Nógrádi Népújság. 1957. május (2. évfolyam. 34-42. szám)

1957-05-29 / 42. szám

NÓGRÁDI Népújság 1957. MÁJUS 29, « Hegedűs László elvtárs, a megyei KISZ-titkár » 1956 október 23-án ki­robbant véres ellenforradalom időszaka alatt, de még inkább annak katonai leverése után, gyakran lehetett hallani az idő­sebb dolgozóktól, elvtársaktól, hogy az úgynevezett „arany- tartalék" levizsgázott, hogy a magyar ifjúság eljátszotta sze­repét; Hozzászólásomban azzal kí- Yánok foglalkozni, hogy ezek ia jelzők mennyiben illetik ténylegesen a magyar ifjúsá­got vizsgálva, szerepüket az el­lenforradalom alatt kifejtett tevékenységük szempontjából. Nem lehet Vitatkozni azon, hogy az ifjúság egy része, ha mindjárt csak átmenetileg is, részt vett az ellenforradalom­ban. A gazdasági építőmunká­ban elkövetett hibákat a belső ellenforradalmi erők eltúloz­ták, Álhazafias és álszocia­lista jelszavakkal, felelőtlen ígérgetésekkel becsapták ifjú- Wágunkafc Nagy Imre és Losomczi Gezo­tete csoport az elkövetett hi­bák túlzott hangoztatását arra használták fel, hogy az ifjúságot a párt elleni támadásra vigyék, s mind­ezekhez hozzájárult az is, hogy a belső ellenforra­dalmi erők támogatására keltek a nyugati imperia­lista körök, akik már azon is túlmentek, hogy nem­csak rádión, sajtón keresz­tül segítették a belső éli lenforradalom tevékeny­ségét, hanem azt is meg­szervezték, hogy az 1944- ben kiszökött földbirtoko­sokat, katonatiszteket, és tőkéseket felfegyverezve az úgynevezett „semleges Ausztrián“ keresztül népi demokratikus államunk ellen fegyveres támadásba küldjék. Szeretném aláhúzni, hogy az ifjúság egy része az ellenfor­radalom oldalára állott, abban nagy szerepe van annak is, hogy milyen volt ifjúságunk tizenkét éves nevelése. Az utóbbi évek ifjúsági szerveze­tei, a párt, állami, gazdasági és tömegszervezeti funkcionáriu­sok nagyrészt keveset foglal­koztáik az ifjúság nevelésével. Figyelmen kívül hagytuk, hogy osztálytársadalomban so­hasem volt és nem is lehet osz­tályokon kívüli vagy osztá­lyok feletti nevelés. A burzsoá társadalomban a kapitalisták ideálja az, hogy a munkások és parasztok — köztük termé­szetesen a fiatalok is — olyan engedelmes szolgáik legye­nek, akik ellenvetés nélkül vi­selik a kizsákmányolás terhét. Ennélfogva nem akarják bá­torságra és merészségre nevel­ni a munkás- és parasztfiata­lokat. nem akarják őket sem­miféle műveltségben részesí­teni, hiszen műveletlen és megfélemlített emberekkel könnyebb elbánni. Az uralko­dó osztályok azonban mind­ezen ellentmondások ellenére elkeseredett harcot folytatnak a tömegek meghódításáért, és ennek érdekében minden eszközt felhasználnak a nyílt elnyomástól kezdve a legagya- furtabb rászedésig és ezeket a kapitalista államok felsőbb ve­zetői az alsóbb vezetőktől kí­méletlenül és kegyetlenül meg­követelik; A továbbiakban az ifjúság nevelésében részvevő társadal­mi szervek felelősségéről be­szélt. Foglalkozott azokkal a fiatalokkal is, akik az ellen- forradalom idején helytálltak. Majd így folytatta: — Elvtársak! A Kommunista Ifjúsági Szövetség amikor ki­bontotta zászlaját, azt tűzte ki célul, hogy részt kíván vállalni a párt és a forradalmi munkás­paraszt kormány előtt álló hatalmas feladatok végre­hajtásából. Elől akar járni a szocialista építőmunká­ban és hazánk, népi álla­munk fegyveres védelmé­ben egyaránt. Ez az ifjúsági szövetség ki­nyilvánította, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt ifjú­sági tömegszervezete, hogy erre a szervezetre a párt hatá­rozatai kötelezően érvényesek. Vállalta ez a Kommunista If­júsági Szövetség, hogy betölti azt a szerepét, hogy a párt­utánpótlás iskolája lesz. Ezt az ifjúsági szövetség kitárja mindazon fiatalok előtt ka­puit, akik egyetértenek a KISZ célkitűzéseivel, akik nem vittek végbe gyalázatos ellenforradalmi tettet, és te­vékenyen részt is vesznek va­lamelyik alapszervezet mun­kájában; Ez az ifjúsági szövetség cé­lul tűzte ki, hogy olyan mun­kát fog kifejteni, hogy rövid időn belül megteremtse a ma­gyar ifjúság szervezeti és esz­mei egységét, és hogy a ma­gyar ifjúságot olyan szellem­ben nevelje, hogy az megfe­leljen a kommunista párt kö­vetelményeinek. Miben látjuk legfontosabb feladatunkat az ifjúság neve­lése terén? A Kommunista Ifjúsági Szö­vetség első és legfontosabb fel­adatának tartja, hegy mun­kájának középpontjában a leg­döntőbb politikai nevelés le­gyen. Persze ehhez az is 'kell. hogy a már most meglevő szektás hibákat felszámolva, a KISZ befolyását érvénye­sítve és szélesítse ki, a nem KISZ-tagök, de különben be­csületes, jószándékú fiatalok között is. A politikai nevelő- munkánál figyelembe vesszük az eddigi ifjúsági szervezetek jó tapasztalatait, ki akarjuk javítani mindazokat a hibá­kat, amelyeket ezek az ifjú­sági szervezetek elkövettek az ifjúság nevelése terén; A politikai munkát, ami elég nagy helyet kapott akcióprog­ramunkban, szórakoztatóan, élményszerűen kívánjuk a fia­talok között folytatni. Legfontosabb feladatnak te­kintjük a párt iránti ragaszko­dás elmélyítését a nacionalis­ta, soviniszta, burzsoá ideoló­gia elleni harcot és a proletár nemzetköziség erősítését. En­nek szellemében készülnek a június 9-i megyei ifjúsági talál­kozóra is. ahol több ezer fiatalt kívánunk felsorakoztatni, hogy ezzel is hitet tegyünk pártunk és kormányunk mellett; Minden körülmények kö­zött megvédjük és ismertetjük a tizenkét év eredményeit, ápoljuk és erősítjük a szovjet— magyar barátságot, s az eddi­giektől szorosabb kapcsolatot tartunk más népi demokrati­kus országok fiataljaival is. Mindezekre elvtársak kötelez bennünket Salgótarján és kör­nyékének dicsőséges múltja, az 1919-es Tanácsköztársaság, hő­sies harcai és a harcok vete­ránjainak kommunista példa- mutatása. Teljes súllyal kiál­lunk a fizikai munka megsze­rettetése. és megbecsülése mel­lett. Bátran vállaljuk, azt a pártmegbízatást, hogy fiatal­jaink között minél szélesebb méretekben kiszélesítjük a munkaverseny-mozgalmat, ki­állunk a teljesítménybérezés, takarékosság és egyéb más olyan intézkedések mellett,, amelyek a dolgozó nép javát, az életszínvonal emelkedését célozzák. E területen is máris vannak eredmények; Bányá­inkban, üzemeinkben több tíz­re tehetők a KISZ-brigádok számai; A Kommunista Ifjúsági Szö­vetség célul tűzte ki azt is. hogy a legmesszebbmenőkig elősegíti, hogy ifjúságunk sport- és kulturális igényeit is kielégítse. Programunkban szerepel 10 fiatal kiküldése a VIT-re. szomszédos népi de­mokratikus országokba kül­döttség-csere, sátortáborozás Hasznoson, kirándulások az ország legszebb vidékeire, sportversenyek rendezése, kul­turális bemutatók, stb; De azt is megmondjuk, hogy nem akarunk elkényeztetett ifjúságot nevelni és bármiről is legyen szó, üdültetés, kirándu­lás, vagy más ehhez hasonló dolog, ettől a szervezettől a magyar ifjúság semmit sem fog ingyen kapni. Minden fiatal érezze azt, hogy, amit kap a népi demokráciától, azért tő­le a népi demokrácia követel is valamit. Elég hiba volt az, hogy az elmúlt időikben egyes fiatalok már azt is zokon vet­ték, hogy nekik parancsszóra, vagy kényszerítés mellett kel­lett kirándulni menni, vagy külföldre utazni; — Elvtársak! Akkor, ami­kor arról beszélünk, hogy ­Kommunista Ifjúsági Szövet­ség milyen célkitűzésekkel és milyen formában kívánja ne­velni a magyar ifjúságot, mind­járt azt is hozzá kell termi, hogy ez az ifjúsági szervezet is, ha mindjárt a kommunista el­nevezést is kapta, egyedül ön­magában nem tud jómunkát kifejteni, ha azt a párt, álla­mi és gazdasági élet különböző területén dolgozó vezetői, de maga az egész társadalom nem segíti, illetve nem támogatja. — Azt kérjük a pártszerve­zetektől, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetség felé nyújtott segítségük többek között nyil­vánuljon meg abban is, hogy adjanak konkrét megbízatást, feladatot ezeknek az elvtársak­nak. kezdve a plakátragasztás­tól az agitációs munka vite­léig. Azt kérjük, hogy a vezető funkcionáriusok jöjjenek többet az ifjúság közé, mondják el személyes Horváth Mihály tapasztalataikat, beszélje­nek többet velük a múlt­ról, a jelen időszakról, de a jövendő perspektívájáról is. S amennyiben ifjúságunk ki­érdemli az erkölcsi támogatás mellett az anyagi támogatást is, úgy ezek az elvtársak ilyen tekintetben is segítsék az ifjú­ságot. Szeretnénk aláhúzni, hogy ifjúságunk nevelésénél igen komoly szerep jut pedagógu­sainknak és az elkövetkezen­dő időkben több segítséget vá­runk elsősorban is olyan irá­nyításban, hogy a fiatalokat népi demokráciához hű embe­reknek neveljék. — Elvtársak! Szerényen, minden frázis nélkül azt tud­juk ígérni a pártnak, hogy ha ifjúsági szövetségünk megkap­ja a megfelelő támogatást, se­gítést, akkor ifjúsági szövetsé­günkre a párt, az egész dol­gozó nép a legnehezebb idők­ben is számíthat;' elvtárs Szécsényből — Engedjék meg az elvtár­sak, hogy ezen az aktíván ki­fejthessem véleményemet. Azért jöttünk össze, hogy ezen a pártértekezleten megválasz- szuk a küldötteket. Én arra kérem, hogy úgy válasszuk meg, hogy az megfelelő legyei?. Az ellenforradalom előtt a szé- csényi járásban Cservák elv­társ volt a járási titkár. Ez an­nak idején üldözte a kommu­nistákat a községben, Az lenforradalom ideje alatt ő volt az, aki bemutatkozott a község parasztsága előtt. Mint párt­titkár, feleségével együtt a népi demokrácia ellen beszélt, Mi, dolgozó parasztok, pedig nem mentünk a népi demokrácia el­len. (Például a Tóth elvtársat, akit annyira szerettek a dol­gozók, ki akarta küldeni még a községből is.) A dolgozó parasztság azt kéri, hogy a párt részéről több­ször jöjjenek el a községbe és tartsanak a párt irányvonalá­ról előadásokat dolgozó pa­rasztságunknak. Az ellenforra­dalom ideje alatt a 800—900 dolgozó paraszt közül 2—3 volt csak, aki az ellenforradalom alatt tevékenykedett. Mi, azon voltunk, dolgozó parasztok, hogy végezzük a mezei mun­kát annak ellenére, hogy a nemzetőrök többször megfe­nyegettek; el­Hepp Lajos Szorospatakról, hozzászólásában az ellenforra­dalom okozta károk helyre­állításával. a racionalizálással, és a minisztérium irányító munkájának gyengeségéről be­szélt. Tonhauser Pál elvtárs, a Csehszlovák Kommunista Párt Beszterce kerületének párttitkára — Előszöris elnézésüket ké­rem, hogy nem tudom magam úgy kifejezni, mint ahogy kel­lene. (Tört magyarsággal be­szélt, szerk.) Először is köszö­nöm a megyei intéző bizott­ságnak, hogy erre a pártérte­kezletre engem és Kvak elv­társat, a füleki járási párt- titkárt meghívott; — Fel szeretném használni ezt az alkalmat, hogy tolmá­csoljam a csehszlovák elvtár­sak üdvözletét a pártértekezlet részvevőinek, az egész Nógrád megye dolgozóinak, Nálunk, a kommunisták és munkások is nagy figyelemmel kísérték az októberi és novem­beri eseményeket. Amikor megtudták, hogy itt nagy bajok vannak, hogy dühöng az ellen­forradalom, ugyanúgy féltek, mint ahogy Magyarországon. Hiszen, amikor megtudtuk, hogy Mező elvtársat és több elvtársat meggyilkoltak, úgy éreztük, mintha a saját elv­társainkat gyilkolták volna meg. Együtt éreztünk a ma­gyar néppel, igyekeztünk segíteni s a mostani idő­ben is nagy figyelemmel kísérjük a magyar nép munkáját s örömmel érint bennünket minden ered­mény, amit itt elértünk. Nem véletlen, hogy minket ro­koni szálak fűznek össze Ma­gyarországgal. Hiszen együtt élünk, nálunk is vannak ma­gyarok, itt is vannak csehszlo­vákok, történelmünk során is együtt harcolt ez a nép az el­nyomók ellen. Az ellenforra­dalom első időszakában, ami­kor erről nálunk beszéltünk az emberekkel, megdöbbentek és féltették Magyarországot. Elő­ször úgy gondoltuk, rokonain­kat, hozzátartozóinkat sértik. (De rájöttünk, hogy legfőkép­pen azért aggódnak Magyar- országért, mert féltik a népi demokráciát, a népi demokrati­kus rendszert látják veszély­ben. Mi sokat összehívtuk a párt­tagokat és tájékoztattuk őket a helyzetről. Megmondhatom, párttagjaink mindig résen áll­tak, segítségadásra. Az termé­szetes, hogy mi segítettük a magyar elvtársakat, a magyar népet, hiszen ez proletár inter­nacionalista kötelességünk is volt. Nagyon szép megnyilvá­nulások voltak, mert, amikor kértük, hogy kellene két elv­társ, aki felvenné a kapcsola­tot Rétsággal, vagy akár más helységgel. Akkor nem ketten jelentkeztek, hanem ötvennyol­cán. (Nagy taps.) Tudták a csehszlovák kom­munisták, hogy a magyar elvtársak nem engedik ki kezükből a hatalmat, nem fogják visszaadni a ka­pitalistáknak a gyárakat, nem fogják a parasztok visszaadni a földbirto­kosoknak a földet, tudtuk, hogy a magyar nép nem engedi meg, hogy Magyar- országra visszatérjen a Horthy-rendszer. Ezt tudtuk, mert mi ismerjük a magyar népet, hiszen együtt dolgoztunk velük az illegalitás éveiben, együtt voltunk a bör­tönökben, a dachaui koncent­rációs táborban és a többi. Ép­pen ezért azt mondtuk és hir­dettük, hogy a magyar nép so­hasem engedi meg, hogy Ma­gyarországon a restauráció eredményt érjen él. Mi, Szlovákiában is sokszor kerültünk nehézségekbe. A ka­pitalizmus maradványai tá­madták a kommunistákat, tá­madták a munkásmozgalmat. De n. munkások fegyverrel a kézben kimentek az utcára és szétverték a kapitalistákat. A kapitalisták nem tudtak egyet­len csatát sem megnyerni, még akkor sem, ha támogatták őket — mert támogatták! — a nyu­gati hatalmak. A szocializmus építésében nekünk, népi de­mokratikus országoknak leg­főbb támaszunk a Szovjetunió. Tudjuk, Csehszlovákiában sem lenne szabadság, ha nem lenne Szovjetunió. Ha minket is nem szabadított volna fel a szovjet hadsereg, amelynek közbelép­te nemcsak az egyének életét, hanem az egész nemzet életét mentette meg. Éppen ezért mi, határtalan szeretettel beszé­lünk a szovjet hadseregről, a SzovjetunióróL Mi, Németországban, a koncentrációs táborokban, ha találkoztunk a magyarbaráta­inkkal, de egyéb más nemzeti­ségű kommunistákkal is, sokat elmondtuk, mit jelent a világ munkásainak a Szovjetunió. De tudtuk azt is, hogy mit jelent a népeknek a fasizmus. Sokat mondtam .az elvtársaknak, hogy a jövőben is dolgozzunk közösen a béke megvédéséért. Mi, Csehszlovákiában majd­nem minden gyűlésen kihang­súlyozzuk. ha nemzetközi kér­désekről beszélünk, hogy a né­pek összefogása, mennyire fontos. Magyarországon most egy olyan kormány van, amelyben meg lehet bízni, amely a marx­izmus—leninizmus alapján az internacionalizmus szellemé­ben dolgozik. Ebben a kor­mányban meg lehet bízni, mert a Kádár-kormány sohasem tud­ná elárulni a népek és a ma­gyar nép érdekét. Vannak gondok Magyaror­szágon, mint ahogy nekünk is vannak gondjaink. Nekünk el­sősorban az a célunk, hogy sok­kal magasabbra emeljük a dolgozó nép életszínvonalát. A besztercebányai kerületnek több mint félmillió lakosa van, de a párttagokon keresztül igyekszünk mozgósítani a dol­gozókat és mi, kommunisták az élet minden területén vállal­juk a felelősséget a munkáért. Megmondhatom, hogy nálatok is elsősorban a pártot kell megerősíteni. A párton belül pedig el­sősorban az egységet kell megteremteni, s ezen ke­resztül egységet a nemzet­be. Nálunk ezt sikerült megterem­teni. A pártban egység van, s ezen keresztül megnyertük az egész dolgozó népet a szo­cializmus céljaira. Egyébként a most lefolyt választások be­bizonyították, hogy a nép hisz és bízik a kommunistákban; És most néhány szóban a vé­leményemet az itteni helyzet­ről Azt hiszem, nektek elv­társak nincs okotok pesszimiz­musra. Olyan néppel, mint amilyen a magyar nép, olyan dolgozókkal, mint amilyen a magyar dolgozók, lehet boldo­gulni és lehet eredményeket eL- érni. Beszéltem én bányá­szokkal. üvegesekkel, vasasok­kal és egyéb más munkások­kal, akik elmondották, hogy büszkék erre a kormányra és bíznak ebben a kormányban* Segíteni akarják, hogy a hibá­kat eltávolítsák a munkahe­lyekről. Ez nagy dolog elv­társak, ahol a munkások így beszélnek, nagy eredményeket lehet elérni. Antal elvtársnő, Hugyag községből például el­mondotta, hogy októberben nem volt fegyver a kezükben, de szembe néztek az ellenfor­radalmárokkal és ilyenek vol­tak nálatok a munkások, műn* kásnők és ifjak jobbjai, Bátran el lehet mondani, hogy a szocializmus építését együtt a népi demokratikus or­szágokkal. a Szovjetunióval, meg fogjuk védeni és ehhez a munkához sok eredményt kí­vánok a magyar népnek. (Hosz- szantartó, lelkes taps.) Krenács Rezső Acélgyár Csupán egy kérdés ragadta meg a figyelmemet, amikor arról beszélt, hogy az ellenfor­radalom leverése után békülé- kenység van különböző embe­rekkel szemben. Bár én úgy gondolom, hogy az ellenforra­dalom leverése után, kom­munistáink körében elterjedt nézeteket részben tisztáztuk, ugyanakkor még vannak ten­nivalóink az ellenforradalom magyarázása terén. Amikor megalapoztuk a for­radalmi pártot., ebbe a pártba az ellenforradalom idején megedzett, legbecsületesebb kommunisták kerültek be. Mé­gis meg kell állapítani, hogy azok az emberek, akiket a be­számolóban felvetettek, annak ellenére, hogy 12 év alatt mun­káskáderként szerepeltek, az ellenforradalom idején mégis meghasonlottak. Ezek most iparkodnak újra a párt tagjai lenni, letagadva azokat a dol­gokat, amelyeket az ellenfor­radalom idején tettek. Rend­kívül veszélyes, ha nem vesz- szük észre az ilyen jelensége­ket. A továbbiakban a darabbé­rezés fontosságáról és az Acél­gyárral szembeni bizalom kér­déséről beszélt, Bodnár József Szécsény Hozzászólását az ellenforra­dalom szécsényi tevékenységé­vel kezdte, majd így folytatta: — Elvtársak, nagyon meg kell néznünk, hogy kit veszünk be a pártba, mert nem min­degy, hogy kik lesznek az MSZMP tagjai. Persze most már mindenki akarja a szép fiút játszani. Képmutató gaz­emberek ezek. November 4-én, amikor a szovjet hadsereg katonái be­jöttek hazánkba, részünkre ez második felszabadulást hozott, mégis voltak olyan emberek, akik azt mondták, hogy először menjenek haza a szovjetek, az­tán lehet majd pártot szervez­ni, Itt kell megemlítenem azt, hogy az előttem felszólaló elv­társ sem volt párttag, és nem­régiben lépett be a pártba. Az ellenforradalmi események ide­je alatt eljött hozzám és meg* kérdezte, hogy mire van szűk* ségünk. Elvtársak, ez az elv­társ ott segített, ahol tudott; Ilyen párttagokra van nekünk szükségünk. Ezer és ezer ilyen párttagra van szükségünk, és vannak is ilyenek. A KISZ-szervezetet megala­kítottuk, a járásnál jelenleg 300 tagja van. A továbbiakban a KISZ- szervezetek eredményeiről és az intrika károsságáról be­szélt, Papp Gyula Salgótarjáni Üveggyár A megyei intéző bizottság be­számolójával teljes egészében egyetértek, mert az a magyar munkásosztály, a szocializmus építése ügyének szempontjából értékelte az eseményeket, így szabta meg feladatainkat, ame­lyek előttünk állnak a termelés frontján és amelyek a nemzet­közi munkásosztállyal szem­beni kötelességeink. Talán még soha nem volt olyan szük­ség a szocializmust építő or­szágok együttműködésére, mint most. Ha erős és megbontha­tatlan lesz e szövetség, soha nem lesz Magyarországon el­lenforradalom. Soha nem fe­lejthetjük el a Szovjetuniónak érettünk hozott vér és anyagi áldozatot! Amikor arról beszélünk, hogy az ellenforradalom veze­tő erejét megsemmisítettük, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy még ma is vannak olyanok közöttünk, akik an­nak ideién támogatták az el­lenforradalmat és ma mindent elkövetnek, hogy a könnyen be­folyásolható embereket meg­tévesszék, felhasználják elle­nünk. Nem szabad ezt szem elől tévesztenünk! A kormány gazdaságpoliti­kája és az, amit a bérrendezés területén követ, meghozta eredményét: A termelés foko­zódott: 25 százalékos növeke­dést értünk el. Nagyon sok feladatunk van még a termelés fokozása terü­letén. Feladatainkat sikerül megoldani, mert a dolgozók látják, hogy személyes érdekük a termelés növelése, mert ez növeli jövedelmünket. Az év­végi nyereségvisszafizetés is olyan tényező, amely igen ősz- tömő hatású. Befejezésül az ifjúság kom­munista szellemű nevelésével foglalkozott, majd annak a vé­leményének adott kifejezést, hogy helyes, ha a Magyar Szo­cialista Munkáspárt felveszi a Magyar Kommunista Párt ne. vet Géczi János rétsági járás Mielőtt még a mezőgazdasá­gi kérdésekről tájékoztatnám az értekezletet, engedjék meg az elvtársak, hogy köszönetét mondjak a rétsági dolgozók ne­vében, úgyszintén a kommu­nisták nevében Tonhauser elv­társnak azon értékes útmuta­tásáért, melyet nekünk itt, az értekezleten elmondott. Kö­szönjük Csehszlovákia részéről azon támogatást, amelyet Ma­gyarország részére nyújtanak; Kedves elvtársik! Meg kell

Next

/
Thumbnails
Contents