Nógrádi Népújság. 1957. február (2. évfolyam. 9-16. szám)

1957-02-02 / 9. szám

1957. február Z. NÓGRÁDI Népújság 3 JllimkcL alán Mátranovákon Gáti II. bányaüzemben dolgozik Czene Antal ifj. és csapata Kuborczik István toklyó, Eczet István, Kis- pál János ifj. Régóta együtt vágják már a szenet. December­ben 90 forintot kerestek műszakonként, de most januárban többre számítanak. Átlagosan 5—6 csillét raknak meg fejen­ként. Ma kivételesen minden jól sikerült, mert a 24 csillét is felszínre küldték. Egy óra a pácolóban Hosszú idő után a napokban ismét az Acélárugyárban jár­tam. Nagyszerű érzés volt hall­gatni a hatalmas gyár egész­séges szivének egyenletes lük­tetését. Közvetlen célom a pácoló üzem meglátogatása volt. Nem nagy üzem ez, mégis rendkí­vül jelentős a szerepe az egyenletes termelés biztosítá­sa érdekében. Anyaggal látja el a dróthúzót, a hengerműt, a szegverőt... Serény munka folyik a pácolóban. De mit is csinálnak itt tulajdonképpen? Amolyan nagyobbfajta teknők- ben kénsavas, majd meszes fürdőt adnak hatalmas huzal- és lemezkötegekne'k. — Le­marják róluk a rozsdát és elő­készítik a további megmunká­láshoz. Nehéz, kemény munka a pá­cotoké. Több tízezer kilónyi va­sat emelnék meg naponta. Ne­héz a feladatuk, de öntudatos fegyelemmel, becsülettel ele­get tesznek kötelességüknek. Január minden napján teljesí­tették napi tervüket. Ez pedig nem kis dolog! Kevesen dicse­kedhetnek el hasonló szép eredményekkel. A pácoló dolgozói is nagyon mélyről kezdték el munkáju­kat. Csomány István csoport­vezető arról beszél, hogy no­vemberben naponta alig 40 kocsi anyagot szállítottak a szomszédos üzemékbe. Mos­tanában napi 105—110 kocsi a napi termelésük. Nincs még véglegesen rendezve a fizeté­sük, de mégis tudják jól: nem a követelőzésükkel, hanem se­rény munkával, a termelés Szénbányáink túlteljesítették a termelékenység tervét A fenti grafikon a fejteljesítmény alakulását mutatja be a szénmedence üzemeiben. A fe­hér hasáb a tervezett, míg a fekete hasáb a teljesítményt mutatja. Az üzemegységek kö­zül csak Róna nem teljesítette az előírt fej­teljesítményt, mint ahogy azt a grafikon is mutatja. A tröszt január havi fejteljesítmé­nyi terve 0,692 tonna volt. míg a jelenlegi tel­jesítés 0,780 tonna. YADOLO TÉNYÉK színvonalának állandó eme­lésével védheti csak meg a munkásosztály önmagát, a pusztító vész, az infláció el­len. — Amikor Kádár elvtárs legutóbbi beszédében a ter­melés itt-ott tapasztalható kedvezőtlen alakulásáról szólt, szerettem volna odakiáltani, hogy sokasodik a jó példa, Ká­dár elvtárs! — meséli a cso­portvezető. Valóban a pácoló dolgozói becsülettel helytállnak. Szá­míthatnak rájuk. Csakúgy, mint ahogyan ők is bizakod­nak, hogy végre pozitívan ren­dezik eddig megoldatlan bér­problémájukat. Egyetlen akadály nehezíti munkájukat: kevés gőzt kap­nak. Ez nemcsalk lassítja a munkafolyamatot, de meg is drágítja a termelést. A gőz­problémát nem a szénhiány, hanem a szén gyenge minősé­ge okozza, Az, hogy a szenet „felesben" kapják: a szállít­mány fele szén, fele kő és ho­mok. Nagyon kérik a bányász elvtársakat, hogy ügyeljenek a szén minőségére is, mert a mennyiség ilyen növelése nagy károkat okoz nekik Reméljük, hogy meghallgatják kérésü­ket.--------­Ta karékos emberek A Kölcsönös Segítő Taka­rékpénztárak megalakulásuk óta egyre nagyobb népszerű­ségre tesznek szert, — különö­sen az ipari dolgozóik körében. A KST-tagok száma évről év­re emelkedik. 1956-ban 2137 KS takarékpénztár alakult az országban 221 104 taggal. Me­gyénkben tavaly 47 KST mű­ködött 3369 taggal. A tagok az év folyamán 544 000 forintot takarítottak meg és 296 000 fo­rint összegű rövidlejáratú köl­csönt kaptak takarékpénztá­ruktól. Szemelvények rz egvházasdengelegi fehérterroristák gaztetteiről A KÖZSÉGBEN nagy pusz­títást vittek véghez a fehér- terroristák. Kihasználták a szövetkezet-szervezés során elkövetett hibákat, az egyes emberek sérelmeit, hogy a községben visszaállíthassák a kapitalista rendet. íme be­széljenek a puszta tények. FEHÉR JÓZSEF ellenforra- dalmista késsel támadt az ut­cán haladó Robotka János tanácstitkárra. „No. most egy kommunistával kevesebb lesz“ — kiáltotta, s a titkár mellébe akarta döfni a kést. A gyilkosságot Csepela Pál, az Új Barázda szövetkezet gép­kocsivezetője akadályozta meg. GYALOG JÁNOS, volt köz­ségi bíró — akit a kapitalista rendszerben elkövetett ke­gyetlenkedéseiért gyűlöl a falu szegény rétege — leitat­ta Fehér Józsefet, s azt az utasítást adta neki. hogy a tanácsházán levő iratokat semmisítse meg. Fehér egy félrevezetett gyerekhad segít­ségével végrehajtotta a meg­bízást: elpusztították a község legfontosabb iratait. A KÖZSÉG 15 kh akácer­dejét teljesen elpusztították, faanyagát pedig ellopták. Az erdő kiirtásában elsősorban az ellenforradalmisták mutat­tak példát. Például Nikodém kulák három szekér fát lo­pott. A FALUSI osztályellenség megnyerve magának a közsé­gi hazafias népfront-bizott­ság elnökét, falugyűlést hirde­tett. A gyűlés célja: a forra­dalmi nemzeti bizottság meg­alakítása. A gyűlésen a fél falu megjelent Többségben Rendőrségi HiREK Kecskés Pál héhalmi lakos és felesége között a házasélet 1956. év júniusában megsza­kadt. Azóta az apa a négy kiskorú gyermeke eltartásáról nem gondoskodik. A bíróság kötelezte az apát a kiskorú gyermekeinek eltartására. Kecskés Pál kijelentette, hogy nem hajlandó a gyermekeivel szemben a kötelességét telje­síteni. A bírói végrehajtást pedig azzal igyekszik meghiú­sítani, hogy állandó munkát nem vállal. Az ügyészség Kecskés Pál ellen tartásdíj fizetési kötelezettség elmu­lasztása miatt vádiratot nyúj­tott be a bírósághoz. sj: Berki Vilmos büntetett elő­életű, várasszói lakos múlt év november hó 18. napján Nád­újfalu községi tanácsház épü­lete elől ellopta Gyurcsik Géza kerékpárját. A letartóztatás­ban levő Berki Vilmos vád­lott a tárgyaláson ittasságra hivatkozott. A bíróság a vád­lottnak ez irányú védekezését nem fogadta el és a magános sérelmére elkövetett lopás miatt háromhónapi börtönre ítélte. voltak a szövetkezeti parasz­tok és az agrárproletárok. A kulákok így nem látták biz­tosítottnak a hatalom átvéte­lét. Ekkor Gyalog, a volt bí­ró kijelentette: a „tsz-tagok és a kommunisták nem vehet­nek részt a gyűlésen“. Csak a dolgozó réteg eltávolítása tet­te lehetővé, hogy a kulálkbé- renc Jakus János és Mosonyi Dániel kerüljön a forradalmi bizottság élére. GYALOG JÁNOS volt bíró összejátszva Jakus Mihály ellenforradalmistával felbom­lasztotta az eredményesen gazdálkodó I. típusú termelő- csoportot. FEHÉR JÓZSEF fehérter­rorista kísérletet tett Zsiga Gyula párttitkár meggyilkolá­sára. A párttitkár, erélyes fellépésének köszönhette élet- benmaradását. GyALOG JÁNOS volt bíró és kisgazdapárti elnök újra hozzáfogott a kisgazdapárt szervezéséhez. Harminc tagot válogatott össze és az 1947-es tagsági könyből tartott nekik oktató előadást. A FEHÉRTERRORISTÁK, hogy felbomlaszthassák a köz­ség két nagy és eredményesen gazdálkodó szövetkezetét, szovjetellenes rémhíreket ter­jesztettek.- „Az oroszok fel­gyújtják a szövetkezetek szalmáját, takarmányát, elra­bolják az állatoikat.“ Persze ehhez még azt is hozzátették: „Magyarországon nem fog többé létezni szövetkezet“. A rémhír megtévesztette, s ször­nyű bizonytalanságba taszí­totta a szövetkezetek tagiait. így aztán éjjel-nappal hord­ták a szövetkezet állatállomá­nyát, takarmányát, szalmá­ját. Elvittek mindent, amit csak megfoghattak. Még a méhkaptárakat is feltörték, s bontani kezdték a félkész is­tálló épületeket. Például Ni­kodém kulák leitatott embe­rekkel lopatta el a szövetkezet darálóját. HABAN. a sziráki ellenfor­radalom vezére utasítást adott a tanácsi vezetők leváltására. Ugyanakkor gondoskodott ar­ról. hogy a vezetőket lejáras­sa. Azt fogta rájuk, hogy húszezer forintot kaptak a tsz szervezéséért; AZ EGYHÁZASDENGELE­GI fehérterroristák — amint ezt a tények is bizonyítják — kapitalista restaurációra tö­rekedtek. Ma már a község dolgozó társadalma látja ezt, s elítéli a kapitalista társa­dalmi rend szállascsinálóit; Soha nem illették ► uulla 110111 IIIBUB* gyávasággal magatartását, ► de újra és újra megrázkódik, ha a novemberi ► szörnyű napokra emlékezik. Hogy is történt? ► Az emlékezés belehasít húsába, mindent újra ► lát, szinte hallja az embereik hangját... £ — Szerdai napon történt, úgy emlékszem ► rá, mintha tegnap lett volna. A gyerek — 18 £ éves Karcsi fiam — ahogy maga mondta: £ nem akart rosszabb lenni az apjánál, fegy- t vert fogott s ment ő is, hogy biztosítsa a Szlo- £ vákiából jövő szénszállítmányt. Örültem én £ ennek, de a gondolat nem hagyott nyugodni: £ hátha baja történik ... Olyan nehéz napokat i élünk, sok helyen még az ellenforradalmárők ► az urak, Jobb lenne, ha otthon maradna. ► Olyan f iatal még ... ► Ezen az emlékezetes szerdai napon, novem­► bér 13-án, Karcsi nem jött haza. Az első adódó ► autóval lpolytarnócra rohantam, hogy meg­► tudjam: mi van vele. (Nincs meleg a kisszo­► bábán, ahol beszélgetünk, mégis a négygyer- £ mek.es családapa homlokán izzadság gyöngvö- £ zik. De Csábi Károly tovább beszél.) A gyere- £ két nem találtam, de néhány falubeli cimbo- £ rát igen. Tőlük tudtam meg, hogy mi készül £ ellenünk. A faluban kommunistaellenes, el- £ lenforradalmi elemek voltak a hangadók, £ fegyvert osztogattak híveiknek, rólunk meg £ azt híresztelték, hogy fegyvert szállítunk az £ ávósoknak, sőt egész sor más rágalmat szór- £ tak ránk. Nagyon paprikás volt a hangulat. ► Ideges feszültség bénította az értelmet és ► szinte biztos voltam benne, hogy itt történnie ► kell valaminek. Sajnos érzésem beteljesült. t A tárnáéi laktanya emeletéről egy feketeké­► pű katona, — érdekes, valahogy épp rápillan­► tottam — tüzelni kezdett ránk, s az egyik ► golyó eltalálta barátomat, Albert Gyulát. A ► gerincét érte. Óráikig szenvedett és még aznap ► meghalt, Két nap az ellenforradalom fogságában — A s/öriivíi napok cinlrkri — A történtek után értelmetlen tehetetlenség fogott el és ekkor egy honvéd főhadnagy állt meg előttem és felszólított: kövessem a lakta­nyába. Alig hogy beértem, nekem estek. El­szedték irataimat, pénztárcámat, sőt még a cipőfűzőt is kifűzették — ekkor döbbentem csak rá, hogy milyen sors vár rám. Eddig az események forgatagában sodródtam, de ak­kortól úgy éreztem, nemcsak rólam van szó, o,kik most karmaik közé vettek, fontos terve­ket szőnek velem kapcsolatban. Bár tudták jól, hogy nem én, hanem ők lőttek, a gyilkos közöttük van, mégis mini valami gonosz­tevővel, úgy beszéltek velem. Vallatták. Mit csinált? Mi volt a terve? Mit alkart a gép­pisztollyal? Kik a társai, s azok hol vannak? — így beszéltek, mini olyan fogollyal, alkitől — lia egy kicsit ráijesztenek — „mindent megtudhatnak”. Késő este volt már, hideg is. összefagytam a vékony ruhában, az éhség is gyötört. Pör­költ volt tarhonyával vacsorára — ezt löktek elém. Nagyon éhes voltam, de egy gramm étel se ment le a torkomon. A későbbi kihallgatáson már a szécsényi nemzetőr parancsnok is ott volt. Nem sókat beszélt, de hangjából kiéreztem megvetését, azt, hogy szinte embernek sem néz. Alig-alig nézett rám. — Hol van a piros könyve? El­dobta biztos — nézett rám gúnyosan. Szégyellt talán? — így beszélt. Mindig bÜSZke voltam. hogy a kommunista párthoz tartozom, itt is szinte megnyugtatott, mikor ezt a meggyőződésemet hangoztathat­tam. A vallatás után egy munkásbuszra raktak és szállítottak tovább. Sötét este volt már. Két rossz nézésű géppisztolyos volt a kísérőm ... Próbáltam rendezgetni gondolataimat, s ek­kor szinte láttam asszonyom rémült tekinte­tét, a négy gyerek árvaságát... Az térített a szörnyű valóra, hogy egyik kísérőm „véletle­nül” lábamra ejtette géppisztolyát. De az csak vigyorgott rajta. Nógrádszakáion a vámőrség elé hajtott az autó. Itt egy ideig a fehér fal­nak állították, majd az volt a parancs: néz­zek a vallató főhadnagy szemébe. Itt nem sokáig tartottak, de éreztem, hogy kísérőim és vallatóim nagyon élvezték a dolgot. Nevet­géltek és láttam, hogy a szemükkel intenek egymásnak: — No, majd végzünk az öreggel! Innen hamar tovább vittek, Szécsénybe. A korábbi járási pártbizottságon székelt a „nem­zetőrség” parancsnoksága. Nem sokat teketó­riáztak velem, belöktek egy kis szobába. Sö­tét kis lyuk volt, talán maguk is siralomház­nak szánták. Hajnali négy óráig rostokoltam itt. Almos voltam, de nem jött álom a sze­memre. Nagyon nehéz órák voltak. Hogy ne legyen nyugalmam egy pillanatig se, meg­hagyták: ha megmozdulök, végeznek velem. »»VtfVtfVVVTrrVTTTTTVTVVTVTVVTTVVVTTVTVTTTVTVVVTVTTJ Olyan idős lehetett, mint Karcsi fiam Gyerünk! Gyerünk! — hajtott a munkával. — « Még Gyarmatra is menni kell! — kiáltotta * durván. Megkönnyebbültem... 3 Vgy déltájban autó gördült a „parancsnők- 3 ság" udvarára. A soffőr és az egyik fegyveres * őr beszélgetni kezdett. ^ — Hová mentek? * ■< ■4 4­Hajnali négykor felzavartak. Tegyem rend­be a szállási, készítsek fát. szenet, fűtsek be — ez volt a parancs. Természetesen minden lépésemet fegyveres őr kísérte. Lementem a pincébe szénért. A kísérő jött utánam. Ahogy kinyitottam az ajtót, borzalmas dolgot lát­tam — a fény megvilágította a pince falát és az véres volt. Szinte torkomban vert a szívem. Mi lesz most. Hátha máris végeznek velem. A sarokban egy vasdorongot láttam — ezzel „elintézhetném” kísérőmet. Rápillantottam. — A vágóhídra. — Ezt viszitek? — Ezt, az éjjel hoztuk. Megfigyeltem. SB 423 rendszámú volt a te- 3 herautó. A soffőr mellé ültettek, a másik 3 „szomszéd” géppisztolyos volt. Alig. hoav ei- 3 hagytuk Őrhalom községet, motorkerékpáros * futár jön velünk szemben. — Hová? 3 — Visszük ezt a madarat. — Ne, oroszok jönnek a város felé! Intettek egymásnak és a motoros tovább in­dult. Jóleső melegség öntötte el a szívem. ■. Alig megyünk egy néhány kilométert, épp Szügy'. felé fordulunk (hogy Gyarmatot megkerül­jük), újabb motorossal találkozunk. — Ne menjetek erre! Oroszok! — és hajt 4 tovább. ;j Nagy rémííltség fogta el kísérőimet és erre 3 már a soffőr is elővette fegyverét és egy kéz- 3 zel vezetett. A másikkal oldalamnak szári- 3 tóttá pisztolyát. Egyetlen zökkenő, s a jegy- 3 verek eldördülnek. Két tűz között voltam — 3 — s néhány kilométerre már itt a szabadság, < ... megmenekültem. A szovjet katonák má- < sodszor is megmentették életemet. * Ez a két nap volt életem legnehezebb 48 * órája, 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents