Nógrádi Népújság. 1957. május (2. évfolyam. 34-42. szám)

1957-05-18 / 39. szám

NÓGRÁDI Népújság 1957. május 18. A Érdekességek - furcsaságok ■nmnUBH ” lllllllllllllllllllllllll Az első ,,zseb“-reaktor Az amerikai „Alce Pro­ducts" társaság a „Fort Bel- voir” katonai táborban most fejezte be az első „zseb"-mag- reaktor megépítését. Ez a reaktor, amely a „Nau­tilus’' atommeghajtású ten­geralattjárónál alkalmazott elvék alapján működik, képes 2000 kilowatt áramot termelni, tehát annyit amennyi egy 2000 lakosú község egész áramszük­ségletét fedezi. E reaktort másfél évig nem kell tölteni (az urániumrúdja által fejlesztett hőt kettős víz­nyomásos rendszer segítségé­vei juttatják a turbinákhoz). Az „Alco Products’’ társaság már most közölte, hogy kész hasonló reaktorokat építeni polgári szükségletekre. Mesterséges felhők Amerika felett Ez év nyarán Amerika fe­lett 70 mérföld magasságban mesterséges felhőket hoznak létre. A cél új hosszútávú rá­dió- és televíziós adás fejlesz­tése. A felhők, amelyeket az amerikai légierő rakétákból kilövelt gázból hoz létre, visz- szavetítik a kisugárzott műso­rokat a földre. 22 dekás dupla tojást tojt egy tyúk Csehszlovákiában A Prága melletti Ce- lakovice községben egy tyúk hatalmas, dupla to­jással ajándékozta meg tulajdonosát. A csodá­latraméltó tyúk nagy ér­deklődésnek örvend mind a tudósok, mind pedig a filmesek köré­ben. A filmesek például filmszalagra vették a ritkaságszámba menő tyúkot és hatalmas to­jásait, sőt azt is meg­örökítették, amint Sko- repóvá asszony, a tyűk büszke tulajdonosa, széttöri a 22 dekás to­jást és azt is megörökí­tették, amint ebből a to­jásból kigurul egy má­sik kisebb tojás. Farkasnevelte „emberkölyökre bukkantak” az indiai dzsungelben Hat hónappal ezelőtt az indiai Ágra közelében egy vadász- társaság a dzsungelben egy friss forrás mellett meztelen kis­fiúra bukkant, amint éppen négykézláb ivott s mellette egv nőstényfarkas őrködött. A gyerek nem értette az emberi szót. s mikor a legköze­lebbi falu, Jarka Nagla felé mentek, a nőstényfarkas hosszú ideig követte a társaságot. A faluban egy házaspár a kis­fiúban saját gyermekére ismert, akit hat évvel ezelőtt, két­éves korában, farkasok ragadtak el. s akiről szülei már rég lemondtak. A fiút Praszramnak hívják. Ha tényleg igaz a szülők állítása, a kis Praszram korához képest igen fejletlen. Most, hat hónap után is, szívesebben eszik nyershúst és ismeretleneknek nem tanácsos a közelébe menni, mert — megharapja őket. Mindeddig nem tanult meg beszélni, s most azt tervezik, hogy Delhibe viszik, hogy gyógypedagógiai úton próbálják meg „emberré” nevelni. A farkasok által elrabolt és felnevelt kisgyerekről szóló történetek elterjedtek Cszak-Indiában és Kipling ezt a népi legendát tette halhatatlanná a ..Dzsungel könyvéiben. A tör­ténet azonban nem pusztán kitalálás, mert legalább két eset­ben minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, mégpedig 1867-ben és 1872-ben. Mindkét esetben az ugyancsak Ágra kö­zelében lévő szikandarai árvaházba vitték a farkas-nevelte gyerekeket. Az első még 28 évet élt. a második azonban né­hány hónap múlva meghalt a civilizáció ..fogságában”. ^®®®®®®^®®®®®®®^®®®®®®®®^®ooooooooooooooooooooooooooooooooooocoooooooooooüooí1 16 éves gyújtogató Tokióban letartóztattak egy 16 éves fiút, azzal vádolva, hogy felgyújtotta a királyi pa­lota egyik kerti szárnyát. A rendőrségen a fiú azzal véde­kezett, hogy a moziban nem­rég egy palota égését bemu­tató filmet látott, s úgy gon­dolta. érdekes lehet, amikor a császári palota lángokban áll. Hipnózis ai amerikai rendőrség szolgálatában A sanfranciscói rendőrség felkérte egy közlekedési bal­eset szemtanúit, vessék alá magukat hipnotikus kísérlet­nek. Az ötven szemtanú egyi­ke sem tud visszaemlékezni a gázoló és tovább száguldó gépkocsi számára. A rendőr­ség most abban reménykedik, hogy hipnotikus álomban eszükbe jut majd a gépkocsi száma. Békaverseny Franciaország és Nagybri- tannia békái a közeljövőben résztvesznetk a kaliforniai Ca­laveras gróf által évente ren­dezett „Jumping Frog Jubilee" versenyen. Az igen erős ame­rikai kovikurrencia dacára a versenyre belga, japán, kana­dai, sziámi, kínai békákat is beneveztek. A tavalyi bajnok­ságot egy Lucky nevű ameri­kai béke nyerte el, amely több mint 5 métert ugrott. A halál u tán ... Az oxfordi egyetem pszicho­lógusai több ezer embert meg­kérdeztek: mondják meg, hogy lélekvándorlás esetén ha­láluk. után mik szeretnének lenni. A férfiak 90 százaléka ló akar lenni, míg a nők 97 százaléka ' legszívesebben macskává változna át. Csodaszer a macskajaj ellen: a méz A New York-i mezőgazdasá­gi kísérleti telepen csodaszert fedeztek fel a részeg emberek kijózanítására: a mézet. A kí­sérleti telep jelentése megálla­pítja: a mézben levő cukor felbontja az alkoholt. Ha a ré­szeg félóránként egy-egy evő­kanál mézet eszik, hamarosan kijózanodik. Ugyanez a mód­szer ^kiválóan alkalmas előző­napi „kaccenjammerek” keze­lésére. Jachtozók tolvajnyelve Amerikai jachtozók a „cock- tail”-zászló mintájára egész sor jelző-zászlót terveztek saját hasz­nálatukra. A „cocktaii”-zászló már eléggé ismert: fehér alapon egy piros pohár azt jelenti: „Van cocktailunk, szívesen látunk”. íme néhány az új jelzésekből: Fehér zászló, rajta egy kék csa­tabárd, azt jelenti: „Vigyázz, az asszony a fedélzeten van”. Fehér alapon fekete boszorkány seprőnyélen repülve: „Az asszony parton van”. Egy fatörzs, benne egy fűrész. Jelentése: „Alszom, ne zavarj!” JÁTÉK AZ ÉLETÉRT ÖTLET! Rómában újfajta teázó nyílt. Itt olyan süteményeket árul­nak, amelyekből az első ha­rapás után egy házasulni kí­vánó fiatal nő, vagy fiatalem­ber fényképe bukkan elő. A nap, amelyet látunk, hamis A nap, amelyet látunk, nem az a nap, amely' a valóságban léte­zik, mivel sugarait megtöri a lég­kör. A mesterséges bolygó, amely a légkör fölé fog emelkedni, ké­pet adhat majd nekünk arról, hogy milyen a sűrű szárazföldi légréteg mögött rejtőző „titkos nap”. Feltételezik, hogy a légkör ható­sugarán kívül, azaz több száz kilo­méter magasságban egy meg­figyelő kevésbé világos, avagy különféle színekben játszó nap­csillagot állapíthatna meg. Ezen napcsillag sugarainak elemzője a földön tapasztalható talán egészen elütő sugár-típusokat regisztrál­hatna. Egyelőre csak egy, a föld­del összeköttetést fenntartó mes­terséges bolygó mechanikus szeme tud képet adni az igazi napról. Gyújtogató galambok Az egyiptomi Manu- rah városában nemrég hatalmas tűzvész pusztí­tott, amelynek során 350 lakóház földig égett. A tűz egy magányos házban keletkezett a há­ziasszony gondatlansága miatt és hamarosan át­terjedt az udvaron levő galambdúcra. A ga­lambdúcból égő fáklya­ként röpültek ki a szél­rózsa minden irányába a galambok. Ahány ház­ra leszálltak, mindet felgyújtották. így égett porrá a fél város a ki­vonult tűzoltók erőfeszí­tései ellenére. A minta-vő Elmegyógyintézetbe került az „őrült bombas’ Jerry Linville amerikai la­kos méltán megérdemli a min­ta-vő kitüntető címet. A 77 esztendős Linville a minap nősült. Felesége, Rachel, ugyancsak 77 esztendős. Az ifjú pár Los Angelesben tölti mézesheteit. A nászúira Rache] édesanyját, a 102 esztendős Mrs. Elizabeth Hierst is ma­gukkal vitték; George Metesky 54 eszten­dős manhattani lakost, az „őrült bombást", aki 16 év alatt 32 időzített bombát he­lyezett el különböző nyilvános helyeken — állami elmegyógy­intézetbe zárták. Szakértők megállapították, hogy képtelen birósági tárgyaláson részt ven­ni. George Metesky orvosok véleménye szerint néhány hé­ten belül meghal. Hétfőn mutatja be a salgótarjáni November 7. filmszín* ház a Játék az életért című csehszlovák filmet, mely egy. a második világháború alatt■ történt esetet elevenít meg. Vlesta Rackova asszony régi szerelmesét, egy üldözött kommunistát rejteget, emiatt házasélete felborul, őt pedig letartóztatják, A film a művészi alakítások mellett izgalmas jelenetek* ben gazdag. ISMERETTERJESZTŐ ELŐADÁSOK E hó végén a következő filmmel egybekötött előadáso­kat tartja a TTIT a megyei tanácson: 20-án este 6 órakor Soós Dezső előadásában Martino- vics-emlékestet, a párizsi kommünről szóló dia-filmmel egybekötve. Május 24-én ugyancsak 6 órakor Barátság szerelem címmel Mikuska Im­re tart előadást. Május 27-én 6 órakor Paganini emlékest (hanglemezek) Virágh László előadóval. 31-én 6 órakor Kmetyi Ferenc beszél a gyer­meknevelésről. Chaplin új filmjéről Charlie Chaplin befejezte „Egy ki­rály New York­ban“ című új film­jének forgatását. Chaplin egy lon­doni sajtóérte­kezleten elmon­dotta, hogy „ez lesz a legmulatságo­sabb film". Az egyik újságíró megkérdezte: „Az ön filmjei közül a legmulatságo- sabb?‘‘ Chaplin rövid szünet után így válaszolt: „Ál­talában a legmu­latságosabb“. A kanadai „Tri­büne“ című lap rö­viden így foglalja össze a film tartal­mát: „Egy legen- dabeli királyt (Chaplin) egy jó­ságos, naív kis em­bert, aki telve van a legjobb érzések­kel, megfosztanak trónjától, mert be­bizonyítja, hogy az atomenergiát bé­kés célokra kell felhasználni. Az országából elűzött király New York­ba utazik és cse- berből-vederbe jut. Azzal vádolják, hogy kapcsolatot tart fenn a kom­munistákkal. A ki­rály „gyanús" is­merősei Között van egy tíz ‘éves kisfiú, akinek az az egyetlen bűne, hogy a szülei kommunisták. A fiúcska nagyon ha­sonlít Chaplin ko­rábbi filmjeinek kis hőseire: ugyan­olyan nagy, meg­ható szemei van­nak, de elődeitől sok bonyolult po­litikai problémával kerül összeütkö­zésbe, aminek kö­vetkeztében a „bo­szorkányüldözők­ből“ álló kongresz- szusi bizottság elé kerül. Don Addams, hollywoodi szí­nésznő egy New Yorki újságárus­lányt alakít a film* ben, akibe a ki* rály szerelmes lesz. Miss Addams nemrégen egy lon­doni lap tudósító­jának elmondotta, hogy egy hollyvoo- di újságíró figyel­meztette: Chaplin filmjében játszani, minden színésznő számára egyet je­lent „a halál csók­jával“. „Híre jár, — tette hozzá miss Addams —■, hogy nem kapok többé munSkát Holly­woodban. kAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAmmmmmLAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAASAAAAAAA,AAAAAAAAAAAAAAAA M7K X. RÉSZ. <s> Az több mint biztos — hangzott a válasz kertelés nélkül, hiszen Svejk sohasem szokott eltitkolni semmit a fe­lebarátai elöl. — Ez a maga dolga borzasztóan fog tet­szeni minden újságolvasónak. En is nagyon szeretem azt a rovatot, amiben az ilyen iszá­kosakról és a duhajkodásaik­ról imáik. A múltkor a „Ke­hely”-ben egy vendég nem csinált semmi mást, mint hogy betörte a saját fejét egy po­hárral. Tudniillik feldobta a magasba és alája állt. Aztán elvitték, és reggel már olvas­tuk is. Vagy a Bendlovkában egyszer egy pofont adtam egy temetkezési vállalkozónak, és ő visszaadta. Hogy kibékül­jünk, mind a kettőnket le kel­lett tartóztatni, és már benne is volt az esti lapban. Vagy amikor a „Hulla" kávéház­ban az a tanácsos úr össze­tört két csészét, azt hiszi, hogy tekintettel voltak rá? Másnap mindjárt ő is benne volt az újságokban. Legfel­jebb helyreigazítást küldhet a börtönből az újságnak, hogy az a hír, amit magáról köz­zétették, nem magára vonat­kozik, és hogy annak az úrnőik, akit úgy hívnak, maga nem rokona és nem is azonos vele, haza pedig megírja, hogy azt a helyreigazítást vágják ki és tegyék el, hogy azután elol­vashassa. amikor leülte a büntetését. — Fázni tetszik? — kérdezte Svejk őszinte részvéttel, ami­kor észrevette, hogy az in­telligens úrnak vacog a foga. — Az idei nyárvége tényleg nagyon hűvösre sikerült. — Lehetetlenné vagyok té­ve — nyögte Svejk társa — vége az előléptetésemnek. — Annak vége — hagyta rá Svejk készségesen — ha nem veszik vissza a hivatalba, mi­kor majd leülte a bünteté­sét, nem tudom, hogy talál-e olyan gyorsan másik állást, mert mindenki erkölcsi bizo­nyítványt fog kérni magától, még a sintér is, ha őhozzá akarna szolgálatba lépni. Bi­zony, egy olyan rövid kis gyönyörűség, amilyet meg tet­szett engedni magának, nem éri meg az árát. És a kedves feleségének lesz miből élni a gyerekekkel, amíg ülni tet­szik? Vagy muszáj lesz, hogy koldulni járjon és mindenfé­le erkölcstelenségekre tanít­sa a kicsinyeket? Feltörő zokogás volt a vá­lasz: — Szerencsétlen gyermeke­im, szerencsétlen feleségem! A lelkiismeretlen vezeklő felállt és áradozni kezdett a gyerekeiről: öt gyereke van, a legnagyobbik tizenkét éves és a cserkészekhez jár. Kizáró­lag csak vizet iszik és példa­képül szolgálhatna az apjá­nak, aki életében először kö­vetett el ilyesmit. — A cserkészekhez? — kiál­totta Svejk. — Örülök, hogy a cserkészekről hallok. Egy­szer Mydkrvaryban, Zliv mel­lett, a hlubokái járásban, ami a Ceské Budejovice-i já­rási kapitánysághoz tartozik, éppen, amikor gyakorlatozni voltunk ott a küencvenegye­sekkel, a környékbeli parasz­tok vadászatot rendeztek a községi erdőben a cserké­szekre, akik ott nagyon elsza­porodtak. El is fogtak hármat. A legkisebbik, amikor meg­kötözték, úgy sikított, ordí­tott és jajgatott, hogy még mi, az edzett katonák se bírtuk nézni és inkább félrementünk onnan. Amíg összekötözték őket, az a három cserkész megharapott nyolc parasztot. Amikor aztán a községi bí­rónál nádpálcával megkínoz­ták őket, akkor bevallották, hogy nincs a környéken egyet­lenegy rét se, amit le ne ti­portak volna napozás közben, meg hogy az a nagy, érett rozs- tábla Razice mellett, éppen aratás előtt, tisztára véletlen­ből égett le, amikor a rozs­ban nyársonsültet csináltak egy őzből, amire késsel men­tek rá a községi erdőben. Az erdei táborhelyükön találtak több mint egy fél métermá- zsa lerágott csontot, szárnya­sokból és erdei állatokból, óriási mennyiségű cseresznye­magot. rengeteg éretlen alma­csutkát és még más finomsá­gokat is. A szerencsétlen cserkész- atyát azonban nem lehetett megnyugtatni. — Mit tettem? — jajgatott. — Vége a jó híremnek. — Annak vége — mondta Svejk, vele született nyíltsá­gával — azok után, amik tör­téntek, vége is kell, hogy le­gyen a jó hírének egész éle­tére, mert mielőtt még elol­vasnák az újságban, az isme­rősei még hozzátesznek va­lamit. Ez mindig így szokott lenni, de azért ezt ne vegye a szívére. Tönkretett és meg­semmisített hírnévvel legalább tízszer annyi ember van a világon, mint ahánynak ma­kulátlan a jó híre. Nem szá­mít semmit az egész, olyan ki­csiség. A folyosón súlyos léptek hangzottak fel, a zárban kulcs csikordult, az ajtó ki­nyílt, és egy rendőr Svejk ne­vét kiáltotta. — Engedelmet — mondta Svejk lovagiasan — én csak déli tizenkét óra óta vagyok itt, ez az úr pedig itt van már reggel hattól. Nekem nem olyan sietős a dolgom. Válasz helyett a rendőr erős karja kirántotta Svejket a folyosóra, és a lépcsőkön fel- vezetté az első emeletre. Ott a második szobában egy asz­tal mögött ült a rendőr­komisszár, egy kövér, jóságos külsejű úr, és így szólt Svejk- hez: — Hát maga az a Svejk? És hagy került ide? — Egészen mindennapi mó­don — felelte Svejk — egy biztosúrtól kísérve jöttem ide, mert nem akartam belenyu­godni. hogy ebéd nélkül dob­janak Iki a bolondokházából. Minek tartanak engemet, egy utolsó utcalánynak? — Tudja mit, Svejk — mondta barátságosan a komisz­szár úr — minek mérgelőd­jünk itt magával a Salm ut­cában? Nem lesz jobb, ha át- küldjüik a rendőrkapitányság­ra? — Ahogy mondani szokás — felelte Svejk elégedetten — ön a helyzet ura; innét a rendőrkapitányságig, most es­tefelé, egészen kellemes kis séta lesz. — örülök, hogy egyetértünk — mondta vidáman a rendőr­komisszár — hát nem jobb, ha szépen megállapodunk egy­mással? Ugye, hogy igazam van. Svejk? — Én is borzasztóan sze­retem megbeszélni a dolgokat mindenkivel — felelte Svejk — higgye el, kérem, komisz­szár úr, hogy sohasem fogom elfelejteni a jóságát. Tisztelettudóan meghajolt, lement a rendőrrel az őrszo­bára, és negyedóra múlva már ott lehetett látni a Jecná utca és a Károly tér sarkán egy másik rendőrbiztos kíséreté­ben, akinek egy vaskos könyv volt a hóna alatt, a követke­ző német felirattal: Arrestan­tenbuch. A Spálená utca sarkán Svejk és kísérője egy kifüggesztett plakát körül tolongó tömegbe ütközött. — A császár őfelsége kiált­ványa a hadüzenetről — ma­gyarázta Svejknek a rendőr. — En előre megmondtam — felelte Svejk —, de a bolon- dokházában még semmit se tudnak róla, pedig ott igazán első kézből kellett volna, hogy kapják. — Hogy érti ezt? — kérdez­te a rendőr. — Ügy, hogy ott nagyon sok katonatiszt úr van bezárva — mondta Svejk, és amikor is­mét egy plakát körül tolongó csoporthoz értek, felkiáltott: — Soká éljen Ferenc Jó­zsef császár! Ezt a háborút megnyerjük, A lelkes tömegből valaki olyat ütött a kalapjára, hogy a füle egészen eltűnt benne, és jó sok ember összecsődült, amíg Svejk, a derék katona, is­mét át nem lépte a rendőr- kapitányság küszöbét. — Még egyszer mondom, uraim: ezt a háborút feltét­lenül megnyerjük — ezekkel a szavakkal búcsúzott el Svejk a tömegtől, amely a kapuig kísérte. S valahonnan a történelem messzi távlataiból közelebb szállt Európához az az igaz­ság, hogy a holnap néha romba dönti a jelen terveit. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents