Nógrádi Népújság. 1957. február (2. évfolyam. 9-16. szám)

1957-02-13 / 12. szám

* NÓGRÁDI Népújság 1957. február 13. PÁRTFÓRUM Osztályozás — és emberek M ilyen legyen az új párt? •— ez a kérdés napjaink­ban igen sok embert foglal­koztat megyénlkben is. Erről indított vitát lapunk is. Mint ismeretes, az első hozzászóló, Vajó István elvtárs, aki ki­fejtve saját nézeteit, mintegy megindította a vitát. Vajó elv tár 9 írása azonban több alapvető kérdésben — véleményem szerint — hibás következtetéseket von le, hogy •úgy mondjam, túlzó vonásokat visel magán. Vajó elvtárs mindenekelőtt úgy kategori­zálja megyénk dolgozóit, hogy az egyáltalán nem használ a pártépítés feladatainak sem, de a nemzeti egység erősíté­sének, kibontakoztatásának sem; i_ja. abból a nyilvánvalóan ÍJ bebizonyosodott tényből indulunk ki, hogy október 23-áv. a magyar dolgozók túl­nyomó többsége nem a szocia­lizmus ellen, hanem a szocia­lista. építés során elkövetett hibák, túlkapások ellen lépett fel — akkor egészen más kö­vetkeztetés adódik, mint amire Vajó elvtárs jutóit. Igaz az, hogy vannak helyek, ahol a szocializmus építésén, a prole­tárdiktatúrán, a párt vezető szerepén vitatkoztak és ma is vitatkoznak. Azonban az is biztos, hogy a magyar mun­kásosztály és dolgozó paraszt­ság túlnyomó többsége a szo­cializmus, a jólét, a béke, a tmunkáshaíalom mellett foglalt és foglal állást. Vajó elvtárs úgii irta, hogy megyénk dol­gozóinak általa felosztott má­sodik csoportja (amely a leg­nagyobb). „ellenzi ezeket « kérdéseket”, mint Vajó elvtárs mi egállapít ja. „félrevezetve“, i,esetleg tudatlanul a hibák miatt megsértődveVélemé­nyem szerint néhány fel­színesen jelentkező momen­tumból egyáltalán nem követ­kezik az, hogy a dolgozók túl­nyomó többsége nem akarja a szocializmust. Igen, akarja.! Sőt, dolgozik érte! Erre ékes bizonyíték a széntermelés, a gyárüzemek, az erőmű mun­kája, termelése, a rend és a fegyelem gyors szilárdulása ►— a dolgozók egyre határo­zottabb fellépése az ellen­forradalom mesterkedéseivel szemben, H ogy a reakciós erőknek átmenetileg bizonyos tö­megeket sikerült maguk mellé állítani, az semmit sem von le K dolgozók túlnyomó többsé­gének a szocializmus, a mun- 9cá»hatalom iránti igenléséből. Nyilvánvaló, hogy az a tény, amikor a. párt — amely mér­téktelenül felduzzadt és fel­hígult — október 24-én már jóformán vezetés nélkül ma­radt, megnyitotta az utat az ellenforradalom garázdálko­dására. Sokkal helyesebb a dolgot úgy következtetni, hogy megyénk dolgozóinak egy bi­zonyos része kétségeket táplál eziránt, hogy a szocialista építömunka során nem tér­nek-e vissza az elavult, rosse, bürokratikus módszerek, való­ban olyan emberek kerülnek-e vezető helyre, akik élvezik a nép bizalmát — és akik ezt a bizalmat nap mint nap ki is tudják érdemelni. Vélemé­nyem szerint a kérdés úgy áll, hogy a többség nem ellenzi, hanem igenis aggódik a szo­cializmus, a munkáshatalom a béke hazánkbeli sorsa felett. Ez alatt a többség alatt pedig értem azokat, akik. keményen szorítják a csákány nyelet, a szerszámot, hevesen vitatkoz­nak az egészséges előrehaladás útján-módján, akik a leg­nehezebb időszakban is bizto­sították jövő évi kenyerünket. Véleményem szerint az alap­kérdésekben megyénk dolgo­zóinak „legnagyobb csoportja’• nem félrevezetett. Az egy má­sik kérdés, hogy részletkérdé­sekben, egyes események meg­ítélésében még elég sok a rém­hír, a találgatás ■— a meg­tévesztett ember. F alijuk — a kommunisták vallják —, hogy a nem­zet összes, haladó, szocialista és demokratikus erőinek össze­fogása biztosítja csak hazánk jövőjének építését. Ennek a nagy nemzeti egységnek olyan alapjai vannak, mint a szocia­lizmus felépítése, a béke, a jó­lét, a két nemzetfenntartó osztály, a munkások és dolgo­zó parasztok szövetsége. És olyan alapja van, mint fel­lépés az ellenforradalommal szemben, 9 előbb fegyveres le­verése, majd jelenleg politikai háttérbeszorítása, illetve meg­semmisítése. Vagyis vajmi -ne­hezen kerülhettük volna el a gazdasági romlást, a politikai kudarcok sorozatát, ha a nem­zet nagy része nem vallaná magáénak eme alapelveket. F iszont nem feltétlenül félrevezetett, sértődött ember az, áld, mondjuk, nem a proletárnemzetköziség alap­ján jó hazafi, de elismeri a békés egymás mellett élés szükségességét, vallja és mun­kálkodik hazánlk kapcsolatai­nak erősítésén a világ minden országával. A proletárdikta­túrát, funkcióit, gyakorlását illetően sem vall hazánkban mindeiíki egy nézetet a kom­munistákkal, anélkül, hogy reakciós, eilenforrcdaimár len­ne, akinek más nézetei van­nak. Vagyis ott látom Vajó élv­társ fejtegetéseinek fő hibá­ját, hogy a párttagság feltéte­lei alapján a marxizmus— leninizmus sarktételeit állítva mércének osztályozza általá­ban a dolgosakat. Természete­sen ez helytelen (következte­tések levonásához vezethet és vezetett is. A párttagság kri­tériumát összekeverni azzal, hogy nézeteit illetően milyen dolgozó népünk arculata — erős túlzás. Példa rá maga a cikk, amely osztályozva me­gyénk dolgozóit, a harmadik csoportba az ellenforradalmá­rokat soroljat Az ellenforra­dalmárok — ellenforradalmá­rok, nem dolgozók, nem tar­toznak a, munkásokhoz, mégha munkásruhát viselnek, vagy mii nkásje Iszava Ica t is hangoz­tatnak. a z elmondottak persze egy uL pillanatra sem jelentik, hogy megyénk dolgozói között mindenben a legnagyobb az egyetértés, a közös nézet. Rengeteg az ingadozás, a két­ség, meg nem értés, a passzi­vitás. Ha viszont olyan nagy nemzeti célókból indulunk ki, mint a szocializmus, a jólét, a béke, a demokratizmus széle­sítése — akkor lépünk igazán arra az útra, amelyen a kom­munisták vezetésével, kitartó munkájával, okos szóval meg­világosodnak fl ma még tisztá­zatlan kérdések, egyre jobban felszabadul a nemzet alkotó tevékenysége, egyesült erővel valósítjuk meg a feladatokat. M ilyen legyen tehát az új párt? Többek között olyan, amely minden becsüle­tes hazafit képes a nemzet felvirágoztatásának közös célja érdekében tömöríteni, követ­kezetesen és áldozatkészen az életben bizonyítani: programja, munkamódszere a nép szolgá­latára épült. BALOGH GYULA Az adózás decentralizálásáról Ezidáig úgy volt, hogy a községek és falvak adóügy nyil­vántartását nem az illetékes helyi, hanem a járási tanács adóügyi osztálya intézte. A vezetés decentralizálásával az adóügyeket közvetlenül a helyi tanács rendezi. A gazdálko­dóknak, esetleges adóügyi panaszaikkal ezekután nem kell a távoli járási székhelyre utazniok — helyben elintézhetik azt. Nagy könnyebbség ez számukra. A szakszervezetek tevékeny harcosai a szocializmus építésének, a munkáshatalom erősítésének A me ff t/d ssaktaníi'es ülés« A Nógrád megyei Szaktanács az elmúlt hét péntekjén ki­bővített ülésre jött össze, amely megtárgyalta a X. teljes ülés határozatait, s az abból következő megyei feladatokat. Az ülésen megjelent Döbrentei Károly, az Országos Szaktanács tagja, valamint Jakab Sándor, az MSZMP megyei ideiglenes intéző bizottságának elnöke is. A beszámolót Baksa Sándor, a Megyei Száktanács elnöke tartotta. A ssaksservesetek a hibák ellenére is er étimén ff esen ilolffostak Bevezetőül megállapította, hogy megyénk szervezett dol­gozói helyeslik és egyetértenek azzal, hogy a X. teljes ülés több elvi kérdésben határozot­tan állást foglalt. Elmondotta, hogy a magyar szakszervezeti mozgalom a felszabadulást kö­vető években eredményesen dolgozott. Ezt azért is szüksé­ges hangsúlyozni, mert vannak kísérletek az elért eredmények történelmi jelentőségének le­becsülésére. A gazdasági, po­litikai és kulturális téren elért eredmények a marxizmus—le­ninizmus megdönthetetlen igazságát bizonyítják és érté­küket a későbbi években elkö­vetett hibák sem csökkenthe­tik. Ezekután az 1950-nel kez­dődő időszak értékelésével fog­lalkozott és elemezte, hogy melyek voltak gazdasági poli­tikánk hibái. Alapvető hiba volt — mint mondotta —, hogy a tervezés nem vette figyelembe hazánk adottságait, teherbúását. A tervek kialakításánál a dolgozók élet- és munka­körülményeinek megjaví­tását alárendelték a ter­melőerők, különösen az ipar fejlesztésének. A munkások javaslatai sem az üzemekben, sem a felsőob vezetésben nem találtak kellő meghallgatást. Az elkövetett törvénysértések csak tetőzték a bajokat: Majd beszélt arról, hogy a legutóbb eltelt három eszten­dőben voltak próbálkozások a hibák kijavítására, de sok volt. a huza-vona: Az SZKP XX. kongresszusa pedig tovább erő­sítette a tömegek nyomását a hibák kijavítására. Az osztály­ellenség látva a helyzetet, fel­nagyítva a hibákat, jól leple­zett támadást indított a párt és a proletárdiktatúra alap­vető intézményei ellen. A munkásosatáli/ a hibák dien lépett tel A X. teljes ülés a munkás­osztály magatartását értékelve, az október 23-án bekövetkezett eseményekre megállapította, hogy a mimkásoertály érvényt aliart szerezni annak, hogy ha­talma — a proletárdiktatúra — erős legyen' hogy a munkás- osztály közvetlenül kapjon na­gyobb részt a hatalom gyakor­lásában; _ ; A munkásosztály nem a szocializmus, hanem annak építése során elkövetett hibák ellen lépett fel. Az ellenforradalom ezt tud­va, megtéveszt ő jelszavakat használt, és sajnos, azt a mun­kásosztály nagy része azonnal nem ismerte fel; Zavarta c munkásosztály tisztánlátását, hogy az ellenforradalmi erők igyekeztek a munkástanácso­kat is hatalmukba keríteni, irányítani. Különösen az úgy­nevezett központi és megyei munkástanácsoknál sikerült ezt elérnie; s— A mi részünkről több kérdésben tárgyalást kíván­tunk kezdeni az úgynevezett megyei munkástanáccsal — mondotta —, amely mindig el­akadt, mert mást csináltak, mint amit mondtak* Amikor a békés termelés meg­indításéról akartunk tárgyalni, ők a karhatalom felosztásával foglalkozták; Mikor tisztázni akartuk a szakszervezetek és a munkástanácsok feladatát, ők a megyei tanács végrehajtó oi- zottságának újjászervezésén, a hatalom átvételén dolgoztak. Látva, hogy tevékenységük nem egyeztethető össze a mun­kásérdekekkel, bírálni kezdtük munkájukat, ök azzal a jel­szóval, hogy a szakszervezetek nem ismerik el a megyei mun­kástanácsot, támadást indítot­tak és a szakszervezeti demok­rácia lábbaltiprásával szétzi­láltak több szakszervezeti bi­zottságot, A ssaksservesetek let/t/enek a hatalom fff/akorlásának esaköaei A továbbiakban a X. teljes ülés alapján a szakszervezetek előtt álló feladatokról beszélt az előadó. Mindenekelőtt az igazság ere­jével, türelmes meggyőzéssel megnyerni a dolgozók bizal­mát. Segíteni kell a dolgozó­kat, elsősorban a munkásokat, hogy az eseményeket minél előbb tisztán lássák, magukra találjanak, megismerjék fele­lősségüket és feladatukat. A munkások segítségével kell kijavítani a gazdasá­gi és politikai életünket el­torzító hibákat. Fejleszteni a szocialista de­mokratizmust oly módon, hogy a munkásosztály hatalma erő­södjön,, hogy a munkások va­lóban közvetlenül és tömege­sen részt vegyenek a hatalom gyakorlásában. — A X. teljes ülés választ adott azok számára is, akik a szakszervezet tevékenységét elítélték, csak negatívan ma­gyarázták — mondotta. A fej­lődés vonala 1950-ig felfelé ívelő volt. A szakszervezeti mozgalom ereje ebben az idő­ben abban volt, hogy a munkásosztály általános érdekeit szemelőtt tartva nem feledkezett meg kü­lönböző dolgozó rétegek egyéni érdekeiről sem. De mi volt az oka annak, hogy 1950—55 között a munkások jogosan elégedetlenek voltak a szakszervezetek munkájával? A szakszervezetek ebben az időben nem kaplak olyan po­litikai és társadalmi súlyt, amely az uralkodó osztály, a munhásosztály legnagyobb ’ö- megszervezetét megillette vol­na. Ennek következtében nem volt elég lehetőségük, hogy összhangot teremtsenek a tár­sadalmi élet és a munkások egyéni érdekei között. Majd elemezte azt, hogy a múlt év szeptemberében megtartott IX. plánomon már bizonyos javu­lás volt tapasztalható, Ab életkörülniénf/ek jariiásánnk feltétele a termelés további növelése Az október 23-a utáni hely­zetív térve, Baksa elv társ el­mondotta. hogy megyénkben is súlyos károkat okozott a sztrájk. A szénbányászati trösztnél például novemberben és decemberben töredékét ter­melték a szeptemberinek, vi­szont majdnem ugyanannyi bért fizettek ki. A Tűzhely­gyárban a novemberi 263 ezer forint értékű termelés mellett közel 2 millió 300 ezer forint mu’'’vbér került kifizetésre. Nagy kárt jelentett a különbö­ző anyagok elherdálása is. Ha az ellenforradalom által oko­zott kár összege a népgazda­ság rendelkezésére állna, több területen lehetne ren­dezni a béreket, nyugdíja­kat és családi pótlékokat. I Gazdasági helyzetünk már j jobb, kezd stabilizálódni. Ezért | elsősorban derekasan helytálló ; bányászainknak kell köszöne­tét mondanunk. A további elő­rehaladás érdekében szüksé­ges, hogy a szakszervezetek se­gítsék a termelést. A dolgozók életkörülményeinek javításá­ban úgy tudunk előrehaladni, ha szakszervezeteink rendsze­resen és alaposan elemzik a gazdasági helyzetet, a terme­lés alakulását. Tegyenek ja­vaslatokat a munkástanácsok a helyes bérezés kialakításéra, segítsenek a munka megszer­vezésében, a dolgozók mun­kakörülményeinek megjavítá­sában. A szakszervezetek ja­vaslatára a kormány már több intézkedést foganatosított; Eddig végrehajtott bérügyi intézkedés például több mint ötszörösét teszi ki az 1957-re tervezett összeg­nek. A X. teljes ülés felhívta a szakszervezetek figyelmét, hogy az eddigi intézkedéseken túl továbbiba is harcoljanak a dolgozók jogos igényeinek ki­elégítésé»- "t, az adott helyzet­nek megfelelően. A tervek ki­dolgozásában minden iparág­ban a szakszervezetek hatéko­nyan vegyenek részt. Elérke­zettnek látjuk az időt arra, hogy a kormány felmérve a je­lenlegi gazdasági helyzetet és lehetőségeket, világosan ki­jelölje az életszínvonal emelé­sének, az egyes jogos bérköve­teléseknek arányait. Az Orszá­gos Szaktanács a közeljövőben teljes ülésen foglalkozik majd ezekkel a kérdésekkel. Me­gyénk szakszervezetei is se­gítsék észrevételeikkel, javas­lataikkal ezt a munkát, tiapesolat a munkástanáccsal Ezután az előadó a munkás- tanácsok kérdésével foglalko­zott. Elmondotta, hogy ilyen nehéz helyzetben kezdték el munkájukat. Mégis több veze­tő részéről bizalmatlanság ta­pasztalható a munkástaná­csokkal szemben, mivel az el­lenforradalomnak sikerült több emberét a munkástaná­csokba beépíteni. A feladat az, hogy a dolgozók, a kommunis­ták segítségével megtisztít­sák azokat az oda nem va­ló elemektől. Szakszervezeteink dolgozza­nak együtt a munkástanácsok­kal, követeljék meg, hogy munkájukkal a termelés foko­zását segítsék elő. A Megyei Szaktanács elnöksége is tervbe vette több ipari üzemben* hogy tanulmányozza a mun­kástanácsok tevékenységét, főleg a tanácsok és a szakszer­vezetek közötti kapcsolatot il­letően. A szakszervezeti bi­zottságok és területi bizottsá­gok a saját területükön szin­tén végezzenek ilyen irányú munkát. A ssaksaerveseti moBf/alom néháit 1/ elvi kértlése Baksa elvtárs a továbbiak­ban a szakszervezeti mozga­lom időszerű elvi kérdéseiről beszélt. Elmondotta, hogy a teljes ülés egyöntetűen leszö­gezte, hogy a szakszervezetek függetlensége alatt a szakszer­vezetek önállóságát érti. A magyar szakszervezetek pro­letárdiktatúra alapján állanak, marxista—leninista, osztály­harcos szervezetek. Nem lehet­nek ellenzékiek a munkásosz­tály államával és élcsapatával, a párttal szemben. Mindannyian egy célért, a szocializmus felépítéséért dolgozunk. A szakszervezetek önállóságuk birtokában viszont hangot ad­nak a dolgozók érdekében ki­alakított véleményüknek, ja­vaslatuknak; A sztrájkkal kapcsolatban arról beszélt, hogy az sem no­vember előtt, sem azután nem a munkáshatalmat, hanem az ellenforradalmat támogatta — éppen ezért, a szakszervezetek nem értettek azzal egyet. Be­bizonyosodott. hogy a munkás- osztály számára mit eredmé­nyezték ezek a sztrájkok; A szakszervezeti választá­sokkal kapcsolatban elmondot­ta, hogy azt későbbi időre ha­lasztják, amikor rendeződnek a viszonyok és biztosított lesz a szakszervezeti demokráciák betartása. Sok támadás érte a szakszer vezeteket azért, hogy az ipari szervezkedésről térjenek át a szakmai szervezkedésekre. Az előadó itt az 1945—46-os idő­szakra hivatkozott, amikor az ilyen szervezeti felépítés ren­geteg problémát, a munkás­egység lazítását eredményezte, ennek alapján nem lenne he­lyes. ha a műszaki dolgozől; kiilön .szakszervezetet alatti tanának. Sokkal célravezetőbb albi­zottságokon belüli műszaki titkárságok, szakosztályok alakítása. A szakszervezeti munka megjavítása érdekében meg kell szüntetni a vezetésben az ideiglenes jelleget. Nem ellen­tétes az alapszabállyal a veze­tésbe olyan régi mozgalmi múlttal rendelkező dolgozókat bevonni, akik élvezik a dolgo­zók bizalmát. Az alapszabály lehetőséget ad becsületes szer­vezeti dolgozóknak a vezetés be való kooptálására is. Végezetül az előadó arról szólt, hogy a magyar szaki szervezetek továbbra is a Szak- szervezeti Világszövetséghez tartoznak. Most különösen nagy szükség van minden osz­tály szakszervezeteinek egysé­gére, mert a munkásosztály nemzetközi egysége akadályom hatja meg a reakció erőinek, a munkásosztály jogai ellen in­dított támadásait és az új há­ború előkészítését. A magyar munkásosztály az októberi események után meggyőződhetett, hogy a világszövetséghez tartozó szervezetek segít­sége elsőként jelent meg a magyar nép számára. Erősíteni . a kapesolatot o ilolf/OBÓkkal A szaktanács titkársága több bírálatot kapott október utolsó és november első nap­jaiban kifejtett kapkodó mun­kájáért. Ismeretes, hogy a szaktanács november 1-én azonnali végrehajtásra kiadta programját. Ez több bérügyi intézkedést is tartalmazott, amelyet megyénkben is végre­hajtottak. A forradalmi mun­kás-paraszt kormány a prog­ramba foglalt pontok többsé­gével, köztük a bérügyi kér­désekkel is egyetért, bevezeté­sére azonban csak január 1-től került sor. Így az október vé­gén kifizetésre került összege­ket levonják a dolgozóktól s ezért több jogos bírálat éri a szakszervezetet. A közeljövőben minden ipar­ág területén megindul a X. tel­jés ülés által kibocsátott alap­szabály vitája. A szakszervezetek hasz­nálják fel ezt a lehetősé­get a dolgozókkal való kap­csolataik javítására. Sikerült a szakszervezeti mun­kában mutatkozó bizonytalan­ságból kilábolni. Azt kérjük, hogy szakszervezeteink a jövő­ben is minden erejükkel támo­gassák a munkás-paraszt ha­talmat, a proletárdiktatúrát, a szocialista Magyarország mi­előbbi felépítését — fejezte be beszámolóját Baksa Sándor elvtárs. A beszámoló után számos hozzászólás hangzott el, ame­lyekre lapunk legközelebbi szá­mában visszatérünk.

Next

/
Thumbnails
Contents