Nógrádi Népújság. 1957. március (2. évfolyam. 17-25. szám)

1957-03-13 / 20. szám

*

NÓGRÁDI Népújság

1957. március 13.

Rövid betekintés: megyénk asszonyainak ünnepi összejöveteléről

— Megemlékező beszéd az édesanyák sok szereteted kiérdemlő munkájáról —

KÖZÉPDUNANTULI

NAPLÓ

Tavasszal megkezdik a balatonpart fásítását

Még 1955-ben létesült Bala- fconfüreden egy erdészet, amely kizárólag a balatonpart szépítésére, fásítására hivatott. Eddig csaik tervezéssel foglalkoztak. Feltérképezték ez erdősítendő területeket, talajvizsgálatokat végezték.

Meghatározták, hogy az adott talajok összetétele milyen fa- íajták számára a legkedvezőbb, hogy az minél előbb meghonosodjon, lombosodjék.

Az idén tavasszal ez az erdészet megkezdi a tervek megvalósítását. Ennek során számtalan különféle cserjét, többfajta trópusi növényt fognak ültetni a Balaton partién (a somogyi oldalon is);

i *’'>■'

Uj úton

Klastrom a föld alatt

XIV. századbeli műemléket talállak Egerben

Eperben, a vár közelében fekvő Tavassy Antal utcában vízvezeték építése közben leletre bukkantak a munkásoki A csákányi v ágások nyomán korabeli bordaívek. középkori épülettöredéloek, emberi csontok kerültek napvilágra. Az Egri Dobó István Múzeum muzeológusai és a helyi műemlékvédő bizottság tagjai a tatáit leletekből megállapították, hogy egy 14. századbeli klastrom maradványait találták meg. A múzeológusok irányításával a feltárást tovább folytatják, mivel még több értékes leletre számítanak. A feltárás során talált eszközöket a Dobó István Múzeumiban helyezik majd el.

r

tsiakmagyarorsiág

Nem lehet az ellenséggel kesztyűs kézzel bánni!

Hetek óta figyelemmel kísérik Ózd becsületes dolgozói

'<in»inuiniii«iii!iiniiiiiuiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiii!!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiii!iiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiHiiii!iiii!!ini!iiiiii!iiiini!iiitiniiifiii'

a megyei bíróság munkáját, ahol az ózdi ellenforradalmár gyilkosok ügyét tárgyalták. Csütörtökön végre napvilágot látott az ítélet, amely nagy felháborodást váltott ki Ózd becsületes dolgozóiból. Ezt bizonyítja az is, hogy csütörtökön egész nap az üzemben dolgozó kommunisták és pár- tonkívüliek kézről kézre adták egymásnak az intéző bizottság kilincsét és elmondták az üzem dolgozóinak véleményét, azt, hogy nem értenek egyet a megyei bíróság ítéletével. A napokban taggyűléseket is tartottak az alapszervezetekben; Mindenhonnan tiltakozó jelentéseket küldtek az intézőbizottságra, hogy továbbítsa az illetékes szerv felé. Különösen harcos taggyűlés volt a nagy- olvasztóban és a hivatalházban, ahol a gyilkosok szigorú megbüntetését követelték; Pénteken a város és az üzem mintegy 60 alapszervezetének titkárai tartottak értekezletet, ahol a szervezési és politikai kérdések mellett a megyei bíróság döntését is megvitatták.

Horváth Lajos elvtárs a városi tanács kommunistáinak és dolgozóinak véleményét tolmácsolta: nagyon enyhének tartják a gyilkosokra kiszabott büntetésit. Egyszerű, gazdasági jellegű lopás, szaibotá- lás stb. bűncselekményekért is keményebb büntetéseket szabnak ki; Ezekkel az ellenforradalmárokkal pedig kesztyűs kézzel bánnak, pedig ártatlan embereket gyilkoltak meg. Nem tartjuk helyesnek azt sem, hogy a három kommunista mértír özvegyének 6—700 forint nyugdíjat állapítottak meg, az októberi ellenforradalmi események előtt viszont 20 000 forintokat kaptak egyesek, akiket annakidején rehabilitáltak; A kettő nincs arányban. Legjobban a főbűnös, Török István ellenforradalmárral szemben hozott döntés ellen tiltakoztak. Török, mint értelmi szerző, a legsúlyosabb büntetést érdemli. Az alapszervi titkárok és az üzemiben dolgozó kommunisták, pártom- kívüli munkásók véleménye alapján követeljük, hogy orvosszakértők vizsgiálják felül Török állítólagos elmezavarodottságát. A tiltakozó véleményeket az intéző bizottság összegyűjti és továbbítja a kormány, a párt és az Igazságügyi Minisztérium felé,

Hirdessen

a

Nitäßfljfouisäq -ba" 5

SOMOGY ORSZÁG

Súlyos börtönbüntetés a balatonszabadi gyermekgyilkos ügyében

A Kaposvári Megyei Bíróság büntető tanácsa Siófokon kétnapos tárgyalás után, február 28-án, a délutáni órákban hozott ítéletet az annakidején nagy érdeklődést kiváltó tragikus balatonszabadi ügyben.

Tavaly nyáron, 1956. június 9-én délelőtt Tóth Zoltánné balatonszabadi általános iskolai tanítónő Kiss Zsuzsanna és Lukács Ágnes nevű diáklányokat a lakására küldte azzal, hogy takarítsanak ki. A két gyermek az utasítás nyomán be is akart menni a lakásba. Az ajtót azonban nem tudták kinyitni. A kislány benyúlt a kilincs alatti betört kis ablakrészen és megfogta az áramdrótot, amelyet különben Tóth Zoltánné férje, aki villanyszerelő foglalkozású, a zárba vezetett. Az elektromos áram Kiss Zsuzsannát agyonütötte. A nyomozás során kiderült, hogy Tóth Zoltán megcsapolta a házba áramot vivő vezetéket és az udvari mellékhelyiségekbe, valamint a konyhaajtó zárjába, az udvaron a gyümölcsfák közé áramot vezetett, hogy a tolvajoktól megvédje ingóságait.

A gondatlan tanítónő megfeledkezett arról, hogy aki nem ismerős a lakásban, könnyen szerencsétlenség áldozata lehet, s így történt meg a tragikus haláleset.

A kétnapos tárgyalás nagy érdeklődés mellett folyt le. Széleskörű bizonyító eljárás után vonult csak vissza a bíróság az ítélet meghozatalára. Harminc tanút, három villamossági szakértőt, elmeszakértőt, villamossági orvosszakértőt is kihallgattak a bizonyító eljárás során- Az elmeszakértő véleménye alapján a vádlott Tóth Zoltánban régebbi betegsége következtében nagyfokú félelemérzet lépett fel, s ez okozta azt, hogy a tolvajoktól különleges rendszabályokkal akarta megvédeni tulajdonát.

A Kaposvári Megyei Bíróság büntető tanácsa bűnösnek mondta ki Tóth Zoltánt szándékos emberölés bűntettében, s ezért négy év és hat hónapi börtönbüntetésre ítélte a mellékbüntetéseken kívül. Tóth Zoltánnét gondatlanságból származó emberölés bűntettében mondta ki bűnösnek és ezért egy évi felfüggesztett börtönbüntetésire ítélte.

I. RÍSZ

A

pirkadó hajnal a kora decemberi napon a kis Sza- niszló bányatelepet sem kerülte el. Most is, mint mindennap beköszöntött az eldugott kis völgybe. Ma azonban úgy látszik a hajnali fény nem jelentette az ébredést, a kis bányatelepen. Aludt minden, csak a csípős szél fújta a havas galy- lyakat.

A mindig mozgó, rokkant kapus most otthon van, nem kéri a menetjegyeket. Nincs most rá szükség, hisz nem járnak a vonatok. Néma minden. nem hallani a vonat éles füttyét. Nem sok dolga akad most a bakternek sem, ritkán mozog a sorompó. De azért ma is felébredt a szokott időben. Bizakodva vár, hátha jön a vonat, de hiába.

A kis villamos sem megy csilingelve. Nem viszi az éjjeles műszak felváltóit a föld mélyére;

Ez a nagy csend fogta most közre Szaniszló bányatelepet. Mintha a telep is megbénult volna. Nem indulnak a szanisz- Wd bányászok munkába. Azt mondják nem kell a szén. De hát ki hallott már ilyet?

Á nap ma nem hajnalban kezdődik, mint máskor, hanem csak fél 7 felé, akkor már egész megvirradt. De ugyan ki is merne előbb kimerészkedni a völgyben csendesen húzódó kis házakból. Sok most a fegyveres, sosem lehet tudni, mi történik. így aztán nem csoda, ha 7 öra is elmúlik, amikor Fekete vezetésével kis csoport verődik össze Szaniszlóról és a szomszédos Zagyva falucskából. Villamos nem jár, gyalog indulnak hát a közeid Ferenc lejtősbe, mert ha már szenet nem is termelnek, de szivaty- tyúznd és fenntartani azért mégis csak kell valakinek,

A nagyóra mutatója már fél 8 felé jár. Fodoréinál már mindenki ébren van. Sőt mi több, már ott van Fodoréknál Molnár és Takács. Ók ma nem mentek munkába, de azért a reggelit ők is megérdemlik.

Fél 7-től csavarják a szegény népszupert. Nem jár most újság, hát valahogyan csak kell tájékozódni. Most csend van. csak a rádió szól.

— Itt a Szabad Európa hangja. Híreket mondunk.

— Vedd halkabbra, Fodor, még meghallják Kissék, annak pedig, tudod, nem lesz jó vége;

— Ugyan, hagyd az okoskodásod. Itt van már a mi időnk, nem a kommunisták uralkodnak többé.

— Jó-jó, de sosem lehet tudni — jegyzi meg aggodalmasan Molnár.

— Hej. dehogynem. Idefigyeljetek. Emlékeztek még, amikor mindhármunkat kizártak a pártból? Pedig csak egy bűnünk volt, hogy nem aláz- kodtunk meg előttük.

— Hagyd, Pista, az régen volt. Most majd mi vágjuk ki őket;

C nem telt el 5 perc, el‘•J készült a lista Fekete János, Szabó Imre, Törjék Gyula és így sorakoztak egymás után a nevek, a halálraítéltek.

— Szóval este az erdőszélen, János.

Sokszor megtelt már érdeklődő, ünneplő emberekkel a megyei tanács kultúrterme, de ritkán fordul elő, hogy jóformán csak nőkből álljon az ünneplők gyülekezete. Március 8-án, a nemzetközi nőnapon pedig így történt. Megyénk üzemeiben, bányatelepen mindenütt rendeztek kis ünnepélyeket, teaesteket. Ennek ellenére, nemcsak a város központjából jöttek el a nők erre az ünnepségre, hanem a város távoli részeiből is. Baglyasaljáról például mintegy 50 asszony jött el.

Vágvölgyi Annát, a nőmozgalom harcos aktivistáját sok nő ismeri, hallgatnak a szavára, véleményére. Most is figyelmesen hallgatták, amikor a nők, az édesanyák nehéz, sok gondot, fáradságot igénylő, de sok-sok szere tetet kiérdemlő munkájáról beszélt.

„Mai ünnepünk szerényebb a szokottnál. Még csak most kezdenek behegedni azok a sebek, amelyek nem régen egész nemzetünknek okoztak nagy fájdalmat. Még nagyon sok édesanyának, szerető feleségnek sajog a szíve, sok szülőnek és testvérnek pereg a könnye azokért a hozzátartozókért akik akkor hagyták el szülőhazájukat, a családi otthon melegét, amikor a legnagyobb szükség lett volna reá- juk.

Nagy csapás érte országunkat. Még vannak, akik nem látják világosan, miért volt mindez. Vajon tényleg olyan súlyos hibákat követtünk el a szocializmus építése során, hogy a munkásokat, munkás- nőket, az értelmiségi dolgozókat, az ifjúságot kiábrándítottuk a szocializmus eszméjéből? Erre egyértelműen nemmel kell felelni. Tagad- hatatlan, hogy voltak nagy hibák, de azokat ki lehetett volna javítani az úgynevezett „békés" felvonulás nélkül is’’ — mondotta többek között.

Ezután megújhódó nőmozgalmunk legfontosabb célkitűzéseiről beszélt, .. őrizze a családi tűzhely melegét, nyugalmát, boldogságát. E téren a múltban komoly mulasztásaink voltaik. A mindennapi feladatok sodrában többször hagytuk legutoljára a család gondját- baját. Sok szülőnek, édesanyának nem volt ideje, türelme beszélgetni a gyermekével, vagy éppen válaszolni kérdéseire. Gyakran előfordult, hogy a szülő nem ismerte eléggé a gyermeke gondjait, gondolatait’’ — mondotta;

„Azok a lelketlen kalando— Úgy van. csak addig nehogy. eljárjon a pofátok!

*

— Hallod-e, Maris, jönnek az oroszok, elvisznek mindent, amit csak találnak. Amondó vagyok, vágjuk le a disznót, még nem késő.

— Korai lesz még — szabó- dik Maris —, hisz’ még hizlalni kellene legalább január végéig.

— Hányszor mondjam még, hogy nincs idő a várakozásra. Levágjuk és kész. Ki tudja, mi lesz. Legalább ennivalónk lesz.

rok, akik kiskorú gyermekéknek is fegyvert adtaik a kezébe, s később elhitették velük, hogy menekülniök kell saját hazájukból, -most sem nyugszanak. Most már nem támadhatnak nyíltan a népi hatalom ellen, most az iskola területén igyekeznek annyi kárt okozni, amennyit csak tudnak. Hiszékenységüket kihasználva, véres kalandokba igyekeznek kergetni az ártatlan gyermekeket. A szülők egy részénék bizonytalansága, különböző, egymással ellentétes állásfoglalása is lehetővé teszi, hogy lelkiismeretlen uszítok olyan kérdésekben szítsanak ellentétet a gyermekek között, amelyeket meg sém értenek, de amelyeknek alattomos mérge feldúlja nyugalmukat, aláássa az iskola eredményes munkáját.

A nőmozgalom segíteni fogja az anyákat abban, hogy tisztán lássák ezt a gyermeküket fenyegető veszedelmet és megakadályozzák, hogy egyesek sötét céljaik érdekében eszközül használják fel gyermekeiket.

A• nőmozgalom pedagógiai előadásokkal, tanácsadással, vitákkal is segíteni kíván aszKÉT VA

— Mondja csak, Feketéné, mért ment az ura dolgozni? Talán unta magát otthon?

— Szégyellheti magát, mondhatom. Arra nem gondol, hogy sokan várják a szenet.

— Ez engem nem érdekel. Én csak annyit mondok, vigyázzon nagyon a drágaíátos férjével együtt. Tudjuk, ki volt. nem hiába kapott 6 ezer forintos hűségjutalmat.

Közben megtelt a vödör és Feketéné küszködve a sírással, siet haza.

★

szonyainknak a gyermeknevelésben. Hiszen a nevelés döntően a család feladata. A otthon szelleme egész életre kitörölhetetlen hatást gyakorol a fiatal lélek fejlődésére. Az édesanyák, az asszonyok a család összetartói, az ő köte- lességük, legszentebb hivatá- suk, hogy családjukat és hazájukat szerető, más népeket megbecsülő, hivatásukra jól felkészülő gyermekeket neveljenek.”

Elmondta azt is, hogy mr* lyen sokat jelent a nők nemzetközi összefogása, különösen a nehéz napokban, hogy az elmúlt hónapok súlyos eseményei után, elsősorban a szocialista országok asszonyai álltak azonnal mellénk, de á nyugati országokban is vannak együttérző, jó barátaink;

Az ünnepi beszéd után úttörők küldöttsége köszöntötte az ünnepség részvevőit. Majd az MSZMP megyei szervezetei nevében Jakab elvtárs köszöntötte megyénk asszonyait, leányait. Végül átadták a ludány- 'halászi szociális otthon gondozottjainak a külföldi nőtanácsok ajándékát.

Az ünnepség színvonalas kultúrműsorral ért véget;-------------L

LOMÁS

azt hiszed te, hogy ezekben az istentelenekben volt kímélet; Hisz még a templomokat sem kímélik. Mi volt ehhez 1945, gyerekjáték, de most Isten keze lesújtott a hitetlenekre.

Nem csoda, ha ilyen beszéd után Torjákné szeméből elered a könny s fuldokolva tör elő belőle a panasz.

— Szegény Rózsi. Hej. hányszor elmondtam neki, ne menj te ahhoz a kommunistához Pestre.;: meghalt szegény:: j nem hallgatott rám.

És mintha ez lett volna a jeladás, egyszerre megerednek a könnyek és siratják a rokont, az ismerőst. Még jó, hogy Kissnéhez odajött 6 éves kislánya. — Anyuci, gyere, mert forr a leves. Mert ha nem mennek el, a kis kemencét elmosta volna a sok asszony patakzó könnye. Sírni, azért még sírnak, de már csendesebben; hiszen nem látja őket Csicsó- káné. Jaj, napocska, kár volt neked “sugaraddal idecsődíteni az asszonyokat. Most aztán száríthatod a könnyeket;

(Folytatása következik)

S végül is a családfő szava döntötte el a hízó sorsát. De ugyanez történt Takácséknál és Molnáréknál is. Talán fél óra sem telt el, amikor Szaniszló bányatelep csendjét három sovány disznó sivalkodása törte meg.

■k

A telepen csak egy kút vám, s akarva-akaratlanul is találkoznak a haragosok, a „forradalmárok”. Mert hát azért viz az csak kell. Bár Feketéné már egy félórája vár, hogy ne találkozzon a kútnál Takácsékkal, de nem győzi tovább. Fogja a vödröt és elindul a kúthoz;

i^lőbújik a nap is, félve a

Jh szaniszlói asszonyok éles nyelvétől. 9 óra lehet, de már mindenki talpon van. A gyülekező hely, most is mint mindig, a kemencénél van.- Az idők itt nem sokat változtattak, mert a hangadó most is Csicsókáné, a telep tekintélye.

— Bizony, bizony olvastam a bibliában, hogy háború lesz még a földön, de akkor kő kövön nem marad.

S a többi asszony egyre csak bólogat. Csicsókáné meg még hangosabban magyaráz.

— Mert hát nézzétek csak, mi lett Pestből. Csupa rom, teljesen porrá lőtték az oroszok.

— Mondja már, Juli néni — szól közbe a fiatal Torjai; né —, Kelenföldön is mindent összelőttek?

— Ejnye lányom. Nem hiába, hogy fiatal vagy még. Hát

Fiatalok a főhősei ennek az új magyar filmnek; Fiatalok, akiket a családi környezet, a bűnözés, az erkölcstelenség fertőjébe kerget. Rendőrségi vallomáson derül ki, hogyan kerültek össze valóságos kis bűnöző bandává ezek az egyébként becsületes fiatalok.

A film főszerepeit Töröcsik Mari, Krencsey Mariann, és Csőgör Tibor alakítja.