Nógrádi Népújság. 1956. december (1. évfolyam. 5-10. szám)

1956-12-08 / 5. szám

1956. december 8. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 3 Merre tartanak ? A bizottságról, egyes tagjairól, meg arról, mit akarnak a dolgozók í VEZETÉS—FELELŐSSÉGGEL A közmondásos Bodóné nem beszélt össze annyi zagy- vaságot, amikor a bor árát. kérdezték, mint amennyit •egyes, úgynevezett megyei nemzet bizottsági tagok, ha nem is a bor árat, de azt kér­dezik tő.ük, hogy mit akar­nak. Igaz, hosszú kerülgetés után végre kijelentették, hogy nem ismerik el a Kádár kor­mányt. Ez már világos beszéd, csak éppen nem válik javuk­ra. S az is igaz, hogy a kor­mánnyal burkoltan vagy nyíl­tan szembeálló csoportok szá­ma rohamosan fogy. Miért? A kormány programja és in­tézkedései világosak, maguk­ban foglalják október 23-a jo­gos követelése t, vívmányait, a néphaialom megőrzését is! Érdemes ennek, az úgyne­vezett nemzeti bizottságnak néhány tevékenységét a nyil­vánosság elé tárni. Az átnyergelés művészei Ahogy az ember végig nézi Lénárt. Miinank, Garamvöl- gyi, Szabó Ervin, Kecskéd s még néhány társuk pályafu­tását az u'óbbi hetekben a za­varosság, politikai bukfencke­dés egész sor ékes példáját látja. Miután az október 23-át követően létrejött kü’önbö-ő bizottságok zavarosan, .sze­mélyeskedésben kimerülő te­vékenysége láttán a kormány korlá'czta működésüket gon­doltak merészet és nagyot. "Gyerünk a munkástanácsba« — adták ki a jelszót. S sza­vakban hirdetve a demokra­tizmust. a gyakorlatban láb­bal t’porva azt, özönlöttek a megyei munkástanács felé. Hogy kik azok a munkások, akik egynémely] küket válasz­tóba? Az isten a megmondha­tója. . . S közben felhívások, hatá­rozatok, petíciók gyártásával is fog'alkoztak — nagyüzem; módra. A megyei munkásta­nács megalakulása után két terjedelmes határozatot is ho­zott, benne a követelések egész sora. Ezeket most ne részletezzük. Csak egyet. Az egésznek talán még egyhuszad részét sem ;e;zi ki egész jö­vőnk életünk legfontosabb részének, a munka megszerve- 1 zésének megmdításának fel­adatai. Aki élni akar. annak do’goznia kell — ezt tartja nvnden józan ember. A fent elmondottak alapján, s az u'óbbi napok eseményei alap­ján a megyei munkástanács, a volt nemzeti bizottsági tagok túlnyomó többségéről azt ba­josan lehetne elmondani. De ezek nem olyan embe­rek, akik szeretnek félúton megállni. Ha már elindultak, hogy jó szolgálatott tegyenek a Horthy-rendszernek, a gyá­rosoknak, földesuraknak — teljes erővel haladnak tovább. Azon a jogos címen, hogy egyesek a megyei tanácson nem megfelelőek, a tanács és a végrehajtóbizottság, felosz­latását, az appará'us teljes szétrúgását követelték. . . Szó­val a sztálinizmus elleni harc alapién dobjunk ki mindenkit? S ki kerül a becsületes, jó- szándékú többség helyébe? Világos, a nyergelés művé­szei tudják mit akarnak. . . Kinek a nevében? Miközben semilyen fárad­ságot nem kímélve a forrada- dalom és demokrácia nevében a rend a megnyugvás helyett j a zavart, a sztrájkol szítják 22 ezer nógrádi dolgozó nevé­ben beszélnek. Ennyi nagyké­pűséget egycsomóban ritkán talál az ember! Talán haszon- kétezer dolgozó nevében akar­ták cenzúrázni a lapot, ille­téktelenül leváltani a megyei tanács elnökét, a közönséges bűnözők szabadon bocsájtását? Ta’án 22 ezer dolgozó véle­ményét tolmácsolják, amikor sztrájkra buzdítanak. Határo­zottan ki kell jelentenünk, 1 hogy ez nem igaz! Bizonyítja ezt a megyei munkástanács egyik napokban lefolyt ülése, ahol a valóban munkálok, meghallva a követeléseket ki­vonultak az ülésről. S ezt iga­zolják a Mizserfán, Kistere- nyén történt események, ahol nem sokat adnak egyes úgy­nevezett "munkásképviselők-« hangjára, s szerfölött örülnek, ha letűnnek ezek a "vezetők«. Igaz, ma még képesek meg­téveszteni bizonyos rétegeket. De a pünkösdi királyság ha­mar véget ér, és egyszer vala­kinek felelnie kell a politikai kalandorkodásért, a felelőt­len závartkeltésért! Igaz mon­dás, hogy egyeseket be lehet csapni .sokszor, sokakat egy­szer, de mindenkit hosszú ide­ig — azt már nem! Egy félresikerült bukfenc S, hogy teljesebb legyen a kép szükséges beszélnünk a szerdán Nagybátonyban, majd Salgótarjánban lejátszódott eseményekről. A megyei Rá- d:ó ezt már részben ismertet- 1e. Jogos követelés a karhata­lom tisztaságáért — ez volt a lénveg. De hogyan? Zavart- keltő, ultimátumszerű móden! A nagybátonyi gyűlésen i'tas, felbérelt emberek köz- bekiabálásaikkal adták az alá­festést a Mlinarik István szel­lemi irányítása ala't álló gyű­lésnek. A becsületes nagybá­tonyi dolgozók követelését, teljesítették, amennyiben a karhatalomból három egyént leszereltettek. Az ugyan az nap este Salgótarjánban foly­tatott gyűlésen már a karha­talom névsorát kérték, amely tudvalevő katonai titoknak számít! De miért kérték? S miért fenyegetőztek sztrájkkal — ismét csak 22 ezer dolgozó nevében? Szóval, aki az elmúlt 4-5 évben katona volt, s most a rend fenntartása érdekében behívták, az valamennyi a Rá­kos'—Gerő rendszer hű ki­szolgálója. vagy túlteljesítő je vol"; Talán Mlinarik István, Szabó Ervin, Beda, Jónás s egyéb küldöttek nem ott te­vékenykedtek, ahová az élet állította őket, akár 1945-ben, akár 1956-ban? Ha a munká­lok képviselőinek vallják ma­gukat. miért félnek a munká­sokból, parasztokból álló kar­hatalmi alakulatból? Ügy lát­szik nagyon messzire mentek az erdőbe, s a sötétség miatt fejjel mentek a fának. . . Mindezekhez tartozik még, hogy az említett három sze­mélv eltávolítása után a mun­ka felvételére tesznek felhí-1 vást. Sajnos mégis az ellen­kezőjét kell tapasztalni. Kimondjuk nyíltan: elég volt a huzavonából! A mun­kásosztály nem fogja megtűr­ni, hogy egyesek visszaélje­nek nevével, újabb sztrájkra való felhívással jövőnket, bol­dogságunkat veszélyeztessék. A munkástanácsok nagyszerű vívmánya dolgozóinknak. De aki ezt a sztálinizmus elleni harc címén a zavartkel'és. egyéni érdekek elérésére akar­ja felhasználni, végsősoron ped’g kap’talista restaurációra az előbb-u'óbb szembetala'ja magát a munkásokkal. E héten rendelet jelent meg az úgynevezett forradalmi,: vagy nemzeti b zottságok fel- oszla ásáról. A megyei nemze­ti bizottság, amely ugyan mór ilyen címen régebb óta nem működik, de volt tagjai-: l an és azok tevékenységében ■ tovább él s bontja a rendet; — éppen ideje, ha félrelép,: am'g a nép haragja el nem j söpri. . . A rendőrség közli: Esért a két emberért felelősséget kell vállalni Az elmúlt héten, — miután Salgótarjánban különböző kö­vetelésekkel felzaklatták a már békés munkára térő em­bereket, —■ Zagyvapálfalván is izgatottan tárgyalták a salgó­tarjáni eseményeket. Az utcán terjeszteni kezdte, hogy Salgó- csoportokba verődtek az em­berek. Honnan-honnan nem valaki tarjánból diákokat ismeretlen helyre szállítanak. Mi sem ter­mészetesebb, ebből egy szó nem sok, annyi sem volt igaz. Minden esetre a zavartkel- tőknek nagyon kedvezett. Arra tüzelték a lakosságot, hogy a falun áthaladó minden autót állítsanak le és kutas­sák át. Ilyen helyzetben Nagybá- tonyból jövet áthaladóban volt a falun a megyei rendőrkapi­tányság egyik autója. Az autó a nagybátonyi őrsre különböző személyektől összeszedett fegy­vereket és lőszert szállította Salgótarjánba. Annak ellenére, hogy ez a kocsi Salgótarján felé haladt, feltartóztatták. Az ittas álla­zagyvapálfalvai lakos felugrott a kocsira és hangos kiálltássa' adta tudtára az egybegyűltek nek: „emberek fegyverek van­nak a kocsin, szedjük le A gépkocsivezető nem vesz­tette el a lélekjelenlétét, teljes gázt adott a kocsinak és to­varobogott, magával víve Rusz- nyák Lászlót is. Mire ó felra­gadott egy fegyvert, megtöltöt­te és két lövést tett a vezető­fülke felé. Az egyik lövés ár­talmatlan volt, de a másik át­fúrta a gépkocsivezető karját A gépkocsivezető azonban • lövés után még több gázt adva a kocsinak, félkézzel tovább vezette a teherautót. Erre Rusznyák megrettenve tetté­től leugrott a nagy sebesség­gel rohanó gépkocsiról és ko­ponyaalapi töréssel véresen terült el az úttesten. Egy arra haladó személygép­kocsi szállította őt eszmélet­len állapotban a salgótarjáni kórházba. A szombati zavargásoknak íme két áldozata. Vajon akik a zavargásokat szították, merik-e majd vállalni akárcsak ezért a pótban lévő Rusznyák László két emberért is a felelősséget? Miért zárt a kapu az újságíró előtt Ó, hányszor hadakoztunk már érted: sajtószabadság! Talán soha nem beszéltünk erről annyit, mint mosta­nában. Harcoltunk most is, mint mindig, a cenzúrák, a sajtószabadság elnyomói eilen. Azonban úgy látszik, ezt a harcot még mindig nem fejeztük be. Ma a Tűzhelygyárba akartam menni, hogy írjak a dolgo­zók problémáiról. Azonban nem jutottam el odáig. Mi­kor a gyárkapuban meg­tudták, hogy a dolgozók közé készülök, hasztalan volt minden beszéd, ma­gyarázkodás, a gyárkapu nem nyílt meg előttem. Nem tudom kinek az intéz­kedése volt ez, kinek a rendelete folytán zárult be a kapu a Tűzhelygyárban a sajtó munkatársa előtt. Jó lenne, ha az illetékesek ezt a kérdést nagyon sür­gősen megvizsgálnák s or­vosolnák. H. A. TÖM mint 100 tonna üzemanyai! érkezik Az üveggyári dolgozók között 48 órás sztrájk — zott a szó végig a városon hétfőn reggel. A dolgozók je­lentékeny része azonban okát sem tudta, még's csatlakozott a felhíváshoz. Az üveggyári dolgozók is csat'akoztak a sztrájkhoz, noha különben sem tudtak volna dolgozni szén­hiány miatt. Bár az üveggyári dolgozók­nak nagyon komoly 'követelé­seik vannak, amelyek megol­dásra várnak. Egy'k problé­másuk és régi vágyuk, hogy cssto ják az üzemüket a Kohó és Gépipari Minisztériumhoz. Edd'g ugyan5 s az építőiparhoz tartozott, ahol nem egyszer kőfaragó intézkedett az üveg­ipar nehéz, bonyolult kérdé­sében. Ezen kívül a telepi dolgozók sérelmezik a termé­hu'.lám- j s-etbeni juttatások sál. megvona- Azelő't a telepi lakások­nál a fűtés éí világítás a ter­mészetbeni járandóságokhoz tartozott. Az üveggyári dolgozók ja­varésze ezek miatt csatlako­zott a megyei munkástanács felhívásához, nem tudva a sztrájk tényleges okát. . . A gyárban bentlévők csoportokra szakadva tárgyalják a munka teljes megindításának lehető­ségeit. Dolgozni, termelni sze­retnének. Bíznak az üzemi munkástanácsban, akik jelen­leg is Pesten intézik a fent- említett ügyben problémáiké*. Jórészük nem is tud a megyei munkástanács működéséről — mások működé'üket feles­legesnek és törvénytelennek tartják. ! I A szántóföldi munkálatok ist megindultak. Az elmúlt hét I folyamán a gépállomások hoz-| zájutottak némi üzemanyag- J hoz. Jelenleg mintegy 17,5 ton-i na üzemanyaggal rendelkez- f nek, ami ugyan szűkcsen , de| meginduláshoz elegendő. De-! cember 4-én a miskolci ÁFORT ♦ központ értesítette a megyei S gépállomás! igazgatóságot, hogy | 100 tonna gázolajat, 10 tonna ♦ benzint, 5 tonna motorolajat | és 200 kg minőségi olajat szál- i lítanak le a megyei ÁFORT ♦ telepekre. ♦ ERŐS KÉZZEL! Csütörtökön, december 6-án délután munkásküldöttség ke­reste fel a kormányt és köve­telte, hogy erős kézzel vessen véget a zavartkeltők és a sztrájkra uszítok tevékenyke­désének. Nagyszerű érzés erősnek lenni, tudni, hogy minden érték forrása a dolgozó emberek két keze munkája. Nincs nagyobb hatalom a munkásosztály öntudatos, szervezett erejénél. Innen a munkásság magabiztossága. A munkásosztály vezetőjének' lenni különlegese« nagy felelősség. Bírni e kérgeskezű, derék emberek bizalmát nem mindenkinek adatott meg. önzetlenség, szerénység, tiszta emberség kell hozzá, felelősség és annak tudata, hogy a dolgozók számon tartják, figyelik munkáját. A vezető nem „csak úgy" nem „elvileg“ tar­tozik beszámolni munkájáról, hanem konkrétan és nem­csak szavakban, de elsősorban cselekedeteivel. Nagy dolog hát vezetőnek lenni. De most mégis az események egészséges fejlődésén túl alaposan megnő-, vekedett a „vezetők" száma. Szerte a megyében sokszor tisztességtelen módon hösködnek ezek a vezetők. „Majd mi megmutatjuk“ és valójában meg is mutatják; ter­mészetesen nem úgy. hogy munkához látnának, fel­szenet fejtenének a fázóknak, nem is úgy, hogy másokat ösztönöznének munkára. Tárgyalnak. Tárgyalnak és petíciókat fogalmaznak. Tárgyalásuk természetesen nem akármilyen színvonalú. Nem az illetékes megyei szerv­vel, nem is akármelyik miniszterrel, hanem egyenesen a kormányfővel... Vagy-vagy ... És ha a tárgyalás nem járt eredménnyel? Sztrájk! Egy vagy két napos sztrájk. De mert az egy és a kettő is kicsiny szám, változtatnak rajta, kimondják: negy­vennyolc óráig fognak sztrájkolni. (Szinte kacérkodnak a számokkal.) Komolytalan, felelős vezetőhöz méltatlan eljárás lenne, ha ezeket a jelenségeket vizsgálva nyomban rá­juk ütnénk az „ellenforradalom“ bélyegét. Természete­sen nem ilyen egyszerű a dolog. Hallgassuk meg egy­mást, értsünk szót. Az elmúlt tizenkét esztendő (bármennyi vadhajtás­sal is) alapjában munkáshatalom volt. De a hatalom vezető erejét, a munkásságot is igen súlyos sérelmek érték. Csak kettőt említsünk meg: a szerzett jogok (a természetbeni juttatások), eltörlését és a demokrati­kus szabadságjogok megnyirbálását. Az első kérdéshez nem szükséges magyarázatot fűzni. A másikhoz: szabad volt itt a sajtó, — de az újságíró csak azt írhatta meg, ami „felül” kívánatos volt: a szólásszabadsággal is ha­sonló volt a helyzet: szabad volt véleményt mondani — de nem ellenvéleményt, csak helyeslőt. Most másként áll a helyzet. A harcos napok nem­csak rombolást eredményeztek, de a szabadság fogalma is gazdagabb értelmezést kapott, a gondolatok szárnya­lásának .deiét, is elhozták. Ezzel magyarázható, hogy a jogok kiterjesztése (azaz kiharcolása) nem simán ment végbe, az elfojtott szenvedélyek, csapongásuk útjából félrelökték a gátakat is. Ez az elfojtottság, az, hogy mindenkit ért e sérelem, magyarázza, hogy az elmúlt hetekben olyan emberek is harsány vezetőkké lettek, akiket korábban „csendes, józan“ embereknek ismertek. Ezek az emberek lennének hát azok, akik hol itt, hol ott zavart keltenek, sztrájkra buzdítanak és szün­telenül új és új akadályokat gördítenek a munka za­vartalansása elé és ezzel szörnyű tragédia felé sodor­ják az országot? Természetesen és elsősorban nem ezek a fő kerék­kötők. de eszközeik ezeknek. A fő bujtogatók hátra húzódtak. Lassan-lassan már ott tartunk, hogy ezek az egyébként derék emberek szembe kerülnek azokkal, akiknek érdekében akarták korábban tevékenységüket kifejteni. Természetesen mi nem zárkózunk el a dolgozók reális követelései elől, sőt harcolni kívánunk ezek meg­valósulásáért. Helytelenítjük például az elmúlt nehéz hetekben is oly hősiesen helytálló kereskedelmi dolgo­zók rendkívül méltánytalan bérezését, az üveggyári dol­gozókat is sok sérelem bántja még, tovább is sorolhat­nánk a jogos követeléseket. De bármennyire is a reális követelések mellett vagyunk, ki kell jelentenünk még akkor is, ha ez pillanatnyilag nem népszerű feladat: a sztrájkra való felhívás mostani körülményeink között: nemzetellenes, a munkásosztály érdekei elleni merény­let. A fizetésemeléssel, a szakszervezetekkel közösen hozott rendelkezésekkel is igazolta már a kormány: nincs más érdeke, mint a munkásosztály a dolgozó nép, a nemzet szolgálata. A sztrájkok szervezői bármilyen jelszavakat is hangoztassanak, nem a munkásosztály jóakarói. , A régi rendben a földbirtokos nemességre mondtak, hogy a nemzet fenntartó ereje. Túlzás nélkül állíthat­juk- a munkásosztály és a dolgozó “parasztság ez az erő. Rendkívüli felelősség hárul tehát a munkásosztályra. Nem engédheti meg, hogy egyes vezetők visszaéljenek nevében. Látjuk jól: rengeteg rendezetlen probléma ah még előttünk, de ezt nekünk, munkásoknak, azoknak kell megoldani, akik aggódnak a nemzet sorsáért, az emberek boldogságáért, a gyermekek jövőjéért. A munkásosztály nem lehet a nemzet sírásója. Jogait védve — dolgoznia kell! Becsületéért küzdve — dolgoznia kell! Hitvány ember, aki vissza él a dolgozók bizalmával. Köszönet a segítségért A Salgótarjáni Tűzhelygyár dolgozó; nagy örömmel fogad­ják azt a rar-vs-erű seg” séget, melyet Ipoytamóc község Készül már a hivatalos do- A 70 le TI fi If tt'/AI pirít li ierzi L ben, s jelölték meg kivégzésük kumentum-gyűjtemény, amely ÜZOKnaK SZÓI, aKlK nem tllSZlk időpontját csupán a szovjet szamot ad majd az elmúlt idő- y . . , szak kommunista-ellenes tér- jártak a Nagy körúton és a sik eset: egy főiskolai tanárt csapatok Budapestre er mezese rorcselekményeiről. De amíg a Rákóczi úton, akik elmentek a a fegyveres elemek elfogtak mentette meg életüket. Becsű- fehérköny megjelenik, addig volt budapesti pártbizottság azzal a felkiáltással: „megvagy letes kommunisták százai is helyes ezekről a dolgokról épülete előtt ezekben a napok- te piszkos ávós, most megdög- ~-BrnupU ini-nmik elha­egy pár szót szólni. ban, azok szemtanúi voltak lesz“. Az illető tanár hiába til­Városunkban, sőt még az azoknak a kegyetlenkedések- takozott és kérte, hogy nézzék BVasára es bujdosasra ezekben Acélakarat c. lap Hasábjain is vek, amely a fehérterror kéz- meg személyi igazolványát, a napokban, elhangzottak olyan vélemé- detét jelentette. „Nem érdekel — mondták —, ; tekinti fehér­nyék, amelyek kétségbe von- Csak egy-két esetet szeret- y.a nem vaav ávós akkor kom- ' , , .. . ják a fehérterror létezését az vék elmondani. Például októ- munista vagy> de’ pusztulnod terrornak- az vaÜV beköti a elmúlt időszakban. Ezt azért bér 31-en, szerdán nagy tömeg ;ce;j< Csak a leleményességén szemét, vagy tudatlan, vagy szükséges tisztázni mert Sál- verődött össze a Nagykörút és vMott> \ogy nem végezték ki, maga is az ellenforradalom gótarjánban szerencsére nem az Áradt utcasarkán A cső- hogy siJcerüI( megszöknie. Le_ emögr(, Akinck nincsenek té_ került sor ilyen cselekedetekre portosulás oka az volt hogy hetne beszélni hosszú órákon invoker es ezert so*an kiindulva az eoy állítólag „avóst eloszor uprp*ztül a*ok~ól ez önbirás- U1jehl a kezeben, az ne igyctcez itteni helyzetből, kétségbe von- agyonlőtték majd az utcát sze- kodásZJról> l°mélynek eredmé­ják ennek létezését máshol is. gelyezo fák egyikere akasztót- ,.árlf he-sületes kepes. Ha pedig tudatosan Aki azonban az elmúlt he- ták. Hogy ki volt az áldozat, ™e“en\ *£Ém Jfcmn- a tények elferditesere törek­iekben Pesten élt. az számot nem sikerült megállapítani. Az _ Artt gy_^ t t, szik, úgy sem erhet célba, mert tud adni az október 28-a és eset úgy történt, hogy valaki p 3 ' a hazugságok időszaka már le­november 4-e közötti héten rákiáltott, hogy ez is egy ’ járt. A nép az igazságot akarja történt eseményekről. Annak, „ávós“ és az utcán csellengő Külön rá kell mutatni arra tudni, nem pedig egyes embe- aki Pesten élt, nem nehéz meg- fegyveres alakok egyike azon- is, hogy a kommunisták százait rek elképzeléseit, cáfolni ezt az állítást. Akiknal agyonlőtte. Vagy egy má- tartóztatták le ebben az idő­Vonsik dolgozó: a gyár dolgozóinak megsegítésére küldtek. A köz­ség lakossága mintegy 30—40 mázsa burgonyát gyűjtöttek össze, amelyet december 6-án be is szállítottak a gyárba és a-rt teljesen díjtalanul osz'ot- ták szét a gyár helybeli dol­gozói között. Vidéki dolgozók egységesen állást foglaltak a mellett, hogy az ajándék bur­gonya részesedéséről lemon­danak a városi dolgozók javá­ra. Ebből a burgonyából első­sorban a nagycsaládos dolgo­zók cs nyugdíjasok kaptak. A Salgótarjáni Tűzhelygyár munkása; nevében ezúttal is köszöneté' mond -a forradal­mi munkástanács az ipolytar- nóci lakosság nagylelkűségé­ért, segítőkészságéért, vala­mint azoknak a vidéki, dolgo­zóknak, akik szívesen lemond­tak a burgonya részesedéséről a helybeli dolgozók javára. Fekete János a Salgótarjáni Tűzhelygyár dolgozója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents