegyelemlövést!" Az eset nagyon meglepett. Szerettem volna egy nagyot ordítani: „Gyermeineim, ne csináljátok! Nem tudjátok, mit tesztek!” De úrrá lettem ntagamon s határozott hangon mindenkit a helyére parancsolva. elkezdtük a rendes munkát. Ezzel napirendre is lehet- , _ ne a dolog fölött térni, de nem Ml a diákság több éven át fogszabad. Hiszen ilyen esetekkel, lakkozik a történelemmel, a ha- mi pedagógusok, abban az idő- zaSiság kérdésével stb. Termében sokat találkoztunk. Isme- szetes, hogy mindezek is hoz- retes, hogy a tanulók is akar- zájárultak ahhoz, hogy külön- tak sztrájkolni. Az is megtör- böző felvonulásokban, tűnteté Közös felelősséggel! — GONDOLATOK TANÉVZÁRÁSKOR — nyilvánvaló, hogy mindezek hatottak, az ifjúság megtévesztésében is szerepet játszottak. 7 . udni kell azonban azt is, hogy az ifjúságnak bizonyos mértékig sajátos a lelki élete. A tennivágyás, a fiatalos lendület, a hevesség és a for- róvérűség, az érzelem hegemóniája sok tekintetben és esetben az értelem fölött — hogy csak néhány jellemző sajátosságot említsék. Külön kell szólni a tanuló ifjúság helyzetéről. Az előbb felsorolt néhány lelki vonáson Ivet kap nevelésükben az iskola, a pedagógus. A tények bvxjayiiják, hogy bizony kopárt és a kormány kommunista szettemben neveit ifjúságot akar — természetesen a múlt hibáin Okulva. Erről nem mondhatunk le. Akik legjobban üvöltöztek a politikai mentesség mellett, azok adtak fegyvert a 8—9 évesék kezébe. Ez vált a politikamentesség? zöttünk, pedagógusok között is Mi nem mondhatunk mást, volt' néhány tudatos lélekmér- mint amit teszünk. Sokan végező és még többen olyanok, lékedhetnék erre úgy, hogy okik tudatlan segítőkként ját- már is itt a baj. mert ebben a szottak közre. Az utóbbiakat kérdésben megoszlik a véle— meggyőződéssel vallják — elsősorban a jó szándék, a még jobbnak az akarása vezette. Nyilvánvaló, hogy a tudatos e l í enforradaihnár elemekre kell az ütést mérni. A jószándékú, becsületes, de sodródot- takat oldalunkra kell állítani. A pedagógusok mellett nagy felelősség nyugszik a szülők mény szülő és nevelő, s a társadalom egyes rétegei között, sőt ezeken belül is. Ez lehet, hogy még jó néhány évig így lesz, ezért azonban a kommunisták nem mondhatnak le az ifjúságról, sőt: igazabban, a lenini elveknék megfelelőbben kell törődni az ifjúsággal. Mi, kommunista pedagógusok, szítént, hogy 9 éves kisfiú kézigránátot találva, a zsebébe tette és úgy sétált be a rendőrségre átadni. Még sclk-sok hasonló példát lehetne elmondani, de elég a leg szörnyűbbre utalni: ifjúságunk egy részét ellenünk — a népi állam ellen — használták fel. Miért idézem fel ezeket éppen most, tanévzáráskor? Azért, mert nekünk — felnőtteknek, pedagógusoknak és szülőknek éppen úgy, mint a megújhodó ifjúsági szervezeteinknek, de egész társadalmunknak — egyszer és mindenkor le kell vonni a tragikus ellenforradalmi eseményekből ifjúságunk számára a legfontosabb tanulságot: soha többé nem szabad előfordulni, hogy a fiatalságot ellenünk, a munkáshatalom ellen használhassák fel! Hogyan történhetett ez most meg? Milyen okok játszottak fközre? Ma már elég világosan ismerjük az ellenforradalom kirobbanásának Okait: a Bá- kosi-féle vezetés hibáit, a Nagy Imre—Losonczi-féle revizionista csoport árulását, a belső ellenség munkáját és a külföldi tőlcések áltál pénzelt intervenció szerepét. Napjainkban már iskolába, rendkívül fontos késekben, szinte az élsorúkban ott találjuk a tanuló ifjúságot. Nagyon kell azonban azt hangsúlyozni, hogy az ifjúságra jellemző tulajdonságok önmagukban csak nem tüzelték volna a fiatalokat. Az érzelmek felkorbácsolásához — tudatos „munka”, tudatos szervezők — kellettek. Ezt végezte el az a néhány személy — itt Salgótarjánban, de a megyében máshol is —, akiknek semmi közük nincs az ifjúsághoz. Ezek az ellenforradalmárok apelláltak az ifjúságra, de az voltaképpen csak. eszköz volt a kezükben. Én nem tudok nagyobb bűnt elképzelni. mint azt, hogy a tiszta fehér és fogékony lettceket egyesek tudatosan megmérgezték, aljasul kihasználva a fiatalság hevületét és romantikáját. Már csalk ezért is sújtson le rájuk keményen a néphatalom ökle! L ehetne még tovább elemezni az ifjúság és különösen a diákság helyzetét, szerepét az ellenforradalom idején. A fő azonban az, hogy nekünk elsősorban előre kell nézni. Ezért mit tegyünk és mit csináljunk? Mivel minden fiatal valamikor járt, vagy fog járni vállain. Az iskcila és a szülői vünk minden melegével, teljes ház, a gyermekek, a tanuló if- felelősséggel akarjuk, hogy jóság nevelésének első számú OVermelceink tisztességtudó, az kovácsműhelye. Az idősebb öregebbeket megbecsülő, haza kartársak biztos jogosabban állapíthatnák meg személyes tapasztalatuk alapján, hogy a tanulók munkája és eredménye mögött, mint tükör, ott van a szülő. Egyre több jó példát lehetne erre felhozni. Az is biztos, azonban, hagy van még jó néhány felelőtlen édesapa és édesanya. Sokszor lehetne úgy odamondani: „Igen, nézd, ez a Te gyereked t. Topjainkban sok vita fo- ■fV lyik az ifjúsági szervezetekről. Személyes tapasztalataim alapján bátran merem állítani, hogy az ifjúságnak kell a jó ifjúsági szervezet, örülök, hogy a vitában ő maga mondta ezt ki• A megújhodó úttörő-szervezetekben és a KISZ-ben is sók új és jó vonás tapasztalható. Mindez csak a kezdet. E szervezetek is még csak a munka kezdetén állnak. Az eredmény azonban nem maradhat el. Önkénytelenül is felmerül a kérdés, politizáljon-e az ifjúság, vagy ne. Közkedvelt téma volt ez októberben és novemberben is. A „politikamentesség” politikáját jól alkalmazták egyesek. Az én véleményem röviden az, hogy nekünk meg kell mondani nyíltan: a ját nagyon-nagyon szerető, de más népeket is megbecsülő, igaz, gerinces emberré váljanak. Ez az. ami elsősorban kell, hogy egy táborba hozzon mindnyájunkat, akiknek érdeke és drága a dolgozó nép boldogulása. Az elején példával kezdtem, azzal is fejezem be. A minap egy, Gulyára szervezett, gyalogtúrán vettem részt, az úttörő újoncpróba gyakorlása képpen. A részvevők. egytől egyig felnőttek voltunk. Szinte gyermeki izgalommal küzdöttük le az egyes akadályokat, égő szemmel vertük fel a sátrakat s raktuk a tábortüzet. Fiatalos izgalommal álltunk őrt, míg a többiek aludtak. Jó volt újra egy kicsit gyermeknek lenni nekünk is. Mennyire akarhatják ezt a mi gyermekeink. A célok az ifjúsági politi- /l kánkban szinte teljesen tisztázódtak. Kedves felnőttek! Nénik, bácsik, édesanyák, édesapák és kartársak! Ragadjuk meg egymás kezét és ilyen közös erős kézzel gyermekeinket vezessük szilárdan előre a szocializmus talaján. Hiszen közös a felelősségünk! Fekete Ottó elvtársak segítségével azokban a napokban is helytálltak, s végeztek felvilágosító munkát. (Az Uj Szó-t terjesztették a környékben.) A decemberi alakuló ülésen már a ..derékhad“ együtt volt. Azóta a létszám 28-ra emelkedett. A pártszervezet, a korábbiakhoz képest kevesebb, mint ahogy a vezetőség mondja, de a párttagság összetétele jobb, mint az MDP-é volt. A taggyűlések látogatottak, harcosak és a problémákkal bátrabban fog- lalkozóak. A párttagok nem rejtik véka a’á véleményüket. Noha a tavasszal kialakult szervezeti élet a mai napig is helyes mederben folyik — mégis egy-két dolgot helyes, ha figyelembe vesznek munkájukban. Az egyik dolog, hogy „ pártszervezetnek. nagyobb lépést kell tenni a páriszervezeten kívüli munka felé. Bár ezen a téren történtek kísérletek. (Például pártaktivisták ismertették a községfejlesztési tervek feladatait és az ezzel kapcsolatos tennivalókat a párton- kívüliekkel is. vagy hogy a volt MDP-tagokkal időnként foglalkoznak, akik még eddig nem léptek be az MSZMP-be.) A községet érintő problémákat, a gazdasági, kulturális és szociális jellegűeket is figyelemmel kell kísérni a pártszervezetnek. Viszont a jelenlegi összetétel nem képes arra, hogy átfogja „ falut érintő legfontosabb problémákat. A pártépítésnél tehát figyelembe kell venni a falu lakosságának jelentős többségét kitevő paraszti rétegeket is. Mert jelenleg a pártszervezetnek csupán egy paraszt párttagja van. Noha ennek az okát az elmúlt évek helytelen, szektás politikájában kell keresni. Szívós, mindennapos felvilágosító munkával helyre kell hozni az MDP alapszervezet által korábban elkövetett hibásat, amelynek a legszembetűnőbb jele, hogy az MDP idejében közel 30 főnyi paraszt párttagot zártak ki a pártból. A másik fontos tennivaló a tömegszervezetek aktivizálása terén van. Az alapszervezet intéző bizottságának be kell látnia, hogy a különböző ünnepségeket és a részfeladatokat (április "4, május 1. gyermeknap. nőnap, pedagógus nap augusztus 20 stb.) nem képes egyedül megszervezni és végrehajtani. Adjon lehetőséget a KISZ-nek, a Népfrontnak, dolgozzanak hogy önállóan ezen a téren. Ilyenformán több lehetősége lesz az alapszervezetnek arra, hogy önálló politikai irányvonalat dolgozzon ki, a falu politikai, gazdasági és kulturális helyzetének megjavítására, a pártszervezetek hatókörének kiszélesítésére, a helyes pártépítési elvek betartásán keresztül. A „szorgoskodó“ Ha az ellenforradalomról, az októberi és novemberi napokról esilk szó, az emberek megemlítik Cene Peti János nevét is. De nem azok között, akik rendre, nyugalomra intették a népet, hanem az úgynevezett „hözöngők“ között. Az események alatt szinte szárnyakat kapott. Már az első napokban a tanácsházán sür- gött-forgott. Követelte a tanácselnöktől, hogy nyisson ki neki minden szekrényt, irattárt, asztalfiókot, páncélszekrényt. Majd amikor a felvonulásról volt szó, ott is vezető, vagy hagy még jobb kifejezéssel éljünk: a „dirigens“ szere-, pét töltötte be. Amikor a „forradalmi“ tanács megalakult, felszólította a helyi tanács vezetőit: mondjanak le és átadta a „hatalmat“ a forradalmi tanácsnál December 8-án is „szorgos kodott“. Motorkerékpárral járta a falut és tudatosította a salgótarjáni eseményeket. Jelenleg a salgói népboltnál főnöikösködik. A ..táblás“ Cered községben úgy ismerték Kiss Simon Mártont, mini akinek jól megy dolga — „a népi demokrácia ellenére is“ —, mert hát házat épített, fia pedig Balassagyarmaton jár iskolába. Azt tudták faluszerte, hogy kapni szeret, adni nemigen. A begyűjtési és adóhátralékot jelző táblán gyakran szerepelt a neve a lemaradók között. Az ellenforradalom ideje alatt (október 28-án) annyira megharagudott a táblára, hegy összetörte. Az elmúlt napokban a községi tanács felszólítására a táblát kijavította és a tanácsházára vitte. De a táblával együtt elfelejtette elvinni 600 forintos adóhátralékát. Ügy látszik megint rá akar kerülni a táblára?! M. F.
