Nógrádi Népújság. 1957. március (2. évfolyam. 17-25. szám)
1957-03-16 / 21. szám
2 NÓGRÁDI Népújság 1957. március 18. Egy tagfelvétel margójára N emrégen történt. A naptáron a számok már 1957 február napjait jelezték. Akkor, amikor a legélesebb harc folyt a párt tisztaságáért, az elvtelen haveri, családi alapon szervezendő párt ellen. Akkor történt, amikor mindenkitől számonkérik, hogy mit tett az ellenforradalom alatt. Vannak akiket megdicsérnek, vannak akiket megbüntetnek. Van azonban olyan is, amikor nem igazságos az elbírálás. Erről szól az alábbi kis történet. Az esemény színhelye Salgótarján egyik üzeme. Szereplők a pártalapszervezet vezetősége, az alapszervezet tagsága, valamint K. A. és K. M. . Az esemény úgy kezdődött, hogy K. A. kérte a pártba való felvételét. A vezetőség miután megvitatta a kérelmet, úgy határozott egy kivétellel, hogy nem javasolja a pártba való felvételre. A taggyűlésen a vezetőség egyik tagja a kérelmet beterjeszti. (Sok arcon az értetlenség jele látszik.) Utána elhangzik az ismert kérdés, van-e valakinek véleménye, kérdése? Igen, volt. Egymásután jelentkeztek a felszólalók és elmondták : K. A. az ellenforradalom alatt tevékenyen résztvett az ellenforradalmi munkástanács munkájában. Ez talán még megbocsátható bűn volna, de amit a munkástanácson belül tett, az már nem. K. A. amikor a munkástanács arról tárgyalt, hogy a párt szervezését az üzemen belül nem engedélyezi ő is együtt szavazott azokkal, akik a párt kitiltására törekedtek. Egy másik hozzászólás kapcsán kiderült, hogy a nevezett kérelmező amikor az MSZMP Ideiglenes Megyei Bizottsága röplapot adott ki az ellenforradalom leleplezésére, akkor ő aktívan tevékenykedett az ellenröplap kiadásában és terjesztésében. A hozzászólások még sok mást is kiderítettek, de úgy gondoljuk ez is elég ahhoz, hogy valakit ne vegyenek fel a párt soraiba. Az eset világos, a döntés csak egy lehet, nem kell a pártba. D e mégsem ez történt. Valami megzavarta az emberek józan világos gondolkozását. Ez a zavaró körülmény a kérelmező testvérének a pártvezetőség tagjának felszólalása volt. Annak ellenére, hogy a vezetőség olyan határozatot hozott, hogy nem javasolja a pártba való felvételét, ő mégis igyekezett a taggyűlést az ellenkező irányba befolyásolni. Többek között kijelentette: ő hajlandó bármilyen cselekedetre a bátyjáért, ha a fivérét nem veszik fel, akkor zárják ki őt is, mert o akkor úgy sem tud a pártban dolgozni. Hivatkozott még sok más momentumra, de a lényeg egy volt. vagy marad a fivére és akkor ő is, vagy megyünk mind a ketten. Mindez egy vezetőségi tag szájából hangzott el. Mivel a munkásnak csak a tenyere kemény és a szive puha, amikor a szavazásra került a sor, a párt tagjai hibásan felvétele mellett szavaztak. így került a párt soraiba egy olyan ember, aki nemrégen még a párt ellen szavazott. Eddig a történet. A tanulság levonása azonban nem maradhat el. Az egyik tanulság az, hogy a párt egységéért folyó harcot nemcsak szavakban, hanem a pártépítés közben is állandóan szem előtt kell tartani. Nem lehet erős és egységes az a párt, amelynek a soraiba ilyen emberek kerülnek. Nem véletlen, hogy ez után a történet után sokan úgy beszéltek, hogy ha ilyen embereit jönnek a pártba, akkor mi hiába dolgozunk, sőt olyanok is voltak, akik kijelentették, hogy ők ilyen emberrel együtt nem lesznek egy pártban. Nem lehet megengedni, hogy a pártvezetőség tagjai ilyen módon befolyásolják a párttagságot, különösen akkor, amikor a vezetőség szótöbbséggel határozatot hozott, amelyben ellenezte K. A. felvételét a pártba. Fel kell számolni az elvtelen haveri, családi alapon végzett pártmunkát, a pártegység érdekében el kell távolítani a pártból mindazokat. akik ilyen munkát végeznek. Tanulság az is. hogy a vezetőknek sokkal jobban kell foglalkozni a párttagság nevelésével, el kell érni, hogy a tagság minden esetben osztálya ügyét, a párt ügyét tartsa az elsődlegesnek, s ebből a szempontból hozza döntéseit. F ő tanulság, hogy ezt a tagfelvételt felül kell vizsgálni, ismételten ki kell kérni a párttagság véleményét. V. Gy. SALGÓTARJÁN ÜGYES A napokban hosszú idő után először összejöttek a városi tanácson az állandó bizottságok elnökei. A megbeszélést Soós Dezső elvtárs, a városi tanács VB elnökhelyettese nyitotta meg. A jelenlegi politikai helyzet vázolása után rátért a tu- ajdonképpeni tárgyra, azaz a egközelebbi feladatok megvilágítására. A tanácson megszűnt néhány osztály, de a munkát épp úgy el kell végezni, mint eddig a nagyobb apparátussal. Sbből következik, hogy fokozottabb feladat és felelősség rárul az állandó bizottságokra. Hiszen a tömegekkel, a dolgozó emberekkel közvetlenül éppen rajtuk keresztül érintkezik a tanács. Városunknak elég sok prob- émája van, — Egyik ilyen ne- léz feladat a város ivóvízellátásának megoldása lenne. Megyénk eléggé rosszul ellátott ivóvízben. A kutak nem fertőzöttek ugyan, de az ivóvíz kevésnek bizonyul. Esetleg az is előfordulhat, hogy egy forró nyáron ivóvíz nélkül marad a város. A mesoldó ötlet itt az értekezleten felvetődött. A bővizű salgói bazalt forrásból egy kicsi beruházással minden további nélkül bevezethetnék az ivóvizet a városi lakosságnak. A kutatások és a kísérletezés máris megindult. A másik hasonlóan fontos probléma a város köztisztaságának biztosítása. Alig fogynak a szeméthalmazok és ma újabb körülmény csúfítja a város képét. A szárazabb időjárás következtében egy-egy jármű elhaladtakor valóságos porfelhő keletkezik a város főbb útvonalain. Javaslatunk: nem ártana máris megkezdeni legalábbis a főbb útvonalakon a locsolást, A forgalmas helyeken ugyanis a szellőztetés lehetetlen, hacsak nem vállalják a dolgozók a friss levegővel együtt a sűrű porrétegek nyelését is. Kevés a szocialista szektor a salgótarjáni piacon. Valamelyik nap tárgyaltunk a jász- fényszarui termelőszövetkezettel. Csak helyet kémek a piacon és a stand felépítéséről, a város jobb áruellátásáról már ők gondoskodnának. De kevés a szakbolt is a városban. És ami van. az is a város középpontjában található. Jó lenne építeni a város külterületein is szakboltokat. gondolunk itt például zöldség- és gyümölcsboltokra. Szó volt az egyes állandó bizottságok legfontosabb feladatairól. Az egészségügyi állandó bizottság elengedhetetlen feladatának tartja az anyatejgyűjtő állomás munkájának jobb megszervezését. Az anyatej legalább annyira fontos a csecsemő számára és legalább annyira segít az élet megmentésében. mint a véradóállomásokon összegyűjtött életmentő vér. Az ipari állandó bizottság segítsen kivizsgálni a sütőipari vállalatnál meglevő érthetetlenül magas önköltség problémáját. Ez a vállalat egy percre sem állt le. mégis deficittel dolgozik. A hozzászólók ezeket a vázlatosan felvetett problémákat igen sokoldalúan, ésszerű, helyes javaslatokkal segítenek megoldani. Zeisler elvtárs például a népművelési állandó bizottság elnöke a racionalizált nők helyzetének könnyítésére tett javaslatot. A kézműipari vállalat kezdje meg a nyári ruhák készítését. Köztudomású, hogy a konfekció ipart érte az ellenforradalmi események következtében a legsúlyosabb veszteség. Nehezen fogja tudni ellátni az igényeket. Alkalmazzanak minél több bedolgozó nőt a helyi kézműipari vállalatnál. Sőt adjanak ki munkát a varráshoz értő asszonyoknak otthonra is — valószínű megoldódna a nyáriruha igények kielégítése helyi erővel. Még másik életerős javaslattal is hozzásegítette a tanácsot a jobb munkához Zeisler elvtárs. Egyik hiánycikk ma a gyökérkefe. Mi messzi földről, Mexikóból hozzuk be ezt a keresett cikket, holott a salgói hegyekben bőségesen van kitermelésre váró gyökér. Kellene egy feldolgozó vállalatot létesíteni, munkája egészen biztos rentábilis lenne. Ugyancsak a salgói hegyekben van egy nagy kincs, az erdei málna. Ezt pár évvel ezelőtt még likőrgyár dolgozta fel. Exportra is sokat vittünk az ízletes erdei gyümölcsből készített italból. Milyen jó lenne ezt is értékesíteni újra. Jövedelmével több jutna a városi beruházásokra, esetleg lakásépítésre. Elgondolkoztató és talán nem is megoldhatatlan ötlet ez is. Guttmanné arról beszélt, a város üzlethálózata szűkös. Ha a város főbb útvonalán ösz- szeszámolnánk a raktárak és irodák számát, sajnos nagyobb szám lenne ez az üzlethelyiségekénél. Épült például 170 ezer forintos beruházással a főutcán egy ostyasütő üzem. Nem jó, nem üzemeltető. A BAJOS GONDJAIRÓL két árusító üzlet számára jobban kellene. Például a Martfűi Cipőgyár ígéretet tett arra. hogy berendezne egy üzletet Salgótarjánban. Ezzel nyerne a város is. ő is. Lenne bőven jó és szép cipő nagy választékban. A baj ott van, hogy nincs helyiség, ahová telepíteni tudnánk a szaküzletet. És még van tengernyi hasonló probléma. Kevés a kötöttáru például, de fonal van bőségesen. Jó lenne beszerezni egy síkkötőgépet és ellátnák a várost kötöttáruval. Ezt csinálják a maszekok is, miért ne lehetne ebből a szocialista szektornak haszna? Az úgynevezett „nemzeti kommunizmusról" — Rövidítés — A szocialista világrendszer államainak testvéri egysége a nemzetközi élet egyik leghaladóbb tényezőjét képezi. Ez az egység megsokszorozza a szocialista országok politikai és gadasági hatalmát. Megkönnyíti a szocialista átalakulást és az alkotó munkát. Megszilárdítja a népek biztonságát és leleplezi az agresszív imperialista erők tevékenységét. Egyáltalán nem csodálatos, hogy az imperialisták a béke, a demokrácia és a szocializmus elleni harcukban minden erejükkel arra törekednek, hogy megbontsák a szocialista országok egységét, s egyik vagy másik országot kiszakítsák a baráti körből. A reakciós erők ily módon egyesével kívánnak leszámolni a szocialista országokkal és visszaállítani a burzsoá-földesúri rendszert. Az imperialisták ideológiai diverziójuk szervezése közben rájöttek arra, hogy nyílt pro- pangandával nem érhetnek el sikereket. Az idők jelének tekinthetjük. hogy a szocialista rendszer ellenségei mind gyakrabban kénytelenek álcázni magukat, s azt a látszatot kelteni, hogy ők „csupán kijavítani akarják a szocializmust’1. A burzsoá propaganda ideológiai harcában a „nemzeti kommunizmus” elméletére támaszkodik. Ezt az elméletet Qgyes jugoszláv személyiségek eS lengyel értelmiségi körök hangoztatják. Mit értünk „nemzeti kommunizmuson“? M indenekelőtt azt a propagandát. amely hirdeti, hogy minden ország kizárólag saját módján fejlődhet és egyoldalúan domborítja ki a szocialista fejlődés nemzeti sajátosságait. A „nemzeti kommunizmus’1 hívei azt hangsúlyozzák, hogy minden egyes szocialista országnak saját külön útján kell haladnia a szocializmus felé, vagyis eddig még járatlan úton, magányosan kell járnia. Ilymódon a nemzeti elkülönülés propagandájának leple alatt felhasználják a sovinizmust és a szűklátókörű nemzeti érzéseket a szocialista tábor egységének megbontására. A „nemzeti szocializmus“ hívei tagadják azokat a körös törvényszerűségeket, amelyek figyelembevételével a különböző országokban a szocializmust építik. Támadják a proletárdiktatúráról szóló marxilenini tanításokat és azt, hogy a szocialista államban a párt vezető szerepet játszik. Az éhhez hasonló, a marxizmus-le- ninizmustól távolálló és káros nézetek szöges ellentétben állnak a valósággal. Léteznek — s lehetetlen, hogy ne létezzenek — a szocialista forradalom és az új társadalmi rend közös jellemvonásai és törvényszerűségei, amelyek szocialista elveken épülnek fel. E közös jellemvonások és törvényszerűségeknek ad tudományos magyarázatot a marxilenini elmélet. A szocializmust csak a marxista-leninista párt vezette proletárdiktatúra megvalósításának, a munkás-paraszt, szövetség megszilárdításának útján építhetik fel. Mindamel- lett még szükséges, hogy megszüntessék a termelőeszközök kapitalista tulajdonát, létrehozzák a társadalmi tulajdc it. s megvédjék a szocialista forradalom vívmányait a külső és belső ellenség romboló munkájától. A Szovjetunió a világon elsőnek lépett a szocialista forradalom és a szocializmus építésének útjára. A szovjet tapasztalatok jelentősége mindenekelőtt abban rejlik, hogy kifejezi a forradalom és a szocializmus építésének törvény- ■szerűségeit. A Szovjetunió a kapitalizmusból a szocializmus felé vezető országútat mutatta meg a népi demokratikus országoknak. A szovjet tapasztalatoknak ez a része nemzetközi jelentőségre tarthat számot. ■■■■■■■■■■■■■■■■■a mxmmzm Wc A. II. RÉSZ A z idő azonban halad. A régi csörgés vekker fél 10-et mutat, amikor Feketével az élen jönnek haza nagy búsan, lelógó fejjel a szaniszlői bányászok. Mindenki megriad, hiszen erre még sosem volt példa, hogy ilyen hamar véget érjen a műszak. Hárman örülnek csak, s áldják eszüket Takács, Molnár és Fodor, mert ők el sem mentek. Fekete belép, s felesége, Júlia, megdöbbenve kérdezi. — Mi van veled János? — Muszáj volt eljönnünk a bányából. Kisterenyéről volt ott valami Gál nevezetű, Azt mondta: sztrájkolnak mindenütt, ne legyünk sztrájktörők, megfenyegetett fegyverrel. Nem volt mit termi, hazajöttünk. — S az a Gál, vagy minek hívják, nem gondol arra, mi lesz azokkal, akik fáznak és sötétben vannak? 1— Beszélhetsz te annak, Szégyellem magam, hogy ilyen emberek is vannak. — Miért, mit mondott? — El sem hinném, ha nem a saját két fülemmel hallottam volna. Azt mondta, dögöljön meg mindenki. A lig mondják el a férjek hazajövetelük okát, amikor a kis telepet újabb hír járja be. A hír elindítója most is, mint mindig Csicsókáné. — Hallotta, szomszédasz- szony? Már Pesten az oroszok a gyerekeket szedik össze, aztán viszik ki őket Szibériába. Tíz perc sem telik el, s a hír fenekestül felforgatta a kis telep lakóit. Ritka az a ház, ahol ne lenne, három-négy gyerek. Hát azért dolgoztak eddig, hogy gyerekeiknek jobb életük legyen és most már azokat sem kímélik. Molnár tudálékos embernek számít a telepen. Hírnevét a sok regény olvasásával alapozta meg. Most az ő szavai járnak házról-házra. Azt mondta Molnár, hogy a törökök is így csinálták, összeszedték a kis gyerekeket, elszakították őket szüleiktől és ezekből nevelték a janicsárokat. így hát már azt is tudják, hogy miért kell az oroszoknak a gyerek. Ha a fiúk janicsároknak kellenek, akkor meg a lányok biztosan háremhölgynek. Hiszen a törökök is így csinálták, toldódik a beszéd, mire a legutolsó házba ér. Takács né nagy riadtan ki is jelenti: — Meghalok, ha csak egy orosz is hozzámszól. A három sovány disznó már a konyhában hever. A spajzba nem merik betenni, s lehet, hogy inkább elássák az erdő- szélen. Mindenesetre még egyik családnál sem döntöttek efelől. * M intha a föld akarna elnyelni magába mindent, olyan dübörgést hallani Terenye felől. Minden szem az útra sze- geződik, mert valami lesz. Nem sokáig kell várakozni, amikor egymásután feltűnnek a hatalmas vöröscsillagos szovjet harckocsik. Ez okozta hát a nagy zajt, s most mennek Tar- jám-felé. Nem egy ajakról száll el a sóhaj. — Szegény tarjániaik, mi lesz velük. De nini. Az egyik vasszörnyeteg a telep előtt lévő nagy fűzfánál megáll. Sőt. mi több, hatalmas csöve Szaniszló felé irányul. Másodpercek alatt fut a kiáltás a telepen végig. „Csomagoljunk és gyerünk.” Majd a másik. „Hagyjunk itt mindent, szaladjunk, míg nem késő.“’ A futást csodák-csodája, senki nem kezdi meg. Egymásra várnak. Talán, ha Csicsókáné elindulna, mennének utána. Pedig ha látnák, mit csinál most Csicsókáné, nem tekintgetné- nek sárga háza felé annyian. A sublód mélyéről halássza elő rég eldugott olvasóját. Muszáj volt, hiszen az MNDSZ vezetője volt, de most már elmúlt. Már a kezében is van, letérdepel a szentkuti Mária elé, kezében a rózsafüzérreJ, s eszeveszetten hányja magára a keresztet. „Csak egyszer ments meg szűzanyám, soha többé nem hagylak el”, Odakint a nagy várakozás már talán lő percig tart és mégi mindig nem lőnek. Csicsókáné is abbahagyja a Máriával való beszélgetést és az ablakhoz lopakodik. Mivel látja, hogy semmi sem jön, szája ismét megerősödik s már a szomszédba kiabál. — Dugjatok el mindent, hiszen láthatjátok, előbb minden értékeset össze akarnak szedni. Tanácsadását még folytatná tovább, de uramisten mit kell neki látni. A szörnyeteg teteje felnyílik és három szovjet katona lép ki, akik a telep felé jönnek. Feketéné meg megy előttük kezében kenyérrel. »»ég jó, hogy közel volt a f” pad, mert különben a földre ült volna. Lélekjelenlétét azonban nem vesztette el, hiszen minderre a jelenetre csak a tekintély kedvéért volt szükség. S látja ám, hogy az orosz katona Feketénétől elveszi a kenyeret, s mutogat, magyaráz valamit értelmetlenül. No de ez aztán még az olyan asszonyt is felháborítja, mint Csicsókáné és nem rest kimondani a jelszót — oroszbarát. (Folytatása következik) A „nemzeti kommunizmus“ híveit az jellemzi, hogy a fenti nemzetközi jelentőségű szovjet tapasztalatot is tagadják. Pedig ez minden ország számára hasznos törvényszerűségeket tár fel. Termesze,es azonban, hogy minden egyes szocialista ország gazdagíthat-* ja is a szocializmus elméletéi nek és gyakorlatának kincsestárát. A szocialista világrendszer fejlődése lehetővé teszi, hogy figyelmesen tanulmányozzuk a tapasztalatokat, s ezeket a szocialista internacionalizmus elvén egymással kicseréljük. A nemzetközi munkásmozgalom új történelmi viszonyai és a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának eseményei mind-mind azt bizonyítják. hogy minden szocialista módon fejlődő ország történelmi múltját és sajátosságát tanulmányozni keil. A kommunista és munkáspártok kötelessége, hogy saját onszá. gaik viszonyait figyelembevé- ve, tovább fejlesszék a marxista-leninista elméletet. A feladat tehát az elmélet továbbfejlesztése. A „nemzeti kommunizmus" hívei ezzel szemben arra törekednek, hogy teljesen elszakadjanak a marxista-leninista tanításoktól, a világ munkásainak e hatalmas ideológiai fegyverétől. A „nemzeti kommunizmus” iga- zi célja, hogy a kommunista és munkáspártokat eszmeileg lefegyverezze. A szocialista országok népei a proletár-internacionalizmus elvei alapján vállvetve harcolnak a közös cél — a szocializmus és a kommunizmus megvalósításáért.