Nógrádi Népújság. 1956. december (1. évfolyam. 5-10. szám)
1956-12-31 / 10. szám
2. NÖGRÄDI NÉPÚJSÁG 1956. december 31. Megtalálták a helyes utat Egy—két héttel, sőt egy pár nappal előbb is úgy vélekedtek még az Acélárugyár dolgozói közül is elég sokan: aki a Salgótarjáni Acélárugyárban 100—150 kommunistát összeszed, az a világ legnagyobb művésze lesz. Igaz, hogy ez a gyár országosan is „jó eredményt“ ért el a kommunisták üldözésében, becsmérlésében, ennek ellenére december 10-én a gyár kultúrtermének volt DISZ helyiségébe több mint 200 kommunista jött el, hogy kimondják az MSZMP megalakulását és megválasszák az ideiglenes intéző bizottságot. Ha idealisták lennénk, azt mondanánk — figyelembe véve az előbb említetteket — csoda történt, vagy keresnénk a világ legnagyobb művészét... Kár lenne az időpazarlásért. Nem volt ott egyetlen még tehetségekben szerény művész sem... s még inkább nem történt csoda. Nem történt itt semmi egyéb, minthogy a kommunisták — bár a még mindig szürkés politikai légkörben — megtalálták a helyes utat, azt az utat, amelyen a terror sötét napjaiban csak nagyon kevesen tudtak haladni. Erről beszélt Vilezsál Árpád is — miután Mátrai elvtárs felolvasta az MSZMP ideiglenes központi vezetőségének határozatát az ok óberi eseményekkel, előzményeivel és következményeivel kapcdolat- ban — majd harcra, bátor kiállásra szólította a kommunistákat. Felhívta minden jelenlevő figyelmét a párt tisztaságának megőrzésére. Ehhez a hozzászóláshoz csatlakoztak Hupcsik Gyula és Varga Dénes elvtársak is, amikor az eszmei tisztaságért, a marxizmus-leninizmus tanításainak következetes betartásáért, a helyi viszonyoknak megfelelő bátor alkalmazásáért szólítja csatasorba a párttagságot. Ez az aktívaértekezlet pártos, lelkes, harcias, s a legmesszebbmenőkig tárgyilagos volt mind a budapesti, illetve országos, mind a salgótarjáni események értékelésénél. Egyöntetűen elitélték az ellenforradalmi erők — többek között a Nógrád megyei munkástanácsnak nevezett ellenforradalmi vezérek — tevékenységeit. Követelték a munka teljes beindítását és a bűnösök bíróság elé állítását. Lengyel István öntödei mérnök azt kérte, hogy az acélárugyáron belül ismertessék meg a dolgozókkal, kik voltak azok, akik ellenforradalmi tevékenységet folytattak és sztrájkra uszítottak. Ez az értekezlet sokban, főleg a véleménynyilvánítás terén mutatott a korábbiakhoz viszonyítva fejlődést. A nők is bátran hallatták hangjukat. Elmondották, h|ogy eddig a női szervezeteket a párt nem segítette kellőképpen, a párt funkcionáriusai el sem mentek ilyen értekezletekre. Azt mondották, ott csak asszonybeszéd folyik, pedig egy családban az asszony sokat tehet a férj és gyermekei életmódjának, nézeteinek átalakításában. Kálmán Lajosné azért arra kérte az új intéző bizottságot, hogy a jövőben az ő munkájukat is reálisabban értékeljék és adjanak nekik több segítséget. S hogy a bírálat alkalmazása körül is voltak hibák, azt Kökény Gyuláné fejtette ki a leginkább hozzászólásában. Majd arra kért minden kommunistát, hogy ne tartogassák a mondanivalóikat egyik hétről, vagy egyik hónapról a másikra, ne segédkezzenek a hibák halmozásán, hanem azt őszintén, a hibák elkövetésekor mondják meg bárkinek kivétel nélkül. így beszélgettek, vitatkoztak az acélárugyár kommunistái a korábbi hibákról, okulás végett, de a legfontosabb minden felszólalónál a feladatok, főképpen a munka mielőbbi teljes ütemű megindítása volt. Az értekezlet végén, két hónap után tele érzelemmel, derült arccal újra felhangzott a proletáirhimnusz: Fel, fel, ti rabjai a földnek... A MOZIK VILÁGÁBÓL Megyénkben 40—45 filmszínház működik már rendszeresen. A többiek filmellátását jelenleg szállítási nehézségek miatt nem tudják megoldani. A bányászlakta területek filmszínházai kivétel nélkül működnek. Ezeknek jórésze több előadást tart, mint az elmúlt időkben. Például Kazár, Zagyvapálfalva Bányatelep, Karancskeszi, Ságújfalu, Sóshartyán. Megyeszerte nagy az érdeklődés a bemutatásra kerülő filmek iránt. Minden remény megvan arra, hogy már január első napjaiban megyénk összes filmszínházaiban újra megkezdjék a filmvetítéseket. Miután a budapesti MOKÉP központtal a kapcsolat helyre állt, lehetővé vált, hiogy a Csehszlovákiából kölcsön kapott filmeket kivonják a forgalomból. Az október 23-a óta lezajlott események késleltették ugyan, de nem akadályozták meg új filmek bemutatását. Mindazok a filmek, melyeknek bemutatása tervbe volt véve, rövidesen a közönség elé kerülnek. Ismét dolgozik a filmátvételi bizottság is. A KUTYA UGAT, A KARAVÁN HALAD... Dolgozó népünk túlnyomó többsége a békés munka megindítása mellett áll, amelyet tettekkel is alátámasztott. Csaknem minden munkahelyen dolgoznak már. Eltűnőben van a „politikai“ fehér terror is. Ma már nincs hitelük azoknak, akik stentori hangon, kidagadt szemekkel üvöltöztek a sztrájk mellett, s aki nem helyeselt nekik ellenséggé nyílvánították, s nem adtak fórumot számukra. Mivel az üzemen belül elvesztették talajukat, átvángliztak „békésebb vizekre“. A raktárukból lassanölő mérget vettek elő, igyekeznek nyugtalanságot szítani, s különböző rémhírek terjesztésével megfélemlíteni a konsolidációt, kibontakozást akaró embereket. Különösen a hiszékeny emberek körében van még talajuk. Ne dolgozz... nem sokáig tart ez úgy sem! Gyülekezik Bakonyban Maiéter háromezer főnyi seregével... stb. A restaurátorok vágyálmai ezek. A már már kezükbe kaparintott gyárak és földek tulajdona biztos tudatában nehéz elviselni most a szégyenletes vereséget. A dolgozó nép kiismerte őket. Beszélhetnek, amit akarnak. Rájuk illik a magyar közmondás: A kutya ugat, a karaván halad... -o-áMi újság a pásztói gépállomáson? A gépállomás vagyonában nem tett komolyabb kárt az ellenforradalmi kalózkodás. A munkás-paraszt hatalomhoz hű kommunista és párton- kívüli értelmiségiek és fizikai munkások rövid idő alatt rendet és fegyelmet teremtettek. A műszaki vezetők, vontatósok és tehergépkocsi vezetők szinte ezer veszély közepette biztosították a folyamatos munkához szükséges üzemanyagot, így a gépállomás tizenöt erőgépe a keményebb fagyok beálltáig végezte a mélyszántási munkát. Például Racskó Ödön kommunista traktoros napi 6-7 kh mélyszántást végzett. Dicséret illeti a többi traktoristát is. * Az ellenforradalmi elemek garázdálkodásának ideje alatt nagy veszély fenyegette a cukorrépatermést. A gépállomás vezetői számolva a következményekkel, három vontatóval segítették a cukorrépa vasúthoz szállítását. Ezzel elősegítették a cukorellátás mejavítását. Köszönet és hála a derék, áldozatos munkáért! * A gépállomás munkástanácsa s munkáskollektívája komoly, megvalósítható terveket dolgozott ki az állomás önálló munkájával kapcsolatosan. Például a létszámfeletti dolgozók más munkaterületre való átcsoportosítása évente több mint 400 ezer forint megtakarítást jelent. E terv végrehajtása során 14 segédvezetőt küldtek el, többnyire fiatal gyermekeket. Közülük ötöt tanulónak tartanak vissza1. * S vajon a munkástanács miben látja az állomás fő jövedelmi forrását? E kérdésre Kazinczi igazgató elvtárs ad választ.- A földművelésben. Az állomás elsősorban mezőgazdasági jellegű. Dolgozunk az állami gazdaságnak, a termelőszövetkezetnek, s az egyénileg dolgozó parasztoknak. A különböző szektoroknak, végzett munka díja között nem lesz oly nagy a különbség, mint Rákosiék ideje a latt volt. Persze ezután is fenná' az a nézet, hogy a traktorista na gyobb kereseti lehetőséget lát a tagosított földtáblában, mint a kis parcellákban. * Az állomáson több mint 14 tággá megalakult az MSZMP alapszervezete. Örvendetes jelenség, hogy olyan munkások is kérték felvételüket, az új pártba, akik eddig nem voltak tagjai az MDP-nek. Ilyen munkás például Moravcsik Ferenc, aki 1951 óta dolgozik az állomáson, s most kérte felvételét az új pártba. * A pásztói gépállomás értelmiségi s munkás kollektívája megállta helyét az ellenforradalom ellen vívott harcban, s bízunk abban, hogy megállja a helyét a mezőgazdaság felvirágoztatásáért vívott harcban is. Ehhez kívánunk sok-sok sikert, s az állomás valamennyi dolgozójának gazdag, s boldog uj évet! (1-n) Salgói beszélgetés A salgói bányászok — a margittáról- akkal közösen — fontos szerepet töltenek be, amikor az erőművet ellátják szénnel, hogy egyre több energiát kapjanak gyáraink, a bányák, a háztartások. Az elmúlt napokban felkerestük Sal- gót, hogy beszámoljunk olvasóinknak, mi újság náluk. A végzett munka arányában A bányászok munkája, problémái felől érdeklődünk Angyal elvtárstól, a munkástanács titkárától. — Megindult a munka. Igaz, az emberek hangulata nem a legjobb. — Miben látja Angyal elvtárs ennek okát? — A bérezésben. — Miért, talán nem jó az új bérezés? — Nem ezzel van itt a baj. A kormány rendeletet adott ki, amely szerint november 20-ig teljes bért kapnak azok a dolgozók, akiknek legalábt» egy müszaikuk van^ 8 munkakészségük igazolt. Ez alatt az idő alatt a távollévők — főleg a pogonyiak — nem jártak munkába. A telepiek Salgóról naponként jelentkeztek munkára és dolgoztak. Most, amikor megtörtént a fizetés, mindenki egyformán kapott. — Ez igaz — szól közülük egy elvtárs. — Pár nappal ezelőtt Gáspár Ferenc azt mondta, hogy így bizony ő nem dolgozik tovább, hiszen novemberben egyetlen napot sem hiányzott. Mégis annyi volt a fizetése, mint annak, aki nem dolgozott. Igazat adtam neki, mért valóban így van! Az első biztató lépések A munkástanácsról érdeklődünk tovább, milyen az összetétele és hogyan dolgozik. A kérdésre Angyal elvtárs válaszol: — A dolgozók választották meg a munkástanácsot. A környék valamennyi dolgozója képviselve van benne, s közel 50 főből áll. Mivel ez nagy szarv, s összehívása esetenként körülményes lenne, így egy 13 tagú igazgatósági bizottság működik, amely a két értekezlet között végzi a tennivalókat. — Műszaki van ebben a 13 főben? — Nincs. Úgy szoktuk, hogy meghívjuk az üzemvezetőséget az értekezleteinkre. Így állandó kapcsolatot tartunk velük. — De a jelenlegi igazgató és főmérnök nem rendelkezik szavazati joggal. — Ez bizony igaz... Helyesnek tartanánk, ha az igazgatósági tanácsban helyet kapna műszaki dolgozó is úgy, hogy emelnék a tanács létszámát. Ez elengedhetetlenül szükséges a jó együttműködés érdekében. Reméljük, erre hamarosan sor kerül. Tovább érdeklődünk a munkástanács eddigi munkájáról. — Bizony nem könnyű e feladatot ellátni. Dehát ezek a szokásos kezdeti nehézségek. Megszerveztük és megindítottuk a háriom műszakharmadot. Most már több időnk jut egyéb problémák orvoslására is. A munkástanács eredményes tevékenységét bizonyítja a napi 38 vagonos átlagtermelésük is. A munkát megindították. Most azonban feladatuk a termelés ingadozásának megszüntetése, s állandó fokozása. S hogy ez meglesz, erre biztosíték a munkástanács ereje. A pártról Az üzemnél is megindult a MSZMP szervezése. Hogyan fogadják a dolgozók az űj pártot? Erről érdeklődünk Bükkhegyi elvtárstól. — Két héttel ezelőtt indult meg a szervező munka. Kezdetben voltak nehézségek, de ahogy az idő halad, egyire többen kérik felvételüket a pártba. Azlok az emberek, akiknek az MDP-ről kellemetlen tapasztalataik vannak, maguk is belátják, hogy szükség van egy új, erős pártra. Egyre több azoknak a bányászoknak a száma, akik egyetértenek ezzel. — Kik szervezik a pártot? A régi MDP vezetősége ? — Nem. Meg kell mondanom, hogy amikor a legnagyobb szükség volt a párti«. akkor a pártszervezet vezetői szégyenteljes módon megfutampdtak. Most, amikor az MSZMP szervezése megindult, a régi kommunisták vállalták a szervezési munkát. Hasznos kezdeményezés Tudni való, hogy kevés a szén, több szénre lenne szükség. Ezen gondolkodva jutott arra az elhatározásra Bükkhegyi igazgató és Laczkó főmérnök, hogy egy szénkibúvás mentén kutatóvágat hajtását kezdjék meg. Pár száz méterre van csak a teleptől, így az elszállítás nem jelent majd különösebb akadályt. Talán 8—10 méterre hatoltak már be a föld gyomrába és az eredmény teljes vágatszelvény, tiszta szén. Rövid idő múlva megkezdődik itt is a termelés. A terv az, hogy ez a bánya látja majd el a fütőházat, iskolát, kórházat, valamint innen kapják majd az illetményszenet a bányászok is. Hozzávetőleges számítás szerint napi egy vagonos termelésre lehet számítani, amely a fenti szükségleteket teljes egészében fedezi. * Salgón voltunk, megnéztük a széntermelés alakulását. Bevalljuk, a helyzet biztató. A salgói bányászok tettekkel bizonyítják régi nevüket. Őket dicséri a meggyulladó villanyfény, amely két kezük munkájának gyümölcse. Táplálják az erőmüvet, hogy eljusson a fény minden családi otthonba... H. A.
