Nógrádi Népújság. 1956. december (1. évfolyam. 5-10. szám)

1956-12-31 / 10. szám

1956. december 31. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 3. Újjászületik a párt Napjainkban igen sok szó esik arról, lesz-e erős, marxista párt, amely ki tudja fe­jezni a nép akaratát, érzéseit. Igen sokan azt hiszik, hogy a Magyar Szocialista Mun­káspárt nem lesz /olyan erős, mint az eddigi párt volt. Úgy gondolják, hogy nem tudja már visszaszerezni az egész nép bizalmát. Olyanok is akadnak, akik nyíltan szembe­szegülnek a pártépítéssel, nyíltan a párt ellen lépnep fel. Vannak olyanok is, akik minden erejüket latbavetik, hogy akadályozzák az új pírt erősödését. Világosan meg kell mondani, hogy a párt építését pil'anaíjokig lehet késleltetni, de megakadályozni nem. A szocializmus és a marxista párt elszakíthatatlan két dolog. Ahogyan erősödik a párt, olyan mértékben gyorsul a szocializmus építése és fordítva, ahogyan gyorsul a szocializmus építése, olyan mértékben szaporodik a pártot támogatók tömege. Marx és Engels már több mint 100 évvel ezelőtt rámutatott a Kommunista Kiáltványban arra, hogy a szocialista társadalom felépítésének elengedhetetlen fel­tétele a tudományos szocializmus alapján álló párt megteremtése. Felvetődik a kérdés, eddig is azt mondták, hogy a Magyar Dolgozók Pártja marxis­ta párt, hogy ez a párt is a marxizmus-leninizmus talaján áll Ez igaz.. Szembe kell azonban néznünk azzal az igazsággal, hogy ez a párt, a párt vezetői az elmúlt nyolc év során letértek a marxizmus-leninizmus útjáról. Félrevezették az embereket. A párt tagjai és sok funkcionáriusa azonban akkor is és most is a marxizmus talaján állt. Az igazi kommunisták állandóan harcot folytattak a nép érdekeinek védelmezésé- ért, sokszor olyan körülmények között, amikor szembe találták magukat azokkal a vezetőkkel, aik letértek a helyes útról. Látnunk kell azt is, hogy ha a vezetés nem képviseli a nép érdekeit, akkor egy egész párt munkája válik értéktelenné. De ha a párt megtisztítja magát, mint ahogy meg­tisztította magát az oda nem való elemektől és kiáll a né pjogos követeléseiért, ak­kor olyan erős lesz, mint eddig még soha. Egy párt ereje abban rejlik, hogy a sorai­ban mennyire fejezi ki a nép érdekeit, s a nép mennyire támogatja. Ha végigtekintünk a Magyar Szocialista Munkáspárt rövid pár hete tartó működé­sén azt látjuk, hogy ez a párt már kezdettől és kiáll a nép jogos követeléseiért, ak- Harcba szállt az elmúlt évek hibáival, a nép érdekeit sokszor semmibevevő vezetők­kel. Ugyanakkor teljes erejének latbaveté sével folytatja a harcot olyan kísérletek ellen, amely a reakció győzelmével végződne. Ennek tudható be, hogy az ország egész területén — itt Nógrád megyében is — sorra alakulnak meg a pártszervezetek. Ennek eredménye, hogy nemcsak a párttagok döntő többsége, hanem a pártonkívüliek százai is kérik felvételüket az új pártba. Felvetődik a kérdés: Van-e biztosíték arra, hogy az új párt nem tér a régi útjára? Igen, van. .Biztosíték az, hogy1 a párt tagjai következetesen a marxizmus-leninizmus szellemében cselekszenek. Biztosíték a párton belüli szervezeti élet lenini alapokra való helyezése. Biztosíték az, hogy a párt ag gátlás nélkül elmondhatja ellenvélemé­nyét bármilyen határozatról, sőt véleményét meg is tarthatja. Biztosíték az is, hogy a pártot nemcsak szavakban, hanem a gyakorlatban is szigorúan a demokratikus cent­ralizmus alapján kell felépíteni. De a legnagyobb biztosíték mégis a nép bizalma. Ezt bizonyították az elmúlt idők eseményei. Az a pártvezetés, amely elveszti a nép bizalmát, nem tudja magát egy percig sem fenntartani. De az a pártvezetés, amelynek javaslatára a kormány emelte a béreket, rendezte a szociális követeléseket, eltörölte a begyűjtést, stb., találkozik a nép bizalmával. A becsületes emberek ezrei sorakoz­nak föl az ilyen párt mögé és ezzel segítik a párt javaslatainak megvalósítását. Ez a legnagyobb biztosíték, ami egyben a Magyar Szocialista Munkáspárt erejét is jelenti. így születik újjá a párt Nógrád megyében is. Erről tanúskodnak az eddig megtar­tott aktívaülések és alakuló taggyűlések. A kommunisíák mindenhol beszámolnak az eddig végzett munkáról, a párt újjászervezéséről. Ma már nyugodtan elmondhatjuk, hogy a megye egész területén megindult a párt szervező munkája. A bányaüzemek és a különböző gyárüzemek többségében már megalakultak az ideiglenes vezetőségek, intéző bizottságok. A megye területén már több mint 100 alapszervezet működik. Sok helyen most folyik az előkészítő munka az alapszervezet megalakításához. El lehet mondani bátran azt is, hogy ahol a párt szervezetileg ismét létrejött, javaslataival, a megtévesztett emberek felvilágosításával nagyban hozzájárult a termelőmunka be­indításához. Abban a tényben, hogy a nógrádi szénmedencében egyik napról a másikra 70—80 vagon szénnel emelkedik a termelés, látni kell a kommunisták munkáját is. Ezek a sokszor aprónak tűnő tények adják azt a nagyszerű egészet, ami a párt «gészséges újjászületésének záloga. —V-K— Rendeleta gyermektelenségi — adó megszüntetéséről A gyermektelenek adója 1957. jam ár 1. napjával megszűnik; az adót nem kell le­vonni: a) a munkaviszonyon kívüliek jövedelem- adójának fizetésére kötelezettek részére az 1957. január 1. után kifizetésre kerülő ösz- szegek után, továbbá c) a termelőszövetkezeti tagoknak a mun­kaegység szerint járó, végül a munkakö­zösségi tagoknak az 1957. január 1. napját követően kifizetésre kerülő részesedések után. Az általános jövedelemadó fizetésére kö­telezettek terhére a gyermektelenek adóját 1957. január 1-től nem kell kivetni. Közkívánatra közöljük e népszerű dalt, amely a távolba költözött magyarokról szól. Muskátlis ablakok Oly távol messze van hazám, csak még egyszer láthatnám. Az égbolt, felhő, a vén hold, szellő Mind róla mond mesét csupán. Holdfényes májusok, muskátlis ablakok Hozzátok száll minden álmom Ott, ahol élt anyám, Ott van az én hazám Ott lennék boldog csupán. A sorsom jó, vagy rossz nekem, Itt minden, minden idegen. Más föld, más ég, más táj, más nép Bárcsak otthon lehetnék. Amire most nagy gondot kell fordítani Január beálltával erős havazásokra számíthatunk. Ez erősen korlá­tozhatja, de gátolhatja is a közlekedést. Rendes körülmények között ilyenkor már minden intézkedést megtettek, hogy a havazás következ­tében előálló közlekedési akadályokat elhárítsák. Most pedig a Megyei Tanács illetékes szervei arról tájékoztatták a szerkesztőséget, hogy ed­dig még semminemű intézkedést nem tettek. Ma kétszeresen is szükség van arra, hogy felkészüljünk a hó okozta közlekedési akadályok elhárítására. Még nem késő intézkedjenek az illetékesek. Gyilkos, provokátor! Salgótarjánban a december 8-i vállalat igazgatósági épülete elől egy veres esemenyek után az a hír ter­jedt el, hogy a karhatalmi alakula­tok kezdték el a lövöldözést. Ezzel szemben a rendőrség a nyo­mozás eddigi eredményeként kétsé­get kizárólag megállapította, hogy a lövöldözés azután kezdődött el, ami­kor Ferencz István hugyagi lakos TEFU-garázsmester a 33. sz. AKÖV A statárium rájuk A megye néhány községében ille­téktelen egyének még mindig ma­guknál tartják az elmúlt hetek so­rán kialakult helyzet következtében a különböző utakon szerzett fegy­vereket, s azokat a békés járókelők éjszakai ijesztgetésére, mások - s ez főleg az orvvadászokra vonatkozik - a nagyhatósugarú automata és gyorstüzelő fegyvereket vadászatra használják föl. Úgy gondoljuk itt az ideje annak, hogy ezek az emberek most már végérvényesen számol­janak le eddigi kalóz életmódjukkal kézigránátot a fő utcára a tömeg közé dobott, mely több halálos áldo­zatot és sebesülést követelt. Fe­rencz, hogy tettét leplezze, a lövöl­dözés befejezése után segített a se­besülteket autóra rakni. A bűncse­lekmény elkövetését több tanú bi­zonyítja, és maga Ferencz István is beismerte. is vonatkozik... s térjenek a normális élet útjára - amíg ríém késő - mert a statárium rájuk is vonatkozik. Adják le fegy­vereiket! Megjutalmazzák a Megyei Kórház dolgozóit A Megyei Kórház dolgozóit fáradt­ságot nemismerő munkájuk elis­meréséért az Egészségügyi Minisz- térum 135.000 forint pénzjutalom­ban részesítette. A megérdemelt ju­talmat az újévi ünnepek alkalmával osztják szét. K ívül belül szomorú csárda ez a Kutyakaparó“ — ez a meg­határozás most vonatkozik Nógrád megye hírességére, a Bableves csár­dára is. Sokan tudják, de még többen nem tudják, hogy a Cserhát vadregényes erdejü, emberkéz formálta erdőgaz­dálkodást nem ismerő rengetegének egy kies központjában van a Bable­ves-csárda, Vidróczky, volt betyár­vezér kedvenc látogatóhelye. A két hegyvonulat közé beszorult, de a Pásztó—Szécsény útvonal közvetlen közelében levő csárda most az elha­gyatott ság, a némaság képét mutat­ja. A megeredő, szellő billentette hó- -pelyhek még egzotikusabbá teszik a sok telet látott, de azóta jónéhány- szor restauráltatott Bableves-híres­séget. Az előtte végigkígyózó útvonal is látszólag csendes. Önkéntelenül is Petőfi szavai jutnak eszünkbe ismét'. „Csapiár és csaplárné nagyokat al- hatnak.“ A látszat azonban csal. A csárda fölött lévő pusztáröí hangos beszéd zaja hallatszik alá. Mire felkapasz­kodunk a tetőre, nyomban észrevesz- szük a zajos beszéd okát. A Zsuny­A Bableves csárda mellett... pusztai termelőszövetkezet borpin­céjéből mérik a vérvörös Othellót a tagoknak munkaegység előleg fejében. — Aztán mennyi jut magának — kérdezzük az egyik fejkendős néni­tői, akiről később kiderült, hogy nem is nénike, hanem fiatalasszony. — 80 litert viszünk most el, hadd ma­radjon még. Ahogy széjjel nézünk, úgy látjuk, hogy vannak itt kívül­állók is. Egy fázós, álmosképű, kö­zépkorú férfi topog a pince bejára­tánál. A Salgótarjáni Tűzhelygyárban dóigozom, — nem bíztam az üzleti árúsításbem. No meg ez a bor, meg az a bor?... Majd később hozzáteszi: hadd legyen a családnak mit elszo­pogatni az ünnepekben. Meg aztán vendégeink is lesznek. őzben szüntelenül esik a hó. Bodri kutyát a pince bejáratá­nál ezüstös pikkelyekkel szórja be a hó. Már csak villogó szemei látsza­nak fehérpettyes papktna alól. Gaz­dája a Z sunyi-tsz kocsisa egyetlen intését várva felugrik és a távozó kocsi után baktat. A tanya hátsó részében is a for­galmas, mozgalmas élet hívja magára a figyelmet. Menjünk közelebb. Az istálló végében Brunda bácsi lányai aprítják a tüzrevalót, s mezítlábas, papucsos lábszárukkal dacolnak a de­cember végi időjárással. Hiába no, ez a fiatalság — na meg a huncut­ság. No meg legények is vannak a közelben... O tt meg mit látunk a tanya vé­gében'. Két kéményen, ajtón és két ablakon füstölgő házikót. Ahogy közelebb érünk, majd bekukkantunk a fojtás, füstös épületbe, egy primi­tív, de nagy találékonyságra valló pálinkafőzde belső berendezése tárul elénk. Két végében szabad kémény biztosítaná a füst eltávolítását, ha a hófergeteg nem nyomná azt vissza. A fojtogatós füst könnyéket csal a belépő szemébe. A főzök már meg­szokták, de a látogatók sajnos nem. Mlítólag a rmgylóci szövetkezet főzi itt a pálinkát, némelyek szerint úi- szont néhány ember „szövetkezéé^" csupán, a pálinka főzésére, majd el­adására. Nem tudjuk, hogy kinek van igaza. Annyi bizonyos, hogy nem könnyű feladat a „kilazulás“ veszélye nélkül főzni a pálinkát. Erről tanúskodik az öreg András bácsi esete is, aki bög­réjét sűrűn oda tartotta a csap álú, s most magába roskadva ült a füst mellett, elhomályosuló szemmel, bár­gyún és lagymatagon. Elő-elő veszi tömött pénztárcájából a piros bankó­kat, a „WC-papírokat“ — ahogy ő ezt nevezi, s közben rá-rá kacsint Julis nénire, a szomszédból.* bejáró Jóska gyerek nem túlságosan idős mamájára... K IV őzben elérkezik a távozás ideje is. Egy kicsit irigykedve tekintünk még gyorsan vissza a múlt romanti­káját megőrző, de a jövő optimista hitét illusztráló Bableves-vidékre, megyénk kies szépségű tájára abban a reményben, hogy legközelebb, ami­kor nem lesz szesztilá&om, a csárda helyiségében leszünk tanúi a kör­nyékből idesereglok és az itt át­utazók vidám szórakozásának. M. P.

Next

/
Thumbnails
Contents