Nógrádi Népújság. 1957. április (2. évfolyam. 26-33. szám)

1954-04-28 / 33. szám

»57. április U. NÓGRÁDI Népújság 3 Nehéz körülmények között dolgozik a Kaposvári Minden bányász elismeri Mi- tserfán, hogy nem 1könnyű 138,47 forintot 1keresni mű­szálamként. Hiszen emögötl teljesítménynek is kell lenni. KISZ-brigád visszajönniük és most újból magasabb szinten haladni elő­re. Most is ezt a művikét vég- . Szlétinszki Gyula, a csa­pat fiatal tagja fáért indult Aid mégis eléri, az aztán kü­lön dicséretet érdemel. De hát van-e ilyen? Bizony van. Sőt méghozzá a fiatalokból álló Kaposvári Ferenc KISZ bri­gádja. Ismerkedjünk meg a brigáddal. s már hozza is, hogy gyorsan meglegyen a biztosítás. És mi­után elkészült a két oldaltám- .fa és a főtefa, ékkor jöhet se­gítségül a vasember és elhe­lyezik a tartó ácsolatot. Itt már mind a három bányászra Pálhegy III. üzemben dol­goznak. A létszám 9 fő. Elég sok bajuk van az elemi erők­kel és mégis 1 műszakon 25—30 csille szén kerül a fel­színre. Raktak azonban pár nappal ezelőtt mást is a csil­szükség van. Itt van a csapat- vezető Kaposvári Ferenc, Pá­dár János és a fiatal Szla- tinszki is. Az ácsolás nem sokáig tart. Ezután a jövesztés következik. Kézbe kerül a fúró es csá­(Foto: Gergely—Hortobágyi) lébe. 22—23 csille vizet lapá­toltak ki a munkahelyről, mi­vel nem volt szivattyú. Aztán szivattyú is lett és most. újabb feladat előtt állnak. Riolit vető állt előttük és hogy ne kelljen ezen a kemény kőze­ten áthatolni, 15 métert kellett kány. Reméljük jól fog „dol­gozni” majd a lövés. Nehéz körülmények között dolgozik a KISZ brigád és hogy mégis jó eredményt ér­nek el, annak csak egy a tit­ka: A csapaton mindnyájan kommunisták dolgoznak. Fémszilicium - hazai gyártással A különböző alumíniumöt­vözetek huzalok előállítása elképzelhetetlen fémszilícium nélkül, amelyet eddig főleg nyugati országokból importál­tunk. A Zagyvarónai Magyar Vasötvözetgyár mérnökei és szakemberei vállalkoztak a fémszilícium hazai gyártásá­nak megoldására. A követel­mény az volt, hogy 97—98 szá­zalék szilíciumtartalmú és 0.2—0,3 százalék kalciumtar­talmú fémszilíciumot állítsa­nak elő. Különösen nagy gon­dot kellett fordítani a kalcium csökkentésére, mert ez rend­kívül károsan befolyásolja az alumíniumötvözetek hasznos tulajdonságait. A kutatók sikerrel zárták a kísérleteket: kidolgozták a fémszilícium hazai gyártási technológiáját. Az előállított fémszilícium mindenben meg­felel a követelményeknek és egyenrangú a külföldi termé­kek minőségével. A gyár dolgozói a napokban már megkezdik a fémszilícium üzemszerű gyártását, amivel jelentős összegű valutát taka­rítanak meg. / Még egyszer a Tatarozó Vállalat munkástanácsáról Lapunk ez év január 6-i szá­mában a megyei Tatarozó Vál­lalat munkástanácsával kap­csolatban megírtuk, hogy abba oda nem való, kétes, karrieris­ta élemek kerültek. Szót emel­tünk amellett, hogy a vállalat dolgozói tisztítsák meg a mun­kástanács sorait, oda osztályhű, a munkások valódi érdekeit képviselő dolgozókat válasz- szanak, Ami egy cikk után történt Mi történt a cikk után? Kül­döttség, küldöttség után keres­te fel a szerkesztőséget, hogy bizonyítsák: a meglévő mun­kástanács jó, abban kizárólag olyan emberek vannak, akik bírják a dolgozók bizalmát, s osztályhűségükhöz a legkisebb kétség sem fér. Már-már úgy látszott, hogy az akkori cikk helyesbítésre fog szorulni;. A vállalat egészséges erői­nek követelésére azonban mégis sikerült elérniük a vál­lalati munkástanács újjává- lasztásának kitűzését. Sajnos, ezen a Salgótarjánban tartott gyűlésen a párthoz és a népi demokráciához hű erők ösz- szefogása, felkészülése még mindig nem bizonyult elégsé­gesnek ahhoz, hogy az oda nem való elemek a munkástanácson kívül maradjanak. A balassa­gyarmati főépítésvezetőségtől a dolgozók többsége erősen it­tas, a demagóg frázisoktól fél­revezetve érkezett a választás­ra. Az eredmény? Botrányos jelenetek, kiabálás, borgőzos és felszított hangulat, amely ép­pen az ezt a helyzetet előké­szítő és szervező kéteshírű, a párttal és a népi demokráciá­val szembenálló csoportnak kedvezett! így kerültek ezután ismét a munkástanácsba, sőt annak élére, nemkívánatos elemek, többek között Balassagyarmat­ról Simon István, aki a tanács elnöke is lett, A balassagyarmati klikk Az élet haladt tovább a ma­ga útján. Ahogy teltek a hó­napok, úgy lett egyre világo­sabb, milyen káros következ­ményei vannak a választás ilyen irányú kimenetelének — főleg a balassagyarmati főépí­tésvezetőségen. Csak egy néhány példát! A balassagyarmati főépítés­vezetőségtől rövid idő alatt majdnem 50 dolgozó — a jobb­jai — távoztak el, mert nem tartoztak az ottani Simon— Kadlecsik—Vercsik-féle cso­porthoz. Látva ennek a klikk­nek tevékenységét, vagy ön­szántukból, vagy —, mert az ellen szót emeltek — az őket ért méltatlan elbánás miatt, távoztak. Jellemző az ottani állapotok­ra, hogy a több mint 80 fős építésvezetőségnél mindössze 3 párttag van. Ezek helyzete sem a legkönnyebb, mert ha szót emelnek a rendellenessé­gek ellen, a fentebb említett csoport valóságos össztüzet nyit ellenük — nem válogatva a rágalmazás eszközei között Simon István kőműves, a vállalat munkástanácsának el­nöke pedig — tartozva a fő­építésvezető klikkjéhez — va­lóságos középkori állapotokat valósít meg. Mint a tanulók ok­tatóját, a korábbi gyakorlattól eltérően nem azok munkája után fizetik, hanem — enge­dély nélkül — Kadlecsik főépí­tésvezető kilenc forintos óra­bért számoltat el neki. így az­után az 1800 forintos havi fix mellett bőven jut ideje arra, hogy kisiparos engedéllyel a zsebében a hivatalos munka­idő alatt is saját ügyeit intéz­ze. Az ilyen fegyelmezetlenség pedig a tanulók körében igen ragadós. Simon pedig ebből nem a maga számára von le megfelelő következtetéseket, hanem megpofozza a tanulókat, mint azt Gál Károly esetében tette. Akkor is távol volt munka­helyétől, amikor az elmúlt na­pokban a tanulók egy talált vaktöltényt a falbavertek, az felrobbant és súlyosan megse­besítette Tóth János tanulót. Pedig ennek megelőzése ér­dekében Simon sokat tehetett volna, s a felelősség teljes egé­szében őt terheli. Simon felhasználva és visz- szaélve beosztásával, erkölcs­telen ajánlatokat tesz a segéd­munkás lányoknak. Amikor a válasz felháborodott visszauta­sítás, útszéli megjegyzésekkel illeti őket, s ahol csak módja van rá, igyekszik megkeserí­teni a munkáslányok életét. Végre legyen rend! A Kadlicsek—Simon—Ver­esek féle klikk eddigi tevékeny­sége felveti a felelősséget is. Mindenekelőtt a Tatarozó Vál­lalat gazdasági és szakszerve­zeti vezetőinek felelősségét. Véleményünk az, hogy hosszú idő után, végre ideje lenne ala­posan rendezni a balassagyar­mati főépítésvezetés ügyét Ezzel párhuzamosan helyes lesz a munkástanács megerő­sítése becsületes emberekkel. Ez azonban már a dolgozók nagyobb felelősségét is igény­li. Nem szabad még egyszer elő­fordulnia, hogy néhány dema­góg megtévessze őket, s utána ráülve nyakukra, éljék világu­kat. A vállalat egészséges, párt­hű erőinek erősödése, a de­magóg elemek lelepleződése, megteremtette a feltételét an­nak, hogy az egész ügyet minél előbb és megnyugtatóan ren­dezzék; Balogh Gyula A deficittől — a nyereségig Az önköltség alakulása a gazdasági szerszámgyárban Jó két hónappal ezelőtt az Acélárugyár gazdasági szeráru üzemének vezetői még nem ép­pen lelkesen fogadták az új­ságírót. Sem anyag, sem ener­gia nem volt elegendő. Mintegy 340 dolgozót küldtek el a le­építés során, illetve kényszer szabadságoltak. Az akkori nyo­mott hangulatnak ma már nyoma sincs, s a nehéz hely­zetben is megőrzött bizakodást most szép sikerek erősítik. Márciusban megtört a jég Vincze János elvtárs, a_GSZ üzemágvezetője, kis papírlap­ról sorolja a számokat, ame­lyek kemény munkáról, sok ne­hézség leküzdéséről tesznek ta­núságot. A gyárrészleg első negyedévi tervét súlyban 113,9, értékben 119,1 százalékra tel­jesítette. Már csak 49 tonna hiányzik ahhoz, hogy a múlt év harmadik negyedévének egy hónapra eső termelési át­lagát elérjék. Értékben pedig még jobban megközelítették azt az időszakot. S valamennyi siker között a legörvendetesebb, hogy már­ciusban már nyereségesen dol­gozott az üzem. Januárban na­gyon komoly ráfizetés, deficit húzta le a gyárrészleg mérle­gét. Februárban már valame­lyest javult a helyzet, de még igen távol állottak attól, hogy nyereségrészesedésről beszél­hessenek. Az elmúlt hónapban azután megtört a jég: az eddigi számítások szerint mintegy 450 ezer forint aktívával zárják a márciusi hónapot. Az eredmények okait kutat­va, példának érdemes néhány olyan dolgot leírni, amelyeket minden különösebb nehézség nélkül másutt is eredménye­sen alkalmazhatnak. Teljesítménybérben ! A gazdasági üzemben az el­múlt években rendkívül sok bajt, gondot és bosszúságot okozott a helytelen, aránytalan bérezés. Az év elején a gyár­részleg vezetői azzal kezdték, hogy rendezték ezt a fontos kérdést. A kormány bérügyi intézkedései jó alapot terem­tettek ahhoz, hogy a dolgozók jogos sérelme megoldást nyer­jen. Az elmúlt év szeptembe­réhez viszonyítva, márciusban például 307 forinttal magasabb volt a fizikai dolgozók átlag- keresete. De a vezetők jól tudták azt is, hogy a béremelés csak ak­kor hozza meg eredményét mind az egyes dolgozó, mind a népgazdaság számára, ha az ösztönző és igazságos teljesít­ménybérezést vezetik be. En­nek az elvnek az alapján dol­goznak már február közepe óta. Az üzem dolgozóinak mint­egy 74 százaléka végzi mun­káját darabbérben, illetve pré- miumos Időbérben. Csak a szer­számlakatosok, karbantartók és edzők kivételek ez alól, mint­hogy munkájuk jellege az idő­béres elszámolást kívánja meg. S az eredmény? A darabbér bevezetése óta ugrásszerűen emelkedett a teljesítmény, ja­vult a minőség. Szeptemberhez viszonyítva márciusban az egy főre eső termelési érték 13, az egy órára eső termelési érték pedig 7,2 százalékkal nagyobb. Ehhez még hozzátartozik, hogy az összlétszám több, mint 17 százalékkal volt kevesebb, mint szeptemberben. A helyes bérpolitika nyomán a dolgozók tehát látták, hogy munkájukat anyagilag is meg­becsülik, érdemes erőfeszítése­ket tenni a termelés növelése érdekében. A kommunisták az élen Ám a helyes gazdasági intéz­kedések nem hozhattak volna ilyen gyors és szép eredményt, ha az üzem kommunistái az első perctől kezdve nem áll­nak a talpukra. December kö­zepén a pártszervezés meg­indulásával együtt elsőnek fog­tak hozzá a termelés megszer­vezéséhez. A kommunisták áll. tak az élen' amikor vissza kel­lett szorítani a termelés meg­indítását ellenző nézeteket, szembe kellett szállni a dema­gógiával. Megérdemelt volt az a köszönet, amelyet az üzem- vezetőség a kommunistáknak mondott egy legutóbbi munkás­gyűlésen. * Amint a jelek mutatják, áp­rilisban és a további hónapok­ban újabb jelentős előrehala­dás lesz majd az üzemben a gazdaságos termelésben. — hg — ................................................................................................................................................................. A hol a dolgozóké a munkaverseny A derék Somlyóink példát mutatnak Ma már nem kétséges, hogy a bányák dolgozói versenyezni akarnak. Erről hallani lépten- nyomon a bányász elvtársak­tól. Igen ám, de ez nem olyan egyszerű, sem mint ahogyan azt egyesek elképzelik. Mert nézzük csak meg. Azelőtt volt norma, lehetett mihez számol­ni. Most azonban a norma megszűnt és az általános kép az egyhelyben való topogás. Azzal ugyan mindenütt egyet­értenek, hogy legyen újra ver­senymozgalom. csak ott oszla­nak meg a vélemények, hogy hogyan. Míg ezek a viták folynak, addig kézzelfogható eredmény nem mutatkozhat. Bár igaz, már rég kérték a dolgozók és elsősorban a KISZ-brigádok a versenymozgalom megindítá­sát, mindeddig még nem sok történt. Azaz mégis van egy kivétel. A zagyvái üzemegységhez tartozó Somlyó bányaüzemben is a verseny mellett szavaztak a dolgozók. Itt azonban hozzá is láttak. Kezdetben ugyan még várták: hátha a tröszttől majd kapnak útmutatást az értékeléshez, de hiába. Az­zal viszont tisztában vol­tak, hogy . miért kell ver­senyezni. így született meg aztán a hat pontból álló versenvfelhívás. amelyet Ko­vács László Kossuth-díjas fej­tési brigádvezető és Barják János elővájási brigádvezető vetettek papírra. De nézzük meg, mi is volt ebben: 1. Második negvedéves ter­vünket 130 százalékra teljesít jük. 2. A szén tisztaságára ügye­lünk. 3. A munkafegyelmet meg­szilárdítjuk. 4. Harcolunk a betervezett fa- és robbanóanyag betartásá­ért. 5. Uj, szakmailag kiváló dol­gozókat nevelünk. 6. Termelési költségeinket az októberi állapotra állítjuk. S mindez még április 4-re történt. Méltán érdemli a di­cséretet az üzem vezetősége, mert fáradságot nem kímélve dolgozott azon, hogy a ver­seny életképes legyen. Amikor a felhívás elkészült, elküldték valamennyi üzem dolgozójá­nak és a trösztnek. Kíváncsian várták más üzemek dolgozói­nak válaszát, de sajnos hiába várták. Sőt mi több. még a tröszt részéről sem. így aztán nem csoda, ha már-már arra gondoltak azért nem kapnak választ, mert nem akarják, hogy versenyezzenek. Leg­alábbis, mint mondták, így érezték. Ök azonban nem csüg­gedtek el. Ami nem sikerült a többi üzemekkel, az majd sike­rül nálunk. És íev is lett. A bányában minden csapat ver­senybe lépett Somlyón és most már azt is hozzátehetjük, nem eredménytelenül. Mert nézzük csak. Április­ban az első dekádban az üzem 108,7 százalékos teljesítményt ért el, amelyben jelentős he­lyet foglal el a csapatok ver­senye. Ez tehát a termelés. Az önköltség területén is szép eredmény született. Tíz nap alatt ötszázalékos faanyag­megtakarítást értek el, ami igen szép eredmény. A csapa­tok sem maradtak el. A fejté­sen Kovács László brigádja 155 százalékos eredménnyel, az elővájáson pedig Barják János 115 százalékos eredményével vitte el a pálmát. És most szeretnék válaszol­ni mindjárt azoknak is, akik kétkedve fogadják majd ezt a magas százalékot. Itt megje­gyezzük azt, hogy az alap 100 százalékot a somlyóiak a szep­tembert csapatteljesítményhez vették alapul. Tehát nem egy légből kapott szám, hanem ko­moly erőfeszítés, nagyon sok munka van a magas szám mö­gött. Enpyit a külszíntől és most nézzük, mi van a bánya mé­lyén. Berzák Imrét a Kovács­csapat harmadvezetőjét keres­tük fel először. — Azt szeretnénk — mondja Berzák elvtárs —, ha minden csapat utánunk jönne. És hogy érdemes-e verse­nyezni, azt Kovács Ferenc tud­ná a legjobban megmondani Hiszen két motorkerékpárja is van. Nemrég vett egy új. szép zöld színű Pannóniát. A het..s csaont sem akar le­maradni. Pis Károly felrúgva az összes bányabiztonsági sza­bályzatot, egy munkahelyen egyedül rakja a csillét. Le- hoczki István az ötös csapaton is úgy vélekedik, hogy jó a verseny. S mindjárt ennek bi­zonyítékául elmondja, hogy a 21 csille, ami szeptemberben volt. az már most is megvan. Felkerestük az egyik kezde­ményezőt, Barják elvtársat is^ Kíváncsian várjuk válaszát, miért indította el a versenyt, hiszen így többet dolgoznak. Bevallom, meglep, amit mond. — Nekünk már az is dicső­ség, ha nevünk elsők között van a versenytáblán. Azonban azt nem tudom csak megérte­ni, miért nem válaszoltak a többi üzemek versenyfelhívá­sunkra. — És mit tettek eddig at önköltség csökkentéséért? — Eddig egyszeri lövésnél 18-at lőttünk, míg most ész­szerűbben már csak kilencet, így már egy méter előrehala­dásnál 30 forintot tudunk meg­takarítani Bizony ez nagyon szép ered­mény. Bár mindenütt így dol­goznának. És még sorolhat­nánk tovább. Az 50 éves Bal­ga bácsit, a szállítókat, akik mind-mind a verseny mellett foglaltak állást. A derék somlyóiak képesek voltak megszervezni a ver­senyt és megindítani. Ajánl­juk ezt a kis írást valamennyi bányaüzemnek. Érdemes . el­gondolkodni. Nem kell várni a felső utasításra mindig. Igaz. hogy ilyen verseny lét­rejöjjön ahhoz olyan kommu­nista bányászok kellenek, mint a somlyóiak. — Hortobágyi —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents