Nógrádi Népújság. 1957. június (2. évfolyam. 43-51. szám)
1957-06-08 / 45. szám
2 NÓGRÁDI Népújság 1957. Június 8. Egy üzemi taggyűlés tapasztalatai Gyula bácsi elbeszéli Válasz egy petícióra A párttagok nevelésében, az elvi szilárdság, egységes kiállás. a pártegység megteremtésében nagy szerepe van az alapszervi taggyűléseknek. Az MSZMP taggyűlésein ezék a kérdések fontos szerevet kapnak és segítenek a helyes párt- politika kialakításában. A párt életében nagyon fontos az eszmei és szervezeti egység. Ezekkel a kérdésekkel foglalkoztak május havi taggyűlésükön a Salgótarjáni Erőmű kommunistái, keresve azokat az okokat amelyek gátolják a pártegység megszilárdítását, a ; proletárdiktatúra teljes érvényesülését az ellenforradalom elleni harc kibontakozását az üzemben. Maga az intéző bizottság hónapok óta nem találta meg a kivezető utat. Az összefogás Helyett az egységes pártpolitika vitele helyett a torzsalkodás. alapvető kérdésekben is a véleménykülönbségek jellemezték az intéző bizottság állásfoglalását. Ennek következménye. hogy taggyűlés után suttogás, utólagos okoskodás volt hallható. Amíg a párton belül igen egészségtelen munka folyt, pártonkívül dolgoztak, de nem a kommunisták, hanem olyan elemek, akik örültek a pártegység hiányának, a civódásnak és ezt ki is használták saját érdekükben. így kerültek be a pártba oda nem való elemek, a párttagok meg- húzódása, az őszinte vélemény nyilvánulás hiánya miatt a taggyűléseken.-Vajon ki küldte őket. ki készítette fel. hogy kérjék átigazolásukat, ki mondta nekik, hogy hazudjanak a párt előtt? v Még a párton belül folyt a jnegnemértés, a viszálykodás, jsőt már egyesek frakcióról beszéltek. addig az ellenforradalom elleni harc, a politikai nevelőmunka területén fegyverszünet volt. Senki sem be- . szélt az ellenforradalomról, tihagy az egyszerűen nem múlt el. Nem szabad ezt plfelejteni. ,Egyesek úgy vélekedtek, hogy ráa Erőműben mindenki ..jófiú" evőit. Megkezdődött a dörgöI 'lődzés, a békülékenység. a politikai tehetetlenség távlata, az «Opportunizmus. Ezeket a hiányosságokat tárta fel és mutatott rá a hibák gyökerére a május havi taggyűlés. A kommunista felelősség, a párt tisztasága feletti éberség Jellemezte ezt a taggyűlést. Ennek tudatában zártak ki a pártból és nem igazoltak át elvtelen. ingatag, karrierista elemeket. Nem az intrika beszélt a párttagokból, nem a személyes bosszú, hanem az, ami nagyon fontos: a párt féltése, a pártegység megőrzése, megszilárdítása. Nem frakció volt ott. hanem utat tört masának a párttagok jelentős részében három hónap óta lappangó és fel-feltörő felelősségérzet — látva az alapszervezet tehetetlenségét. Már a taggyűlésen lehetett látni, érezni, hogy a hibák őszinte feltárása közelebb hozta, egységesebbé tette a párttagokat. Ezen a taggyűlésen a kommunisták megálljt kiáltottak az ellenforradalom suttogó propagandájának is. Megindult a munka a párt tisztaságának megőrzéséért, a pártot bomlasztó intrika ellen is. Ez lesz a helyes út. amelyen a párt közelebb jut a pártonkí- vüliekhez és lesz tekintélye a dolgozók előtt az üzemben. Így látják a dolgozók, hogy a párt nem önmagáért van, hanem a dolgozók érdekeit képviseli. Ma amikor pártunk az országos pártértekezletre készül, nagyon fontos beszélni az ilyen kérdésekről a taggyűlésen. Tudjuk; 1956 október nyoma ma még érezhető a pártonkívülieikben, de a párton belül is. Az olyan kérdések, mint az erőműi kommunistáké, még sok alapszervezetnél napirenden vannak és megoldásra várnak. Ezeket a problémákat tisztázni kell, mert ez fertőző és könnyen terjed, ha talaja van. Szoó Béla JVfem „fantasztiJ- » kas“ dolgot akarok megírni, nem is valami szerelmi drámát, hisz azt már nagyon sokan megírták előttem szebben és tökéletesebben. Csupán azt a bensőséges érzést szeretném tolmácsolni, amit Gyula bácsi a Zagyva- pálfalrá Üveggyár munkásigazgató - ja mondott el KISZ-szerveze. tünk megalakuló ülésén. „Most szeretnék fiatat lenni, most amikor az élni szónak igazi értelme va.n. Mi csak keserűségre, az örökös megaláztatásra emlékszünk vissza. Most, amikor az októberi események során újbólr vissza akarták hozni ezeket a szörnyű emlékeket, elgondoltam, hogy milyen is a mostani fiatalság. A zöme megérti, hogy mit adott a népi demokratikus rendszer, de vannak olyanok... no de ezekért kár is szót szaporítani. Majd megtudták volna akkor, hogy mi az igazi „magyarság“ és mit értettek az „urak“ a magyarok „istenén“. De ők ezt még nem értik meg. De mi már akkor is megértettük az igaznak igazi értelmét —, folytatta tovább — öreg, igazi kommunisták tanítottak bennünket arra, hogy minden időben és mindig helyt ikell állni a párt igaz ügyéért. Nem szabad annak előfordulnia, hogy az emberen az ösztönök legyenek úrrá.’’ Ezután Gyula bácsi egy igen egyszerű példán mondta el az ő kommunista nevelését. „Egyszer az egyik ismert „vörös“, mert ennek nevezték a kommunistákat, elém adott egy darab papirost és azt mondta, hogy írjam rá a nevem. Persze ez lehetetlen volt, mert a papír össze volt firkálva. Erre így felelt az öreg bácsi: „No látod, édes fiam, ilyen a részeg ember agya is, abba nem fér már semmi.“ A későbbiekben hangsúlyozta, hogy napjainkban is többször előfordul, hogy a fiatalos életkedv „elmélyítését“ sok fiatal a borban, vagy ahogy mondani szokták, a „piá”-ban látja. Nem jó közmondás az, hogy fiatalság, bolondság. A fiatalság szerintem a jövő alapja, gerince, öröme, az élet fája és olyan gyümölcsöt fog teremni, ahogy azt mi beoltjuk és ahogy azt mi öreg kommunisták nevelni fogjuk." A továbbiakban beszélt a kommunista erkölcsről, s végezetül elmondta, hogy ő milyennek képzeli el a jövő KISZ- szervezetét: „A KISZ olyan szerv legyen amelyre a párt minden időben számíthat, és töltse be a párt segítőjének szép és megtisztelő szerepét. K öszönjük Gyula bácsi kis elbeszélését, amiből sokat tanultunk és azon leszünk, hogy a párt mindig számíthasson ránk és minél hasznosabb tagjai lehessünk szocializmust építő hazánknak. SZAKÁCS JÓZSEF KISZ-titkár. Zagyvapá Ifalvi Üveggyár. HÍREK Franciaországból Párizs, (MTI) A párizsi könyvpiacon Nagel könyvkiadó sorozatában magyarországi útikönyv jelent meg. A felszabadulás óta ez az első. Nyugaton kiadott magyarországi ismertető. A kiadó rövidesen angol és német nyelven is megjelenteti a magyarországi útkalauzt, Az miiHimmHiiflnmiimtiiitHiiiiminnMnflilin útikönyvet Thomas Schreiber írta. •• áv. • Csütörtökön reggel a Pireneusokban lezuhant egy Broussard típusú francia katonai repülőgép. A gép fedélzetén háromíőnyi legénységen kívül három ejtőernyős is volt. Mind a hatan életüket vesztették. A francia belügyi hatóságok Robert Lacoste algériai miniszterrezidens kérelmére ' a Franciaországban tartózkodó algériaiak között levő „veszélyes elemek" ártalmatlanná tételére nagy razziákat rendeltek el több francia nagyvárosban, így Párizsban is. A fővárosban csütörtökön reggel 128 algériait tartóztattak le egy monstrerazzia után. Megoldható-c a dolgozó parasztok társadalombiztosi* tása? Szerkesztőségünk a napokban levelet kapott a Balassagyarmati Járási Tanácstól. A levél egy megszövegezett petíció, amelyben vázolják a parasztság „reménytelen sorsát* s meghatározzák a „reménytelenségből" kivezető utat. Ez az át nem más — s véleményünk szerint ez a leghelyesebb —, mint a dolgozó parasztok társadalom- biztosítása. A petíciót helyeslik és megvalósítását támogatják: Uliczki József járási VB-elnök, Czibulya István városi VB-elnök, Hovanecz Béla városi VB-elnökhelyettes, Ka- lapcza János járási mezőgazdasági osztályvezető s a járási, városi MSZMP Intéző Bizottságának elnökei. A petíciót — mint ahogyan ezt az ellenforadalom és az elienforadalmárok tették — elküldték a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökéhez, s számos megyei, járási, városi tanácsnak és a megyei szerkesztőségeknek (csak éppen a Nógrád megyei pártbizottságnak és a Megyei Tanácsnak nem) gondolván, liadd legyen ebből egy országos „parasztmozgalom”, amely majd „kierőszakolja" a kormánytól, és a nehéz gazdasági helyzetben levő hazától a dolgozó parasztok társadalombiztosítását. A Nógrádi Népúság Szerkesztősége nem ért egyet az ilyen petícióval és a benne foglaltakkal. Nagyon helytelen módszernek tartja a petíció fentebb vázolt terjesztését. Az egyénileg dolgozó parasztság társadalombiztosítás sát csak a termelőszövetkezeti mozgalomban való részvétellel lehet kielégítő módon megoldani. Ugyanis falun is fel kell építeni a szociaiizmust. Elmaradt mezőgazdaságunkat csak úgy tudjuk korszerűsíteni, dolgozó parasztságunk életszínvonalát csak úgy lehet tartósan és jelentős mértékben emelni, a kulturális elmaradottságát, s létbizonytalanságát végleg felszámolni, ha az egyéni gazdálkodás bizonytalanságáról áttérnek a tartós felemelkedést jelentő szövetkezeti gazdálkodás útjára. Tehát nem az egyénileg dolgozó parasztok társadalom* biztosítása, hanem a szövetkezeti gazdálkodás menti meg a parasztokat a „reménytelen sorstól“, a bizonytalanságtól, az aszály s más természeti csapás szeszélyétől, az öreg korral járó aggályoktól. Hiszen manapság a szövetkezeti parasztok és családtagjai ingyei es kórházi ápolásban részesülnek és 85 százalékos kedvezmény illeti őket a szükséges gyógyszer megvásárlása alkalmából. A kormány azon munkálkodik, hogy amint az ország gazdasági helyzete megengedi, megalkotja a szövetkezeti parasztok társadalombiztosításáról szóló törvényt. Mindezt illene tudni és. azon munkálkodni az illetékeseknek, hogy minél több dolgozó paraszt ismerje fel a szövetkezeti gazdálkodás egyéni és népgazdasági jelentőségét. A Balassagyarmati Előre Termelőszövetkezet a gazdálkodásban elkövetett hibák ellenére is utat mutat a boldogulás, a jó paraszti életmód felé. Erről nem szabad megfeledkezni. Ma már a munkásosztály, a népi demokrácia állama teherbíró képességéhez mérten megadja a legnagyobb anyagi és erkölcsi támogatást a parasztságnak ahhoz, hogy az új technika és közös munka alapján újjászervezze a mezőgazdasági termelést, és megalkothassa a biztonságos, jómódú gazdasági életet. a nógrádi népújság szerkesztősége Új vonások az egyiptomi életben Néhány nappal ezelőtt Kairóban megünnepelték a tavasz ünnepét, vagy ahogy az egyiptomiak mondják, a Sam el Nesszimet. Ez talán az egyiptomiak legnagyobb ünnepe, olyan esemény, amely a hagyományok szerint mindenkit kimozdít hazulról. Ezen a napon a piramisok körül nagy nyüzsgés volt: a kairóiak kirándultak. Este azután a villamosok és az autóbuszok zsúfolásig telten szállították haza a kirándulókat. Kevesen szánták rá viszont magukat arra, hogy belépjenek a Mena House kertjébe. A Mena House régi, hatalmas szálloda, amelyet még néhány esztendővel ezelőtt csak az effen- dik, a pasák, a bejek és a gazdag külföldiek látogattak. Az a kevés ember is, aki ide belépett, bizonytalan léptekkel járt-kelt, kissé mesterkélt pózokban üti az asztaloknál. „Uj” emberek voltak, akiket a forradalom hozott a felszínre és akik elfoglalták, olyan üresen maradt helyét, akiik vagy eltűntek, vagy okosan visszahúzódtak..!! Hogy néz ki Egyiptom belső élete? A mikor ezeket az embereket néztem, eszembe jutottak egy egyiptomi barátom előző nap hallott szavai: „önök, európaiak, nem akarják meglátni, mi történik nálunk. Nem tudnak a felszín alá tekinteni. Csak az érdekli önöket, hogy, mit fog tenni Nasszer, hogy vajon megoldódik-e a Csatorna válsága, hogy a Nyugattal vagy a Kelettel tartunk-e? Az már nem érdekeli azután senkit, hogy mi történik életünk belső vonatkozásaiban". Ebből az életből láttam meg valámit a Mena House kertjében, ahol aznap este újkeletű tisztek, új közigazgatási és állami tisztviselők foglaltak helyet az asztaloknál. Akit csak egy kicsit is érdekel az, ami határainkon kívül történi^ nem feledkezhet meg a világnak erről a részéről. Ahmed Abbud, Amerikába utazik, miután előzőleg megállapodott Nasszerrel, hogy ott hasonló feladatot teljesítsen. Az olvasó számára Ahmed Abbud neve keveset vagy esetleg semmit sem mond. Egyiptomiban azonban igen sokat. Abbud — lehet mondani — a legjobban „államosított“' egyiptomi állampolgár. Voltak kőolajfinomítói, volt egy hajós- társasága, öt cukorgyára, % az új rend ezeknek a vállalatoknak a nagy részét elvette tőle, s most mégis éppen o utazik — Nasszer engedélyivel — New Yorkba, hogy ott üzleteket kössön az amerikaiakkal. Kétségtelenül nem ezeken a tényeken keresztül lehet meglátni azt, ami az egyiptomi élet belsejében lejátszódik és átalakul. Meglátogatok például egy hajdani földbirtokos családot és a látottak után ítélve, azt kell mondanom, hogy semmi sem változott, a család minden tagja épp úgy él, mint öt esztendővel ezelőtt, ugyanazok a szokásai, ugyanaz az élete. Ha azonban az ember felkeresi egy gyár igazgatóságát, vagy beszél egy bankigazgatóval, esetleg érdeklődik valaki után, aki azelőtt egy vállalat ügyvezető igazgatója volt, akkor valóban azt tapasztalja. hogy itt minden megváltozott. „Nos — mondják —, az ilyen apró megfigyelésekből meg lehet érteni, hogy mi történt Egyiptomban". A földreform Nem szabad tévedésbe ejtenie bennünket annak, hogy az Ahmed Abbud-féle régi bankárokat az új rendszer is felhasználja, vagy, hogy a hajdani nagybirtokos család élete — legalábbis kívülről — nem változott meg. A változások megvannak és a forradalom — vagy az, amit itt forradalomnak neveznek — megmozgatta annak az életnek a vizeit, amely századok óta igen élesen elkülönült kasztokra oszlott. A kiinduló pont, sőt az egyetlen igazi forradalmi lépés középpontja a földreform volt, amelyet részben valóban szociális szempontok, részben azonban demagóg célok érdekében hajtottak végre, ahogy ez általában történni szokott. A földreform mindenesetre némi szocialista ízt adott Nasszer „filozófiájának". A földreform 200 feddanban (80 hektáron) állapította meg a földtulajdon felső határát és ezzel kihúzta a talajt a maradi zsíros nagybirtokosság alól. Ezen az úton annyira mentek, hogy gondoltak még a pasa és a bej címek eltörlésére is. Másik forradalmi úiítás gyökereit egy különös törvényben lehet megtalálni, amelyet igyekszem röviden ismertetni, hogy a kérdést világosabbá tegyem. Ez a különös törvény minden vezetőállású férfinak kötelességévé teszi, hogy 60. életéve betöltése után visszavonuljon, nyugalomba vonuljon. Természetesen vannak különböző kivételek, de a lényeg továbbra is az, hogy minden rendszernek mindig szüksége van több ezer bársonyszékre. saját hívei számára, a fiatalok számára. Ha az ember megkérdezi, hogy kik a mai egyiptomi rendszer támaszai, a válasz az. hogy a katonák, a századosak, az őrnagyok, az ezredesek. Mindebben nem szabad azt látni, hogy a rendszerben csak az új rend híveinek a támogatása a cél, és hogy ígv sok ember érdekhüségét biztosítják. Ezekben az intézkedésekben megvolt és megvan az a törekvésük, hogy frissebb erőkből új, ipari, pénzügyi, igazgatási vezető osztályt alakítsanak ,ki. amelynek nincsenek a múlthoz húzó. kötelékei. Ha a forradalom, amely kissé szindikalista, kissé baloldali és lényegében nacionalista. el is ért valami eredményt, ez csak itt látható, más területen a helyzet már sokkal sötétebb, ellentmondásosabb. Egv délután néhány egyiptomival beszélgettem. Mondtam nekik, hogy meghívást kaptam, látogassam meg a Tahrir megyében levő mező- gazdasági övezetet. Kételkedve mosolyogtak: „Szép. de csak kísérleti dolgok — mondották —. és igen sokba kerülnek. Amerikai szakemberek mintagazdaságokat építettek s az ott dolgozó kiváltságosok luxusparasztok. Menjen inkább egy akármilyen faluba és ott keresse az elvben helyes, de a gyakorlatban nagyon bizonytalan földreform valódi eredményeit’*. Azoknak a tiszteknek a csoportja, akik Farukot lemondásra kényszerítették, kezdetben meglehetősen heterogén volt, mindaddig, amíg e] nem határozták a földreformot. A földreformtól mindenki igen sokat várt. Nemcsak azt remélték, hogy megtörik az egyiptomi élet felett mező- gazdasági termékeikkel (gyapot, hagyma, cukornád) uralkodó háromszáz család uralmat, hanem azt is. hogy új társadalmi osztályt tudnak létesíteni. s kisbirtokosok osztályát. Ennek az osztálynak az lett volna a feladata, högv tagoltabbá tegye a nemzet életét és „alapja” legyen a rendszernek. Ugyanakkor, ennek a tervnek az is célja volt, hogy a mezőgazdasági szektorból az ipari szektorba tereljék át a kisajátított nagybirtokosok pénzét. Más az élet a kunyhókban is El kell ismerni, hogy az egész helyzetet figyelembe véve, a forradalmat vezető katonatisztek álma nem volt ostobaság. Hozzá kell azonban rögtön tenni azt is. hogy a valóság alaposan megváltoztatta ezeket a vágyakat. Meglátogattam egy kisebb falut, amely a mi fogalmaink szerint inkább sárkunyhók halmazának nevezhető. Első pillantásra úgy látszott, hogy itt is a régi élet folyik, ugyanaz a nyomor. ugyanaz a küszködés, ami régen, s amit a gépek és az új szerszámok sem enyhítettek. Mégis, többezerévi ten- gés után, valami új. mégis történt: a fellaho-k egy része földet kapott és földbirtokossá lett. De, ha valaki megkérdezné, hogy a kisbirtokosok új társadalmi osztályának van-e már saját arculata, az egyiptomiak erre a kérdésre, mindig csak azt felelik, hogy túl korai lenne véleményt mondani és hogy az egész újítást nagyobb bátorsággal kellett volna keresztülvinni. Egyeseik azt mondják, hogy a reform — mivel nem terjed ki a vallási vezetők tulajdonaira —, túlságosan korlátozott és az öt fed- den (2 hektár) föld igen kevés egy-egy család számára. Azok, akik 30 évi részletre földet kaptak, panaszkodnak, hogy kevés a föld, aki viszont nem kapott földet, amiatt panaszkodik. Azok, akiktől elvették a földet, azzal, hogy 30 év alatt visszakapják annak ellenértékét, el nem adható államkincstári jegyekben, panaszkodnak. meri nem kapnak kamatot. Kiforgatták sarkaiból a régi mezőgazdasági kapitalizmust. de nem sikerült létrehozni az új ipari kapitalizmust. ahogy azt szerették volna. Üj kisbirtokosok , létezését tették lehetővé, ezek azonban nem állnak meg saját lábukon és így az állam igyekszik mezőgazdasági szövetkezeteket létrehozni. A fentiek mindenesetre megmutatják, hogy az egnVP- tomi életben valami megmozdult. Nasszer mehet vagy maradhat és végrehajthat olyan kompromisszumokat, amelyeket ma nélkülözhetetlennek kel] tartanunk. Mindenesetre tény, hogy a közép-keleti mozgolódást (a nem arab Izraeltől eltekintve) Egyiptom indította el és rélja — legalábbis részben — a társadalom átrendezése. (A „La Stampa“ kü- . lön tudósítójának cikke).
