Nógrádi Népújság. 1957. május (2. évfolyam. 34-42. szám)

1957-05-11 / 37. szám

1957. május 11. NÓGRÁDI Népújság 7 A gépállomások és termelőszövetkezetek viszonyáról Az 1956 október előtti időkben — több súlyos hiba ellenére — gyümölcsöző volt a gépállomá­sok és a termelőszövetkezetek kapcsolata. A jó minőségben végzett gépi munka növelte a munka termelékenységét, csök­kentette a mezőgazdasági ter­mékek költségét. Nem ala­kulhatott ki jó viszony ott, ahol a gépállomások a beígért munkát nem időben, vagy nem jó minőségben végezték el. Jelenleg a gépállomások és a termelőszövetkezetek kap­csolata nem kielégítő, Ennek több oka van, • Az októberi ellenforradalom idején és az ezt követő idők­ben a falusi osztályellenség ahogy csak tehette, lejáratta a szocialista szektorokat, különö­sen a gépállomásokat. Minden rosszat elmondtak a gépi munkáról és október után ha­zug vádak hangoztatásával igyekeztek éket verni a gép­állomások és a termelőszövet­kezetek közé. Rontotta a kap­csolatot az is, hogy a gépállo­mások munkástanácsába befu­rakodott osztályidegenek, de­magóg személyek a gépállomá­sok önállóságával kérkedve háttérbe akarták szorítani a termelőszövetkezetek érdekeit. Az is igaz, hogy néhány gép. állomás a termelőszövetkeze­teknek végzett munkáért ma­gas díjtételt számolt fel. Meg­történt, hogy az érsekvadkerti gépállomás a helybeli Dimit­rov szövetkezetnek egy órai darálásért 105 forintot akart elszámolni. A szécsényi gép­állomás pedig 25 forintot kért egy köbméter siló elkészítésé­ért; Még több ilyen hiba is van, amelyek rombolják a szö­vetkezetek és a gépállomások kapcsolatát; GAZDAT KERES százezer naposcsibe Nagy bánatuk van a Balassagyarmati Ba­romfikeltető Állomás dolgozóinak: nincs ke­reslet a naposcsibék után. Ezidáig csupán 78 921 darab naposcsi­bét vittek el a nyakuk­ról: 28 ezerrel keveseb­bet, mint tavaly ilyen­kor. S e 78 ezer s egy­néhányból jutott a Pest megyeieknek és a heve­sieknek is. Talán a nógrádiak aem kedvelik a csirke- búst? Hol a bökkenő? A termelőszövetkeze­tek jórészében likvidál­ták a baromfitenyész­tést. De nagy hiba ez! Aztán a konkurrencla is rontja az üzletet. A szentkúti és a magyar- nándori keltetők lassan < elhódítják a gyarmatiak i piacait. Sokat ront a hűvös idő is! Meg aztán 1 a parasztasszonyok is megtréfálták a gyarma­tiakat. Sok tyúkot ül­tettek, s egy-egy tyúk 1 alá a tavalyinál is több i tojást tettek... Az árakkal is baj van. A kezdeti magas ár (4,30 forint) elriasztotta a ve­vőket. Igaz, most már le­ment a naposcsibe ára 3,20 forintra, de még 20 fillérrel így is drá­gább a tavalyinál. A legnagyobb indok­nak a beadás eltörlését tartják. De azt már el­felejtik, hogy a beadás ( helyébe az eladás lépett. S ez így van jóL Nem baj az, ha a gazda, s az , ipari munkás minden-( nap csirkehúst eszik, s a gazda 50 helyett 200 esi- , bét nevel. (Bár ennyit i nevelne!) Az lenne a jó, ha a megye három kel­tetőállomása a nagy ter­melés ellenére sem tud­ná kielégíteni a keresle­tet. Mi, a sok indok elle­nére azt kívánjuk: adja „jó isten“, hogy egy darab naposcsibe se ma­radjon a keltetőállomás nyakán. (lantos) Kormányzatunk bizonyos keretek között engedélyezte a traktorok és egyéb mezőgazda- sági munkagépek vásárlását. Sok termelőszövetkezet élt ez zel a lehetőséggel: Zetorokat, Hofherr traktorokat vásárol­tak, sőt némely termelőszövet­kezet cséplőgépet is akart vá­sárolni. A cséplőgépvásárlás nincs engedélyezve. Ezek a té­nyek megzavarták a gépállo­mások munkáját. A berceli gépállomás körzetében csök­kent a szövetkezetek gépi munka igénye. 1956 tavaszán 1980 normálholdat, míg ez év tavaszán csupán 850 normál- holdnyi munkát végzett a gép­állomás. Gyakran lehetett hallani olyan véleményeket, hogy most már a gépállomások is önálló gazdálkodást folytatnak s olyan díjtételeket állapíthat nak meg, amilyet éppen akar­nak. Az ilyesmit hangoztató szövetkezeti vezetők sajnos nem ismerték elég alaposan az ide vonatkozó kormány- és miniszteri rendeleteket. A föld­művelésügyi miniszter az ár­hivatal elnökével egyetértve országosan szabályozta a leg­fontosabb gépi munkák dí­ját. Ennek alapján a szántások díja normálholdanként nagy­üzemben 120 forint, amiből a termelőszövetkezet 95 forintot fizet, a költségkülönbözetet pe­dig az állam téríti meg a gép­állomások részére; A mező- gazdasági jellegű szállítások díja traktorral óránként 40 forint, amelyért a termelőszö­vetkezet 28 forintot fizet. A különbözeiét az állam téríti meg. A cséplés díja hasonló az elmúlt évihez. El kell ismerni, hogy kez­detben a díjtételek kialakítá­sánál voltak problémák, ami kihatott a termelőszövetkeze­tek és a gépállomások munká­jára. Sok termelőszövetkezet nem kötött szerződést a gépi kapálásra, a gépi aratásra s más egyéb fontos talajmun­kákra. Ma már nagyrészt ren­deződtek a vitás problémák és így növekedtek a gépi munka szerződéskötések is. Ebből lát­ni. hogy a gépállomások és a termelőszövetkezetek egymás­ra vannak utalva. A zetorokkal és traktorokkal rendelkező szövetkezeteknél arra kell vigyázni, hogy az erőgépeket minél több napon üzemeltessék. Ahol a gép ke­vésbé van kihasználva és rosszul is van kezelve, ott rá­fizetés fog jelentkezni. Hogy tartsanak-e a termelőszövetke­zetek nagyobb munkagépe­ket? Nekem az a véleményem, hogy főképpen a négy-ötszáz hold földdel rendelkező szö­vetkezetek kísérletezzenek ez zel. E szövetkezeteknél már komolyahb az állattenyésztés is, ahol az év nagy részében da­rálást, szecskázást, belső szál­lítást, valamint könnyebb szántóföldi munkát tudnak biztosítani. Viszont tudom azt is, hogy a szövetkezet saját gé­pével 95 forintos önköltséggel nem tud egy normálhold szán­tást elvégezni. Néhány ter­melőszövetkezet ezt már vilá­gosan látja. A teljes bizony­ságot majd a gazdasági év vé­ge fogja megmutatni. A gépállomások és a ' ter­melőszövetkezetek kapcsolata az utóbbi időben egyre szilár­dabb, biztatóbb formát ölt. Ez szükséges is. A gépállomások­nak nem szabad megfeledkez­ni arról, hogy a szövetkezetek erősödése, gazdagodása a gép­állomások jó minőségi munká­jától függ. Szomszéd József Ml ÚJSÁG A MEZŐGAZDASÁGBAN? Havonta osztanak előleget a berceli Vörös Csillag Terme­lőszövetkezetben. Az előleg­osztás serkenti a termelőszö­vetkezeti tagokat a jobb, eredményesebb munkára. A termelőszövetkezetek helyzetéről tárgyalt a balassa­gyarmati járási intéző bizott­ság május 7-én. Az értekezle­ten a további munkákat, fel­adatokat beszélték meg. A tájtermelést valósítják ■meg a Hazafias Népfront kez­deményezésére megyeszerte. A népfront mellett működő me­zőgazdasági szakbizottság már meg is kezdte munkáját valamennyi járási székhelyen. JAVASLATOK A BELTERJES GAZDÁLKODÁS KIALAKÍTÁSÁHOZ Négyzetesen vetették a ku­koricát a dejtári József Attila és a pataki Kossuth Termelő- szövetkezet tagjai. < *• Fekete ribizlivel kísérletez­nek Honion, Patvarcon. A dugványokat már el is ültet­ték. Példájukon több tsz ked­vet kapott a kísérlethez. * Harminchárom vagon mű­trágyát használt fel a Nógrád- kövesdi Állami Gazdaság az idén a talaj termőerejének fokozása érdekében. * Vegyszeres gyomirtásra a balassagyarmati járás terme­lőszövetkezetei 93 holdra kö­töttek szerződést. * Tejsavas anyaggal teszik jobbá a silót a Szügyi Tangaz­daságban. Az erjesztés követ­keztében nő a tápértéke a si­lónak. Növeljük a műtrágyafelhasználást Sóikkal több műtrágyát kell használni és szakszerűen alkalmazni. Megyénk kh-an- kénti átlag műtrágya fogyasz­tása 15—20 kilogramm. Ez majdnem egyenlő a semmivel. Legkevesebb 100 kilogramm mennyiséget kell elérni. Fo­kozatosan, ahogyan a műtrá­gya termelésünk, illetve beho­zatala emelkedik, még a fenti javasolt mennyiséget is jóval túl kell haladni. Tejboltok, piaci standok nyitása A jövedelmezőséget fokozni kell minden vonalon. Például a hanti Győzelem Tsz földi­eper termeléssel foglalkozik. Ez magában is a belterjesség felé való haladást jelenti, azonban ha egy • részére me- legágyi üveget raknak, és az eper beérését ezzel 2—3 hét­tel előbbre tudják hozni, akkor nem 10, hanem 30—50 forin­tos árban tudják értékesíteni. Minél nagyobb területen hajt­ják végre, anítál nagyobb lesz a jövedelem. Vagy a megter­melt zöldségeket a piaci stan­don saját maguk adják el és a városokhoz közel levő terme­lőszövetkezetek jól jövedelme­ző tejboltokat nyithatnak; Tájegységenkénti gyümölcstermelés Tájegységeknek megfelelően a legjobban díszlő, egyöntetű gyümölcsfatelepítéseket kell létrehozni. Minél nagyobb te­rületen kell létesíteni szántó­földi és öntözéses kertészetet. A kertészetekben az egy év alatti 2—3 szoros áru megter­melésére kell az irányt venni. A fiatal telepítésű gyümölcs­fák közeit kapásnövények ter­melésére kell kihasználni; Aprómagtermelés és a vasgereblye Az aprómagtermelés beta­karításánál igen sok góbé kinn­marad miután a szár apró, és törékeny. Ajánlatos az össze­gyűjtéshez széles vasgereblyét használni, amelynek a fogai vékony dróttal vannak be­fonva. Egy-egy dolgozó pa­raszt így Csécsén is 1 k!h-on ilyen módszerrel 30 kilogramm fehérhere mag többletet ért el, ami a mai. ár mellett 840 forint többletnek felel meg; Egyöntetű, egyfajtájú magvakért magasabb árat fizetnek Tájanként, községenként, termelőszövetkezetenként le­hetőleg egyöntetű, egyfajtájú növényekét, magvakat termel­jünk. Nagyobb tételben az egyöntetű áruért magasabb árat lehet elérni. Ilyen kezde­ményezések már vannak me­gyénkben, például Dejtár, ör- halom, Hugyag új burgonyá­ja, Hont, Drégelypalánk földi- eperje, Héhalom, Palotás, Kál- ló zöldborsója, Ludányhalászi, Endrefalva, Ipolytarnóc, őr- halom téli káposztája, Érsek- vadkert, Csesztve dohánya, Varsány, Herencsény biborhe- réje, Csécse fehérheréje, a pásztói járás csemege és bor­szőlője, mind azt mutatják, hogy megyénkben igenis le­het eredményesen tájterme­léssel foglalkozni és azt ki is kell szélesíteni; FOLYIK AZ ACATOLAS * • '••• ’ .......-VVW V -- -»»'•­w ^MÉmrnmmm " ' Sjl m i -- * ■:í ­1: is ....... A litkei dolgozó parasztok nagy szorgalommal végzik a gabonavetések gyomtalanítá­sát. Kálmán Lajos marci kö­zépgazda a búzát acatolja. GONDOSAN — SZAKSZERŰEN A Hényeli Állatni Gazdaság­ban nagy gondot fordítanak az istállótrágya helyes keze­lésére. Az esős napokat istál- lótrágya-hordására használják fel a fogatosok és a vontató­sok. A trágyázandó föld szélé: szarvasba rakják a trágyát. Mihelyt az egyik szakassz elérték a kívánt magasságc földdel takarják tetejét. E: által is csökkenteni tudják veszteséget. cSCficfr<3<ScK®CÍ<3-ciCB* Május elsejével befeje­ződött a volt MDP-tagok átigazolása a Magyar Szo­cialista Munkáspártba. Az eddig át nem jelentkezet­tek utolsó lehetőségűiket felhasználva jelentkeztek április 30-ig, hogy ne ve­szítsék el jogfontosságu­kat, megtarthassák régi éveiket. Ezért voltak az át­igazolást, az átjelentkezést intéző április végi és má­jus elejei taggyűlések olyan kimondottan harcosak a hibákat feltárók és az em­beri tevékenységét elbírá­lók — de ugyanakkor na­gyon emberiek és nagyon humánusak is. Miről is van szó? Nem csupán arról a tényről, hogy megérdemli-e, hogy az új pártban tevékenyked­hessen, hanem arról is, hogy a párttaggyűlés ho- ' gyan értékeli az illető te­vékenységét az ellenforra­dalom és az azt követő időben. Nagyon felelősség­teljes munka ez. Mert a munkások az életben is úgy kezelik az illetőt, aho­gyan a taggyűlés elmarasz­talja, vagy jóváhagyja. Ezért aztán a jelentkező elvtársakat amúgy alapo­san meg-meg „fürösztöt- ték’‘. Némelyiket alapos tűz alá vették. Aki ezt „kiér­demelte" — szemtől-szem- be megbírálták — ahogy a szóhasználatban halljuk, A huszonnegyedik órában... „odamondogattak,” neki amúgy magyarosan. A jobbágyi tömegcikk üzemben, ha lehet monda­ni, egy fokkal melegebb volt az átigazolást végző taggyűlés, mint máshol. A május 2-i taggyűlés kevés­nek, bizonyult a nagylét­számú átjelentkezés elbí­rálására. A tagság úgy ha­tározott, hogy 6-án hétfőn folytatják a még fennma­radó 10 kérelmező ügyét. Mindenki úgy gondolta, itt már nem lesznek olyan problémáik, mint csütörtö­kön. Nem így történt. A tagság teljes szellemi frissességgel, a reája há­ruló teljes felelössegérzet- tel vizsgálta a 10 elvtárs ügyét is. Bár az átjelent­kezésre várók bizonyos fo­kig megkönnyítették a tag­gyűlés munkáját. Az a volt MDP-tag, aki úgy érezte, sok vaj van a fején, jobbnak látta el sem jönni. De mégis akadtak egy né- hányan olyanok, akik tevé­kenységükben nem mérték le: hogyan viselkedtek'! mennyire kompromittálták a pártot, hogyan fordítot­tak hátat és álltak az eresz alá, amikor az „ég zen­gett“. Vagy pedig nem lát­ták, milyen lesz a kibonta­kozás, kapitalista-e, vagy szocialista. Ennek a tépelő- désnek tipikus példája Lő- rincz János esete is, akit nem lehet fejletlennek mondani, üzemrészvezető is volt, mégis ahogy ő mond­ja ... tapogattam, nézelőd­tem, hogy, hogy alakul a helyzet. A tagság először el­vetette, ellene szavazott, igaz, sokan tartózkodtak. De az újra szavazásnál en­gedélyezték az átjelentke­zését. Igaz, több elvtárs véle­ményadásánál a megfelelő határozottság hiányzott,' no­ha a végén a többség az át­igazolás mellett szavazott. Ugyanilyen vita bontako­zott ki ifj. Gergen körüli is. Gergen DISZ-titkár volt az üzemében. Az ellenforra­dalmi napokban azonban részt vett a nemzetőrségben egész november 4-ig és be­ásták magukat, úgy várták a szovjet csapatokat. Saj­nos csak most döbbent rá arra, hogy fegyverével nem a forradalom, haneni az el­lenforradalom oldalán állt — noha szerencséjére a fegyverfogásra nem került sor. A tagság helyesen utasí­totta vissza ifj. Gergen át­igazolási ügyét. Ennél sokkal „egyhan­gúbb", de annál szenvedé­lyesebb vita alakult ki Si­mon Lajos ügyénél. Simon az ellenforraaalom idején nagyon elzárkózott a párt­tagoktól. Kerülte őket. An­nál nagyobb barátságban volt az ellenforradalmi munkástanács elnökével, aki még januárban sem is­merte el a Kádár-kor­mányt. Élesen állást fog­lalt a volt kommunisták visszavétele ellem akiket az ellenforradalom idején küldtek el. Amikor az elv­társak ezeket szemére ve­tették, cinikus módon a tagság ellen fordult, s ki­jelentette: — a fizikai mun­kások nem jönnek a párt­ba, mert azok azt tartják, hogy ide az jön, aki félti az íróasztalát. Majd Szarvas védelmére kelve kijelentette: — Itt nem volt semmiféle üldözés, itt nem üldözték a kommunis­tákat. A tagság azonban na­gyon jól tudja, mi volt a gyárban. De azt tudja, Si­mon Lajossal nem erősö­dik a párt. Kérelmét visz- szautasitották. A többi elvtársak elbírá­lásánál nyilván nem kellett ilyen vitákat folytatni. EzéK az elvtársak passzív szemlélői, vagy csendes szabotálói voltak az ellen- forradalomnak. Nyilván­való, hogy ezek tevékeny­ségéről nem lehet hegyet- völgyet megmozgató vitá­kat rendezni. Végezetül el kell mon­danunk, hogy ezek a tag­gyűlések a párttagság ne­velésének nagy ügyét szol­gálták. Harcosságra, az el­lenség kíméletlen gyűlö­letére, osztályhűségre ne­veltek. Erősítette az elv­társakban azt a tudatot, nagy kitüntetés, felemelő érzés, de nagyobb felelős­ség párttagnak lenni. Ezt fejezte ki Szevesi Zoltán, az MSZMP-be átigazolt fia­tal műszaki dolgozói is, aki elmondotta: — Mély be­nyomást keltett bennem, és felemelő érzés volt szá­momra az, hogy milyen ko­molyan vitatkoznak a párt­ba való felvételnél. Ugyanezt emelte Jci Szabó elvtárs is, aki a legidősebb generációhoz tartozik. De ő megtoldotta azzal: — Mi a munkásosz­tályért kell, hogy dolgoz­zunk, nemcsak nyugodtabb napokban, hanem bizony a veszélyes időkben is. Aki nem bizonyult elég erős­nek, azokat sem szabad el­dobnunk, nevelnünk kell őket. Mert rájuk is szük­ség van. Lehetnék még ezekből is jó párttagok, szocialista emberek. ügy gondoljuk, sok igaz­ság van Szabó elvt&rs sza­vaiban. M. P.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents