Nógrádi Népújság. 1956. december (1. évfolyam. 5-10. szám)

1956-12-08 / 5. szám

2 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1956. december 8. 4 s előállott helyseiről (Folytatás az 1. oldalról) ben sryűlemlettek, és az október 23-i felkelés pontjai között szerepeltek. E követelések közül a Munkás-Paraszt Forra­dalmi Kormány már több jogos követelést megvalósított: Nemzeti ünneppé nyilvánította március 15-ét, Népköztársa­ságunk új címere a Kossuth címer, december l-ével a kor­mány a bányászok bérének megjavítására 415 millió forintot adott és emellett már több bér és munkaügyi kérdésekben eddig is jelentős határozatokat hozott. A követelések a lehe­tőségek megteremtésével megvalósulnak. Erre biztosíték a kormány eddigi intézkedései, továbbá az Október 23-i felke­lés, a megalakult üzemi munkástanácsok, valamint az, hogy a kormányban a pártban most valóban néphez hű, kipróbált vezetők vannak. Munkások, elvtársak! Ma nem a sztrájk útján érhetjük el a követeléseinket. Ma a sztrájkkal önmagunknak ártunk. Országunk gazdasági helyzete az egy havi kiesés következté­ben igen súlyos, egész kis híján múlik csak, hogy nincs inflá­ció. Ka most sztrájkolunk és nem dolgozunk, ezzel az inflá­ciót segítjük elő. Hogy ez ne következzen be, ahhoz most arra van szükség, hogy minden józanan gondolkodó munkás dol­gozzon és lépjen fel az árdrágítók, a spekulánsok ellen. Is­merve a munkások nagy többségének véleményét, erélyesen fel kell lépni az illetékes szerveknek azok ellen, akik ma sztrájkra uszítanak. Akik a munkások akarata ellenére sztrájkra uszítanak, azokkal szemben a törvényes lehetősé­geket is foganatosítsák. Az MSZMP ideiglenes intéző bizott­sága, hogy a munka menetét biztosítsa, tőle telhetőleg meg tesz mindent. Megtárgyalja a kormány megbízottjával azt a munkásoktól eredő javaslatot, hogy a munkás szállítás tar­tozzon az üzemek hatáskörébe, az esetben, ha a munkás szál­lításnál nem javul a helyzet. Emellett még egyéb kérdések­ben — üzemanyag, alkatrész biztosításához is felhasználja erejét. Elvtársak, munkások! A megye parasztsága külön kér benneteket, hogy mindennapi szorgalmas munkával segítsé­tek elő nehéz helyzetbe került népgazdaságunk helyreállítá­sát. A Megye dolgozó parasztsága az őszi szántás-vetési mun­kákat szorgalmasan végezte el. Egyetért a munkások jogos követeléseinek teljesítésével és azok megvalósításáért síkra- száll, mert tudja, hogy ez a munkás-paraszt hatalmat erősíti. Viszont kijelenti, hogy a túlzott követelések úgy a munká­sok, mint a parasztok érdekei ellen vannak, azok a munkás- paraszt hatalom gyengítését szolgálják. Nógrád megye dolgozói! Munkások, parasztok, értelmi­ségiek! Az elmúlt időkben a megye dolgozói nagy józanság­ról tettek tanúságot. A legnehezebb kérdéseket is megoldot­ták, a megye lakóinak életét, vagyonát megmentették. Most továbbra is a józanságra van szükség. Ehhez viszont az szük­séges, hogy már a munkásság többségét kitevő, dolgozni akaró becsületes munkások lássanak munkához, s ezzel se­gítsék a Munkás-Paraszt Forradalmi Kormányt, hogy a prog­ramjában lefektetett pontokat mielőbb megvalósíthassa. A munkások zömét kitevő becsületes munkások határolják el magukat azoktól az egyénektől, akik ma sztrájkra buzdí­tanak, a rend és a nyugalom ellen vannak. Lépjenek fel azok ellen, akik a dolgozni akarókat fegyverrel fenyegetik, mert őket ebben támogatja az ország közvéleménye, az ország tör­vényes rendje. Elvtársak, munkások! Nógrád megye munkásainak több­ségét ma ugyanazok alkotják, akik a Horthy-fasizmus ideje alatt, a felszabadulás után felsorakoztak a párt mögé, akik magatartásukkal példát mutattak az ország dolgozóinak. Ma tovább járjátok ugyanezt az utat. Álljatok egységesen a Mun­kás-Paraszt Forradalmi Kormány mögé, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt mögé, mert igaz ügyért harcolunk, s az győzni fog. Hazánk a békés, szocializmust építő országok segítségével a magyar dolgozó parasztok, értelmiségiek szor­galmával, tapasztalatával, szaktudásával nagyszerű eredmé­nyeket ér el, sokat szenvedett hazánk, népünk életének megjavításában, hazánk felvirágoztatásában. Éljen a Munkás-Paraszt Forradalmi Kormány! Éljen a dolgozó magyar nép! Igaz ügyért néhány smé a kereskedelmi dolgozókról A megyében legutóbb meg­hirdetett sztrájkhoz most elő­ször csatlakozott a kereskede­lem is. Ha a dolgozók által fel­vetett okot nézzük, — amely sérelmezi, hogy nem kapták meg novemberben a 10—15 százalékos béremelést, amelyet októberben már megkaptak — igazat kell nekik adni Igazat akkor is, ha világosan látjuk, amit ők talán nem, azt, hogy termelés nélkül maholnap sem­mit sem ér a béremelés. Iga­zat kell adnunk, mert a keres­kedelmi dolgozók az ország legrosszabban fizetett dolgo­zói közé tartoznak és emberi­leg érthető, ha türelmetlenek. Annál inkább érthető ez a tü­relmetlenség, mivel igazán de­rekasan helytálltak ezekben a hetekben. Ötször-hatszor anv- nyit dolgoztak, mint máskor. Az Állami Áruházban pél­dául több mint egy millió forint volt a napi forga­lom, szemben az október 23-a előtti ‘>00—250,000 fo­rinttal. latoknál megadják november 10-ig a duplabért, megadják a f z='t''semelést, nekik ped'g le akarják vonni. Ezért csatlakoz­tak az egyszerű, kisfizetésű dolgozók a sztrájkfelhíváshoz. Nekik másodrendű kérdés volt egyes személyek eltávolításá­nak problémája, mert tudták, hogy az ilyen vitákat el lehet intézni a munka mellett is. Tudták, hogy amíg egyesek csupán ezzel foglalkoznak, ad­dig a raktárak veszedelmesen ürülnek, az emberek fáz­nak és nincsen szén, nin­csen új árú. Tisztában vannak azzal, hogv az infláció nekik, a kisfizeté- sűeknek jelentene szenvedést, nem hangoskodó vezetőiknek, akik legalább mégegyszer any- nyit keresnek, mint ők. Ez az érem egyik oldala. És mégegyszer hangsúlyozzuk együtt érzünk a dolgozók jogos követeléseivel, bárhol dolgoz zanak is, és várjuk a kormány döntését ezzel kapcsolatban * * Hizony nagyon meg kellett De nem értünk egyet azokkal dolgozniok, hogy idegekkel ' a vezetőkkel, bizottságokkal, — győzzék ezt a rohamot. És ak- mint például a volt nemzeti kor váratlanul azt IvlUák. bizottság', a megyei munkás- hogy egyes üzemeknél, válla-tanács, a kereskedelem veze­ti vetőmag biztosításáról A megyék je’entései szerint a tavaszi vetéshez .szükséges központilag tárolt vetőmag- készleteket mindenütt meg tudták óvni, élelmezési vagy takarmányozási célra nem használták fel. Csak a nemesí­tett burgonyavetőmag csere­akciójának lebonyolításával és a tételek károsodás nélküli téli tárolásával kapcsolatban van nehézség. A forradalmi esemé­nyek alatt vasúton szállított té­telek egy része ugyanis — mintegy száz-százötven vagon — még nem érkezett meg ren­deltetési helyére. tőinek nagyrésze — akik erő­szakkal eltussolják, tizenrangú kérdésként kezelik a dolgozók­nak ezt a kérését. Elterelik a figyelmüket olyan problémák felé — és nirrnt megnyugodnának, újra kitalálnak valamit — mint például egyes szemé­lyek eltávolítása innen, vagy onnan, amit békés alkotó munka mellett sok­kal jobban meg lehetne oldani. Lelkiismeretlenül sztrájkra uszítanak, amikor ez öngyil­kosságot jelent a nép számára. És erre még azt mondják, hogy ez a nép érdeke. Az ilyen hazugság ellen ma már egyre több dolgozó tilta­kozik. Egyre többen ismerik fel, hogy rútul félre' akarják vezetni. Ne csodálkozzanak majd egyes, a nép nevével visz- szaélő, hangoskodó elemek — akik a különböző bizott­ságokban egyebet sem tud­tak mostanában, mint sztrájkkal fenyegetőzni — ha éppen a nép mondja ki, hogy elég volt. Ha a nép elítélte — és jogo­san — Rákősiék tevékenységét, ha minden megyében ki tudta követelni azoknak a megyei funkcionáriusoknak az eltávo­lítását, akik kritikátlanul segí­tették e tevékenységet, ki fog­ja követelni az úri Magyaror­szág híveinek az eltávolítását is, de még azokét is, akik akarva, akaratlanul ezek sze­kerét tolják. Ha nem akar a nép vezető poszton látni olya­nokat, mint Mrázik vagy Batki, de még úgy sem akar olyano­kat, mint Kecskés, vagy Ga- ramvölgyi. Bor-sör-pálinka... A szesztilalomnak vége. Inni akarunk. (Ha nem is annyi so­kat, mint a tilalmi idő alatt.) Az italboltokban azonban nem nagy a választék. Vagy meg­isszuk, amit adnak, vagy visz- szafordulunk. Miért van ez’’ Sokáig lesz e még? Szóval; hogy állunk az itallal? Szesz bizony kevés van. A Vendéglátóipari Vállalat a • hiányt a szeszfőzdéből igyek­szik pótolni. Ugy-ahogy ez si-< kerül is. Szikvizet keveset tu­dunk gyártani, mert nincs szénsav. Borunk viszont van! Igen, ezt a választ kaptuk a Vendéglátóipari Vállalattól. Csak... ( na itt van!) Leg­alább háromszor annyian akar­nak bort inni, mint eddig. Az italboltok viszont csak hat óra hosszáig tartanak nyitva. De ez még nem a legnagyobb baj, habár a gyökere itt van. A na­gyobb bajt a spekulánsok csi­nálják, illetve — reméljük — csinálták. Sokan csak azért vitték az italboltokból a bort, mert tudták, hogy a korai zár­óra után még sokan akarnak inni. Természetesen már drá­gábban adták. Mindenki belát­hatja, hogy ez ellen nincs más védekezés, csak amit a vendég­látóipar csinál: az italboltok nem adnak ki házhoz egy liter bornál többet. Ennyit a borról. Ritkán szórtak még egy- egy szervre, intézményre annyi mocskolódást, mint a karhatalmi alakulatra. A csepiilők hadában ott ta­lálhatók elsősorban azok, akiknek joggal van félni­valójuk a munkás-paraszt hatalomtól, de, sajnos, olyanok is, akik csak má­sok szándékosan rossz be­állítású véleménye, vagy híresztelések alapján isme­rik a helyzetet. Miért volna félnivalója a karhatalomtól a munká­soknak, parasztoknak, az értelmiségnek — egyálta­lán minden becsületes em­bernek? A nép fiai ők, akik az élet különböző te­rületein végezték eddig munkájukat. Egyszerű em­berek, akiknek drága a népi demokrácia, hűsége­sen őrzik a nógrádi mun­kásmozgalom emlékeit, a béke, a rend hívei. Nyíltan meg kei! monda­ni: nincsenek közöttük volt ÁVH-sok! Ez nagyon is át­látszó rágalom, s az is vi­lágos, kiktől ered. A nép nem tűr el semmiféle kí­sérletet, amely a Rákosi— Gerő-féle rendszer restau­rálására irányul. S aki azt hiszi, hogy a kormány el­tűr ilyesmit, az nem bízik saját erejében. Ebbe a szervbe nem területi elvek alapján, hanem katonai be­hívás útján történik az ál­lomány fel töltése. Ezzel kapcsolatosan egyértelműen meg kell mondani, bogy a területi elv alapján történő behívások követelése mö­gött az a nyilvánvaló szán­dék áll, hogy a munkás­paraszt kormánnyal szem­benálló elemek kerüljelek a karhatalomba. A karha­talom tisztaságának meg­őrzése ma egyet jelent mind a Rákosi—Gerő-féle rendszer, mind a tőkések, földbirtokosok hatalma visszatérésének megakadá­lyozásával. Vannak, akik — szintén nagyon átlátszóan — a karhatalom egyes tagjai el­len intéznek támadást. Egy­két esetben jogosak az ész­revételek, mint Nagybá- tonyban Mrázik és a két Batki ellen (s az illetéke­sek meg is szívlelték azt). Amint azonban a gyakor­lat mutatja, a legtöbb eset­ben rosszindulatú, tudatos rágalmazás. Egyesek úgy gondolják, hogy előbb meg­próbálnak egy-két embert kikezdeni, s aztán — ha ne­tán sikerül — folytatják tovább. Szóval, akár hogy nézzük a dolgot, vannak még me­gyénkben, akiknek szívből fáj, hogy helyreáll a rend, a nyugalom, összeszedik a fegyvereket, nyakonesípik a közönséges bűnözőket, s le­jár a zavarosban halászás ideje. Ám ettől sokkal fon­tosabb, hogy a dolgozók többsége ezt megnyugvás­sal veszi s támogatja. Tá­mogatja, mert megérti, bogy a szocialista építő­munka csak akkor lehet­séges, ha a. népre támasz­kodó fegyveres erő védi a dolgozók vívmányait. A karhatalom beosztott­jai és vezetői el vannak tö­kéivé arra, hogy a nemzeti felkelés vívmányait, né­pünk becsületes célkitűzé­seit és alkotásait becsüle­tes eszközökkel megvédel- tnezik. Éltető elemük a dol­gozó nép — fegyverük, hogy igaz ügyért állnak a vártán. Egy rémhír veresége Egy időben, — nem akarunk egyáltalán elhamarkodott íté­letet mondani — voltak egye­sek nem tudni őszinte érzés­ből-e, vagy zavarkeltésből, de előszeretettel vitték szájrol- szájra, hogy az országból tö­megesen deportálnak embere­ket. Mondani sem kell, hogy az első időben a hír bizony' na­gyon megdöbbentette az embe­reket. Mint kérdőjel ült az ar­cokra, vajon mi az igazság? Voltak, akik a kormányhoz mentek érdeklődni, voltak, akik a határállomásra utaztak, egyszóval mniden követ meg­mozgattak, hogy lássák: igaz-e. valóság-e a hírverés? De bármilyen volt az után­járás, semmi bizonyítható eredményt nem hozott. Erre a józanabb emberek meg is nyu­godtak. • Igen ám, — mondhatja min- A sörivásról egyenlőre le keil j den jámbor halandó és ezt mondani. Pesten van ugyan, de I mondták az érdekeltek is — a nincs autó, amelyik el menne érte. Ezért még a forgalom helyre nem áll, a sört is nél­külözni kell. nyomokat el lehet tüntetni. Ezt aztán annál is inkább megra­gadták, mert elégé komoly ér­öveiket kaptak jó barátjuktól a „Szabad Európa” adásaiból. A termelőszövetkezeti moz- galom kitéphetetlen gyö­kereket eresztett a Nógrád megyei falvakban. A nehéz megpróbáltatások idején ez bebizonyosodott. A termelő­szövetkezetek tagjainak döntő többsége hű maradt a szövet­kezeti eszméhez, s megvédte a közös vagyont az ellenfor­radalmi bandák gálád táma­dásaival szemben. A megyeszerte híres cered- tótújfalusi Búzakalász ter­melőszövetkezet tagjai fegy­verrel a kézben védték a közős vagyont. Az alig egy éve ala­kult karancsalji Béke is ki­állta a legnehezebb próbát. Továbbra is közösen fognak gazdálkodni. Olyan nagy te­kintéllyel biró szövetkezeteink vívtak harcot az ellenforrada­lom ellen, mint a palotási Má­jus 1, a pásztói Szabadság, a varsányi Dózsa, a nagylóci Dózsa, a nógrádmegyeri Pe­tőfi, a berceli Vörös Csillag, a dejtári József Attila, a nógrá­di Béke, a berkenyéi Petőfi, s a tereskei Zalka Máté. Így sorolhatnánk tovább azon ter­melőszövetkezetek nevét, ame­lyeknek tagjai derekasan helytálltak a legnagyobb meg­próbáltatások ideje alatt is. Sőt nem egy szövetkezet tag­jai e nehéz idő alatt tisztítót­A SZÖVETKEZETEK VÉDELMÉBEN ! ták meg soraikat az oda nem való elemektől is. Ilyen ese­mény zajlott le többek között a tereskei Zalka Mátéban s a nógrádsápi Vörös Csillagban. Meg kell mondani, hogy ez nagyon jó jelenség. A kistere- nyei Vörös Október asszonyai harcosan kiálltak a munkás­paraszt hatalom mellett. Elhá­rítottak minden olyan táma­dást, amely • a termelőszövet­kezet ellen irányult. Bátran kijelentették, hogy semmi kedvük újra cselédeskedni, s hogy nem akarnak többet harmados földet művelni. Ezer jelét tapasztaltuk annak a harcos kiállásnak, amely az ellenforradalom támadásainak visszaverése s szétzúzása ellen irányult. Több szövetkezetben az el­* lenforradalmi elemek ki­használták a sértett szövetke­zeti parasztok követeléseit, s megpróbálták szétzülleszetni a közös gazdaságot. Másutt, mint Mihálygergén is. egyes kétes elemek a megfélemlítés és a terror változatos eszközeivé’, akarják rábírni a szövetkezet­hez hű t -okát a kilépésre, sőt a szói kezet teljes fel­számolására. Ilyen elemek működtek közre a baglyasaljai szövetkezet felszámolásánál is. Van olyan köz^pg is, mint Hont, ahol a községi tanács­ba befurakodott ellenséges elemek intéztek támadást a szövetkezet ellen. Ellenforra­dalmi elemekből földosztó-bi- zottságot alakítanak azzal a céllal, hogy felmérik a nagy szövetkezeti földtáblákat. Per­sze nem azért, mintha ezzel a szövetkezetnek akarnának segítséget nyújtani, hanem el­lenkezőleg: szét akarják zül- leszteni, meg akarják semmi­síteni. Hontan is ez történt. A tagság többségének akarata ellenére fel akarták osztani az egybetagosított földet. Majd felgyújtották a szövetkezet ta­karmánykészletét. A kormány s a dolgozó nőn nem tűri, nem tűrheti tovább az ellenforradalmi banditák garázdálkodását! Mindent megtesz végleges felszámolá­sok érdekében. Rövidesen !■ lyreáll a törvényes rend, i közbiztonság, s így szövetke­zeteink tagjai nyugodtan foly­tathatják tovább az általuk választott szövetkezeti gaz­dálkodást, s zavartatni!1 mun­kálkodhatnak a közös vagyon szüntelen gyarapításán, amely jövedelmezőségéről, szabadon, végeredményben a szövetke­zeti parasztok anyagi jólété­nek alapját jelenti. A Kádár-kormány rendet " akar, s rendet is fog te­remteni a szövetkezeti moz­galom terén. A legutóbbi 65-ös számú rendelete széles utat nyitott a szövetkezetfejlesztés során elkövetett törvénysérté­sek, túlkapások gyökeres fel­számolásához. Ez annyit je­lent, hogy a kormány tiszte­letben tartja, s törvényesen védi a dolgozó parasztok sza­bad elhatározásának a jogát. Tehát megvan a lehetőség ar­ra, hogy ezekután a jogos sé­relmeket a termelőszövetkeze­tek tagjai, s a dolgozó pa­rasztok közösen, testvéri, ba­ráti egyetértésben orvosolják. Ez maga után vonja majd azt, hogy egyes szövetkezetekből lesznek kilépések. Ez nem baj. Egy szövetkezet sem halad sokra azokkal a dolgozó pa­rasztokkal. akiket a kényszer vitt a szövetkezetekbe. Mód és lehetőség van rá, hogy a szövetkezetből kilépett dolgo- ?ó parasztok zavartalanul egyénileg folytassanak gaz­dálkodást. S ha majd meg­győződnek a szövetkezeti út önkéntes elhatározás alapján' újra kérhetik felvételüket at szövetkezetbe. A kormány továbbra is tá-'( mogatja a termelőszövetkeze-' tek gazdálkodását, termelését, í s azon van, hogy a meglévő^ termelőszövetkezetek jól jö-1 védelmező, kulturált nagyüze-j mi gazdálkodást folytassanak,! s a tagok anyagi s kulturális1 színvonala ennek megfelelően j emelkedjen. A kormány támo-j gat ja a dolgozó parasztok ter­melését is, s nem tűr megi semmiféle túlkapást a szövet­kezetfejlesztés terén. Viszont' azt sem tűri, hogy a falu ne-' gatív elemei bomlasztó mun­kát fejtsenek ki a szövetkeze-1 tek, s általában a szövetkezeti mozgalom ellen. ftersze ma még vannak i ■ olyan szövetkezeti tagok,; akik az ellenforradalmi erők1 nyomása miatt nem merik' szabadon kifejteni állásfogla-' lásukat a szövetkezet mellett. Igaz, hogy ilyen esetek csak1 szórványosan találhatók. Az; ilyen tagoknak azt üzenjük:, álljanak ki szilárdan a sző-: vétkezés ügye mellett, mert azj ellenforradalmi erők pünkösdij királysága véget ért! Napról- mapra szilárdabb a munkások, és a parasztok hatalma. Már pedig annak csak lehet hinni! Az egyáltalán mellékes, hogjmn nyilatkozik maga a fő­városi munkástanács is erről a rádióról Az az egy valóban igaz, hogy ennek a rádiónak teljesen mindegy, hogyan vélekednek róla. Pardon, nemcsak annak a rádiónak, hanem azoknak is, akik olyan szívesen viszik a hangját. No, de ezek már csak olya­nok, mint az a bizonyos sánta- kutya. Mert mi történt? A legjobb szándékkal, segítő akarattal, felhívtuk olvasóinkat, hogy amilyen sürgősen csak tudják, értesítsék a szerkesztőséget, akár ha hozzátartozóit, akár ha ismerősüket elvitték, ha álta­luk ismeretlen helyre is. Ennek már közel két hete. Azóta egy árva hang nem sok, annyi sem érkezett szerkesz­tőségünkhöz rokon vagy akár csak ismerős internálásáról sem. Az teljesen elképzelhetet­len, hogy valaki hozzátartozója után, ha az utolsó szalmaszálat is meg ne ragadja. No, de nem is ragadhatta meg senki. Ugyan miért nem ragadta ,meg? Ezt minden józanul gon­dolkodású ember tudja. Aki pedig nem akarja tudni, ha­nem tovább fújja a magáét, csak annyit: beszéljen, de ne azudjon. De van egy javasla­tunk is. Ha már mindenféle­képpen hazudni akar, legalább ilyat hazudjék, amit el is lé­ét hinni. Ilyen emberek keres­tetnek is. Legközelebbi cím: München, „Szabad Európa” ádió. Javui a MÁV közlekedés A MÁV Vezérigazgatóság gépészeti Szakosztályán ka­pott értesülés szerint egyre javul a vasúti közlekedés. De­cember 4-én például már nyolcszázhetvenkét mozdony dolgozott, harminccal több, mint az elmúlt napokban. Ugyanakkor négyszáz teher- és kétszázhetvennyolc gyorsteher- vonatot továbbítottak a vasu­tasok. A tartalékmozdonyok száma kétszázötvenháromra emelkedett. A MÁV a helyi bányászat­tól ötszáz tonna szenet kapott a szénkészlet néhány napra elegendő. A fővárosi és vidéki jár­műjavító üzemekben is folyik a munka, örvendetes, hogy je­lenleg már sokkal több villa­mosenergiát kapnak, mint az­előtt.

Next

/
Thumbnails
Contents