Nógrádi Népújság. 1957. március (2. évfolyam. 17-25. szám)

1957-03-27 / 24. szám

ff NÓGRÁDI Népújság 1957. március 27. Az egyik langyos márciusi estén szokatlan esemény ját­szódott le Varga Jánosek mindig csendes házában. A férj váratlanul dühösen szólt rá feleségére. — Ugyan hagyd már ezt az őrültséget. Nincs is jobb dolgod, mint efféle szamár. Ságokba fektetni a pénzt.. A férj beletemetkezett az újságba. Az asszonyka ijed­ten gyűrte pénztárcájába a zöldes-kék LOTTÖ-szelvényt. Másnap azért mégiscsak be­vitte a LOTTÖ-irodába. — Ha már egyszer megvettem — gondolta — minek vesszen kárba. Ügy se nyerek, ha d egyszer Jancsi szerint ez i őrültség, de azért... hátha... Most pirulva, szégyenkezve áll a kertajtóban. A férjén .................. ........................ I feslé kes. meszes munkaruha, éppen a kiskert fáit gyógyít- gatja. Az asszonyon egyszerű ruha, aranyszőke haján me­leg mosollyal játszik a nap­fény. Kérlelni kezd. — Ne tessék mór írni ró­lam. Ugyan mirevaló ez, Nem szeretem én az ilyes­mit ... Nagyon kérem ne írja már ki a nevem. A kis lakás csinos, barat,- ságos. Szép bútor, csipkefüg­göny az ablakon, puha sző­nyeg a padlón. Itt él a 196 000 forint boldog nyertese. A konyhában éppen ebédel sze- mükfénye, a szőkehajú csinos Évike. Elsős gimnazista. Az egész nyereménnyel ő jár a legjobban, mert szép staff rangot kap belőle. Hiszen eladó lány és amilyen csinos, bizonyára máris utána for­dulnak az utcán a fiúk. Az asszonyka szerény, halkszavú, kevésbeszédű. Q csak a lányára, a kis családra gondol, neki nincsenek kü­lön igényei. A férj elég jól keres megvan mindenük a legszükségesebből. De a kis lánynak kell még sok min­den és most alkalom nyílik a vásárlásra. A férj magabiztosan ter­vez. Már döntött, autót sze­retne. Már látja is maga előtt a robogó csodát és benne ők ülnek hárman, esetleg né­hány év múlva négyen az Éváké párjával. Hétvégén ki­rándulgatnak majd, meglát­hatják a Balatont, az ország csodálatosan szép tájait, a sej­telmes Mátrát, vagy a rohanó életű fővárost. Esetleg kül­földre mennek.. Hiszen minden lehetséges egy-két év múlva. Hagyom, hogy tervezgesse- nek, legjobb innét lelépni minél előbb, amíg bele nem mar az ember szívébe az ; irigység. A TOTÖ-bolt előtt nem tudok ellentállni a kí­sértésnek. Kérek Pész bácsi­tól két darab LOTTÓ-szel- vényt. Hátha ... egyszer ... nekem is befut. . . Miért ne?... Ü. M. Szabályoztál» az egyes felvásárlási árakat Az Élelmezésügyi Miniszté­rium a Földművelésügyi Mi­nisztériummal és az Országos Árhivatallal egyetértésben újó­lag szabályozta egyes termékek és termények felvásárlási árait. A búza árát az eddigi 280 forint helyett mázsánként 210 forintban, a rozs árát az eddigi 260 forint helyett mázsánk int 220 forintban, az árpa. a zab és a kuko­rica árát az eddigi 300 fo­rinttal szemben mázsán­ként 240 forintban állapí­tották meg. (A sörárpa felvásárlási ára vál­tozatlanul 300 forint, a napra­forgómag ára pedig 280 forint maradó Egyidejűleg csökken­tette a minisztérium a hízott­sértések állami szabadfelvásár­lási árát, valamennyi minőségi kategóriában kilogrammonkint egy forinttal. A szerződéses sertésfelvásár­lási árak és feltételek válto­zatlanul maradnak, azonban az 1957. október 1-ig tör­ténő átadásra szóló sertés­hizlalási szerződések köté­sét csak április 30-ig enge­délyezték. JEGYZETEK Nem kevésbé veszedelmes fegyverek Ha valaki hibát lkövet el, különösen, ha sú­lyosat, vállalnia kell érte a felelősséget, s ha az illetőben csak egy szemernyi megbánás is •van, azon dolgozik, hogy helyrehozza élete rendiét. A megtévedt, megtévesztett ember­nek megbocsáthat a közösség, de saját lelki­ismerete előtt mindaddig felelősséggel tarto­zik, amíg jóvá nem teszi tévedéseit. E gondolatok annak kapcsán merülnek fel. hogy vannák — s sajnos nem kevesen —, akik a dolgot egészen másképpen gondolják. Valahogy úgy: hibáztam, bűnt követtem el, tartsa érte más is a hátát, feketítsünk be má­sokat is. Erre mondják magyarán, hogy rá­galmazás, intrika. A napokban névtelen le­vél érkezett a szerkesztőségbe, amely az egyik bányaüzemünknél végrehajtott racio­nalizálást bírálja, igen kemény hangon. A névtelen levél kettőzött óvatosságra int■ S er­re az óvatosságra, mint későbp kiderült min­den ok. megvolt. A levélben foglalt állítások teljesen fordítva feleltek meg a valóságnak. És hiába volt a névtelenségbe való burkolé- zás, a szálak csak elvezettek. írójához. Hát bizony, jócskám Volt vaj a fején. Ahelyett, hogy azon elmélkedne, miként igazítsa helyre saját becsületét, mások becsületébe gázol, s hűen korábbi magatartásához az ismeretlen- Scg kulisszafalai mögül próbál egyenetlensé­get szítani, védelmezni arra érdemtelen em­bereket, s ezzel mintegy védelmezve önma­gát is. Más helyeken arról szerezhetünk tapaszta­latot, hogy néhányon, akik október—novem­ber napjaiban — enyhén szólva —, elhajol­tak, most közös erővel nagy csinda-drattával támadják és tőinek pálcát azok felett, akik eb­béli tevékenységükről túl sokat tudnak. Ilyen­kor azután megerősödnek a korábbi sógort— komái kapcsolatok, sőt egészen újak keletkez­nek tüneményes gyorsasággal. Hogy azután az ilyen módszerek milyen egyenesen vezetnek a népi demokrácia el­lenségeinek módszerei felé, s milyen nagy se­gítséget nyújtanak annak — arra, álljon itt példának, hogy bűnüldözési szerveink olykor őrizetbe vesznek embereket, s mint kiderül éppen a névtelen feljelentő,. vagy más érde­melte volna ezt meg. Azt szokták mondani, hogy ahol fát vágnak, ott forgács is hull. Vágjuk, döntjük az ellenforradalom ideig- óráig virágzó fáját. (Többen azt mondják, hogy még keményebben kellene ) Csak arra vigyázzunk, hogy lehetőleg minél kevesebb forgács hulljon. Arra vigyázzunk, hogy az el le nforradalom ra és módszereire mért csapás ne érjen becsületes, a népi demokráciához hü embereket. Cityre gyakrabban hallani, hogy a vihar el­múltával újra felütötték fejüket a törtetők, taposok, akik mellüket verve hivatkoznak ér­demeikre (igaz. annál hevesebbet tudnak fel­mutatni), s szerénytelenül helyezkednék a kü­lönböző pozíciókba. S aki valóban szerényen viselkedik nemegyszer rágalmazás az ősz-' telyrésze. Bármennyire is fáj egyeseknek, meg kell mondani, hogy a rágalmazás, a .,fúrás”, az intrika akár tudatosan, akár tudatlanul az ellenforradalom raktárából való fegyver a munkás—paraszt hatalom ellen. Minekutána az ellenforradalom nyílt fegyveres támadása csődöt mondott —■, ilyen és ehhez hasonló lé- lékmérgezö, emberek igazságérzetébe gázoló módszerekhez folyamodik. A mocskoló dús. a mások, eláztatása, a fele­lőtlen szóbeszéd nem. eredményez egyebet, mint éket ver a párt, a munkás—paraszt ha­talom, a dolgozók egysége közé. Az éket pe­dig csak ékkel leltet kiütni. S éppen ideje, hogy az ilyen emberek érezzék a proletárha­talom keménységét és határozottságát ezen a téren is! Az 1957. október 1-e utáni tel­jesítésre történő szerződések feltételeit most dolgozzák ki. Az új feltételek előrelátható- I lag júniusban, júliusban kerül­nek nyilvánosságra, s a jelen­leginél alacsonyabb szerződé­ses árakat tartalmaznak. A szarvasmarha szerződéses és szabadfelvásárlási árak — a szarvasmarhatenyésztés fej­lesztése érdekében — a jövőre vonatkozóan k. változatlanul érvényben maradnak. Nagyszabású kulturális seregszemlére készülnek a gyarmati járásban A moszkvai VIT alkalmából megyeszerte élénk készülődés folyik. A balassagyarmati já­rás fiataljai ez alkalomból nagyszabású kulturális sereg­szemlére készülnek. A községek fiataljai már ta­nulják is a bemutatóra szánt műsort. A legtöbb helyről ének- és táncbemutatókkal vesznek részt a versenyen, né­hány együttes pedig egyfelvo- násos darabbal szerepel a be­mutatókon. A körforgásszerű verseny helyi bemutatókkal kezdődik, majd körzeti döntőkön válo­gatják ki a legjobb együttese­ket. Innét a járási versenyre kerülnek. A járási versenyek legjobbjai vesznek részt aztán a megyei versenyen. Goethe halálának 125. évfor­dulójáról emlékezte]; meg vi­lágszerte március 22-én. Áz év­fordulóról a magyar irodalmi közvélemény is megemléke­zett. Falus* témát a falusi színpadra Pásztón a járási tanács mű' velődésügyi előadója sokat pa­naszkodott. Arról lelkesedéssel beszélt, hogy mozgalmas a fal­vak élete, sokat szerepelget- nek, táncolnak a falu fiataljai, de ha komolyabb, nagyobb lé­legzetű előadásra készülnének, nem tudnak megfelelő darabot választani. Az agyoncsépelt Ludas Ma­tyin és a már valamelyest is­mert Pettyesen kívül a fal­vak népének nincsen színda­rabja. életükkel, problémáik­— x Ingvásárt rendez a salgótar­jáni Állami Áruház. A nagy­szabású vásárt 25-én kezdték meg, és a kéthetes vásáron színben, számban nagy válasz­tékú ingeket hoznák forgalom­ba. A közkedvelt sanzan és satana ingek olcsó, 95 forintos egységárban kerülnek forga­lomba. Irodalmi szakkör indul áp­rilis elején Salgótarjánban. Érdeklődők még jelentkezhet­nek a városi tanács művelő­dési csoportjánál. A bányaváros is kap szóra­kozóhelyet Nagybátonyban. A legényszállóból átalakított kul­túrház sokoldalú, kellemes idő­töltésről — moziról is — gon­doskodik. Megnyílt a hangoshíradó a Salgótarjáni Városi Tanács és kultúrház rendezésében. Hir­detéseket. ‘közleményeket is felvesznek. A Mátra és a Bükk üdülői­ben 1100 munkás, illetve mun­kásnő üdül jelenleg. A pihenő dolgozókról igen sokoldalúan gondoskodnak, narancsot, cit­romot is juttatnak számukra. Kulturális egyezmény jött léire Csehszlovákia és Viet­nam között Hanoiban. Kozmetika tanfolyam indul kellő számú jelentkező esetén a TTIT megyei szervezete ren­dezésében. Az Olympia bemutató elő­adásán, március 23-án sok száz dolgozó tapsolta végig az acélgyári színjátszók nagysi­kerű játékát. Bútorkiállítást rendeztek Londonban. A bemutatott bú­torok közül különösen a kisla­kásokba alkalmas praktikus, kombinált asztal-szék nyerte meg a nézők tetszését, ami használat után a szekrénybe tolható és külön helyet nem foglal el a szobában. kai nem foglalkoznak az írók, drámaírók. Ha már a filmek vagy a széles néptömegeket ér­deklő társadalmi problémák­kal, vagy a pesti élettel foglal­koznak, legalább a paraszti írók törődnének a falu prob­lémáival. írnának a falu életé­ről. Kérik a felettes szerveket, a műsorpolitika kiállításakor a kezdő, de szívesen játszó falu­si színjátszókra is gondolja­nak, egyfelvonásos, illetve na­gyobb lélegzetű színművek megszerzésével. Fclvevögéppel a világ körül — címmel színes filmsoroza­tot játszanak a Szovjetunió­ban. A kisfilmek Argentína, Iziand. Indonézia és más or­szágok életével ismertetik meg a nézőt.-x Chaplin-filmeket játszanak Bukarestben. Reméljük, rövi­desen a magyar közönség is gyönyörködhet a világhírű rendező legújabb filmjeiben. *x* ötször annyi lotto-szelvény fogyott el a szerencsejáték ne­gyedik hetében, mint az első­ben. *x* Elegancia iskolát nyitott egy hollywoodi filmsztár férfiak részére. »* Naponta nyolc-tízezer EgTi bikavér. Medoc noir és Leány­ka hagyja el az egri palacko­zó üzemet. A híres egri borok­nak belföldön és külföldön egyaránt nagy a keletje. Férfi háremet tart magának P.uandi VransU belga gyarma­ton egy női törzsfönöknő. A manapság szokatlan nőuralom­nak kétszáz férfi vetette alá magát, ★ Vasárnap délután Kazáron vendégszerepeit a cigány bálon nagy sikert aratott Pécskő ut­cai MAFISZ-szervezet együtte­se.-x Táncparádét rendezett « Salgótarjáni Városi Kultúrház március 23-án. *A* Április négyre készülnek a gyárak, üzemek, vállalatok kul- túre.soportjai. A legsikeresebb számokat adják elő a központi ünnepségen. * Balassagyarmaton is indít a TTIT francia, angol és német nyelvtanfolyamokat. * Erdőtarcsán átalakít ják a kul- fúrházat. A nagy munkát a község lakói társadalmi mun­kával magukra vállalták. ijw»?TTT**TmT*»nm»mwmfTT»mmTTn»mn»T»mnnTrTTmT»T*»TTTT»m»'Tm»mTT?TmmTmTmT»»T»T»tf*mHTTTT?mm»?m»*m*»?T»»mTTTmTm»f mmTmmn«mr CSODA HEREWCSÉNYBEN« ...... m iiiimiiiíbbhiiimiiiiii inn i iiiimiiin ii ií imii ii I ii i i in ' He rerencsényben, ebben a kis j—- hegyifaluban cudar „tré­fát" űztek a néppel — pedig még jó pár nap választ el áp­rilistól. 'Mi történt? Március 14—17 közötti na­pokban a Cserhát együk vad­regényes sziklacsúcsán ütött tanyát az TJrjézus több jeles és közismert szent társaságá­ban. A napnál s fényesebben tündöklő keresztrefeszített Jézus és az ünnepi köntöst vi­selő szentek biz nagy bámu­latba ejtették a hiszékeny jó­népet. A „még jelenést" jóslatok követték: dögvész, jégeső, aszály, talán niég a világ vége is szóba került a hírhedt víz- özönnel együtt. A hiszéke­nyebbek, s a vakbuzgó isten- hivők rettegni kezdtek. Másók jói nevették a „csodán". A hát­rább lányok közül egy páron kimásztak a hegyre. A tüne­ményt nem közelíthették meg P— éppen égy kiadós közápor miatt. Gyorsan terjedt a híre a szent fogadtatásnak. Egyesek azt hitték, hogy a szentek erős kézzel védik a Jézust. A bű­nösök viszont attól tartották, hogy Jézus lelép a keresztfá­ról. kezében a korbáccsal vé­gig csördít rajtuk. Esténként volt is olyan olvasótnorzsolás s buzgó ima, hogy még olyat a szentkúti búcsúban se láttak. Olyan lett a község, mint a megbolygatott méhkas. De a sziklához még sem zarándo­koltak. Hogy miért nem? Mert minden imánál elsőbb nékik a mezei munka: a szőlőnyitás; a gabonavetés, meg a szántás. S csak ezután jöhetnék számí­tásba a szentek, s ily ritka „tünemények”. H ovanecz János kisparaszt- nak a sziklás alatti olda­lon van a parcellája. Ahogy pénteken meghallotta a „cso­dát”, szombaton már családos­tól együtt kiment a földre dolgozni. Velük ment a szom­széd gyerek is. Egész délelőtt bámulták, csodálták, miként szórja a fényt a kereszt. Dél­után, úgy két óra tájban vég­képp nem haguta nyugodni a kíváncsiság. Az asszonnyal együtt felmászott a sziklára. Amint eléjük tárult a kép. azon nyomban megenyhült az arcuk. János gazda gúnyos fintorral üdvözölte az ismerős holmikat. — Né má‘asszony, ez a pléh- krisztus meg a harangozóé volt! — kiáltott fel meglepeté­sében. — Jaj de szépen kifestették — álmélkodott az asszony. — Azért ragyog úgy — je­gyezte meg az ember. Tovább folytatták az ismer­kedést .. — Ezek a koszorúk a teme­tői sírókról valók ... ellopták, Még ilyet.. .! — Hát azok a papírrózsák és csokrok? ... Felismered-e. János? — Fel hát. nemrég még a templomban voltak. Az asszony most egy új ol­vasót pillantott meg az egyik Szűz Mária nyakában. — Ilyet meg az a bolondos harangozó szokott árulni a szomszéd községből. — A szoborszentek is oda- valósiak — jegyezte meg a férfi. János leltárt készített a szentekről, a máriabesnyői vi­rágvázáról, s lesiettek az eké­hez. yf két gyerek is kedvet ké­zi pott a hegymászáshoz. Nekirugaszkodtak. A szülők tekintete kisérte őket. Egy­szeresük az asszony szólal meg: —- Nézd má, János, emberek vannak a keresztnél. A gazda figyelt, kutatja a távoli arcokat, de nem ismerte fel őket. Két férfi volt ott, meg egy nő. A férfiak kávé­színű öltönyt viseltek, a nő' fehér kendőt és báránybundát Egyszeresük látja, hogy ezek az emberek futásnak erednek, aztán a két gyerek feje emel­kedik ki a szikla mellől. Éle­set füttyentett nékik, hogy ne menjenek tovább, nehogy baj érje őket. A gyerekek vissza­jöttök. Alkonyaiig figyelték a ke­resztet, s ezidő alatt nem járt ott senki. Amikor a községbe ért. már várták őt, hiszen meg­tudták, hogy a szikla alatti parcellában szántott. — Mi van a „megjelenéssel”,, János? — kérdezték őt. — Egytől egyig felpatkoltam a szenteket, s beástam őket egy gödörbe — válaszolta tréfá­san. Kimosolyogták, de nem hit­tek szavának... Vasárnap reggel kismisét tartott az öreg pap. A nép jó­része kízarándokút a „szent helyre”. Három kilométert gyalogoltak köves úton. 800— 900 métert meg hegynek fel­felé. Valósággal szakadt róluk a víz. S ekkor megpillantották a rendőröket. Szétszaladtak az erdőbe, s ekkor ■ még jobban csurgott róluk a ins. Egypáran azért ott maradtaik, s a rend­őrök barátságos kérésére oda­mentek a, szent helyhez“: saját szemükkel győződhettek meg a „csoda”valótlanságáról. A ron­gyos nadrágdarabot azért jól szemügyre vették. Nem must- ráihattak mást, hisz a szentek ri pléhikrlsztussal együtt ellő­ni szószt a'k. Xragyon becsapták ezeket a- ' hiszékeny embereket. Mondták is ott többen: „jó meg kellene pacskolni azokat, akik bolond t űznek a népből.” A falu öreg papja még vem nyi­latkozott. Nyilván nem örül a. konkurrenciának. A harango­zó pedig azt mondja: „Verje meg az Isten, ki csúfot űz a vallási hitből és a védőszentefk- bőV Tény az, mondhatnak ezek az emberek akármit, a sziklá­kon jelenhet meg egyszerre száz vagy ezer Szűz Mária, több ezer védőszent kíséreté­ben, a falu népét még egyszer nem bolondítják ki a hegyte­tőre. ÁZtm mdják: „minden cső- zí da három napig tart’„ de ezt a c-sodát harminc napig is fogják emlegetni, különösen azok, akiknek lábát a hosszú gyaloglásban feltörte az ünne­pi cipő, vagy a csizma. (Lantos)

Next

/
Thumbnails
Contents