Nógrádi Népújság. 1957. április (2. évfolyam. 26-33. szám)

1954-04-07 / 27. szám

NÓGRÁDI Népújság 1957. április «. Soha többé nem térünk le a lenini útról MARCZ1NEK ISTVÁN elv-, társ, a Salgótarjáni Tűzhely­gyár golgozója a szovjet—ma­gyar tárgyalásokról és egyez­mény jelentőségéről az aláb­biakat mondotta: — A tárgyalások jelentősen segítették a szovjet és magyar kapcsolatok erősödését. Az el­lenforradalom által okozott gazdasági nehézségeinket kö­zösen tudjuk majd megoldani, s lábalhatunk ki a károkból. Különösen jóleső érzés volt, hogy adósságunk jelentős ré­szét elengedte a Szovjetunió. Ez olyan gesztus, amire csalc egy szocialista állam képes. Talán kevés, ha azt mondom, hogy a szovjet vezetők úgy tárgyaltak a magyar párt- és kormányküldöttséggel, mint egyenlő az egyenlővel. A tár­gyalások és eredményeik ettől jóval többet bizonyítanak. Űj- ból és újból bebizonyosodott, hogy a Szovjetunió nem zsák­mányol ki minket, ahogyan azt a reakció híresztelte, ha­nem éppen messzemenő tá­mogatást nyújt népünknek. A két párt között lefolyt tár­gyalások után. úgy gondolom, hogy az MSZMP a szovjet elvtársak segítségnyújtása után határozottabban fog a lenini úton haladni, mint an­nak idején az MDP. Ebből a szemszögből különösen tetszett Kádár elvtársnak vasárnap, a repülőtéren elmondott beszé­de, amely őszinteségével, nyílt­ságával keltett nagy érdeklő­dést. A szécsenyi |aras kulturális helyzete Az októberi ellenforradalmi események után az élet min­den téren igen nehezen indult meg. A sztrájk, az inflációs ve­szély, a különböző rémhírek $z egyszerű embereket való­sággal rémületben tartották. Nem is gondoltunk akkor ar­ra, hogy kulturális problé­mákkal foglalkozzunk. Ennek eredményeképpen a kulturális életre a lassan moz­gásnak induló járás csak utolsó sorban fektetett súlyt. Kulturális tevékenység való­jában csak január, február hónapokban indult a község­ben. Most azonban már teljes ütemben dolgozik maga a já­rási központ, de a községek kulturális ügyvezetői is. Igen nagy változás tapasz­talható a járás és a községek viszonyában. Amíg az elmúlt időszakban a járás tevékenysége, ál­landó instruálásával va­lósággal gúzsba kötötte a helyi szerveket, most a fa­lusi vezetőket az aktív ön- tevékenység jellemzi, mint kulturális, mint sport te­rén. Hallatlan fejlődést mutat például Rimóc község kultúr- gárdáju. A kis község ifjúsága régen csak a lakodalmakban történt verekedésekről volt híres. Most pedig példát mu­tatva a járás valamennyi köz­ségének, vendégszereplésre in­dultak. Voltak Nagylócon, Lu- dányhalásziban, ahol a Sári bíró című népszínművet ját­szották sikerrel. Meg kell hogy említsük mint fő ténye­zőt, a pedagógusok tevékeny­ségét. A Sári bírónak is négy pedagógus szereplője volt. Minden esetre az eddigi leg­nagyobb fejlődésen Rimóc ment keresztül. Nem sok fejlődést mutat Ludányhalászi fiatalságának kulturális élete. Az ifjúság nem kezdeményez. Talán ép­pen ezért választják a más községekből vendégszereplésre induló csoportok Ludányhalá- szit:;. Volt itt Rimóc, Nagy- Ke, Karancslapujtő vendég­gárdája. Úgy látszik, a ludá- nyi fiatalság ezzel is megelég­szik. Kár. Szécsényben a Mágnás Mis­kát tanulja igen nagy szorga­lommal az EPOSZ gárdája. Húsvétra akarnak fellépni ve­le. A járás kulturális tevékeny­ségét döntően befolyásolja a kultúrházak milyensége. Igen szép művelődési háza van Ságújfalunak, Litkén és Egy- házasgergén rövidesen befeje­zik az építést. Igaz, úgy mint a Luca széke, de elkészül vég­re Litkén a járás egyik legkor­szerűbb kultúrháza. Varsány az elmúlt hónapok­ban avatta fel művelődési há­zát. így megnyílt az út a var­sányi fiatalság előtt a fejlő­désre. Igen elszomorító azonban a helyzet Nógrádmegyer- ben és Magyargécen. Mind­két helyen szánalmas ál­lapotban vannak a műve­lődési otthonok. Ide kevés az ifjúság összefogá­sa, szerény becslés szerint is 70,000 forintra volna szükség, hogy valamennyire megfelelő legyen a kultúrház. Szécsényben átépítési gon­dok vannak. A kis befogadó- képességű mozit helyezik át a nagy járási művelődési otthonba. Régi kívánsága ez már a szécsényi mozilátogató közönségnek. Legalább nem kell órákon keresztül sorba állni mozijegyért; Reméljük, mihamarább megvalósul ez és a moziláz lassan levezetődik majd. Valamit a színjátszást ked­velő közönségről is meg kell jegyezni és ez feltétlenül az illetékesek fülébe kell, hogy jusson: A közönség csak a jó darabokat kedveli. Szécsény­ben is megérzik, melyik az a darab, amelyikre érdemes el­menni, Jellemző erre a kul- túrház egyik dolgozójának megállapítása: mostanában mindig telt ház van, mert jó darabokat hoz a Faluszínház. Domszky György Szécsény NÉHÁNY TÜKÖRKÉP FEJLŐRE SÍNKRŐL A számok azok tények, nem lehet velük vitatkozni. Ha be­tekintünk megyénk életét tükröző statisztikai adatokba, mind azt mutatják, hogy a felszabadulás óta eltelt tizenhárom év alatt állandó fejlődésen mentünk át. Érdekes visszagondolni az ellenforradalom napjaira: Mind­untalan azt hangoztatták, nincs az országban fejlődés, nyomor- gunk és a többi. Mi tagadás sokakat, akik tévesen, saját szem­szögükből nézték a fejlődést, megtévesztett ez a hang. De la­pozzuk csak *'el a statisztika néhány lapját. Azok beszélnek minden szó helyett, megmutatják, hogy a felszabadulástól el­telt tizenhárom év alatt munkánk nem volt hiábavaló, a dol­gozó nép életszínvonala, kulturális élete évről évre növekedett. Azok számára, akik kételkednek, beszéljen ez a néhány szám­adat, SZL/LETÍS - UfíLQLOZfíS / tier ltunkra/ 2°---------­1 0.9 lá.Q SuiUiluS n-irriffííl riirnm 1 hu ~ . iá Él r/Jfi fi P rn ~'*rn •n h)fnni> ósikttS bt ipo rőtje.! j illlj *0 /Mm w/z/i/i Will mm mfft/ wwii-i _______ > 0.« 11.0 11. H MuUWftZdS 1o. i o (050 10S1 (952 Megyénkban as egészségügyi ellátottság, az orvosi hálózat és a társadalombiztosítás ki- terjesztése terén a felszabadu­lás után nagyarányú fejlődés következett be. Számos egész­ségügyi adat igazolja ezt. Ke­vésbé ismertek azonban azok a számok, amelyeken keresztül (053 (95*I (955 <956 a legjobban megfogható és ér­zékelhető a népegészségügy fejlődése. Az egészségügy helyeztének talán legjobban megfogható kifejezője a szü­letés, halálozás, természetes szaporodás, házasságkötések száma, amely egyben az élet- színvonalat is tükrözi. És Itt a másik tény. A fel- szabadulás előtti években az ipari munkásság kisebbik szá­mát kivéve, csak a kiváltságos helyzetben levőknél volt rá­dió. Falvakban pedig csak elvétve lehetett találni. Mi ma a helyzet? A rádió előfi­zetők száma legnagyobb mér­tékben a falvakban emelke­dett. 1938-ban még mindösz- sze minden 25. felnőtt lakos volt rádióelőfizető, megyénk­ben, 1951-ben már minden 13. 1955-ben pedig minden 5. felnőtt lakosnak volt rádiója. Bűnöző hlett ítélkezett a bíróság Csiba Szilveszter balassa­gyarmati lakos (vállalati ko­csis) 1957. február 22-én, Ba­lassagyarmaton ellopott egy kerékpárt és azzal Bánkra ment. Bánkon rendőrnyomozó­nak adta ki magát és ifj. Ko- hári Jánost lopással gyanúsí­totta. Durván igyekezett meg­félemlíteni. Azzal fenyegette, hogy előállítja őt a rendőrség­re és ilymódon 900 forintot és egy táskát akart tőle kizsarol­ni. Csiba Szilvesztert a rétsági járásbíróság ezúttal — aki népi vagyon elleni bűncselek­mény miatt, már háromszor volt büntetve — lopás és zsa­rolás bűntettének kisérlete miatt két évi börtönre és há­rom évi jogeltiltásra ítélte. egyes jel límzÓ Árucikkek eorgrlmÁnrk thfíKUL/lsn 1956 ÍVBEN Index fosé ír -- *x> iii.rx KÓai PoioSKfaíKPOK Ha a kereskedelmi árucik­kek forgalmának alakulását tekintjük, a statisztika azt mu­tatja minden ellenkező állítás­sal szemben, hogy megnőtt a dolgozók igénye, s az igények­KííUAPftfí nek megfelelően azt ki is elé» gítik. 1956. évben a nagyobb értéket képviselő áruk vásárw lása rendkívül nagyot nőtt» (Itt nincs ’ beszámítva az októ« ber-novemberi felvásárlás.) ÓiiPM/ támogptóssql ísmqgáneröból íp/ttítók MEGOSZL ÓSfí NÓGRÁO MEGYÉBEN 1956- BON ipán mankói Bánt/ösi igt/ik Lgvtm/tf 9*'dxm QZ. gazd * alíŰSj T St log OH .goig o/h Mindezekkel még mindig mérleg az ipari munkásság ja« nem merült ki a dolgozók vära billent, ami érthető, hl­anyagi felkészültsége, mert Mrbe lakók szá_„ rendkívül nagy mértékben fo- S *n a ,rDe laKoK szama ítt lyik az egyéni építkezés. Itt a vo^ a legnagyobb. fí SfíL úÓ WRJÚNI MPohcu IMRE Ál TOL ÓtrOS GlMNfíZIUM TfíNUíó­L d Tszóm Ónok eu rkuí ásn szÓRnazós szerint <938 I nuNKPi SZRRMBlfíSU 19H5 <95* WW///A tövét stmmnéti teszünk az 1928, vagy 1930-a* évekkel. Megnyugtató az ifjúság is­kolai nevelésének aránya is, különösen, ha összehasonlítást Az életből csupán néhány területet emeltünk ki. De egyéb* ként ilyen fejlődés található mindenütt. Érdemes elgondolkozni, hogy ha társadalmi rendünk nem a népi demokrácia lennem vajon a dolgozók által megtermelt javak ilyen elosztásba ke­rülnének-e? Aki visszaemlékszik a régi világra, tudja: a dol­gozók által termelt javakat egy kisebb tőkés csoport vitte eL Vigyázzunk népi demokratikus rendünkre, mert a dolgo­zóknak ez jelenti az életet. Megfontoltság — FORRÓ FEJ Valamikor gyümölcsös­kert, urasági földerület volt: néhány év óta itt emelkedik a magasba Salgótarján egyik büszkesége, a Gépipari Tech­nikum kollégiumának épülete. Sok diák talált itt kényelmes otthonra, jutott bőséges táp­lálkozáshoz s a tanulásnál any- nyira fontos nyugalomhoz. A tágas ablakokon bőségesen ömlik befelé a tavaszi napsu­gár, belül pedig szinte minden ragyog a tisztaságtól. Almikor a kapun beléptem, önkéntelenül is József Attilára gondoltam, aki idegen ország­ban volt kénytelen egyetemre járni, egy sötét kamrában la­kott, a fogas egy szög volt a belső ajtótáblán, amelyen egyetlen nadrágja lógott, éhe­zett és Hegelt tanult. Mennyire más most minden! Népi államunk mindent meg­tesz tanulóifjúságunk életének megkönnyítésére. Pedig kicsi ország vagyunk és nem is gaz­dag. Munkásosztályunk, dol­gozó népünk gyermekei élnek és tanulnak itt, ahol — mint általában minden országban — a múlt rendszer szegény diákjainak szomorú sorsa már ismeretlen. Érthető, ha féltő gonddal figyeljük tehát, mik a tanulóifjúság problémái, ta­nulmányaikban nem követke­zik-e be valamilyen fennaka­dás? Érdeklődésemre a kollégium igazgatója szívesen válaszolt: — Már a múlté lett a leg­utóbbi félévi vizsgák izgalma és a technikumi hallgatók lá­zasan tanulnak tovább, nehogy a hosszú éveleji kényszerszü­net bármilyen fennakadással járjon ..; Nem folytathatta tovább ..; Az ajtóban fiatalasszony je­lent meg és utána egy napbar­nított arcú férfi lépett be az igazgatói irodába. A kölcsönös bemutatkozások után kiderült, hogy szülei Sze- merádi Zoltánnak, ajci — mint édesapja mondja — tanulmá­nyait Győrben fogja folytatni és ezután, ha minden jól megy, óceánjáró hajóra kerül és ten­gerész lesz belőle. — Én is az voltam egy ide­ig. neki is sok kedve van hoz­zá! Remélem, nem fog szé­gyent hozni a magyar matró­zokra. Szemerádi Zoltán édesapja most Egyiptomban dolgozik egy hídépítésnél. — Mindenkinek el kellene menni — mondja szomorúan — és megnézni, milyen mélyre süllyesztették az egyiptomi né. pet a tőkés hatalmak. — Meséljen valamit Egyip­tomról és Nasszer elnökről — kérem őt. Beszélni kezd... El­mondja, hogy mennyire szereti a nép Nasszer elnököt, aki ma­ga is a népből származik. Per­sze, az a parányi réteg, amely nagyon gazdag, gyűlöli őt. Hi­szen ezeknek busás hasznot jelentett a gyarmati kizsák­mányolás. A nép nagyon sze­gény. Sokan laknak nyomorú­ságos kalibákban, azután fa­ekékkel szántanak. A nemzeti kultúrát teljesen elsorvasztot­ták és az egyiptomi szegények élete Nasszer hatalomra jutá­sáig nem sokban különbözött elődeik, a rabszolgák életétől. Nasszer azonban államosítot­ta a nagybirtokokat és olcsón bérbe adta a parasztoknak. Lehetetlenné tette, hogy a- imperialisták folytathassál- kegyetlen kizsákmányolásukat Államosította a Szuezi-csator- nát, amelynek bevételéből a nép életszínvonalát kívánja növelni. Nasszer szereti a né­pet és a nép is szereti őt. — Látni kellett volna min­den magyarnak, aki fegyvert fogott a proletárdiktatúra el­len, hogy milyen a sorsa egy népnek, amely az imperialis­ták hatalma alá kerül. Mi ugyan Európában élünk, más viszonyok között, de sorsunk éppúgy a könyörtelen kizsák­mányolás lett volna, ha az el­lenforradalom céljai megvaló­sulnak, mint az egyiptomi né­pé. Elhallgatott.;. Mi is hall­gattunk. Igen, sokan nem tudják, so­kan pedig már elfelejtették, mi volt régen. Ezeknek lát­niuk kellene, elmenni és meg­nézni ... Azután elbúcsúztunk. Sietni kellett az állomásra. A folyosókon ezalatt zaj támadt. Jönnek haza a kollé­gisták ... Vajon, hogy látják ők, a diá­kok, ami itt végbement múlt év októberében? Két kollégistával leültem egy asztal mellé beszélgetni. \z egyik Ács István, a másik Csikós József. Mindketten felsőévesek. Biztatni kezdtem őket, mondják el őszintén, mi a vé­leményük az ellenforradalmi eseményekkel kapcsolatban? Ács István zavartan hallga­tott. — Hát mégis.;. S szerinted talán forradalom volt — kér­deztem? — Igen — szólt végre — kezdetben az volt, amíg nem került sor fegyveres összetű­zésekre. Becsületes, tiszta tekintet­tel nézett rám és láttam rajta, hogy őszintén hiszi is, amit mond. Csikós József ugyanazt a vá­laszt adja: — Az elején forradalom volt.;. Csak nehezen tudtam meg­értetni velük, hogy minden, ami a proletárhatalom ellen irányuló fegyveres összetűzést megelőzött, szoros összefüg­gésben állt az ellenforradalom törekvéseivel, hogy sokan, akik részt vettek a tüntetésben, szinte öntudatlanul is az ellen- forradalmi erők eszközei vol­tak és végső fokon a népi ha­talom megdöntését támogat­ták. — Foglalkoztatok ti azelőtt is politikával? — kérdeztem tőlük. — Nagyjából igen ;;: — fe­lelte Csikós. Ács István azelőtt nem fog­lalkozott vele. Néha olvasta ugyan az érdekesebb újságcik­keket, de a politikai esemé­nyek nem érdekelték különö­sebben. — Csak az októberi esemé­nyeknél pottyantam bele — mondta. — Egyáltalán tudod te. mi is az a forradalom? — Aminek célja van — vá­laszolta. Aminek célja van ..; Ma­gyarázni kezdtem, hogy az el­lenforradalomnak is célja van, de a cél haladásellenes, szem­ben áll a fejlődéssel, a törté­nelem gazdasági tényekkel; Amig a forradalom az előbbi elavult és reakcióssá vált ki­zsákmányoló rendszert egy jobb társadalmi és gazdasági élettel cseréli fel és megterem­ti az egészséges továbbfejlő­dés feltételeit, addig az ellen- forradalom egy olyan jogren. det, politikai és uralmi formát, olyan erkölcsi eszméket erő­szakol rá a társadalmi és gaz­dasági fejlődésre, amelyeken már túlhaladt, velük szembe­került és a továbbfejlődés aka­dályaivá vált. A mi, konkrét viszonyaink között a régi ki­zsákmányoló rendszert akarták visszaállítani, amely okvetle­nül reakciós törekvés volt. Csikós József édesapja Ti.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents