Nógrádi Népújság. 1957. február (2. évfolyam. 9-16. szám)

1957-02-02 / 9. szám

2 NÓGRÁDI Népújság 1957. február Z. PÁRTFÓRUM Milyen legyen as új párt ? Országunkban az elmúlt né­hány hónap alatt a túlzott köz- pontosítás és a néptől elsza­kadt vezetés hibáit felszámoló demokratizálási folyamat in­dult meg. Annak ellenére, ho„y a folyamatot az ellenfor­radalom elrejtett erői gátolni, lassítani, hol pedig túlzott kö­vetelésekkel dezorganizálni akarta, sőt akarja, a progresz- szív etőkifejtésnek már érez­hető a hatása az ipari üzemek­ben, főleg a bányászatban, de a közéletben, a hivatalokban is. A dolgozók képviselőinek bekapcsolása az üzem vezeté­sébe, a bürokrácia elleni harc­ba nemcsak a jó javaslatok megtételével válik hasznunk­ra, hanem abban is, hogy nö­veli a dolgozó nép felelősségét az országépitésért, a haza sor­sáért. Még inkább igényli a múlt hibáitól megtisztult pártunk a párttagság véleményét munká­jához. A történelmi tapaszta­latok is bebizonyították, hogy csak olyan párt lehet erős és életképes, amely a dolgozó népbe, a munkásosztályba, dolgozó parasztságba és nép­hez hű értelmiségbe gyökerez­ve, húg a nép húsából, vér a dolgozó nép véréből. Hogy ez mennyire nem így állt, az ok­tóber 23-i ellenforradalom is bizonyította, amikor az ellen­ség kihasználta a párttagság és a szűk vezetés közti ellentéte­ket, demagógiával, álhazafi- sággal megzavarta sok pártta­gunkat, a párthoz közelállók tisztánlátását s ezzel passzi­vitásra kárhoztatta őket. A né­pi demokrácia utolsó óráiban a 900 OOO-es párttagság szétfor- gácsolódott, alig volt szerveze­ti ereje. Pedig elsősorban a kommunisták lettek volna hi­vatva a zűrzavarban meglátni a kivezető utat. Ha szükség volt valamikor, ma elmondhatjuk, hogy szük­ség van egész párttagságunk öntevékeny, szorgos, alkotó ak­tivitására, arra, hogy minden párttag elsőként védelmezze nemcsak a pártot,, de a népi demokráciát, is az ellene táma­dóktól. De vissza kell szerez­nünk a becsületes dolgozók tá­mogatását is. Hosszú hétközna­pi tettekkel kell bebizonyítani — s ezen a téren már jó úton haladunk hogy méltók va­gyunk a nép bizalmára akkor is mikor ellenségeink ellen harcoluvik, akik még tevékeny, kednek, de akkor is, amikor a kibontakozás stabilizálásá­ban a munka frontján is meg­álljuk helyünket. Párttagsá­gunk egészének azonban visz- sza kell utasítani azokat az alaptalan rágalmakat, ame­lyekkel a párt nevét bemocs­kolták és amelyeket a munkás­osztály ellenségei arra akartak felhasználni, hogy lejárassák a marxizmus—leninizmust, a nemzetközi proletariátus leg­haladóbb eszméjét. Szükség van arra is, hogy a kommunisták olyan kérdések megoldásában is aktívan tevé­kenykedjenek, mint a politikai és szervezeti célkitűzések meg­vitatása. A szerkesztőség elő kívánja mozdítani párttagjaink javaslatainak közzétételét, hogy a pártélet különböző problémáit párttagokkal együtt sikeresen oldhassuk meg. He­lyet adunk és támogatjuk az olyan vitákat, mint például: Milyen legyen az új párt, Ikik léphetnek be? Milyen legyen a párt programja, a szervezeti szabályzata? A párt és a szak- szervezet, a párt és a munkás- tanácsok kapcsolata stb? Ez­úton Milyen legyen az új párt, kik léphetnek be? című témá­hoz közlünk hozzászólást. Az én véleményem szerint... A párt tagja lehet minden olyan becsületes magyar em­ber, aki a párt alapvető cél­kitűzéseit magáévá teszi. Mik ezek a célkitűzések? 1. A szocializmus építése Magyarországon, 2. A prole­tárdiktatúra megvalósítása. 3. A munkáshatalom szüksé­gessége elismerése. 4. A szo­cialista hazafiság elismerése, mely elszakíthatatlan a prole­tár nemzetköziségtől. Ezek azolk a főbb elvi tételek, me­lyeket magáénak kell valla­nia annak, aki az MSZMP tagja akar lenni, legyen az munkás, paraszt, vagy értel­miségi dolgozó. Ezek mellett természetesen a párt szerve­zeti szabályzatában lefektetet- teket is el kell ismerni. Miért éppen ezeket az elvi tétele­ket emeltem, ki? Azért, mert október 23-a óta még máig is ezeket a kérdéseket vitatták a legtöbb­ször és ezeket nem ismerték el az úgynevezett nemzeti bi­zottságok és nemegyszer még egyes munkástanácsok sem. Hogy egy-egy ilyen elvi té­tel elhagyása, vagy tagadása hová vezet, azt hiszem min­den gondolkodó ember előtt világos. Ha nem szocializmust építünk, akkor mit? Ha nem a proletariátus gyakorolja a diktatúrát, akkor ki? Ha nem munkáshatalom van egy or­szágban, akkor milyen van? És ha valaki úgy hazafi, hogy egyúttal nem ismeri el a nem­zetköziséget. akkor milyen hazafi? Minden volt MDP-tagnak és újonnan belépőnek el kell gondolkodni ezeken, megvaló­sításukért elvhű eszmei és ha kell fegyveres harcát is kell vívnia. Megyénk dolgozóit manapság e kérdések szem­szögéből vizsgálva napjaink­ban három csoportra oszthat­juk. AZ ELSŐ CSOPORTBA tartoznak azok az emberek, akik előtt világosak a kérdé­sek, mély a meggyőződésük és már beléptek, vagy most szándékoznak belépni a párt­ba. Ezeknek a gerincét az il­legális kommunisták, az 1945- ös párttagok és a párt állás­pontját és nézeteit 1953 előtt bíráló párttagok képezik. Ez a kisebb csoport. A MÁSODIK CSOPORTBA tartoznak azok a becsületes emberek, akik korra, nemre, vallásra, foglalkozásra való tekintet nélkül, akik előtt még nem világosak ezek a kérdé­sek, vagy félrevezetve, eset­leg tudatlanul a hibák miatt megsértődve ellenzik ezeket a kérdéseket. Ez a legnagyobb csoport. A HARMADIK CSOPORT az ellenforradalmárok és az árutók csoportja, mely hol nyíltan, hol burkoltan harcol ezeknek az elvi tételeknek ■ megvalósítása ellen. Feladatunk a fentiekből kö­vetkezően világos. Az első csoportot erősíteni, szilárdítani kell, hogy való­ban élcsapat módjára dolgoz­zon és munkája nyomán meg­nyerje a széles tömegek bi­zalmát k meggyőzéssel vezes­sen. A második csoportot meg­győzni az első csoport felada­ta. Megfelelő meggyőző mun­kával ez elfogadja a vezetést és soraikból nevelődnek ki a legjobbak, legöntudátosabbak az első csoportba. A harmadik csoportot poli­tikailag megsemmisíteni, úgy az első, mint a második cso­port feladata. Eljárást megin­dítani ellenük pedig a rendőr­ség dolga. Szerintem ezek azok a fon­tos kérdések a sok közül, amelyeket munkája során most minden kommunistának nap mint nap szeme előtt kell tartania. Vajó István •v lXt*m váltósuk as adó Milyen lesz az adó? Biztosan sokat kell majd fizetni! Az Ilyen, és ehhez hasonló kérdések, meg­állapítások mostanában iqen gya­koriak , főleg a parasztság kö­zött. A beadást eltörölték. Ezért sokan úgy gondolják, hogy most már súlyosbítják az adóterheket. Hogy ezekre a kérdésekre választ adjunk, felkerestük Illés Miklóst, a megye pénzügyi osztályvezető­jét, aki így nyilatkozott: — Nyugodt lehet mindenki, az adó változatlan marad. Az 1956-os adórendszer érvényes most is. Ha már változásról be­szélünk, akkor hozzátehetem, hogy Inkább kevesebb esz az adó, mint több. Gondolok itt a gyermektelenségl adó eltörlésé­re. Természetesen, hoay ha a föld változik, akkor az adó szintén. De ez logikus és érthető. A lé­nyeges itt az általános jövedelmi adó, ebben pedig nem történik változás. Az adókedvezmények továbbra is fennállnak. Parasztjaink ed­dig m Incén darab növendék­marha után 400 forintos adó- kedvezményben részesültek. A törzskönyvezett lovak után is kaptak kedvezményt. Ezekre a kedvezményekre továbbra is számíthat parasztságunk. Az ipar területén nagyobb adókedvezme-nyek lesznek. 1957 ben az 1956-os évi adónak mint­egy 75 százalékát kell majd csak fizetni. — Várhatóé, új adórendszer? — Új adórendszer nem, de az adókezelésben lesz új. Sokszor jogosan panaszkodtak, hogy la­kóhelyüktől 30 — 40 kilométert kell menni az adóügyek intézése végett. Ezt az utat bármilyen kis tévedés miatt is meg kellett tenni. Most ezen úgy segítünk, hogy a községi tanácsoknál a VB létszámát növeljük, és ezek a helyi pénzügyi csoportok intézik majd az adóügye' A lakossá­got plakátok útján is tájékoztat­juk az adófizetésről. Január 28-ig több mint fél­millió forintot fizettek be az adó­zók. Az előző évhez viszonyítva természetesen ez a szám még alacsony, de reméljük, hogy minden állampolgárunk tudni fogja kötelességét, ügy gondol­juk, hogy február hónapban ezen a téren is javulás várható. Részben azért, mert amint már említettem, az adóapparátus át- szervezésével közvetlenül a köz­ségi tanácsok hatáskörébe kerü az adókezelés, másrészt meg a pénzügyi dolgozók szakmai fel- készültségét is fokozni kfvánjuk PÁRTHÍR A tűzhelygyári MSZMP-ncl 244 tagja van. Eddig kilen volt MDP-tag átigazolását uta sította vissza a vezetőség, illet ve a taggyűlés, mivel az októ béri események időtartam alatt az ellenforradalom tévé kénységét segítették elő. A új pártba való jelentkezés to­vább folyik. Kik nem tartják be az egyház és állam közötti megegyezést? A hitoktatásról A hitoktatás az eddiginél jóval nagyobb mértékben fog­lalkoztatja mind a szülőket, mind a nevelőket. Eb­ben a kérdésben kialakult hangulat nem szerencsés növe­lését nyilván előidézte az is, hogy az Oktatásügyi Minisz­térium nem adott ki egyértelmű rendeletet ezzel kapcso­latban Ez maga után vonta a megyei oktatási osztály ha­tározatlanságát is. Az említett okon kívül tisztán kell azon­ban azt is látnunk, hogy a tudatos ellenforradalom, amely annakidején nagy tömegeket tudott megmozgatni, például az országos sztrájkra, majd később a nőtüntetésre Buda­pesten, igaz, hogy ott már kisebb tömeget tudott felvonul­tatni, most szinte országosan a tanuló ifjúságra vetette ki hálóját és nem egy esetben a kis gyermekeket akarja be­vonni. a kis gyermekeket akarja „berángatni“ a napi po­litikába, éppen a hittanra való jelentkezéssel. A hittanra jelentkezést most különösképpen úgy kell felfognunk, mint politikai állásfoglalást. Annál is inkább állítható ez, mert — eltekintve az előző évek adminisztra. tív eljárásaitól — a tanév megkezdése előtt mindenki sza­badon beírathatta gyermekét hittanra. (Szeptemberben pa­naszt alig egy-két helyről kaptunk.) Ha a tanév eleji ada­tokat nézzük, a balassagyarmati általános gimnáziumban például mindössze két tanuló jelentkezett hittanra, most viszont sokkal többen döntöttek a hitoktatás mellett. Nyil­vánvaló ebben politikumot kell látnunk. Az általános is­kolákból is vehetnék több példát, de arra most itt nincs is szükség. Annyit azonban megállapíthatunk, hogy a leg­több iskolában emelkedett a jelentkezők 6záma, így az ipari medencékben is. A salgótarjáni járásban is emelke­dett a létszám, ahol szeptemberben a legkevesebben je­lentkeztek a megye járásai közül. Arról nincsenek értesüléseink, hogy valahol tettlegesen bántalmazták, vagy kiközösítették volna azokat a tanuló­kat, akik nem jelentkeztek hittanra. Hogy ilyenek történ­tek például Budapesten, arról viszont tudomásunk vám Ilyen mérvű lelki terror a középkori állapotokra emlékez­tet és azzal mindenki egyetérthet, hogy nem lehet demok­ratikus eljárás ez. még polgári értelemben sem. A kormány nyilatkozata leszögezte, hogy „az iskolák­ban teljes mértékben biztosítja a fakultatív hitokta­tást, vagyis a vallás-oktatásban való részvétel, vagy részt nem vétel szabadságát”. Mivel azonban a politikai reak­ció tevékenysége olyan helyzetet alakított ki, hogy nincs biztosítva a vallásoktatásban való részt nem vétel szabad­sága, továbbá, mert ez a helyzet az iskola rendjét, fegyel­mét zavarja és mert gátolja a tanév eredményes befeje­zését. Ezért a Művelődésügyi Minisztérium kormánybiz­tosa rendelete szerint 1956—57-es tanévben hitoktatásban csak azok vehetnek részt, akiket szüleik e tanév megkez­dése előtt hitoktatásra szabályszerűen beírattak. A követ* kező tanév beiratkozásakor lesz arra mód, hogy a hitokta­tásra újból'jelentkezzenek. A középiskolák közül a szak-középiskolákban az el­múlt ..tanévekben 1 sam volt hitoktatás. ;a jelfn tan­évben sfem lesz. ezt tehát az" igazgatóiknak közölni kell a szülőkkel és a tanulókkal. Az általános iskolai és gimnáziumi igazgatók a legrövidebb időn belül értesítik maid azokat, akik október 23-a óta küldték gyerme­keiket hitoktatásra, hogy ebben az évben nem járhatnak hitoktatásra. Az igazgatók a hitoktatás rendjét az októ­ber 23-a előtti állapotnak megfelelően kötelesek biztosí­tani, az akkori tanulócsoportszámban, óraszámban. M ind az iskolák igazgatóinak, mind a nevelőknek, de a szülőknek is alapvetően fontos érdekük, hogy kikap­csoljanak az iskola életéből minden olyan zavaró körül­ményt. amely az iskola életrendiét megbontaná, így töb­bek között a hitoktatással kapcsolatban i* '-»eítsenek olyan légkört kialakítani, hogv tanulóifjúságunk a megrövidített tanévet eredményesen fejezhessék be. • Megyei Művelődési Osztály A. pártnapról hazafelé... Már estébe szaladt a dél­után, amikor a vasötvözetgyári pártnapról hazafelé jöttünk. Tagjaink el voltak gémbered- ve. hiszen hárorti órától hat óráig egyhelyben ülni... eh­hez még hozzá kell tenni, hogy a kultúrterem nagy dobkály­hája elhűlt, az egyik ablak pe­dig be volt törve. Azért úgy ültünk ezen a pártnapon vagy 40—45-en, mintha a székhez nőttünk vol­na. Nem mozdult ott senki. így hát érthető, hogy jólesően nyújtogattuk tagjainkat és gyorsan szedtük lábainkat, hogy valamelyest felmeleged­jünk. Topogó lépteink alatt élesen csikorgóit a hó. Nem­igen beszélgettünk, inkább az eltelt pár órát méregettük, meg lekötötte figyelmünket az esti fényben fürdő villamoscentrá- lé. Az olyan vakító a sötétben. Már jó vagy 150 métert ta­pis gáltunk előre és a vér is megkezdte gyorsabb keringé­sét testünkben, amikor vala hogy az üzemi alapszervezet elnöke mellé sodródtam. El­néztem. milyen fürgén szedi lábát. Csakúgy buhog a csiz­mája. Éppen azon tűnődtem, hogy már 16 éves koromtól is­merem. de ez az ember olyan, mintha megállt volna felette az idő. Tekintete még mindig élesen vagdos. Csak a tömpe teste szélesedett valamit és pöndör haja ritkult meg. Mon­dom, éppen azon gondolkodom mikor dörmögve megszólal: — Jó volt...? Olyan hirtdien ért a kérdés, hogy jobbnalk tartottam csak hümmögéssel elintézni. Arra gondoltam, hogy a hamar vé­lemény sosem jó, különösen nála, aki szereti, ha a szót megrágják. De nem tágított.-■— A te szemszögödből — és csizmája most már ott túrta közvetlen mellettem a havat. Már mentegetni akartam magam, amikor valaki mellé lépett és lekapcsolta oldalam­ról. A válasz elől megszabadul­tam, de a kérdés ott bujkált agyamban: „Tényleg jó volt?“ Egy ÓrS felé lehetett. ami­kor a városi intéző bizottság elnökével az üzembe értünk Tájékozatlanul álltunk meg a kapu mögött, mert én már vagy hat éve nem voltam ott és az elnök sem járt még az üzemben. Ezalatt annyi válto­zás történt, hogy nem győztem számba venni. Az egy kemence helyett négy van. Ezék közül az egyik már vígan füstöl. Igaz. a telep lakói legnagyobb bánatára, mert úgy ontja a hamut, mint amikor kéményt sepernek. Kitágult az udvar is. Uj épületek veszik körül az üzemet. Az ismeretlenségtől ott topogtunk egy helyben s csak a portás biztatására in­dultunk el. ..Menjenek csak a kultúrházba, ott lesz a párt­nap." Nohát — gondolom — hiszen ez sem volt. Már emiatt is bögdösött a kíváncsiság. És valóban ügyes kis kultúrházuk van. Úgy 200 ember nyugodtan elfér benne — méregettem, ahogy belép­tünk —, amikor berobban az ajtón Reiner elvtárs, az MSZMP helyi elnöke. Soha nem felejtem. Ez az ember, ez a sok vihart látott ember ideges volt. Talán most idegesebb, mint amikor no­vemberben ki akarták tessé­kelni az üzemből. Topog és az óráját nézi. Fél kettő. Hirtelen kapja magát és magunkra hagy. Kisvártatva jön egy má­sik elvtárs. ö is izgatott és mentegeti magát: „Szeptem­bertől ez az első ilyen összejö­vetelünk.“ Két óra. Vissza jön Reiner elvtárs is. Valahol meg­szólal a gyár dudája. Az öreg előveszi az órát, ellenőrzi, pon­tos-e. Aztán várunk. Most már valamennyien érdeklődéssel. Azt mondják. 40—45 embert várnak. A kultúrház ablaka a szelei útra, ezen túl a tóra néz. Az úton egymást érik a mun­kásszállító buszok, a befagyott tavon kacsák totyognak. Wy4i|( 31 ojtŐ, négyen lépnek be. Hangosan köszönnek. Az aredkat figyelem. Jókedvnek, barátságosak. Majd ismét ion­nak, Kát — számolgatom. Kp- ' sooo mar jetnagyok ve te, mert nem győzöm, hiszen egyre jön­nek. Reinert kutatom. Sürög- forog, takargatja izgalmát. A többiek is így vannak, izgatot­tak és hogy palástolják, egy­mással élceiődnék. Az előadóra tekintek, aki szótlanul mérege­ti az embereket. Látszólag iiyugodt, de arcán piros folto­kat látok. Reiner hozzá megy, beszélgetnek, majd fellépnek az emelvényre. Székek tologa­tásának zaja tölti meg a ter­met. Mindenki foglal magának helyet, aztán hirtelen csend lesz. Az arcokat figyelem. Most látszik meg, mi volt a palásto­lás mögött: feszült érdeklődés. Most ők méregetik az előadót. Az pedig lassan, megfontoltan beszélni kezd. Először kissé idegesen csengett a szó, de las­san átmelegedett, meggyőző lett. Nem tudom, lehet, talán minden előadó így beszél most. Fájdalommal a megtörtént eseményekről, okosan, tárgyi­lagosan, mérlegelve az orszá­got gyengítő hibákat, kemé­nyen, kendőzés nélkül rámu­tatva az ellenforradalomra, eb­ben a külföldi nagyhatalom szerepére Majd reménytkeltve rávezetve mindenkit arra az útra, amelyen járni kell. Okos, józan beszéd ez, bárki legyen az elmondója. Tetszik, várják ezt az embe­rek. Itt is ez a 40—45 ember moccanás nélkül ül. Csak az arcuk, az szó nélkül elmondta, hogy mint a szivacs a vizet, szívják magukba a szót. Ahogy baktatunk, keresem a többiek között Reinert. Látom nagyokat lépdel és elmerül a beszédben. Pedig már tudnék véleményt mondani. S akkor ismét hallom a felszólalásokat. A kezdet úgy volt, mint álta­lában. Nehezen indult. Az öreg az előadó mellett feszengett és biztatott. Jó arcot igyekezett vágni, még egy tréfát is meg- kanyarított: „csak rajta, kezdje a második.“ Halk nevetés. EL csámpásodott tréfa, mégis jól jött. Felengedtek az emberek. Egy kis mozgás támadt, aztán felállt nem a második, hanem az első. Ismét feszült csend. Ha higgadt, megfontolt volt az előadó, tüzesek voltak a fel­szólalók. Első után a második, harmadik, negyedik. Már az ab. lak alatt áthaladó buszok fény­szóróval tapogatták az utat, s még mindig újabb felszólalók jelentkeztek. Számolom, már huszonketten szóltak. Miről beszéltek? Az ország helyzetéről, jövőjéről. Szen­vedélyesen, az igazságba ve­tett hittel. Vajon nem az or­szág sorsát érintik, amikor azt mondják, hogy a munkásosz­tály ereje abban rejlik, milyen lesz a pártja? Vagy mikor ret- tenthetetlenül hirdetik: szembe nézünk az ellenforradalommal, hogy soha többé ne legyen itt nékik október. \ felszólalásokról, a tiszta> vi. lúgos megfontolásokat elmon­dott emberekről külön regéltffl lehetne írni. Mert az országot érintő kérdésektől egész üze­műket foglalkoztató gondokig, párton, szakszervezeten ót a munkástanácsőkig érintő fel­adatokat vitattak tüzetesen, de okosan és megfontoltan. Mind­ezt az a 40—45 ember, mégis mintha az egész ország ott lett volna. Miben is maradtak? Erőssé, valóban párttá tenni a pártot! Termelni, hogy az or­szág hasznára váljék, a mun­kás pedig jól és gondtalanul éljen! Megtisztítani a munkás- tanácsot, hogy mindenkinek bi­zalma legyen hozzá! Valahogy így. Igen, így le­hetne egy csokorba rakni. Utá­na elénekeltük az Internacio- nálét. Mellettem állt valaki, nem ismerem ki volt. Éneklés közben lopva rátekintettem és szemében könnyet láttam. Ahogy baktattunk hazafelé, ropogott talpunk alatt a hó. Már autóra is leltünk, s amennyien fértünk beleprése- lődtilnk. Reiner mellém szo­rult. — Még nem adtál választ -*• — dörmögte méltatlankodva. “ Jfl Volt. Nekem tetszett -» mondom. Ö pedig magabizto­san mosolyog. — És még voltak, akik azt hitték, hogy itt meghalt a párt. Az autó frissen igyekezett velünk a város felé. Bobál Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents