Nógrádi Népújság. 1957. január (2. évfolyam. 1-8. szám)

1957-01-26 / 7. szám

1957. január 26. NÓGRÁDI Népújság % Salgótarján üzemeiben Termelési győzelmek új gyártmányok bővülő kapacitás A fogatos ekékhez is gyárt triplex kormánylemezt az Acélárugyár A gépállomások traktorosai az elmúlt évben levélben és személyesen is többször köszöne­tét mondtak a Salgótarjáni Acélárugyárnak a háromrétegű anyagból készült triplex kor­mánylemezért. Az újfajta kormánylemez pán­célkemény felületén jobban csúszik a föld, gyorsabb és könnyebb a szántás. A három­rétegű lemez középső, lágy acél anyaga pedig a kormánylemez szívósságát fokozza és élet­tartamát több mint kétszeresére növeli. A traktorekén jól bevált új gyártmány sikerén felbuzdulva a vállalat dolgozói elhatározták, hogy e hét végén megkezdik a fogatos ekék triplex kormánylemezeinek gyártását. A ter­vek szerint a tavaszi szántásnál már 300 egyé­nileg dolgozó paraszt fogata húzhatja majd a barázdát az újfajta kormánylemezzel. Újabb kemencéket helyeznek üzembe az Üveggyárban A nógrádi bányászok felfelé ívelő termelése nyomán jelentősen megjavult a Salgótarjáni Üveggyár szénellátása. Ennek köszönhető, hogy egy hónap alatt négy kemencét kapcsol­tak be újra a termelésbe. Az utóbbi napokban megkezdték a vállalat legnagyobb fehérüveg- gyártó kádkemencéjének felfűtését is. Kedden reggel a dolgozók már örömmel jelentették, hogy a gyárban alkalmazott új felfűtési mód­szerrel a régebben szokásos 14 nap helyett négy és fél nap alatt elérték az 1420 fokos olvasztási hőmérsékletet. A kemencébe most fokozatosan hatvan tonna üvegalapanyagot adagolnak, amelynek megolvasztása után a számítások szerint szombaton megkezdődik a termelés. Ennél a kemencénél majd befőttes-, konzerves-, tintás-, gyógyszeres- és tejesüveg­árut, valamint más háztartási és préselt üve­geket gyártanak. A termelés további kibőví­tésére a vállalat dolgozói csütörtökön megkez­dik a legnagyobb zöIdüvegolvasztó kemence felfűtését és még e hónapban üzembe helye­zik a VII-es számú kis kádkemencét is. A tűzhelygyári öntöde elérte az október előtti termelést (Tudósítónktól) A Salgótarjáni Tűzhelygyár öntödéjének dolgozói 27 tonnás napi termeléssel elérték az október 23-a előtti termelési színvonalat. Sőt, az elmúlt napokban már egy-két alkalommal túl is lépték azt. Az anyaghiány ellenére szé­pen halad a tűzhelygyártás is. Január 21-én 492 tűzhely készült el a gyárban. Eddig ez volt a legmagasabb teljesítmény október 23-a óta. Rövidesen ismét megkezdik a kályhagyár­tást is. Az alkatrészek öntéséhez már hozzá­fogtak. A samott megérkezése után előrelát­hatólag még e hónapban megindul a szere­lés is. A második negyedévben újabb közszükség­leti cikk — a mákdaráló — készítését kezdik meg. Mintáján — hogy minél ízlésesebb és jobb kivitelben kerüljön a fogyasztókhoz — már most dolgoznak az illetékesek. rvj——mám— i ■ A DISSZ1DENSE Október 23-a után egy-két esemény mondhatnák ..divat­tá“ vált. Ilyen többék közölt a sztrájk és a disszidálás. A jó- Zanodás után sok család köny- nye kicsordult már, hiszen e cselekedtetek legtöbbje nem volt alaposan meggondolt, in­kább mások rábeszélésére, a pesszimizmus, a harcoktól va­ló félelem hatása alatt történ­tek. A balassagyarmati rendőr­ség egy pár napja újabb csa­ládok szeméről törölte le a könnyét, mivel megakadályoz­ta, hogy fiatal gyermekek hagyják el szüleiket és kül­földre távozzanak. Mi is történt Balassagyar­maton?. .. Január első napjaiban Ma­gét .;. Letartóztatni a kommu­nistákat __ Megfélemlíteni mi ndenkit, aki nem engedte magát elragadtatni. Egy napon fegyverrel meg­támadják a pártbizottságot. Fogságba ejtik az ott levő két funkcionáriust. A gondnokot pedig az épület egyik szobájá­ba zárják. Az intézkedés tervszerű és gyors. Elkészült a kivégzen- dök listája, megkezdik össze- fogdosásukat, közben a vezető helyekről mindenütt eltá­volítják a kommunistákat. Juhász pedig csak mosolyog, mosolyog, mosolyog, hidegen, kegyetlenül. CSO port ja elkészíti Mind- szenthy kiszabadításának ter­vét. A csoportba csak váloga­tott embereket állítanak, s elindulnak... de eredményte­lenül térnek vissza, mert a rétságiak megelőzték őket. És nincs megállás. Fiatalokat to­boroznak, állig felfegyverzik és küldik Budapestre, hogy résztvegyenek a harcokban. Közben a főhadiszálláson fo­lyik a pénz, forrongnak az al­koholtól állandó kábultságban levő fegyveresek, de már Pes­ten folyik a gyarmati fiatalok vére is. Juhász pedig csak mosolyog. s halkan osztogatja az utasí­tást, amit nem lehet senkinek megtagadni. rosi Pál és Jambrik János ele­mi iskolások elhatározták, hogy ők külföldre szöknek. 4-én, pénteken a filmszínház helyiségében találkoztak és ek­kor még öten csatlakozták hozzájuk. Ügy határoztak, hogy másnap, azaz szombaton nem mennék isfkolába, hanem reggel 9 órakor a református templom mellett találkoznak és együtt külföldre szöknek. Ügy is történt — mint ahogy a képen is látható —, mind a heten — balról jobbra a 12 éves Molnár Gusztáv, a 14 éves Mészáros László, a 14 éves Jambrik János, a 15 éves Puruczki István, a 15 éves Imre János, a 11 éves Sik Pál és a 13 éves Kecskés László — elmentek a kijelölt helyre és Egyszer ráfagy a mosoly az arcára. Egy megtört asszony jelenik meg a laktanyában, három fázósan topogó apró gyereket vezet. Az egyik bá­tortalanul megszólítja. — Apu, gyere haza. Az asszony arca fájdalmasan vonaglik. Könny gördül sze­méből és könyörög. — Mi lesz a gyerekekkel? Gyere haza. Juhász üres tekintettel nézi őket. Autót rendel, szótlanul bepakolja az asszonyt és gye­rekeket is és haza küldi őket. valahová a Dunántúlra. Csak ennyi szava van hozzájuk: — Majd megyek én is rövi­desen. Másnap hirtelen elcsen­desedik a város. Emberek csak itt-ott mutatkoznak. A szovjet csapatokat várják, ki félelem­mel. ki fellélegezve. Az utcán egy autó fut végig, benne Ju­hász, mellette a feltűnően csi­nos szőke nő. Egyenesen a lak­tanyába hajtanak. Eladják a tiszticlub valamennyi bútorát: foteleket, rökamékat, szőnye­geket, asztalokat. S dől a pénz hozzájuk. Vásárló jelentkezik a lakóházukra is. A feltűnően csinos szőke nő számolatlanul gyűri táskájába a százasokat. Majd az autó nagy sebesség­gel elhagyja a várost. Elmen­tek, örökre. Itt hagyták fa­képnél azokat, akik hittek ne­kik, gyalog elindultak Ersekvad- kert felé. Az volt a tervük, hogy majd egy katonai autóra felülnek valahol. „Szerencsétlenségükre" — mint ahogy azt már sok gya­logos tapasztalta —, vala­mennyi jármű velük szembe jött. Az egyik gépkocsin egy olyan lány utazott, aki a gyer­mekek közül többet megis­mert. Gyanússá vált nekik a hiányosan öltözött gyerek-cso­port. Hazamenet első dolga volt, hogy beszéljen a gyere­kek szüleivel. Azok semmit sem tudtak a gyerékek hollé­téről. Azonnal a rendőrséghez fordultak. A rendőrség nem késlekedett, a gyerekeket el­fogta és visszaadta a szülők­nek. A rendőrség azután kérdé­seket tett fel a gyerekeiknek és a szülőknek is. Jambrik Já­nos — amint mondotta — azért akart külföldre menni, mert az édesapja is kiszökött és azért is, .ért az elmúlt évben megbukott és arra gondolt, hátha már Nyugaton nem kel­lene tanulnia. Marosi Pál pedig azért akart kiszökni, mert az édesapja ré­szeges, mindennap iszik és nem gondol a családra. Hogy a gyerékek ilyen hosz- szú útra hogyan készülődtek, az is külön érdekesség. Volt , náluk fejenként 50—50 forint. í Ezt az összeget jóformán ha- tzulról szerezték. Élelmet, hal- \konZerveket és szerszámokat, ♦ reszelőt, vasfűrészt. boxert, J kést, cigarettát és gyufát is I vittek magukkal. Ezenkívül Imindanny iuknál megtalálható t volt a csúzli (gumipuska), a | cowboy-regény és a kalap — l hiszen kalap nélkül egyetlen 1 cowboy is elképzelhetetlen. . rendőrség kérdéseire a l szülök azt válaszolták, hogy Imár napokkal előbb nyugtala- | nők, idegesek, étvágytalanok ♦ voltak a gyerekek. Nagyon j furcsán viselkedtek, de arra ♦ senkisem gondolt, hogy ilyen | terveik vannak. ♦ Igen!... Ezek a szavak azok, ♦ amelyeket boncolgatnunk kell t ezeknél az eseméni ' vél. Ha la szülök gondosabbak, körülte- Ikintőbbek lették volna ez az teset nem történhetett volna I meg. I A szülők jórésze azt sem l tudta, merre járnak, vagy kik ♦ a barátai gyermekeiknek. A Iszerető szülő gyermeke sorsát tszívén viseli, félti s éppen t ezért igyekszik amellett hogy 5 jó szülő, barátja, játszótársa I is legyen gyermekének. Sőt, l segítse őt, barátai megválasz- ttásában is. I Ahhoz, hogy a jövő embereit fa társadalmi haladás motor- | jaivá, szilárd oszlopaivá nevel­Í iük. igen lantos, homi az em­lített hibákat a lehető legrö­videbb időn belül kiküszöböl­niük. Akik a viharban is helytálltak — Na, szép, hogy már ró­lunk is írnak! — ezzel a kri­tikai megjegyzéssel fogadták az újságírót a Salgótarjáni Erőműben, amikor a napok­ban felkerekedtünk, hogyha késve is, de tollal és fénykép­pel pótoljuk a mulasztottakat. Mert bizony a megyei sajtó az utóbbi másfél évben nemigen jeleskedett az erőmű nagysze­rű kollektívájának nyilvános elismerésében. Pedig ők a vi­harban is a helyükön voltak. S bár a baj, a kísértés — ahogy mondani szokták — esőstől jött, nem egykönnyen ijedtek meg. Jó érzés volt tu­domásul venni, hogy amíg némaság költözött a gyárakba, bányákba, ott zúgott a gép és mi este nyugodtan meggyújt­Chikány bácsi, a szerény és nagy szaktudású villanyszere­lő, aki a lakatos munkához is jól ért. hattuk a villanyt, hallgathat­tuk a rádiót. Ma már humo­rosnak tűnik az akkor még komoly következményekkel veszélyeztető epizód: egy no­vember végi napon a Salgó­tarjánban tartott gyűlésen a hangoskodók, a sztrájkra uszí­tok mindenáron arra akarták rábírni a bányászokat, hogy még az erőműnek se adjanak szenet. Hangoskodás, kiabálás a teremben, pattanásig feszült a hangulat. Már-már úgy lát­szott, hogy a nép ádáz ellensé­gei keresztül erőszakolják akaratukat, amikor az erőmű Makalek Nándor, az V. gép­egység turbinagépésze. jelenlevő képviselője kért szót: — Önöknek azt is tudomá­sul kell venni, hogy akkor nem hallgathatják Szabad Eu­rópát sem! — fordult a han­goskodók felé. A hatás várat­lan volt... Az erőmű pedig dolgozott tovább! De vegyük sorjába a dolgo­kat ..; „V. — A szigetelő transzformá­tor a levegőbe röpült — kap­ták a nem éppen örvendetes hírt az üzem vezetői október 27-én. S hogy a baj ne járjon egyedül, a Vasötvözetgyárból egynéhány sötétfejű arra kezdte biztatni az erőmű dol­gozóit, álljanak le, vonuljanak ók is Salgótarjánba. Két-há- rom hívük azonnal akadt is. Heves vitatkozás, érvek és el­lenérvek ... De mégis győzött a józan ész, az erőműben min­denki a helyén maradt. Egy óra egy perc alatt Csikány Ist­ván, Koós Elemér villanysze­relők, Koren Ferenc hegesztő a tartalékalkatrész hiánya el­lenére is a transzformátort kijavították... November elején — amikor úgyszólván semmiféle vasúti közlekedés nem volt — elfo­gyott a tüzelőolaj, az utánpót­lás pedig teljesen megszűnt, — Most mitévők legyünk? — törték a fejüket a vezetők. Annyit sikerült megtudni, hogy két vagon olaj Hatvan­ban van. Gyors összeköttetés a salgótarjáni külső pályaudvar forgalmistájával, a lehetőségek felmérésére — s 24 órán belül már itt volt a két olajjal telt vagon. A forgalmista 300 forint ju­talmat kapott. Ügy gondoljuk, megérdemelte..; Ám sokkal nehezebb volt a szénellátás folyamatos bizto­sítása. Hiába dolgoztak csök­kentett kapacitással, a tartalék napról napra fogyott, az után­pótlás pedig egészen aggasztó volt. December 11-én például 2—3 órán keresztül jóformán nem termeltek energiát. Egy­szerűen nem volt szén! Meny­nyi izgalom, idegesség, amíg végre ismét megindult a szál­lítás. De nem a szokott módon! Az erőmű közelében levő két célbónyán túl a szén többsé­gét a medence többi bányáiból kapták. Szinte megoldhatatlan­nak látszott, hogy a külső pá­lyaudvaron megoldják a csil­lékbe való átrakást, az erő­műben pedig az ürítést. A lele­ményesség és az áldozatválla­lás azonban erősebb volt az erőmű kollektívájában, nem sokáig töprengtek. — Segítsenek az irodai és műszaki dolgozók! — vetődött fel a javaslat, amelyből pilla­natok alatt gyakorlat is lett. November 22-től kisebb-na- gyobb megszakításokkal egé­szen az év végéig naponta ál­talában 250 tonna szenet ürí­tettek ki, de nem egyszer 400 tonnát is. A nagyállomáson asszonyok, gyerekek segítet­tek ... A szén — ha nehezen is — egyre érkezett, s a fény, az energia áradt szét a vezeté­keken. Amíg újév napján az emberek nagy többsége családi körben köszöntötte 1957-et — Torják István és Klakacsov- nik József mintegy 110 tonna szenet ürítettek kl ketten, nyolc óra alatt.. Velük együtt köszöntjük az üzem valameny- nyi nagyszerű dolgozóját! * A nehéz, viharos két hónap alatt tanúságot tettek vezetők és dolgozók egyaránt az erő­műben: józanságról, bátorság­ról, áldozatkészségről! Hely­beliek és vidékiek napról nap­ra elfoglalták munkahelyüket, s közös erővel gyűrték le a ne­hézségeket. A szakmunkások kijelentették: — Ha bárhol szükség van munkáskézre, ránk számíthat­nak ... A kazánjavító csoport Ver- bóczki József művezető irá­nyításával hatásosan kihasz­nálta a csökkentett termelés­ből eredő lehetőségeket. Vala­mennyi főberendezésen elvé­gezték a tervbevett és a ter­ven kívüli javítási munkálato­kat. Sőt, másodfontosságú be­rendezéseken is végeztek javí­tásokat. S ha Salgótarján kórházá­nak vér- és gyógyszerellátása a nehéz időszakban is kielégítő volt — azt szintén az erőmű­nek köszönhetjük. A telefon­összeköttetés szünetelése ide­jén az ő hálózatukon terem­tettek kapcsolatot Budapesten az illetékes szervekkel. Szerettünk volna bővebben írni Gösswein Richardról, az erőmű határozott, tettrekész főmérnökéről. De bizony ma­gáról jóformán semmit sem mondott. Csak nehezen sike­rült kideríteni, hogy a renge­Koren Ferenc már 20 éve dol­gozik az erőműben. Egyedüli dolgozó, aki magasnyomású kazánesöveket tud hegeszteni — kifogástalan minőségben, teg nehézség, probléma le­küzdésének, az erélyes, gyors intézkedéseknek, s nem utolsó sorban a józan ész felülkere- kedésének egyik főrészese ő volt! A főmérnök dicséretére legyen mondva, hogy amikor december 19-én, e6te az egész ország fáziszárlat miatt sötét­ségbe borult, az erőmű — az ő gyors intézkedése nyomán — Klakacsovnik József a. csille­ürítés egyik élenjárója. tovább szolgáltatta a villamos­energiát! Csak néhány mozaikot, ese­ményt ragadtunk ki a Salgó­tarjáni Erőmű kollektívájának nagyszerű munkájából. Arra kérjük az olvasót, hogy ami­kor akár otthon, akár a gyár­ban, bányában fel kattint; a a villamoskapcsolót, elismeréssel gondoljon e derék emberekre. Megérdemlik, hogy legalább megközelítően úgy írjunk, be­széljünk róluk és gondoljunk rájuk, mint amilyen odaadás­sal végezték és végzik fontos hivatásukat. S biztosak va­gyunk benne, hogy gazdasági helyzetünk javulásával mun­kájuk anyagi elismerése is ja­vulni fog. megbecsülésük és munkájuk fontossága ebben a formában is kifejezésre jut majd. Mi is ígérjük, hogy a jövő­ben gyakrabban tudósítjuk megyénk dolgozóit az erőmű életéről, adunk helyt elisme­résre méltó munkájuknak! Balogh Gyula — Gyorsan, gyorsan, mert nem lesz meg a terv — mondta Verbóczki József művezető a (kép közepén áll), amikor felvé­telt készítettünk a kazánjavító csoportról. (Dénes Mihály felvételei)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents