Nógrádi Népújság. 1957. február (2. évfolyam. 9-16. szám)

1957-02-20 / 14. szám

tlEAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! « _Ä , ... Ara 50 filler NÓGRÁDI, r. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM. ------­19 57. FEBRUAR 20. w A kibontakozás útján M ily megrázó volt pusztán a gondolat is, hogy ismét lesznek munkanélküliek, hogy családfenntartók maradnak ál­lás nélkül; Annál is inkább jnegnázó, mert nem ismeretlen ez, különösen az idősebb kor­osztályok előtt. Nagyon jól is­merik. De nem ismeretlen a fiatalabb korosztály előtt sem. Igaz, csak hallomásból, nem személyes élmények alapján; De tudomást szerezhettek azok a fiatalok, akik világot látni mentek a nyugati országokba. Mert akár Olaszországot, Fran­ciaországot, Angliát, vagy az Egyesült Államokat tekintjük, több százezerre, nem ritkán milliószámra megy a munka- nélküliek száma. Ma méginkább meggyőzőbbé válhat ez az igazság. Vannak, akik saját szemükkel győződ­hettek meg, s most hazatérve ezek elmondhatják: „nem mind arany, ami fénylikA nagyvárosok tele vannak mun­kanélküliekkel és ez a munka- nélküliség tartós, keservesen tartós. Még arra sincs kilátás a nyugati országokban levő dolgozóknak, hogy belátható időn belül álláshoz jussanak. Bárki mondhatja, hogy je­lenleg nálunk sem jobb a hely­zet, hiszen több embert elbo­csátottak állásából. Azok, akik nagyon szeret­nék, hogy hazánkban ne álljon helyre a rend, előszeretettel hangoztatják ezt. Pedig meny­nyire hoppon maradnak. V alóban igaz, hogy az októ­beri ellenforradalmi ese­mények következtében szer­vezett hosszú sztrájkok rend­kívül sok kárt okoztak az or­szágnak. Országos mértékbén etéri a 13—14 milliárd forintot. Hogy a megyei kár méreteit értékelni tudjuk, elég csak el* mondani: egyetlen hónap alatt (november) a szénbányászat leállása következtében 12 mil­lión felül volt a kár. Mert az ellenforradalom nagyon le- génykedett az állam, a dolgo­zók pénzéből. Valóban úgy volt, mint ahogy Kádár János elvtárs mondotta salgótarjáni beszédében, hogy összkomfor­tos sztrájkot csináltak itt. Nem dolgoztak, de kapták a fizetést, volt kenyér a boltban, hús a mészárszékben és tegyük hoz­zá, sok százezer jogtalanul ki­fizetett és az ellenforradalmis- ták maguk zsebére játszott összegeknek nem volt már határa; Csak a Salgótarjáni Acélárugyárban az ellenforra­dalom szolgálatában álló egy- egy fegyveresnek napi 250 fo­rintot fizettek. Nagyon drága mulatság volt ez nekünk. M indezek következtében mit tehetett a kormány? Az ellenforradalmárok ellen foga­natosított erélyes intézkedés mellett őszintén, becsülettel feltárta, hogy súlyos napok kö­vetkeznek. Infláció előtt áll az ország, az energiahiány követ­keztében veszteglő üzemekből több embert el kell bocsátani. Fájdalmas volt, de meg kellett mondani. Annál is inkább, hogy ébredjen fel mindenki és ne ringassa magát illúziókban az ellenforradalommal szem­ben. Ezzel egyidőben megindult a szükségtelenül felduzzasztott, bürokratikussá vált állam- és egyéb apparátusok tervszerű leépítése. Tehát egyszerre két helyről is váltak munkanélkülivé em­berek. Ezekben a nehéz kö­rülményekben mégis bátran kimondta a forradalmi mun­kás-paraszt kormány: a nehéz­ség átmeneti nehézség. Mi­lyen sokan hitetlenkedve hall­gatták a bejelentést és csak lemondó legyintés volt rá a válasz. Ma 1957 február közepét írunk. Pár hónap távlatából visszatekinthetünk, hogy ösz- szehasonlítható-e nálunk a munkanélküliség a kapitalista országokkal és a kormány be­jelentése, hogy átmeneti iesz-e nálunk a munkanélküliség, mennyire hihető? Tekintettel arra, hogy mi Nógrád megyében élünk, innen kell példáinkat is meríteni. Már elöljáróban kijelenthet­jük: Nógrád megyében nincs munkanélküliség, hanem több száz munkaerőigény van. E lőször a bányák helyzeté­ről kell beszélni, már csak azért is, mert a munkanél­küliség megszüntetésében a bányának kulcspozíciója van. Valamikor novemberben Mi- zserfán valami Molnár (akkor munkástanácstag, azóta már kiebrudalták) azt mondta, so­ha nem fogjuk azt a termelési eredményt elérni, ami október előtt volt, mert nincs hozzá elég ember. Tudvalevő, októ­ber előtt sok katona is dolgo­zott az üzemben. Az ő füle nem akarta meghallani, hogy volt egy kormányfelhívás is bányamunkára való jelentke­zésre. Mindenesetre több ezer ember meghallotta ezt a felhí­vást és jelentkezett is. Ma már a salgótarjáni szénmedence összdolgozóinak száma 400 fő­vel több, mint október előtt volt. Mindez anélkül, hogy tényleges katonák bányamun­kára lennének vezényelve. A termelés? Néhány vagon kivé­telével megközelíti az október előttit, de rövidesen túlszár­nyalja azt. Csak ilyen opti­mista módon lehet erről be­szélni, noha még kemény, kö­rültekintő, gondos munkára van szükség. A bányászok munkája, lel­kesedése kihatott az egész megyére. Megindultak az üze­mek és ma már itt sem az"eí- bocsátás gondolata, hanem a felvétel foglalkoztatja a veze­tőket. A tűzhelygyárban nem­rég 40 embert vettek fel. Rö­videsen sor kerül munkásfel­vételre az Acélárugyárban is. Itt elsősorban segédmunkáso­kat keresnek. A MÁVAUT-nak 120 fő, a TEFU-nak 23, a Ta­xi vállalathoz 12 fő dolgozóra van legsürgősebben szükség. Az építészet már most 200 fő dolgozót keres, akiket azonnal foglalkoztatni tudnak. Később ennél is többet fog felvenni. Ezek a munkáskezek nem át­meneti időre kellenek, ha­nem a megindult élet hívja őket alkotásra. így állunk mi Nógrád me­gyében, és a normalizálódó élet sejtetni engedi, hogy így bontakozik az élet, az egész ország területén. Lehet, hogy másutt talán nem megy min­den ilyen zökkenőmentesen, mint nálunk. Ez érthető. Mi egy kissé kiváltságos helyzet­ben vagyunk. Helyben vannak a bányák, sok embert tudnak foglalkoztatni. Itt a szén, az üzemek viszonylag könnyebben hozzájuthatnak. Az is igaz, hogy nálunk közszükségleti cikket gyártó üzemek vannak és mint ilyenek, vásárlóra ta­lálnak. De a legdöntőbb még­is az, hogy kezd kibontakoz­ni a kormány új, könnyedébb gazdaságpolitikája, amely meg­adja az üzemek önállóságát a helyes gazdálkodás, a kereske­delem kialakításához. TUT eg kell még emlékeznünk -L’-*- az egyszerűsítés következ­tében elbocsátott dolgozók helyzetéről. Ezek között a me­gyei tanács a legszámottevőbb. Az innen elbocsátott dolgozók legtöbbje — igaz, néhányuk érdemtelenül — állásban van. Még az adminisztrációban dolgozók — gépírók stb. — között van elenyészően cse­kély állás nélkül. De ezek ja­varészt fiatalok, várja őket a termelőmunka. Mi sem természetesebb, ezek az eredmények bizony el­keserítik a nyugati „szomszé­dainkat”. Már csak azért is, TARTALOMBÓL: Téglák millióit hozzák Nógrádba * Akik eljátszották becsületüket * Miért szökött külföldre? Javítják a gépeket az Erőműben A Salgótarjáni Erőműben a tervek szerint folytatják a VII. kazán és az I. gépegység nagyjavítását. Az előirányzat szerint febr. 26-ra végeznek a munkával. A vállalat vezetősé­ge 4000 forintos célprémiumot tűzött ki. ha két nappal előbb, 24-re elkészülnek a dolgozók. Március 4-én a VIII. kazán és az V. turbina nagyjavítását fogják megkezdeni. Egy Icis pihenő A munka heve, szeretete, a gond azért, hogy min­den darab öreg­bítse a munkás­kéz hírnevét — sokszor még egy cigarettát sem en­ged meg. Amikor azután egy-egy kis szü­netre alkalom nyí­lik, körbejár a do­boz cigaretta és az első jóízű slukk után magasba szállnak a füst­karikák. A párperces pi­henő után újult erővel indul dol­gára. a kemény munkáskéz. OSk w Megkezdték az önállósítási kölcsönök folyósítását Amint ez köztudomású, az állam önállósítási kölcsön nyújtásával is igyekszik segít­ségére lenni azoknak, akik az átszervezések során állás nél­kül maradnak. Ezeknek a köl­csönöknek a kifizetését már meg is kezdték. Folyósításuk­ról az alábbiakat kell tud­nunk : , önállósítási kölcsönt azok az átszervezés folytain munka nélkül maradt dolgozók kap­hatnak, akiket érdekképvise­leti szervük — a kisiparosokat a KIOSZ, a kiskereskedőket pedig a KISZOSZ — erre ja­vasol. De kölcsönt kaphatnak azok is, ha a helyi tanács ja­vasolja őket és megfelelő szak­ismeretük, rátermettségük van hozzá, akik egyelőre semmi­lyen érdekképviseleti szervhez se tartoznak; házi ipart, nyúl-, selyemhernyótenyésztést vagy más hasonló hasznothajtó fog­lalkozást szándékoznak űzni. Feltétele a íkölcsönnek a már előre kiváltott iparigazolvány, illetve a megkapott működési engedély és a munka megkez­déséhez megfelelő helyiség, il­letve munkahely. A kölcsönt kérők a hozzájuk legközelebb levő OTP-fióknál kaphatnak hiteligénylő lapot és a hozzátartozó „Javaslat“ című nyomtatványt. A 2000 fo­rinttól 20 000 forintig terjedhe­tő kölcsönhöz megfelelő fede­zet kell. A fedezet ingatlan vagy ingó vagyontárgy is le­het. békekölcsön-kötvények és két kezes jótállása. A kölcsön összegét öt évén belül 5 száza­lékos kamataival együtt havi egyenlő részletekben kell visz- szafizetni. Az első részlet a fo­lyósítást. -követő hónapon belül fizetendő. A kitöltött és hitelesített nyomtatványokat az OTP ille­tékes fiókjához kell beadni, ahol a kérelmet elbírálják. Ha azt jogosnak tartják, a köl­csönt napokon belül folyósít­ják. Fényavatás Ipolytarnócon Február 14-én Ipolytarnóc hatalmas lépéssel jutott előbb­re a fejlődés útján. A község lakóinak évtizedes álma telje­sült. fényt kapott ez a falu is. A nagy pillanatra a község ap- raja-nagyja összegyűlt a ta­nácsháza nagytermében, ahol a jelenlevők örömére először gyulladt ki a villany. A nagyterembe nem vala­mi sokan fértek. A tanácsház környékét is kiváncsiak, ör- vendezők serege vette körül. A község mint egy nagy csa­lád vendégül látta a nagy munkát végző villanyszerelő­ket. Még novemberre ígérték a fény kigyúlását, de ezt az el­lenforradalmi események meg­gátolták. A tanácsháza körül csak e nagy eseményről folyt a be­szélgetés. Az emberek lelkét nagy öröm töltötte el. Egyszer csak egy idős asszony siet a körülállókhoz. Lihegve mond­ja: — Hallották a legújabb hír reket? Épp most mondta be a rádió.;; — Kiderült aztán hogy ez az asszony hosszú idő óta spórolt rádióra és most, hogy kigyulladt a fény, meg­szólalt az első rádió is Ipoly­tarnócon. A bensőséges kis ünnepség hajnalig tartó vidám táncban, mulatozásban ért véget. A falu menyecskéi megtánccltatták a község vendégeit, az ünnepelt i villanyszerelőket. A nagylelkű Rezes- FEGYVERT REJTEGETETT ­Növekedik a késztermékek elszállítása az üveggyárból A Salgótarjáni Üveggyárban — egy kivételével — vala­mennyi kemence teljes olvasz­tási kapacitással működik. En­nek nyomán most fokozottabb mértékben indult meg a kész termékek kiszállítása. Február 1-re. október elsejéhez viszo­nyítva ugyanis mintegy 250 ezer forinttal nőtt meg a rak­tári készlet. Különösen az export-termé­kek elszállítása fokozódott. Amíg az elmúlt évben havonta 6—7000 forint értékű áru in­dult külföldre, addig február 1—16 között 219 ezer forint ér­tékűt továbbítottak, 362 ezer értékűt pedig azonnal elszál­líthatnak, ha az okmányok el­készülnek. Gyorsan futott a hír Cered községben — de a járás több helységében is: — a rendőr­ség letartóztatta Rezes Rudol­fot Ha nem is arányosan, de megoszlottak a vélemények. Voltak akik sajnálkoztak miatta, s voltak olyanok is — ezek ‘többségében optimistáb­bak — akik azt mondották: „Ha letartóztatták biztos meg­van az oka“. Aztán találgatni kezdték, vajon mit tett ez az ember? ...Sokfajta vélemény alakult ki. Ezek számára a rendőrségi jegyzőkönyv adja meg a választ; — Ä Jegy bér éket 19-17 nya­rán (aratás után) rejtettem el. A fegyverek közül egyet sem vettem elő 1956 október 23-ig. Csak akkor, amikor felvető­dött a gondolat, hogy az álla­mi gazdaság védelmére mun­kásőrséget kellene alakítani. Az őrség megalakítása után még mindig nyitott kérdés maradt, hogy honnan tudunk az őrségnek fegyvert szerezni. Ekkor már nem számíthattunk arra, hogy az Utas-pusztai határőrségtől tudunk szerezni, mert értesüléseink szerint, onnan elszállították. Ekkor én elmondottam, hogy 1947-ben egy német géppisztolyra és egy pisztolyra rádöntöttem lakásom egyik közfalát, Ha sikerül őket használhatóvá tenni, felajánlom azokat az őr­ség részére. Másnap reggel hajnalban egyedül kiástam a két fegy­vert. A géppisztolyhoz — pon­tosan nem emlékszem — 17, vagy 27 darab lőszer volt a tárban. Körülbelül két napig tisztogattam a fegyvereiket, amíg valamennyire használha­tóvá tettem. így vallott Rezes Rudolf és védelmére elmondotta, hogy a fegyvereket csakis az állami gazdaság vagyonának meg­védésére vette elő. A fegyve­rek beadását pedig azért mu­lasztotta el, mert késve érte­sült a rendelet megjelenéséről és úgy gondolta, ha később adja le, még rosszabbat tesz. De mi az igazság? Mire kel­lett neki a fegyver? ;;: Miért akarta olyan „szenvedéllyel védelmezni az állami gazdaság vagyonát? Ezekre a kérdésekre sajátkezűleg írt önéletrajzából adjuk meg a feleletet. — 1943-ban. eladtam két sze­mélyautómat, melyet korábban egy vendéglő kezeléséből sze- reztem. Az autókért kapott pénzemet megtoldottam még 7000 pengővel és vettem egy lakást 900 négyszögöl kerttel, ugyanakkor 12 hold szántó és 8 hold erdős legelőt Cered Kis­kér pusztán. A földemet 1952- ben felajánlottam a ceredi ál- lami gazdaságnak, azóta is az állami gazdaság tulajdonában van, így már közelebb állunk a felelethez. S azt hiszem, olva­sóink közül valamennyien megértik, miért akarta és ho­gyan akadta Rezes Rudolf az állami' gazdaság vagyonát „megvédeni”, hiszen az ő hang­ja is nem egyszer belekevere­dett abba a ceredi hangorkán­ba, akik az állami gazdaság felszámolását követelték, Több lakás felszabadult Pásztón Komoly gondot okoz Pásztón is a lakásprobléma megoldása. Az utóbbi napokban a közigazgatás egyszerűsítésével több hivatali helyiség felszabadult. 14 család Jutott így lakáshoz. Még így is közel száz igénylő várja hogy rámosolyogjon a szerencse. Állandóan emelkedik a széntermelés Két üzem kivételével az üzemegységek február 15-ig is­mét túlteljesítették esedékes havi tervüket. A tröszt terme­lése még ingadozik az 1000 va­gon körül, például február 11 —14-ig jóval túlszárnyalták az 1000 vagonos napi termelést, de 15-én már ez a szám újra 978 lett. Bár így is jóval túl­teljesítik a medence bányászai a napi, a havi tervüket. Most közöljük az üzemegységek 15-i napi termelését, valamint azt. hogy a havi terv teljesítésében hány százalékos eredményt ér­tek el; tonna százalék Róna 638,8 95,9 Zagyva 854,5 99,5 Mátranovák 1278,7 107,6 Mizscría 1812,3 114,7 Kazár 915,3 110,9 Kisterenye 760,7 108,3 Ménkes 814,8 109,9 Kányás 349,1 143,2 Tiribes 256,1 106,7 Nagybátony 818,1 110,5 Szorospatak 1339,6 110,9 Tröszt 9787,5 110,2 mert ők nagy sietve elmondták felettünk a „Tedeumot”. De­kát ezesetben is tévedtek és megjósoljuk, velünk tanúsított véleményük kialakításában még sokat fognak tévedni. Meri nem számolnak azzal, hogy Magyarországon nem győzhet az ellenforradalom. A mi népünk nem akarja vissza a régit, Nekünk igaz baráta­ink is vannak. S ezek nem csupán a jóban tartanak ve­lünk, hanem a bajban is. Ök segítenek, nem a vesztünket okozzák. Győzelmi jelentésként ad­hatjuk a hírt, hogy a Magyar- országot ért szörnyű kataszt­rófa után — amelybe az ellen- forradalom sodorta az orszá­got — kezdenek a sebek be­hegedni. Kell-e erről meggyő­zőbb példa, mint amit me­gyénkről elmondtunk? jV/Tindezek mellett azonban egyről nem szabad — mert végzetes hiba volna — megfeledkezni. Az ellenforra­dalom leverése után azt tűz­tük zászlónkra, hogy a legszé­lesebb demokrácia alapján úgy tevékenykedünk, hogy a 12 év alatt elért eredményeket túl­szárnyalva olyan helyzetet te­remtünk az országban, hogy mindenki megelégedett és bol­dog legyen. Ennek a célkitű­zésnek még csak a kezdetén vagyunk. Ezért dolgozni keik tudásunk legjavával, becsüle­tes magyar érzéssel, mert en­nek a munka, csakis a munká az alapja.

Next

/
Thumbnails
Contents