Nógrádi Népújság. 1957. május (2. évfolyam. 34-42. szám)
1957-05-25 / 41. szám
A NÓGRÁDI Népu/ság 1951. május 25. AZ ADÓSSÁG Ä nap vidáman mosolyog a földre, szórja életetadó fénykévéit. Az emberek levetették unva 11nt téli ruháikat, színesebb lett az élet, egyre több embert lehet látni az utcán sétálgatni, beszélgetni. Benépesedett a liget is, főleg szerelmesekkel és gyerekekkel, A tavasznak mégis a gyerekek örülnek a legjobban. Kö- zöttük-minden perc élmény, örömükben megszegték az embereknek és a természetnek az öltözködés viszonyáról szóló régi közmondást is; mely szerint az ember úgy vetkőzik, ahogy a természet öltözik és úgy öltözik, ahogy a természet vetkőzik. A gyerekek közül több már mezítláb van, különösen a balassagyarmati vásár helyén, ahol éppen izgalmas gombjáték folyik. Előbb távolról néztem őket, majd közelükbe mentem, nem zavartatták magukat, tovább játszottak. Ekkor éppen a legnagyobbik fiú volt soron, akit mindenki Vörösnék szólított. Ügy láttam, ő volt a játék irányítója, vezére. Hosz- szas, sovány sűrűn szeplős arca felett homloka mindig ráncos volt, vörös haja borzasán éktelenkedett. Annyit észrevettem, hogy mindenki hallgatott rá. Látni lehetett, tekintélye van, tapasztalt játékos. Ekkor is egymás után pöcög- tette a lyukba a gombokat még legtávolabbról is. A nyert gombjait hosszú spárgára fűzögette. Amint szemlélgettem a gyerekeket, tekintetem találkozott a játékosok legkisebbikével. A szőke fiú arca már helyenként sáros vfolt, mert a játék hevében bekente magát. Melege lehetett márcsak azért is, mert mindössze öt gombja volt. A többit elvesztette. Ami megmaradt, izgalmában félpercenként számolgatta. Mivel a vörös már minden gombot a lyukba pörcentett, új játékot kezdtek. Mindenki lerakott egy-egy gombot. A vörös utolsónak tette le és újra nyert. A kisfiúnak már csak négy gombja maradt, s bánata úgy kiült arcára, mint a vöröshajú jól megtermett szépiái. Rám nézett, mintha tőlem várna segítséget. Zavarba jöttem, arra gondoltam, hogy valamikor én is neves gombjátékos voltam, segítek neki. Odamentem hát mellé, megsímogattam s elkértem a gombjait. Ö szívesen átadta, megörült is. Azt hitte, én visszanyerem az elveszett gombjait. Azonban még öt perc sem telt el, s a négy gombból már egy sem maradt. A kisfiút a sírás fojtogatta, én pedig szégyenemben nem tudtam mit tenni, odább mentem vagy tíz méterrel, & az egyik ház sarkánál a kabátomról és a nadrágomról levagdaltam a nélkülözhető gombokat. Ekkor visszamentem és folytattam a játékot. Már-már úgy látszott, hogy egymás után nyertem meg a partikat. Egy órai játék után a játéi >sok vagyona, minden gomb nálam volt. Így aztán visszanyertem a tekintélyemet a gyerek előtt s hogy még tovább növeljem ezt a tekintélyt, a gombokat szétoszlottam a gyerekek között. Nagy volt az öröm, különösen a kis szőke örült. A vörös azonban nem fogadta el az ajándékomat, csak ennyit mondott: — Holnap ugyan itt, délután egy órakor megtartjuk a visszavágót. Nekem nem lesz könnyű idejönni Salgótarjánból — gondoltam, de nem szóltam semmit. Miután elváltam a barátoktól, sokáig nem találkoztunk. A gombjáték már eszemben sem volt, csak néha a feleségem emlegette. Ugyanis neki kellett a gombokat vissszavarrnia. A napokban azonban újra Balassagyarmaton jártam, s észrevettem, hogy egy gyerekcsoport feltűnően viselkedik körülöttem. Rendre akartam őket utasítani, de megismertem közülük egy-kettőt a gombozók közül. Ez a tag nem merte visszaadni a revansot a vörösnek —i bökdöstek felém. — Biztos nem dőlt gombja, mert akkor is a kabátjáról tépte le — toldották meg a többiek lekicsinylőén. Otthagytam a gyerekcsoportot és egyenesen a gombüzletbe mentem, ahol bizony gombot vásároltam, s azóta is mindennap rendszeresen edzést tartok feleségemmel, hogy meglegyen kondícióm a vörösnek hátralékban levő revan- sára, — Kökénycsi — OLAAER BŰNE Csehszlovák film egy fiatal orvostanhallgatóról, aki züllésnek indult társaságba keveredik, mely társaságtól Jirina (aki titokban szerelmes O’aner- be) menti meg a rendes életnek, s végül is tisztázódnak a fiú köré sereglett bonyodalmak s a fiatalember Jiriná- val új életet kezd. A filmet június 6—10-ig mutatja be a salgótarjáni November 7. filmszínház. Itt a gyermeknap- van ajándéknak való bőven A Salgótarjáni Állami Áruház játékosztályán nap- ról-napra több az áru. Egyre több fajta játék vonzza ide a gyerekeket és a szülőket. Mostanában több újdonság érkezett. Egyik érdekesebb, mint a másik. Nagy szenzáció a Góliáth felhúzható személyautó. A német gyártmányú kis. autó egészen modern, fekete karosszériával, indítóval és önműködő irányítóval. Még a felnőttek is szívesen eljátszanának vele. Az ára 60 forint és ugyan ez a típus kisebb méretben 20 forintért kapható. Uj' a műanyagból készült homokjáték is, sokkal jobb az előbbi lemezből ké. szült festett játékoknál, melyek könnyen rozsdásodtak. A gépeket kedvelő és főként a falusi gyermekek körében bizonyára az új mezőgazdasági gépek aratnak majd sikert. Igazán remekművek. Egy tökéletesen futó kis traktor, vontatóval, és három munkagéppel. A fölhúzható traktor után akasztott piciny fűkaszáló például szabályszerűen működik menet közben. Az öt darabból álló játék csak 42 forint. Az embernek szinte kedve lenne mindjárt vizen kipróbálni a vízijátékokat kedvelő gyerekek új kedvencét, a fölhúzható Balaton motoroshajót. Nagyszerűen száguld a vizen és csak 42 forint. Érdekes a Kit-kat játék is. Ez már sok ügyességet kíván a gyermekektől, te3t. edzésnek is megfelel, két gyerek játssza. A szappan- buborékot sem kell már szalmaszálon fújni. 5.50 forintért egy csinos, műanyagból készült, három darabból álló kis készüléket lehet kapni. DIA- vetítő és film is van korlátlanul. Nem győznénk leírni, hogy mi minden van még itt. Babától a mérlegig, & babamozsdó készlettől a pumpás- kútig, minden, ami gyermek szem-szájnak ingere, és főként az olcsóbb játékokból van nagyválaszték. Az ember azt gondolná, hogy újat már nem is igen lehet kitalálni és a játékipar mégis szinte kifogyhatatlan az ötletekből. Egyre győzik új játékokkal. Néha csak fillérekbe kerül egy-egy ötletes kis játék, de pompásan el lehet vele szórakozni. A felnőttek is szívesen megtennék, ha nem szégyelnék. Itt van például 2.50 forintért a kabóca. Olyan jóízűt még a gyerekek sem kacagnak ugrásain, mint a felnőttek. A gyermeknapra lehet választani. NEMZETKÖZI GYERMEKNAP nyáJcnak. s általában nőknek legkedvesebb feladatuk a gyermekekről való gondoskodás. Természeti törvényszerűség tükröződik benne, hogy az emberiség fennmaradása, jobbléte biztosítva legyen. A női szívnek forró dobbanása, a kifinomult női lélek volt a legkedvesebb ünnepnapunk: a gyermeknap megvalósítója. Nem elszigetelt jelenség a gyermeknap ünneplése, hanem általános, ahol csak női szivek dobognak. Ünnepink a gyermeknapot a föld minden részén, hol nyilvánosan, hol csak meghitt családi körben, de mindenhol forró szeretettel. Mi teszi ünnepélyessé e szép napot? A békés, boldog, gondtalan öröm. Hol fordítanák hát nagyobb gondot e napnak jelentőségére, mint a békét akaró országokban? A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség 1949, és moszkvai tanácsülésének határozata értelmében, 1951 óta az egész világon meg- ünneplik a gyermeknapot, mely nap a szórakozás mellett a számadás napja is nekünk, ahol számon vész- szűk munkánk eddigi eredményeit és kijelöljük további tennivalónkat. zt a napot mi magyar nők mindig nagy gonddal ünnepeltük és örömmel állapítottuk meg az évről-évre elért eredményeiket is. Az eredmények pedig évről-évre terebélyesedő nagy fává nőttek. Ha kulturális eredményeinket vizsgáljuk, úgy kezdhetjük a számos szülőotthon, bölcsőde, óvoda létesítésével és folytathatjuk az általános és középiskolák, a különféle ipari technikumok. majd az egyetemeikkel, egészen a katonakor eléréséig. ahol a további gondoskodást tisztikarunk veszi át atyai szeretettel. Elmondhatjuk bátran, hogy népi demokratikus országokban a születéstől fogva gondoskodás történik a gyermekekről. Erről tanús. 'kodnak kulturális, egész- ségvédelmi, szociális, jogi és pedagógiai téren végzett alkotásaink is. Ám ahogyan a legszebb fáknak élő rostjaiba befúrja magát a pusztítást végző, romboló s<zú, úgy fúrta be magái itt is a kapitalista, imperialista reakció Őrlőfénye, melynek pusztító határát az októberi ellenforradalom során gyászosan tapasztalhattuk. Ez a pusztító erő volt sok ezer hiszékeny, meggondolatlan gyermek tragikus halálának okozója. Ez tett még több gyermeket hajléktalanná, apátián, anyátlan árvává. Ml magyar nők előtt álljon komoly figyelmeztetésül « gyászos idő, hogy körültekintőbb munkánk folytán ilyen többé be ne következ- hessék. TpzéTt kell az idei gyérül meknapot minden magyar nőnek jobban megszívlelni és ezen a napon megfogadni, hogy a béke megőrzése vezéreljen minden gondolatunkban. Béke, ahol a gyermekek gondtalan, boldog élete biztosítva van. Ezért dolgozik a Nemzetközi Demckratikus , Nőszövetség az egész világon. Ezt szolgálják a nemzetközi akciók, erkölcsi, anyagi támogatások, melyek nyaraltatás, üdültetés formájában is megnyilvánulnak. A Magyar Nők Országos Tanácsának, a magyar nőmozgalom minden tevékenységének is fő célja, hogy segítse az anyáknak különösen drága béke. védelmét. j gyermekek ■ iránti /s. szeretetet tükrözte az a gondos előkészület is, mely az idei gyermeknapot megelőzte országszerte, hol haladó szellemű emberek élnek. Ezeknek a gondolatoknak jegyében köszöntöm a hetedik nemzetközi gyermeknapot. Fekete Matild ■++--------------A jó munka jutalma galyatetői kirándulás Nagy öröm érte az elmúlt vasárnap a tűzhelygyári kulcs- formázókat. A vállalat vezetősége — ígéretéhez híven — a munkaversenyben elért jó eredményeik jutalmául kirándulásra vitte őket Galyatetőre, s ráadásul még egy hordó sört is kaptak. A kulcsformázók ugyanis a márciusi 19,54 százalékról áprilisban 16,34 százalékra csökkentették a selejtet. A 4-0 fős csoport igen jól érezte magát, s hazajőve, elhatározták, úgy dolgoznak, hogy a második negyedévi munkájuk alapján egy lillafüredi kirándulást is megérdemeljenek. A kulcsformázók után a gyár más üzemében is jó hatáiít, kezdeményezést váltott ki ez a kirándulás. XIL Svejk éppen megrendelte a második rumot, amikor belépett a söntésbe Bretschneider detektív úr. Egy futó pillantást vetett a pultra és az üres helyiségre, majd leült Svejk mellé, rendelt egy sört, és várta, hogy Svejk mondjon valamit. Svejk levett a fogasról egy újságot, s miközben az utolsó oldalon az apróhirdetéseket böngészte, így szólt: — Nahát, van itt egy Cim- pera nevezetű alak, Straskov 5-ös szám, utolsó posta Raci- neves, ez eladja a gazdaságát tizenhárom köböl saját földdel, iskola és vasút a közelben. Bretschneider idegesen dobolni kezdett az ujjaival és Svejkhez fordulva, azt mondta: — Szeretném tudni, miért érdekli magát az a gazdaság, Svejk úr? v — A, maga az — mondta Svejk, kezet nyújtva neki — nem ismertem meg mindjárt, nekem nagyon rossz a memóriám. Utoljára, ha nem tévedek, a rendőrkapitányság iroRÉSZ dójában búcsúztunk el egymástól. Mit csinál mindig, gyakran jár ide? — Máma éppen maga miatt jöttem — mondta Bretschneider. — A rendőrkapitányságról tudom, hogy maga kutyákkal kereskedik. Szükségem lenne egy szép kit ratler- re vagy spicre vagy valami ilyesmire. — Mindegyikkel szolgálhatok — felelte Svejk — fajtiszta állatot tetszik parancsolni, vagy egy akármilyet az utcáról? — Azt hiszem — mondta Bretschneider —, hogy inkább egy fajtiszta állat mellett maradnék. — Nem parancsolna esetleg egy rendőrkutyát? — kérdezte Svejk. — Egy olyat, amelyik mindjárt mindent kiszimatol és rávezet a bűncselekmény nyomára? Egy vrsovicei mészárosnak van égy ilyenje, és kiskocsit házat vele, szóval az a kutya, ahogy mondani szokás, pályát tévesztett. — Én egy spiccet szeretnék — mondta Bretschneider erőltetett nyugalommal — egy skiccet, amelyik nem harap. — Szóval egy fogatlan spiccet tetszik? — kérdezte Svejk— Ilyet is tudok egyet. Egy dejvicei kocsmárosé. — Akkor inkább egy rattert — mondta zavartan Bretschneider, akinek a ’kutyásza- ti szakismeretei még egészen kezdetlegesek voltak és ha nem kapott volna ilyen értelmű parancsot a rendőrkapitányságon, talán soha életében nem is halad előbbre a kynológia tudományában. De a parancs elhangzott, pontosan, világosan és keményen. Bizalmasabban meg kell ismerkednie Svejkkel, kihasználva ennek kutyaJceres- kedői mivoltát, evégett joga van segítőtársakat is igénybe venni és bizonyos összegek felett diszponálni kutyavásárlás céljából. — Ratlerből van nagyobb is meg kisebb is — mondta Svejk — tudok két kisebbet és három nagyobbat. Az ölében nevelhetné mind az ötöt. A legmelegebben ajánlhatom őket. — Ez meg is felelne — jelentette 'ki Bretschneider — és mibe kerülne egy? — Az a nagyságtól függ — felelte Svejk — kérdés, hogy milyen nagy a 'kutya. A rat- ler, az nem borjú, a ratler- nél éppen fordítva van, minél kisebb, annál drágább. — Én nagyobbakat gondoltam, házőrzőnek — közölte Bretschneider. attól tartva, hogy különben túlságosan megterhelné az államrendőrség titkos alapját. — Jó — mondta Svejk — adhatok magának egy nagyobbat ötven koronáért vagy egy még nagyobbat negyvenöt koronáért, de közben elfeledkeztünk egy dologról. Milyenek legyenek, kölykök vagy öregebbek, hímek vagy szukák. — Nekem az mindegy — felelte Bretschneider, aki elé ez a 'kérdés végképp ismeretlen problémáiét állított — csak szerezze be őket, és én holnap este hét óraikor felmegyek értük magához. Meglesznek addigra? — Meg, jöjjön csak — mondta Svejk szárazon — ez esetben azonban kénytelen vagyok megkérni, hogy fizessen harminc korona előleget. — Kéreti) szépen — bólintott Bretschneider, leszámolva a pénzt — most pedig iszunk egy-egy ■negyedliter bort az én kontómra. Miután megitták, Svejk is rendelt egy negyedlitert a maga számlájára, aztán Bretschneider felszólította Sve j- két. hogy ne féljen tőle. mert ma nincs szolgálatban és máma lehet vele politizálni. Svejk kijelentette, hogy'kocsmában ő sohasem politizál, és hogy az egész politika kisgyerekeknek való. Bretschneider ezzel szemben forradalmibb nézetéket hangoztatott, azt mondta, hogy minden gyenge állam pusztulásra van ítélve, és azután megkérdezte Svejket, hogy mi az ő véleménye erről a dologról. Svejk kijelentette, hogy az államhoz nincs semmi köze, de egyszer ki volt neki adva gondozásra egy gyönge bernáthegyi kutyakölyök, amit komiszkenyérrel etetett, és az meg is döglött. Amikor ki-ki túl volt az ötödik negyedliteren, Bretschneider kijelentette, hogy ő anarchista, és megkérdezte Svejk- től, hogy melyik szervezetbe kell beiratkozni. Svejk azt mondta, hogy egyszer egy anarchista vett tőle egy leonbergit száz koronáért, és hogy adós maradt az utolsó részlettel. A hatodik negyedliter után Bretschneider a forradalomról kezdett beszélni és a mozgósítás ellen agitált, mire Svejk odahajolt hozzá és azt súgta a fülébe: — Éppen bejött egy vendég, vigyázzon, hogy meg ne hallja, mert még 'kellemetlensége lehet belőle. Látja, a kocsma- rosné máris sir. Palivecné valóban sírt, a söntés pultja mögötti széken ülve, — Miért sír. Palivecné? — kérdezte Bretschneider. — Három hónap alatt megnyerjük a háborút, amnesztia lesz, az ura hazajön, és akkor csapunk itt magánál egy nagy murit. — Vagy nem hiszi, hogy megnyerjük? — fordult Svejkhez. — Mit rágódik folyton ezen — mondta Svejk — meg kell nyerni és slussz, de most már haza muszáj, hogy menjek. Svejk kifizette a cechét és hazament régi takarítónőjéhez, Mülleméhez, aki borzasztóan megijedt, amikor látta. hogy a lakásajtót kulccsal kinyitó férfi nem más, mint Svejk. — Azt hittem, nagyságos úr, hogy csak évek múlva tetszik hazajönni — mondta a tőle megszokott őszinteséggel — közben szánalomból idevettem lakni egy éjjeli mulató portását, mert háromszor volt nálunk házkutatás és amikor semmit se találtak, azt mondták, hogy a Svejk úr el van veszve, mert nagyon rafinált. Svejk azonnal meggyőződött róla, hogy az ismeretlen idegen teljesen ikényelembe helyezte magát nála. Az ő ágyában aludt, sőt olyannyira nemeslelkű volt, hogy megelégedett az ágy felével, átengedve a másik felét egy hosz- szúhajú némbemek, aki hálából még álmában is átölelve tartotta a portás nyakát, míg az ágy körül a legkülönbözőbb férfi és női ruhadarabok hevertek festői összevisszaságban. Ebből a káoszból mindjárt látni lehetett, hogy az éjjeli mulató portása igen vidám hangulatban tért haza hölgyével. (Folytatjuk)
