Nógrádi Népújság. 1957. január (2. évfolyam. 1-8. szám)
1957-01-26 / 7. szám
1957. január 26. 2 NÓGRÁDI Népújság Az angol sajtó leleplezi az Egyesült Államok közel-keleti terveit Angol vezető körökben élénk visszhangot keltenek az amerikai imperialisták arra irányuló tervei, hogy kiszélesítsék az Egyesült Államok uralmát a Közel-Keleten. Az angol külügyminisztérium képviselője erre vonatkozóan hivatalos nyilatkozatban a következőket mondta: „Üdvözöljük az amerikai politikának a közel- keleti kérdésekben mutatkozó határozott fejlődését.“ A sajtó- közleménnyek azonban arról tanúskodnak, hogy az efajta ■„ üdvözletek“ enyhén szólva nem őszinték. A Sunday Express című lap például kijelenti: „A miniszterek bizalmasan kérdik, a szuezi csoporthoz (a nyílt kolonialista politika konzervatív híveinek csoportjához) tartozó konzervatív parlamenti képviselők pedig rövidesen a nyilvánosság előtt is felvetik; hogyan történhetett meg, hogy az Egyesült Államok csak ezután juttatta kifejezésre szilárd pozíció elfoglalására irányuló szándékát, miután Anglia ereje és befolyása a Közel-Keleten a szuezi vállalkozás következményei nyomán jóformáin megszűnt.“ Az angol polgári sajtó szándékosan tartózkodó és hűvös kommentárokat fűz az Egyesült Államok új terveihez. „Az új közel-keleti amerikai politikáról sem jó, sem rosszindulatú nem lehet Anglia véleménye“ ■—1 írja a Financial Times. Még velősebben jegyzi meg a Times, hogy „Az új «Eisen- hower-doktrinában» csak egy világos, az, hogy az Egyesült Államok maga dolgozta ki, anélkül hogy előzetesen tanácskozást folytatott volna Angliával és Franciaországgal"? Az angol gyarmatosítók hónapokig majdnem térdencsúsz- va könyörögtek Amerikának, segítse a közel-keleti népek nemzeti felszabadító mozgalma ellen tervezett erélyes akciókat. Az .„Egyes ült Államok azonban csak azután lépett fel. jtnlután világosan kiderült, hogy Anglia és Franciaország megsemmisítő vereséget szenvedett. Nem csoda, hogy London most nem képes megtagadni magától azt a gyönyörűségét, hogy leleplezze, milyen képmutató volt annakidején az ENSZ-ben Egyiptomnak nyújtott amerikai támogatás. „Persze, hogy van különbség — jegyzi meg epésen a Times tudósítója a lap január 2-i számában — az Amerika által javasolt procedura s Anglia és Franciaország egyiptomi beavatkozásának módszerei között. De szellemét és céljait illetően hasonlít annyira az egyik a másikhoz, hogy megmutassa az angol—francia akciók washingtoni elítélésének helytelenségét.” Az angol reakciós sajtó hosszú ideig azt állította: Anglia közel-keleti politikájának fő törekvése az, hogy elhárítsa a Szovjetunió „behatolását” a Közel-Keletre. Ezzel a jelszóval készítették elő az agresszív bagdadi egyezmény megkötését. Az állítólagos „szovjet veszély” hangoztatását arra használták fel, hogy leplezzék az egyiptomi beavatkozást és legújabban azokat a kísérleteket, hogy beavatkozzanak a sziriai nép ügyeibe. De amint Washington saját érdekében, az angol szövetséges rovására élt ugyanezzel a fogással, a Times december 31-i szerkesztőségi cikkében már így ír: „Nem tételezhetjük fel, hogy az amerikai kormány hisz a közvetlen közel-keleti orosz támadás veszélyében." A lap washingtoni tudósítója három nap múlva ismét visszatér erre a kérdésre: „Senki sem hiszi komolyán, hogy az oroszok, mondjuk, ejtőernyősöket dobnak le Irakban.” Pedig egy hónappal ezelőtt ugyanaz a lap még komolyan terjesztett hasonló agyrémeket. Az Egyesült Államok új közel-keleti terveinek célja világos. A cél az, hogy újra megkíséreljék elfojtani — durva erőszakkal — az arab népek nemzeti felszabadító mozgalmát, latba vetve. egyszersmind a mézesmadzagot — a gazdasági segélyt is, amelyet Washington a szokásos' módon politikai engedményekhez köt. Ez a cél nincs ellentétben a brit gyarmatosítók terveivel, s ők üdvözlik is. „A közel-keleti kérdések új amerikai megközelítési módjának első problémája a szuezi- probléma megoldása kell hogy legyen” —■ írja a Times. Ez a kijelentés átlátszóan tükrözi a reményt, hogy megvalósul a gyarmatosítók régi terve: kiveszik a csatorna igazgatását a szuverén egyiptomi állam kezéből. Mint a News Chronicle rámutat, a szemleírók arra a következtetésre jutnak, hogy az amerikai fegyveres erők közel-keleti felhasználására vonatkozó határozatokat alkalmazni lehetne arra az esetre... ha Egyiptom megtámadná Izaelt. Emlékezhetünk, milyen szerepet játszott Izrael a gyarmatosítók provokációs terveiben. A News Chronicle a következőket közli: ,.Dulles láthatóan más tervek kidolgozásával is foglalkozik, ideértve egy közel-keleti regionális egyezmény létesítésére ' vonatkozó tárgyalások lehetőségét is.” Ebből viszont könnyűszerrel kitalálhatjuk, hogy az új amerikai tervek, amelyek közel-keleti katonai csoportosulás létrehozásával számolnak, többé nem Angliának szánják azt a vezető szerepet, amelyet most a bagdadi egyezményben Anglia tölt be. A brit gyarmatosítókat aggasztja és ingerli az a kilátás, hogy végérvényesen kiszorulhatnak a Közel-Keletről. A jelenlegi helyzetben azonban jobbnak látják ezt leplezni. Nem léphetnek fel nyíltan az ellen az ország ellen, amelytől most nagy dollárkölcsönt várnak annak reményében, hogy így leküzdhetők gazdasági nehézségeiket.-A tartózkodó hangú kommentárok mélyére nézve azonban, az ingerültség elég világosan előbukkan. Az angol gyarmatosítók azt a reményüket juttatják kifejezésre, hogy az Egyesült Államok az „Eisenhower-elv” végrehajtása során nem nélkülözheti az ő segítségüket és így abban bíznak, hogy valamelyes mértékben megőrizhetik közel-keleti pozícióikat. A Daily Telegraph and Morning Post különösképpen nyütan ír erről. Rámutat, hogy az Egyesült Államok ezideig egyetlen arab állammal sem kötött katonai szerződést és nem rendelkezik katonai támaszpontokkal a Közel-Keleten, majd arra a következtetésre jut, hogy „az amerikai erő hatékony latbavetésének egyedüli alapja az Angliával való együttműködés lehet.” A mi támaszpontjaink, s a ti katonai erőtök — ezt javasolják á brit gyarmatosító körök a közel-keleti angol—amerikai uralom alapjául. Éppen ezért váltott ki oly nagy ingerültséget Londonban az egyiptomi kormány abbeli elhatározása, hogy felmondja az 1954. évi angol—egyiptomi szerződést. Egyiptom ezzel Angliát nemcsak gyakorlatilag, hanem formailag is megfosztotta a Szuezi-csator- na-övezetben bármiféle katonai támaszpont fenntartásának jogától. A lapok kommentárjai nem hagynak kétséget afelől, hogy az angol gyarmatosítók tovább kívánják folytatni közel-keleti politikájukat. Arra is rámutatnak, ezek a kommentárok, hogy e politika alapját továbbra is az izraeli—arab viszály szítására irányuló kísérletek képezik majd.-tf-ttttTTttttttttututtr ..................... GY ŐZELMI JELENTÉS A LENGYEL VÁLASZTÁSOKIÉ. Az érvényes szavasatok 98,04 százalékát a nemzeti egységfront jelöltjeire adták le A Lengyel Állami Választási Bizottság január 22-én a következő közleményt bocsátotta ki az 1957. január 20-i választások eredményeiről: A szavazásra jogosult személyek száma 17 millió 944 081 volt. Leadtak 16 millió 892 213 szavazatot, tehát a választásra jogosultak 94,14 százaléka leszavazott. Az érvényes szavazatok száma 16 millió 833 316, az érvénytelen szavazatok száma 58 897. A Nemzeti Egységfront jelöltjeire adtak le 16 millió 563 314 szavazatot, vagyis az érvényes szavazatok 98,04 i százalékát. t I így szól a kommentár nélküli közlemény, amelynek minden egyszerűség ellenére rendkívül nagy súlya van a nemzetközi életben. Különösen nagyszerű és figyelemreméltó, há e megmásíthatatlan választási eredményt előzményéivel együtt mérlegeljük. ' A január 20-ra kitűzött lengyel választásokhoz a nemzetközi imperializmus, a lengyel reakcióval egyetemben nagy reményeket fűzött. Számításaikat biztosra vették és arra gondoltak, hogy elérkezett az idő a szocialista tábor egységének megbontására, s most kicsavarhatják a lengyel munkásosztály és parasztság kezéből a vezetést. A nyugati fővárosok egyes köreiben, tekintélyes politikai lapokban csalhatatlannak vélt jóslatokat hangoztattak: szinte biztosra vették, hogy a Lengyel Egyesült Munkáspárt mulatságosan nagy vereségével végződik majd ez a választás. Igaz, a reakciós erők nem tétlenkedtek: a lengyel gazdaságpolitika múltbeli hibáit céljaik elérésére igyekeztek felhasználni. Választási gyűléseken demagóg fellépésekkel, soviniszta, szovjetellenes uszításokkal próbáltak hatást elérni és eltántorítani a választópolgárokat a Lengyel Egyesült Munkáspárttól. A szavazásra jogosult személyeket azonban — mint ahogy ezt a fenti közlemény is igazolja — semmiféle mesterkedéssel nem lehetett megtéveszteni. A lengyel nép bizalmat szavazott Gomulkának, a munkás-paraszt hatalom, szuveré- nitás, demokrácia és szocializmus útját választotta. A nemzeti egységfront teljes győzelme egyben azt is jelenti, hogy a nép helyesnek találja és bízik a Lengyel Egyesült Munkáspárt VIII. plénuma által kijelölt politikában. A lengyel választások eredménye minden kétséget kizárva szétzúzta a nyugati imperialisták és Lengyelország belső reakciós osztagainak reményeit. No, de ez érthető is, hiszen a 98,04 százalékos eredmény a munkás-paraszt hatalom oldalára billentette a mérleget, s ezt a több mint 98 százalékot semmiféle belemagya- rázással nem lehet egyensúlyba hozni — hogy pontosak legyünk —, az 1,96 százalékkal? Mi pedig szívünk minden melegével sok sikert kívánunk a testvéri lengyel népnek nép- köztársaságuk felvirágoztatásához! Bakonyban elfogott fegyveres banda bűnügyében ítélkezik a rögtönítélő katonai bíróság Hét fiatalember áll a rögtönítélő bíróság előtt. Tizenhat, tizenhét évesek. A banda vezére lépte át csak a huszadik évét. Két és fél hete még a Bakonyban, kóboroltak. Karácsony előtt fogták el őket. fegyverrel a kezükben. Az ellenük felhozott vád súlyos: fegyver- és lőszerrejtegetés, több rendbeli rablás, szándékos emberölés kísérletének bűntette. S kik ezek a vádlottak? . Az elsőrendű vádlott neve: Horváth István budapesti lakos. Foglalkozása hegesztő. Húsz éves múlt. Tiltott határátlépési kísérlet miatt 1953-ban már ült börtönben. Kiszabadulása után három év alatt 19- szer változtatta munkahelyét Többször önkényesen lépett ki, néhányszor fegyelmi úton távolították el munkahelyéről. Az orvosszakértők szerint Horváth István állhatatlan típusú, kóros lelkivilágú egyén. Siket- néma szülőktől származik. Ő volt a „bandavezér" helyettese. Kihallgatása során elmondotta, hogy Hatvanban érték az események. Utána Budapestre készült és ott „tevékenykedett“. — Majd onnan kiszorulva a Bakony erdeibe vetette magát ötödmagával, mert úgy hallotta, hogy ott van Maiéter 40—50 ezer főrrvi seregével. Csatlakozni akartak hozzájuk. December első harmadában Bakonybél közelében tartózkodtak. Később onnan Porvárra tették át szálláshelyüket, ahol a vadászházban tartózkodtak. Itt lefegyvereztek két pénzügyőrt. Később nőismerősét is felcsalta a vadászházba. A továbbiakban elmondta, hogy ő a felderítő szerepét töltötte be ténykedésed alatt. Állandóan a Maiéterhez tartozó felkelőket kereste falvakban, erdőkben. — Persze nyomukat se találta. — Egyik alkalommal szintén felderítő úton volt, amikor a karhatalmisták gyűrűjébe került. Ez december 20-án történt. Amikor észrevette a rendőröket, rögtön fegyveréhez kapott és leadott egy lövést, majd bevetette magát a sűrűbe, s eltűnt. Társadnak azt mondta, hogy lelőtt útközben két rendőrt. A banda tagjai ez alatt Tóth Géza vezetésével az egyik kőbányánál vattaruhát és gumicsizmát szereztek. A társaság fiatalabb tagjai birkát loptak az egyik közeli juhnyájból. A köztük tartózkodó női személy segédletével megfőzték. Valóságos rémregényt tesz ki a héttagú banda bakonybeli garázdálkodása. Valamennyien tudtak a statáriumról, s mégis újabb és újabb fegyvereket akartak szerezni bármilyen áldozat árán is. Valamennyien beismerő vallomást tettek. Ezután az ügyész módosította a vádat. Az először benyújtott héttagú bűnbanda elleni vádat olyképpen módosította, hogy a két legfiatalabb korú vádlott ügyét átadta a polgári fiatalkorú bíróságnak. Horváth István elsőrendű vádlott ellen egy rendbeli fegyver- és lősszerrejtegetés, két rendbeli szándékos emberölés kísérlete és egy rendbeli rablás kísérlete miatt emelt vádat. Vádbeszédében a legsúlyosabb ítélet meghozatalát kérte a bíróságtól. Az ítélet kihirdetésére pénteken kerül sor. (Megjelent a Fejér megyei újságban.) Hogyan lett Juhászfőhadnagy alezredes Egy ellenforradalmar csillagai r\ múlt nyár derekán történt, hogy a gyarmati helyőrség laktanyájának kapuja előtt két nagy bőröndtől terhelve megállt egy egyenruhás■ Rajta jólszabott ruha, vállán főhadnagyi rangjelzéssel. Mielőtt a kapun belépett, megtö- rölgeUe barnára sült vékony arcát, elrendezgette magát, s elnyelte őt a hűs folyosó. Egyenesen a parancsnok elé ment. Tisztelgett, jelentkezett és átnyújtotta papírjait, amely a teljes szabályossággal igazolta, hogy ő Juhász Aladár, kit felsőbb hatósága idevezényelt hadtápparancsnoki teendők ellátására. A parancsnok melegen üdvözölte, s jó munkálkodást kívánt. Juhász zavartan mosolygott, próbálta volna magát' összekapni, de cipője csak puhán cuppant és tekintete alázatosan meglapult az alezredes nyílt nézése előtt. Mindez csak másodpercekig tartott, mert gyorsan megfordult és kilépett a parancsnoki szobából. Az alezredes elgondolkozva nézett utána. Eltakarta őt a laktanya forgataga. Az első időben ellenvetést nem tűrően intézkedett, hajtotta végre a kapott parancsokat. Megszöktök, hogy semmiféle vitát nem engedett intézkedéseivel szemben. S kikerülték ... Elvégre egy hadtáp- parancsnokról volt szó. De észrevétlenül bekerült a város mindennapi életébe is. Első időkben — mint minden vidéki városban — feltűnést keltett sima modorával, félszegen mosolygó tekintetével, de lassan hétköznapi lett. Ahogy visszaemlékeznek rá, még két eset keltett körülötte feltűnést: egyszer, amikor oldalán egy feltűnően csinos szőke nővel jelent meg az utcán, máskor pedig amikor egy kocsmában széles vitába keveredett és szerény mosollyal, de nagy marxista felkészültségről téve tanúságot szerelte le a pártot rágalmazó embereket. Ettől kezdve komoly bizalmat szerzőit a párt berkeiben is. Mindennapos látogatója lett a pártbizottságnak. Feladatokat kért. Nem volt olyan munka, amelyhez nem szívesen állt volna. Ha bonyolódott körülötte az élet. csak mosolygott, mosolygott fölényesen, szinte vér- bemászóan. Egy alkalommal Herencsény községben megakadt a termelőszövetkezet szervezése. A parasztok bezárkóztak. A pártfunkcionáriusok sem hajszolták az ügyet. Ekkor megjelent és kérte. bízzék meg, majd ő megoldja ezt a feladatot. Egyenruhában jelent meg a községben. Ekkor is mosolygott, a szeme hidegen nézte a vergődő embereket. Belépési papírt rakott eléjük és ha valaki nem akart belépni, mosolyogva fenyegetett. Az emberek kerülték tekintetét és hogy szabaduljanak, megadva magukat, aláírták a belépést. Amikor hazaért és beszámolt munkájáról, akkor is mosolygott, de ekkor már fölényesen. Október 23-án eltűnt arcáról az örökké ott bujkáló mosoly. Tekintete megkeményedett, s nyugtalan volt. Olyan volt, mint aki ugrásra készen áll. Magához vette a laktanya raktárainak minden kulcsát. Készenlétbe helyeztette az ösz- szes gépkocsikat. Amikor Balassagyarmatot is elkapta az áradat, hullámzott a tömeg, szenvedélytől felkorbácsolt idegékkel tárgyaltak az emberek, ő készenlétben állt és várt. A párt, állami beosztásban lévő emberek erejüket megfeszítve igyekeztek fékezni az elszabadult vad áradatot, ő némán hallgatott. 25-e volt, amikor a helyőrség harcosai a parancsnok vezetésével Budapestre távoztak, hogy védelmet nyújtsanak a szorongatott helyzetben levő Honvédelmi Minisztériumnak. Az elvonuló egység minden egyes katonáját szigorúan kiszabva látta el fegyverrel és lőszerrel. Amikor az egység elhagyta a laktanyát, gyors cselekvésbe kezdett. A forradalmi tanácsnál kétségbeesett volt a küzdelem. A józangondolkodású emberek a kommunisták mellé állva küzdöttek, hogy megállítsák a lépésről lépésre vesztébe rohanó várost. Amíg ez a csata dúlt, addig ő csendesen, észrevétlenül gyűjtötte maga köré az embereket. Felnyitotta a fegyverraktárt, embereit fegyverrel látta el. Amikor mindezzel elkészült, már ismét mosolygott hidegen, számítóan. A következő nap már ott volt a teljesen összegabalyodott forradalmi tanács ülésén és figyelt. A nagy zűrzavarban felcsattant a hangja, élesen, mint a kés: — Ki az oroszdkkal az országból, a kommunisták menjenek a tanácsból. meredt tekintettel néztek rá. Egynéhányon megpróbáltak tiltakozni, de ekkor már ott sorakoztak mögötte a fegyveresek és a géppisztolyok sötét torka elfojtotta a tiltakozó szót. Ekkor ismét szólt. Hidegen, bántóan, mosolytalanul. — Volt Horthy-zászlós szól hozzátok! Néhány másodpercig ismét csend, majd valahol a tömegben változatos kiejtéssel megszólal egy hang: — Éljen az új katonai parancsnok! A teremben zsúfolt tömeg megmozdult, mint egy hatalmas hullám, aztán szétszakad, s vad tekintettel méregetik egymást. A fegyverek ismét felemelkednek. Néhány embernek titokban ökölbe szorul a keze, de lassan elhalványul tekintetük s megroppan kemény tartásuk. Ekkor ismét megszólal a változatos kiejtésű hang: — A forradalmi tanács Juhász Aladárt alezredessé léptesse elő! Bízza meg teljes joggal a katonai teendők ellátásával! Feltört egy tetszésnyilvánítás, elnyomva minden józan tiltakozást. S ettől kezdve Juhász arcára visszakerült a mosoly, a hideg mosoly, az elé- giiltséget kifejező mosoly. Az emberek megdermed- A tek. Bénultság kötötte meg a ^ - következő naoon, ami- felzaklatott idegeket és tágra- kor karján a feltűnően csinos szőke nővel megjelent az utcán, már ott ragyogott paro- linján a két vastag széles csillag. Ezután már akadálytalanul elindult útján a gondosan felépített terv, melynek kor- mányrúdját Juhász tartotta szorosan kezében. Halkan, mosolyogva adta a parancsokat. A géppisztolyok pedig kísérték a végrehajtást. A laktanyában a mellette ragadt tisztek nyakába hulltak a csillagok. Századosi rangtól lejjebb csak itt-ott volt valaki. Felnyíltak a raktárajtók. Csizmák, ruhák és más felszereléseket osztottak a koncra éhes nép közt. — Ezt Juhász alezredes adja. Rohant végig a hír a városon. Majd megnyíltak a tüzelőraktárak, kocsi kocsi után vitte a fűtőanyagot, — Ezt Juhász alezredes adja. Felberregtek a garázsban pihenő autók motorjai. Odagurultak a forradalmi tanács elé, a vasúthoz és különböző szervekhez. — Ezt Juhász alezredes adja. A józan gondolat teljesen elkopott az emberi agyakból és a hamis népszerűség vitte magával a tömeget. S Juhász mosolyogva osztogatta a parancsokat. — Feldúlni a párt helyisém
