Nógrádi Népújság. 1957. január (2. évfolyam. 1-8. szám)

1957-01-09 / 2. szám

NÓGRÁDI Népújság 1957. január 9. Előre, 0 szeptemberi széntermelés eléréséért! Szénmedencénk vezetőinek tanácskozása Január 4-én Salgótarjánban [ helyzetét. a szénmedence bányaüzemei- ! hogy nek vezetői, munkástanácsok ' elnökei, valamint az üzemi bi­zottságok képviselői tanácsko­zásra jöttek össze. A tanács­kozáson a nógrádi szénmeden­ce jelenlegi helyzetével foglal­koztak. Az értekezletet Törjék Já­nos nyitotta meg. Elmondotta, hogy az értekezlet célja a ve­zetés megszilárdítása, mert az üzemek vezetőin múlik a za­vartalan munka megszervezé­se. Ezután a szakszervezetről beszélve elmondotta, hogy az elmúlt időben a szakszerveze­tet nem kevés támadás érte. Igyekeztek a szakszervezet egységét megbontani és helyét munkástanácsokkal tölteni be. Ma már elismerik és Onnan kezdem, a bányászokat sok sérelem érte 1949-tői. látják a munkástanácsok, hogy a szakszervezet nem csorbítja az ő feladatukat, bánéin segíti azt. Előfordult például Ménkesen, hogy felmentették az ÜB-elnö- köt. Itt a munkástanács elnö­ke a saját érdekét helyezte «íőtérbe. Vannak kezdeti eredmények St termelésben — mondotta — de ezek még nem kielégítőek. A munkafegyelem igen laza. Kern használják ki a munka- * időt, sőt előfordul, hogy egye­sek a munkahelyen kártyáz­nak és órákkal előbb kijönnek munhahelyükről. A zagy v ai üzemegységnél a munkafegye­lem már megszilárdult. Itt vi­szont a termeles kibontakozá­sát az akadályozza, hogy nem áll a bányászok rendelkezésé­re megfelelő ürese sülé. Ezután e munkástanácsok tevékenysé­gevei foglalkozott. — Nem eléggé hangoltuk öesze a munkástanácsok mun­káját az igazgatósággal és így sok esetben zűrzavar támad és erőnket nem tudjuk a terme­lésre összpontosítani -g- mon­-sI■, n!r*só né-r Zfe'ú-ép érdekében a munkástanácsok nern hajtják végre feladatai­kat, A bányászokat csak a szaksraánybérezés szerint lehet kifizetni. de a munkástanácsok mégis harcot indítanak az átlagbé­rért. Rámutatott, hogy a munkás- tanácsokba sok esetben olyan egyének is bekerültek, akik nem a dolgozók érdekeit kép­viselik. Hogy ezt megszüntes­sük. szükség van új munkás- tanács választására. Előfordul olyan eset is, hogy a munkás­tanács tagjai nem tartják be a kormány rendeletét. A ren­delet kimondja, hogy a mun­kástanács elnökei munkájukat munkaidő után végezzék. Ugyanakkar, például a zagy­vái üzemegységnél függetlení­tett munkástanács elnök van. A másik súlyos hiba, hogy egy üzemegységen belül két mun­kástanács is működik. A gaz­dasági vezetés egységes, azon­ban a munkástanácsok mégis kétfelé választják. Ezután Pethornyik József felvtárs, a szénbányászati tröszt igazgatója szólt a tanácskozás résztvevőihez. — Szeretném ismertetni a Nógrádi Szénbányászati Tröszt A SALGÓTARJÁNI LAKÁSKARBANTARTÓ ÉS ÉPÍTŐ KISIPARI TEWeaSZÖyE ÉKEZETNÉL (Salgótarján Rákóczi út 2. szám) megalakult A TERVEZŐ CSOPORT Készít: új, átalakítási tervezést, költségvetést. Ennek oka, hogy a párt ve­zetőségének egyes tagjai elsza­kadtak a tömegektől és olyan irányba vitték a pártot, amely nem volt összhangban a dol­gozók érdekeivel. A továbbiak­ban arról szólt, hogy az ellen- forradalom hogyan akarta a jogos elégedetlenséget felhasz­nálni és a régi, tőkés-földes­úri 'Világot visszaállítani. A szénmedence munkájával kap­csolatos problémákról a kövét­kezőket mondotta: — A bányák, a munkahe­lyek jó állapotban vannak Ti- ribes és Kányás kivételével. Ez a két üzem 15—20 vagonos termelést ér el. Meg kellene néznünk azt, hogy nem tud­nánk-e a két bányából az erő­ket máshol hasznosítani. Hi­szen most több tízezer azoknak a munkásoknak a száma, akik nem tudnak dolgozni energia­hiány miatt. Soha nem volt olyan értékes a szén, mint most. — Nagyobb a baj a munka- fegyelem tekintetében. Jó je­lenség az, hogy sok helyen már rendes időben történik a be­ás kiszállítás. De még' mindig nagyon sok helyen előfordul, hogy- ké­sőbb szállnak be és koráb­ban abbahagyják a mun­kát A másik nagy baj, ha időben meg is történik a be- és kiszál­lás — nincs kihasználva a munkaidő. Én tudom azt, hogy a bányászok nem fából van­nak faragva és az eseménye­ket, a történteket megbeszélik egymás között. A baj ott van csupán, hogy mindezt a mun­kahelyen, a munkaidő alatt teszik. Kell, hogy beszéljenek, de nem a munkahelyen, ha­nem munka után. — A hónap végére a 70 va­gonos napi termelés meg lesz, de ezen túlmenőleg ei kell érnünk, hogy a szeptemberi norma 160 százalékát teljesítsük. Mi nem akarjuk hajtani a bá­nyászokat. Mi azt akarjuk, hogy minden ember világosan lássa, hogy miért dolgozik. Na­gyobb hajtóerő lesz ez, mintha mi propagálnánk. Ezért igen .fontos a decemberi szakmány- bér-kidolgözás. A bányászok követeljék a műszaki vezetők­től, hagy minden ■ hónap 5-ig kapják ezt meg. Ez lesz a leg­nagyobb hajtóerő. — Szólok egypár szót az igazgatókhoz is. Több időt tölt­senek a bányák mélyén, a bá­nyászok között, mint eddig. Ne legyen levegő,- anyag-, vagy ürescsille-hiány. El kell érni azt, hogy megszűnjenek a nagy kieséseket jelentő üzemzavarok — Szeretnék a munkástaná­csok jogairól és kötelességeiről is beszélni. Nálunk már három ízben jöttek létre munkástaná­csok. Először 1919-ben, igaz csak 103 napig, de tevékeny­kedett. Itt Nógrádban is szer­vezte a harcot a fasiszták el­len. 1945-ben, a felszabadulás után a munkástanács mint üzemi bizottság, hetes, vágy- egyéb'más bizottság jött létre. Akkor a Horthy-rendszert zúz. tűk szét. 1956. október 23-a után azonban olyan időben vá­lasztották meg. amikor a régi rendszer hívei vitték a hangot. Azt kell megérteni, hogy mi október 23-án nem a kapita­lista rendszert zúztuk szét, nem a munkás-paraszt hata­lom ellen fordultunk. Az el- tenforradalmisták viszont a dolgozókat félrevezették és megfélemlítették. Lehet, hogy van már olyan üzem, ahol a munkástanács végleges, de ez nem nyugdíjas állás. A fokmérő 1100 vagon, mert ha annyit termetünk, mint a forradalom előtt, akkor majd fel leszünk jo­gosítva a végleges mun- kastanx-ok megválasztó sara. — Párt nélkül nem élhetünk — folytatta. Nekünk á párt nem segít, hanem vezet ben­nünket. Legyen a párt a szé­el ♦ les tömegekre alapozva. Ez a* garancia a jó úton való hala-| dásra és a munkástanács-vá- * lasztására. Ne veszítsétek kommunista hiteteket. A párt­nak lenni kell, enélkül nem tudunk haladni. » A hozzászólok közül igen* sokan foglalkoztak a bérezés-* sei. Néhányan felvetették. ♦ hogy december második fele-* ben is úgy, mint november- • ben, átlagbérrel és ne a szak- J mánybér, illetve a teljesít- f meny szerint fizessék ki a bá- » nyászokat. A túlnyomó több- » ség azonban erélyesen szembe J szállt ezzel a nézettel. Elmon- $ dották a munkástanácsok el-} nőkéi, hogy már novemberben* is csak annak kellett volna fi-* zetni, aki dolgozott. December- ♦ ben ugyanis azok, akik elbs- ♦ szélgették és egyéb módon j ütötték el az időt a bányák- ♦ ban arra számítottak, hogy ♦ majd úgy lesz a bérezés, mint { az előző hónapban. Ha nekik* lenne igazuk, akkor azok a bá-1 nyászok járnának rosszul. X akik becsületesen dolgoztak és ♦ az ilyen engedményekre szá-* mítva soha sem szilárdulna $ meg a munkafegyelem, nem » A végleges munkástanácsok ♦ megalakításáról szólva Szom- ♦ széd István kazári és Sárai La. ♦ jós málranováki üzemvezetők és mások a dolgozóknak azt a véle­ményét tolmácsolták, hogy először a pártszervezetet alakítsák meg, amely biz­tosíték lesz arra, hogy majd jólműködő munkás­tanácsokat választanak. Pernyész István a vájár- utánpótlásról beszélt. Bejelen, tette, hogy a 17 éven felüli fiatalokból rövidesen mintegy száz vájártanuló kapcsolódik be az üzemek termelésébe. A tanácskozáson végül Pothor- nyik Józsefnek és Torják Já­nosnak a hozzászólásokra adott válasza után a résztve­vők azzal a jelszóval tértek j Ezzel a kérdéssel is foglal- vissza bányáikba, hogy s | kozott a többi között a buda- szénmedence február elejére Pes!Í ^ir. _ törvényszék egy már napi 700 vagon szenet ter- j könyvkiadó meljen az orszátgnak. Xézzüuk szembe vele A napokban 60 darab zárt borítékot kézbesítettek a megyei tanácson. Hatvan ember kapóit ebben a borítékban értesítést, hogy munkájára a Megyei Tanácson nincs szűk-, ség. Az bizonyos, az elbocsátottakat nem érintett,, kelleme­sen ez a váratlan túr. Sokuk között meg nem értés, harag, gyűlölet lett úrrá. Vajon most féléjük is a meg nem értés hangján szóljunk? Nem. Egyetértünk velük és szeretnénk fájdalmukon segíteni. Mindezek mellett azonban életünk valóságos helyzeté­vel is szembe kell néznünk. Ila az elbocsátottak i-inden elfogódottság nélkül bevallják —, hiszen ők tudhatják leg­jobban — hogy régi munkahelyük mennyire felduzzasztott volt és éz a földuzzasztott apparátus mennyire néni szol­gálta a dolgozó nép ügyét, akkor talán könnyebben bele tudnak nyugodni ebbe a feltétlen 'szükségessé vált intéz­kedésbe. A lezajlott események alatt milliók fejtették ki véle­ményüket, a sok helytelen, az ország helyes iránytűé) való fejlődését gátló körülmény ellen. Az ország ügyintézésének egyszerűsítését követelték. Ezekben ott van a tanácsappará­tus egyszerűsítése is. És ezzel a követeléssel mindenkinek egyet kell érteni, ez a követelés nem méltatlan. Vajon nincs-e arra égető szükség, hogy az államigazgatás olcsóbb legyen? Hogy gördülékenyebben menjen ebben a fontos szervben az ügyek intézése? Nincs az országban olyan em­ber, aki ezzel ne értsen egyet. Na, de ha egyet értünk, ak­kor az ilyen kevésbé népszerű intézkedéshez is bátran hozzá kell nyúlni. Igaz, fájdalmakat okoz, de meg kell tenni. Az a kérdés mex-ülhet fel, vajon minden körülményt íigyelembevéve van-e végrehajtva az elbocsátás? Ez kör- benforgó kérdés lehet. Mert, akik az elbocsátást végezték, meg vannak győződve, hogy felelősségük tudatában a leg­jobban jártak cl. Akiket elbocsátottak, méltatlankodnak. Egyet le kell szögezni: becsúszhatnak hibák, de ezt az intézkedést mégis meg kell tenni. A végrehajtók felelősek munkájukért és minden KV-onnyal a legnagyobb körülte­kintéssel, humanitással’ végzik munkájukat. Az elbocsfítorak ügye náAnnk az ország ügy» Nálunk az elbocsátotíak nem hányódnak úgy. mint ahogy régen támogatás, lészvét nélkül. Nem hányódnak úgy, mint ahogy jelen’eg hányódnak a tőkés országokban elbocsátott emberek milliói. A kormány erejéhez képest gondoskodik a munkanélküliekről mindaddig, amíg, elhelyezkedhetnek. Megva> minden remény arra. hogy rövidesen megtalálja mindenki a maga számára legmegfelelőbb, legalkalmasabb muntahelyet és az ország csak. mint rossz emlékre fog vissza emlékezni: ha rövid időre is, de i tt járt a munka- nélküliség. B. Gy. Ami a nyomukban maradt Nehéz helyzetbe kerüli napjainkban a Ma­gyar Vasötvözetgyér. Mintegy 220 dolgozónak kell felmondani, mert nem tudják őket fog­lalkoztatni. Miért? A gyárban készülő ferro- szilicium előállításához olyan-nagy mennyiségű villamosenergiára van szükség, hogy például a szomszédságában levő erőmű napi termelése a gyár napi sziíkségleténék csak mintegy két­harmadát fedezné, s a bányáknak, gyáraknak, a lakóházaknak már nem, is jutna, * S ilyenlior eszünkbe jutnak a felelőtlen uszítok nagyhangú „felszólalásai,, :,,Ne dolgoz­zatok... sztrájk a végtelenségig... majd a nyugatiak segítenek.“ Gyalázatos módon be­csapták a hiszékenyeket és a gyárakból ki­kerülő dolgozók keserűsége mind az ő lelkiis­meretűket (ha egyáltalán van nekik) terheli. Súlyos örökséget hagytak a munkásokra a Mlina-rik, Kecskés, Szabó Ervin-féle emberek: kényszerűségből álló gépeket, 'kihűlt kohókat — s munka nélkül maradt embereket. Lehet-e feledni, hogy annakidején, aki a munka mel­lett szólott, aíkit nem hagyott nyugodni a pro­letár-becsület és felelősség — a megfélemlítés, a hangoskodók minden szidalmával szembe­találta magát?.... Érdemes, sőt nélkülözhe­tetlen az erre való emlékezés, a tanulságok levonása! *-...És mi lesz a gyár, a munlzások sorsa? Februárban vagy márciusban megindul 'Icát kemence, ha... Igen, ha lesz elegendő ener­gia. A munkások pedig elindulnak, hogy ott­hagyva régi helyüket, másutt, főleg a bányák­ban keressenek munkalehetőséget. Bánjanak velük emberségesen, bárhová is fordulnak, hogy megélhetésüket biztosítsák ... Néhány érdekes jellemző apróság ■a múlt században megjeleni Kis Ujsági-óJ Magyar honpolgár voll-e Liszt Ferenc ? Sopron megyében, Look köz­ségben. magyar szülőktől szü­letett 1811 október 23-án, ez­zel pedig a magyar honpolgár^ ságot elnyerte és azt az által, hogy Weimarban karmesteri állást vállalt, még nem vesz­tette el; de hogy Liszt Ferenc valóban magyar állampolgár volt bizonyítja az a körülmény is, hogy Liszt Ferenc a m. kin országos zeneakadémia igazga­tójává neveztetett ki.” (1888. ápr. 21.) vállalat | ellen szerzői jog bitorlása ; miatt indított perbcniT A tör- : vényszék ítéletében kimondot- ] fa, hogy: „alperes amaz állítá- , sát, hogy Liszt Ferenc nem I volt magyar állampolgár, mi- i vei sem' igazolta; ellenkezőleg J felperes a becsatolt anyaköny- j vi kivonattal igazolja, hogy j Liszt Ferenc magyarhonban, Munkácsy és az aradi asztalosmester Munkácsy Mihály Aradon idözése alkalmából megmutat­ta nejének a Vármegyeház ut­ca Nikodeni-féle házat, mely­ben ő 1859-től 1861-ig közel há­rom évig mint asztalos legény- kedett havi három forint fize­tésért, Albrecht Nándor aszta­los mesternél. Megható, érdekes jelenet volt, amikor az öreg elszegé­nyedett asztalos Munkácsyt es­te felé meglátogatta. Munkácsy a városházában berendezett fényes lakásán fo­gadta egykori majszterél, be­mutatta feleségének és elhal­mozta szívességekkel. Munkácsy ezzel vált el a „mestertől“: — A viszontlátásra’. Nemso­kára ismét Magyarországba jövünk, s akkor önt Aradon újra felkeressük! (1890. októ­ber 8.) Egy különös regényíró A VÉRESSZAJU BADI FERKO „Badi-kormány” — így ne­vezték Dejtáron Zólyomi Fe­renc által vezetett forradalmi munkástanácsot. Ez a Zólyomi — akit legtöbben Badinak is­mernek — saját magát fe vé­resszájú Badi Ferkónak ne­vezte. Bár ilyet épelméjű, nor­mális gondolkodású ember alig' ha tesz — ő megtette. De nem azért, mintha nem volna gondolkodó tehetsége... Nem! Sokkal mélyebb társadalmi gyökerei vannak ennek a ki­jelentésének. Bizonyságul abból indulunk ki, ki is volt ez a Zólyomi Fe­renc. Nem nehéz kitalálni, ha elmondjuk: Horthysta hivatá­sos tiszthelyettes, majd még abban a rezsimben rendőr. Sok békés polgár, munkás- és agrárproletár tudna tetteiről beszélni, akiket nem egy alka­lommal tettlegesen is bántal­mazott. Ezért már a néni de­mokrácia bírósága is felelős­ségre vonla. Az ilyen ismeretek birtoká­ban már könnyebben megérti mindenki, hogy miért kiabálta naphosszat: „Engem nem ér­dekel a Kádár-kormány, Bor­sod megye és Nógrád megye már leszakadt, mi mást aka­runk mint ők!” így aztán meg­érti az ember azt is, hogy a nemzetőrséghez miéit éppen Viczián Bélát, Pásztor Jánost, Lovászi Mártont, Fábián Gá­bort és Tóth Jánost horthysta tiszteket és csendőröket szer­vezett be. Ök a nép régi elnyomói, ha­lálos ellenségei, akik magukat a néphez hű vezetőknek ne­vezték. Valóságban a nép, a népi hatalom ellen tevékeny­kedtek. Ezekben a fegyveres emberekben bízott ő és ezek biztosították az ő hatalmát. És ez a biztonságérzet vezette őt abban is, hogy a törvényes ta­nácselnököt, Fábián Józsefet — amikor a tanácsházba ment bántalmazta, hamar híre — tettlegesen is Ennek az esetne! futott a faluban és mivel tud­ta, hogy ő szálka a becsületes emberek szemében, arra vete­medett hogy amikor a győriek jöttek a bányászokért vissza- menet fegyveresekkel leállí­totta a gépkocsikat, visszave- zényeltette valamennyit a ta­nácshoz és a funkciója meg­erősítéséért aláírást gyűjtött. Több kommunista leváltá­sát tervezte. Egy párat — többek között Kovács Lajos- nét, a földművesszövetkezet segédkönyvelőjét — le is vál­tott. Az ő ténykedése az is, hogy a dejtári erdőt szinte tarlóra vágták. Hiszen ő kezdte és már megakadályozni nem tudta, nem is akarta. A község lakói megelégelték a dejtári fasisz­ták uralmát és így az nem so­káig tarthatott. Elsöpörte őket az útból. A híres Tolstoj Eeő gTÓI. az ismert orosz regényíró, — mint Szentpétervárról írják — különös gyarmatot alapított, amelynek tagjai a legdurvább munkákat is maguk végzik. A hölgyek mezítláb járnak és «»• rafant (paraszt ruha) viselnek, valamint a férfiak is mellőz­nek minden fényűzést. Tolstoi maga olyan példával jár elő, hogy amint nemrég meghal­lotta, hogy falujában csordás választás lesz, addig könyör- gölt. míg a grófot megtették a falu csordásának. Minthogy azonban a dúsgazdag író csak későn szokott felkelni, a le­gelőre vágyó marhákat és ap­róbb barmokat felhajtották a gróf udvarára, s ott várakoz­tak. mig a kegyelmes csordás úr megitta a teáját. Ez pedig rendszerint későn szokott meg­történni. ami a türelmetlen hajcsárokat és az éhes barmo­kat hangos lármázásra indí­totta s végül követeltek, hogy a méltóságos úr tegye le a csordási hivatalt. (1890. októ­ber 30.) Kutyakoinédia és vérontás A somossy-féle orfeumban tegnap nagy botrány történt. Valami kutyaidomító komé­diát tart ott, produkciót vagy huszonöt kutyával, melyek közt mindenfajtájú kutya van a pincsitől ’kezdve a nagy mészá­roskutyáig. Ezeket tegnap ma­gára uszította s a közönségnek tetszett a vérlázító mutatvány A kutyák valamikép összema­rakodtak és iszonyú véreng­zést műveltek egymással. A függönyt leeresztették ugyan, de néhány kutya kintrekeál. ezek most a közönségre ro­hantak. amely rémülve ugrált fel asztalokra, székekre. Alig. hanem valami komoly baja történt a kutyanevelő német­nek is, mert tegnap óta nem mutatta magát. Csodálatos, hogy a rendőrség megengedi ezt a veszedelmes komédiát. (1887. dec. 7.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents