Nógrádi Népújság. 1957. február (2. évfolyam. 9-16. szám)
1957-02-16 / 13. szám
5 NÓGRÁDI Népújság 1957. február 18. PARTFÓRUM Milyen legyen az új párt? A tömegka Nagy ütemben folyik az MSZMP szervezése. Eközben sokakat foglalkoztat az a kérdés, milyen lesz pártunk, mi lesz arra a biztosíték, hogy a régi hibákat nem követjük el újra. Sok bírálat hangzik el az MDP-vel kapcsolatban. S ez jogos is, mert van mit kijavítani. Csak nagyon röviden jegyzem meg, hogy helyes volna végre tisztázni az MDP helyét és szerepét a magyar munkásmozgalomban a marxizmus alapján, mert újra azt a hibát látom, hogy annyira bírálgatunk, hogy abból az ellenségnek lesz haszna, mint Sztálin értékelésével kapcsolatban. (Ez nem azt jelenti, (hogy a jogos fogyatékosságokat ne tárjuk fel a legőszintébben!) Pártunk újjászervezésével kapcsolatban egy kérdésről szeretnék néhány gondolatot kifejteni: s ez a párt és a tömegek közötti kapcsolat kérdése. Ismeretes, hogy a marxizmus milyen fontos helyet szán ennek. A munkás- osztály pártjának a hatalom meghódítása előtt és után is munkája középpontjában a tömegek megnyerésének és megtartásának kell állni. Lenin is rendkívüli figyelmet szentelt e kérdésnek. Ma már bizonyos, hogy az októberi ellenforradalmi események nem következtek volna be, ha e téren nőm követtünk volna el megbocsáthatat- lan hibákat. Tanulva az elmúlt évek helytelen politikájából véleményem szerint, legalább két oldalról kell javítanunk a viszonyt a párt és a tömegek között: először javítani a párttag- . Sággal, másodszor az egész dolgozó tömeggel. Ezzel kapcsolatban milyen módozatokat, módszereket látok én fontosnak? Kapjon végre hangot és ér- | vényt a sokat hangoztatott alulról jövő bírálat. Minden vezető ismeri és el is mondja, hogy az egyszerű dolgozók tele vannak ötlettel, találékonysággal. egy-egy feladatot illetően. Ha azonban ezek az . ötletek csak elhangzanak, dolgozóink továbbra is némák, közömbösek maradnak. Arra is vigyázni kell, hogy az alulról jövő bírálatból ne csak 'Csolatról — az alulról jövő nagy kampányok előtt „legyen elég“ (például ötéves terv viták, kongresszusok stb.) Rendkívül fontosnak tartom a felsőbb szervek részéről a pártalapszervezetek véleményének és életének feltétlen figyelembe vételét, illetve ta- nulmányozá-ét. Ma már elmondhatjuk azt is, hogy október nem a megtörténtek szerint folyt volna le, ha az alapszervezetek munkájára nagyobb gondot fordítunk. Noha az igaz, hogy sok pártszervezetben nehézkesen folyt már az élet, de valamikor ott is eleven ténykedés volt. Sok alapszervezetnél a legutóbbi időkig is komoly észrevételek és jelzések mentek a felsőbb szervekhez, de azok sajnos „jegyzőkönyvileg" maradtak. Ennek nem' szabad újra megtörténnie. A tömegkápcsolati munkában jelentős a vezetők munkastílusa. Az elmúlt időben sok vezetőtől az autó. a külön üdülő stb. elválasztotta a népet, a dolgozókat. Jóllehet, valamikor ők is egyszerű munkások voltak. Jelenlegi legfelső, állami és pártvezetőink ezen örvendetesen változtatnak. Csak Salgótarjánban volt már Nógrádi, Kiss Károly és Kádár elvtárs. Ezt folytatni kell lejjebb is Mindjárt más lesz a bizalom. Valósuljon végre az is meg, hogy a vezetőiknek ne az irodában, (hanem a tömegek között legyen a munkahelye. A sajtó és a rádió is. sokat segíthet. Fóruma és ^.ehetősége legyen a vélemények szabad kifejtésének. Az általános politikai légkörnek is olyannak kell lenni, ahol szabad véleményt nyilvánítani, természetesen a szocializmus határain belül. Az ellenségnél: ée az ellenforradalmi elemeknek semmilyen véleménye' nem lehet rendszerünkben. Éppen a tömegkapcsolat javítása követeli meg. hogy végre teljesen elhallgattassuk az ilyen elemeket. Elég volt belőle a „két hét’’ és az utána következő időszak. Sikerült is nekik elég sok becsületes dolgozót megtéveszteni. Minden véleménynek lét- jogosultsága van, ha rendbírálatról szerünk erősödik tőle, még akkor is, ha hibákat leplez le. De semmilyen ellenséges hangnak nem lehet fóruma. Sajnos még napjainkban van elég ellenséges hang. A tömegek megnyerése azonban már égetően követeli, hogy a párt szenvedélyesen magyarázza az igazát ne csak a párttagság felé, de minden becsületes dolgozónak is. Ezért csak örömmel lehet üdvözölni a nyílt pártnapokat. Sok más ilyen módot kell még talál, nunk, vagy feleleveníteni. A vezető szervek mindig alapoznak irányító-ellenőrző munkájukban az alsóbb szervek tájékoztatására. Az elmúlt évek tanulságai alapján örökre száműzni kell a „rózsaszínűzést“. Helyes és reális tájékoztatást a dolgozók gondjairól, bajairól. így tudjuk majd megelőzni a tragédiákat. Legutoljára említem, de minden marxista párt munkájában alapvető, hogy olyan politikát — elvit és gyakorlatit egyaránt — folytat, hogy az a munkásosztály, sőt az egész dolgozó nép érdekeire épül. Ezzel tudjuk méginkább megnyerni a tömegeket, s ez különbözteti meg a burzsoázia pártjától is. Megsértettük ezt az-elvet is 1956. októbere előtt. Tanultunk a múlt hibáiból. Megpróbáltam néhány gondolattal a rendkívüli fontos (ömegkapcsolatról néhány gondolatot papírra vetni. Lehet, hogy nem ezek a legfontosabbak, de maga az elv nagyon fontos. S ma, amikor pártszervező munkánk közben biztosítékot kérnek tőlünk a múlt hibái ellen, azt mondhatjuk, biztosíték maga a párt tagsága lesz. Azok a kommunisták, akik. élnek-GiaJhák- a .munkásosztály ügyéért,' ezéft kérték átigazolásukat. S nem utolsó sorban az a biztosíték, hogy az MSZMP ezer eleven szállal fog kapcsolódni elsősorban saját tagjaihoz, a munkásosztályhoz és egész dolgozó népünkhöz. Ezt a nagy tanulságot feltétlen le kell vonni 1956 októberéből. Fekete Ottó ált. isk. nevelő Jól Mikerült pártnap Rau-Alhcrtaknán Február 10-én jólsikerült pártnapot tartottak Rau-Al- bertaknán mintegy 170 fő részvételével. A pártnspon MAnár Endre elvtárs, az MSZMP központi bizottság ágit. prop. ősz- tályának előadója tartott előadást az októberi ellenforradalmi, majd az azt követő eseményekről. Foglalkozott az egyetemi ifjúság, Szovjetunió, Nagy Imre és a munkás-paraszt kormány szerepével és tevékenységével. Majd a szocialista konszolidáció legfontosabb vonásait ismertette. A beszámolót vita követte. Felszólalt Adorján, Zámbó, Kaszás, Adamove, György, Csőké, Márton elvtárs. A jólsikerült pártnapot Adorján István, az MSZMP ideiglenes intéző bizottságának elnöke zárta be. Csaknem minden Nógrádi községben megtartották ai ellenforradalmi események óta ai első tanácsülést Az ellenforradalmi események után egy-két kivételtől eltekintve minden Nógrád megyei községben megtartották az els.' tanácsülést. Az általános tapasztalat szerint nemcsak, hogy azonos volt a tanács tagság részvétele a régivel, hanem sok községben meg is haladba azt. A tanácsüléseken kiértékelték az elmúlt hónapok eseményeit és leszögezték annak ellenforradalmi voltát. Ezt a tanácstagok saját bőrükön is tapasztalták, mert az úgynevezett forradalmi tanácsokba alig egy-két tanácstagot választottak be, a többséget pedig — de főleg a párttagokat gyaláz- íák és fenyegették, s még a tanács tájára sem engedték. Megbeszélték a kormány januári nyilatkozatát is és az ebből eredő tanácstagi feladatokat. Valamiu’.rtyi tanácstag, fontos feladatául tűzte ki az elkp- vtetkékír időre felvilágosító munkát, hogy eloszlassák a dolgozó parasztok a begyűjtés eltörlésével és más rendeletekkel kapcsolatos kételyeit. Számos községben, mint például Tereskén, Tolmácson, Varsáimban szép számmal jelentek meg a tanácsülésen vendegek is, akik a tanácstagokkal közösen beszélték meg a helyi jellegű tennivalókat. Nyíltan egy kényes kérdésről A mumkáshatakttn elleni ellenforradalmi támadás nemcsalk általában az országnak, hanem személy szerint az egyes dolgozóknak is komoly anyagi károkat okozott. Erre jelenlegi példa a 'kormány által jóvá nem hagyott és kifizetett többletbérek, illetve előlegek levonása. Kétségtelen, hogy a dolgozók nagy részét érzékenyen érinti ez az intézkedés. Meg kell azonban mondanunk, hogy a rendelet több okból is helyes. Mindenekelőtt országunk gazdasági helyzetéből kell kiindulnunk. Mint Kádár elvtárs mondotta a salgótarjáni pártocktíva-értekezleten, az ellenforradalom egycsa- pásra valami 14 milliárd forint kárt okozott a magyar nemzetgazdaságnak. Ilyen körülmények között — hogy úgy mondjuk — minden fillért a fogunkhoz kell verni, különösen akkor, ha egyes kifizetések termelő murika nélkül történtek. Az infláció elkerüléséneik, a forint szilárdsága megőrzésének fontos része, hogy ilyen módon is minél előbb helyes arányba hozzuk a forgalomban levő pénzmennyiséget az árualappal. De menjünk tovább! Nyilvánvalóan rossz hatást váltana ki azok között a dolgozók között, akik nem részesültek ilyenfajta juttatásban, ha minden maradna a régiben. A tapasztalat mutatja, hogy bármilyen engedmény mások rovására, a bérezésben ellentétéket vált ki, csökkenti a munkalendületet. Persze, a kormány által jóvá ne::i hagyott bérkifizetések engedélyezése felveti a pénzügyi, könyvelési szervek felelősségét is. Tudjuk, hogy abban az időben különösen nem volt „népszerű“ feladat a bérfegyelem betartása. Arra is van tapasztalatunké hogy a főkönyvelő és a munkástanács között egyes helyeiken nagy a „tologatás ki felelős a kifizeiésekértt Mindenesetre egy tanulsággal mégis szolgál: akinek a kezében a pénztárkulcs vant csak törvényes, jogos béreket fizessen ki. Van olyan nézet is, hogy a levonás nem jogos, mert a dolgozók jóhiszeműen vették fel, s ha 30 napon belül ellenkező intézkedés nem történik, akkor a dolgozót illeti a kifizetett összeg. Itt azonban elkerülte egyesek figyelmét, hogy olyan ország nincs a világon, ahol a munkásoknak termelés nélkül adnának bért. Ami nálunk történj valóságos „világcsoda“ számba ment, hiszen a nemzet- romboló sztrájkok idején is éltek, sőt jól éltek a dolgozók. Nincs a Muníka Törvénykönyvnek olyan kitétele, amely ezt előírná, lehetővé tenné. Végezetül a szakszemmé* ték számára is elgondolkoztató, hogy október végén olyan javaslattal és olyan módon állottak elő, amelynek helyrehozása jelenleg nem éppen a leghálásabb feladat. De az is bizonyos, hogy megfelelő, önkritikus megmagyarázással rá lehet vezetni az érintett dolgozókat. hogy miért volt szükség erre az intézkedésre. A kormány megértést tanúsított, amikor a levonás határidejét április 30-ban állapította meg. Ezzel is enyhíteni kívánja az átmenetileg fellépő keresetcsökkenést. Egyben azt is kéri a dolgozóktól, hogy az ország, a saját érdekükben is, értsék meg, milyen következményekkel járna, ha nem valósítana meg következetességet és szigorúságot a pénzgazdálkodásban. Az igazság szóvivői Az MSZMP Nógrád megyei 'intéző bizottságának felhívására a salgótarjáni kommunisták szombaton, vasárnap cs hétfőn agitációs napot tartottak, hogy a felvilágosító munka fegyverével széles fronton induljanak támadásba a zavartkcltő híresztelések ellen és az igazság meggyőző szavaival oszlassák el a valóságot clködösítő nézeteket. Az agitációs na-.ok előkészítéseként a megyei párt-intézőbizottság tagjai pénteken öt he* lyen konzultációt tartottak, hogy a felvilágosító munka során ne maradjon válasz nélkül a dolgozóknak egyetlen kérdése sem. Szombaton, vasárnap és hétfőn először a nagyüzemi pártszervezetektől — mintegy háromszáz népnevelő-pár keresi fel a sa'gótarján i pártonkívüliek otthonait, hogy valóra váltsák a párt régi jelszavát: kommunisták, a tömegek közé! O któber 23-án éjjel Nagy Imrét, a bűnös pártvezetés ellen már régóta harcoló pártellenzék legismertebb politikusát nevezték ki miniszterelnöknek. Nagy Imrében -bízott a becsületes, szocializmust akaró tömegek legnagyobb része. Nagy Imre rendkívül bonyolult helyzetben kezdte meg miniszter- élnöki tevékenységét. Az október 23-i események során, amikor a magyar nép fellépett a volt párt- és államvezetés súlyos hibái ellen, ugyanakkor az imperialisták és az általuk támogatott az országon belüli és kívüli magyar ellenforradalmi elemek ezt az alkalmat kihasználva, a régen előkészített aknamunkát folytatták. Megindították a fegyveres lázadást, megkísérelték megsemmisíteni a magyar nép szocialista vívmányait, visszaállítani a kapitalista rendszert és a fasiszta terroruralmat. R ákosiék bűnös politikája és a pártban dúló frakcióharc révén már régen megbomlott a párt eszmei és szervezeti egysége és a dolgozók egy részének is megrendült a pártba vetett bizalma, Gerőék még október 23—24-én is görcsösen ragaszkodtak a hatalomhoz. Nem mertek a munkásokhoz, a párt tagjaihoz, pártfunkcionáriusokhoz fordulni, mert nem bíztak bennük. Az események sodrában, amikor legnagyobb szükség lett volna a határozott vezetésre, szervezettségre, a pártszervezetek magukra maradtak és szinte megbénultak. Az ellenforradalom számára a legkézenfekvőbbnek az a taktika mutatkozott, hogy kezdetben nem mutatják meg igazi szándékukat, hanem a Rákosiék elleni népharag és a nemzeti függetlenség bajnokainak mezében lépnek fel és igyekeznek tömegeket maguk mellé állítani; fdkozatosan megszerzik a legfontosabb hatalmi pozíciókat és ezután előállnak valódi céljaikkal, győzelemre viszik az ellenforradalmat. Hogy ez nem sikerült nem rajtuk múlott. Mit kellett volna Nagy Imrének tennie ebben a helyzetben? Mint kommunistának, mint ismert, népszerű vezetőnek, mint az ország miniszter- elnökének, az lett volna a kötelessége, hogy a nép jogos igényeinek kielégítése után lerántsa a leplet az előbújó ellenforradalomról, elszigetelje tőlük a becsületes elemeket, talpraállítsa a munkásokat, kommunistáikat és harcba vigye ellenük. Csakis ezen a módon lehetett volna megakadályozni, hogy az ellenforradalmárok félrevezessék a szocializmust akaró tömegeket és a maguk számára kapartas- sák ki velük a gesztenyét a tűzből. Vf annak olyan vélemények, * hogy az októberi események során mindkét „restauráció“ ellen harcolni kellett, de a fő feladat a „sztálinista- rákosista“ restauráció meg- gátlása, a régi hibák kijavítása volt. Kétségtelen, hogy igen nagyok voltak a feladatok a hibák kijavítása terén. Sokat vártak ezen a téren a tömegék, a párt ég a kormány vezetőitől. Helytelen lenne elhallgatni azt is, hogy. a hibák kijavításának útjában jelentős akadályok álltak. De aki józanul szemlélte az eseményeket, rá kellett jönnie, hogy október utolsó napjaiban már nem a párton belüli szektás erők képezték a fő veszélyt, hanem a burzsoá restaurációra törő ellenforradalmárok. A kommunista párt és a szocializmust építő állam hibáit csak a kommunista párt és a szocialista állam javíthatja ki. Ha nem így történik, ha az ellenforradalmárok veszik kezükbe a „hibák kijavítását“, a kommunista pártot burzsoá pártokká, a szocializmust kapitalizmussá, fasizmussá „javítják.“ Ha tehát Nagy Imrének és csoportjának az ismeretes hibák kijavítása volt is a célja, éppen ennek érdekében kellett volna minden erejükkel fellépni az ellenforradalom ellen. Bármilyen nagyok is a párton belül, a kommunisták között meglévő ellentétek, csak másodlagosak a kapitalizmus és a szocializmus ellentétéhez viszonyítva. Ha valaki ezt szem elől téveszti és a fő feladatot más meggondolásokból kiindulva jelöli ki, letér a marxizmus—leninizmus útjáról, veszélybe sodorja magának a szocializmusnak a létét és szubjektív szándékaitól függetlenül az ellenforradalom szálláscsinálójának dicstelen szerepét vállalja. Milyen módon lépett fel ebben a helyzetben Nagy Imre és csoportja? Igyekeztek élére állni egy olyan mozgalomnak, amely sokféle irányzatot foglalt magában. s melyben egyre inkább áz ellenforradalmárok vették át a vezető szerepet. Nyilvánvaló, hogy így nem lehetett megvalósítani a legfontosabb feladatot, az ellenforradalom elszigetelését. A becsületes munkásokhoz, parasztokhoz, kommunistákhoz, akik a szocialista demokrácia megvalósításának legfőbb erői lettek volna, nem fordultak, ehelyett az ellenforradalomnak tett engedmények útját vélték helyesnek. E zekkel az engedményekkel Nagy Imre messze túlment az október 23-i követeléseken és lényegében a szocializmus feladásának útjára lépett. Ezt a tényék bizonyítják. Vegyük sorra, hogy milyen engedményeket tett Nagy Imre? 1. Teljesített minden, a kormány átalakítására és jobbra- tolására irányuló követelést. A kommunisták egyre jobban kiszorultak a kormányból és helyüket jobboldali polgári politikusok foglalták el. Ez a jobbratolódás olyan gyors és olyan nagymérvű volt, hogy nem egy a burzsoá demokrácia talaján álló nyugati lap is aggodalmát fejezte ki: nem torkollik-e mindez fasizmusba? Aki a marxizmus—leninizmus talaján áll tudja, hogy a legfontosabb dolog a proletárhatalom megszerzése, megtartása. Aki ezt szem előtt tartva vizsgálta az eseményeket, látnia kellett, hogy a sorozatos kormányátalakítások nem a szocialista demokrácia megvalósítását, hanem a munkás- hatalom fokozatos felszámolását jelentették. 2. A többpártrendszer létrehozása önmagában nem jelent feltétlenül burzsoá restaurációt. De az adott helyzetben, amikor kommunista párt a valóságban nem létezett, dühöngött a kommunistaellenes terror, a tömeghangulatra az ellenforradalom demagógiája döntő befolyást gyakorolt, a többpártrendszer a proletárforradalom felszámolását jelentette. A szocializmust építő országokban, ha van is több pórt, ezek a szocializmus alapján állnak és elismerik a kommunista párt vezető szerepét. De miféle szocializmust lehetett volna építeni a gombamódra szaporodó, Mindszentyt támogató „keresztény“ pártokkal, a Barankovics-párt utódjaként fellépő „Demokrata Néppárttal“ stb. Aki ilyen körülmények között a szocializmus építéséről beszél, szakít a józan ésszel. Márpedig a többpártrendszert létrehozó végzetes lépésre is egyes pártok átmenetileg rá akarták ragasztani a „szocializmus építésének“ címkéjét. Ezeknek az elemeknek csattanós választ adott Gomulka elvtárs egy december elején elmondott beszédében, melynek következő szavai számunkra is nagyon aktuálisak: „ ... Milyen programmal rendelkeznék ezek a burzsoá pártok, amelyek számára a mi politikai ellenfeleink a működ/s szabadságát követelik. Azt gondolják talán, hogy mi elhisszük nekik, amikor ők úgy felelnek, hogy a burzsoá pártok Lengyel- országban a szocializmust akarják építeni. így csak a szekrényben felfedezett házibarát magyarázhatja a ház gazdájának, hogy a villamost várta a szekrényben. Egyszóval; a mi programunkkal csak a burzsoá restauráció programját lehet szembeállítani, de polittkai ellenfeleinknek nincs bátorságuk ezt nyil- ta*> megmondani a népnek." 3, De Nagy Imréék még tovább mentei: és elfogadták a választások sürgős kiírásának követelését. Vajon abban a légkörben, a kommunisták elleni terrorakciók, a pártházak elleni támadás légkörében, az ellenforradalom demagógiájának légkörében mi egyebet jelentettek volna a választások, mint a hatalom átjátszását a burzsoá pártok kezébe; Ez a lépés teljes kapituláció volt az ellenforradalom erői előtt. 4. De nemcsak az ország színe előtt tett engedményekről van szó. A parlamentet elárasztották a legkülönféléub személyek és küldöttségek, mindegyik megrakodva pontokba-szedett különféle politikai és gazdasági követeléssel; Előkerültek a Horthy-rendszer letűnt figurái, herceg Eszter- házy, Takách-Tolvay tábornok, Horthy-tisztek és csendőrök régi egyenruháikban, a koronaőrök, testőrök stb. Nagy Imréék az ilyenfajta elemek közvetlen nyomása alá kerültek és a „rend helyreállítása” érdekében szinte válogatás nélkül elfogadták követeléseiket. 5. Az ellenforradalom e’őtti behódolás szerves része volt a szocialista országokkal való szembehelyezkeidés. Nagy Imréék a semlegesség formális deklarálásával, a varsói szerződés egyoldalú törvénytelen felrúgásával megtették ezt is; Arra nem is hivatkozunk, hogv Nagy Imrének nem állott jogában felmondani a varsói szerződést mert azt az ország- evfíiijs iktatta törvénybe. C supán azt v!zsgáljuk meg röviden, hová vezetett volna ez a „semlegesség”, mit tartogatott a jövő egv ilymó- don „semlegesített” Magyar- ország számára. (Folytatása következik)
