Nógrádi Népújság. 1957. január (2. évfolyam. 1-8. szám)

1957-01-26 / 7. szám

4

NÓGRÁDI Népújság

1957. január 26.

Valami nincs rendben a városgazdálkodási munkástanács körül

A napokban levelet kapott szerkesztőségünk. Nem akármilyen levél volt ez — 47-en írták alá, sőt kilenc kereszt is szeretjeit a nevek között. Nem nehéz kitalálni, milyen keresztek ezek. De nem is a formaság lényeges, hanem az. hogy a levélírók kivétel nélkül egy véleményen vannak — a munkástanács tevékenységét illetően. A salgótarjáni városgazdálkodási vállalat munkástanácsáról van szó.

Érdekes történet, érdemes figyelemmel kísérni az itteni munkástanács néhány hónapos tevékenységét. Amikor a forradalmi hullám végigszáguldott a megyén, az említett vállalatnál is létrehívták a munkástanácsot. (Különös világot élünk. Ha valahol, valamelyest is lényeges. vagy annak gondolt szervezetet életrehívnak, annak vagy forradalmi, vagy munkás a jelzője. Nem véletlen tehát, hogy a Kéthlv-féle ellenforradalmi csoportosulás is forradalmi nevet visel.) Ismerjük a légkört, nem kell magyarázni, hogy kik kerültek javarészt akkortájt a munkás- tanácsokba. A későbbi, a „végleges“ tanács megválasztása furcsa módon zajlott le. Az emberek látták, hogy méltatlan ez a társaság bizalmukra, ki is nyilvánították: nem ilyen vezetőket akarnak — de azok ragaszkodtak pozíciójukhoz. A tevékenységüket bírálni merészelő dolgozókat úgy szerelték le. hogy megalázták emberségükben. ..értelmetlen. írástudatlan emberekkel nem lehet tárgyalni“ — hangoztatták a munkástanács elnökségének tagjai. Ezekután az sem meglepő. hogy a választáson a dolgozóknak esak alig fele jelent meg.

De miért is ragaszkodtak annyira tanácstagságukhoz? A vállalat dolgozóival való beszélgetés fényt vet tevékenységükre. A munkástanács elnöksége „válogatott" emberekből áll. Nem mondhatjuk rájuk. hogy amolyan szavázógé- pezet — egyéniség ez mind. Csupán egy valamiben azonos a nézetük — abban, hogy semmi közük a dolgozók tényleges érdekvédelméhez. És még egy: egyaránt vadul gyűlölik a kommunistákat. Éles politikai érzékkel már november 4-én felismerték, hogy egyik fő feladatuk a forradalmi munkásparaszt kormánnyal szembeni bizalmatlanság szítása, a pártszervezés megakadályozása és a szovjet katonák gyalázása. Nem. azt nem állíthatjuk, hogy csak beszéltek. Gál László — egyik tevékeny tfrsíík — jelentős részt vállalj magának a városi szovjet hőJi emlékmű ledöntésénél is. A munkástanács elnökségének tagjai büszkék Gál „férfias“ cselekedetére. A dolgozók megvetéssel beszélnek a halottgyalázó becstelenségéről.

De ez csak kezdet volt.

Nem nagy létszámmal dolgozó vállalat a városgazdálkodás, de az itteni tapasztalatok is hűen mutatják, mi volt az effajta munkástanácstagok harci programja. A kommunistákkal kezdték... Elzavarták a vállalat kommunista igazgatóját. „Kiverem, ha beteszi a lábát“ — hősködött Péteri György, a munkástanács elnöke.

Mint már korábban szó volt róla, az elnökség nem akármilyen emberekből áll. Nagystílűén láttak munkához. Persze nem a vállalat és a dolgozók érdekében, de azért dolgoztak ... Szerveztek, átcsoportosítottak, majd a vállalat kettéválasztásán fáradoztak. De sorjában nézzük a dolgokat. Nem a munkát szervezték meg ésszerűbben, nem, erre nem volt gondjuk. Az embereket szervezték, csoportosították érdekeiknek megfelelően, például úgy, hogy „maguk között“ legyenek, a nem megbízhatókat más műhelybe helyezték. Meg úgy. hogy a fizetéssel ne legyen baj. Nem becsületes módon, de azért megoldották ezt a problémát is. Felmondtak pl. Galambos Ilona óraleolvasónak — 700 forint körül keresett a kislány. Most a munkástanács tagja. Esztergomi Pál végzi ezt a munkát. A hivatalos bejegyzés szerint 1530 forint fizetésért. Nem egy dolgozót „vágtáit meg'1’ 100—200 forint erejéig.

Munkával egyáltalán nem foglalkoznak? Nem vádolhatjuk őket ezzel. A munkástanács megalakulása után hyom. ban aktív programmal állt elő. Szét kell választani a vállalatot: külön köztisztasági és külön vízmű részlegre. A Salgótarjáni Városi Tanács vezetői már korábban foglalkoztak a szétválasztás gondolatával, észszerű dolog ez, de a tervnek ebben az időben való meghirdetése dezorganizáló hatású volt. A munkástanács vezetői tudták ezt, számoltak is ezzel. Több körülmény bizonyítja ezt. Például az is. hogy nem foglalkoznak a meglazult munkafegyelem helyreállításával. Bizonyítja az is, hogy a munkástanács egyik „derekas“ tagja, Gál László nem gondoskodott és ma sem a vállalathoz tartozó vidéki kutak fagytalanítá- sáról.

Nemcsak, hogy elnézik a fegyelmezetlenséget. de maguk járnak élen, „példát mutatnak“ ebben.

Ezek után nem meglepő a vállalat becsületes dolgozóinak felháborodása. Elég volt az effajta „vezetésből“. A munkás- tanács okos intézmény — vallják a dolgozók, de ez a mostani. ez már eljátszotta szerepét.

Itt az ideje, hogy a városi tanács szétnézzen: mi is történt a felügyelete alá tartozó városgazdálkodási vállalat munkás- tanácsa körül..;

Gondold meg és igyál...

Na ennek örülünk! Palackozott minőségi borral tele gépkocsi tolatott a Sport Vendéglő elé. Van már bor bőven. Aki nem hiszi, nézzen be a Sport Vendéglőbe

Vanyarc felé áll a szánkó rúd ja. A szánkóban szalma köze ágyazva nagy hordó nyugszik: Benne zamatos, tüzes bor. Nem lesz borhiány Vanyarcon... (Foto: L—L.)

Kellő intézkedésekkel előzzük meg a hasonló tűzeseteket

A fűtés fokozottabb beálltával egyre nagyobb számban fordulnak elő tűzesetek, a fűtőberendezések hibás állapota, túlfűtés, illetve a fűtőberendezések helytelen használata miatt.

Január 24-én például a Salgótarjáni Kiskereskedelmi Vállalat Igazgatóságának tetőszerkezete gyulladt ki a füstelvezető csövek és kémények hibás állapota miatt. A tűzesetből kifolyólag az épület tetőszerkezete és födémé nagymértékben megrongálódott.

Elősegítette a tűz gyors terjedését az, hogy a padláson több könnyen gyűlő anyag volt elhelyezve. A tűzoltóságnak három órai megfeszített munka után sikerült a tüzet eloltani. A szomszédos épületeket szakszerű beavatkozással meg tudták ugyan védeni a fűztől, azonban az elégett épületrészben keletkezett kárérték mintegy 80 000 forintra tehető.

A lakóházi tűzesetek megelőzése érdekében a lő /.rendészeti osztályparancsnokság felhívja a lakóházak tulajdonosait, épületgondnokokat és háztömb- megbízottakat, hogy a fűtés időtartama alatt fokozottabban ellenőrizzék a kémények állapotát, a padlásterek lomtalanítását és a tüzelőberendezések elhelyezését és az észlelt hibákat azokon javítsák ki.

Kitört tűz esetén azonnal értesítsék a tűzoltóságot a 05-ös telefonszámon.

Monostori János tü örgy

osztályparancsnok

Az államapparátus egyszerűsítéséről

N

em újkeletű kérdésként vetődött fel napjainkban az éveken át túlméretezett állami adminisztráció leépítése. Annak végrehajtását az elmúlt évek során a részletmegoldások jellemezték, de még inkább sokkal többet beszéltek erről, mint amennyit tettek érte.

Minden eddigi egyszerűsítés ellenére, ami az állami —• beleértve a tanácsi apparátust is — adminisztráció területén történt, igen csekély, vagy semmilyen pénzügyi kihatással nem volt az állami költségvetés kiadásainak megkönnyítésére.

A jelszó mindig a „legszigorúbb takarékosság” betartása és betartatása volt és ezzel szemben évről évre duzzadt a megyei tanács apparátusának a létszáma és ez melegágya lett a bürokratizmus elburjánzásának.

Elérkezett az az idő, amikor az ország gazdasági helyzete nem tűrhette tovább a bürokratikus apparátus további fenntartását. Sajnálatos, hogy csak a mostani súlyos helyzetben került sor erre az ésszerűsítési és takarékossági intézkedésre.

De mindezek ellenére a szocializmust építő országokban fennáll az a törvényszerűség, hogy az igazgatási költségek terhelik legkevésbé az állami költségvetést. Népi demokratikus rendszerünkben minden előfeltétel megtalálható annak megvalósítására, hogy az igazgatás ne az utasítások és rendelkezések gyártásán keresztül valósuljon meg. hanem a közigazgatásban olyan politikailag és szakmailag jól képzett dolgozók végezzék munkájukat, akik munkaterületükön a tömegekkel együttműködve valósítják meg a gazdaságos termelést. Az apparátus csökkentése a munka szervezettebbé. hatékonyabbá tételét követeli meg — kisebb létszámmal kell megoldanunk sokrétű feladatainkat.

A szocialista közigazgatás módszereinek ilyen úton való megvalósítása természetszerűen közelebb hozza a dolgozó népet a köziigyek intézéséhez és bátrabban fejti ki véleményét a gazdálkodás fontosabb területein is, mivel nem találja magát szemben a bürokrácia útvesztőivel.

jrréleményem szerint sok helyes és a népgazdaság számára értékes javaslat nem került illetékes helyre csupán azért, mert a dolgozók idegenkedtek a tanácsi apparátus bürokratikus gépezetétől.

A kormánynak az államapparátus csökkentéséről hozott határozatának végrehajtása két fontos kérdést vet fel. Az első kérdés gazdasági vonatkozású, míg a második erkölcsi szemléletű.

Gazdasági vonatkozásban, ami szorosan összefügg a fa-, karé kossá g tényleges és a népgazdaság egész területére való megvalósításával, a megyei tanács apparátusában elmondhatom. hogy az egyszerűsítés a béralapnál és kiszállási költségeknél megközelítő számítások szerint évi négymillió forintot meghaladó összeget tesz ki. Már ezt a számot is figyelembe véve, megállapítható, hogy az egyszerűsítés korábbi megvalósítása igen jelentős megtakarítást jelentett volna népgazdaságunknak. Az apparátus csökkentésének gazdasági kihatásai azonban vonatkoznak még a szállítási eszközökre, az irodai bútorokra, felszerelésekre, amelyek elég tekintélyes összegekkel terhelték — állíthatom: feleslegesen — az állami költségvetést.

Ami a végrehajtáshoz kapcsolódó erkölcsi részt illeti, ez az átszervezés következtében elbocsátásra került dolgozókra vonatkozik. A kormányrendelet szellemében a megyei tanács apparátusából mintegy 110 fő került elbocsátásra

A létszámcsökkentésre kerülők gondos kiválogatása nehéz feladat elé állította az arra hivatottakat, hogy erkölcsi hivatásuknak is megfelelve végezzék társaikkal szemben felelősségteljes munkájukat. Az egyes osztályokról elbocsátottak közül már többen nyertek elhelyezést a termelő munkában és folyamatosan gondoskodunk a leginkább rászorulók elhelyezéséről is.

i z apparátusban maradt dolgozók becsületbeli ügye, hogy kormányunk határozata milyen mértékben fogja szolgálni dolgozó népünk ügyét cs a hivatali apparátus bürokráciamentes munkája hogyan fogja elősegíteni népgazdaságunk megszilárdulását.

BOKOR JÁNOS,

a megyei tanács pénzügyi osztály dolgozója

Kisterenyén

Néhány nappal ezelőtt üzenet érkezett a szerkesztőségbe, amelyben 'kisterenyei bányászok kérték: látogassuk meg őket. Sérelmeiket, javaslataikat szeretnék a nyilvánosság elé tárni, hogy a bajaik orvoslást nyerjenek, s a nyomában növekvő munkakedv az emelkedő széntermelésben jusson kifejezésre.

Eleget téve a kérésnek, az alábbiakban számolunk be tapasztalatainkról.

Harr aa -.üresért"

Kilenc óra lehetett, amikor a pócsházi bányába elindultunk, de a szállító pálcák mindenütt álltak. Ennek okát kutatva megtudtuk, hogy 1-én a délutáni órákban üres vagon miatt 4 perc kiesés volt. A kiesési idő, valamint az a körülmény, hogy éjjel az osztályo- zóról szállítás nincs, együttesen eredményezte az üreshiányt. A szén különben is vizes és így a kiürítés kétszeres munkát kívánt, mert az osztá- lyozón 180 csillébe fagyott be

a szén. Arról nem szólva, hogy ürítés után a csillékben mázsákra tehető ki a bennmaradt

szén, meddő. Ez az oka a bányák üres csille hiányának.

A bányákban a csapatok zöme tétlenül ül — üres csillét várva. Ugyanez a helyzet a 103-as csapatnál is. Már robbantottak, s szeretnének szállítani. A csapatvezető ifj. Ba- ranyi István. Fiatal, mint csapatának valamennyi tagja. Négyen vannak és most mégis nehezen indul meg a beszélgetés. Az üres csille ellátásról panaszkodnak. Már fél tizenegy és még egy csille szenet sem tudtak megrakni. Azonkívül a levegőellátás sem a legjobb — sorolják egymás után a csapat problémáit.

— A legnagyobb baj azonban nem ez — mondja a 22 éves csapatvezető. — Azelőtt 5—5 csillét raktunk fejenként, ami 110—120 százaléknak felelt meg. Mivel 100 százalékon felül termeltünk progresszióként még 40—50 forintot kaptunk. Most azonban más a helyzet. A premizálás elmarad és csak a szakmányár szerinti keresetet kapjuk.

A csapat és valamennyi kisterenyei bányász úgy érzi, hogy becsapták őket. Az történt, hogy december elején egy röpcédulán többek között az volt, hogy elővájáson egy csille szén ára 23,82 forint, a valóság pedig nem ez. Ugyanis a csille szén árát befolyásolja az egyéb mellékmunka: ácsolás, bordafázás stb. Ezt viszont már nem ismertette sem a röplap, sem a műszaki vezetőség. így aztán nem csoda a reklamálás 17 forintos csille ár miatt. Azt elismerik valamennyien, hogy emelkedett a bányászok bére, s itt is főleg az eddig kisteljesítményű csapatoké és fenntartóké. Helyes lenne azonban a bányászbérezést felülvizsgálni, hogy a jó teljesítményű csapatokat valamilyen formában kiegészítse.

A csapjatok munkahelyét is megnéztük, ahol nagy halomban állott a nemrég lerobbantott szén. A biztosítás azonban nem a legteljesebb. Az ácsolat körött levő feszkeía a semmiden munkát, amit a csapa! bemond. így nem csoda, ha a szállítóvágat mindkét oldalát is kiszenelték. Ez pedig a biztonságos munka sárbatiprásaj S vajon ért-e az a szén any- nyit, mint amennyibe esetleg majd a vágat fenntartása kerül, s arról n; m szólva, hogy haláleset okozója is lehet?

Negyed 12 volt már, amikor megérkezett az első üres csille. Az eddig tétlenül ülő bányászok kis híján hajba kapnak egy-egy csillén. S ez aztán így megy műszak végéig. Hiába, ha műszak elején nincs üres, akkor azt már műszak végéig sem tudják meggyőzni és folyik a harc, a veszekedés az „üresért”.

Iliiért kérés a vatjaa ?

Hol az üres csille, miért nincs üres vagon? — ezzel a türelmetlen kérdéssel távoztunk a bányából. Mi az időnként jelentkező vagonlhiány oka. amikor a szénmedence termelése még napi 250—300 vagonnal kevesebb, mint szeptemberben ?

Mindenekelőtt a vasútnál kerestük a baj okát. Mint kiderült a MÁV sem készült fel a széntermelés hirtelen növekedésére. A kisterenyei fűtőház a _ mozdonyok javítása miatt például hosszabb ideig kettő helyett csak egy mozdonyt tudott biztosítani a gyulatárói osztályozóra, amely nem volt ^ képes megfelelő ütemben elvégezni a feladatot. Komolyan hátráltatja a vagonellátást, hogy az október előtti 4,5—5 órás kirakodási idővel szemben most napi 6 órára emelték ezt az időt. Ez

vei egyenlő. Igaz. külső formája megvan és ez elegendő ahhoz, hogy az aknász a munkát átvegye. Ez pedig nem más, mint bércsalás. Ugyanis az aknász, nehogy népszerűségén csorba essen, átvesz min-