Nógrádi Népújság. 1957. június (2. évfolyam. 43-51. szám)
1957-06-12 / 46. szám
4 NÓGRÁDI Népújság 1957. június 12. Ami az önköltséget' nöreli Az utóbbi időben bányáinknál a központi feladat az olcsó termelés. Erről beszélnek a bányászok, mondanak el okos javaslatokat, Mizserfán megtartott nagygyűlésen Tőzsén k István arról beszélt, (hogy 150 dolgozóból csak -30—40 van szénfal melletti Sok az improduktív létszánu Kaposvári Ferenc a lőmesteíi intézmény felszámolását kéri, hiszen ezáltal igen sok dolgozó kerülne vissza a szénfejtéshez. Majd az anyagtakarókosságról szólt. Előfordult — mint mondta — olyan eset, hogy a száraz fenyőfát tőkének vágják el. Erről beszélt a többi bányász is Mizserfán és érdemes megvizsgálni, mi itt a helyzet. Gyakori eset, hogy a mun- fcásszállító autón, különösen délután, alig férni a sok fától. Egy ellenőrzéskor egy kocsi deszkaanyagot szedtek össze. Az üzemvezetőség a MÁVAUT segítségét kéri, pedig nem onnan kell, hanem a kocsibizal- imiaktól; Állítsanak be olyan becsületes kocsibizalmiakat, akik addig nem engedik el a kocsit, amíg faanyag van rajta. Ezt nemcsak a mizserfaiak- nak ajánljuk, hanem valamennyi bányaüzemnek, hiszen nemegysizer kétméteres deszkát visznek el az üzem területéről. Miért? A tröszt nem engedélyez üzemi éjjeliőrt Helyes a létszámtakarékosság, de nem ilyen helyen. Hiszen sötétedéstől virradatig az üzemi anyagot csak az nem viszi el, aki nem akarja. így válik érthetővé a nagymérvű faanyag lopása. Viszont ez a kitermelt szén árát drágítja; Sokan elfeledkeznek arról, hogy egy 'köbméter bányafáért 64 kg zsírt fizetünk. Magunknak takarékoskodunk. Ezt kell a dolgozóknak megmagyarázni. És még egy fontos kérdés az improduktív létszám, Sokan jóléti intézménynek nézik a bányát. Sándor elvtárs, az üzemegység vezetője elmondotta, hogy körülbelül 50—60 fős csökkentést tudnának elérni azon, hogy sok olyan munkán, ahol most három ember dolgozik, kettő is elég lenne, de az teljes' munkabírású legyen. Két probléma a sok közül az önköltségnél. Kemény kézre van szükség üzemeinkben, hogy ezek a hibák megszűnjenek és olcsóbb szén kerüljön ki bányáinkból. Ezt bizonyítja a mizserfai példa is. — H — A jó faeüátásért Ritka az a bányaüzem, ahol a faellátásra ne lenne nanasz. A leggyakrabban előforduló eset, hogy a fa odakerül, ahová a szállítók küldik. Nem ritka az olyan eset, hogy fejtésre kemény, míg elővájásra puha fa kerül. így van ez legtöbb bányaüzemben; Szorospatakdn rég bevált módszer, hogy a csapatvezető megfelelő méretű fát rendel az aknásztól. Az aknász a kör- letvezetőnek, s majd az a fatelepkezelőnek juttatja. A bányába bekerülő fa közvetlenül a csapatnak megy. így nem fordul elő, hogy 1,20 m fa helyett 2,20 méteres fát kap a csapat; Jó lenne e jó módszert valamennyi bányaüzemben meghonosítani. így nem lenne faanyag-hiány vagy pocsékolás. A MOZAIKL AP GYÁRBAN Kevesen tudnak a ludány- halászi mozaiklap üzemről. Közel 20 fős létszámmal dolgoznak s napi teljesítményük 1000 darab mozaiikiap átlagosan. 8—10 féle mintás lap készül és igen nagy keresletnek örvend az üzem készítménye a környék lakosságánál. Az üzemben dolgozik Pris- ffctt János elvtáns. aki a VIT tiszteletére vasárnapi műszakot vállalt. Szeretné, ha minél több követője lenne több más üzemben is. Az ott dolgozó kis csoport példát mutat és tíerekas munkát végez. Nagy problémájuk azonban a szárító szín hiánya. Jó lenne, ha többet törődnének velük. Csak ezt kérik. Kárpitozott bútorok, rekamiék, fotelok, székek, asztalok, gyönyörű kivitelben, olcsó árakban, fizetési kedvezménnyel, kisiparosnál kaphatók. Kérésére árajánlatot és fényképet is küldhetek. Kulinyi László kárpitosmester, Budapest, Majakovszkij utca 98/a. Ablakgitt megrendelhető negyvenöt kilós kannákban 3,95 régi áron, utánvéttel. Novák kisiparosnál. Budapest, Dandár utca 27; | Tizennyolc atomtudós fényképére | Újsághír: 18 atomtudós Göttingában tiltakozott az atomfegyverkezés ellen. „A lélek mélyén él egy ősi szikra, Mely igaz embert igaz útra hajt.” Ö, messzi vágy, anyag talánya, titka! Ti sejtitek tán, Faust mit alkart. Szellemetek a Nagy Erőt kihívta. A Teljessség lesz-e vagy gyász-kaland A Meghasadt Mag? S ha úgy ütne vissza, Hogy épp Germániára hozna bajt? így emlékszem képeslap-arcotokra: Max Bom riadt, Hahn szinte már mogorva, A szépfogú Weizsäcker meg nevet, S jó tudni: a képeslap-arcokon túl Az ember él, a szája szóra mozdul, Es él, és győz a lelkiismeret! Nagy István Akik tudják a kötelességüket és akik nem Kagylóé község az első negyedévi adófizetési tervet 100 százalékra teljesítette. Az ember azt gondolná, hogy ez csak úgy lehetséges, ha minden adófizető tudja a kötelességét és 100 százalékig teljesíti is. Ez azonban nem így van. Sajnos, vannak olyanok, akik csak a jogokat akarják élvezni, de a kötelességeikkel nem törődnek. Mások viszont lelkiismeretesen teljesítik az állam iránti kötelességüket, sőt még előbb is teljesítik, mint ahogy az elő van írva. A második negyedévi tervet a májusi tanácsülés előtt 55 százalékra teljesítették a község dolgozói. Ha megnézzük, hogy kik teljesítették, kik nem, azt látjuk, hogy megint csak azok járnak elől, akik évek óta az elsők között vannak A tanácsülés ezért megdicsérte Józsa Kálmánt, Balázs Miklóst, Kovács Lászlót és még több dolgozó parasztot. Huszka Lajost, Mender Györgyöt és Ispán Jánosnét pedig élesen elítélte, mert évek óta nem fizetik rendesen adójukat; Vizet, ;;; Ezt kiáltják ff Karancs utca■ lakói. Ha valaki egy vödör vizet ékar engedni magának, éjjel kell felkelnie, mert nappal semmi remény arra, hogy megeredjen az utca kútja. S ha olykor mégis elővizet!! fordul, hogy szivárog belőle valamicske, hosszú söreik ácsorognák a kút mellett. Ezért a Karancs utca lakói kérik az illetékeseket, hogy ha állandóan nem is, de legalább egy-két órán át adjanak vizet Nagyobb rugalmasságot Nem mindennapos bürokráciával találta magát szemben Bodor István. 1956 decemberében jött a nagyfcátonyi bányaüzemtől Margit-táróra dolgozni. Nem sokkal idejövetele után, hivatalos értesítés jött az üzemvezetőségéhez az OTP-től. mely szerint szövetkezeti házépítéséiből kifolyólag még 380 forint tartozása van. Az üzemnél 120 forintot le is vontak Bodor Istvántól; Bodor István soha nem épített házat. Viszont a tartozás egy Nagybátonyban dolgozó Bodor Istváné, aki az épített házban lakik. A címe is megvan Nagybátonyban. Ez azonban mind kevés ahhoz, hagy a salgótarjáni Bodor István jogtalanul levont 120 forintját visszakapja. Kapott ugyan tanácsot Zagyvái elvtárstól a számosztályon, hogy menjen le Nagybátonyba. Lehet, ha ez megtörténik, akkor nincs probléma, de így van. Ugyanis az ügy 5 hónappal ezelőtt történt és azóta vagy a telefon foglalt, vagy a nagyháto- nyi számosztály vezetője van szabadságon; Legfőbb ideje lenne már az ügyet befejezni. Az Yvette milliói című német film június 15—17-ig kerül filmvászonra megyénk községeiben. A film témája: Yvette kalaposkisasszonyt Daurignac (régi szerelmese) csalásra veszi rá, hogy sok pénzt szerezzen magának, A terv sikerül, a pénz ömlik mindkettőjük elé, míg végül Hellmer dr. kideríti a szélhámosságot. Yvette-t mégis Hellmer szabadítja ki a törvény büntetése alól, mert közben beleszeret. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA1 Nyilvánosság előtt a Földművelésügyi Minisztériumhoz Zabar községnek 1947-ben juttatott a megyei földhivatal 44 kh legelőt, amely addig a zabari földbirtokos tulajdonát képezte. Területileg tehát mindig Nógrád megyéhez, Zabar községhez tartozott. A juttatás után pedig a zabari földművesszövetkezet nevére telekkönyvelték. 1950-ben a három évvel azelőtti juttatást figyelmen kívül hagyva, az országos földhivatal ugyanezt a legelőt ha- tározatilag Szederkény községnek — tehát Heves megyének — juttatta, de erről a szederkényieken kívül senkit sem értesített. Őszintén szólva érthetetlen á földhivatal eljárása. Az pedig egyenesen furcsa, hogy a szederkényiek egy ilyen írásnak a birtokában , tjét évig hallgattak . és nyugodtan tűrték, hogy a zabariak használják a legelőt. Bár ha azt nézzük, hogy kinek van rá szüksége, akkor inkább azt kell furcsálni, hogy most ilyen nagy hűhót csapnak érte, hiszen nekik annyi legelőjük van, hogy még bérben is legeltetnek rajta. A zabari dolgozó parasztok évi 1500 forint bérleti díjat fizetnek szederkényieknek egy pár szarvasmarha legeltetéséért. Már ebből nyilvánvaló, hogy a zabariaknafc nagy szükségük van saját legelőjükre, tehát semmi sem indokolja, hogy azt elvegyék tőlük. Nyugodtan használhatták is egészen ez év áprilisáig. Akkor miért, miért nem, komoly viszály kezdődött a két község között a legelő miatt. Az 1950-ben hozott határozatra hivatkozva a szederkényiek állandóan zaklatják a zabariakat, zavar* ják az állatokat a legelőről. Egyeztető tárgyalás is volt már a pétervásári járási tanáccsal, azok azt akarták, hogy a zabariak mondjanak le a legelőről, amit ők természetesen nem tehetnek meg. hiszen a megnövekedett állatállomány számára még így is kevés a legelőjük. Mindezt nem nézhették tétlenül a zabariak sem. Ők is elmentek a minisztériumba, ahol azt válaszolták: „Csak legeltes- senék nyugodtan tovább, majd kivizsgálják és pontot tesznek az ügy végére.”Véleményünk szerint ezt minden huzavona nélkül minél előbb meg lehet tenni. A községbe való kiszállásra sincs szükség, mert ez csak fölösleges költséget okozna és a birtokívből meg a község térképéről is meg lehet állapítani. hogy a jogos tulajdonos Zabar község dolgozó parasztsága. Ellenforradalmi napok a pásztói és rétsági járásban Az ellenforradalom szele nem kerülte el a legkisebb községeket sem. Eljutott minden városba, minden faluba egyránt, mivel ezt a szelet tervszerűen irányították. A terjedését elősegítettek azok a helyi jellegű szellők, vagy viharok, amelyek egyes emberek, vagy csoportok állásfoglalásában, vagy tevékenységében jutottak kifejezésre, Ez mondható el Nógrád megye pásztói járására is, Pásztó: Október utolsó napjaiban Pásztó községben is előkerültek az ellenforradalom szálláscsinálói és elindították rendszer-ellenes tevékenységüket. Amíg a megtévesztett embereket az utcára vitték tüntetni, addig ők saját helyeik előkészítésével foglalkoztak. Ezt tette Nagy István főjegyző úr, Stolmár tanító úr, Tóth István főjegyző úr, a volt csendőrök és politikai kalandorok. Tevékenységükkel az úri rend visszaállításának alapjait akarták lerakni. Nagy István, volt főjegyző elfoglalta a járási tanács elnökének székét. Csaba tanár úr, mivel eredetileg katona volt, kinevezte magát a járási rendőrkapitányság vezetőjének. Stolmár úr — mivel a II- világháborúban érdemeket szerzett az emberek kivégzésében — vállalta a kommunisták és velük rokon- szenvezők listájának elkészítését és az ellenük Irányuló tevékenység megszervezését. Az ő segítségükkel fegyverhez jutottak a letűnt rendszer népnyúzó csendőrei és egyéb horthysta elemek. Tevékenységük arra irányult, hogy visszaállítsák a kapitalista rendszert. Amikor ez már nem volt elérhető, a fegyverek segítségével más eszközökhöz folyamodtak. Rágalomhadjáratba és sztrájk szervezésbe kezdtek. Röplapjukban a Kádár-kormány megalakulása után a következőket írták: „Ne higgyetek a Kossuth-rádió ámításainak, amely a munlkafelvételt hirdeti. A sztrájktörés szabadság- harcunk elárulása volna. Ne vegyétek fel a munkát.” Minden erejüket latbavetették annak érdekében, hogy megbuktassák a Kádár-körmémyt és ezzel együtt betetőzzék az eddigi tevékenységüket, biztosítsák a szocializmus felszámolását; Sugallmazásukra Pasztán is több gyűlést szerveztek, ahol különféle követeléseket fogadtattak .el. így volt ez a Pásztói Állami Gazdaságban is. Elfogadtattak egy 22 pontból álló követelést, amelyet a kormány elé kívántak terjeszteni. Itt követe'ik a teljes amnesztiát a felkelés minden harcosa számára. a Magyar-Szovjet Barátság eltörlését és még ehhez hasonló képtelenségeket; Követelésükhöz hozzáteszik, hogy a Kádár-kormány fellépésével ismét hatalomra került vezetők — értsd alatta a kommunistákat — távozzanak a vezető helyekről és azt továbbra is a forradalmi tanács képviselői foglalják el. Követelésüket fenyegetéssel fejezik be. amikor azt írják: „Ha felszólításunkat nem követik, az erőszak keze távolítja el őket onnan, a szovjet szuronyok védelme sem menedék számukra.’1 Hogy tervük nem vált valóra, hogy nem tudták megvalósítani elképzeléseiket, elsősorban annak köszönhető, hogy a Szovjetunió segítsége mellett a pásztói kommunisták is talpra álltak már november első napjaiban és leleplezték az ellenforradalom vezetőit. Kiadták a jelszavakat: „Ki az urakkal a tanácsból és minden vezetőhelyről, le Nagy Pistával és társaival, becsületes munkásokat és parasztokat Pásztón is a vezetőhelyekre.” Ugyanakkor hozzátették azt is — (kiindulva abból, hogy a munkásoknak és parasztoknak, ha kell, minden eszközt igénybe kell venni a hatalom megvédéséért), hogyha szépszerével nem hajlandók távozni, a nép kényszeríteni fogja őket. Palotás : Ebben a községben már 23. előtt két nappal a plébános közölte a tsz párttitkárával. hogy „Maguknak még két nap van hátra”. Október 23-a után a helybeli iskola két pedagógusa, akik régebben horthysta katonatisztek voltak, munkához láttak. Végigjárták a falut és szovjetellenes hangulatot igyekeztek kelteni. Azt hirdették: „Tízmillió magyar áll szemben az oroszokkal, nem kell félni”. Előkészítették a forradalmi tanács megválasztását. majd megfogalmazták a tanács követeléseit a kormány felé; Követeléseiket 25 pontban fogalmazták meg. Szó van ezek között a közlekedési viszonyok megjavításától kezdve a sajtó-, szólásszabadságig mindenről. Követelik többek között Mind- szentv szabadonbocsátását, valamint a vallás kérdésekben a felszabadulás előtti állapotok visszaállítását. Követe’éseik között szerepel többek között olyan képtelen dolog is. mint „A város és a falu közötti különbség megszűntetésének valóra váltása.” (Egy józanul gondolkodó képzett ember ilyen követelést nem állít fel, mert ez egy egész történelmi korszak féladata). A nevezett pedagógusok egyike: Szabó Imre közrejátszott. a Kisgazdapárt szervezésében is, amelyben társa, Mo- roti János volt. Ez nem véletlen. mert ennek a személynek régebben darálója volt, amely- lyel kizsákmányolta a falu dolgozóit. Szabó, hogy a Kisgazda- párt megalakulásának kellő színt adjon, még Vörösmarty „Vén cigány” című versét is el- sza vatta. Ennek a versnek refrénjét, „Lesz még ünnep ezen a világon’1 ott is és másutt is állandóan ismételgette. Hogy milyen ünnepre gondolt, az kitűnik abból, hogy más alkalommal kijelentette; „Most már visszamegyek a tanyámra, most már lehetőségem lesz, hogy megszabaduljak a tanítói pályámtól, mert ez az utolsó foglalkozás.” (Úgy gondolom, ha eddig nem szabadult meg ettől a pályától, nekünk kell hozzásegíteni őt.) Berkenye:. Ebben fl köz_ ségben is jelt adott az ellen- forradalom többféle árnyalatban. Itt, is felszínre kerülitek a letűnt világ szószólói. Lámbelk János, aki a II. világháború alatt SS-katona volt, többek között azt mondotta: „A proli név még nem tudja azt. hogy most fordul a helyzet és majd ismét úgy él, ahogy mi meghatározzuk.” Karrierjének első lépéseit azzal akarta meg- alajtózná, hogy 10—13 százalékos kamatra pénzt adott kölcsön. Úgy gondolta, elérkezett az ideje az uzsora virágzásának; A forradalmi tanács, amely itt is megalakult, a legváloga- tottabb egyénekből tevődött össze. Volt közöttük horthysta tiszt, kulák, SS-katona és egyebek. Első tevékenységük taz volt, hogy gyűjtést rendeztek a Pesten harcoló ellenforradalmárok részére. Második lépésként elszedték a fegyvereket a kommunistáktól, majd az elszedett fegyverekkel megalakították a forradalmi őrséget. Itt elsősorban az SS-katonák jöttek számításba. Ezek adták ki a jelszót — mint sok más községben is — „Aiki magyar, velünk tart”; Jelentkeztek a községben a vagyonvisszaszerzők is, így jelent meg Engerszdörfer János. Fuchs József Berkenyéről kitelepített lakos, hogy visszaszerezze a vagyonát. Ezek az egyének ellentéteket igyekeztek szítani a régi lakosok és az 1948-ban betelepültek között; Arra is elszánták magukat, hogy elégtételt vesznek a község akkori vezetőin, akik hozzájárultak kitelepítésükhöz. Akadtak itt is Mindszenty- nek hívei. Amikor tudomást szereztek arról, hogy Mind- szentyt kiszabadították és Pest felé viszik, elrendelték a harangok megszólaltatásét Ugyanezt tették Szendehelyen is. Úgy gondolták, hogy majd a harangok zúgása mellett megvalósíthatják mindazt, amelyet Mindszenty ismeretes novemberi rád i ős zó za tá ba n meghirdetett. De úgy látszik, a harangot húzó személyek elfáradtak és így nem volt erejük a meghirdetett program végrehajtáséra. Az ősi juss visz- szaszerzése így elmarad. Nemcsak a nevezett községekben, hanem a pásztói és rétsági járás minden helységében akadtak Nagy Istvánok, Morotí Jánosok, Szabó Imrék és Fuchs Józsefek, akik szerették volna a régi kiváltságaikat visz- szaszerezni. Hogy tervükből nem lett valóság, nem rajtuk múlott, hanem a magyar dolgozó nép, s ezen belül a pásztói és a rétsági járás becsületes dolgozóinak állásfoglalásán, valamint azon, hogy a szovjet hadsereg a fegyveres ellenforradalmatokat szétzúzta.
