Nógrádi Népújság. 1957. március (2. évfolyam. 17-25. szám)

1957-03-20 / 22. szám

1957. március Zu. NÓGRÁDI Népújság r Népi demokratikus filmnapok Salgótarján ban Ha az ember az utóbbi évek­ben figyelemmel kísérte a filmszínházak látogatottságát, a közönség véleményét egy- egy film után, érdekes képet kaphatott. Különösen mosta­nában érdekes erre visszagon­dolni, amikor egyesek olyan vad szovjetellenes propagan­dát fejtenek ki. Az acélgyári mozigépésznek például még olyan világszerte e.ismert nagy filmalkotás, mint az Othelló sem kellett, csak azért, mert a Szovjetunióban készítették. Elvakultságában még arra sem gondolt, hogy az Othellót angol író írta, a világ dráma- irodalmának nagy szellemóriá­sa, akit talán a hazájában sem ismernek és szeretnek annyira és annyian, mint a Szovjet­unióban. Szovjet filmellenességet már október 23-a előtt is tapasztal­tunk egyesek részéről. Ezek sa­ját véleményüket úgy igyekez­tek beállítani, mintha az az egész nép véleménye lenne. Vajon tényleg igaz, hogy a magyar nép nem szereti a Szovjetuniót? Nem szereti a szovjet filmeket és csak a nyu­gati filmeket akarja látni? A statisztika mást mutat, a jó szovjet filmek nagy sikere mást bizonyít. Hogy csak egy- pár példát említsünk, a Szibé­riai rapszódia, a Befejezetlen elbeszélés, az Elet tanulsága, a Rumjancev ügy, a Bátor em­berek és még sok más film nagy sikerére (ki ne emlékez­ne. Ha egy-két év múlva is­mét bemutatják egy filmszín­házban, ugyanúgy elővételben elfogynak a jegyek, mint első alkalommal. Viszont arra is bizonyára sokan emlékeznek, hogy az Egy nap a bíróságon, vágy a Csoda Milánóban című olasz filmeknek éppen úgy nem volt sikerük, mint mond­juk a Merénylet a kikötőben című szovjet filmnek, mert gyengébben sikerült alkotások voltak. Ha leszámítjuk azokat, akik csak azért nem néznek meg egy szovjet filmet, mert az szovjet, mert egy szocialista országban készült és mindent elragadtatva néznek, ami nyugati, akkor bátran megál­lapíthatjuk, hogy a moziláto­gatók zöme nem aszerint tesz különbséget, hogy szovjet, né­pi demokratikus, vagy nyu­gati, hanem úgy, hogy jó vagy rossz film. A nyugati filméit közül is csak olyanoknak van sikere, mint az Egy nyáron át táncolt, a Holnap már késő, a Róma 11 óra stb. És ez így na­gyon helyes. Ez kölcsönösen arra kell hogy buzdítsa a filmgyártókat, hogy a lehető legjobb, az embereket jóra, ne­mesre nevelő filmeket készít­sék és akkor a mozik mindig zsúfolva lesznek, akár szovjet, akár román, akár olasz filmet mutatnak be. Mert a film még eP-általán nem fejezte be hó­dító útját. Évről évre többen szeretik, egyre többen lesznek ál'andó mozilátogatók. És a jó szovjet filmek iránti érdeklő­dést hadd bizonyítsuk szám- mai is. Februárban például 1411 elő­adáson ICO filmet 233 ezer lá­togató nézett meg megyénk filmszínriázaiban. A mozik ülő­hely befogadóképességét 98 A DARUSLÁNY ■ ; Ott van már, ha csapolnak s dói a kemence hasából • Sárga-iramló fém, mint könnyű-futású aíkácméz, Hogyha vasat pergetnek méhészként a vasöntők, j S áttüzesült fullánkkal a munkaruhát kilyukasztják ; Szikrázó vasméhe-rajolk, s dühödött zizegéssel Felzúgnak a daruhoz, az öntöde boltozatáig. Üsző légi-kosárból alákénilel a daruslány. És gyengébb-nemű létére kácárászva ragad föl S Húsz tonnányi vasat, s mint labdát, játszva hajítja. £ Iffy cmelinti a lány a folyó-vályútól az üstöt. • S földbe bocsátja beton-katlanba olaj-fényű kötelével. \ Így készíti elő a szertartást a daruslány, : Fő percét a varázsnak fenn-úszó kosarában. S Elkezdődik a bordó-rőt-lila-kék tűzijáték: • Társai buktatják-billentik leni a nagyüsöt, • Kék !kobalt-üveges öntők a csodát idomítják. Ű meg filmesként figyelmez a nagy-jelenetre. ; Míg daruja sínéin kecsesen-villózva továbbfut... NAGY ISTVÁN ......... ..................... Hú svet előtt a női ruhaszalonban Tavasztájt — a legforgalma­sabb szezonban — nagyon erős a forgalom a női divatszalon­ban. Nemcsak a, salgótarjáni lányoknak, asszonyoknak ké­szítik itt a szép fazonú ruhá­kat, hanem a környező közsé­gek szépet szerető hölgyei is ide hozzák kelméiket. Különösen a húsvét előtti néhány hét a legforgalma­sabb. Kovács Béláné részleg- vezető szerint mintegy három­száz női ruha. kiskosztüm, ele­gáns szoknya és blúz gazdája várja, hogy az ügyes kezű var­rónők elővarázsolják a már kész darabot. A huszonegy ügyes, szorgalmas asszony reg­geltől estig fáradozik azon. hogy minél többen köszönt­hessék csinos öltözékben a ta­vaszt. . A ruúlt hónapban is — pe­dig február csak 23 napos — 277 darab kész ruhát vittek el a megelégedett tulajdonosok. Az előrelátó lányok, asszonyok máris megkezdték a nyári ru­ha megrendeléseket. A divat­szalon még vállal — a nagy túlterheltség ellenére is húsvéti határidőre megrende­lést. ooooooocooooooocxxxxxxxxx)oooooooooooooooc< Az első találós kérdésünk A „Déryné útrakél“ Nógrád megyében a „Déryné útrakél" c. dal- J1 játékban bemutatkoznak a múlt század eleji magyar hőskor úttörő harcosai: Kilé- nyi színigazgató a társulatá­val, Dérynével, Megyerivel, Murányinéval, Szentpétery Zsigával, Szakolczyval, Czakó- val. A történetben az útszéli kocsma ivójában megjelenik Rozmaring, a Felvidék be­tyárja, és tanúi lehetünk Ka­tona József szemérmesen fér­fias szerelmének, amellyel Dé­rynét Kassáig követi, de a végén Kecskeméten a nagy szerelem zátonyra fut. A mó­kás színésztársaságban sok alkalom adódik a vidám dal­ra, táncra és a szerelem ér­zelmes hangulatát a pesti né­met direktor kacagtató fel­sülései teszik mulatságosan változatossá. Déryné — Széppataky Róza — és Katona József szerelme alkotja egyik fő vonalát a darabnak. A másik oldalon áll az a hare, melyet a szí­nészek az osztrák elnyomás, a német színészek befolyása el­len, a magyar nyelv meg­tartásáért vívtak. Szinetár Györgynek, a szerzőnek nyí- százalékra használták ki a me- j latkozatából idézzük: „Ami­gyében. A megyei Moziüzemi | kor a darabot megírtam, nem- Vállalat jóval túlteljesítette a! csak egyszerűen irodalmi em- megengedett 80—82 százalékos j léket akartam állítani Déry-' tervet. Nézzük csak, milyen fii- j nének vagy a magyar szín- mekkel. Az 1411 előadásból j házi kultúra többi úttörőjé- 788 — tehát több mint a fele ! nelc, de célom volt ugyan­a- ! Déryné nevét tűzte homlo­kára, ugyanúgy természetes az ti, hogy az írónak, aki szemtanúja a színház mükö­szovjet és népi demokra- akkor jelképet, emléket állí-. désének, a nagy szervezeti és tikus. A legnyíltabb és legva- | tani annak az emelkedett dabb szovjetellenes uszítás i munkának is, amelyet Déryné Idején, október végén, novem- művének lelkes és tehetséges berben is játszottak megyénk­ben szovjet filmeket, mert a közönség igényelte. A Mozi- üzemi Vállalattól az összes raktáron levő szovjet fi.met kivitték. Sőt, a legnehezebb időkben is, amikor a szállítás nem kis nehézséggel járt, Pestre és Miskolcra mentek a vállalattól filmekért. És hegy nem „politikából”, a közönség kedve ellenére mutatták be ezeket a filmeket, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy mindenütt telt ház mel­lett kerültek bemutatásra. Sőt, Megyerben például az őserdő foglyai című szovjet filmet többen nézték meg, mint amennyi a mozi ülőhely befo­gadóképessége. Miután így meggyőződtünk róla, hogy a közönség ítéleté­ben lehet bízni, a szovjet fil­meket csak egyesek lázálmai­ban bojkottálják, megkérdez­tük a megyei Moziüzemi Vál­lalat vezetőjét, megtartják-e az idén a szovjet film ünnepét? Megtudtuk, hegy az idén, miután nem kaptunk még új filmeket a Szovjetunióból, eb­ben az időben, április 4—17-ig népi demokratikus filmnapo­kat rendeznek Salgótarjánban. Ezalatt a legsikerültebb, a közönség körében nagy sikert aratott népi demokratikus —• beleértve szovjet és magyar filmeket is — bemutatnak. Ügy tervezik, hogy később a legjobb, haladó nyugati fil­mekből rendeznek ilyen ünne­pi filmnapokat. örömmel üdvözöljük ezeket a terveket. Bizonyára egyet­ért velük a közönség. továbbfejlesztői, a XX. század „vándorkomédiásai'’, az Álla­mi Faluszínház művészei vál­lalnak. Es ahogy nem vélet­len, hogy ez a színház éppen technikai különbség ellenére is meg kellett látnia az azo­nosat, a lelkesítőén formálót, a XIX. század és a XX. szá­zad vándormadarainak szép és felemelő küzdelmei között. A darabot Pongrácz László szőtte át dalokkal, amelyek máris megszerezték a darab énekszámainak népszerűségét. j daljáték szerepeit Kollár SÍ Lívia, Mátrai Teri, Som- fay Margit, Csabay János, Sághy István, Biró Tihamér, Dékány János, Bakos Tamás, Markovics Andor, Pataky De­zső, id. és ifj. Tóváry Pál, Bende László és Fodor Dezső játsszák Kertész László ren­dezésében. Dr. Bánőczy Dezső Lesz-e élet a mátmverebélyi művelődési otthonban? Kimentein Mátraverebély- re az egyik napsütéses délután. Megyénk milyen vidékén kedvelik az ilyen népviseletet? Újjáalakult a balassagyarmati szimfonikus zenekar Újjászületett az elmúlt na­pokban a híres, nagy emlékű balassagyarmati szimfonikus zenekar. A szép múltú együt­tes munkáját az elmúlt év el­lenforradalmi eseményei sza­kították meg. Az aránylag hosszú ideig tartó 'kényszerű szünet után a zenekar szervez­kedni kezdett. Az első fellépésre nemzeti ünnepünk, március tizenötödi­ke tiszteletére került sor a vá­rosi ünnepségen. A zenekar Pongrác Géza alezredes kar mestert kérte fel, hogy dirigál­ja első bemutató műsorukat. A kitűnő, karmester vállalta a megbízatást. Ezzel újabb lépéssel jutott előbbre a város kulturális fej­lődésének ügye. A komoly ze­nét kedvelő Iközönség, élénk váraSkozással tekint a zenekar újjászülető munkája elé. Úgy hallottam, ott jól műkö­dik a kultúrotthon. Igazgatója egy lelkiismeretes pedagógus, Várj assy László. Udvarán, éppen fát vágnak a gyerekek. Ma lesz ugyanis a foto szaickör ülése. Bár szépen süt a márciusi nap, sugarai hamiakásak, meleget még nem igen árasztanak. Varjassy igazgatóval elbeszélgettünk a kultúrmunkáról. Eddig hét szakkör működött rendszere­sen. Ma már az érdeklődésből csak kettőre futja. A gazda­asszonykor lányai, asszonyai ügyeskednek, próbálkoznak az ételfőzós titkainak elsajátítá­sával. Egy egy jól sikerült Ínyencséget táncesteken, mozi előadások szünetében árusíta­nak ki. A bevételt főzőeszkö­zök, nyersanyagok vásárlásá­ra fordítják. A fotó szakkör elsősorban az iskolások soraiból toboroz­ta tagjait. A tizenhárom, tizennégy, tizenötéves fiúk szeretettel foglalkoznak a fényképezéssel... Igyekeznek elsajátítani a mesterség nehéz és különleges fogásait. Néhá- nyuk mellén ott ékeskedik az elismerő jelvény. A kék színű kis érem fémjelzi jól végzett munkájukat. Farsang Idején volt egyné­hány bál, egyébként csend ülte meg az épületet. A falu köze­pén fekszik a kultúrház. A vá rakozást kiábrándító csalódás hűti le. Az épület elhanyagolt, rosszul gondozott. Piszkosak, rendetlenek a helyiségek. Egy kis tatarozás, és belső karban­tartás ugyancsak ráférne a kultúrházra. K eves a felszerelés is. Tán háromszáz kötetet számlál a könyvtár. Körülbelül ugyan­ennyit máglyán égetett el az ellenforradalom verebélyi sze­le. Októberben és november ben kicsúszott az igazgató ke­zéből a felelősség. A kultúr- házba engedélye nélkül külön­böző felforgató elemeik fészkel­ték be magukat. Hajnalig kár­tyáztak, borozgattak a falu egyetlen szórakozó helyén. Nyomuk aztán maradandóan megmaradt. Megrongálták az épületet, feszegették az ajtó­kat, eltörték a székeket, el­égették a könyveket. Azóta valahogy nem tud a kultúrház a fiatalok esti ott­rakoztató eszköz, illetve azt mondhatnánk, nincs is. Nin­csen sakk, nincsen ping-pong asztal és felszerelés, nincsenek hangszerek. Egyáltalán nin- cseiri semmiféle társasjáték. A. megye legtöbb helyén a fiatalok veszik birtokukba a kultúrházat, ők az első szá­mú gazdái az épületnek. Itt Verebéiyen nincs is ifjúsági szervezet, nem járnak össze a fiatalok. Hogy ennek mi az oka, hogy ezért ki a felelős, nehéz lenne hirtelenében meg­mondani. Az igazgató egyben elfoglalt pedagógus, estéit nem tudja mindig a kultúrházban tölteni. Viszont nincsen senki, akiben megbízhatna, nem len­ne felelős személy a kultúr- házért. Vagy az az oka népte- lenségének, hogy nincsen ben­ne semmi vonzó és nem is ba­rátságos? Ezen viszont könnyű lenne segíteni. Egy kis anyagi segítséget kérni a tanácstól, és fiatalos lelkesedéssel szóra­kozva, játszva alakíthatnának maguknak barátságos otthont, A legelső lépés mindeneset­re az lenne, hogy a fiatalok üljenek össze egy este, és ter­vezzenek, gondolkodjanak« Hogyan is tudnák széppé, szeb­bé tenni estéiket, vasárnapjai­kat. Hívjanak színjátszó cso­portokat, hívják meg a falu­színházat vendégszereplésre. Alakuljon újjá a régebben olyan ügyesen működő színját­szó- és tánccsoport. A fiatalok, és mégegy- szer a fiatalok elsőrendű ér­deke, hogy legyen végre gaz­dája, felelőse a kultúr otthon­nak, alakuljon meg ott is az alkotó, szórakoztató élet. TACSKÓ az acélgyári színjátszók bemutatóján Kilencedikén volt a pre­mierje ennek a vidám, szerel­mes színjátéknak. Az acéláru­gyári színjátszók és kultúr- munkások újabb lépéssel öreg­bítették megyére szóló hírne­vüket. A darab meséje egyszerű, mentes minden bonyodalom­tól. Tacskó, a tizenhat éves ár­va küldöncként kerül egy fia­tal mérnöknek. Tottinak a la­kására. A szegény kislány ha­marosan a mérnökék alkalma­zottja lesz. Tacskó rendkívül eredeti teremtés, szókimondó, aranyszívű, telve fiatalos ötle­tekkel és kislányos derűvel. Már az első pillanatban bele­szeret a tehetséges mérnökbe. És az első pillanatban meggyű­löli annak barátnőjét, a lusta, pénzsóvár. és álnok. szívű éne­kesnőt. Őszinte egyéniségét felháborítja a kacér teremtés | önző, számító „szerelme", akit i csak a jólét reménye fűz a | férfihez, a remény, hogy egy- I szer elfogadják a mérnök vas- i út-tervezetét, és akkor jómód­ban élheti le napjait. A pályá­zatot valóban el is fogadják, és a mérnököt meghívják a Líbiai vasút építésének ellen­őrzéséhez. A búcsú pillanatá­ban döbben rá a két fiatal, hogy szeretik egymást. Tacs­kó, a tudatlan kis árvalány megható jelenetben adja tanú­jelét szere’mének. Esténként hona lenni. Igen kevés a szó- tanítót fogad és megtanul írni, hogy a messze távolból érkezű levelet senki se olvashassa el, csak ő. A történet csak ennyi. Eti­ler Marika Tacskója felejthe­tetlen estét szerez a nézőnek« Bájos hangjának ezernyi ár­nyalatával, kifejező arcjátéká­val, sosem felesleges, mérték­tartó gesztusaival elevenen és hűen kelti életre az utca 16 éves árváját. Tacskót az első jelenetben még naív kislány­ként ismerjük meg. A darab végén már mint a párját sze­rető és féltő nő jelenik meg előttünk. Partnere, Kuntz Emil, a mérnök szerepében ugyancsak tökéleteset alkot; Igen jól sikerült egy-két apró túlzástól eltekintve Tordai Zsuzsa énekesnője, a férfit ügyesen behálózó nő figurája is. Szabó István pármondatos tanítója remekbe szabott ala­kítás. Példája azt bizonyítja, az igazi tehetség pár mondat­tal is maradandót, felejthetet­lent tud nyújtani. Nem mond­hatjuk el ugyanezt a pincér, Szokáts László pár perces fi­gurájáról. Egészében véve szép, tartal­mas estét szerzett, fiatalnak, öregnek, sőt 8—10 éven felüli gyerekeknek is ez a kedves, vidám történet. A szereplők kifogástalan gárdáján kívül dicséret illeti ezért a rendező­ket, Somoskői Istvánt, Vertich Józsefet és Csics Györgyöt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents