Nógrádi Népújság. 1957. június (2. évfolyam. 43-51. szám)

1957-06-08 / 45. szám

4 NÓGRÁDI Népújság 1957. Junius % We felejtsünk! A palóc föld agrárproletár szegényparaszti rétege sokat hányódott a „dicső Horthy-rendszer“ alatt. A bő ter­mésű lankák, a föld méhének kincsei nem tudták eltartani a palóc föld szegény népét. Szegényparasztságunk vándorbotra kényszerült, hogy az uraknak fizető magyar földből legalább morzsányi neki is jusson. Az itteni földbirtokosok nem adtak munkát nekik, inkább olcsóbb munkaerőt kerestek. így hát az itteni szegénység kény­telen volt más földön munkát keresni. Megyénk agrárprole­tárjai, szegényparasztjai az Alföld nagybirtokait járták be, nyári hónapokban summásokként, a téli hónapokban erdei fa­kitermelő munkát vállaltak. Nagyi óc, Rimóc, Varsány szegény­parasztjai a Mezőhegyes! Állami kincstár summásai voltak. A téli hónapokban jöttek a szerződéskötők. Egymás között ezt a parasztok csak úgy emlegették: megint eladhatjuk magunkat hat hónapra. A szerződés könnyű volt, nem sok feltételből állt. Egy pengő részesedést írtak elő az egész részeseknek, nyolcvan fillért a félrészeseknek. Ráadásul szállást, világítást, étkezést. De milyen szállást, milyen étkezést! Barakokban laktak, húszán huszonötén egy helyiségben. Beton priccsen voltak az ágyak, a szűk pihenőt a szorosan egymás mellé rakott szalmazsákok biztosították. A pihenőhely úgy ahogy elég is lett volna, de ezek a „vándormadarak“ a kis ,vándormadaraik”-at is maguk­kal hozták, és azoknak is helyet szorítottak. Nehéz sors várt rájuk, naphosszat gondozás nélkül, napi kétszeres babfőzeléken élve kínlódtak ők is hat hónapig a 80 fillérért és az 1 pengő 20 fillérért. A kis vándormadarak ráadásul sok borsot törtek a barak lakói orra alá, hiszen a síráson kívül még sok egyéb baj i6 hatalmába kerítette őket éjszaka. Hajnalban jött a főpallér ébreszteni. Sorakozót vezényelt kapával, villával az udvaron és gyorsan megtörtént az el­osztás. Minden csoport elindult a maga pallérja után ki a földre. Mire a nap felkelt, a munkát meg kellett kezdeni, s amíg le nem nyugodott, pihenés nélkül dolgozniok kellett. Sokan megbetegedtek a hajszolt munkában, az egyoldalú táp­lálkozástól. Az étkezés silány volt és nagyon egyoldalú. Fő­eledelként babot adtak. Minden nap kétszer. Reggelire mindig szalonna. A beteg, vagy kényszerlevágásra fogott állatokat a summásokkal etették meg. Azoknak az is jó — állították a fő­intéző urak. K ulturális életet a mezőhegyesi summásfiatal a maga mód­ján élt. Esténként harmonika, vagy citeraszóra táncoltak a fáradt fiatalok, az idősebbek meg a barak ban ezerszer is megtárgyalták szomorú életüket. Üjság nem járt hozzájuk. A nemzetközi eseményekről fogalmuk sem volt, vitatkozni a poli­tikáról nem lehetett. A vezetők azt tartották •— nem való summásnak az újság. Rádiót nem volt szabad tartani, az urak azt mondták, az sok áramot fogyaszt. Moziba summások nem járhattak, számukra nem vetítettek filmeket. T A téli hónapokban az erdő fogadta szárnyai alá az agrár­proletárok és szegényparasztok egy részét. Decembertől áprili­sig ismét útrakeltek a „vándormadarak“, sok esetben gyalog tettek meg 50—60 kilométert is. A hátizsákba krumplit, kenye­ret, babot, előre elkészített rántást, szárított tésztát, vörös­hagymát raktak. Ez volt az eledelük télen. Lakásuk — ha a tanyához, faluhoz közel esett, az erdő, — rossz, pisákos lakás volt. A földön szalma, takarójuk rongypokróc. De ez volt a jobbik eset. Ha a lakott területtől távol esett az erdő, faágak­ból készítették a szobát, faharaszt volt a helyettesítő és ha nem esett az eső, ők sem áztak. Cserfa levél volt a párnájuk, rongy­pokróc a takarójuk. Fáztak és sokat dolgoztak, mégis nagyon szegényesen éltek. Rongyosan, kopott ruhákban jártak gyer­mekeik. A legtöbb családnál egy asztal, ágy és egy lóca volt a Szobaberendezés. >; , S okan ezt ma már el sem hiszik. Egyesek el sem tudják képzelni, mások lassan elfelejtik. Pedig mindez valóság tolt, élnek még azok az emberek, akiknek ilyen volt a sorsuk. Francia József Esküvői meghívók, eljegyzési értesítés, névjegy, gyászjelentés elkészítését, valamint iskolai, könyvtári és üzleti könyvek kötését, mindenfajta kereskedelmi és ügyviteli nyomtatványt ülésesen és gyorsan készít a Salgótarjáni Nyomdaipari Vállalat CÍME: Salgótarján, Rákóczi út SOS. Telefon: 15-»s és Balassagyarmati Nyomda Telepünkön, Balassagyarmat, Deák Ferenc utca i. Telefon: 131. Változások az autóbusz közlekedésben AZ ÖRÖK ÉJSZAKA TITKA Június 2-ával lépett életbe az autóbuszok nyári menetrendje. Ezzel egyidejűleg a salgótarjá­ni főtéri autóbusz-állomáson elővételi pénztárt állítottunk fel. Ezzel az intézkedéssel is az utazóközönség igényeinek fokozottabb kielégítését kíván­juk szolgálni. Jegyek elővétel­ben három nappal előre vált­hatók, egyelőre a 33. sz. Autó- közlekedési Vállalat által üze­meltetett és a Salgótarjánból induló járatokra. Hol közlekednek új járatok ? A LITRE—SALGÓTARJÁNI VO­NATOT LUDÁNYHALÁáZIN ke­resztül Szécsénnyei kötöttük ösz- sze és így Szécsénybcn csatlako­zást adunk reggel, délután a bu­dapesti és salgótarjáni autóbuszok­hoz. Ezen új járat reggel Karancs- kesziből indul és elmegy Szécsé-' nyjg, majd onnan vissza Litkén ke­resztül 7.45 órakor érkezik Salgó­tarjánba. Délután 17.35 órakor in­dul Salgótarjánból és Litkén ke­resztül Szécsényig, majd onnan is­mét vissza Karancdkesziig közle­kedik. BEINDULT ISMÉT A NYÁRI BUKKSZÉKI JÁRAT. mégpedig munkanapokon egy gépkocsival Salgótarjánból indul 7.40-kor. Sal­gótarjánba érkezik 19.20 órakor. Munkaszüneti napokon pedig két gépkocsival, melyek közül a Mát- raszelén keresztül közlekedő járat útvonalát Bükkszélen keresztül Egerig hosszabbítottuk meg. E já­rat Salgótarjánból indul $.40. érke­zik 20.25 órakor. Ezzel ismét új le­hetőséget nyújtunk a közönségnek, hogy vasárnap is eljuthassanak Egerbe. A másik Bükkszékig köz­lekedő járat, mely csak munka­szüneti napokon közlekedik. Nagy- bátonyon. a bányavároson ke­resztül közlekedik. Salgótarjánból indul í.43, érkezik 19.45. K járat­hoz csatlakozást’ biztosítottunk úgy Karancskeszi. mint Szécsény, Balassagyarmat és Szilaspogony felől. Uj járat szintén, a munkaszüneti napokon Szécsény—Magyargéc— Salgótarján között közlekedő autó- buszjárat. mely Salgótarjánba ér­kezik 10.50. indul 19.25 órakor. Ugyancsak közlekedtetjük a nyári menetrendben munkaszüneti na­pokon is a Csécse—Pásztó—szé- csényi járatot is. Ez a járat 12.10 órakor érkezik Szécsénybe és 17.45 órakor indul Szécsényből. Munkanapokon új járat a Sal­gótarján—Magyargéc között köz­lekedő autóbuszjárat, mely Sal­gótarjánból indul 10.20. érkezik 12.35 órakor. Az eddig Salgótarján-Szé- csény között közlekedő délelőtti autóbuszjárat útvonalát Varsányiig hosszabbítottuk meg. E járat Sal­gótarjánból indul 10.30. érkezik 13.40 órakor. A 11.00 órakor Salgótarjánból, eddig Ccredig közlekedő járat útvonalát Szilaspogonyig hosszab­bítottuk meg. s ezzel kapcsolatban a Salgótarjánba 14.10 órakor ér­kező járat is Szilaspogonytól köz­lekedik. Ismét biztosítjuk a hét utolsó I munkanapján Salgótarján—Balas- j sagyarmat—Drégclypalánk—Vámos- j mikola között az autóbuszjáratot, i melyet az októberi események óta j gépkocsi-hiány miatt szüneteltet- i nünk kellett. E járat Salgótarján- I ból 12.40 órakor indul és Balassa- ! gyarmattól átszállással közlekedik. | U.1 járat a Balassagyarmat—He­I rencsény—Pásztó—Gyöngyös kö- zött közlekedő autóbuszjárat is, ! amely hetenként háromszor közle- I kedik Gyöngyösig (szerda, csütör- i tök, péntek), a többi munkanapo­kon pedig Pásztóról a délelőtti órákban Felsőtoldig és vissza vé­gez járatot. E járat Balassa­gyarmatról indul 4.50. érkezik 10.45 órakor. Ezen a vonalon állan­dóan utaslemaradás volt és most az új járatok beállításával Felső­told. Ecseg. Kozárd. Kutasó. Cser- hátszentiván községek dolgozóinak kérését teljesítettük. Munkanapokon való közlekedés­sel új járat a Balassagyarmat- Herencsény között beállított dél­előtti autóbuszjárat, amely Balas­sagyarmatról indul 11.40. érkezik 13.30 órakor. (Ez a járat a piaco­sok részére nyújt korábbi haza­utazási lehetőséget.) Nógrádmarcai községbe — az ed­dig mutatkozó igények figyelembe­vételével — hétfőn, szerdán, pén­teken és munkaszüneti napokon indítunk autóbuszjáratot. Ezen já­rat Balassagyarmatról indul 11.49, érkezik 13.30 órakor. A BOKOR-PÁSZTÓ-HEREN- CSÉNY-BALASSAGYARMAT kö­zött közlekedő járat a nyári me­netrendszerben minden munka­szüneti napon is közlekedik. Ba­lassagyarmatra érkezik 0.25, in­dul (munkaszüneti napokén) 17.30 órakor. A februárban meghosszabbított Salgótarján—ózd—miskolci járat­nál a nyári menetrendben hosz- szabb tartózkodási időt biztosí­tunk Miskolcon. így a dolgozók egy nap alatt is elintézhetik ügyei­ket. E járat Salgótarjánból indul 0.20. érkezik 19.20 órakor. j}ii<iiitiiHimiiiiiiHuitimiiiii<ii!iiR)nimiiiiiiHiiitiiiiii!nii)iiiiiiinHiiiiiiiuifíii>iiiiumiHii(mh)iiMiiifmiim9y című szovjet filmet június 6-tól, 8-ig mutatja be a kisterenyei filmszínház. A film egy Csendes-óceáni expedíció munkáját vetíti elénk* A hajlongó útja Ismert figurái a régi köz- igazgatásnak csúsztak át még a felszabadulás utáni években az új államappará­tusba. Nagyon furcsa embe­rek ezek. Végtelenül udvaria­sak, szemtől-szembe a világon nincs ellentmondásuk. Min­denre nyájas mosoly van ar­cukon, sőt a csodálatos elisme­rés tekintetükben és földig ha­jolva orrukkal szántják a föl­det. ha egy munkásvezetővel kerülnek szembe. De az őszin­teség. az messze áll tőlük. Nagyon-nagyon furcsa figu­rák ezek az emberek. Bírják idegekkel a csúszást-mászást. És nem is eredménytelenül, mert valahol rátalálnak embe­rükre. Mindig akadnak, akik­nek hájsimo.gató érzés a negé­des mosoly, a csodálat, az el­ismerés. a földi ghajlás. Fel is fedezik emberükben a nagy szaktudást, szorgalmat, hűsé­get. fegyelmezettséget. Még esküdni is mernek rá. Hát ilyen felfedezett hősünk is. akit nevezzünk apjától örö­költ néven Zmeskálnak, a keresztvíz alatt kapott neve után Istvánnak. Együtt tehát Zmeskál Istvánnak. Egyszerű nevecske. Magyar nyelvjárásra mássalhangzók tömörülése miatt nehezen ki­ejthető. No de hát ez legyen a legkevesebb. Hanem a viselője! Olyan virtus volt benne — amit mellesleg ő magyarnak vall —, hogy szégyenbe hozná vele Móricz akármelyik dzsentrijét. Ugyanis katonatiszt volt. Még­hozzá horthys, ludovikás és ez sem akárhol, hanem a cí­vis Debrecenben. Az történt — de máig sem tudni, vére hajtotta-e, vagy mi az isten csudája —, hogy a pincérek legnagyobb ijedelmére lóháton ment be az Arany Bika Szálló nagytermébe. Úgy bizony, lóháton. Ő, tel­jes valóságában Zmeskál Ist­ván és lova a Fakó. No de azóta sok víz lefolyt az Ipoly on. Jámborabb lett hősünk is ... Egy kissé rr.eg- gömyedt a hajlongástól. Te­kintete sem olyan kemény már. Eltorzította az állandó erőltetett mosoly, mert ugye ő is úgy csúszott át a régi köz- igazgatásból a mai államappa­rátusba. Átcsúszott, méghozzá jól megolajozva, mert amikor 53- ban a Szécsényi Járási Tanács­tól kifelé irányították rúdját. a meeyei tanácsnál tűnt fel. Először egy néhány embert meghökkentett, de aztán a ku­tya sem törődött vele. Ott haj­longott kedve szerint. Méghoz­zá olyan kitűnőn, hogy csak felfelé tudott bukni. Ez a hajlongó ember aztán októberre megint olyan fene­mód szilaj gyerek lett, hogy ha lovat kaD. megint végig ta­pos, de most már nem az Arany Bika parkettjén, ha­nem egy néhány emberen. Hiába na, a vér nem válik vízzé. Azt mondja elsőnek a sze­rencsétlenül kétségbeesett személyzetis vezetőjének: „Maga azt hiszi, hogy mindent tud rólam? Hát nem. Nekünk nem kétezer holdunk volt, hanem négyezer... A régi földbirtokosokkal mindig tar­tottam a kapcsolatot. Ha ed­dig semmi nem voltam, majd most leszek!“ így mondta szó szerint. De hát nem úgy történt, ahogy elgondolta. 0 nem tehet róla. de egészen másként... És ami hősünknek nem volt más választása, mint új­ból hajlongani, mosolyogni, csúszni, másami. De valahogy nem volt most ennek olyan hatása és eltűnt a megyé­ből. És most tessék jól megka­paszkodni. A Balassagyarmati Város» Tanácshoz került. Ott hajlong, mint a szociális ügyek legfőbb előadója. De könyörüljenek már meg végre rajta. Ne hagyják ezt a fenegyereket ebben a szá- nalomraméltó álarcban hajlon- gani. Mert a fene tudja, még a megyéig is hajlonghatja magát. B. Gy. . SALGÓTARJÁNI ÜVEGGYÁRBAN A mindig sok nő dolgozott. A felszabadu­lás előtt is voltak már olyan üzemrészek, ahol csaknem kizárólag nőket foglalkoztattak. A női munkaerő igen előnyös volt a régi gyár­tulajdonosoknak, hiszen ők egyes munka­körökben még ügyesebbek voltak, mint a férfiak. Fizetni mégis kevesebbet kellett nekik. Ma ez már ismeretlen fogalom. A gyárban ma iß sok a női dolgozó és közöttük nem egy 20—30 éve van itt. Ha bármelyiket megkérdezzük, milyen volt azelőtt az élet a gyárban, mind azt feleli: sóikkal rosszabb mint raoít és hogy ezt nem frázisszerűen mondják, arról később meggyőződtem. Ha ezt egy rosszindulatú nyugati újságírónak mond­ták volna, az valószínűleg arról írna most, hogy azért mondták, mert félnek megmon­dani az igazat. Pedig dehogy félnek. Alig egy­két asszonynál tapasztaltam, hogy a „Ne szólj Szám, nem fáj fejem“ régi rossz elve érvé­nyesül. Ezek is inkább a férjük miatt. — „Ne írja ki a nevemet — mondta egyik asszony — majd azt mondja a férjem, hogy minek járt a szám1’. De higgyék el, hogy az ilyesmi olyan, mint egy fehér holló. Nagyrészük őszinte ésí szókimondó. Dehogy dicsérnék ők a mát, ha nem volna rajta di­csérni való. Elmondják azt is, ami nem tetszik, de legtöbbje világosan látja, hogy a múltban ilyen fajta problémáik nem is lehet­tek volna, mint amiért ma erélyesen szót emelnek. Ahhoz először is törvényadta jogok kellenek, hogy egy ilyen jog csorbát szenved­hessen. Ma például az 1-es csomagolóban szót emelnek egyik társukért, aki önkényesen otthon maradt és Oó Lajos az üzemvezető, jogosan, az üzem érdekére hivatkozva nem adott neki fizetetten szabadságot. Szót emel­nek érte, mert úgy találják, emberségesebb lehetett volna az üzemvezető, nem kellett volna Feketéné esetét ugyanúgy elbírálni, Asszonyok az üzemben mint egy olyan férfiét, aki azért maradt otthon, mert átlumpolt egy éjszakát. De az igazság kedvéért mindjárt azt is hozzáteszik, hogy a múltban bezzeg nem mert volna senki így otthon maradni, mert másnap már le is számolták. „Hiába no, ma már más az élet itt“ — mondja Háhn Gyuláné, aki 1921-től dolgozik a gyárban. „Az elmúlt években meg­szoktuk, hogy másképpen bánnak velünk és most már ragaszkodunk hozzá“. Az ilyen kis bosszúságok azonban csak kis időre tudják megzavarni a jó hangulatot. Amikor később ismét bekukkantok hozzájuk, víg zene árad szét a hangszóróból. Többen énekelnek, a kezük meg jár, de olyan ügye­sen, hogy az ember nem győzi bámulni. Hogyan lehet az. hogy az l-es fazekas kemen­ce miattuk nem tudja teljesíteni a tervét, s anyagtorlódás miatt csak 79 százalékon áll? Az üzemvezető aztán megmagyarázza, hogy nem kimondottan az 1-es export csomagoló, hanem az egész feldolgozó üzem miatt van torlódás. Ök becsületesen dolgoznak azóta is, amióta órabérben tizetik őket, de sajnos nem mindenki ilyen. A teljesítménybér megszűné­sével bizony visszaesett a teljesítmény. A be­csületes munkások fizetnek így rá. Háhn néni, Benkő Józsefné, Berta Pálné azt mondják, hogy nekik jó volt a teljesítménybér, hiszen ők most is dolgoznak annyit, mint október 23-a előtt és ahogy elnézem például Berta Pálné villámgyors mozdulatait, el is hiszem. AMIKOR HAHN NÉNITŐL az iránt M érdeklődöm, milyen volt az élet itt a Horthy-rendszer alatt, csak legyint. .,Reggel hatkor jöttünk be és csak a 10—11 óra vetett haza éjjel, Hogy a háztartásra nem maradt semmi idd? Kit érdekelt az. Akinek nem tetszett otthon maradhatott. Meg aztán hol volt akkor bölcsőde, napközi, üdülő s más ilyesmi?’’ Erről beszél Balázs néni is a 4-es korongos durvacsiszoló üzemben. De aztán mindjárt el­mondja, hogy most mit tartanak sérelmesnek. Mint betanított munkások dolgoznak már ré­gen. Balázs néni 26, Tóth Józsefné pedig 18 éve. Bátran kiállnak versenyre akármelyik férfi segéddel. A fényesítő géptől például mindenki fél. ők ott is megállják a helyüket, mégsem engedik, hogy letegyék a vizsgát és megkapják a segédlevelet, mint ahogy szám­talan férfi megkapta. Később megtudtam, hogy nyitott kapukat döngetnek. Rövidesen előkészítik őket a vizsgára. Itt van egy másik gond, amely viszont meg­oldásra vár. A HITELESÍTŐ üzemben azt reklamálták a nők, hogy pár évig már kapták a pótszabadságot, mert az egészségre káros clónsóval dolgoznak. Vagy három évvel ezelőtt aztán megvonta tőlük a minisztérium. Mo6t csak a védőételt kapják. A pótszabadság ügye pedig folyton elsikkad valahol. Ezek az asszonyok világosan látják azt is, hogy a népi hatalom kellett ahhoz, hogy ilyen problémáik legyenek. A fölszabadulás előtt nem volt se védőétel, se pótszabadság. Most pedig rendelet van rá. Hát ha van — mondják — hajtsák is végre, ne sikkadjon el valaki hanyagságából. Verekedjen érte a gyárvezetőség, a szakszer­vezet. Hát ezt meg kell oldani, nyíltan beszél- , ni kell róla. Tapasztaltam aztán olyasmit is a gyárban, hogy a férfiak magatartása is sokkal jobb most a nőkkel szemben, mint régen. (Hiába a kultúrförradalomnak itt is érződik a hatása.) A 2-es fazekas kemencén például egy-két férfi — nem írom meg, hogy kik, mert azóta biztosan megbánták és szégyellnék — arra vetemedtek, hogy káromkodjanak a behordó lányokra. No, hiszen volt i6 mit hallgatniok a szakszervezeti gyűlésen. Először Giródi Károly KISZ-titkár bírálta meg őket, aztán sorba a többi férfi. A nők szervezeti élete 1—2 hónapra meg­akadt ugyan, de március 8-án a nőnapon már olyan bensőséges ünnepség volt, hogy a nők véleménye szerint ilyen jól még nem is sike­rült. A gyermeknapot nemcsak a gyári dol­gozók gyermekéi, hanem a gyár által patro­nált Rákóczi úti iskola gyerekei számára is széppé tették. Sok mindenről lehetne még beszélni, ami a gyár női dolgozóinak az életét érinti, hogy mást ne mondjak, itt van mindjárt a leány­falusi új üdülő. Ezt a szakszervezettől kapott beutalók mellett főként azért létesítette a gyár, hogy a családos dolgozók számára az eddiginél jobban lehetővé tegyük a nyaralást; Mehet a feleség — vagy ha az asszony dolgo­zik a gyárban, a férj — és 6—14 éves korig a gyerekek. i EHETNE BESZÉLNI arról, hogyan L kímélik a terhes anyákat. Rendszeres orvosi vizsgálattal hogyan igyekeznek meg­előzni a betegségeket. Hogy a lányokat, akik sportolnak vagy színjátszók csak nappali műszakra osztják be — valamikor a tizen­hatos vagy a huszonnégyes műszak volt a sport... És még sok másról, de befejezésül csak egyet szögezzünk le: nyugodt lelki- ismerettel állíthatjuk, hogy a még meglevő hibák ellenére a gyár női dolgozóinak az élete gyökeresen megváltozott./ Szebb, emberibb az életük, nem szenvednek hátrányt a férfi dol­gozókkal szemben. Ha a nőtanács azon igyekszik, hogy a még meglevő sérelmek, ba­jok is orvoslást nyerjenek, akkor pár év múlva már csak dicséretet hall majd az újságíró. T. L.-né

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents