Nógrádi Népújság. 1957. április (2. évfolyam. 26-33. szám)
1954-04-07 / 27. szám
2 NÓGRÁDI Népújság 1957. április 6. (folytatás ez 1. oldalról) a kaposvári, a szegedi, a miskolci fonoda, 0 Gyöngyösi Váltógyár. A hatalmas iparosítás eredményeként a gyáripar termelése 1955-ben 3 és félszerese volt az 1938. évinek. Ezen belül a nehézipar termelése több mint ötszörösére emelkedett. A villamosenergia-termelés az 1938-as 1,4 millió MW-ról a kőolajtermelés 43 ezer tonnáról a széntermelés 9,3 millió tonnáról az acéltermelés 647 ezer tonnáról 5.2 millió MW-ra. 1.2 „ tonnára 20,6 „ 1.4 „ Megsokszorozódott a bauxit-, a timföld- és aluminiumterme- lés, s a magyar ipar számos Olyan terméket gyárt, melyet a felszabadulás előtt importáltunk; A vegyipar termelése sokszorosára nőtt, s a gyógyszeripar olyan nagyhatású gyógyszereket gyárt, mint a penicillin, sztreptomicin. Az ipari termelés gyors- ütemű növekedése tette lehetővé, hogy a nemzeti jövedelem 1955- ben 60 százalékkal volt magasabb, mint 1949-ben, s a növekedés üteme kb. hatszorosa a Horthy-Magyar- ország 1929 és 1938 közötti nemzeti jövedelmének. Beszélnünk kell az életszínvonal emelkedéséről is. Szét kell verni azt az ellenforradalmi rágalmat, hogy a szocializmus építése közben népünk életszínvonala folyton csökkent volna. Csökkent két éven át: 1951-ben és 1952-ben, de addig és azóta folyton emelkedett. A szocializmus által teremtett életszínvonalat a Horthy-rendszer alatti életszínvonallal kell összehasonlítani, nem pedig csak 1951- gyel, hogy mindenki lássa: 12 év alatt igenis a szocializmus emelte valóban emberi színvonalra a dolgozók életét. Persze voltak itt hibák: de az alaptendencia ez volt. Jelentős mértékben növekedett az ipari munkások száma. 1956-ban 699 ezer munkás dolgozott gyárainkban, üzemeinkben, szemben az 1938-as 3.17 ezerrel: Nagymértékben emelkedett á lakosság fogyasztása is 1938- hoz viszonyítva. Például az egy főre eső lisztfogyasztás 134 kg-ról 150,5 kg-ra, a cukorfogyasztás 10,5 kg-ról 24,5 kg-ra emelkedett. Hasonló képet mutat a legtöbb iparcikk fogyasztása is. A második világháború következtében Budapesten megsemmisült vagy megrongálódott csaknem 80 ezer lakás, az összes lakóépületek 27 százaléka. Ezeket helyreállítottuk, * ezenkívül az elmúlt 12 évben országosan 250 ezer új lakást építettünk. Az októberi ellenforradalmi események következtében 16 500 lakás rongálódott vagy semmisült meg. Ezekből a mai napig kb. 12 100 lakást állítottunk helyre. Érdemes megállni egy pilla- hatra ennél a kérdésnél. Ez a ikét adat világosan mutatja, hogy a fasizmustól csak romokat kaptunk, a háború után éppúgy, mint az ellenforradalom után. Jelentős eredményeket értünk el a lakosság kulturális, szociális és egészségügyi ellátása tekintetében is. Felépítettük a Népstadiont, létrehoztuk a veszprémi és miskolci tnűegyemet. A Horthy-fasiszta Magyar- örszágon a mérnökök száma 11409 volt, 1956-ban 19 200. A középiskolai tanerők száma 1937—33. tanévben 3500 volt, az 1956—57. tanévben 7935. Az általános iskolai tanerők száma az 1937—38. tanévben 26 017, az 1956—57. tanévben 52 216. Érettségi vizsgát tett 1938-ban 10 859, 1955-ben 30 703 tanuló. Az egyetemi és főiskolai hallgatók száma az 1937—38. tanévben 11 747, 1956—57. tanévben 39 468. Orvosok száma 1938 végén Í0 590, 1956 közepén 14193. Európa orvosokkal legjobban ellátott országa vagyunk. A 10 ezer lakosra jutó orvosok száma az 1938. évi 11,6-ról 14,4-re emelkedett. A 10 ezer lakosra jutó kórházi ágyak száma 51-ről 67,9- re, emelkedett A pusztító népbetegségeket visszaszorítottuk. Jellemző, hogy míg gümőkórban 1938- ban 10 ezer lakos közül 14-en haltak meg, ma csak hárman. Elvtársak! Ha fel akarnánk sorolni vívmányainkat a kulturális élet területén, kötetekre rúgna, de elég utalni itt arra a körülményre, hogy soha annyi színház és mozi és kulturális intézmény nem volt Magyar- országon, mint amennyit a fel- szabadulás után a kommunista vezetés teremtett. Soha annyi könyvet nem nyomtak ki Magyarországon és nem olvastak, mint az utolsó 12 esztendőben. Ez is bizonyítja, hogy a gazdasági és politikai . kiváltságok megszüntetésével megszüntettük a kulturális kiváltságokat is, közkinccsé tettük a kultúrát az egész magyar nép számára. Megbecsültük az írókat, a művészeket, a tudósokat. Magasra emeltük itt a haladás lobogóját, bár hálátlanul fizetnek népünknek azok az írók, művészek, tudósok és Puskáshoz hasonló sportolók, akik az elmúlt hónapokban olyan szépen „lekáderezték” magukat. (Derültség) Az ellenforradalom nem volt képes szétverni a szövetkezeteket Gyökeresen megváltoztak a földbirtokviszonyok a dolgozó parasztság javára. A parasztság jövedelme és ezáltal életszínvonala a felszabadulás előttivel össze sem hasonlítható. A földreform során több mint 600 000 parasztcsalád jutott földhöz, eltűnt a faluból a nagybirtok, a megdönthetetlennek hitt hitbizomány. A magyar mezőgazdaság területén az egyik legnagyobb változást a szocialista szektor megjelenése jelentette. 1956- ban az ország szántóterületének és állatállományának egy. harmada, a mezőgazdasági nagygépek csaknem egésze a szocialista szektorhoz tartozott. Sokan azt hitték, hogy az ellenforradalmi viharban a szocialista szektorból nem fog maradni semmi. Most nyugodtan elmondhatjuk, hogy a termelőszövetkezetek ismét magukra találtak. Az ellenforradalom nem volt képes széjjelverni, pedig valamennyi volt nagybirtokos, deklasszált úri réteg, volt horthysta katonatisztek, főszolgabírók, csendőrök, kulákok, még egyes értelmiségiek is mindent elkövettek, hogy széjjelverjék a szocialista szektort és a termelőszövetkezeteket. Október 23-a előtt Magyar- országon 4857 szövetkezet volt, idén március 1-én 3235 termelőszövetkezet működött. Tavaly november 4-e óta 1407 termelőszövetkezet és termelőszövetkezeti csoport alakult újjá. Mit bizonyít ez? Hogy a szocialista mezőgazda- sági termelés gondolata és valósága mélyen meggyökerezett már a magyar parasztság körében. November 4-e után a forradalmi munkás-paraszt kormány egy sor intézkedéssel segítette a parasztságot és a magyar mezőgazdasági termelést. Az intézkedések nyomán jórészt helyreállt a termelési biztonság. Ezt segítette elő a begyűjtés eltörlése, ami körülbelül 4,5 milliárd forint többletjövedelmet jelent a parasztság számára. Senki sem volt olyan hűséges a nemzeti hagyományokhoz, mint a kommunisták Tisztelt elvtársak! Mi, magyar kommunisták bátran elmondhatjuk, nincs szégyenkezni valónk Dózsa, Kossuth, Petőfi, Táncsics emléke elqft. gpmmivel sem ápolhattuk volna jobban szellemi hagyatékukat, mint azzal; hogy; „Tá ű*ü>: földreformmal és államosítás- örömmel Vajkáhak a hibádban. Ha harcolt valaki a hi földreformmal és államosítás sal, a kultúrforradaloipmal, a munkáshatalom megteremtésével, szocialista építőmunkánkkal új, minden eddiginél haladóbb korszakát teremtettük meg a magyar történelemnek. Nincs senki sem, aki oly hűséges volt, olyan hűséges lehetett nemzeti hagyományainkhoz, mint mi, kommunisták. S akik a földosztó, államosító, szocialista utat törő népi demokráciát gyalázták, s ellene fegyvert fogtak, Dózsát, Kossuthot, Petőfit, Táncsicsot gyalázták meg akkor is, ha egész nap a Kossuth-nótát és a szózatot énekelték, s lengették a piros-fehér-zöld zászlót. (Taps.) Mindezeket nem azért mondjuk el, hogy dicsekedjünk, vagy hogy elégedettségünket fejezzük ki. Távolról sem. Sok hiba és gyengeség állott fejlődésünk útjában, de a legsúlyosabb, legsajátságosabb hibák sem tudták megakadályozni a szocialista fejlődést Magyar- országon. Nem a hibák akasztották meg, s vetették vissza a magyar népi demokrácia előrehaladását, hanem az ellenforradalom. S itt fel kell vetni a kérdést. Ki az, aki rendszerünk, munkánk hibái ellen harcolt? Igaz-e, hogy Nagy Imre csoportja vezette a hibák elleni harcot? Nem igaz! A hibák ellen nem harcolhat az, aki őrül a hibáknak, akit a hibák boldoggá tesznek. Márpedig közismert az, hogy Nagy Imre közvetlen hívei boldogan és diadallal fogadták a párt és az államvezetés miiidén. hibás lépését. bák ellen, akkor harcoltak a párttagok, elégtelenül, késedelemmel és tétovázással, de harcoltak. S ez a harc már jóval október előtt kezdődött, s kezdte megérlelni gyümölcseit. Ezt félreérthetetlenül mutatták a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége júliusi ülésének örömmel fogadott határozatai. Az ellenforradalom akkor támadta meg a pártot s az államot, amikor az már a hibák kijavításának útjára lépett, s a fejlődés leghelyesebb irányát kezdte megszabni. Tisztelt elvtársak! Vannak, akik azt mondják, hogy az ellenforradalom a hibák miatt tört ki. Ez tévedés! Az ellenforradalom a 12 év szocialista és forradalmi vívmányai ellen irányult. Az ellenforradalom célja nem a demokratizmus fejlesztése, hanem annak megsemmisítése, nem a törvény megsértésének megakadályozása, hanem a törvénysértések állandósítása, nem a gazdaságpolitika hibáinak kijavítása, hanem szocialista jellegének megszüntetése volt. Más dolog az, hogy a hibák megzavarták a tömegeket, gyengítették erőnket, segítették az ellenforradalmat. Az ellenforradalom kegyetlen játékot űzött a megszédítelt fiatalokkal 1956. október 23-án, a népi demokratikus rendszer megdöntéséire indult meg a roham. Az elmúlt hónapokban sók an rosszallották, hogy ezt ilyen kereken megmondjuk. Szemünkre vetették, hogyha ellen- forradalomnak nevezzük az ellenforradalmat. megsértjük azokat a fiatalokat, akik jóhiszeműen tüntettek és fogtak fegyvert a rendszer ellen. Mi azt hisszük, hogy ezeknek a fiataloknak sokkal jobb, ha szembenéznek a számúkra keserű igazsággal, mintha abban a hitben ringatják magukat, hogy valami dicséretre méltó dolgot cselekedtek. Mi féltjük a fiatalokat és megvédjük őket. Kijózanítjuk őket, és mindent elkövetünk, hogy meghallják és meglássák az igazságot. A mostani fiataloknak, munkásoknak és egyetemistáknak csak egy fontos kötelességük van, tanulni, a munkában helytállni, amellyel megmutathatják, hogy valóban jó fiai a hazának, és drága nekik az ország, a nép sorsa és boldogulása. Az ellenforradalom kegyetlen játékot űzött a megszédített fiatalokkal és másokkal. Október 23-án a szocialista demokrácia jelszavával vitték I őket utcára. November elejére fehérterror lett belőle. Jelentkezett Mindszenty, B. Szabó, Eszterül ázy, Kéthly Anna. Dm dás és jöttek a legkülönbözőbb reakciós pártok „vezérei”. Október 23-án még azt a jelszót hangoztatták, hogy „magyar—szovjet barátságot, egyenlŐ6égi alapon”, de hamarosan vad szovjetellenességbe és kommunistaellenességbe csapott át ez a jelszó. Kiderült, hogy nem a magyar—szovjet barátság kisebb hibái izgatják a tüntetések értelmi szerzőit, hanem a kapcsolat eredményei, hatalmas erkölcsi és anyagi ereje. Október 23-án „új pártvezetés” volt a jelszó. Érthető, hogy ez a jelszó tetszett és sok követőre talált. De pár nap múlva már kommunistaellenes hadjárat indult meg. Fegyveresen megtámadták a Budapesti Pártbizottságot, a kerületi pártházakat, gyilkolták a kommunistákat, az igazi hazafiakat. Reméljük, hogy a súlyos tandíj nem lesz hiábavaló az ellenforradalmi demagógiától megszédített rétegeknek. Sokan felvetik a kérdést, mi a magyarázata, hogy az ifjúság egyes rétegeiben befolyást tudott elérni az ellenforradalom. Ennek egyszerű a magyarázata. A sok ok közül az a legfontosabb, hogy a fiatalok nem emlékeznek . a múltra, a fasiszta negyedszázad szörnyűségeire és nem vették észre, hogy a kommunistaellenes és szovjetellenes uszítás mögött az igazi cél: a régi úri Magyarország visz- szaállítása volt. Sem a'munkásosztály, sem a falu nem állt az ellenforradalom mellé Az októberi események idején az akkor megjelent sajtó, de a külföldi is, tele volt hangzatos írásokkal, hogy nemzet sohasem volt olyan egységes, mint akkor. De a falu éppúgy nem állt az ellen- forradalom mellé, mint ahogy a munkásosztály sem. Hamar észrevették, hogy kiket dobott felszínre a forgószél. És amikor látták, hogy a legrosz- szabb népnyúzók, a falu és város leggazdagabbjai, az egykori csendőrök, szolgabírák, horthysta tisztek, arisztokraták és főpapok leptek újból a színpadra, megköszönték ezt a nemzeti egységet és „forradalmat”, és nem kértek belőle. Az ellenforradalom rendkívül súlyos anyagi és erkölcsi károkat okozott hazánknak. Ezért nagyon fontos, hogy sokoldalúan és nagyon határozottan vonjuk le a tanulságokat. Ma az ellenforradalom eszmei szétverése a legfontosabb Tisztelt eivtársak! A forradalmi munkás-paraszt kormánynak november 4-e után minden erejét az ellenforradalom fegyveres erőinek szétverésére kellett fordítania. De ma már az ellenforradalom eszmei szétzúzása a legfontosabb feladat. Éneikül nincs gazdasági fellendülés, nincs igazi megszilárdulás. Jóllehet, még nagyon keveset tártunk fel az ellenforradalom eseményeiből, de már az eddig ismertetett tények is bőségesen elegendők arra. hogy meggyőzzenek mindenkit, mi is történt. Most nagy megdöbbenés van az országban, sokan ráébredtek, hogy amikor „forradalomról” beszéltek, egy társaságba kerültek Dullesszal, Francával Csang Kaj-sekkel, s a nemzetközi reakció minden áramlatával, hiszen a nyilas emigrációtól a jobboldali szoedeme- kig „szabadságharcnak”, „nemzeti forradalomnak” nevezte a szocializmus minden ellensége a magyarországi ellen- forradalmat. De ugyanakkor a szocializmus tábora egységesen, teljes egészében helyeselte és támogatta a Magyar Szocialista Munkáspárt elemzését az ellenforradalomról. Vannak ugyan, akik felismerték állásfoglalásuk tarthatatlanságát, nem nevezik már fehérnek a feketét, forradalomnak az ellenforradalmat, de még keverik a színeket, igyekeznek valamit megmenteni hibásnak, tarthatatlannak bizonyult álláspontjukból. Azt hiszik, hogy felemás álláspontjukat jobban megértik a tömegek. De a dolgozó nép nem felemás, hanem világos, határozott álláspontot ért meg. S ilyen csak a marxista—leninista, az ellenforradalomnak semminemű engedményt nem_ adó álláspont lehet. Nem októberben vagy október után kezdődött az a kísérlet, hogy a dolgokat a fejetetejére állítva forradalom, nak nevezték az ellenforradalmat. Emlékezzünk csak a Petőfi Kör júniusi vitájára, mélyben Tardos Tibor azt mondta: „Milyen egyszerű volt 1848-ban kivívni a sajtószabadságot, a márciusi fiatalok rátették kezüket a nyomdára, s azt a nép nevében lefoglalták.” Nos! Október végén Tardos Tibor barátai megjátszották a nyomdák lefoglalását a nép nevében. Láthattuk az eredményt. Nem 1348-ra hasonlított ez, hanem 1919-re vagy 1944-re. Silány, gyűlölködő zugsajtó volt ez. Ugyanakkor . mindent elkövettek, hogy a kommunisták, a munkásság igazi sajtója "ne láthasson napvilágot. Mi nagy tanulságokat vontunk le ezekből az eseményekből. Nem fogjuk még egyszer megengedni, hogy népi demokráciánk fórumait, a rádiót, sajtót, ^ gyűléstermeket népellenes, ellenforradalmi uszításra használják fel. (Hosz- szantartó, ütemes taps.) A demokrácia népuralmat jelent. Mi keresnivalója van egy igazán demokratikus, tehát szocialista rendszer nyilvános fórumain a népuralom ellenségeinek, fasisztáknak, arisztokratáknak, kapitalistáknak és főpapoknak? És akárhogy is vitatkoznak az imperialisták szóvivői, akármennyit is kiabálnak arról, hogy nálunk „megfojtják a szabadságot”, mi nem fogunk még egyszer engedni a proletárdiktatúra politikájából, amelynek, mint Lenin mondotta: „szükségszerű ismérve, kötelező feltétele a kizsákmá- nyolóknak, mint osztálynak erőszakos elnyomása” (Taps), s amely emellett a nép számára összehasonlíthatatlanul szabadabb, demokratikusabb rendszer a legdemokratikusabb burzsoá rendszernél is, Aczél, Ignolus és Déry József Attila ellen Támadóink között volt Ignotus Pál, aki azt írja, hogy József Attila híveit és tanítványait vetettük börtönbe. De hogyan lehet József Attila híveinek nevezni az ellenforradalom híveit? Az ellenforradalom leverte a József Attila által megénekelt ötágú csillagot, elégette a vörös zászlót, amelynek színét és szellemét József Attila egész költészetével vallotta sajátjának. S az ellenforradalom ledöntötte József Attila szobrát is. Déry Tibor október végén azt írta, hogy amikor eldördültek az első puskák, úgy érezte, mintha ő húzta volna meg a ravaszt. De írhatta volna, nem egy íróval együtt, hogy úgy érezte, mintha ő verné le a vörös csillagot, ő égetné el a vörös zászlókat, ő döntené le József Attila szobrát. József Attila szobrának ledöntése nem véletlen kilengés, hanem törvényszerű következmény. Szobra arra a nyomorra, azokra az üldöztetésekre emlékeztet, amellyel a kapitalisták halálba küldték« Érthető, hogy a szocializmus ellenségei, a kapitalisták ügynökei kalapácsot fogtak ellene. S ha már erről van szó, megkérdezzük, hány író osztotta a mi rendszerünkben az elmúlt 12 esztendőben József Attila sorsát? Ki nyomorgott közülük, mikor látták el úgy az írókat, költőket, mint a ml rendszerünkben? Nem az volt-e inkább a nagyobb baj, hogy túlságosan is elkényesz- tettük őket? Egyeseket olyan anyagi jólétben, hírnévben tartottunk, hogy az olvasó bizalmáért sem kellett már küz- deniök. S most mi a sorsa a külföldre disszidált, „szabad földre távozott” íróknak? Az, hogy szabadon eladhatják magukat, szabadon dicsőíthetik pénzadó gazdáikat, szabadon gyalázhatják hazájukat és népüket. József Attila hívei és tanítványai lennének azok az Aczél Tamások, akik silány tollúkat és: silány lelkiismeretűket az imperialista piacon árulják, mint a prostituáltak? Nézzük csak a disszidált írókat, akik az Irodalmi Újságot, mint egy lobogót lengették, s amelynek a stílusa, hangja és tartalma miben sem különbözött a Szabad Európa-rádió hangjától, s azt hiszem, érdekeitől sem. Most, amikor külföldön újból kiadják az Irodalmi XJjságot, nyíltan lelepleződik, hogy az imperialisták meg voltak elégedve az itthoni Irodalmi 'Újsággal, teljesítette feladatát az amerikai- angolszász kapitalisták és imperialisták érdekében. Ezt folytatja most ott, ahol abbahagyta. Ne felejtsük, mit is írtak ezek az írók. Pálóczy- Horváth tudatlannak és ostobának nevezte a munkásokból lett vezetőket. Háy Gyula erkölcstelennek a párt- és munkásfunkcionáriusokat. Novo- báczky Sándor gőgnek és pöffeszkedésnek a lenini élcsapat-elméletet. Ez kell az imperialistáknak, a kapitalistáknak és a hazai csatlósaiknak. Az imperialisták készek egy ilyen lapot újra finanszírozni külföldön. A moszkvai tárgyalásokon a Szovjetunió újra óriási segítséget nyújtott hazánknak Kedves elvtársak! Mialatt népünk a felszabadulás ünnepére készült, Moszkvában fontos és örvendetes események történtek. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és a Magyar Szocialista Munkáspár' küldöttsége tárgyalásokat folytatott a Szovjetunió kormányával és a Szovjetunió Kommunista Pártja elnökségével. Ezeknek a tárgyalásoknak baráti légköre és az a rendkívül meleg fogadtatás, amelyben a magyar kormány- és pártküldöttséget részesítették, a nyilatkozatok aláírásának fényes külsőségei, megmur látták az egész világnak hogy a két testvéri nép. a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió viszonya a teljes egyenjogúságon, a kölcsönös megbecsülésen és a közvetlen testvéri barátságon alapszik. (Hosz- szantartó. lelkes taps-) Mint a nyilatkozat is megállapítja, a magyar és a szovjet kormányküldöttség teljesen egyetért mind a magyar—szovjet kapcsolatok fejlesztésének alapvető kérdésében, mind «. jelenlegi nemzetközi helyzet értékelésében. Azonos módon értékelik és egyetértenek a magyarországi ellenforradalmi események jellegét illetően, valamint abban, hogy az ellenforradalom veszélyeztette az európai békét és a szocialista országok biztonságát. Az ellenforradalmi felkelés kibontakozásáért súlyos felelősség terheli az áruló Nagy Imrét és csoportját. E csoport demagóg módon, visszaélve a szocialista jelszavakkal, minden módon becsmérelve a magyar dolgozó nép önfeláldozó munkája árán megszerzett szocialista vívmányokat, a múlt hibái elleni harc ürügyén támadást indított a proletár- diktatúra. a népi demokratikus társadalmi rend alapjai ellem A tárgyalások eredményeként a Szovjetunió újabb közvetlen, széleskörű gazdasági és egyéb segítséget nyújt Magyarország számára abból a célból, hogy a magyar nép a lehető leggyorsabban legyőzhesse az ellenforradalom következményeit, és hazánk haladjon az anyagi és kulturális fellendülés, a szocializmus sikeres építésének útján. A Szovjetunió óriási segítsége újabb bizonyítéka népünk (Folytatás a 3. oldalon)
