Nógrádi Népújság. 1957. március (2. évfolyam. 17-25. szám)

1957-03-23 / 23. szám

2 NÓGRÁDI Népújság 1957. március 23. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség országos szervező bizottságának felhívása a magyar ifjúsághoz A szovjet-magyar baráti kapcsolatok további megszilárdítása erősíti az emberiség békéjét KEDVES ELVTÁRSAK! BARÁTAINK! MAGYAR FIÚK ÉS LEÁ­NYOK! Hozzátok szólunk, akik hűek maradtatok a marxizmus'—le- ninizmus tanításaihoz, a szo­cializmus ügyéihez, a kommu­nisták pártjához. Hozzátok, akik a párt vezetésével ma újra harcra gyülekeztek az ellenforradalom ellen, a szo­cialista Magyarország felépí­téséért. Hozzátok szólunk, barátaink, akik a közelmúlt példátlan lélekmérgezése ellenére, ma már tisztán láttok. Felismer­tétek, hogyha győz az ellen­forradalom, az ifjúságot ismét a politikai és gazdasági elnyo­más láncára fűzi. Hozzátok szólunk, akik készek vagytok cselekedni, segíteni pártunk­nak a proletárdiktatúra erősí­tésében, hogy 1 lazánkban töb­bé soha senki ne emelhessen kezet szocialista vívmányaink­ra — a munkáshatalomra. Hozzátok szólunk, fiatal ba­rátaink. akik forrón szeretitek hazánkat, a Magyar Népköz, társaságot, és az izzó kcfhók, a szénfalak, a gépek mellett, szántóföldeken és az iskolapa­dokban alkotó munkátokkal, velünk együtt akarjátok ki­vívni a derűsebb jövőt. Hozzátok szólunk: gyertek, adjatok kezet nekünk, állja­tok közénk, lépjetek a Ma­gyar Kommunista Ifjúsági Szövetség sok nehéz csatát nyert, a mártírok vérével meg­szentelt zászlaja alá! Azokhoz a leányokhoz, fiúk­hoz szólunk, akik nem félnek a harctól, a nehézségektől akik maguk és társaik jelle­mét a szocializmusért vívott küzdelemben akarják acéloz­ni. Tisztában vagyunk azzal, hogy a mi útunk — az ellen­forradalom erőinek teljes szét. verése, a szocializmus felépí­tése hazánkban — nem lesz könnyű út. S' Az ifjúság legjobbjai csata­sorba álltakt ' '.•» A kommunista fiatalok részt vállalnak a párt és a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány előtt álló hatalmas fel­adatok végrehajtásában. Elöl akarnak járni a szocialista építőmunkában és hazánk, népi államunk fegyveres védel­mében egyaránt. Ehhez olyan szervezetre van szükségük, amelyet a párt vezet, amely félreérthetetlenül kimondja céljait és tettekkel igazolja hovatartozását. Egységes ab­ban az akaratában és elhatá­rozásában, h&gy minden erejé­vel és képességével, a Magyar Szocialista Munkáspárt útmu­tatásai alapján,' a dolgozó nép érdekeit szolgálja. Egységes abban, hogy a marxizmus— Ieninizmus eszméit vallja ma­gáénak, s az igaz hazafiság és proletár nemzetköziség szelle­mében tömöríti soraiba az if­júság leghaladóbb részét. Ez a felismerés szülte az ifjúság kö­rében a kívánságot a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövet­ség létrehozására. Pártunk Központi Bizottsága — megvizsgálva az ifjúság leg­jobbjainak kérését — úgy ha­tározott, hogy a „magyar ifjú­ság szocialista egységének megteremtése, a magyar ifjú­ság kommunista nevelésének elősegítése és a párt utánpót­lásának biztosítása érdekében” létre kell hozni a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövet­séget. Ifjú kommunisták, fiatal ba­rátaink! Nagy és megtisztelő feladat áll a Kommunista Ifjúsági Szövetség előtt. Segíteni kell a pártnak az új szocialista vi­lág építésében, hazaszerető, tisztaerkölcsű, öntudatos ma­gyar ifjúság nevelésében, a né­pünk, munkásosztályunk leg­jobbjai által annyiszor meg­álmodott álmok valóraváltásá- ban. Aki vallja ezt a küldetést, jöjjön közénk, lépjen a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség tagjainak sorába. Szövetségünknek tagjai le­hetnek mindazok a 16 és 28 év közötti fiatalok, akik egyet­értenek szövetségünk célkitű­zéseivel és tevékenyen részt vesznek a Kommunista Ifjú­sági Szövetség valamelyik alapszervezetének munkájá­ban. Elvtársák! Kedves barátaink! A Kommunista Ifjúsági Szö­vetség tagjainak harca a szo­cializmus építéséért csak a párt vezetésével, a kommunis­ták segítségével, támogatásával lehet eredményes. Ezért for­dulunk az MSZMP minden szervezetéhez és tagjához, min­den kommunistához, a párt régi harcosaihoz, a KIMSZ volt veztőihez és tagjaihoz, a tapasztalt ifjúsági vezetőkhöz, segítsenek nekünk útmutatá­saikkal és jótanácsaikkal, se­gítsenek jó szóval, s ha szük­séges, elvtársi bírálattal is. Kérjük a szülőket, tanítókat, az idősebb munkásokat, ha­zánk tudósait, haladó íróit és művészeit, az ifjúság minden igaz barátját, álljanak mellénk, segítsenek mostani nagy vállal­kozásunkban. A Magyar Kommunista If­júsági Szövetség a magyar if­júság legszebb forradalmi ha­gyományainak örököse. Ma­gáénak tekinti és ápolja mind­azt, ami a magyar nép törté­netében haladó és előremutató volt. Megőrzi és továbbviszi az 1848-as szabadságharc hő­seinek, a márciusi ifjaknak di­cső emlékét. Lelkesítő példa­ként tekint az 1919-es magyar proletárforradalom ifjú hő>ei- re. Folytatója kíván lenni a KIMSZ áldozatos küzdelmei­nek. Olyan elvhűségre, forra­dalmi elszántságra és harci bátorságra törekszik, mint amilyent ifjú kommunista elő­deink tanúsítottak a legnehe­zebb üldöztetés és elnyomatás közepette is. Az ő hitükkel, az ő példá­juk nyomán emeljük most új­ra magasba a magyar ifjú kommunisták nemzetiszínű és vörös zászlaját, a szocializmu­sért vívott harc lobogóját. S ma, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség születése napján, az első magyar prole­tárdiktatúra győzelmének 38. évfordulóján megfogadjuk, hogy pártunk vezetésével, né­pünkkel együtt kivívjuk a szo­cializmus diadalát hazánkban. A MAGYAR KOMMUNISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG ORSZÁGOS SZERVEZŐ BIZOTTSÁGA Borbély Sándor, Eperjesi 14s zló, Gosztonyi János, Komócsin Zoltán, Koós Béla, Nagy Tibor, Szatmá­ri Miklós, Trencsényi- Waldapfel Imre, Várnai Ferenc. A Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövetségének fogadása a magyar kormány- és pártküldöttség tiszteletére! Boldoczki János, a Magyar Népköztársaság moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete csütörtökön este a „Szovjetszkaja" szállóban fo­gadást adott a magyar kor­mány- és pártküldöttség moszkvai tartózkodása alkal­mából. A fogadáson részt vettek a magyar küldöttség tagjai. Szovjet részről a fogadáson megjelentek a párt és állam vezetői, továbbá a politikai, a gazdasági és a kulturális élet számos vezető személyisége. Részt vett a fogadáson a Moszkvába akkreditált diplo­máinál képviseletek számos vezetője. Teljes számban ott voltak az ázsiai és afrikai or­szágok Moszkvában működő diplomáciai képviselői és je­len. volt sok európai Semleges ország — így Svédország, Finnország és Svájc — moszk­vai diplomáciai képvislője is. A rendkívül szívélyes han­gulatban lefolyt fogadáson Kádár János, a forradalmi munkás-páraszt'kormány elnö­ke, az MSZMP intéző bizott­ságának elnöke, a magyar küldöttség vezetője pohárkö­szöntőt mondott. Kijelentette, hogy a magyar nép számára nagyjelentőségűek azok a tár­gyalások, amelyek párt- és kormányküldöttségeink között folynak. A tárgyalások Célja a napirenden levő kérdések megoldásán túl a Magyar Nép­köztársaság és a Szovjetunió közötti baráti és szövetségi kapcsolatok további erősítése és elmélyítése. Mi úgy véljük, hogy Ma­gyarország és a Szovjetunió baráti kapcsolatainak elmélyí­tése nemcsak államaink köz­vetlen érdeke. Népeink barát­ságának további erősödését helyeselni fogja mindenki, aki világosan látja, hogy a szocia­lista országok egységének, ba­ráti kapcsolatainak további megszilárdítása erősíti a né­pek, az emberiség békéjét is. Úgy véljük, hogy tárgyalá­sainkat kellően értékelik azok a népek és kormányok is, ame­lyek nem tartoznak a szocia­lista táborhoz, de hívei a né­pek és az országok közötti ba­7979 A dicsőséges Tanácsköztársa­ság évfordulóján emlékezzünk azokra, akik 1919 nehéz, felemelő napjaiban, a dol­gozók bizalmából a vezetés felada­tát látták el. A kép, amely 1919-ben készült a salgótarjáni di­rektórium veze­tőiről. Középen Priska Dezső, a direktórium el-, nőké. ■ ..» ov Több fontosabb tennivalót tűzött napirendre a megyei tanács A megyei tanács végrehajtó bizottsága helyes elgondolás alapján tervbe vette, hogy a jövőben szakít azzal az eddig követett gyakorlattal, hogy túl­súlyban csak a falu felé dol­gozott. Közben az ipari terület­tel nem volt megfelelő kap­csolata. Maguk az ipari üzemek dol­gozói is elmondták, hogy nem ismerik eléggé a tanács tevé­kenységét. A végrehajtó bizottság első­nek tervbe vette, hogy ennek a hiányosságnak a megszünteté­sére a jövőben rendszeresen ta­nácstagi gyűléseket tartanak az üzemekben. Ezeken a megbe­széléseken egy-egy fontosabb intézkedés előtt, vagy végre­hajtása közben a végrehajtó bizottság valamelyik tagja le megy az üzemekbe, ahol ismer­teti a tennivalókat és kikéri az üzemek dolgozóinak vélemé­nyét. Megyesierte községi tanácsüléseket tartanak Megyeszerte tartják a köz­ségi tanácsüléseket. Legtöbb községben a mostani tanács­üléseken a tavaszi mezőgazda- sági munkával járó feladato­kat tűzték napirendre. Egy­néhány községben azonban a mezőgazdasági munkákkal já­ró feladatok megbeszélése mellett napirendre tűzték a községfejlesztési feladatok megbeszélését is. ráti kapcsolatoknak az egyen­jogúság és a kölcsönös előnyök alapján, azok, akik hívei a bé­ke ügyének. Ismeretes, hogy a Magyar Népköztársaság — területét és lakosságát tekintve — kis or­szág. Ugyancsak ismeretes, hogy a Szovjetunió hatalmas ország. A mi kis országunk küldöttségét tehát felemelő érzés tölti el, amikor azt ta- oasztalia, hogy a hatalmas Szovjetunió tiszteletben tartja a Magyar Népköztársaság füg­getlenségét és szuverenitását és ezt az álláspontját a napi­renden szereplő kérdések meg­beszélésénél s a tárgyalások minden mozzanatánál egy­aránt kifejezésre juttatja. A fogadáson pohárköszöntőt mondott N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke is. A szovjet nép egész szívével üdvözli a magyar dolgozóknak az ellenforradalom sötét érői felet aratott győzelmét — mondotta. Mindig az volt és az lesz legforróbb kívánságunk, hogy baráti és egyenjogúságon nyugvó kapcsolatokat tartsunk fenn minden országgal, és nép­pel, elsősorban a szocialista államokkal. Ami a Szovjetunió népeinek a magyar nép iránti őszinte baráti érzelmeit illeti, mi kije­lentjük, hogy semmi sem in­gathatja meg ezeket az érzel­meket. Népeink barátsága ki­állta az idők próbáját és még jobban megedződött a közel­múlt eseményei során. Né­peink, amelyeket egyesítenek a szocializmus közös eszméi, hűek a proletár internaciona­lizmus nagy eszméihez és nem egyszer siettek egymás segít­ségére. Mindnyájunk számára emlé­kezetes az 1919-es esztendő, amikor a magyar proletariá­tus elsőként lépett a szocialis­ta forradalomnak Oroszország munkásosztálya által megkez­dett útjára. A nagy Lenin for­rón üdvözölte Magyarország dolgozóinak a burzsoá és föl­desúri rend elleni hősies har­cát. A baráti országúk képviselői részéről rendkívül nagy ér­deklődés nyilvánult meg a ma­gyar kormányküldöttség tagjai iránt. A különböző nagyköve­tek, ügyvivők, ideértve az ázsiai semleges országok kép­viselőit is, sorra kérték fel a szovjet kormányt és az SZKP jelenlevő vezetőit, hogy mu­tassák be őket Kádár elvtárs­nak, vagy a magyar delegáció más tagjának, tegyék lehetővé, hogy néhány szót válthassa­nak. velük. III. rész A z élet azonban tovább zajlik. A kedélyek meg­nyugodnak. Azaz mégsem. Az orosz katonák már össze­barátkoznak a gyerekekkel, sőt a kis Szabó Feri még futball- labdáját is elvitte a piacra és ntost — uram bocsá’ — az orosz katonák futballoznak a gyerekekkel. S megindul a vándorlás a házakból a piacra, hogy hazaparancsolják á gye­rekeket. De úgy látszik mind­ez olyan, mint lyukas szitába vizet önteni. Mert hazamen­nek jobbról és visszajönnek balról. Sőt mi több, a kislá­nyok meg már ott vannak a tanknál, A fiatal Torjákné futva teszi meg a pár száz mé­teres utat, hogy hazaparan­csolja a 4 éves Arankát. A gyerek szabódik. — Anyu haggyál még egy ki­csit — és még a csöppség kö­nyörög, Torjákné érdekes, vi­lágraszóló felfedezést tesz. Ész­reveszi. hogy a tank lánca el van szakadva, jóleső érzés fut­ja át fiatal testét. — Hát azért állt ez meg Sza- niszlón — szakad fel belőle a megkönnyebbülés. Most már nem bántja a kislányt, hanem úgy szalad, hogy még Zátopek is elmaradna mögötte. Most már be tudja bizonyítani Csi- csókánénak, hogy ő is tud ám valami újat. — Lehet lányom — fogadja leereszkedően Csicsókáné a li­hegő asszonyt —, de azért én csak amondó vagyok, mégsem üdvös oda engedni a gyereke­ket. Mert lehet — fejtegeti el­gondolását tovább —, hogy szándékosan rontották el, hogy legyen idejük kiválogatni a gyerekeket. Mert tudod Pesten minden gyereket összeszedtek, mondja a rádió és biztos sok bajuk van a beteg gyerekek­kel. Most aztán már csak az egészséges gyerek kell nekik. De minden beszéd hiába. Hi­szen ha minden csöppség úgy megértené Csicsókánét, mint Torjákné, akkor messzire el­kerülnék a katona bácsikat. Ehelyett azonban még több gyerek gyűlik össze és utána boldogan szaladnak haza a fekete kenyérrel, amit a kato­náktól kaptak... Béla bácsi, az öreg bánya­nyugdíjas végigjárta a 14:es háborút, orosz fogságban is volt. így hát töri az orosz nyelvet. Mint a gyerekek, ő is elmerészkedett a harckocsihoz és ha nehezen is értette meg magát a fiatal szovjet harco­sokkal, mégis ott voltak pon­tosan 12 órakor Béla bácsinál, mind a hárman jó magyaros ebéden. Igaz, szidták is szegény jó Béla bácsit a bányatelep egyes asszonyai. A mai nap igen csak moz­galmas, még csak dél van és mégis .mi minden tör­ténik ebben a völgybe szorí­tott árva kis bányatelepen. Azt hinné az ember, hogy most már megnyugodnak a kedélyek és mindenki csendben, nyu­godtan megebédel. Ügy látszik a mai napot maga az Isten is megverte. Tessék, már a rádióban is harangoznak 12 órakor. Igen ám, de miért, hisz eddig sohasem szólt a ha­rang. És honnan harangoznak, ha Pesten még a templomokat is összetörték. Nem kisebb probléma, mint a déli harang­szó hozta ismét a kemence kö­ré a telep asszonyait. Most azonban nem elnökölt sokáig Csicsókáné a gyámoltalan asz- szonysereg felett, mert otthon voltak ám az emberek. Mon­dogatták is jópáran: „Jobb volt míg dolgoztak, mert ak­kor legalább nyugodtan össze­jöhettünk bármikor.” Most innen is. onnan is kiabálr Juli. Teri. gyere adj ebé Ha fájón is. de szétvált okos gyülekezet, tervezve nyugodtabb időt. É s amikor az óramutató az 1-re ért, az ebéd már mindenütt befejeződött. Az asz- szonyok mosogattak, az embe­rek a rádiót csavargatták. Azaz nem mindenütt volt így, Molnárék, Takácsék és Fodo­rék még mindig nem tudták eldönteni, mit csináljanak, ho­va tegyék a gyorsan vágott so­vány disznót. Ezalatt azonban a gyerekekkel nem törődött senki, rájuk köszöntött az igazi szabadság. Közben a három szovjet har­cos is visszatért a tankhoz. Derékszíjukat engedték meg, Béla bácsi ebédje után. A sok gyerek meg árgus szemekkel figyelt. Egyszer csak eltűnt az egyik harcos és rövid idő múl­va egy doboz kockacukorral jött elő. Felment a hárckocsi tetejére és a nyitott ajtón át beszórta a kocsi belsejébe a cukrot. Nosza a gyerekeknek sem kellett több. Egymást tör­ve ugráltak a harckocsi bel­sejébe a cukorért. A három harcos szája széles nevetésre húzódott, ennyi boldogság lát­tán. A z asszonyok között azon­ban még nagyítóval sem lehetne a boldogságot felfe­dezni. A kis telepi boltba egy falusi téved be. Alig tudja szá­ját összefogni örömében, mi­közben beszél a boltban levő három asszonynak. — Higgyék el asszonyok, so­ha nem volt ilyen jó világ. Nem is bánnám, ha sokáig tar­tana. Mert látják nem dolgo­zok és mégis több fizetést ka­pok. mint amikor dolgoztam. — És most honnan jön? — kérdi bátortalanul Kulcsár- né. — Tarjánból. Tudják mi van ott. Az üzleteket teljesen kiürítik. Most még azt is el­viszik, ami azelőtt sosem kel­lett. Én is vettem 15 bilit, ott van a kocsin. Mert tudják — mondja bizalmaskodva — el­veszik a pénz. Azt mondta a feleségem, vegyek akármit, csak a pénzt költsem el. Ne­kem már csak bili jutott. És indul ki az útra a vára­kozó lovaskocsihoz. E zután kétszer sem kell mondani, hogy a telepi asszonyok kivétel nélkül meg­jelentek a boltban. Szegény árusító azt sem tudta, hol a feje. De nézzük meg, mi is történik a boltban. (Folytatás* következik)

Next

/
Thumbnails
Contents