Nógrádi Népújság. 1957. március (2. évfolyam. 17-25. szám)

1957-03-27 / 24. szám

1957. március 27.

NÓGRÁDI Népújság

Kezdődik az öntés a tűzhelygyári öntödében.

(Foto: Haimer)

Őszinte szeretettel, hálás köszönettel

búcsúzom tőletek

/

írta az iskola fekete táblájára Tamási Aladár iskola- igazgató. Gyönyörű hivatásának 40. évében, 58. születésnapján vált meg az iskolától. Szerette őt mindenki, és ő is szeretett mindenkit. Nagyon nehéz volt búcsút venni.

A bányászgyerekek legkedvesebb nevelője volt. A Bajcsy. Zsilinszky úti iskola pedagógusainak legjobb szívű tanácsadója, igazgatója, Zagyvaróna s— Mátranovák — Bocsárlapuj- tő—Salgótarján, Forgách-bá- nyatelep és a Bajcsy-Zsilinszky úti iskola 40 éves tanítói pályafutásának főbb állomáshelye. Mindenütt elhintette a szeretet magját, mindenütt adott egy darabkát életéből, hogy gazdagítsa a gyerekeket. Egy kis eszmei ú'travalót, hogy lelkűket jósággal, hazaszeretettel, becsülettel töltse meg,

M

ost el kellett válnia a kedves iskolától, a várostól, ahol mindenki ismerte és szerette, tanítványaitól, akik között már deres hajú férfiember is van. A búcsúztatóra a párt- és szakszervezet küldöttei, a városi tanács képviselői, vele küzdő nevelőtársai és szeretett tanítványai jöttek el. A gyerekek egy kis műsorral kedveskedtek és egy szép pár cipőt ajándékoztak tanítójuknak. A szülői munkaközösség aranyórát, a városi tanács szép karórát adott ajándékba a tanítónak, aki negyven év alatt nem tudott ilyen, szerinte „luxuscikket” vásárolni. A bányatröszt pénzjutalommal köszönte meg a bányász gyerekek nevelésével

járó fáradozását. Az úttörők megható kis műsorral búcsúztatták vezetőjüket. Tamási Aladár az Úttörő Mozgalom fennállása óta megszakítás nélkül vezette a szervezetet és 10 éves munkájával sok szép és jó élményt nyújtott a pajtásoknak.

I

gaz embert, aranyszívű pedagógust veszített el az iskola a nyugdíjba vonult tanítóban. A válást éppen ezért nem tekintik véglegesnek. Szép meghívót kapott máris az idei VlII-osok június végi bankettjére. A tanulók aggteleki kirándulására is magukkal viszik szeretett nevelőjüket. És ide köti, ide fűzi végérvényesen ezernyi szál, ezernyi emlék. A sok szép. és okos szó, a gyermeki lélekbe vésett szív- böljövő útra való, a sok iskolai élmény, a nevelőtársakkal együtt-töltött nehéz esztendők, a szökőkút, amelyet ő tervezett az iskola elé, a falak, tantermek, amiket irányításával csi- nosítgattak, a katedra, amelyről nyugodt, csendes hangja szállt a tudást szomjazó fiatalok felé. Minden, minden arról beszél, hogy Tamási Aladárt szerették, Tamási Aladár méltóképpen áldozott a hivatásnak, amit úgy hívnak: gyermeknevelés.

M

ost az utolsó szó jogán mi is megköszönjük ennek a sokoldalú, jószívű pedagógusnak mindazt, amit a gyermekekért tett, Legyen boldog hátralevő, csendes pihenő éveiben, és tegyen boldoggá to- j vábbra is másokat;

Új bányászok nevelése te"Wei“éi 12 nwal el6bb

A Nógrádi Szénbányászati Trösztnél közismert dolog az, hogy a „Nevelj új bányászt”- mozgalmat a mizserfai bányászok karolták fel elsőként és nem hagyták a feledés homályába burkolni akkor sem, amikor másutt már elhanyagolták. Az üzemben mindik sole toborzott bányász dolgozott, de számuk még sohasem érte el a 240-et, mint az utóbbi időben.

A bányában ezért most kétszeres gonddal foglalkoznak az új bányászok nevelésével. Nincsen egyetlen csapat sem, amely legalább egy, vagy két új dolgozó tanítását ne vállalta volna. A Gusztáv aknában például Bíró Zs. Károly csapata nyolc és Csirke Ferenc ifjúsági brigádja négy neveltjét vezeti be a bányász szakma rejtelmeibe. A csapatok sokat gondolnak azzal is, hogy az új bányászok ne csak megismerjék, hanem meg is szeressék szakmájukat. Ennek eredményéről tanúskodik, hogy többen a munkaszerződések letervbefejezes 12 nappal előbb = -jr-i 1 s • 11

napi 8 vagonnal több szén j hűfZltiSSZOUy tCVCie

járta után sem tértek vissza régi szakmájukba. A szakszervezet és az üzemvezetőség azzal segíti a megváltozott élet- körülmények megszeretését, hogy jó apa módjára igyekszik orvosolni a toborzottak minden ügyes-bajos dolgát. Az új bányászok így kedvvel dolgoznak, gyorsan tanulnak. Ennek köszönhető, hogy az üzem- vezetőség most örömmel vehette számba: 89 új dolgozó már minden munkát el tud végezni a szénfal mellett.

A „Nevelj új bányászt”-moz- galom végső sikere könnyen iémérhető a mizserfai bánya termelésén. Az új dolgozók segítségével márciusban már naponta nyolc vagonnal több szenet fejtettek a bányászok, mint a szeptemberi átlagered- i mény. Szerdán reggel pedig; arról számolhattak be, hogy 12; nappal előbb befejezték első! negyedévi tervüket. A bányá-j szók most úgy számítják, hogy; mintegy 18 ezer tonna terven! felüli szenet fejtenek a hónapi végéig.

A szervezett bányászok száma március végéig eléri a régi létszámot

A nógrádi szénmedence bányaüzemeiben december elején kezdődött meg újra a szakszervezeti tagok számbavétele, új tagok szervezése. Az aktivistáknak — különösen eleinte — szívós felvilágosító munkába került, amíg sikerült eloszlatni az ellenforradalmi ideológiát, a szakszervezet elleni hangulatot. Januárban így a tagdíj és a hátralék rendezésére 152 ezer forintot fizettek be a hányászpkj ami már háromszorosa volt a novemberi összegnek. A legjobb eredmény februárban született, amikor a befizetett összeg mintegy 20 ezer forinttal meghaladta az elmúlt éveleji átlagot. Sokan rendezték most is hátralékukat. Ezt leszámítva, az október előtti tagságnak 80 százaléka

már ismét szervezett dol-j gozó, de Törjék János, a szak-i szervezeti tröszt bizottság elnö-| kének véleménye szerint már-í cius végéig elérik a régi lét-l számot. A rónai és a mizserfail bányaüzemeknél máris több aj szakszervezeti tag, mint az-í előtt. I

A felvilágosító munka kiszé-f lesítése és új tagok szervezései érdekében szakszervezeti na-1 pokat rendeznek. Ennél a mun-| kánál felhasználják a 45-ös és| 46-os évek jó tapasztalatát,^ amely szerint nemcsak az üze-j meknél, hanem a bányatelepe-! ken is tartanak szakszervezeti! napokat. A tervek szerint aj szénmedéncében csaknem 20 j szakszervezeti napot rendeznek j az elkövetkezendő hónapok-1 ban.

Csaknem százezer négyzetméter táblaüveg terven felül |

A Zagyvapálfalvai Táblaüveggyárban — ahol az ellen- forradalom alatt sem szünetelt a munka — már január elejétől kezdve meghaladja a termelés a harmadik negyedévi átlagot. A dolgozók így januárban és februárban is jelentősen túlteljesítették előirányzatukat és most örömmel jelenthetik, hogy eddig csaknem százezer négyzetméter táblaüveget készítettek a negyed-1 éves terven felül. A dolgozók-j nak dicséretére válik az is, | hogy az évelejei nehezebb kö-| rülmények ellenére is mintegy I három százalékkal javították a| táblaüveg minőségét. Ezzel az| egy főre eső termelési érték is| növekedett, amelynek összege | januárban 253 és februárban | 19 forinttal volt nagyobb, minti az elmúlt év azonos időszaké-1 ban. I

I Mi , háziasszonyok, ha nem is tudtuk megítélni az őktó- H bér 23-án kezdődő eseményeket, de ahogy elhatalmasodott a 1 reakció, ahogy nem volt szabad, nem volt ajánlatos az elmúlt Mtizenkét esztendő — igenis nem sikerek nélküli tizenkét esz* 1 tendő volt ez — eredményeiről beszélni, megéreztük, hogy gvalamilyen nagyon becstelen dolog készül ellenünk, amit mégis g nagy gonoszkodva szépnek, jónak akarnak feltüntetni előttünk. 1 Mi, háziasszonyok férjeinknél is jobban tudjuk, hogy milyen 1 nehéz volt, különösen 1953-ig gazdálkodni a kis fizetésből, 1 amikor éjszakákon át törtük a fejünket: mire költsük a pénzt. = Az élelmet vásároljuk-e meg egész hónapra, vagy megvegyük |a gyereknek azt a sportöltönyt, amit már hetekkel ezelőtt ki- 1 választott magának.

I Nehéz volt, de nemcsak gondot, hanem örömet is jelentett jj számunkra a demokrácia. Férjem élete nagyobbik részét a régi trendben töltötte el, pihenésre, üdülésre még csak nem is gon* ! dolhatott. Én ugyan nem mehettem vele, de ő már kétszer | üdült — állami támogatással. Egyszer Kékesen a Mátrában, |másodszor Bükkszéken, a melegvízű fürdőben, örülök ennek | én is. Soroljam fel a demokrácia vívmányait, hogy igazoljam: I híve vagyok ennek az életnek? Híve vagyok, mert emberséges i rend ez — megbecsülik a munkásembert,

| Amikor októberben megkezdődtek a sztrájkok, nem fa 1 tudom, mire gondoltam. Lövöldöznek az ellenforradalmárok és § sztrájkra buzdítanák. Munkanélkül élni! Nagyon rossz emléket | idéz ez bennem. 1931 nyarán nagy munkanélküliség volt a 1 városban. Nem dolgozott a férjem sem. Hónapokig kereset 1 nélkül voltunk. És ekkor torokgyíkot kapott első fiúnk! Nem I volt pénzünk kórházba szállítani, úgy halt meg a szép gyerek | karjaim között. 'Soha nem felejtem el a gyilkos világot!

: És októberben sztrájkot hirdettek, „sztrájkot a végtelen*

% ségig“. Mi lesz ebből. Megvallom: a kötelező begyűjtés meg*

| szüntetését sem értettem eléggé. Arra gondoltam, hogy ebből ! sok baja lesz a városi embernek. Az őszi árak alakulása is ezt I igazolta. Rendkívül megdrágult a hagyma, a zöldség és még 1 több más fontos áru, És mi lesz majd tavasszal, ha majd 'ki*

1 ürülnek a pincék, amikor a régi már fogytán van, új meg még I nincs. És az iparcikkekkel mi lesz? Űjabb és újabb problémák I vetődtek fel bennem.

I * Ha nem is olcsó a bevásárlás, ha sokszor sort kell állni a I keresett áruiért, de azért elmondhatjuk: minden nagyon fontos [ cikket (lisztet, cuikrot, zsírt) beszerezhetünk. Azaz mégsem \ mindent. Igaz, van olyan cikk is (ritkán) ami korábban nem i volt, például ilyen a citrom, de olyan cikkből van hiány, amire - soha nem gondoltunk, hogy probléma lesz. Nincs .például cipő* ikrém, nincs szappan és más tisztítószer.

| Nem vagyok politikus, nem értek a dolgokhoz, deazt | hiszem, amellett, hogy a probléma megoldását sürgetem, nem I olyan baj ez, hogy csak amolyan október 23-án kezdődött „for- iradalommail“ lehet orvosolni. De nagyon fontos dolog ez. Szó*

I mítun'k a gyors megoldásra. Még egy igen furcsa jelenséggel I találkozunk mostanában: nem lehet zománcozott edényeket vásárolni, azaz nem lehet kis edényeket, mert nagy edények vannak, olyan nagyok, amilyenekben az üzemi konyhákon, meg a katonáknak főznek. Lehet, hogy a nagy edényeikért jobban fizetnek, de mit csináljunk a háztartásban, mikor kis edényekre van szükség. Nagyon jó lenne, ha ezen is változtatnának.

\ Őszintén megmondom, arra számítottam, hogy szorno*

\ rúbb vége lesz az ellenforradalomnak. Most látjuk csak igazán, í mit jelent az igaz barátság, az, hogy szomszédaink, testvéri \segítséget nyújtanák nekünk, hogy mielőbb eltüntessük az ! ellenforradalomnak még a nyomait is. Mi, háziasszonyok biza* ! kodással ítéljük meg helyzetünket és bízunk a kormányban,

Ffrv h áT.tasg/fmv

Ki ajnórozza a revizionizmust és ki harcol ellene?

Írta: Harst Sinderntann

„A revizionizmus fogalma”,

a Die Welt, a nyugatnéxY met nagyburzsoázia lapja 1957. február 22-én vezércikkben foglalkozott a Németország Szocialista Egység- pártja központi bizottságának harmincadik teljes ülésével, amely leszámolt egyesek, a többi között prof. Fritz Behrens és Kurt Vieweg revizionista nézeteivel.

A nyugati hatalmak, és elsősorban a bonni kormány az NDK-ban uralkodó munkásparaszt hatalom „felhígításáénak” politikáját folytatják, így akarják tervüket, az Atlanti Szövetségnek egész Németországra való kiterjesztését megvalósítani. Ezért folytatnak a „szabadság” cégére alatt a mi- litarizmus eszméje érdekében rágalomhadjáratot az NDK államhatalmi szervei, különösen a jogügyi és biztonsági szervek, valamint a munkások rohamcsapatai ellen. Ezt előre kellett bocsátani, hogy megértsük, miért pártfogolja eny- nyi jóindulattal a Die Welt, a monopóliumok lapja a munkásmozgalomban megnyilvánuló revizionista nézeteket.

A Die Welt a revizionizmust védelmező cikk elején dícsé- retreméltóan elisme.ri, hogy ,,a revizionisták elleni harc hem Ulbricht találmánya”;

folytatja, „öregebb, miigt a modern kommunista mozgalom; A múlt század vége felé keletkezett, amikor a német szociáldemokráciában és más országok szocialista pártjaiban kezdték a marxista elmélet egyes részeit a valóságra alkalmazni és ebből levonták a következtetéseket a gyakorlati politikára nézve.” A valóságban a revizionizmus akkor kezdődött, amikor egyes teoretikusok a proletáriátus és az erősödő német imperializmus között érlelődő nagy osztályharctól való félelmükben pártközi megállapodást akartak kötni és ezért gyakorlati politikai okokból sutba dobták „a marxi elmélet egyes részeit”;

Melyek voltak azok a „részek”, amelyeket a marxizmusból kiszakítottak és az imperializmusnak akartak feláldozni? A Die Welt jól ismeri a „részeket”, amelyeket a „gyakorlati politika” kedvéért fel akartak áldozni, teljesen tisztában van az ő kedvenc revizionistái szándékával. Csak az a baj. hogy átlátszó cselhez folyamodik. A német munkásmozgalomnak „orosz jelleget” szeretne adni. szeretné a marxi tanításoknak azt a részét, amelyet a revizionisták el

akarnak sikkasztani, nevezetesen a proletárdiktatúráról szóló tanítást Leninnek és Sztálinnak tulajdonítani. Hogy a Die Welt urainak segítségére siessünk és hogy a revizionizmus veszélyességére vonatkozó vitát tárgyilagosan folytassuk, legyen szabad megjegyeznünk, hogy a proletárdiktatúráról szóló tanítás a marxi elmélet ugrópontja. Marx 1852. március 5-én Wey- demeyernek írt levelében maga is azt mondta tanításáról, hogy abban nem az osztályok és az osztályharc felfedezése az új, hanem „ ... hogy az osztályharc szükségszerűen a proletárdiktatúrához vezet.;

*

A revizionizmus burzsoá védelmezői a proletár- diktatúráról szóló tanítást szörnyűnek találják, szeretnék elrabolni a munkásosztálytól és a munkásosztály elméletének középpontjába az állam elhalásáról szóló tanítást tenni. M' nem vagyunk sem dogmatikusok, akik a marxi tanítást a feltételektől és a fejlődési folyamatoktól függetlenül alkalmazzák, sem a világtól elzárkózott filozófusok, akik a tudományos szocializmus egyes részeit egymással cserélgetik, csak azért, mert az a német imperialistáknak éppen kapóra

jön. Amikor a központi bizottság harmincadik ülésén leszámoltak egyes revizionistákkal, Walter Ulbricht bebizonyította azok elvonatkoztatott- ságát az élettől. Revizionista nézeteik okát abban kell keresni, hogy „kevés kapcsolatuk van az épülő szocializmus építésével és még nem küzdő tték le polgári ideológiájuk maradványait”, „mert még nem értik a szocializmusba való átmenet problémáit és a mai világban jelentkező ellentmondásokat”. „A munkásosztálytól idegen életforma ideológiai hajása alatt állnak.” Éppen ezért a munkás-paraszt hatalom megszilárdítása helyett a burzsoáziának hidegháborújában alkalmas, az állam elhalásáról szóló elméletet teszik magúkévá.

A revizionistákat a burzsoázia mindig ajnározta, viszont a kapitalisták elítélik a munkásosztályt. Elég, ha Erhard bonni gazdasági miniszternek a schleswig-holsteini kohászok ellen írt pamfletjére hivatkozunk, amelyben azt olvashatjuk, hogy azok „ismét magukévá tették a már régen idejét múlt osztályharc tételeket”.

Amikor az NDK dolgozói munkás- és parasztállamukat védelmezik, ezt annak tudatában teszik, amit Walter Ulbricht a központi bizottság harmincadik ülésén így fejezett ki: „A szocialista államhatalom elhalásával kapcsolatos elméleti és gyakorlati kísérletezés nem egyéb, mint az imperialisták buzdítása arra, hogy erősítsék a hidegháborút

és szervezzenek ellenforradalmi puccsokat.”

*

A Die Welt valóban meggyőző érveket sorakoztat fel a munkásmozgalomban jelentkező revizionista« nézetek igazsága és a revizionizmus elleni harc veszedelmes volta mellett. Az első érv: egyáltalán nincs hidegháború. A második érv: a revizionizmus elleni harc nem egyéb, mint „sztálinizmus”. Vagy összefoglalva: „Ulbrichtnak szüksége van a hidegháború rémképére: szüksége van Sztálin érveire, hogy a párton belüli ellenfeleit sakkban tartsa.” Ez, meg kell mondani, igazán elképesztő logika. Tehát ha 1957. január 30-án volt is parlamenti vita, ennek semmi köze a hidegháborúhoz, még akkor sem, ha ott Brentano úr kijelentette:

„A szövetségi kormány célja ... az egész német népet a jogállamrend áldásaiban részesíteni.” A „jogállamrend áldásai” alatt valószínűleg a monopóliumok és a militaristák uralmát érti. mivel senkinek sincs joga Brentano urat azzal gyanúsítani, hogy egész Németországban a munkás-paraszt hatalmat kívánja megvalósítani. Merkatz úr elmondja. hogyan lehet eljutni „a jogállamrend áldásaihoz”: ..Efölött nem kell olyan sokat vitatkozni”, hanem „szó nélkül hagyni, hogy megérlelődjenek, mert az ilyen fejlődések csendben, az éjszaka sötétjében mennek végbe.” Az ilyen nézetek képviselőit az emberek sötét népségnek nevezik.

Mivel a fejlődés nem „csendben, az éjszaka sötétjében” megy végbe, hanem fényes nappal, úgy. ahogy azt a munkásosztály szempontjából is megvilágítjuk, gonosz sztálinisták vagyunk. Azért neveznek minket sztálinistáknak; mert a munkás- és parasztállam megszilárdítását szorgalmazzuk. és nem rokonszenvezünk az elvont revizionista elméletekkel. Egyben azt is eláruljuk. miért ellenségei Sztálinnak. Azért ellenségei Sztálinnak. mert ő megalkuvás nélkül harcolt az imperializmus arra irányuló törekvése ellen, hogy kiszélesítse hatalmát. Ez világos tanítás a revizionisták számára, akik a „sztálini hibák” cégére alatt a marxista államelméletet támadták.

Egyelőre rábízzuk a Die Welt uraira, hogy a szocialista állam elhalásának időpontja felett filozofáljanak, de jól látjuk, milyen buzgalommal harcolnak militarista államuk megszilárdításáért. Mi ragaszkodunk a lenini igazsághoz: „Világos, hogy a bekövetkező »elhalás* időpontjának meghatározásáról szó sem lehet, annál kevésbé, mivel köztudomás szerint hosszadalmas folyamatról van szó.” Egy mindenesetre bizonyos, és ezt Németország Szocialista Egység- pártja központi bizottságának harmincadik ülésszakán le is szögezték: a szocialista állam egész Németországban mégso- káig fenn fog állni, amikor a monopolisták és a junkerek . bonni állama már régen elhalt.

*■