Nógrádi Népújság. 1957. április (2. évfolyam. 26-33. szám)
1954-04-21 / 31. szám
1957. április 39. NÓGRÁDI Népújság S Vlagyimir Majakovszkij: Beszélgetés Lenin elrtárssal Elment a nap. táskájába tevén ügyeit. gondjait. Csend tesz talán. Ketten vagyunk most: Lenin meg én. Lenin, mint fénykén szobám falán. Száját harsány szó feszíti szét bajusza mereven fölfelé néz. homloka ráncában az emberiség. hatalmas homlok. hatalmas ész. Alatta sokezer ember vonul, lobogó erdeje, karok fűszálai. Felállók, arcomon az öröm kigyúL jelentéssel kell most elébe állanlt Lenin elvtárs, hadd szólok pár kurta szót. nem szolgálatnak. szívből csupán. Lenin elvtárs tudja pokoli mód nehéz. amit most végzünk egymásután. Adunk már ruhát a mezítelennek, több már a szén s az ere. ez ugye szépT De persze emellett.. — hadd mondom el Önnek sok még a szenny és a buta beszéd, Míg átrágjuk magunk rajta kimerülünk On nélkül sokan eltévedtek már. ezen a ml földünkön: Itt körülünk s köröskörül igen sok gazember jár Nincs rá elég szám. s nincs nevezet hogy hányán vannak e csirkefogók: kulákok. szektánsok. részegesek. talpnyalók és munkahalogatók. Itt járnak és gőgtől dagad a keblük. töltőtoll és jelvény pompázik a mellen. Persze, hogy megbirkózunk velük, de rémes nehéz a harc ezek ellen. Lenin elvtárs, füstös üzemeinkben ' s a havas tarlókon ön itt van vélünk. Az ön nevével, a szívével szívünkben eszmélünk, lélekzünk, verekszünk, élünk. Elment a nap, táskájába tevén ügyeit, gondjait. Csend lesz talán. Ketten vagyunk most: Lenin meg én. Lenin, mint fénykép. szobám falán. (Gábor Andor fordítása) A LENINI ZÁSZLÓ Hogyan jutott be Fedoszja Nikitisna Leninhez Feljegyezték 1928-ban az Északi vasútvonal mentén A csillogás felettünk nem csoda S nem észak-sark tündén fénye, Leninnek halhatatlan zászlaja Lobog le Névánk vén vizére. Az éj zúg, mint tizenkilenc körül, Nappal a jég páncélja roppan, A régi lom megint előkerül — Blokád van, ellenség és köd van. S a hályogos, halálos harc felett Mint egykor bajra, vérpatakra,[ E zászló vet ránk büszke tűz tekintetet, Győzelmi lánggal bátorítva. (Részlet: Nyikoláj Tyihonov: A lenini zászló című verséből.)' Édesapánk tetőfedőmunkás '} volt. A petrográdi Szmolnij- ' ban dolgozott. A forradalmat ‘ már nem élte meg, röviddel ! előtte temettük el. A nagy zűr- | zavarban adósok maradtak í munkabérrel. Amikor az ideig- ! lenes kormány megalakult, j édesanyánk megpróbált utána- > járni a pénznek, de csakhamar , szégyenkezve, duzzogva tért í haza. Az történt ugyanis, hogy ( amikor kérelmét az illetékes t helyen előadta, csak ennyit £ mondtak neki gúnyosan: ,^Láttad-e már nénikém, ho- ! gyan ugrálnak a békák?” (Ami {magyarán annyit jelent, hogy \,Akkor látod majd meg, ami- ; kor a hátad közepét". — Ford.) Beköszöntött a tél. Anyánk j egy alkalommal így szólt: — Mostanában mindenki I Lenint dicséri. Vajon nem vol- i na-e jó, ha bemennék hozzá ; Szmolnijba? (A szovjet kor- l mány első kormány épületébe.) S alig néhány nap múlva, i egy reggel arra ébredtünk, i hogy az öregasszony eltűnt ott- i honról. — Sebaj — gondoltuk • majd hazajön ebédre. De : hiába vártuk. Mint utólag ki- \ derült, se szó, se beszéd, fog- , ta magát és begyalogolt ) Szmolnijba... És képzeljék 5 csak el! Irodáról irodára jár• kált, mig egyszer csak benyi- \ tott Vladimir Iljicshez... Ott {ült íróasztala mellett, tolla se- ' besen szántotta a papírost és i közben hideg teát kortyolga- 3 tott, egy-egy darab cukrot vé- ’ ve szájába.., Anyánk nem is sejtette, í hogy Leninnel áll szemben. * Akkoriban még nem ismerte | mindenki az arcképét. És kis- i vártatva meg is szólította őt. — Engedelmet kérek, kedves uram, megmondaná nekem, mi az ön beosztása? Csak ‘ írásbeli munkát végez, vagy ' talán intézi is az ügyeket? I Lenin elmosolyodott. — Az mindig áttol függ, ; ’asszonyom, hogyan adódnak a ldolgok. Mi járatban van? — Az emberek azt mondták inekem, forduljak. Leninhez, [Vladimir Iljicshez. Azt mondták: Fedoszja Nikitisna, a te ügyedet egyedül Lenin tudja , kibogozni ...Én meg úgy látom, hogy uraságod igen gybr- | san ír, így hát azt gondoltam i magamban: ez aztán egy mű- ■ veit, nagytudású úr lehet — bizonyára nem az utolsó fő- í nökök egyike... Hol találhatom meg Lenint? ... Képzelje J csak magát, kedves uram, az j én helyzetembe ... Nyugodtan helyet foglalt és ! töviről-hegyire elmesélte, mi- ] ről is van szó. Vladimir Iljics szemeiben íhuncut mosoly bujkált, ami- ’ kor kijelentette: — Igaza van Fedoszja Nikitisna ... Elintézzük ezt Lenin nélkül is. Behívta egyik munkatársát, füzetéből kitépett egy lapot és átnyújtotta neki: „Elvtárs, intézze el sürgősen, soronkivül Fedoszja Nikitisna ügyét.” Anyánk hazajött és boldog mosollyal számolta ki a pénzt az asztalra: — Szmolnijban az összes főnökök jó emberek! Lenin nélkül is elintézték a dolgot. Egy hónapra rá fényképet hozott haza a piacról: — Nézzétek csak, megvettem annak a főnöknek a képét, akivel akkor együtt ültem az irodában... — Amint a képet megpillantottuk — elakadt a lélegzetünk: — Édesanyánk, hiszen maga Leninnél járt! Magyar szakszervezeti művészegyüttes érkezett a Szovjetunióba Moszkva, (MTI ) A magyar és szovjet szak- szervezetek között nemrég létrejött megállapodás szerint magyar szakszervezeti művészegyüttesek szerepelnek a Szovjetunióban. Szerdán már meg is érkezett az első magyar csoport, a diósgyőri Lenin Kohászati Művek szakszervezeti művészegyüttese. A magyar vendégeket a szovjet szakszervezetek képviselői és több moszkvai üzem kultúrcsoport- jának tagjai meleg szeretettel fogadták. Berlin, (MTI) Napos csibét lehet vásárolni a MAGYARNÁNDORI ÁLLAMI GAZDASÁG Kelecsényi telepén március 28-tól. Salgótarjánba vennék beköltözhető házat 40 ezer Ft készpénzért és életjáradékért. Leveleket Magyar Hirdető címére, Salgótarján, Vörös Hadsereg u. 35. Oriásvirágú, eredeti francia „Chabaud” szegfű palánta, minden színben kapható, darabonként 50 fillér. Toronyi János, kertész Békéscsaba, Sztraka u. 27. Szőrszálait rövidhullámú gépen örökre eltávolítja. Sándorffl József kozmetikus. Budapest, VT., Jókai tér 3. az ország „Lengyelország megvalósításaira, a testvéri szocialista népek tapasztalatára, s elsősorban a győzelmes szocialista forradalom —. amelynek 40. évfordulóját ebben az évben ünnepeljük meg — első országának tapasztalatára“ támaszkodva halad a szocializmus útján. A pártlapok harcot hirdetnek a nacionalista megnyilvánulások és a szovjetellenes kirohanások ellen. „Kötelességünk — írja a Politika — harcolni mindennemű nacionalista maradi irányzat ellen s elsősorban a szovjetellenes hangulatok ellen. Ez ideológiai munkánk alapvető feladata ... A szocializmus sorsa világviszonylatban s a mi országunk sorsa olyan szorosan a nagy Szovjetunió sorsához kapcsolódik, hogy e szerves kötelékek megsértése népünk létérdekeit ásná alá.“ „Vajon nálunk léteznek nacionalista megnyilvánulások? — teszi fel a kérdést a Nowe Drogi. — Objektiven nézve, minden olyan álláspontnak nacionalista íze van, amely lebecsüli a Szovjetunió szeredét a világban, s amely tagadja a Szovjetunióban végbement átalakulások szocialista jellegét, amely elfelejti, hogy az emberiség haladásának legjelentősebb eredményeit — a második világháború után kialakult új nemzetközi erőviszonyokat, a szocialista államok táborának megalakulását —, mindezeket elsősorban az Októberi Forradalom és a Szovjetunió szocialista hatalmának eredményeképpen vívhattuk ki.“ A „nemzeti kommunizmus“ fogalmát bírálva a Nowe Drogi megállapítja: „Országunkban még távolról sem irtottuk ki a nacionalizmust. Még vannak s még sokáig lesznek nálunk kapitalista elemek — a nacionalizmus természetes hordozói. A burzsoá ideológiának még ma is befolyása van a dolgozókra, s e befolyás legbeszédesebb tanúbizonysága — a nacionalizmus.“ A Nowe Drogi így folytatja: „A proletárharc sajátosságait, nemzeti vonásait minden egyes országban téves és káros dolog lebecsülni“. De nem kevésbé hibás és káros a rendkívül szűk nemzeti korlátok közé bezárkózni, minthogy ez gyengíti a kapcsolatokat a nemzetközi munkásmozgalom és ama párt között, amelyben ezek a hibák előfordultak, s azzal a veszéllyel fenyeget, hogy gyengíti a párt forradalmár szocialista jellegét, szabad utat enged az osztályidegen elemeknek és felfogásoknak“. Hangsúlyozva a szocialista tábor egysége megerősítésének fontosságát, egyes cikkírók rámutatnak a lengyel sajtóban e problémával kapcsolatban megjelent bizonyos cikkek téves és káros jellegére. Bírálattal illetik például R. Zimand „A világ munkásságának ügye“ című cikkét, amely megrágalmazza a Szovjetunió Kommunista Pártját, továbbá E. Lozinskának a Sztandar Mlodych-ban közölt cikkét, amely a Francia Kommunista Párt ellen intéz támadást és Sáfár cikkeit, amelyek a Przemjana című folyóiratban helytelenül tüntetik fel a Német Demokratikus Köztársasággal való kapcsolatainkat. A pártsajtó felhívja a párt- szervezetek figyelmét az ideológiában és a' gyakorlatban megmutatkozó szocialistaellenes megnyilvánulások elleni harcra, s vulgarizálásnak, torzításnak minősíti azt, hogy mindent a múltbeli hibák elleni harcra korlátozzanak. Egy ideológiai és politikai szempontból oly erősen tagozódott osztálytársadalomban, mint a miénk — írja a Zycie Partiji — a torzítások és hibák túlzott bírálása s a túlzott önbírálat kétségtelenül az idegen, ellenséges demagógia malmára hajtja a vizet, annál is inkább, mivel a sajtó egy részét gyakran a mértéktartás hiánya jellemzi mind a bírálat, mind az önbírálat tekintetében; s az, hogy minden arányérzéküket elveszítik s szinte kedvüket lelik abban, hogy sárral dobálózzanak. A Nowe Drogi című folyóirat, a reakciós erők feléledéséről szólva, figyelmeztet a dolgozókra gyakorolt reakciós befolyás veszélyére s megállapítja, hogy a reakciós befolyás elleni harc „egyetlen eszköze a pá’-tvezette néptömegek öntudata, a párttagság politikai bölcsessége, s az a képessége, hogy meglássa és megkülönböztesse a különböző politikai erők tájékozódását“. Ezzel kapcsolatban felvetődik a káderek fokozott ideológiai nevelésének a párttagság ideológiai felkészültsége megjavításának kérdése. Ez csak „egy nagy ideológiai offenzíva tü- zében“ valósítható meg. A Zycie Partiji című folyóirat rendellenes jelenségnek tekinti azt, hogy senki sem figyelt fel „a Po Prostuban és az Irodalmi lapokban megjelent több, a párt ideológiai alapjait aláaknázó cikkre“. Mint a fentiekből kitűnik, a lengyel sajtó hasábjain még találkozhatunk lényegében an- timarxista anyagokkal. Egyes pártlapok és folyóiratok, ezt figyelembe véve, azt tartják, hogy a jelenlegi szakaszban a pártszervezetek ideológiai tevékenységének fő frontját a szocialistaellenes erőkkel szembeni harcnak kell jelentenie. A KB VIII. plenáris ülése után — hangsúlyozza a Try- bune Rabotnicza — a revízio- nizmus a „legnagyobb veszély, mivel likvidatorizmussá vált és a reakciós erők előtti fegyverletétel felé taszítja a pártot“. A lengyel sajtó az összes pártszervezetek és minden egyes párttag aktivizálásában látja a párt vezető szerepe reális megerősítésének legfőbb előfeltételét: A Pravda 96. (14. 125) sz. megjelent cikke nyomán. Az Októberi Forradalom első napjaitól Lenin hangsúlyozta, hogy fegyveres harcra kerülhet sor és ezért folytatni kell az erős, jólszervezett és felfegyverzett szovjet hadsereg építését. — A képen: Lenin a katonai főhadiszálláson A Szovjet Köztársaság 1918 nyarán válságos korszakát éli. Az idegen hatalmak és a belső ellenforradalmi erők mindent megkísérelnek a szocialista állam megsemmisitíse érdekében. Ez időben. 1918. augusztus 30-án, a Miche'son gyárban tartott beszéde után Káplánova szociálforradal- márnő rálőtt Leninre és súlyosan megsebesített« (M. Szokolov rajza) A legkedvesebb látogatók, akikkel Lenin Gorkiban gyakran összejött és szívesen beszélgetett — munkások és parasztok 1922 szeptemberében, amikor a betegség nyomai már eltűntek. — Lenin, Gorkij és Krupszkája sakkozás közben. Gorkiban
