Nógrádi Népújság. 1957. május (2. évfolyam. 34-42. szám)

1957-05-29 / 42. szám

1957. MÁJUS 29. NÓGRÁDI Népújság 5 tériumok munkájának megjavításával együtt. Gazdaságos termelésért foly­tatott munkánk akkor lesz eredményes, ha abba vala­mennyi dolgozót bekapcso­lunk. E feladattal kapcsolatban érinteni kell a munkástaná­csok szerepét. Létrejöttükről munkájukról nem kívánok so­kat mondani, azt mindnyájan ismerjük. Az eltelt idő eddig nem sok jót mutatott a mun­kástanácsokról. A jövőjüket a következőképpen gondoljuk el: a munkások fokozottabb bevo­nására feltétlen szükség van az üzem irányításában. Ezt vi­szont mi úgy gondoljuk, hogy fokozottabban kell a szakszer­vezetekre ruházni, emellett meg kell találni még más mó­dot is. Érdemes lenne gondol­kodni azon. hogy a munkásokból és szak- szervezeti vezetőkből, bi­zalmiakból nem lenne-e helyes létrehozni egy ta­nácsadó, segítő jellegű szervezetet. Ezzel lehetséges, hogy meg tudnánk szüntetni azt az ál­datlan állapotot, ami most van. Érdemes lenne vizsgálat tárgyává tenni a fordulat éve előtti ÜB-k munkáját, hogy mi lenne az, a jó, amit haszno­síthatunk. Ezzel kapcsolatos kérdéseket helyes lenne, ha az országos pártértekezlet tisztáz­ni tudná. Mindezek mellett szólni kell a gazdaságos ter­melésnél a műszakiakhoz való viszonyunkról is. Pártszerve­zeteinknél korábban nagyobb, ma már kisebb mértékben csak egy-két helyen tapasztal­ható a műszaki ellenesség. A párt felvilágosító munká­ja nyomán e téren a dolgok már rendeződnek, de helyen­ként még mindig találhatók az olyan vélemények, esetleg in­tézkedések, amelyek a műsza­kiaknak nem növeli, hanem csökkenti bizalmát, munka­kedvét. Ezzel feltétlen szakí­tani kell, de meg kell szüntet­ni azt is, hogy vannak egyes gazdasági vezetők, akik el nem vég­zett munkát vesznek át, amikor több bért fizetnek, mint amennyi a teljesít­mény szerint jár. Eddig a gazdaságos terme­lésnek elhanyagoltuk egy olyan elősegítőjét is, mint a szocialista munkaverseny. Ezt a feladatot jóformán a KISZ végezte — eredményesen. Szakszervezeti és gazdasági vezetőinknél még .több vita fo­lyik a munkaverseny szerve­zéséről, értékeléséről, nyilvá­nosságáról. mint amennyi az e téren kifejtett munka. Fel­tétlen itt az ideje, hogy e té­ren gyökeres fordulatot érjünk e!, mert az üzemek már dön­töttek, megszületett az első parosverseny Mátranovák és Szorospatak között és ma már nagyon sok brigád is vetélke­dik egymással. A termelés pártellenőrzése A termelés pártellenőrzése az elmúlt időszakban a pártszer­vezeteknél sem volt a fő fel­adatok között. Azokon a he­lyeken pedig, ahol a termelés párteiienőrzésére jutott az erő­ből, ott régi módon végezték azt. Értekezletekkel és aktí­vákkal kívánták csupán meg­oldani e feladatokat ahelyett, hogy a helyszínen segítenének és a párttagságot, az üzem valamennyi dolgozóját bekap­csolnánk a termelés megjaví­tásába, gazdaságossá tételére. A bányáiknál a termelés pártellenőrzését gátolja az a tény is, hogy megoldat­lan a bányász pártszerve­zetek szervezeti felépítése. Több helyen eltér az üzem­egység szervezeti felépítésétől. Ezen változtatni kell, hogy minél jobb munkát tudjunk kifejteni. Az üzemeknél az 1957-es terv teljesítésnek kilátásai jók. Legtöbb üzem megkapta az éves terv keretszámait, meg­vannak a szükséges rendelé­sek. Az a feladat, hogy gazda­sági vezetőink minden erővel legyenek a terv teljesítésén, az olcsóbb, ugyanakkor minő­ségileg jobb termelésen. E té­ren a kezdeti lépések, megszü­lettek. több helyes intézkedé­si tervet és más eljárást fo­ganatosítanak e célok elérésé­re. Pártszervezeteink felada­ta. hogy segítsék a gazdaságos termelésre irányuló munkát, hogy e téren is mielőbb döntő fordulatot érjünk el. A mezőgazdaság Az ellenforradalom hatása a falun nem volt olyan, mint a városban, de kihatott az őszi munkákra, a szocialista szek­torokban a munkafegyelemre. Az ellenforradalmárok fő tá­madása következtében több termelőszövetkezet feloszlott, megdézsmálták állami gazda­ságunk vagyonát. Falun a szo­cialista szektorokban is a kor­mány intézkedései kedvező ha­tást hoztak a termelőszövet­kezetek védelmében, a gép­állomások önállóságának nö­velésére hozott kormányintéz­kedések. A megalakuló pártszerveze­tek szintén segítettek a falu jó politikai életének kialakí­tásában. Ma a parasztság termelési ked­véről elmondhatjuk, hogy megnövekedett, a paraszt­ság termelési biztonsága jó. amit több példa is igazol. így a több gépvásárlás, javuló adófizetés stb. A dolgozó pa­rasztság helyesli a kormány­nak a mezőgazdaság belter­jességére való irányvonalát, de ezt nekünk jó agropropa- ganda előadásainkkal és más módon kell segíteni. Parasztságunkban a bel­terjességre megvan a haj­lam, de e téren a többéves mulasztásokat kell pótol­nunk és segíteni kell őket a helyes gazdálkodás, a jó vetésforgók, a jövedelme­ző termelés megteremtésé­ben. Az ellenforradalom után a falusi osztályellenség, a kulá- kok, volt csendőrök, földes­urak nagy támadást indítottak a termelőszövetkezetek e'len. 1956 októbeiében a megyében 100 termelőszövetkezet műkö­dött, amelyből az ellenforra­dalmi támadás következtében 52 oszlott fél. A politikai hely­zet megszilárdulása után a fel­oszlott termelőszövetkezetek­ből 12 termelőszövetkezet új­jáalakult. Ez év március 31-én a megyében 67 termelőszövet­kezet működött 1632 családdal, 2000 családtaggal. 24 000 kát. hold területen. I A termelőszövetkezetek- mind gazdaságilag, mind politikaüag megszilárdul, tak. Á ceredi Búzakalász, a magyargéci Marx Károly Termelőszövetkezetek tag­jai fegyverrel védték szö­vetkezetüket. Más termelőszövetkezet tag­sága az ellenforradalmárokkal vívott harcban megedződtek, politikailag sokat okultak és megszilárdult hitük a szövet­kezén mozgalom iránt. Mutat­ja a termelőszövetkezetekért való felelősséget az a tény is, hogy a korábbi évekhez ké­pest jobban védik a közös va­gyont és több erőt, figyelmet fordítanak a gazdaság fejlesz­tésére. A termelőszövetkezetek megszilárdítását erősítik a ter­melőszövetkezetekben meg­alakult pártszervezetek. Jelen­leg a termelőszövetkezetek tagságának 15 százaléka tagja a pártunknak, ami biztosítja a párt vezetését. De az igazat megvallva, meg kell mondani azt is, hogy e téren néhány já­rásban még van pótolni való. Termelőszövetkezeteinknél ez évben a belterjességre való törekvés még nem jut megfe­lelő módon kifejezésre. Ez adó­dik egyrészt abból, hogy az őszi vetések, valamint a szer­ződéses növények vetése meg­szabta a terület felosztását. Kedvező törekvések vannak viszont a pillangósok felülve- tésénél, amely az előző évhez képest megkétszereződött. Termelőszövetkezeteink éle­tében ma egyik, hiba az, hogy csökkent az állatállomány szá­ma. A szarvasmarha közel 43 százalékkal, ezen belül is a te­hén 33 százalékkal csökkent. E téren gyors fordulatot kell elérni, mert a belterjesség meg­valósítása állatállomány nélkül csak felesleges szóbeszéd, nem beszélve arról, hogy a jövedel­mezőségre is rossz kihatással van. Javítani való van a ter­melőszövetkezetek és az egyé­nileg gazdálkodó parasztok és a tsz viszonyán. Legtöbb he­lyen nyoma van még az ellen­forradalmárok által szitott el­lentéteknek. amik főleg föld- rendezésekből fakadtak. Ahol a földrendezésre vonatkozó in­tézkedéseket végrehajtották, megnyugtató módon rendez­ték, ott a viszony javult és nem egy helyen a termelőszö­vetkezetek és az egyénileg gazdálkodó parasztok helyes kapcsolatot tartanak fenn. Azokon a helyeken, ahol a termelőszövetkezetek gazdasá­gi irányítása jó kezekben van, ott az egyéni parasztok több­ször fordulnak szakkérdések­ben tanácsért a termelőszövet/ keztek vezetőihez. Sajnos, a nagy többség még elzárkózik az egyéniektől és olyan maga­tartást tanúsítanak, hogy nem akarják fejleszteni a termelő­szövetkezetet. Ugyancsak rossz a viszony a termelősszövetke- zetek és a gépállomások kö­zött. Ez részben annak tudha­tó be, hogy a gépállomások önelszá­molásra való áttérésnél túlzott munkadíjtételeket állapítottak meg. Emiatt van az is, hogy a ter­melőszövetkezetek sokszor erejüket meghaladó gépvásár­láshoz folyamodtak. E téren feltétlen változtatni kell. ami­ben oroszlán rész a megyei tanács mezőgazdasági osztá­lyára hárul. A mezőgazdasági szocialis­ta átalakításában komoly helyet foglalnak el a me­zőgazdasági szakcsoportok. Erre mi eddig nem nagy fi­gyelmet fordítottunk. Mutatja ezt az a tény is, hogy jelenleg hat termelőszövetkezeti cso­port működik 210 családdal. Feladataink az iparban 1. Minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy az éves tervün­ket teljesítsük. Azokban az iparágakban, ahol az anyagel­látás nehezebb, vagy csak ép­pen biztosított, ott nem első­sorban a terv mennyiségi túl teljesítésére kell törtekedni, ha­nem a’ gazdaságos termelésre, az anyagtakarékosságra, az ön­költségre. Emellett az export tervteljesítést sem hanyagol­juk el, mert az export tervtel­jesítésével jelentős bevételeket biztosíthatunk nemzetgazdasá- guhknák. A gazdaságos terme­lés szükségszerűen megkövete­li azt is, hogy úgy anyag, mint bér terén szigorú fegyelmet tartsunk be, hogy csak a meg­dolgozott munkáért fizessünk bért. 2. A sikeres munkának el­engedhetetlen feltétele a ter­melés pártellenőrzésének meg­javítása. Szakítva az eddigi Jellemző, hogy mennyire nem foglalkoztunk ezekkel, hogy ezek működése alapszabályel­lenes. Gazdálkodásuk lénye­gében az egyéniekével azonos és eddigi működésük is csak a begyűjtési kedvezmények ér­dekében volt. A földművesszövetkezetek keretén belül 70 szakcsoport van, amelyből 57 a méhész, kevesebb zöldség, gyümölcs és állattenyésztő szakcsoport van. E szakcsoportok működésében sok jó közös vonást találha­tunk, amit feltétlen tovább kell fejleszteni, annál is in­kább, mert a Kínai Népköztár­saság példája e téren is sok tanulságot szolgáltat. Az állami gazdaságok és gép­állomások munkája az ellen- forradalom óta szintén javult. A mezőgazdasági munká­kat időben és jó minőség­ben elvégezték. Néhány esetben sikerült az ön­költséget is csökkenteni, de ma a legnagyobb probléma a gazdaságos termelésből adódik. Ha a tej előállítását, az itatá­sos borjúnevelést, a növendék­nevelést, marhahízlalást, vagy más területeket nézünk, rend­kívül magasak még az előállí­tási költségek, a ráfordított összeg. Szintén van javítani­való az egy egységnyi terület­ről való betakarított termé­nyek mennyiségénél is. Mind­ezek megjavítása, az állami vagyon megvédése olyan fel­adat, amiért az állami gazda­ságoknál dolgozó kommunis­táknak a gazdasági vezetőkkel együtt vállvetve kell küzdeni és a mezőgazdaságban nem sikeres gyakorlattal, a ter- melés-pártellenőrzésbe vonjuk tíe minél nagyobb számban az egész párttagságot, az üzemek minden dolgozóját. Pártszerve­zeteink elvi iránymutatásával, a szakszervezetek és gazdasági vezetők szervezzék meg a munkaversonyt, amelyek a ki­tűzött fő feladatokra irányul­janak elsősorban. 3. A mezőgazdaság szocialis­ta szektorában ugyancsak a gazdaságos termelés a fő fel­adat, hogy kevesebb önköltség­gel minél nagyobb mennyiségű terméket hozzunk le az egység­nyi területekről. Termelőszö­vetkezeteinknek adjunk meg minden segítséget a megszilár­dításhoz, újítsuk fel a korábbi években bevált patronázsmoz- galmat, törődjünk többet a szakcsoportokkal, hogy a ter­melőszövetkezeti mozgalom új módon minden erőszakosságot mellőzve a közeljövőben fejlő­désnek indulhasson. Kedves elvtársak.! A nemzetközi imperializmus 1956 őszén nemcsak hazánk el­len indított támadást, hanem agressziót követett el a függet­lenségét védő Egyiptom ellen is. Úgy Magyarországon, mint Egyiptomban a harcból a függetlenség, a béke, a szocializmus erői kerül­tek ki győztesen, s ezzel két háborús tűzfészket lo­kalizáltak. Azóta a nemzetközi életben bizonyos enyhülés állott be, a tárgyalások szelleme előtérbe nyomult. Az imperializmus há­borús szándékát azonban to­vábbra is fenntartja, igyekszik olyan eseteket csinálni, mint jelenleg Jordániában van. To­vább folytatja az atom. és hidrogén-fegyver kísérleteit, nem törődve annak az emberi­ség életét veszélyeztető követ­kezményeivel. A haladó em­beriség, megyénk békeszere­tő dolgozói is ez ellen feleme­lik szavukat, hogy megakadá­lyozzák az imperializmus há­borús mesterikedéseit. A szocialista népek a ma­gyarországi ellenforradalmi események után szorosabbra zárták soraikat. Segítségünk­re siettek, hogy mielőbb talp­ra álljunk, hogy elkerüljük a népgazdaságunkat fenyegető inflációt. I A szocializmust építő né­pek az igaz barát, az idő­sebb testvér módjára cse­lekedtek, ragyogóan telje­sítették a proletár interna­cionalizmus lenini útmuta­tását. t Népgazdaságunk szempontjá­ból döntő jelentőségű volt a Moszkvában lefolyt szovjet­magyar tárgyalás. Az ott meg­kötött megállapodás igazi pél­dája a kis és nagy népek egyenjogúságon, kölcsönös elő­nyökön nyugvó kapcsolatuk­nak. Megyénk dolgozóinak köte­lességét teljesítjük, amikor új­ból kifejezzük köszönetünket a Szovjetuniónak, a testvéri szo­cializmust építő országoknak, külön is Csehszlovákiának, akik segítettek a nehézsé­geinken. Tanácsúk, anyagi se­gítségük, mind elősegítette az ellenforradalom leverését, a szóéiáliímus győzelmét. Az ellenforradalom felett aratott fegyveres győzelmünk­kel, az okozott nehézségeken a testvéri népek segítségével túl vagyunk és ügyünk győzni fog, mert velünk a Szovjet­unió vezette béketábor száz­milliói. ezért ügyünk legyőz­hetetlen. HO ZZÄ SZÓL A S OK A pártbizottság beszámolója felett széleskörű vita indult meg. A megjelentek iközül mintegy 110-en jelent­keztek felszólalásra, ezek közül 18 hozzászólt, a hoz­zászólások egyhangúlag tükrözték a párt egységét és elítélték az ellenforradalom tevékenységét. A felszóla­lások közül az alábbialkat közöljük: Körmendi Ferenc iskolaigazgató. Héhalom Örömmel tölt el az az ér­zés, hogy egy ilyen nagy ak­tívaértekezleten, mint a mai is, részt vehetek. Eddig még ilyenben nem volt részem. Már az ellenforradalom ide­jén is, de most a beszámoló ha­tására nagyon elgondolkod­tam, hogy mi okozta a mi ifjú­ságunkban az elferdülést, ho­gyan került az ellenforradalom oldalára. Feltétlen azt a tanul­ságot szűröm le, hogy nem volt megfelelő az ifjú­ságunk nevelése, és hogy rossz irányba terelődött az ifjúság figyelme, annak okai vagyunk mi is, kom­munista pedagógusok, de ezen túlmenően a szülők is. Nagy tanulság lehet számunkra, hogy 1945 óta az ifjúság nevelését több helyen olyan pedagógusok­ra bíztuk, akik ellenséges magatartásúak voltak. Itt kell megemlíteni Mlinari- kot, aki az ifjúságot ferde irányba nevelte. De meg kell említeni a szülő­ket is. Többek között a kom­munista szülőket, akik bi­zony nem nyújtottak segítsé­get a pedagógusoknak, nem hívták fel a becsületes peda­gógusok figyelmét, a népelle­nes pedagógusok munkájára, ehelyett általánosságiban tá­madták az egész pedagógussá- got. Tehát a jövőben a szülők adjanak támogatást a peda­gógusoknak, hívják fel a fi­gyelmet a gyerekeknél tapasz­talt ferdeségekre, így eredmé­nyesebben tudunk dolgozni. Nem lennék őszinte és nem volnék jó pedagógus, ha nem mondanám el, hogy bizony a pártvezetőink támogatását so­kat hiányoltuk az iskolában. Nem érdeklődtek a nevelői munkánk után, és így bizony halmozódtak a hibák. Ahhoz, hogy jó munkát tudjunk vé­gezni, szükség van arra, hogy a pedagógusok megkapják a kellő támogatást, mind a párt vezetőitől, mind pedig a szü­lőktől. Ezután a felszólaló elmondta egy példában, hogy 1956. októ­ber 27-én őt hogyan bocsátot­ták el igazgatói állásából, azért, mert kommunista volt. Víajd igy fejezte be: — Én elmondtam nekik ak- :or. hogy egyáltalán nincs ! joguk, hogy engem elküldje- nek igazgatói állásomból, mert ide nem ők, hanem a minisz­térium helyezett. És ebben az álláspontomban a község be­csületes dolgozói támogattak is. Szeretném aláhúzni azt a gondolatot, amelyre a beszá­moló felhívta a figyelmün­ket, az adminisztrációs mód­szerekre., Az adminisztrá­ciós módszerek alkalmazása nem jó. Hiszen az ellenforra­dalom is ezt a hibát meglova­golva igyekezett ellenünk for­dítani a tömegeket. Végtelenül örülök, hogy ez a pártértekezlet támo­gatást ad a pedagógusok munkájához, amivel iga­zolja, hogy a megyénkben vannak becsületes, elvhez hű pedagógusok és ezek­ben bízhatnak, mert az if­júság nevelését ezek szív­ügyüknek tekintik. Becsületes, a társadalomnak hasznos, hazáját szerető utó­dokat fogunk nevelni. Láng István mátranováki vájár Én a mátranováki bánya­üzem részéről, mint vájár jöt­tem az értekezletre. Jakab elv­társ beszámolójának ahhoz a részéhez szeretnék hozzászólni, amikor felvetette, hogy az el­lenforradalom után helyes volt először a pártot szervezni.yMt kommunisták iparkodtunk volna az ellenforradalom alatt is helytállni, mert láttuk, hogy a gyáraknak, üzemeknek szük­ségük van a szénre, de nem tehettük, mert fenyegették bennünket az ellenforradalmá- rok, hogy ránk robbantják a bányát. Az természetesen hiba volt, hogy mi kommunisták nem fogtunk össze, mert min­denki féltette saját bőrét. Nem dolgoztunk egy olyan kommunista csoport kialakítá­sán és felfegyverzésén, amely az ellenforradalommal szembe­szállt volna. November 4 után felvető­dött; hogy előbb a pártszer­vezetet szervezzük-e meg vagy a munkát indítsuk meg. Kezdetben ment a munka, de gyengén. Addig nem volt jelentős a munkánk, amíg a pártot meg nem szerveztük, de ahol a párt megalakult, a munka is nagyobb ütem­ben haladt. Mi is megszerveztük a pár­tot. A pártonkívüli dolgozók is láttáik, hogy élünk. Tudták és érezték, hogy nekünk van igazunk. Tudták, hogy a ter­melésre szüksége van a gyá­raknak, kórházaknak. Ezért fogtunk hozzá a szocialista munkaverseny kibontakoztatá­sához, hogy ennek segítségével végezzük munkánkat. Nem igaz az ellenségnek az a megállapítása, hogy a mun- kaverseny tönkreteszi a dol­gozókat. Én 8 éve dolgozom bányában, mégis megvagyok erőben, egészségben. Legfel­jebb annyi eltéréssel, hogy így több a kereset és jobban biz­tosított a család megélhetése. A továbbiakban a fiatalok nevelésének fontosságával, majd a múlt rendszer meg­élhetéseivel foglalkozott. A következő felszólaló Ora- vecz László elvtárs, a Salgó­tarjáni Vasöntöde és Tűzhely­gyár igazgatója volt. Beve­zetőjében arról szólott, hogy az ellenforradalom szellemi vezérei eszmei zűrzavart okoz­tak és ezzel magyarázható, hogy a dolgozók egy részét is megtévesztették. Ezután az októbervégi salgótarjáni el­lenforradalmi tüntetésekről* zavargásokról beszélt és meg­említette, hogy a tüntetések szervezésében és irányításában részt vett például gyáruk fő­mérnöke is, aki pedig 4500 fo­rintos havi jövedelmet mond­hatott magáénak, tehát a népi demokrácia jó életet biztosított számára. Elmondta, hogy gyá­ruk több fiatal mérnöke is részt vett ezekben a reakciós megmozdulásokban. Minden­nek a Szovjetunió fegyveres beavatkozása és a Kádár elv­társ vezette forradalmi kor­mány megalakulása vetett vé­get. Ezután elcsendesedtek a „munkástanács” hangadói is. Azt hiszem, nagyon sok elv­társ rosszul aludt addig, amíg a szovjet csapatok be nem jöt­tek a városba. így voltam én is — mondta a jelenlevők he­lyeslésétől kísérve. Ezután arról beszélt, hogy milyen erőfeszítéseket tettek az üzemi termelés megindítá­sa érdekében, azért, hogy az ellenforradalom demagógiáját leszereljék, amely arra irá< nyúlt, hogy a régi, teljesít­ménybérezés helyett az óra­bérezést vezessék be. Elmon­dotta, hogy január közepétől teljesítménybérezés szerint kapják a dolgozók a fizetésü­ket. Eredményesnek, hatá­sosnak bizonyult ez a mód­szer. Ezzel magyarázható, hogy első negyedévi tervünket 1 millió forintos nyereséggel zártuk — folytatta. A továb­biakban arról beszélt, hogy mmóen erejüket arra összpon­tosítják, hogy a munkaver­senyt mind szélesebb körben megszervezzék, hogy a koráb­ban nagyszerű termelési ered­ményeket elért ifjúsági bri­gádokat ismét csatasorba ál­lítsák. Ehhez kérte a Kom­munista Ifjúsági Szövetség megyei vezetőinek fokozott se­gítségét. Elmondotta, hogy nagyon sok tennivalójuk van a selejt csökkentése érdeké­ben. a dolgozók figyelmét az itteni feladatok megoldására összpontosítják. Végezetül arról beszélt, hogy 1957-es gazdasági évben az el­múlt esztendeihez viszonyítva 19 gzázalékkal magasabb tér- melést irányoztak elő. A párt és a gazdasági vezetés közös munkájával, a dolgozók akti­vizálásával bizonyosan el is érjük célkitűzéseinket — fe­jezte be a részt vevőik lelkes tapsától kísért beszédét. í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents