Nógrádi Népújság. 1957. április (2. évfolyam. 26-33. szám)
1954-04-07 / 27. szám
1937. április 6. NÓGRÁDI Népújság (Folytatás a 2, oldalról.) Hagy barátja áldozatkészségének. Élő cáfolata mindannak a-gyalázatos rágalomnak, amikéi az ellenforradalom a szovjet—magyar gazdásági viszonyra szórt. Ez a . kép mutatja meg az igazságot. Á Szovjetunió felszabadul ásunk első percétől kezdve csak támogatást, csak közvetlen segítséget nyújtott. Most már világosan állhat az ország népe előtt, mi az igazság az urániumlelőhely tekintetéiben is. Itt- is támogatást és segítséget kapunk, és minden ezzel ellenkező állítás: szemenszedett hazugság. Megvitatták a tárgyalásokon a varsói szerződésben való részvétel kérdéseit is. A Magyar Népköztársaság kormánya és a Szovjetunió kormánya kifejezte azt u készségét, hogy leghatározottabban támogatja és e rősíti a varsói szerződést, amely arra hivatott, hagvj biztos védelmet nyújtson az imperialista államok agresszív köreinek minden mesterkedésével szemben. (Nagy taps.) A Nagy Imre.féle „semlegesség“ gyarmati sorsba süllyesztette volna hazánkat Nem árt itt néhány szóval kitérni Nagy Imréék „semle- gességi" jelszavának aljasságára. Ezzel a jelszóval Nagy Imréék hátbatámadták a varsói szerződést, amely az egységes szocialista tábor hatalma* védelmi szövetsége. Fel kell tennünk a kérdést, kívánta-e a magyar nép érdeke a szocialista tábor hátbatámadását, s nyomban meg kell adni rá a választ. Nem. Ellenkezőleg. A magyar népnek az az érdeke, (hogy a szocialista táboron belül éljen, mert ez biztosítja fejlődését, függetlenségét és szabadságát. A „semlegesség", az ENSZ- csapatok behívása az imperialisták érdekét szolgálta. Gyarmati sorsba süllyesztette volna hazánkat, hamarosan papírronggyal lettek volna egyen- lőek a széphangzású szólamok p függetlenségről, a semlegességről. A moszkvai tárgyalások tovább szélesítik, szilárdítják, mélyítik a magyar—szovjet kapcsolatokat. Ez biztonságérzettel tölthet el minden becsületes, dolgozó magyar emibert. Nem hallgatjuk el, voltak a fnagyai*—szovjet kapcsolatok, ban hibák is. Elsősorban mi követtük el a hibákat a teljesen felesleges, gépies másolással. Ezekkel a hibákkal határozottan szakítottunk, de azt is meg kell mondani^ hogy az ellenforradalom nem ezek ellen a hibák ellen harcolt, hanem a szövetség, a barátság ellen. Vissza akart térni a Horthy- reiidszerhez. Azt akarta, hogy Magyarország ismét egy szovjetellenes blokk előretolt állása legyen. Ezt a szerepet szánták az országnak és ezt nevezték „hasafiságnak”. Nagy cselekedet volt a Szovjetunió segítsége az ellenforradalom leverésében. Ha 1919- ben lett volna mód arra, hogy & fiatal vöröshadsereg megsegítse a megtámadott Magyar Tanácsköztársaságot, nem pusz. tultak volna el tízezrek 1919- beiri, 1920-ban és százezrek 1943—44—45-ben. Ha most nem segíthettek volna a szovjet csapatok, a véráldozat sokkal nagyobb lett volna. A fehér- terror százezreket mészárolt volna le. Magyarország hosszú polgárháborúba sodródott volna. • Az ellenforradalom kormánya már felhívta az ENSZ-csapato- kat, értsd az imperialistákat, á Magyarországra való bevonu. lásra. A szovjet csapatok a magyar nép függetlenségét védik Nagy vér- és anyagi áldozatotokat járt az ellenforradalom leverése, de még sokkal nagyobb vér-, és anyagi veszteségektől óvta meg az országot a szovjet csapatok gyors akciója, ögyütt a magyar fegyveres erőkkel. A szovjet csapatok a dolgozó magyar nép függetlenségét, szabadságát, szocialista vívmányait védték, és védik az ellenforradalom erőitől, s a fenyegető imperialista rabságtól. Az imperialisták lármázhat, tiak, amennyit akarnak, de azt tudomásul kell venniök, hogy c szocialista országok jó szövetségesek és a szocialista tábor egyetlen, még oly kis országa sem lesz szabad prédája ttz imperialista tablóknak. Kedves elvtársak! Mostanában sokat ajánlgat- ják nekünk is, más szocialista országoknak is a nemzeti kom tnunizmust. Idegen portéka ez a mi számunkra. A marxista— leninista tanítás nem nemzeti, hanem nemzetközi jellegű. Lenin arra tanított, hogy a szocializmus minden ország sajátos viszonyai szerint, sajátos fonnák közt fejlődhet, de a szocializmus építése a marxista—leninista tudomány feltárta, törvényekre támaszkodva a különböző országokban a fő és alapvető kérdésekben közös úton halad és továbbra is ezen az úton fog haladni. Az úgynevezett nemzeti kommunizmus szerint azonban az a lényeg, hogy a dolgok másíképp legyenek, mint a Szovjetunióban. Miért? Hogy megingassák a proletár nemzetileöziség szík- lasiilárd alapjait, szétválasszák és egymással szembeállítsák a szocialista országok népeit, kettészakítsák a szocialista tábort, gyengítsék a kommunista mozgalmat, aláássák a dolgozók bizalmát a kommunista és munkáspártok iránt, feltartóztassák a népek előrehaladását a szocializmushoz vezető úton. Eat a nemzeti kommunizmust nálunk már kipróbálta Nagy Imre, kipróbálta az egész ellenforradalom. Megkóstoltuk ezt a nemzeti kommunizmust, de nem kérünk. belőle. Sem nemzeti, sem kommunista nem volt. Mi volt ennek a nemzeti kommunizmusnak első, külpolitikai követelése? Az eltávolodás, elszakadás a Szovjetuniótól és ezt függetlenségnek nevezték. De mi már voltunk ilyen „függetlenek” 25 éven át. A szovjet- ellenesség Magyarországot törvényszerűen a szovjetellenes 'nagyhatalmak játékszerévé teszi. Az étvágyáról jól ismert imperializmustól Magyarország függetlenségét csak a szocialista Szovjetunióval való szövetsége, jóbaráti viszonya védheti meg. Nemzeti hagyomány a magyar munkásmozgalom büszke múltja is Mi a nemzeti kommunizmus helyett a magyar munkás- mozgalom régi hagyományait kívánjuk ápolni. Van mit ápolni, büszke múltja van a magyar munkásmozgalomnak — és ez is nemzeti hagyomány. A magyar munkásmozgalom mindig szolidáris volt a szabadságukért küzdő népekkel. Képviselői ott voltak a párizsi kommün harcaiban A magyar internacionalisták nagyszerű szerepet vittek az orosz polgárháborúban. Ott voltak a magyar nép fiai, amikor a spanyol nép szabadságáért folyt a harc. Ezekhez a nagyszerű internacionalista hagyományokhoz hűek maradunk. S 1956 októbere még jobban megtanított bennünket arra, hogy internacionalizmus nélkül, a szocialista táborral való összetartozás nélkül nincs haza- fiság. (Taps) A mi rendszerünk demokratikusabb minden polgári rendszernél Az ellenforradalom rágalmaival szemben ismét ki kell jelentenünk, hogy a mi rendszerünk, a népi demokratikus rendszer minden elkövetett hiba ellenére is összehasonlíthatatlanul demokratikusabb minden polgári demokratikus rendszernél. Október előtt gyakran hamis értelmezést kapott rendszerünk demokratizmusának kérdése. Demokratizálásról beszéltek,, mintha rendszerünk antidemokratikus lett volna. Sokan, teljesen meghamisítva a marxi—lenini tanításokat, szembeállították a demokrácia fogalmát a proletár- diktatúra fogalmával; Sajtónk de hivatalos megnyilatkozások is — kezdte ejfelejteni ezt a büszke szót: proletárdiktatúra. A munkások joggal aggódtak emiatt. Terjedni kezdtek nézetek valami „abszolút” — tehát osztályfeletti demokráciáról és szabadságról. Ez ideológiai támadás volt a népi demokratikus rendszer ellen. Az MDP vezetésének súlyos hibája volt, hogy teret engedett a demokrácia burzsoá értelmezésének. A Nagy—Losonczy- csoport huzamost) bb időn kérészül bomlasztotta a Nagyar Dolgozók Pártját, aláásta sorainak .egységét, revizionista nézeteket terjesztett és nacionalista hangulatokat Szított. Az elkövetett hibákat pártellenes céljaikra használták fel, s az összeesküvőknek mindenekelőtt azért sikerült az ellenforradalmi lázadást ki- provobálniok, mert a Nagy—Losonczy áruló csoport személyében szövetségeseik voltak az MDP köreiben. Ez a csoport már jóval az októberi események előtt együttműködött az elleníorradalmá- rokkal. Tisztelt elvtársak! Ma sok kemény rendszabály van érvényben; mert rendszerünk erélyes védelmezése a belső ellenforradalmi erők minden mesterkedésével szemben megköveteli a forradalmi éberség állandó fokozását, a keménykéz politikáját. A fög- tönítélő bíráskodás és más intézkedések egész népünk nyugalmát szolgálják. Az ellenséggel szemben kíméletlen rendszabályok ellenére sakkal demókratikusabb rendszerünk ma, mint október küszöbén volt. Megrendszahályozzuk az ellenforradalmárokat, nem tűrjük a Háy Gyulák, Tardos Tiborok antidemokratikus uszítását Nem az a demokrácia, ha a néphatalom ellenségei sajtóhoz jutnak és szószéket kapnak, hanem az, ha minél több dolgozót bevonunk politikánk kialakításába, állami, gazdasági1■ •' munkánkba. Ezen á téren minél gyorsabban előre akarunk menni, A népi demokratikus rendszer nem akkor népi és nem akkor demokratikus« ha gyenge a karhatalma és elszemtelenedik az ellenség. Az erős, megbízható karhatalom fontos tényezője népi demokráciánknak, A karhatalmlsták, beleértve rendőrségünket is, nehéz, veszélyes feladatot látnak el. Merényleteket követnek el ellenük, sok szökött bűnözőt kell megfékeznie1'}:. A karhMalmis- táik soha, egy percre se csökkentsék éberségüket és \ke ménységüket az ellenséggel szemben és hűségüket, szereteteket a dolgozó nép, a nép egyszerű, becsületes fiai iránt. (Lelkes taps.) A párt és a kormány bízik új karhatalmunkban, s a karhatalmistáfc is bízhatnak abban, hogy soha, semmilyen körülmények közt nem fogjuk őket magukra hagyni, megvédjük őket minden rágalommal szemben. Tisztelt elvtársak! Az ellenforradalom fegyveres leverése után a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány legfontosabb feladatának a gazdasági rend helyreállítását tekintette, hogy ezáltal alapvető célkitűzését, a dolgozó nép. a munkásosztály életszínvonalának emelését biztosítsa Annak ellenére, hogy az ellenforradalom következtében szegényebbek . lettünk, kormányunk a lehetőségékhez mérten orvosolta az elmúlt évek legsúlyosabb mulasztásait. 3,8 milliárd forinttal rendeztük a bányászok, az ipari munkások, a műszaki állományúak, és általában a legalacsonyabb bér- kategóriába tartozó dolgozók béreit. A dolgozók, elsősorban a hős bányászok, megértették az MSZMP és a kormány őszinte szavait és felhívását. És ennek köszönhetjük, hogy egyes területeken már elértük az 1956. október 23-a előtti színvonalat, máshol haladunk előre« Őrizni, erősíteni fogjuk a párt élcsapat jellegét Tisztelt elvtársak! Az elmúlt hónapok nagy eredménye a párt megerősödése. Az ellenforradalom füzében erősödtünk meg. Ez a tűz — nemegyszer egyáltalán nem képletes tűz volt. Belelőttek az első fővárosi tüntetésünkbe, meggyilkolták vidéken párt szervezőit. Nagyon sok hivatalban és üzemben kommunistaellenes terror volt, elbocsátották a párt tagjait. Büszkék lehetünk rá, hogy a kommunisták tízezrei ilyen körülmények közt is jobban megálltak a helyüket, aktívabbak és harcosabbak lettek, mint október előtt voltak. (Nagy taps.) Harcos, jó pártot építünk és ennek a pártnak becsületét — beleértve a párt múltjának becsületét is — meg fogjuk védeni. Szét fogjuk zúzni a pártellenes rágalmakat, melyeknek szabad terjedése any- nyi baj okozója volt. A múltban a pártéletben voltak komoly hibák, avakran sújtottak igazságtalan büntetéssel becsületes párttagokat. De nem kisebb hiba volt a párt élcsapat-jellegének ellio- mályosodása. 900 000 párttag felvétele mindazzal az ingadozással együtt, amit ilyen nagy tömeg képvisel. Október előtt sok jogtalan kizárást, pártbüntetést érvénytelenítettek. Ez erősítette a pártot. Az ellenforradalmi erők azonban az okkal kizártak „rehabilitálását” is keresztülvitték,. hogy a pártot gyengítsék, élcsapatjellegét teljesen elmossák. De kinek érdeke, hogy elmossák a különbséget párttagok és pártonkívüliek közt? Érdeke lenne ez a pártonkívü- lieknek? Nem. A pártonkívü- lieknek nincs szükségük olyan pártra, melyben a párttagok nem öntudatosabbak, harcosabbak, áldozatkészebbek, mint a nagy tömeg. Olyan pártra van szükségünk, melynek tagjai egyek a tömeggel, életükben és érzéseikben, de felette állnak öntudatukban. Ebben igenis, legyünk különös emberek! A párt élcsapat-jellegét őrizni. erősíteni fogjuk, különösen most, amikor növekvő az erőnk ég sikereink nemcsak a legjobbakat vonzzák. Ezt annál könnyebben megtehetjük, mert ezekben a hónapokban sok-sok „különös embert” ismerhettünk meg. Bányászokat, akik igazán nehéz helyzetben mutattak példát áldozatkészségben és hazaszeretetben; pékeket, akik pihenést nem ismerve dolgoztak. hogy ne éhezzen az ország; dolgozó parasztokat, akik falujukban, felső irányításra nem várva, verték szét az ellenforradalmárokat; egyszerű embereket, akik bátran szem-beszálltak az ellenforradalom terrorjával. A párt soraiba azokat kell felvenni, akik munkájukkal és harcukkal fejezték ki egyetértésüket politikánkkal és pártunkkal. Nem akarunk soha többé abba a hibába esni, hogy túlbecsüljük eredményeinket, s szemet húnyjunk a nehézségek, bajok előtt. Az elmúlt hónapokban is, a sikerek mellett, követtük el hibákat, nemegyszer több határozottsággal meggyorsíthattuk volna fejlődésünket. De az kétségtelen, hogy sokkal gyorsabban tüntettük el az ellenforradalom okozta anyagi és ideológiai károkat, mint azt általában várták. Sikereinket annak köszönhetjük, hogy nem hallgattunk a megalkuvókra, nem hallgattunk azokra, akik tömegkapcsolataink megszilárdítását úgy képzelték el, hogy a dolgozók elmaradottabb rétegei után igazodjunk. Sikerünket annak köszönhetjük, hogy nem engedtük visszatartani a proletárdiktatúra öklét, ingadozás nélkül lecsaptunk az ellenforradalomra. (Nagy, hosszantartó taps.) Annak köszönhetjük sikereinket, hogy felléptünk az ingadozás, a politikai kishitűség ellen, a párt szilárd elvi, politikai és szer- ' vezeti egységéért, biztosítottuk a párt vezető szerepét, visszaállítottuk a vezetés tekintélyét. (Nagy taps.) Erős, egységes párt nélkül nincs népi-nemzeti egység A további fejlődés megköveteli, hogy éberen őrködjünk a párt egységén, eszmei tisztaságán. Ne féltse senki a párt befolyását az eszmei tisztaságért vívott harctól. A tömegek nem tétova, bizonytalan pártot követnek, hanem csak szilárd, határozott, tiszta politikájú pártot. Olyat, amely egy jottányit sem enged marxi —lenini elveiből, amely nem engedi soraiba az idegen, nem proletár eszmei áramlatok tér- jedését. Erős, egységes párt szükséges ahhoz is, hogy köréje sorakoztassuk fel az egész népet, valósággá váljék a népi-nemzeti egység. Tudjuk, vannak kételkedők, akik nem hisznek abban, hogy a párt politikája körül kialakul ez az egység. De semmilyen más politika, mint a marxi—lenini politika körül nemzeti egység nem alakulhat ki. A népi-nemzeti egység azért teremthető meg a mi körülményeink közt, mert társa* dalműn^ alapvető osztályainak. a munkásosztálynak és a dolgozó parasztságnak érdekei a mi rendszerünkhöz fűződnek. De ehhez fűződnek az értelmiség érdekei is. Nincs olyan rendszer, amely a miénknél jobban megbecsüli az értelmiséget és munkáját. Nem mondjuk, hogy ezen a téren nem történtek hibák a múltban. Ezeket most ki akarjuk javítani. De az értelmiségtől is elvárjuk, hogy minél előbb küzdje le azt az eszmei zava- rodottságot. amelyet az ellen* forradalom támasztott sorai- ban és álljon teljes szívvel és lélekkel a szocializmus építését a nép mellé. Ezután dolgozó népünkben végbement minőségi változásról beszélt, majd így folytatta: Hagy nemzeti ügyünk tovább mélyíteni barátságunkat a népi demokráciákkal és felszabadítónkkal, a Szovjetunióval Kedves elvtársak! Tizenkét évvel ezelőtt csaknem egy időben szabadultak fel Lengyelország, Románia, Bulgária, Jugoszlávia, Albánia, Magyarország, Csehszlovákia népei és a mai Német Demokratikus Köztársaság népe. Közös örömök és közös küzdelmek is összefűznek min. két, A mi nagy nemzeti ügyünk, hogy tovább mélyítsük barátságunkat ezeknek az országoknak népeivel, s valamennyien felszabadítónkkal és szabadságunk oltal- mazójával, a Szovjetunióval. A mi nagy, nemzeti ügyünk, hogy szorosabbra fűzzük baráti kapcsolatainkat a Távol- Kelet szabad országaival, s mindenekelőtt a Kínai Nép- köztársasággal, melynek baráti segítsége sokban hozzájárult megszilárdulásunkhoz. (Lelkes taps.) Ne reménykedjék senki sem abban, hogy legyőzhető a mi hatalmas táborunk, az a tábor, amelynek oldalán van a nép igazsága, jövője. Éljen népünk forradalmi harcának vezető ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt! (Hosszantartó, ütemes, forró taps.) Éljen az örök és megbonthatatlan magyar—szovjet barátság! — fejezte be beszédét hatalmas tapsvihar közepette Marosán György. Az ünneplő Jánosakna Jánosakna, Talán nem is tudod kedves olvasó, hogy merre van. Hát elmondjuk. A Nóg- rád megyei szénbányáik egyik forradalmi hagyományokban gazdag munkástelepe. Alig né- hányszáz ember lakja, és mégis felszabadulásunk évfordulóját majd ötszáz telepi és környékbeli dolgozó ünnepelte meg. Milyen kár, hogy elkoptatt uk á szavakat és most azzal, hogy lelkesnek, forradalmi 1 hangulatnak mondjuk az ünnepséget, talán a szokványos jelzővel illetjük; Pedig nem. Jánosaimén ezen a szép tavaszi • ünnepen az élet indulásának, az ember szép reményének ünnepén felszabadulásunk tizenkettedik évfordulóján nagyszerű, szívbeonarko- lóan lelkes, forradalmi hangulatú ünnepséget rendeztek. Egyszerű ünnepség volt-e ez? Nem. Akik ott voltunk, tanúsíthatjuk, több volt ez, mint egyszerű ünnep. E sorok írójának alkalma volt beszélgetni azzal az Oláh Lászlóval, akit évekkel ezek"“ a felszabadulás előtt lecigányoztalk, most szabad emberként a többiekkel egyenrangú emberként köszöntötte ez emlékezetes napot. Cigány és vájár. Becsülettel tisztességgel végzi munkáját: A keze épp oly kérges, mint a többieké. Öntudata épp oly acélos, mint a többieké. Tagja a munkásőrségnek is. Mit köszönhet ő e napnak? Emberségét, azt. hoav emelt fővel járhat társai előtt, azt, hogy megbecsülik őt és ha valahol szorgalmas, tisztességes munkaszerető emberről beszélnek, feltétlen szóba kerül Oláh László neve is. — Boldog vagyok, büszke vagyok, hogy most élhetek; Megbecsülnek munkám után. A híres Kaposvári-csapatban dolgozom és márciusi keresetem — öröm még kimondani is — 3900 forint: Ezen a napon azt hiszem, legelemibb kötelességem, hosv azokat köszöntsem, akik hozzásegítettek a mostani, soha nem remélt jó ünnepemhez. A Szovjetuniót, a szovjet katonákat kell köszöntenem, akik már másodszor áldozták életüket érettünk. Soha nem felejtjük! — így beszél a bamabőrű ember, három gyermek apja, a kiváló bányász; Jámosaknán ez a nap nem egyszerűen pirosbetűs nap volt. Nem olyan nap, amikor nem kell dolgozni; Ók munkával köszöntötték legnagyobb ünnepünket. Nem termelési krónikát akarunk írni, de mégis örömmel, büszkén jelentjük, hogy a jánosaknai, a mizser- fai bányászok becsülettel teljesítik a haza kérését: márciusi termelési tervüket 103.4 százalékra teljesítették. Jól tudják a kis bányásztelep lakói, hogy a szóban kimondott hűséff és keretet a Szovjetunió és a forradalmi munkás-paraszt kormány iránt önmagában még nem sokat tesz.- Erejükkel, munkájukkal igazolják hűségüket. Ezért jöttek el a mostani szép ünnepségre a 19- es harcosok és azok, akik később a felszabadulás után váltak a szocializmus áldozatkész katonáivá. Április 4-e — felszabadulásunk ünnepe, mintha az idő is kedvébe akart volna járni az ünneplőknek — a nap éltető sugaraival, fénnyel ragyogta be az ünnepség részvevőit. Ez a derű és bizakodás volt az ünnepség alaphangja. Talán megint gyakran hangoztatott szót írunk ■>. de ez ünnepség a Szovjetunió iránti hűség és szeretet, kormányunk és pár* tunk iránti bizalom jegyében zajlott le. A nao jelentőségét Jakab Sándor elvtárs: a megyei intéző bizottság elnöke méltatta. Felszólalt az ünnepségen Frank István elvtárs is, aki a csehszlovák nép, a besz- tercebánvai kerület kommunistáinak üdvözletét és barátságukat tolmácsolta az ünnepség részvevőinek. Régen volt ha- sonlószabásű, le’ke« ünnepség a szocializmust építő népek testvéri összefogása mellett, mint ez a jánosakna!. Rosszi ’ mondjuk, Jakab elvtárs ürme"* beszéde nem is volt szónoklat — a vezető beszélgetése volt a dolgozókkal, a dolgozók bizalmát, sze- retetét élvező vezető találkozása választóival. Az ünnepi mű ser. kultúr- és sportműsorral folytatódott, majd táncmulatság zárta be.
