Nógrádi Népújság. 1957. március (2. évfolyam. 17-25. szám)

1957-03-20 / 22. szám

« NÓGRÁDI Népújság 1957. március SO. Mindszenty etesi követe, és ami mögötte van Az ellenforradalom ideje alatt a katolikus egyház sem maradt tétlenül. Nemcsak hogy nem maradt tétlen, ha­nem — összefogva a legreak- ciósabb elemek Mindszentyvel az élen — szorosan felzárkóz­tak a fasiszták, a börtönből kiszabadult gyilkosok, rablók soraiba, és erejüktől telhetőén támogatták őket. Igyekeztek a népi hatalmat bemocskolni, megdönteni, porba tiporni. Ezt az alkalmat használták ki az államtól való függetlenítésve és felrúgták az egyház és az állam közötti egyességet. Ne­kik már nincs szükségük Ilyenre — mondogatták. Még azokat a papokat is leváltot­ták, zaklatták, akik az elmúlt években a nép érdekei, és kí­vánsága szerint szót emeltek a békéért. Mindszenty klikkjé­nek és követőjének ez nem volt az ínyükre. Már hogy is lett volna. A béke egyet jelentet; a nép államának erősödésével, a szocializmus építésével. De számukra mit ér olyan rend­szer, ahol a katolikus egyház­nak, nincs ezer holdakra ki­terjedő vagyona és nem tudja mivel foglalkoztatni a hívőket. Ezek a gondolatok, nézetek mind arra vallanak, hogy a katolikus egyház kihírdetői, a papok sem hisznek a túlvilág­ban. Az egyháznak a menny­országról szóló tanításait bár­mikor képesek felcserélni az­zal az egyszerű népi közmon­dással, hogy „jobb ma egy ve­réb, mint holnap egy túzok”. Ez a tudat vezette őket abban is. hogy beleszóljanak fontos állami ügyekbe és önkényesen, vagy fondorlatos módon ki­játszva, olyan embereket te­gyenek félre az útjukból, vált­sanak le. akiket állami szerv nevezett ki, állított funkcióba és akiknek a leváltására is csak állami szervek hivatot­tak. Mi történt november 30-án Etesen ? Ennek bizonyítására jó pél­dául szolgál az Etes községben november 30-án lezajló esemé­nye. Az itteni plébános, Ka­bar Sándor nyakra-főre szer­vezte a gyűléseket. Határo­zott célja volt, hogy Kerényi Dánielt, az iskola igazgatóját munkájából eltávolítja. Hogy miért? ..; Annyi bizonyos, hogy már sok vitájuk volt egymással. Elvileg nem egyez­tek. Hiszen az iskola igazgató­ja 1948 óta párttag, materia­lista, a pap a kelletténél is túlzottabb idealista. Kerényi elvtárs tudta, hogy a párttag­ság, a józan ész és a munkájá­ból eredő feladatok kötelessé­geket rónak rá, melyeket ő igyekezett a legjobban megva­lósítani. A baj, a vita, a sze­mélyeskedés mégis az elvi kü­lönbségből adódott. A plébános elérkezettnek látta az időt, hogy összes „tar­tozásait” lerója. Mint az ellen- forradalom egyik eszmei szer­vezője, irányítója — Etes köz­ségben — előre megtette az intézkedést, hogy a délután megtartott ülésen az általa szerkesztett három napiren­det — vagy ahogy ebben az időben mondották, három pon­tot —, a részvevők elfogadják. Ez nem volt más, mint az orosz nyelv eltörlése és helyet­te a hittanoktatás bevezetése, a társadalmi iskolákban visz- szaállítani az istentiszteleteket és végül — ez volt a legfon­tosabb, mert ez szabad utat nyitott volna előtte — az is­kola igazgatót, Kerényi Dá­nielt leváltani. Jól szervezte a dolgot, mert két-három fiatal felszólalása után — akik kü­lönben nem is ismerték Heré­nyit — az iskola igazgatót le­váltják. Így terve sikerült, sőt még azt is kiokoskodta, hogy — bár többéves nevelőmunká­ja fűzte Kerényi elvtársat Etes községhez — kiküldjék a köz­ség területéről. Még azon a napon el kellett hagynia a fa­lut és megtiltották számára, hogy oda bemehessen. Az ellenforradalom képviselője az iskolaigazgatói székben Most aztán vizsgáljuk to­vább: egyszerűen csak bosszú- állás volt, amit a plébános úr Kerényi elvtárs ellen tett? Nem! Ebben az ügyben a bo-sz- szúállás mellett kemény bizo­nyíték van, amely nem válik a plébános úr dicséretére. Ugyanis a leváltott Kerényi Dániel helyébe, Bozó József tanító került az igazgatói szék­be. így maga ez a név nem sokat mond. De ha megmond­juk, hogy ez a Bozó József Garamvölgyi Antal, a volt fő­szolgabíró sógora — aki a me­gyei nemzeti bizottságot vezet­te, az ellenforradalom megyei legvéresebb vezére, fő részese volt a december 8-án Tarján- ban lezajlott eseményeknek — mindjárt közelebb állunk a valósághoz. Világossá válik, hogy az itt történtek nem egy­szerűen mindentől függetlenül álló esemény. Osztályharc volt ez a javából. Bozó József igen tevékeny munkatársa volt Kabár plé­bános úrnak. Bízott benne. Elvben is egymásra találtak. A jó barátságot, a közös elvek még szorosabbá fűzik és ami közbejátszott, így közelébe került egy olyan embernek — aki az ő szemükben — a me­gye vezetője volt. Ezt a hajla­mot, ezt a törekvést egysze­rűen ellenforradalmi tevé­kenységnek nevezhetjük. Sen­ki se mondja, nem is hisz­szük, hogy ebben az időben az iskolaigazgató személye volt a legfontosabb — bár az is fontos —, hanem a rend hely­reállítása. De a plébános úr ezzel a kötelességével, felada­tával visszaélt s ők — rajtakí- vül ki tudja hányán még a megbékélés helyett nyugtala­nították az embereket. Miért? ... Hogy a régi rend teljes valóságban úgy, ahogy azt Mindszenty hirdette, vissza­álljon. K. B. Vanyart községben már befejezték a tavaszi vetést Vanyarc község dolgozó pa­rasztjai tavaszi árpából 470 holdat vetettek be. E munka során árpafajtájukat 20 mázsa cserevetőmaggal frissítették. Borsóból is 120 hold a vetéste­rületük, amelyből 90 holdon szerződést is kötöttek az állam, mai. Most fejezték be a 15 hold zab elvetését és ezzel vé­gére jártak a főbb tavaszi 1 munkáknak. rr Diósjenőn segítséget kémek Diósjenőn megyénk egyik legszebb iskoláját építettük fel. Most már az a feladata a nevelőknek, gyermekeknek és a szülői munkaközösségnek, hogy a szép iskola mellé méltó környezetet is teremtsenek. A diósjenőiek írják; mi er­re már felkészültünk, s az a tervünk, hogy 1000 darab vi­rágpalántával, sok kis facse­metével és más növénydíszek­kel ékesítjük iskolánk környé­két. Ebben az évben szeretnénk még megvalósítani egv iskolai csemete-, rózsa- és egy gyakor­lókertet, ahol az iskola növen­dékei sok gyakorlati tapaszta­latra, ismeretre tehetnének szert. Ez a mi tervünk!... De ez csak terv marad mind addig, amíg az iskolánk nem lesz kö­rülkerítve. Különben kár len­ne a fáradozásért. Sajnos az iskola elkerítése nem rajtunk múlik, bár a kerítés drótja már ősz óta az iskolában van, de az ehhez szükséges betonoszlopok már október óta Balassa­gyarmaton várnak a szállítás­ra készen. Mi már sokszor erős. ködtünk, hogy haladhassunk, de sikertelenül. Most már a Megyei Tanács Oktatási Osz­tályát- kérjük, hogy biztosítsák az oszlopokért járó összeget — mivel erre már hónapokkal előbb ígéretet is kaptunk —, hogy terveink mjelőbb megva­lósulhassanak. Hiszen nem sok az időnk már a rügyfakadásig és nem szeretnénk ezt a mun­kát ismét egy évvel később kezdeni. Berki Mihályné igazgató. Végh László tanár, Ítéletet hirdettek a fegyveres GirfS Emília ügyében A napokban a megyei bíró­ságon került sor Girtl Emiliá nak —, a Salgótarjáni Acél­árugyárban székelő Hadadi SS tiszt parancsnoksága alatt álló ellenforradalmi, géppisztolyos osztag egyik tevékeny tagjának — tárgyalására. A vádlott mindvégig igyeke­zett a politikai analfabéta lát­szatát kelteni. Még azt sem akarta tudni, milyen kormány vezeti az országot, pedig annak idején nagyon sokszor eldalol­ták, hogy le a Kádár-kor­mánnyal. Erről a kihallgatott tanúk is elég sokat beszél tek, de arról is, hogy nem egy alkalom­mal tett egy olyan kijelentést: „Én egyedül vállalom a 150 kommunista kivégzését“. Ez vajon a politikai analfabétiz­musra vall? Nem! Az sem, hogy részt vett a munkásőrök lefegyverzésében, a sztrájk tartósításában. Amint az a tárgyaláson is elég világossá vált, a Ha­dadi csoport a rendszer, az állam ellen tevékenyke­dett. Erről Tudott Girtl Emilia is. Tudta, mit tesz akkor, amikor kijelentései­ben szemrebbenés nélkül csak úgy osztogatta a ha­lált a kommunistáknak. Ezek szerint a népnek, a kom­munistáknak, a nép legjobb fiainak volt a tudatos ellensé­ge. A tárgyaláson legkisebb ta­nújelét sem adta annak, hogy | megbánta volna, amit tett. Ma. j gatartása mindvégig cinikus jvoit. Ellenséges gondolatait j szinte hallani lehetett a tá-r- | gyalóteremben. — Ö bízott az ! el lenforradalomban. Csak ak- : kor kezdett cinikussága aláhb- i hagyni, akkor kezdett elérzé- j kény ülni, amikor az ítéletet ki. j hirdették. így fő büntetésként 5 évi í börtönt és mellékbüntetés­ként 5 évre eltiltották az • állampolgári jogok gyakor­lásától, ugyancsak 5 évre j kiközösítették Salgótarján város területéről. 1 Ezenkívül — a bíróság ítélete { szerint — még fele vagyonát is elkobozzák. 1 Megérdemli, rászolgált. P ista bácsi megállt a ház sarkánál, úgy, mint ahogy a tábornok a had­sereg előtt. Egy ideig mustrálta,- nézte jobbról, nézte balrói. Szóval minden­képpen megnyerte tetszését. Ilyenről álmodozott ő már régen. Jóleső érzés­sel összedörzsölte kezeit. — Na, holnapután beköltözünk — adta ki a jelszót mintegy sajátmagának. Mert nem egyébről volt szó. mint ar­ról. hogy elkészült az új lakás. Igaz. egy kicsit a falu szélére esik, de hát annyi baj legyen. Szép két szoba, tágas konyha, nagy. világos ablakok... Vagyis minden megvolt, ami egy jó­képű házhoz szükséges. Volt vele baj elég. Az is igaz. De az állam is segí­tett. Huszonötezer forint bosszúlejára­tú kölcsönt vett fel. Mondta is az apó­sa (aki minden csodálkozás ellenére tisztelendő a faluban), olyan szép a ház, hogy még rezidencia is lehetne. A lakásszentelőt is hamarosan meg­tartották. Jó sültek, friss bor, zene. vi­galom ..; Igen jól érezték magukat, majd az egész rokonság ott volt. élén a tisztelendő úrral. Pista bácsi sürgött- forgott. kínálgatta a vendégeket..: egzecérozta (no meg szemmeltartotta) fiatal, csinos feleségét... És iszogatott. Kettő-háromannyit. mint a többiek. Kezdetben még csak ment valahogy. Egész tűrhetően hozzászólt a világpoli­tikai eseményekről szóló vitához. Igaz, sok nézeteltérés sem akadt, hiszen va­lamennyien nyugatra „húztak”. De ké­sőbb csak-csak megsavanyodott a bor a szájában, amikor arra gondolt, hogy a 25 ezret ki is kell fizetni. Csak az első liter után felejtette el az egészét­et A füstöt már vágni lehetett a terem­ben. Kiabálás, javaslatok, szavazás — aztán újra kiabálás ... Vagyis a köz­ségi „forradalmi bizottság" ülésezett. Pista bácsi az első sorban foglalt he­A 25 000 forint lyet és kettő helyett is veszekedett, kia­bált, hadonászott. — Úgy van. igazi demokrácia kell nekünk ... Eleget nyúzták már a né­pet ..; — s ehhez hasonló megjegyzé­sek voltak hozzászólásai. Azokban az október végi napokban mindenütt ott volt. Úgy futkározott a faluban, mintha attól függene az élete. Ha egy kis ideje akadt, hallgatta a rá­diót. Ebéd után meg egy-egy órács­kára apósával jött össze, értékelték, ter­vezték, árgus szemekkel figyelték az eseményeket __ P ista bácsi pedig különböző politi­kai meggondolások mellett főleg a gaz­dasági oldala miatt szurkolt akkor erő­sen. Még magának is félve mondta ki. de azért, ahogy csúsztak a dolgok jobb­ra, úgy erősödött benne a gondolat: „Hátha nem kell kifizetni a kölcsönt..." ★ H i-í-nye, azt a keserves ... — eresz­tett meg egy alapos káromkodást, amikor a rádió bemondta a Kádár-kor­mány megalakulását. Tehetetlen mérge azonban csakhamar elszállt, s még na­gyobb ügy buzgalommal „tevékenyke­dett’1. De telt-múlt az idő, a „forradalmi bizottságnak" kiadták az útját. Vagy két hétig nem csinált egyebet, mint morgott és vad rémhíreken törte a fe­jét ... Megfigyelte, hol lehet valamiféle szalmaszálba kapaszkodni. Ahogy szorgalmasan járogatott az italboltba, egyszercsak másik két cim­borájának derült ábrázatába ütközik. — Hát titeket mi lelt? — Pszt — intettek amazok —. nagy újságot mondunk. Pista bácsi már úgy állt, mint a meg­testesült kíváncsiság. Még hogy neki tudnak valami újságot mondani? Szé­ket tolt maga alá. aztán intett: — Na, ki vele!... — MŰK — bökték ki a cimborák. — Tik be vagytok rúgva — horkant fel Pista bácsi. — Dehogy vagyunk, csak a nagy újságot mondtuk ... Pista bácsit elöntötte az epe. — De most már értelmesen beszél­jetek. különben kizavarlak benneteket! — Szóval MŰK ... Márciusban újra kezdjük — és sokat sejtően kuncogtak hozzá. Mintha mennyei világosság gyűlt volna Pista bácsi íejében, s egyből a 25 ezer jutott az eszébe ... Úgy ott­hagyta faképnél cimboráit, mint szent Pál az oláhokat. Egyenesen apósához szaladt. A sarkon majd felborította Perényit, aki lelógó orral közölte, hogy az éjsza­ka letartóztatták a volt 'forradalmi bi­zottság” elnökét, meg a volt „nemzet­őrség" parancsnokát fegyverrejtegeté­sért. Egy nagy pofon sem hatott volna jó- zanítóbban. Pista bácsi csak intett egyet és sietett tovább. Ám alig haladt vagy ötven lépést, a postásfiú kiabált utána: — Egy ajánlott levelet hoztam... Rosszatsejtően bontotta fel. már csak azért is. mert a feladónak az Országos Takarékpénztár állott rajta. Aztán nagy, tágranyílt szemmel olvasta: „Fel­hívjuk figyelmét, hogy ... házépítési kölcsöne 1957. április 1-vel esedékessé válik... Kérjük, hogy kötelezettségé­nek maradéktalanul tegyen eleget". S azután még egy sor figyelmeztetés hogy mivel jár, ha nem fizet időben P ista bácsi most már egészen le volt sújtva. Csendesen morogva magában, indult — hazafelé. Otthon azután egész este nem szólt egy műk kot sem. —hg— MINTA KÉSZÍTŐK A Salgótarjáni Tűzhelygyár minta-lakatosműhelyének dolgozói nagy gyakorlatot és szakmái hozzáértést kívánó munkát végeznek. Az öntésekhez szükséges minta­darabokat állítják elő, s mint mondják, e téren szép mun­kát végeznek. Április első napjaiban ismét megkezdik a jóhírnevű salgótarjáni mákdaráló készítését. Alvégi József és Maczkó Rá mán két mákdaráló mintáját, vizsgálják. Ai egyik típust Csanádi Imre és Molnár Ferenc ifjúmunkások készítették. Nagy népszerűségnek örvendenek a Neo-kalor kályhák is. A képen a kályha aljazatának mintája készül. ■ A Andó Nándor a Neo-kalor kályha huzatszabályozójá­nak mintáján dolgozik, nagy gonddal és sok hozzáértéssel. (Fotó: Haj mer) \ munkások nemzetközi szolidaritása A Salgótarjáni Üveggyár dolgozói kapták ezt az üzene­tet az olasz kommunistáktól. Akkor jött ez a bátorítás, ami­kor a magyar népnek a legna­gyobb szüksége volt erre. ami­kor nacionalista jelszavakkal akarták a magyar munkáso­kat szembeállítani a nemzet­közi munkásmozgalommal. Nemcsak a Szovjetunió, a nagy népi Kína és az összes népi demokratikus országok, hanem a kapitalista és gyar­mati országok dolgozói is ki­fejezték együttérzésüket a magyar népnek és fölajánlot­ták segítségüket a kapitalista restáurációs törekvések elleni harcban. A Salgótarjáni Üveggyár dolgozói most válaszoltak olasz munkástársaiknak, meg- i-ták. hogyan támadtak a nunkáshatalomra belső ellen­ségeink. Hogyan támogatták őket a nyugati országokból azok, akiit innen, a munkás- osztály hatalomra jutásakor kiszöktek, és azok a vezető nyugati körök, akik tizenkét év óta sem nyugodtak bele ab­ba, hogy itt a nép vette kezé­be a vezetést. Megírták az olasz munká­soknak azt is, hogy milyen ke­gyetlen ellenforradalmi terror kezdődött el október végén. — Ennek érzékeltetésére fényké­peket mellékeltek, mint hite­les dokumentumokat. — Fi­gyelmeztették olasz munkás­társaikat, hogy óvakodjanak a soviniszta elemektől, és óvják a pártot azoktól, akik a mar­xizmust revízió aló akarják venni, mert ilyen nézeteknek és ilyen embereknek is kö­szönhető nagyrészt a magyar- országi ellenforradalom. „Az ellenforradalmat lever-1 tűk! Győztek a munkás fórra-* dalmi erők — fejeződik be a levél — a becsületes magyat dolgozók továbbra is bíznaH bennetek külföldi munkástár* saikban, bízzatok bennünk Ti is.”

Next

/
Thumbnails
Contents