Nógrádi Népújság. 1957. április (2. évfolyam. 26-33. szám)

1954-04-24 / 32. szám

hmJeásokíÜhtcJiok! A párttagság összetételének néhány kérdéséről A pártba befurakodott osz­tályáruló csoport tevékenysé­gének eredményeként az MDP szervezeteink zöme október végén és november elején tel­jesen demoralizálódott. Kevés olyan szervezetünk volt. amely egységes maradt, ahol a párt­tagság, a vezetőség egybefor­rott és a nehéz helyzetben is szilárdan helytállt. Az ellen­forradalom dühödt támadását az alapszervezetek, pártbizott­ságok é9 ezek vezetői ellen irá­nyította. Ez ellenforradalmi elemek tudatos célja volt, mert tisztában voltak azzal, hogy ahol erős, egységes szervezet működik, ahol a párttagság és a vezetőség egybeforrott és szilárd, ott számukra nincs tér; Volt néhány ilyen alap­szervezetünk. mint például: Karancslapujtő Baglyasalja sitb. ahol mindvégig szilárdan az alapszervezet irányította a politikai életet. Azonban sok helyen ahol a karrierista osz­tályidegen elemek a pártba be­furakodtak. kezükbe ragadták a vezetést, s az ellenforrada­lom ideje alatti első tevékeny­ségük a pártszervezetek felosz­latása volt. Az ellenforradalom fegyve­res erőinek leverése után igen fontos feladata volt a megyei intéző bizottságoknak, hogy megkezdje a pártszervezést és megindítsa a politikai és gaz­dasági életet. Fegyveresen megvertük az ellenforradalmat, de a főbb hangadók a megyei mun­kástanácsban, a nemzeti bizottságokban még azon fáradoztak, hogy akadá­lyozzák az élet megindítá­sát, az alapszervezetek lét­rehozását. Ezek az elemek hallani sem akartak arról, hogy például üzemen belül hozzuk létre az alapszer- vezeteket. Azonban kipró­bált harcos elvtársak eze­ket leküzdve, mindenütt szervezték a létszámban ugyan kisebb, de összefor- rottságban, harci eltökélt­ségben erősebb alapszer­vezeteket. Ezidőben megyénk területén a párttagság létszáma eléri az MDP-tagok 50 százalékát. Alapszervezeteink igen fontos feladatuknak tartják, hogy üzemi munkásokkal, parasz­tokkal, az értelmiségi dolgozók legjobbjaival erősítsék a pár­tot. Uj pártunk megyénk te­rületén a gyors, számszerű nö­vekedés ellenére összetétel szempontjából is egészségesen fejlődik. Igen örvendetes tény, hogy az üzemi munkások arányszá­ma az MDP-tagsághoz viszo­nyítva. jelentősen emelkedik; arányszámuk 7 százalékkal jobb. mint korábban volt. Ez a tény is arra enged következ­tetni. hogy üzemi dolgozóink ma már tisztán látják az ellen- forradalmi események politikai hátterét, látják, hogy a harc a munkásosztály hatalmának léte. vagy nem létéért folyt. A rendszeressé vált pártnapok, aktívák, gyűlések nagyban elő­segítették a helytelen, káros nézetek tisztázását. Ennek kö­vetkeztében is nőtt a dolgozók bizalma az MSZMP iránt. Bár sokkal jobb az üzemi munkások aránya, mint volt, mégis beszélni kell az itt-ott mutatkozó hibákról. Szorospa­tak bányaüzemnél például a volt MDP-tagokhoz viszonyít­va jelenleg 11,5 százalék a párttagok száma. Mi az oka az ilyen jelenségnek? Elsősorban az, hogy Nagy- bátony. Szorospatak az el­lenforradalom ideje alatt a megyei ellenforradalom vezéreinek főhadiszállása volt. És ez rányomta bé­lyegét az ott kialakult vi­szonyokra. másrészt a rendkívüli lemaradás oka a pártszervezet vezetősége, a kommunisták agitációs, nevelőmunkájában kere- \ sendő. Az üzemi munkások arány- számának kedvező alakulása rendkívül fontos a párt szá­mára. Van rá mód és lehető­ség. hogy tovább emelkedjék ezek arányszáma különösen a bányászok, a vájárok között és a MÁV szervezeteinknél. Ez utóbbi szervezeteinknél jelen­leg igen alacsony a párttagok száma. De beszélhetnénk a KTSZ-ekben dolgozók közötti politikai, felvilágosító munka * gyengeségéről úgy Salgótarján, ban, mint Balassagyarmaton, és más helyeken, ahol működ­nek szervezeteink. Rendkívül alacsony az itt levő párttagok száma. A dolgozó parasztság között az üzemekhez viszonyítva lé­nyegében később indult meg a pártszervezés. Ez megmutat­kozik az összetételben is. Míg 1956-ban az összpárttagsághoz viszonyítva 4,5 százalék volt a dolgozó parasztok aránya, most 2,3 százalékra esett visz- sza. Csökkent a tsz-párttagok száma is. Ebben a visszaesés­ben a fenti ok mellett, az is közrejátszott. hogy falusi szervezeteink pártszervezési munkája igen sok helyen nem terv­szerű. Nem ügyelnek elég­gé arra, hogy becsületes, a párt ügyét, a nép hatalmát támogató dolgozó parasz­tok között végezzenek megfelelő politikai mun­kát. Alátámasztja ezt az a tény is, hogy megyénkben 30 olyan fa­lusi szervezet van. amelyben egyetlen dolgozó paraszt sincs. Felvetődik a kérdés, hogy kik itt akkor a párt tagjai? Rövi­desen válaszolhatunk a kér­désre — alkalmazottak (postá­sok. szülésznők, földművesszö­vetkezeti alkalmazottak stb.). Az nem baj, hogy alkalmazot­tak is kérik felvételüket és fel is veszik őket. de az már baj, súlyos politikai hiba, ha a pártszervezetek nem szorgal­mazzák a becsületes dolgozó parasztok tagfelvételi ügyét. Falusi szervezeteinknek ide kell figyelmüket összpontosí­tani. Nagy hiba, hogy olyan nagy községben, mint Diósjenő. csak egyetlen dolgozó paraszt párt­tag van. És az is rossz, hogy a pásztói járásban, amely dön­tően paraszti jellegű járás, az összpárttagságnak csak 16.6 százaléka dolgozó paraszt. Eb­ben a járásban oly községek­ben, mint Palotás, Mátraszöl- lős, Garáb, Kozárd és még szá­mos más községben, nincs a pártszervezetben dolgozó pa­raszt. Pásztón 7.2 százalék a dolgozó parasztok száma. Ugyanennyi a munkásoké — a párttagság döntő részét alkal­mazottak teszik ki. Nem egész­séges ez a helyzet. Sajnos, nem sokkal jobb a megye más mezőgazdasági já­rásában uralkodó helyzet sem. Járási bizottságaink a dolgo­zó • parasztság felé fordítsák figyelmüket. Idejük jelentős részét a falusi politikai mun­ka megjavítására használják fel. Nincs arányban a tsz-tagok párttagsága és a feloszlott tsz- ek között. Megyénk tsz-einek mintegy kétharmada megma­radt és tovább dolgozik. Mégis a régi tsz párttagoknak csak egyharmada van most benn a pártban. Ezen a fontos terüle­ten döntő eredményt kell elér­nünk. Járási bizottságaink ja­vítsák meg a pártépítést. Járási bizottságaink és alap­szervi vezetőségeink legfonto­sabb feladata, hogy a hátralevő időben feltétlen még egyszer ke­ressék fel a volt MDP-ta- gokat. Még egyszer beszél­gessenek el velük, hogy eddig miért nem léptek be az MSZMP-be, a volt ta­gok esetleges problémái­kat, vagy panaszukat fi­gyelmesen hallgassák meg. Á pártépítés területén lehet javulás ezen a téren is. hisz az 1945-ös kommunista tagoknak jelenleg csak 38,3 százaléka lépett be az MSZMP-be. Te­hát igen nagy azoknak a be­csületes dolgozóknak a száma, akik 1945-ben az MKP tagjai voltak, de most nem léptek be új pártunkba. A Központi Bi­zottság határozata értelmében május 1-ig lehet kérni átigazo­lásukat a volt MDP-tagoknak az MSZMP-be. Az alapszerve­zetek tárják fel ezzel kapcsola­tos feladatukat és őszintén be­szélgessenek el az eddig fe! nem keresett MDP-tagokkal. A dolog másik oldala, hogy a volt MDP-tagok bizalommal forduljanak az MSZMP veze­tői felé. Szem előtt kell tartani a párttagság alakulásánál a párt tisztaságának védelmét, ennek feltétlen megőrzését, mert igen sok a jelentkező és sajnos, egyes helyeken csak csoportos felvétel alapján akarnak be­lépni (Pl.: Salgótarján város területén). Ez ellen fel kell lépni és szigorúan az egyenkénti elbírálás alapján kell fel­venni az új jelentkezőket. Azoknak pedig, akik ugyan nem voltak ellenforradal­márok, nem támogatták az ellenforradalmat, de még­sem erősödik velük a párt, meg kell mondani, hogy jobb lesz, ha ők pártonki- vüli bolsevikok maradnak. Arra is ügyeljenek alapszer­vezeteink. hogy igen sok olyan ember, aki tevékenykedett az ellenforradalom oldalán, a te­rületi szervezeteknél, vagy egyebütt kéri magát a pártba. Rendkívül fontos az éberség a párt tisztaságának megóvásá­nál. A párttagság összetételének vizsgálatánál az egyik legfőbb tanúság, hogy kedvezően ala­kul és eléri azt a követelményt, amire viszonyaink között, a proletárdiktatúra megszilár­dítása érdekében szükség van. A taglétszám egészséges növe­lése mellett fő feladatunk a párttagság kommunista szelle­mű nevelése. %zért állandóan javítanunk kell a pártmunkát, hogy párttagságunk egységben, ütőképességben erős. egyönte­tű legyen. Brechó Gyula Az amerikai boszorkányüldözés egy megkésett visszhangja McCarthy-kora szerencsére többé-kevésbé elmúlt. Le­galábbis, ami ennek a szomo­rú időszaknak főszereplőjét illeti, akinek működése alatt a közéletben rendkívül ellen­szenves emberek voltaik a hangadók. Ahol azonban egy­szer dudva termett, ott a ma­gok eléggé elszóródtak és hosz- szú időbe telik, amíg ki tudják azokat pusztítani. Csak üdvö­zölni lehet tehát azt, hogy a politikai világon kívül, a köz­vélemény is értesül azokról az eseményekről, amelyek az amerikai nevet- időnként feles­legesen beszennyezték. Néhány évvel ezelőtt egyet­len amerikai rádióállomás sem merte átvenni a kanadai rádióban elhangzott „A vizs­gálóbíró“ című színdarabot. Ehelyett az adást lemezre vet­ték fel és azt terjesztették az országban. A lemezek persze nem jutottak el a nagyközön­séghez, de Eisenhower elnök lejátszotta minisztereinek és politikai barátainak. Állítólag egy szenátor a 12 lemezből ál­ló gyűjteményt megküldte a rádiójáték szomorú hősének is. Ma már a világ is megítélhe- heti, hogy min nevettek olyan hangosan washingtoni benn­fentes körökben. Ugyanis a da­rab (Reuben Shin: „A vizsgá­lóbíró”) könyvalakban is meg­jelent. Legszívesebben az egészet közölnénk, de egyelő­re elégedjünk meg rövid tar­talmával: A „vizsgálóbíró“ egy repülő­gépszerencsétlenségnél meghal, felkerül az égbe. ahol rövid idő alatt kitúrja helyéből a mennyei bebocsátó-bizottság elnökét, számtalan tárgyalás során vizsgálja meg az eddig menny be jutottak ügyét és kö­zülük sokat a pokolba szám­űz, például Spinozát, Garibal­dit, Abraham Lincolnt. Sok- ratest, Miltont. A vizsgálat so­rán — tekintettel arra, hogy a bizottság előtt mindig ál- Marx Károlyok jelennek meg — minden mennyei lakót, akit Marx Károlynak hívnak, együttesen deportálnak. Mind­ez borzalmas következmények­kel jár a pokolban, ahol a sok leküldött „zavartfejű“ miatt az ördögök nagyon kényelmet­lenül kezdik magukat érezni, annál is inkább, mert Luther és Milton beszédeket monda­nak nekik az elítéltek jogai­ról, Tom Paine megszervezi az elkárjiozott lelkek karhatal­mát, Marx Károly pedig élet­re hívja „az alvilági dolgozók egyesülését“. Időközben azon­ban a „vizsgálóbíró“ az égben melléfog, mert amikor a név­telen „főnököt“ is a bizottság elé idézi, végetér kiskirálysá- ga. A pokolba száműzik. De oda — egy régi paragrafusra való hivatkozással — nőn fo­gadják be, s vissza kell men­nie a földre, ahol nagyzási hó­bortban szenvedő őrültként kell élnie. A könyv párbeszédei pokoli módon hasonlítanak azokhoz a beszédekhez, amelyeket egy bizonyos bizottság bizonyos szenátora éveken át mondott. A szenátort — McCarthyt — már félreállították, de az ilyen­fajta szatírák jelentős mér­tékben figyelmeztetik őt és a hozzá hasonlókat, hogy férje­nek a bőrükben. Mondják meg nyíltan fia valakit bármilyen oknál fogva nem tarta­tlak alkalmasnak arra, hogy a pártnak tagja legyen! A munkás-pa­raszt hatalom erősödé­se természetszerűleg magával hozta, hogy a karrieristák, dörgölő- zők meginduljanak megyénkben is a párt­ba. Az érvényesülés, a jobb lehetőségek érde­kében egyesek most kö­pönyeget fordítva gyor­san megkezdik offenzi- vájukat, hogy bejus­sanak a munkásosztály élcsapatába. Ha pedig az alapszervezet veze­tősége, tagsága nem mondja meg világosan, őszintén: magának kí­vül a helye, — akkor ez az illető amúgyis nagy aktivitását csak tovább növeli és az országos, megyei, járási pártszer­vezetekhez sem rest fordulni. Újabb munka- utánajárás és — esetleg lehetőség arra, hogy mégis befurakodjon a pártba. Nem Is beszélve arról, hogy az őszinte kiállás­nak ez a hiánya nem neveli bátorságra, har­cosságra a párttagságot. Aki súlyos bűnt köve­tett el a párt, a népi de­mokrácia ellen, annak azt ne sajnáljuk meg­mondani. Aki esetleg még ma nem érdemes a párttagságra — azzal azt értessük meg világo­san. Az ilyen őszinte el­járás vonzani fogja pártunkba a becsüle­tes dolgozókat, elve­szi a helyezkedők ked­vét a pártba való beju­tás kísérletétől! B. Gy. ÍAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA* K ÜLFOLDI HÍREK niiiiiiiiniiimiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiimtHiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiMiiii Hí TUNISZ Ferhat Abbasz, az algériai nemzeti felszabadítási arc- vomal egyik vezetője az Es Saab című tuniszi hetilap leg­újabb számában azt írja, hogy az algériai francia uralom el­len több mint két éve folyó felkelésnek „csak a francia megszálló csapatok távozása vethet véget“. „Ha ez nem történik meg, a háborút átvisszük magára Franciaország területére" — írja Ferhat Abbasz. VARSÓ A varsói egyetem 1952-ben létesített magyar nyelv és irodalom tanszékének dolgozói Jan Reychman egyetemi tanár vezetésével több magyar Vo­natkozású könyv kiadását ké­szítik elő. Terveik szerint a közeljövőben jelenik meg töb­bek között „A magyarországi proletár irodalom alapjai“ c. mű. PEKING Csou En-laj, a Kínai Nép- köztársaság miniszterelnöke és Cyrankieioicz, a Lengyel Nép- köztársaság minisztertanácsé- j nak elnöke csütörtökön reggel j közös nyilatkozatot írt alá a két kormány képviselőinek tárgyalásairól. NICOSIA Az AFP jelentése szerint a ciprusi kormányzó rendeletére csütörtökön hat hónappal meg­hosszabbították a preventív fogvatartásról szóló törvényt, amelynek értelmében a rend- fenntartó erpk bírói ítélet nél­kül fogvatarthatnak minden olyan személyt, akit „terror­ista tevékenységgel” gyanúsí­tanak. A fenti törvény alapján jelenleg 1200 ciprusit tartanak fogva. A kormányzó egyide­jűleg ugyancsak hat hónappal meghosszabbította a „terror- cselekményekkel” foglalkozó rendkívüli bíróságok hatás­körét. MOSZKVA Mint a TASZSZ jelenti, N. A. Bulganyin, a .Szovjet­unió minisztertanácsának el­nöke, csütörtökön fogadta Szuemicu Kgdovakit, Japán rendkívüli és: meghatalmazott moszkvai nagykövetét és be­szélgetést folytatott vele. Befejeződött Csehszlovákiában a nemzeti bizottsági jelöltek lajstromozása A CTK jelenti: Május 10-én tartják a csehszlovákiai nem­zeti bizottsági választásokat. A Nemzeti Front 200 000 je­löltjének laj-Jromozása április 17-én véget ért. Sok millió ember vett részt a Nemzeti Front választást előkészítő gyűlésein, amelyen megvitatták a jelöléseket. A következő hetekben a jelöl­tek gyűléseken ismertetik majd munkaprogramjukat. „A kibírhatatlan öreg” — így nevezik Izrael jelenlegi miniszterelnökét nemcsak hazájában, hanem külföl­dön is. Sőt néhány amerikai diplomata szerint Ben-Gurion ,ft. Közép-Kelet legkibírha- tatlanabb embere”. Az alacsony, köpcös, ősz és ritkás, de mindig kuszáit hajú David Ben-Gurion egy ószövetségi prófétáihoz ha­sonlít. Vagy, ahogy a „Time” című amerikai folyóirat írta január 16-i számában, „Olyan prófétához hasonlít, akinek revolver van a zsebében”. Ugyanez a folyóirat megír­ta, hogy az izraeli miniszter- elnök magának élő ember, akinek nincs igazi barátja, de nem is akar barátokat sze­rezni. Azok az^mberek, akik jól ismerik, azt állítják, hogy senkivel sem szeret beszél­getni, sőt gyűlöli környeze­tét. „A gettóban töltött gyer­mekkora tette Ben-Guriont zárkózott és dühös emberré” — írta róla a „Szkraib” című egyiptomi újság. „Mintha egész lényét a rombolásra való törekvés hatná át”. David Ben-Gurion 1886- ban Lengyelországban szüle­tett. Egészen fiatal korá­ban csatlakozott a zsidó szo­cialista mozgalomhoz. (Poale cion), amely körülbelül ab­ban az időben született meg. 1905-ben emigrált Paleszti­nába. Nem foglalkozott azon­Ben-Gurion, a kibírhatatlan nal politikával, hanem me­zőgazdasági munkásként dol­gozott a .,Petah tiikva” ültet­vényen. Nemsokára egyike lett a mezőgazdasági szak- szervezet alapító tagjainak. 1906-ban már a „Poale cion” párt élén áll. Utána évekig az isztambuli egyetemen jo­got tanul. 1915-ben Egyip­tomba emigrál és onnan az Egyesült Államokba utazik. Néhány évig az óceán túlsó oldalán él, beleveti magát az erősödő onionista mozgalom­ba: az amerikai zsidókból lé­giót alakít, majd katonaként visszatért Palesztinába. A Balfour deklaráció után, amely zsidó állam felállítá­sát ígérte meg Palesztiná­ban. Ben-Gurion megalakí­totta az „A'hdut Aveda” pár­tot. Teljesen a politikai tevé­kenységnek szentelte magát és különböző tisztségeket töl­tött be Palesztinában: 1921- tői 1933-ig a szakszervezetek (Hesztadrut) főtitkára, köz­ben 1930-ban vezetője lett az „Ahdut Aveda” és az „Apoel Acair” politikai cso­portokból egyesült „Mapaj” pártnak. Az ENSZ 1947. november 29-én kelt határozata után, amely megszüntette a Palesz­tinái angol uralmat, Ben­Guriont az újonnan megala­kult Izrael állam ideigle­nes nemzeti tanácsának el­nökévé választották. Ettől az időtől kezdve rövid meg­szakításokkal Ben-Gurion vagy hadügyminiszter, vagy miniszterelnök volt, vagy pe­dig mindkét tisztséget egy­szerre viselte. Az elmúlt évek alatt teljesen leleple­ződött háborús természe­te, valamint az Izraelt kö­rülvevő arab országokkal szembeni hódító szándéka. Következetes provokációs po­litikát folytatott Egyiptom­mal, Szíriával és Jordániá­val szemben. Magától érte­tődőnek tartotta, hogy az 1948-ban létesült izraeli ál- lam „történelmi epizód” és nem tartós valami, amelyet csakis erővel lehet megszi­lárdítani. Egyetlen más ál­lamférfi sem nyilatkozott olyan leplezetlenül a béke el­len, mint Ben-Gurion. „Hosz- szú utat tettünk meg béke nélkül. A jövőben is énei­kül kell haladnunk még so­káig” — jelentette ki az am­biciózus cionista, akinek — noha magát szocialistának vallja — semmi közössége nincs a szocializmussal. Bel- és Ben-Gurion külpolitikájában fenntartás nél­kül kiszolgálja az angol, fran­cia, de főleg az amerikai im­perialistákat. Az Egyiptom elleni agresszióban való rész­vételével. valamint azzal a játékkal, amelyet Washing­ton parancsára az utóbbi idő­ben végigjátszott néhány ENSZ-határozat aláaknázá- sára, az izraeli elnök hazá­jára irátnyította az egész világ figyelmét. Jelenleg Iz­rael tragikusan elszigetelt állam, amelyet nemcsak az arab népek, de az egész vi­lág bókeszerető emberisége is agresszornak, az imperia­lizmus élcsapatának bélye­gez meg. Az izraeli nép is nagyon jól tudja, hogy ki fe­lelős jelenlegi, nem irigylés­re méltó sorsáért. A közelmúltban Ben-Guri­on a parlament előtt kiáb­rándultságának adott kifeje­zést az ország belső helyzete miatt, ahol „a XX. század még a X. századdal él együtt”. Azon is háborgott, hogy némely ember magán­életében elhanyagolja a cio­nista ügyeket és meghajlik az aranyborjú előtt. De a fel­háborodott elnök, — a „szo­cialista", szemrebbenés nél­kül eladta hazáját egy ma­rék dollárért és a Közép- Keleten játszadozók közül ő játszik legjobban a tűzzel;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents