Nógrádi Népújság. 1957. március (2. évfolyam. 17-25. szám)
1957-03-13 / 20. szám
1957. március 13. NÓGRÁDI Népújság Néhány szó a szécsényi községi tanács munkájáról Csak egy napot töltöttem Szécsónyben. A községi tanács munkáját tanulmányoztam. Ez a rövid idő is elég volt aihihoz, hogy lássam: milyen nagy hatalom a tanács. Rádöbbentett: roppant felelősség a közösség ügyeivel foglalkozni. Beszélgettem az elnökhelyettessel s így alkalmam volt látni: hány é9 hány ügy intézése függ a tanácstól, a vezetők józanságától, alapos ihely- zetismeretüktől. Nemcsak elvi meggondolásból, de egyszerűen a feladatok jó elvégzése is szükségszerűen megkövetel a fizetett, a függetlenített apparátus mellett egy olyan testületet, amelyben az emberek kollektív bölcsességét gyűjtik össze, hogy a tanács elvégezhesse és köz- megelégedésre végezhesse el sokirányú feladatait. A dolgos és felelős embereknek ezt az okos gyülekezetét hívjuk mi köznapian tanácsülésnek. Viszonyaink között renkívü1 nagy a tanácsülések szerepe. Nem egyszerűen azért, mert a dolgozók itt gyakorolhatják a demokráciát. Ezért is.,: A helyi politikát alakítják, munkálják ki itt, azok a dolgozók bizalmából odakerült vezetők, akik a feladatokat is maguk közösen oldják meg. Nem mondhatni, hogy Szé- csényben minden olyan jói megy, ezen a fronton, ahogv elképzeljük Vannak még — mint mondani szokták — problémák, de igenis vannak jó tapasztalatok is, amelyek igazolják, hogy életrevaló intézmény a tanácsülés. Csak két példát ennek illusztrálására. A múlt esztendőben a község jól, időben teljesítette az állammal szembeni kötelességét. Többezer forint jutalmat kaptak ezért. A végreha j főbizottság községfejlesztésre akarta felhasználni az összeget. A tanácsülésen másképp látták a (helyzetet, ügy vélekedtek dolgozok, hogy okosabban is fel lehet használni, éspedig f állattartó gazdák mindegyiké- érintő módon — a közlegelő termőképességének fokozásával. A végrehajtó bizottságéi fogadta és meg is valósította a tanácsülés javaslatát. Egy másik példa: tavaly aratás után, hordásikor jöttek mondhatjuk tehát, hogy népszerűtlen ember. Mé égis mást akarnak he lyette. Szedlák elvtárs majd 'hatvan éves már. Nyugdíjazták is — csak ideiglenesen látja el az elnöki teendőket. Nem az ő védelmében hát, de feltétlen szólni kell a „paraszt- vezető“ követeléséről. Mintha korábban is hallottunk volna hasonló követelésről. Akkoriban nyersebben fogalmaztak meg a „kérdéseket": ki a piroskönyveseket, ki a kommunistákat a vezetésből! Bizonyos elemek most is így akarnak zavart- kelteni, így akarnák hangulatot kelteni egjes kommunista funkcionáriusok ellen. Tény, hogy az ilyen mesterkedések még mindig sok becsületes, jószándékú embert is megtévesztenek. Sajnálatos, hogy a szécsényi tanácstagok is felültek ennek a követelésnek. Egyesek másról is beszélnek az elnökhelyettessel kapcsolatban. Azt suttogják róla, hogy túl szigorú volt. „Ezért kell nekünk parasztvezető’“. Való igaz, hogy Szedlák elvtárs, mint olyan ember, aki az államhatalmat képviseli, szigorúan megkövetelte az állammal szembeni paraszti kötelezettségek teljesítését, de törvénytelenségekre nem ragadta magát. A fenti követelés ebben a vonatkozásban tehát „szabadság“ követelés, a „liberalizálódás“ kiterjesztését célozza — végsősoron nvil- vánvalóan anarchiához vezet. A szécsényi tanácstagság nagyobbik fele gazdálkodó ember. Nem kell tehát attól tartani hogy saját érdekeik ellen hoznak döntéseket csak azért, mert nem parasztember áll a tanács élén. A község lakosait joggal bántja, hogy a bizalmukkal megtisztelt tanácstagok nem végzik el vállalt feladataikat. A tanácsintézmények újfajta demokratizmusa abban is megmutatkozik, hogy a megválasztott tagok végzett munkájukról beszámolni tartoznak választóiknak. Mit tudnak az elmúlt két hónapban végzett munkájukról szólni a szécsényi tanácstagok? Pedig ezt bizonyosan megkérdezik tőlük. n£ agy dolog vezetőnek lenni. A tanácstag, ha nem is olyan színvonalon, mint egy miniszter, de vezető, felelős vezető. A vezetéshez elengedhetetlen a felelősség. A szécsényi választók bizonyosan azért választották meg képviselőiket, mert bíznak bennük, mert érdemesek a bizalomra. Csalódniok kell elképzelésükben? Túrái Lajos A kételkedők megnyugtatására Szécsényi probléma Váratlan örömhír érte a szé- csényieket, hírül jött, hogy vöröskeresztes adományok érkeznek. Az öröm csírái mellett azonnal gyökerezni kezdett a gyom, az üröm is. Rosszindulatú emberek hí- resztelni kezdték, hogy abból ugyan szegényember nem fog részesülni. Elosztják azt majd a párttagok és a tűzhöz közel levők. Ezeknek az embereknek káros megjegyzései bizony nagyon rossz hatást váltanak ki mindenkiben. A szegény rászorulóban, az elosztó bizottság tagjaiban egyaránt. Megnyugtatásul közlöm, hogy a vöröskeresztes adomány még nem érkezett meg, a bizottság még csak a jogosultakat írja össze. A bizottság összetétele: dr. Pál Endre, Égi Mária, dr. Puy József, dr. Kovács István, Zilahi Sándomé, Lukács Erzsébet, özv. Duciok Jánosné, Molnár Mihály. Ezek a nevek biztosítékul szolgálnak arra nézve, hogy arra nem rászoruló nem fog részesülni az adományból. Ezzel kapcsolatban Égi Mária megjegyezte: Tudjuk, hogy igen hálátlan a mi szerepünk. Tudjuk, hogy támadó nélkül ilyen munkát elvégezni nem lehet. Egy a fontos, hogy lelkiismeretünk tiszta legyen. Igen, ez a fontos és akkor nem csalatkoznak a várakozásban, Oláh Lászlóik, Laug- mairék és a többi annyira rászorult család sem. Kívánjuk, hogy a bizottság továbbra is ilyen lelkiismeretességgel dolgozzon, a szóbeszéd pedig ne zavarja EMLEKEZES 1848-ra IRANYESZMEK Irta : Vasvári Pál j nemzet újjáteremtésén sikeresen ZL csak azok működhetnék, akik képzeletük elé tudják villantani egy boldog állam eszményét. Ki ezt tenni nem képes, annak törekvése legfölebb is egyes változásokat idéz elő, de kitűzött irányban a nemzet fejlesztését eszközölni képes nem leend. Ezeknek mondják enyelgős gúnnyal az északamerikaiak, hogy: „hiába foltozgatják ezt a vén Európát...“ De aki előtt egy boldog állam valódi példányképe ragyog, az lassú léptekkel, apró törekvésekkel is folytonosan az egyenes végezel felé irányzandja a nemzet fejlesztését. Azonban ha a hon vezérei illy eszménnyel nem bírnak: akkor vak vezetendi a vakot, s „mindketten gödörbe fognak dőlni.“ így téved el a nemzet, ha a vezérek nem tudnak elébe valódi, biztos irányt tűzni. NÉ re a vak ösztön, ne a pillanatnyi föl- hevülés, hanem a nemzetczél valódi eszménye lelkesítse a nemzet vezéreit, s akkor a népet nem fogják új meg új veszélyekbe süllyeszteni. A szobrász előtt egy tökéletes ideálnak kell lebegni, ha a vésüje alá vett márványdarabot eltorzítani nem akarja. Ha az egész eszményt egy ötlettel nem képes felfogni, hiába eszSközlendi ügyesen az egyes tagak kimetszését. Az egészben teljes öszhangzat nem leend. A kéz, melyet vés, legszebb lehet önmagában véve: de nem leszen jól alkalmazva az egészhez. Ilyen azon államférfiú, ki a nemzetfejlesztés művében részt vesz, s a töké- lyes államról semmi tiszta fogalommal nem bír. Ez legtöbbször egy feltett rögeszméhez tapad, s ennek létesítésével akarja elérni a nemzetczélt. S végre azon veszi észre, midőn egész törekvése füstbe megy, s éppen ellenkező eredmény merül fel tényétből, mint minőt óhajtott. Telvék a történetírás lapjai illy államférfiakkal. Ezek vagy nem ismerték a nemzet végczélját, vagy szándékosan nem akarták azt megközelíteni. i zonban a sorsbosszú legtöbbnyire zx utolérte őket, mert a természet ellen üténék pártot, midőn a nemzetnek szabad kifejlődését gátolják. Azért következtek tényeikből épen ellenkező eredmények mint minőket ők óhajtának. Elő gépekül vezetik Európa népeit a kereszthadaikba, s ezek épen itt kezdenek felvilágosulni, hogy többé gépek ne legyenek, Életképek, 1848. február 13. Petőfi és a forradalmi mozgalmak 4 költő évekig éjjel-nappal várja a for- zx radalmat. „Érzem előre — mondja barátainak — mint kutya a földrengést.“ Az év elején, mely a várva-várt fordulatot végre meghozza, hosszú és békés időre szóló terveket készít. Ebbe a munkás nyugalomba vág be o forradalom. A versek hangja egyszeriben a torony tetején irányt váltó szélkakasé. Január 6-án Messinában kitör a felkelés, 12-én már Palermóban van, 27-én Nápolyban. Aztán mint a meggyújtott kanóc végigszalad a félszigeten, s északnyugatra Paris, Lisszabon felé jó kitérőt végezve megindul keletre, útjában úgy veti szét a zsarnokság, a hűbéri rendszer rég aláaknázott fellegvárait, hogy a költő belepirul a gyönyörbe. A dinasztia meleg palástja alá húzódott főnemesség pedig a rémületbe. Mi lesz, ha az olasz példa a többi gyarmati-hűbéri sorba nyomott népnél is visszhangra talál? (Illyés Gyula). E napokról így ir Petőfi naplójában: „Nem okoskodás után, de azon prófétai ihlettől — vagy ha úgy tetszik, nevezzük állati ösztönnek — mely a költőben van, világosan láttam, hogy Európa naponként közeledik egy nagyszerű, erőszakos megráz- kódáshoz... Egyszerre leszakadt az ég a földre, jelenné lett a jövendő ..-.A forradalom kitört Olaszországban!’’ Ennek az élménynek költői visszhangja az Olaszország című vers: Olaszország Megunták végre a földöncsúszást, Egymásután mind talpon termének, A sóhajokból égiháború Lett, s lánc helyett most kardok csörgenek, S halvány narancs helyett a déli fák Piros vérrózsákkal lesznek tele — A te dicső szent katonáid ők, Segítsd őket, szabadság istene! Nos, elhízott hatalmas zsarnokok, Orcáitokrul a vér hova lett? Orcátok oly kfsértetfejér, Mikéntha látnátok kisértetet; Azt láttatok, valóban, megjelent Előttetek Brutuscak szelleme - A te dicső szent katonáid ők, Segítsd őket. szabadság istene! Aludt Brutus, de már fölébrede, S a táborokban lelkesítve jár, Mondván: „ez a föld, honnan elfutott Tarquln, s amelyre halva hullt Cézár; Előttünk meghajolt az őriás, S ti a törpéknek meghajoltok-e” — A te dicső szent katonáid ők. Segítsd őket. szabadság istene! Eljő, eljő az a nagy szép idő, Amely felé reményűn szállanak, Mint ősszel a derültebb ég alá, Hosszú sorban a vándormadarak; A zsarnokság ki rog pusztulni, és Megint virító lesz a föld színe — A te dicső szent katonáid ők. Segítsd őket, szabadság Istene! Pest, 1848. január. Brutus — a köztársaságot védő és féltő római politikus. Tarquin — a régi Róma zsarnok uralkodója. meg nemes munkájukat; rá a fehérhegyi határban gaz- TTfTTTTTTTTTTTyTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTVTyTTTTTTTTTTTTTTTTTT?TTTTTTTTTTyyTTTTTTTT,TTTTTTfTlrTTTTTTTTTTTTyTyTTTTTTyTyTTTTTTTyTyTTTTTTyTTTTTTTTTTTTTTyTTTTTTTTt) dalkodok: a földutak olyan ► hordani gabonájukat. A ÉRDEMES RÓLA BESZÉLNI nácstagok a panaszt nyomba ► közölték a végrehajtó bízott-fc Sággal. Már a következő na-► pen megkezdték az utak javí- £ ► jyjegyénk bányaüzemeinél a munkáshatalom megdöntésé- biztonsága felett. Ezen tűimé- nyási üzemegységeknél meg- kai szemben és nem látják szetását. Ezek a példák nemcsak a ► 1V1 munkástanácsokat 1956. mutatják, hanem* október 27-én hozták létre. Ez beszélnek ►az időszak volt az, amikor az Munkástanács-választás a bányaüzemekben nem „területet" azt is, (hogy x «o*«» hiába a tanácsülésen. Megvan ►“ a foganatja javaslataiknak. Eellenforradá om _, . ,. E ezt az új demokratikus szervet r ek SiIMnÄS nács munkájáról, melyeket £az ellenforradalom ira y jóakarattal sem minősíthetünk £ vezetni. A munkástanácsok va- biztatónák és még kevésbé f lasztása nem a legszerencsé- egészségesniek. Az ugyanis a E sebb időben történt. Több helyzet, hogy a decembervégi Eüzemnél ekkor már az ellen- osszejoveteluk óta háromszorit. ,olm. „«ték a han- sikertelen kísérlet után S0míforra?a. mi 'T T * fjlw tudtak határozatképes ülést E különböző oye e megszervezni. „Nem jönnek ► állítottak fel az akkori kor- össze a tagok’“, „még lasszó- E mánnyal szemben, val sem megy“, „nincs értei-► Ezek az ellenforradalmi me az egésznek" — így és eh- £erők a munkástanácsok válaszhoz hasonló véleményekkel ta- ► tását is rossz irányba vitték, lálkozhatunk a községben. £ Olyan egyéneket választattak Az őszintébb és szókiman-E meg a munkástanácsokba, dóbb emberek azonban más- E akiknek nem volt szívügyük a ról beszélnek. Azt mondják, E munkáshatalom megtartása és hogy „parasztvezetőt’“ akarunk E annak erősítése, hanem ennek a tanács élén látni. Olyan E ellenkező je volt a fő céljuk, nagy dolog ez a követelés, E Akik úgy látták, hogy elsősor- hogy megéri a kére® nemtelje- ► ban meg kell szüntetni az üze- sítése a tanácsülések tétlen- ► mekben a pártszervezetet, a ségre kárhoztatását?! A falusi ► szakszervezetet és elkergetni a tanácselnökök javarészt pa- £ gazdasági vezetés éléről a rasztemberek. Miért lenne a ►munkásigazgatókat, általában kérés teljesítésének különös ►véve a munkóskádereket. akadálya Szécsónyben? ► olyan emberek kerültek be a Való igaz, hogy Szedlák La- ► munkástanácsba, mint Nagy- Jos, a mostani elnökhelyettes E bátonyban Csedő Antal, Szabó nem paraszt ember. Majd E Ervin. Bogyai Vilmos, Bede harminc évet az iparban dől-►József, vagy Ménkesen Katona gozott le, de nem mondhat ják E László, akik szerettek a zava- még haragosai sem, hogy nem ► rosban halászni és a beesőiéért a vezetéshez. Ha szó esik ► tes dolgozókat is megtéveszte- róla a községben, megbeesü- ► ni a saját maguk által kitűzött léssel beszélnek róla, nem ► cél végrehajtása érdekében, a re. A munkástanácsok létrehozása ebben az időben már nem volt új gondolat. A Központi Vezetőség 1956 júliusi ülése ezt a gondolatot már felvetette, sőt a Szakszervezetek Országos Tanácsa is konkrét tervezetet dolgozott ki a munkástanácsok létrehozására. Sajnos ez a tervezet nem békés időkben valósult meg, hanem éppen az ellenforradalom időszaka alatt és létrehozásuk nélkülözte a párt, a szakszervezet irányítását és ellenőrzését. Ezért kerülhettek be ellenforradalmi személyek a munkástanácsokba. Mivel az ideiglenesen megválasztott munkástanácsok nélkülözték a párt- és a szak- szervezet irányítását azt mondhatnánk, hogy a munkástanácsok nem a törvényesen biztosított jogkörökön belül működtek, hanem abból kilengve, illetve azt mellőzve, a tagjai sa- játmagukat helyezték el különböző vezető állásokba és e vezető állásokból szervezték az ellenforradalmat, a sztrájkokat bányaüzemeinknél. Nem engedték be az üzemekbe a becsületes dolgozókat, akik úgy látták, hogy termelés nélkül nem lehet szocializmust építeni, nem lehet a dolgozók államát szilárdítani. Fő feladatuknak azt tekintették az elmúlt hónapokban, hogy meg kell semmisíteni a karhatalmat, amely őrködik a dolgozó nép nőleg provokációs kísérleteket tettek, amit bizonyít a december 8-i esemény is. V égeredményben az ideiglenes munkástanácsok elvesztették hitelüket elsősorban a becsületes dolgozók előtt, de nem utolsósorban a párt- és szakszervezetek, a gazdasági vezetők előtt is. Annak ellenére, hogy az ideiglenes munkástanácsok és az azokban dolgozó ellenforradalmi személyek, ha el is veszítették a bizalmat, pártunk, kormányunk és a szakszervezet is úgy látja, hogy szükség van munkástanácsokra üzemeinkben, mert ez egyik alapja annak, hogy szélesebb körben kibontakozzon az üzemi demokratizmus, hogy a munkásoknak ténylegesen beleszólási jegük legyen az üzem vezetésébe. Ezért a munkás-paraszt kormány úgy rendelkezett, hogy minden üzemben, amikor a rend helyreáll, a dolgozók túlnyomó többsége benn van az üzemben, végleges munkástanácsot kell választani, ellenforradalmárok nélkül. párt- és szakszervezetek erősödésével meg is indult az üzemekben a munkás- tanácsok végleges választásának előkészítése. Több üzemünknél már sikerült is munkástanácsokat választani. Ilyenek például a nagybétonyi, a tiribesi, mátranováki és a káválasztott végleges munkástanácsok. Ezeken a helyeken a párt- a szakszervezet és a gazdaságvezetés jó összhangban dolgozik a feladatok megoldása érdekében. De vannak még olyan üzemek, ahol munkástanács egyáltalán nem működik, habár volt ideiglenes munkás- tanács, de lemondott vagy passzivitásba vonult vissza, így például a kazárt, a nagy- bátonyi szolgáltató, a kistere- nyei szolgáltató üzemegységeknél. Van még olyan üzemünk, ahol már eddig két esetben volt munkástanács választás, mégsem sikerült ki- ebrudalni a munkástanácsból a nemkívánatos személyeket. Szorospatakon még mindig Po- nyi Gyula, Ménkesen pedig Katona László vezetésével működik a munkástanács. Az utóbbi időben azt tapasztaljuk, hogy üzemi bizottságaink és a tröszt bizottság is, az előző időkkel szemben nagyobb erőfeszítéseket tesznek, olyan tekintetben, hogy leleplezzék az ideiglenes munkástanácsokban dolgozó ellenforradalmi személyeket és azon fáradoznak, hogy a végleges munkástanácsokat megválasz- szák — ellenforradalmárok nélkül. Ezek az erőfeszítések azonban még mindig nem hozzák meg a várt eredményeket. Ennek két oka van. Az egyik, hogy a vezető beosztásban levő elvtársaknál is nagy a bizalmatlanság a munkóstanácsokrepüket az üzem életében. Ezért bizonyos fokig idegenkednek a munkástanácsok újraválasztásától. A másik ok az, hogy még mindig nem sikerült üzemeinkben a félrevezetett dolgozóknál elérni, hogy tisztán lássák: a munkástanácsokban helyet foglalt ellenforradalmi erők nem a dolgozók ügyét és a munkáshatalom megszilárdítását szolgálták. Ezért nem sikerült még minden üzemnél olyan végleges munkástanácsot választani, amelynek minden tagja azon fáradozna, hogy az üzem gazdasági életét abba az irányba tereljék, hogy minél többet és olcsóbban termelhessünk. A hhoz, hogy jó, végleges munkástanácsot válasz- szunk a még hátralevő üzemekben is, az szükséges, hogy elsősorban a helyi és a felsőbb vezetők a munkástanáccsal szemben fennálló bizalmatlanságot tegyék félre. Nem utolsó sorban az a feladat, hogy a felvilágosító munkát tovább fokozzák és a párt- és szak- szervezet adjon segítséget a választások előkészítéséhez és a már működő végleges munkástanácsok munkamódszerének kialakításához is. Tor ják János a Bányászszakszervezet Területi Bizottságának elnöke.
