Nógrádi Népújság. 1957. március (2. évfolyam. 17-25. szám)
1957-03-27 / 24. szám
4 NÓGRÁDI Népújság 1957. március 27. Döntsünk végre a mozik kérdésében! A DEMOKRATIZMUS KI- TERJESZTÉSE (egyebek mellett) az alsóbbfokú államhatalmi szervek hatáskörének szélesítését is jelenti; azt jelenti, hogy nagyobb jogokat kapnak, ez — a jogok kiterjesztésétől elválaszthatatlan — nagyobb felelősséget is ró a» illetékes szervekre. Nem elvi-elméleti kérdés ez. Objektív tényezők mellett szubjektív feltételei is vannak a demokratizálásnak. Ha bármelyik tényezőt szem elől tévesztjük, a remélt ésszerűsítés helyett anarchiát okozhatunk. Nézzük közelebbről a dolgot. A megyei tanács és a MOKÉP (Moziüzemi Vállalat) felelős vezetői között Hol nyílt, hol lappangó vita folyik a mozik ügyéről. A tanácsvezetők amellett kardoskodnak, hogy a területi mozik a helyi tanács felügyelete alá tartozzanak, a helyi tanács intézze a mozik gazdasági éj egyéb ügyeit. A MOKÉP vezetői nem helyeslik ezt az elképzelést. Azt tartják, nem érett még a helyzet. Tanácsaink nem elég erősek még. nem tudják ellátni sokirányú feladatuk mellett a mozik ügyeit, egyébként is igen sok veszteséges mozi van a megyében — miből fogják a deficitet fedezni. Mindkét állásfoglalásban VAN IGAZSÁG. Igaza van a tanácsvezetőnek abban, hogy a helyi tanácsok hatáskörét növelni, szélesíteni kell. — De meglep, hogy elképzelésük sincs a veszteséges mozik problémájának megoldásává. Igaza van a MOKÉP-nek is és Balassagyarmaton a mozik „leadásának” ügyét. A tanácsoknak nem elméletben, hanem a gyakorlatban kell a terület gazdájának lenni. Az IS TÉNY, hogy sok helyen még nem oldható meg, a feltételek még nem teszik lehetővé. Ezeken a helyeken is alapvetően változtatni kell a mostani helyzeten. Tarthatatlan az az állapot, hogy a mozik ügye teljesen független legyen a tanácstól. A közelmúltban történt, hogy az endrefal- vi tanács elnöke tanácsülésen szeretett volna foglalkozni a helyi kulturális kérdésekkel, így a mozi ügyével is, de a tanácsülés elvetette az elnök javaslatát. mondván: „a mozihoz semmi közünk, a MOKÉP-hez tartozik". És a tanácsülésnek „jogilag” valójában igaza volt. Nem tartozik hozzájuk a mozi. Az ügy tisztázásánál igen lényeges az anyagiak kérdése, de természetesen nem lehet erre korlátozni. Viszonyaink között teljesen nyilvánvaló, hogy a mozi — különösen a községekben és falvakban — a kulturális nevelés egyik legfőbb eszköze. Nem engedhető meg, hogy a mozik kereskedelmi vállalatokká silányuljanak, nem engedhető meg, hogy csak „kassza-filmeket” játszanak. Nem a műsorpolitika „szabad” kialakítása a cél, hanem igenis, valljuk és hirdetjük: a közönség ízlésének formálását, alakítását, világnézeti nevelését fontos feladatnak tartjuk. A jövőben sem mondhatunk le erről. MŰSOR POLITIKÁVAL a tanácsok feladatává kell tenni, ha többségükben a mozi leadása a jelen pillanatban még nem lehetséges. A filmpropaganda nem lehet független a tanács munkájától. — A mozi látogatottsága, a helyi kulturális rendezvények irányítása és összehangolása nem lehet közömbös a tanács számára. Az eddigi gyakorlaton feltétlen változtatni kell. A mozik rentábilissá tétele ezzel önmagában természetesen nem oldható meg, de bizonyosan segíti a megoldást. A moziügy rendezése nem kizárólagosan „moziprobléma”. Ha sikerül a vesztességes filmszínházakat nyereségessé tenni. ezzel nemcsak az államháztartás gondját kisebbítjük, de a helyi kulturális élet is csak pozitív eredményét látná ennek. A nyereség ugyanis a helyi kulturális élet fellendítését szolgálná. Nem kis ügy tehát a mozik problémája. Érdemes valamennyiünk figyelmére, és arra, hogy az illetékes vezetők is gondolkodjanak a probléma megoldásán, keressék, kutassák (és főleg találják meg) a megoldás kulcsát. Ősz fejjel, fiatalos tűzzel o Bf a maga módján. Az objek- j KAPCSOLATBAN még egy létív valósággal számolni kell. Százegynéhány mozi van a megyében. Ezek jelentős része olyan kis befogadóképességű, hogy szinte eleve kizárt annak önellátóvá tétele. Nézzük csak: az ilinyi körzeti géppel négy községben tartanak előadásokat — a négy mozi együttes befogadóképessége 290 ló. Még egy adat: januári bevétele 1067 forint volt, s az üzemeltetés költsége: 2790 forint. Nem kétséges: az ilinyi tanács nem lelkesedne ilyen „hatáskör-szélesítésért”. De mit csináljanak ott, ahol nincs önálló tanács, ahol villany híján a körzeti mozi agregátorával folyik a ve. títés? De a mozik „leadása” elől mereven elzárkózni nem helyes dolog. Ml IS HÁT A HELYZET? Nem egészséges állapot, hogy a veszteséges mozik deficitjét a nyereséges, a haszonnal dolgozó mozik fizessék ki. Különösen akkor nem egészséges, ha arra gondolunk, hogy az objektív tényezőkön kívül nem ritkán a szubjektív a mégha-1 tározó, a veszteségesség kiala-t kulásában. az például, hogy ♦ egyes helyeken nem megfelelő* a kapacitás-kihasználás. Van; ihely, ahol a lehetőségek megengednék a szokásosnál, a hagyományosnál több előadás tartását, de a mozinak „felülről” megszabott „terve” van, ahhoz kell igazodnia. Más esetekben a szükséges propaganda hiányára vezethető vissza a lehetőségek nem megfelelő kihasználása. Az a körülmény, hogy a mozik a helyi tanácstól teljesen függetlenül dolgoznak, más módon is érezteti hatását. Úgy is, hogy a helyi kulturális rendezvények, mulatságok — a tervek összehangolása híján — konkurrenciát jelentenek a moziknak. Tovább is sorolhatnánk a problémákat. Van-e megoldás? Véleményünk szerint feltétlen. Megítélésünk szerint annak ellenére, hogy a Művelődési Minisztérium a MOKÉP „pártján” áll, tehát ez esetben a helyi tanács hatáskörének és felelősségének bővítése _ ellen van. Igenis, meg lehet és meg __ kell oldani a jelentősebb köz-| ségekben és természetesen a* két városban, Salgótarjánban nyeges szempontra kell felfigyelnünk: a mozi ügyeivel való foglalkozást még akkor is EFEJEZÉSÜL a bevezetőben hangoztatott gondolattal szeretnénk foglalkozni. Hívei vagyunk a demokratizálás ügyének. Azon vagyunk, hogy a ’helyi tanácsok nagyobb hatáskört kapjanak. De nagyon meg tíeil vizsgálni: megvannak-e. megfelelőek-e a feltételek elképzeléseik megvalósításához. Az ésszerűtlen, a tényeket nem ismerő és nem mérlegelő „ész- szerűsítés” még a demokratizálás jelszava alatt se vezessen anarchiához, zűrzavarhoz. sz fejek, fehérbajuszos arcok, csillogó szemek mindenfelé, csak itt-ott látni néhány fiatal arcot, A megyei pártbizottság épületében régen volt együtt ennyi öreg harcos, mint március 21-én, a Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján, A salgótarjáni városi pártbizottság hívta össze őket és egy pár fiatalt az üzemekből, hogy tanuljanak az öregektől. Hogyne csillognának tehát újra fiatalos tűzzel az öreg szemek, amikor íiatalkoruak- ra emlékeznek. Azokra a dicső, küzdelmekkel teli hónapokra, amikor úgy érezték, végre valóra válik a munkás álma: a proletárhatalom. Hogyne ragyognának ezek a sokat látott szemek, amikor a párt bizalommal fordult hozzájuk, a segítségüket kéri, a véleményükre, tanácsaikra kíváncsi. Úgy érzik, ennél szebben meg sem ünnepelhetnék ezt a felejthetetlenül szép napot. Ez tűnik kj minden szavukból, abból a tűzből, ahogy az elmúlt tizenkét évről beszélnek. Lelkesen sorolják eredményeit és nyíltan, bátran beszélnek az október 23-a utáni első napokban elkövetett hibákról. Az azt megelőző hibákról kevesebbet beszélnek. „Azt a párt úgyis kijavította volna“ — mondják. K emény, bíráló szavakkal illették a megyei pártbiI zottság több tagját, amiért a j zűrzavarban nem találták I meg mindjárt mi a helyes j tennivaló. Amiért nem bíztak i az egyszerű párttagokban, Ennyivel kívántunk hozzájá- j nem kérték segítségüket, nem ru.lni a mozivitához. Gazdag árukészlet az üvegtokokban A salgótarjáni üveg- és porcelánból! kirakata új készlettel vonzza a vásárlókat. Németországból a napokban érkezett üvegáru. Különösen a madártejes. illetve tésztás készlet nyeri még az ember tetszését, gyönyörű csiszolt mintájával. Emellett rendkívül olcsó, mindössze 46 forinti A pultokról és polcokról gazdag üvegáru készlettel tudják kielégíteni a vásárlók igényeit. Van itt különféle boros és adtak fegyvert még a régi, j megbízható, 19-ben és az ille- i gaiitásban kipróbált harcosok- | nak sem. Később ugyan sor J került erre, de ha ez előbb ! történik, sok bajt elkerülhet, likőrös készlet, különálló esi-i tünk volna. Az elleníorradal- szoit kelyhex, vizeskészletek | marok, és az ő céljaikat — néstb. is bőségesen kaphatók. I ha akaratlanul is — segítő Most husvefra locsolóüvegek is j hangoskodók kevesebb munkás, fejét zavalelátták . volna érkeztek. A praktikus kis húsvéti árunak vaíősSfnü igen nagy keletje lesz. Már majdnem elfogyott a közkedvelt jénai üvegáru igen megszerették a vásárlók a tűzálló tea-, kávéfőzőket és pecse- nyés tálakat. Szeretnék a háziasszonyok, ha tepsialakú tűzálló üvegárut is forga'omba hoznának. meg hangzatos frázisokkal. A budapesti ellenforradalmi vérengzés se következett volna b., ha a becsületes bányászok és gyári munkások kezébe fegyvert adott volna a párt október utolsó napjaiban. Ök majd rendet csináltak .volna a parlamentben és a pesti utcán! Akkor a sztrájkra uszítok hangja sem talál olyan visszhangra. mert a munkások szemtől-szembe hamarább megismerték volna az „igaz magyarok“ valódi arcát céljait. Nem tudták 'volna erőszakkal az utcára hajtani a dolgozókat — gazemberek védelmére. Utasításra vártak föntről és a párnapos tétovázást az ellenség nagyon kihasználta. Megint a Szovjetuniónak kellett segíteni, a szovjet katonáknak kellett megvédeni azt a proletárhatalmat, amit 1945-ben sok véráldozattal harcoltak ki. Tanultunk a leckéből, amit a külső és belső ellenség adott nekünk. A párt most már látja, hogy a proletárdiktatúrát a munkásokkal kell megvédeni. Most már van erős belső karhatalmunk, amelynek 70— 80 százaléka bányász. Van ősz- tályhű, az ellenséggel szemben kérlelhetetlen munkásőrségünk. Öregek és 1945 óta kipróbált fiatalok égyik kezében szerszám van, a másikban fegyver. Az egyik nyolc órában ‘érmeinek a haza javára, a másikban vigyáznak a lakosság életére. E z csendült ki a találkozón részvevők minden szavából és az, hogy többénem engedik a bírálat elfojtását, hogy keményen megmondják a véleményüket bárki legyen is. aki hibázik. Mert ha mi magunk beszélünk nyíltan a munka során elkerülhetetlenül bekövetkező hibákról és ennek nyomán idejében kijavítjuk azt, akkor az ellenségnek nem llesz mégegyszer módja a munkáshatalom ellen fordítani sok, egyébként becsületes, de a hibák, bajok miatt elégedetlen dolgozót. Ez a másik nagy tanulság, amit Lenin hagyott ránk örökségül és amit most sokat "tapasztalt emberek ajánlanak figyelmünkbe és annyira igaz, hogy vita sem lehet fölötte, ezek szerint kell dolgozni. V an egy harmadik tanulság is, amit október 23- ból okulva nagyon nyomatékosan figyelmébe ajánlanak a mi idős elvtársaink, minden pártmunkásnak és minden szülőnek. Ez pedig a fiatalság problémája és ha szemet hunyunk fölötte, attól még a? probléma marad. Nézzünk há* szembe vele. Sokan beszéltek erről, de biztosan nem haragszanak meg, ha csak egyikük szavait idézzük. Kalas elvtárs tapintott rá talán leginkább az igazságra. „A mi hibánk, hogy a nagy jólétben a gyerekek félrecsúsztak. Nem ütöttük nyakon őket, amikor kellett és nem simogattuk, amikor azt kellett. Szóval magukra hagytuk őket. Nem meséltünk nekik eleget á mi nehéz és nyomorúságos fiatalságunkról; Nem csoda, ha ma csak arra gőgösek, hogy egyetemet végeztek, de vakok, nem látják hogy az egyetem tájékára sem jutottak volna, ha a Horthy-rendszer marad és úgy kirúgták volna őket, mint a huszonegyet, ha megint ők kerülnek hatalomra. Nagyon boldog vagyok — mondta —* hogy a Kommunista Ifjúmunkás Szövetség megalakulását megérhettem. Nekünk már csak pár év van hátra, vegyék át ők a zászlót. Most is több fiatalt kellett volna meghívni az üzemekből és az öregeknek minden alkalmat meg kell ragadni, hogy osztályhűségre, az ellenség felismerésére, proletáröntudatra neveljék a fiatalokat.“ Sok tanulságot lehetne még ezen a szép, meleg hangulatú estén elhangzott szavakból levonni, de talán egy van még, amiről nem lehet hallgatni) Erről is sokan beszéltek és talán a leglelkesebben nem is a magyar elvtársak, hanem Papapaszkálisz elvtárs görög szabadságharcos. KI TUDJA MEDDIG Hetszáz forint nyugdíjból él íd. Házi. János bácsi. Van egy kis kertje, egy öreg tehetetlen felesége és egy kis szoba konyhája, amiben élete végéig meghúzhatja, magát. Es mindene. Nem sok, de ilyen öreg embernek nem nagyok, az igényei. Meg tud élni lassacskám, szűkösen. Hetente egyszer hús is kerül az asztalára. Bányász volt negyven évig. 15 éve nyugdíjazták. Annyira vérébe ivódott a munka, hogy nem is tud tétlenül ülni. AUg vonszolja magát, de örökösen tesz- vesz. A kicsi kert egésznapos rabja, ott mozog, ott kapargál. Két szemének alig van már fénye, térden állva ás, a sok munkától púpos a háta és ezernyi ránc barangolja keresztül kasul hetves éves arcát. Sókat, nagyon sokat dolgozott Házi bácsi. És miért? Amikor ezt a kérdést hallja, férfi létére könnybe lábad a szeme. — Kiért is, miért is dolgoztam én? ..: Est kérdi... Hál nincs énnékem senkim az égvilágon, csak ez az örökké parancsolgató, magatehetetlen beteg feleségem. Volt ugyan három fiam. Az egyiket, a legkisebbet különösen nagyon szerettem. Jószívű volt, alig cseperedett fel, keresni ment és mindig hazaadta a fizetését, utolsó fillérig. Aztán elvitték katonánalk. Odaveszett szegény a világháborúban, A másik fiam az anyja kedvence. Kényeztette, minden jóval ellátta a gyereket. Meg is nősítettük, dolgos, jóravaló lánnyal. Nem volt nékik itthon jó. Igaz is, a fiataloknak legjobb külön élni. De azóta már ők sem fiatalok, a 40. évét tapossa az én Jani fiam. Én meg tegnap múltam 70 éves... Azt hiszi eszükbe jutottam? Egy városban lakunk, de 8 éve is van már, hogy nem láttam őket... Ügy hallom férjhez, ment az unokám. Meg sem hívtak a lakodalombaÉn nem is tudom, miért van ez így... Alig bontogatja szárnyát a gyermek, máris azon töpreng, hogyan szabaduljon a szüleitől .,. Nem lehet megállítani a panaszát, csak úgy ömlik a keserűség, a sok visszafojtott bánat ebből az öreg, sokat szenvedett szívből,- Ec gy szülő csak a gyerekeiért él pedig. Azt nézi, úgy cselekszik, hogy használhat legtöbbet a családjának. Amikor én bányász voltam, dolgoztain 24—26 órát, pihentem 10—12-őt. Egyetlen kicsi kis szobánk volt, a gyerekek akkor még kicsik voltak. Játszani, kiabálni, hancurozni volt kedvük. Nem lehetett nyugodtan aludni sem tőlük. De hát egy apa megértő, a gyerek játékravaló és nem arra, hogy komolyan üljön. Hagytam őket. De a gyerekekben miért nincs megértés ... Egy kis szeretet, szerető gondoskodás, öreg szülőikről. Fáj nekem, hogy ezt kell mondanom, de talán az az oka, hogy már tőlem nem várhatnak semmit. Az energiámat rájuk pazaroltam, értük dolgoztam. Amim volt, nekik adtam, hiszen nekik gyűjtöttem. A lányom még nem ment férjhez. Csalódott egyszer szegényke, és akkor örök lányságot fogadott meg. Itt élhetne velünk, jól megférnénk. Ö is elment, ő is elhagyott. Inkább kivett magának egy külön szobát. Hátha jobb neki egyedül .., Nekünk nem. Nekünk fáj, fájó, szomorú, kegyetlen dolog egyedül élni. Eddig a gyerekeinkért éltünk, most már csak azt várjuk, mikor visznek a hegyoldalba. Elhallgat a szegény öreg, keserű, fájó hallgatással mered a semmibe. Ügy ül, mint akinek azért fizetnek, meredten, cél nélkül csak ül és még mindig- peregnék megtört szemének kínzó csepp- jei, Így fogyott el lassacskán az ő élete is. Ahogyan hullnak, csorognak egyenként a könnycseppek. Élt, dolgozott, gyerekeket nevelt és aztán meghal. Sírjára talán még a gyermekei sem visznek el megemlékező koszorút. Az hlyen öreg ha panaszkodik, nem talál együttérző szívre. Minden ember a maga bajával van elfoglalva. Nem jut érzelem a más bajának meghallgatására. A kicsi, szegény megviselt öreg lassan felkel a lócáról. Betekint sorstársához, élete párjához, aki nagy betegem fekszik. Érdeklődő hangja fásultan, ridegen cseng. Nem tud már ő sem kedves lenni. Hiszen ő szorulna gyámo- lításra, neki kellene a gondját viselni és most is újabb csapás szakadt a nyakába. Beteg az asszony. A levegőben orvosságszag imbolyog, kesernyés, fojtó a levegő. Alig várjuk, hogy kimenjünk a szabadba. Az öreg Házi bácsi egy kicsit felélénkülve mutatja a Ikertjét. Gondosság, szeretet érződik a szépen megnyesett fákon, a keservesen feltúrt földön. Megáll egy fa előtt, kiszáradt, öreg darab ez is, és az előbbi keserűséggel a hangjában megszólal.- Hát te is, te is előbb elsorvadsz, előbb elpusztulsz, mint én? Emlékszem, én ültettelek, én gyönyörködtem növekedésedben, én neveltelek, épp úgy, mint a gyermekeimet. Kedvencem voltál, öreg, kiaszott almafa. A tűző nap elől jól esett árnyékodban megpihenni. Most már te is elhagysz, csak én éleik még tovább. Ki tudja meddig? UJLAKY MÁRIA Sók más elvtárs is elmondta, hogy különösen a XX) kongresszus óta divat lett csak a hibákról beszélni. A párt tűrte, hogy sárbatiporja az ellenség mindazt, amit elértünk. Hogy elvakítsa azoknak a dolgozóknak szemét, akik tizenkét évig nagyon sokat dolgoztak azért, hogy ez az ország kivergődjön abból a nyomorúságból, amibe az évszázadokig tartó török és Habsburg-uralom és a Horthy- fasizmus juttatta. Amikor a sa- ját eszére és szívére hallgat, minden becsületes munkás és paraszt elismeri, hogy sokat ért el az ország a párt vezetésével. Tudják, hogy a hibák nagy része is olyan, ami egy kapitalista országban elő sem fordulhat. A szocialista demokráciát például csak olyan országban lehet megsérteni, ahol van ilyen demokrácia. A munkások és parasztok jogait védő törvényeket csak ott ♦ lehet megsérteni, ahol vannak ilyen törvények és a proletár- diktatúrát is csak ott lehet hibásan alkalmazni, ahol van proletárdiktatúra, ahol téliát megvan minden jónak a föltétele, csak élni kell vele. Ml fogunk is élni a föltételekkel) Az ellenforradalomból megerősödve, megtisztulva, egy sereg harci tapasztalattal gazdagodva került ki a pár* és a dolgozó nép. A reakció minden reménye délibáb. találkozónak pádig folytatása kell hogy legyen minél gyakrabban és nemcsak Salgótarjánban, össze kell hívni öregeket és fiatalokat, hogy az idősek sok-sok tapasztalata ne vesszen kárba, átadhassák azoknak, akik folytatják, amit ők elkezdték, a harcot a nép jólétéért, szabadságáért. Megvette már az érdekes, olvasmányos, képes Xiuesti KALENDÁRIUMOT ; Még kapható néhány példány a 1 postás kézbesítőknél és a posta- hivatalokban I •g nnek a
