Nógrádi Népújság. 1957. április (2. évfolyam. 26-33. szám)
1954-04-21 / 31. szám
2 NÓGRÁDI Népújság 1957. április 20. Egy négytagú pártszervezet Bonyodalmak Alapszervezet létesítéséhez legalább három párttag szükséges, — írja elő pártunk szervezeti szabályzata. Talán meg is mosolyogtuk már, amikor ezt olvastuk. Mit tudhat három ember csinálni?! A hatékony, a környezetre valóban pozitívan ható munka ilyen parányi szervezettől el sem várható — aggodalmaskodhatunk tovább. így van-e valójában? Egy igen kis lélekszámú község bizonyíthatja, hogy már három kommunista munkája és pártszerű magatartása is igen komoly ösztönző erő. Bánk — alig 800 lakosú kisközség Rútságtól három kilométerre. Október előtt 24 tagú MDP-szervezet volt a községben. Létszámban nem kis szervezet volt ez, de ha a végzett munkát nézzük..: Az utóbbi időben még a taggyűlések megtartása is körülményes volt. A község lakosai nem nagyon érezhették a pártszervezet munkáját; Az ellenforradalom leverése után lassan indult meg az élet a kis községben. A pártszervezés is vontatottan haladt. Az ellenforradalom barbár elva- kultsága sok embert a népi demokrácia harcosává, kommunistává érlelt. Az egyik fiatal pedagógus elmondta, hogy október 23-a óta érzi csak igazán, hogy hol a helye. Kereste a volt párttagokkal a kapcsolatot, de csak lassan jutottak előre. Eljött március is, még az egyik este Czene Bé- láné fiatal pedagógus lakásán hivatalosan is . kimondták a pártszervezet megalakulását. Hárman voltak. Két pedagógus és a községi útőr. Aztán égy újabb régi tag jelentkezett felvételre. Mór négyen vannak. Nem nagy feltűnéssel, de észrevehető figyelemmel kísérte, végezte a kis szervezet munkáját. Bár az alapítók igyekeztek a régi, becsületesen helytálló régi tagokat felkeresni, mégis lassan növekszenek létszámban. Talán túlságosan önérzetesek. Azt tartják: a régi tagaknak szóltunk már egyszer,. majd jönnek ők, majd felkeresnék bennünket ha akarnak. — Nem helyes ez az elzárkózás, változtatniok kell ezen. A falubeli emberek bizalommal vannak a kommunisták iránt. Több példával bizonyíthatjuk ezt. De csak egyet: a községben a rászorultak között vöröskeresztes csomagot osztottak ki. Az egyik három gyerekes anya sérelmesnek tartotta, hogy őket kifelejtették. Panaszával nem a tanácshoz ment, hanem a pártszervezetet kereste fel, „mert a kommunisták igazságosak”. Orvosolták is az asszony panaszát. Nagyon drága, a legdrágább a kommunisták számára az egyszerű emberek megnyilvánuló bizalma. Megőrizni és cselekvővé tenni ezt — nagyon fontos feladat. Egy négytagú szervezetnek természetesen igen korlátozottak a lehetőségei. De a bánki kommunisták tudják, hogy nem csupán elvi jelentőségű szervezetük létezése. Jánosi elvtársat, mint a község gondját magánviselő gondos gazdát, az foglalkoztatja most nagyon, hogy valamiképpen változtatni kellene a strand mostani helyzetén. A község szép fekvésű tavához ugyánis már korábban kabinokat építettek. De mindez felett nem a helyi tanács, hanem a rétsági körzeti földművesszövetkezet rendelkezik. A szép tó a községben van — Rétság meg három kilométerre. Nincs gazdája (legalább is nincs jó gazdája) az egész Róma, (MTI) Az Olasz Kommunista Párt központi bizottsága és központi ellenőrző bizottsága együttes ülésen emlékezett meg Antonio Gramsci halálának 2Ö. évfordulójáról. Az emlékbeszédet Palmiro Togliatti, az Olasz Kommunista Párt főtitkára mohdotta. AZ ülésen elhatározták, hogy az évforduló alkalmából újra Antonio Gramsci I vállalkozásnak. Az ellenforradalom ideje alatt komoly kárt szenvedett a strand felszerelése. Letépték nem egy kabinnak az ajtaját, kibontották a téglafalat, megtizedelték a tetők cserepeit. Rossz az ilyet még nézni is. Jánosi elvtárs is azon okoskodik, hogy a strandot a helyi tanács felügyelete alá helyezzék. A pártszervezettel megbeszélik a dolgot és azon lesznek, hogy a tervet meg is valósítsák. Még egy lényeges dologban kíván a fiatal szervezet a falu népe elé állni. — Falugyűlést terveznek. Bizonyosan sikerül ezt az elképzelésüket is megvalósítani. Egy kis szervezet — csupán négy tagja van és lám él, dolgozik. T. L. műveit, fokozzák a párt tagtoborzási kampányát, előadásokat szerveznek, pályázatokat és ösztöndíjakat írnak ki a párt alapítójának emlékére. Gramsci írásaiból antológiát állítanak össze. azt idegen nyelveken is kiadják. Az ülésen bejelentették, hogy ez év április I6-án a párt tagjainak száma 1 721 009 volt, az 1956. évi taglétszámnak 84,5 százaléka. Munkásgyűlések Az MSZMP járási-bizottsága az alábbi helyeken rendez a közeli napokban munkásgy illésekéi megyei és országos előadókkal Nagybátony 26-án d. u. 15 Révész Géza honv. miniszter Kazár 25-én d. u. 15 Kovács József MSZMP megyei ip. o. vez. Mizserfa 25-én d. u. 15 Tanyai Ferenc Bányatröszt term. oszt. vez. Mátranovák 24-én d. u. y43 Cser Gyula megyei tanács elnöke Saigóbánya 24-én d. u. 1/4* Jakab Sándor MSZMP megyei elnöke Margittáró 23-án d. u. 15 Mádasdi András MSZMP megyei ' oszt. vez. Zp. Üveggyár 25-én d. u. 1/43 Vonsik Gyula MSZMP megyei oszt. vez. h. Zp. Bányagépgyár 23-án d. u. 1/43 Andó Gyula Ménkes 25-én d. u. 15 MSZMP megyei oszt. vez. Torják János Bányászszaksz. Tér. Biz. elnöke-r-w Az Olasz Kommunista Párt megemlékezik alapítója, Antonio Granrsc halálának 20. évfordulójáról kiadjak a szuezi kérdés körül Kairó, (MTI) A DPA jelentése szerint kairói diplomáciai körökben meglepetést keltett az amerikai kormánynak az a döntése, hogy egyelőre nem javasolja a Biztonsági Tanács összehívását a Szuezi-csatorna problémájának megvitatása céljából. Hare, amerikai nagykövet az új határozat közzététele előtt néhány órával azt közölte az egyiptomi külügyminisztériummal, hogy az Egyesült Államok 48 órán belül kéri a Biztonsági Tanács összehívását. E körökben a csatornaille- ték-lerovás kérdésében való egyiptomi engedmény első jelét látják abban a tényben, hogy Egyiptom nem ragaszkodik az úgynevezett „kemény valutákhoz“, hanem hajlandó a keleti államok valutáit is elfogadni. Az egyiptomi kormány állítólag arra is hajlandó, hogy Kairóban nemzetközi értekezleten „vitassák meg a Szuezi-csatorna üzemeltetésének bizonyos részleteit”. Egyiptom elvileg azonban továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy egyedül illetékes a csatorna üzemeltetésére és fenntartására. A Német Demokratikus Köztársaság atomfizikusai az atomháború ellen Gustav Hertz Nobel-, Lenin- és állami díjas professzor, valamint Robert Rompe állami díjas eljuttatta Grote- wohl miniszterelnökhöz a német fizikusok lipcsei állásfoglalását az atomháború és a fegyverkezés kérdésében. A Német Demokratikus Köztársaság atomfizikusai nyilatkozatukban a többi között megállapítják: — Nem vitatható, hogy az atom- és hidrogénbomba kí-S sérletek továbbfolytatása hö- veli egy újabb háború kitörésének veszélyét, ezenkívül e kísérletek folytatása már ma is veszélyezteti egyes viékek lakosságának egészségét. A japán nép az atomháború első áldozata, különös veszélyeknek van kitéve földrajzi helyzete miatt. Teljes joggal nyug. talankodik tehát és kér segítséget. A Német Demokratikus Köztársaság fizikai társaságának tagjai a világ tudósaihoz (fordulnak: gyakoroljanak nyomást kormányukra e kísérletek beszüntetése céljából. E tevékenységükben bizonyosak lehetnek minden haladó ember támogatásában. Minden becsületes dolgozónak a pártban a helye Dolgozó népünk s benne megyénk dolgozói munkája következtében egyre sikeresebben és magabiztosabban haladunk a szocialista konszolidáció felé. Pártszervezeteink zöme, ezen belül párttagjaink nagy része ebben a munkában az élen áll és lelkes harcosa, támogatója ennek. Ahol jól dolgozik a pártszervezet és benne a kommunisták, ott meglátszik az eredményeken. így volt ez azelőtt is, így van ez napjainkban is. Ennek legfényesebb bizonyítékát az ellenforradalomból kikerülvén megyénk dolgozói adták, amikor az elsők között alakultak meg a pártszervezetek, aminek nyomán a széntermelés, az ipari termelés is országos szinten az is az élen járt, s erős forradalmi bázis volt és marad. Nem hiába tiltakoztak ez ellen az ellenforradalmárok, akik a munka megindítása ellen voltak. Ma már megyénk párttagságának a létszáma jóval túlhaladja a 10 000 főt. Mégis fontos területeken kevés a párttag és ennek következtében a párt hatásköréből kiesnek fontos területek. Emelnünk kell tehát a párttagok létszámát, anélkül, hogy kitárnánk kapunkat az oda nem való elemek előtt. Elsősorban a volt MDP-tagokra gondolunk. A legképzettebbek, a legharcosabbak elsőként jelentkeztek az MSZMP-be. Akik már mélyebbre szívták a munkásmozgalom és az azzal járó felelősség levegőjét. Nyilvánvaló, hogy sok volt MDP-tag, kiesett a pártélet nevelőhatásából, proletárösztöne, hovatartozása nem volt elég arra, hogy a demagógia és ellenforradalmi propaganda füzében megállja a helyét. Ehhez járult még az, hogy a párt politikai munkája és a gazdasági előrehaladás a vártnál gyorsabb volt, s ehhez képest az egyes párttagjaink gondolkodási ideje kevésnek bizonyult. Ezek az elvtársak ma cs március után szégyelltek alapszervezeteknél jelentkezni, nehogy olyan vád érje őket: most jelentkezik már, amikor a munka nehezebb része majdnem el van végezve. Pedig ezeknek az elvtársaknak le kell számolniok ezzel a helytelen álláspontjukkal. Nagyrészük évekig volt párttag, s most ha május 1-ig sem jelentkeznek alapszervezeteiknél, akkor május 1-e után csak új tagként vehetők fel. Ugyancsak régi tagsági idejét nyeri vissza az a volt MDP- tag is, akit bár a taggyűlés májusban fogad el, de május 1-ig jelentkezett alapszervezeténél. Nagy figyelmet kell fordítani a falusi alapszervezetek létszámának emelésére is. Nem egy községben olyan vélemény alakult ki a pártszervezeteknél, hogy majd jönnek, ha tagok akarnak lenni, vagy: ha eddig nem jöttek, ezután se jöjjenek. Úgy gondoljuk, hogy az ilyen magatartás nem segíti elő a falusi pártpolitikai munkát, noha a körültekintést, a megfelelő elővigyázatosságot sohasem nélkülözhetjük munkánkban. Vannak nyugtalanító jelenségek, főleg a területi és kisüzemi szervezeteknél is. Egyes aíapszervezetékben, fo- leg Balassagyarmat városnál, az átjelentkezni akaró elv- társakat hosszas faggatásoknak, vizsgálódásnak vetettek alá. Ez nyilvánvalóan más, átjelentkezés előtt állókat is eltántoríthat. Nem jelenti viszont ez azt, hogy karrierista, helyezkedő elemek kerüljenek a pártba. Mert előfordult az is. hogy ellenforradalmi tevékenységben: szobordöntes, ötágú csillag leverésben résztvett egyének is jelentkeztek a pártba. Ez a veszély főleg a hivatali szerveknél áll fenn. Ugyanakkor előfordul olyasmi is, hogy nem kellő elővi- gyázattal vesznek fel párttagnak embereket, főleg akik más területről, más vidékről jöttek ide, vagy innen mentek máshova. (Előfordult, hogy a Balassagyarmaton ellen- forradalmi tevékenységben részt vett egyént Salgótarjánban vettek fel tagnak.) Nagy súlyt kell helyezni a termelőszövetkezeti taglétszám emelésére, s ahol nincs, ott a pártszervezet létrehozására is. Ezeken a helyeken a pártszervezetek létezése. jó munkája megkönnyíti a szervezetek gazdasági fejlődését is. Emellett nem szabad megfeledkezni az új tagok felvételeiről sem. Főleg falun a középparasztság, üzemben a jó termelőmunkát végzőkkel való beszélgetést kell a pártszervezeteknek előtérbe helyezni. Aki a szocializmus építését igényli, becsületes, szorgalmas munkájával, magatartásával hozzájárul a feladatunk elvégzéséhez: a pártban a helye. A lengyelországi pártsajtóban az utóbbi időben több olyan cikk jelent meg, amely az ideológiai munka fontos kérdéseivel foglalkozik. Ezek a cikkek — a politikai helyzet elemzése mellett — bírálják az ideológiai és elméleti problémákban lábrakapott téves felfogásokat és nézeteket, felhívják a pártszervezetek figyelmét arra, hogy harcolni kell az ideológia terén megmutatkozó antiszocialista irányzatok ellen s különösen a reví- zionizmus és a likvidátorizmus ellen, amelyek az utóbbi időben meglehetősen elterjedtek; e cikkek hangsúlyozzák a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezető szerepe megszilárdításának óriási fontosságát. A sajtó rámutat arra, hogy „jelenleg a legfontosabb kérdés a .párt vezető , szerepének a megerősítése“, hogy „teljes élességével vetődik fel a párt vezető szerepének kérdése“, mivel — amint ezt a -„Zycie Partiji“ című folyóirat megállapítja — „csak az óvhat meg bennünket mindennemű meglepetéstől, ha a párt vezető szerepe megerősödik a mindennapi ügyekben, a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális élet minden vonatkoirta: A. zásában, a népi hatalom egész rendszerében, a proletárdiktatúra egész rendszerében“. A „Zycie Partiji“ kiemeli: „Akkor, amikor a párt vezető szerepének megerősödéséről van szó, a legfőbb kérdés — a párt ideológiai egysége“. A folyóirat ezzel kapcsolatban megemlíti az országban észlelhető irányzatok között a „revízionizmus rendkívüli veszélyét”. Mint a „Nowe Drogi” című folyóirat írja, a revízionizmus „politikánk alapjait támadja meg, Tefegyverzi a pártszervezeteket a politikai ellenfél előtt, eltompítja osztály-éberségüket, gyengíti tevékenységüket. A pártsajtó állásfoglalásában felhívja a figyelmet a revízionizmus lengyelországi konkrét megnyilvánulásaira. A Kattowiceben megjelenő „Try- buna Rabotnicza“ azt írja, hogy a revízionizmus tagadja, véka alá rejti a harc legfontosabb frontját — a proletariátus és a burzsoázia a szocializmus és a kapitalizmus közötti harcot. A „Zycie Partiji“ kifejti, hogy számos cikkben, így például a „Po Prcslu“ című LUKOVEC hetilapban és az irodalmi sajtóban elpalástolták azokat az ellentéteket, amelyek Lengyel- országban megmutatkoznak a szocializmus erői és a szocializmussal szembenálló erők között, lebecsülték a szocialista államok és az imperial ista államok közötti ellentéteket. A „Zycie Partiji“ fi mű folyóirat hangsúlyozza, hogy Lengyelországban „... a sajtó hasábjain olyan esetekkel is találkozunk, amelyek tagadják a marxi—lenini tanítást a proletariátus diktatúrájáról az átmeneti szakaszban, alá akarják aknázni a párt vezető szerepét a szocializmust építő társadalomban“. Egyes párttagok azt az eszmét hirdetik, hogy „az összes politikai erőknek szabadságot kell adni“. Egyesek lebecsülik a népi Lengyel- országnak az elmúlt években megvalósított eredményeit, eltúlozzák a múlt hibáit, s rágalmakat terjesztenek a pártról. Olyanok is axgdtak akik lebecsülték a Szovjetunióban végbement változások szocialista jellegét. „Az utóbbi időben — írja a „Trybuna Rabotnicza" — pártunkban a revízionizmus számos kérdésben nyilvánult meg. Tipikus példa erre a magyar- országi események értékelése. Egyes elvtársak úgy vélték, hogy a harc csak egy fronton folyt, mégpedig a Rákosi— Gerő vezetés bürokratizmusa ellen; s ugyanakkor nem voltak képesek és nem akarták meglátni az események másik oldalát — az ellenforradalmat és a hatalom megkaparintásá- ra irányuló kísérleteit. Ezek az elvtársak ugyanakkor mintha nem is tudtak volna az imperialista tábor létezéséről.“ Egyes elvtársak behúnyják a szemüket és nem látják országunk reális politikai helyzetét — írja a továbbiakban a Trybuna Rabotnicza — s így arra a következtetésre jutnak, hogy meg lehet engedni bármilyen agitációt. fel lehet számolni, s fel kell számolni a cenzúrát, le lehet mondani a párt vezető szerepéről és így tovább. Ezek az elvtársak tulajdonképpen engedtek a bur- zsoá és kispolgári ideológia nyomásának, bedőltek a burzsoáziának és érveinek... Az ilyen irányzat veszélye abban rejlik, hogy lefegyverzi és harcképtelenné teszi a pártot az ellenséggel szemben, amely felütötte fejét, s amely arra akarja felhasználni hiányosságainkat, hogy megdöntse a népi demokratikus rendszert. A sajtó hangsúlyozza hogy bizonyos körökben nem értik meg a proletárdiktatúra az osztályharc kérdését. „Vannak emberek — írja a „Nowe Drogi“ —, akik úgy beszélnek a demokráciáról, mintha az osztályharc megszűnt volna, mintha az osztályellenség politikai, s különösen az erős ideológiai befolyása nem érvényesülne többé nálunk.“ A pártsajtó hangsúlyozza, hogy „az osztályharc létező valóság mind a gyakorlati tevékenység terén, mind pedig az ideológiában“. hogy „döntő csata folyik a szocializmusért“ s hogy azok az emberek, akik erről megfeledkeznek, tulajdonképpen „az osztályálláspontról az osztályfelettiség, vagy az osztályon kívüliség pozícióira csúsznak“. Ez revízionizmus és likvidatorizmus s a pártpolitika ilyenszerű elferdítése hatalmas károkat okozhat — szögezi le a „Nowe Drogi“. A lap megállapítja továbbá, hogy egyes beszédekben és cikkekben a bürokrácia elleni jogos harc „az államhatalmat egészében veszélyeztető támadássá változik át, ami csak az ellenségnek használ, mert gyengíti és megbénítja az apparátus munkáját“. A Nowe Drogi hangsúlyozza, hogy a szocializmusba való átmenet időszakában a munkás- osztálynak erős államra van szüksége. Ez nemcsak az ellen- ség\elleni harchoz szükséges, hanem a szocializmus építéséihez is. A sajtó leleplezi a revízionizmus egyéb megnyilvánulásait is. A „Nowe Drogi“ bírálja például a „Zycie Gospodar- cze“ folyóirat egyes cikkeiben található téves nézetet, miszerint a gazdasági élet szocialista és kapitalista szektora, a szocialista és kapitalista rendszer között nincsen lényeges különbség. Elítéli továbbá L. Kolakovski helytelen és káros nézeteit is. L. Kolakovski „A marxizmus időszerű és időszerűtlen fogalma“ („Nowa Kultúra“) című cikkében azt állítja, hogy a marxizmus fogalma ma már tulajdonképpen nem aktuális. A lap megállapítja, hogy L. Kolakovski álláspontja „mélységesen téves s bizonyos lelkiállapotot és kétségeket tükröz“; A lengyel pártsajtó az utóbbi időben jelentős tért szentel a proletárszolidaritás a szocialista tábor egysége kérdéseinek. „Mi kommunisták vagyunk — vagyis hívei a proletariátus nemzetközi szolidaritásának, a proletár internacionalizmus eszméjének“ —írja a „Nowe Drogi“. „Mi a nemzetközi munkásmozgalommal szoros kapcsolatban építjük a szocializmust. Pártunk soraiban nincs helye azoknak, akik nem veszik figyelembe ezt az elemi igazságot.“ A „Trybuna Ludu“ egyik vezércikkében hangsúlyozza, hogy
